Az interjú során visszatekintett a mögötte álló tíz évre, amelyet intenzív érzelmek és emlékek öveznek. „Ha arra gondolok, mennyi minden történt ebben az egy évtizedben, rájövök, hogy két embernek is elég lenne az a rengeteg megélt pillanat” – mondta. Még gyermekkorában kezdte érezni a vonzalmat a zene iránt, ám nehéz gyermekkora miatt tudatosan készült arra, hogy kitörjön, és a saját útját járja. Andi már fiatalon ráébredt, hogy nem az átlagos életet akarja élni, hanem művészként akar boldogulni. „Nem voltam a helyemen, és ez az érzés mindennél erősebb volt bennem” – vallotta be.

A tehetség felfedezése és az X-Faktor sikere

12 évesen tudatosan kezdett énekelni, 15 évesen pedig már megmutatta az X-Faktorban a tehetségét az egész országnak. „A castingot félelem nélkül csináltam végig. Hittem magamban, és egy olyan nyugalom lett úrrá rajtam, amit azóta is nehéz leírni” – emlékezett vissza első lépéseire a hírnév útján. Az ismertség azonban nem csak pozitív hozadékokkal járt. Őszintén mesélt a kritikákról, amelyekkel a műsor után szembesült, és arról, hogy időbe telt megtalálni az egyensúlyt az elvárások és a saját művészi hitelessége között.

Mentorként tér vissza

A zenei karrier mellett az utóbbi években a divat világában is bizonyított, amikor létrehozta saját ruhamárkáját, a Backoffot. „Büszke vagyok arra, amit megalkottunk a csapattal” – mesélte, és kiemelte, hogy a márkában minden részlet őt tükrözi.

Legújabb kihívása a mentori szerepkör, hiszen nemsokára ő is ott fog ülni az X-Faktor zsűrijében, azon a széken, ahonnan az ő karrierje indult. „Nem szórakoztatásként fogom fel a mentori munkámat, sokkal inkább felelősségnek” – nyilatkozta, majd hozzátette, hogy számára fontos, hogy átadja tudását a pályakezdőknek.

Visszavonulás és új álmok

Nemrégiben bejelentette, hogy zenei karrierjében szünetet tart, és visszavonul a fellépésektől. Ez a döntés nehéz volt számára, de úgy érezte, hogy a békére és a mentális stabilitásra most nagyobb szüksége van, mint valaha. „Ez a mentális és lelki stabilitás megadta a lökést, hogy bejelentsem ennek a korszaknak a végét” – mondta. Andi most új célokat tűzött ki maga elé, amelyek középpontjában a belső harmónia és az egyszerű, békés élet áll.

Tóth Andi története inspiráló példa arra, hogyan lehet az élet kihívásait és sikereit egyaránt a fejlődés eszközévé formálni. A következő tíz évben is biztosan izgalmas és újabb kihívásokkal teli útra számíthatunk tőle, miközben saját tempójában és irányítása alatt halad tovább a céljai felé – írják.

„Külföldön ötven pluszos nők eltűnése a filmről sokkal nagyobb téma, de azt is érzem, hogy Magyarországon is a fiatalok már nagyon máshogy látják, hogy mit jelent nőnek lenni. Sokkal nyitottabbak. Pár éve játszottam például Beleznai Márk vizsgafilmjében, ami Cannes-ban debütált, és egy korombeli nő és egy huszonkét éves fiú egymásra találásáról szólt” – meséli a GLAMOUR magazin címlapinterjújában a színésznő.

Dorka hangsúlyozza, hogy az önazonosságban és a kor elfogadásában már csak azért sincsen könnyű dolga a korosztályának, mert a szépészeti ipar mindent megtesz azért, hogy rábeszélje a nőket: minden ráncot tüntessenek el az arcukról. „A fiatalság persze csodálatos! Ha ránézek a gyerekeimre, elönti a szívem valami eufórikus gyönyör. Olyan helyesek, és egész más lendület van bennük. De a társadalomnak szüksége van a mi korosztályunk energiájára is. Ezért is kell beszélni erről, és változtatni. Például sokszor az van, hogy egy ötvenéves sikeres nő filmekben ellenszenves karakter, már ha egyáltalán van. A férfi pedig nem, ő a hős” – mint mondja, a határozottságot egy férfinél szimpatikusnak, de egy nőnél arrogánsnak ítélik meg sokszor.

A kétgyerekes anyuka sokat forgatott a nyáron, kisebb, de csodálatos feladatai voltak. „A gyerekeim az időmet huszonnégy órában simán kitöltik, ha nem csinálok semmi mást, akkor is. Például sosem mondtam verset, de most egyre több felkérést kapok, vagy például, hogy vezessek műsort. Olyan érdekes dolgok találnak meg, amik eddig nem voltak részei az életemnek. Szívesen tanítanék is” – és tabuk nélkül mesél arról is, hogy börtönként élte meg a „csinos kislány” kategóriát, felszabadulás volt ebből kilépnie. „Rengeteg ötlet van a fejemben, és úgy érzem, hogy végre most már komolyabban vesznek. Ezt is nagyon élvezem. Szeretem az életemet úgy, ahogy zajlik és változik!”

A teljes interjú a GLAMOUR magazin decemberi számában olvasható.

Hol húzódnak az etikai határok? Milyen az etikus viselkedés a pr-ban? Mitől lesz etikátlan a kommunikáció? Hová vezet és okoz-e visszafordíthatatlan károkat, kire/kikre nézve lehet veszélyes? Változott-e az etikus kommunikáció, illetve az etikus pr fogalma, hatásköre az elmúlt évtizedekben? Az új technológiák milyen új etikai kihívásokat hoztak? Hoztak-e valójában teljesen új kihívásokat, vagy csak a korábbiakat helyezték más megvilágításba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Magyar Public Relations Szövetség örökös tagjaival készült interjúkban a szerző, Varga Zita Hella, az MPRSZ Etikai bizottságának tagja. Eközben a szakma nagyjai tapasztalataikról, a szövetséghez való kapcsolódásukról, love projektekről is mesélnek. Az interjúkötetben nyilatkozó örökös tagok: Barát Tamás, Durkó Sándor László, Ferling József, Galánfi Csaba, Lakatos Zsófia, Rácz Gábor, Sarlós Gábor, Sárosi Péter, Sós Péter János, Tábori György.  A beszélgetésekből markánsan kirajzolódik az Magyar PR Szövetség elmúlt harminc éve, az alapítástól kezdve a kezdeti lelkesedésen át a több évtized alatt megélt hullámvölgyekig, egészen a pr szerepének COVID-19 vírusjárvány alatti időszakban bekövetkező felértékelődéséig – írják.

„Az utolsó interjút követően az járt a fejemben, hogy mennyit adhatna a most tanulóknak, a frissen végzetteknek, ha ez a könyv ott lehetne azon felsőoktatási intézmények könyvtárában, ahol tanítják a pr-t, ha a szakmabeliek forgathatnák, egyben látnák az interjúkból kirajzolódó korrajzot, összegyűjtve egy kötetben a szakmai nagyjainak gondolatait, tapasztalatait, meglátásait a hazai pr elmúlt harminc évéről. Ezért tartottam fontosnak a könyv megjelenését” – mondta el Varga Zita Hella, az MPRSZ Etikai bizottságának tagja, a Salt Communications pr-vezetője.

A könyv borítóját, grafikáját, tördelését, nyomdai előkészítését a Salt Communications integrált kommunikációs ügynökség pro bono támogatta. Az interjúkötet a Magyar PR Szövetség kiadásában jelent meg, a könyvből befolyó összeg a szövetséget támogatja szakmai munkájában.

Az interjúkötet elsősorban vállalati kommunikációs szakemberek mellett kommunikáció és média szakos egyetemisták figyelmére számít.

Hol kezdjük a keresést, ha betelt a pohár és mennyire használjuk az állásportálokat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ. A több mint 1000 kitöltő részvételével készült kutatásból izgalmas adatok derültek ki.

Szemünk a pályán

Megdöbbentő, de a válaszok tanúsága szerint téves a feltételezés, hogy már csak akkor nézelődünk az ajánlatok között, ha aktív álláskeresők vagyunk. A kutatásban részt vevők közel 52 százaléka ugyanis akkor is folyamatosan böngészi az állásajánlatokat, ha éppen nem gondolkodik a váltáson. Mindez az egyre kényelmesebb online megoldásoknak, valamint a magyar munkaerőpiac sajátosságainak is köszönhető. Nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedben, hiszen az élethosszig tartó állás fogalma a váltásra való hajlandóság növekedésével eltűnni látszik. Amennyiben egy munkavállalót bármilyen módon is foglalkoztatja a váltás gondolata, akkor nézelődni kezd. Sőt, sokan már akkor is, ha elégedettek a munkahelyükkel, méghozzá azért, mert tisztában szeretnének lenni a piaci értékükkel.

Talán annak is köszönhető, hogy sokan folyamatosan a piacon tartják szemüket, hogy rengeteg, akár személyre szabott lehetőség áll rendelkezésre az online felületeken. Ezzel párhuzamosan persze a munkaadók is folyamatosan pásztázzák a kínálatot, és rendszeresen keresik meg az ígéretesnek tűnő munkavállalókat ajánlataikkal. Kereslet és kínálat talál egymásra tehát, hiszen a megkeresett munkavállalók tájékozottságuknak köszönhetően az esetek többségében tisztában vannak azzal, mennyit érnek, ebből kifolyólag pedig el tudják dönteni, hogy mérlegeljék-e az ajánlatot.

Hódítanak az internetes állásportálok

A felmérésből az is kiderül, hogy álláskereséskor a legnépszerűbb felületek az online állásportálok lettek. A kitöltők közel 96 százaléka az online állásportálokra szavaz, mindössze 2 százalék az, aki fejvadász segítségét veszi igénybe. A válaszadók 69 százaléka feliratkozott valamelyik álláskereső portál hírlevelére, így azt is elmondható, hogy a kutatásban részt vevők nagy része napi szinten értesül lehetőségeiről.

20 másodperc alatt dől el minden

Köztudott az is, hogy napjainkban már nem elég egy telegépelt fehér lapot benyújtanunk önéletrajzként. Egy jobb állásra a mai napig számtalan jelentkezés érkezik, és kutatások bizonyítják, hogy egy nagy volumenű kiválasztási folyamatban egy HR-szakember átlagosan 20 másodperc alatt dönti el, esélyt ad-e a jelentkezőnek vagy sem. Éppen ezért a jó CV kitűnik a tömegből, ha szépen szerkesztett, lényegre törő és olyan kvalitásokkal rendelkezik, melyeken azonnal megakad az azt olvasó HR-es szeme. Természetesen nem kell azonnal grafikust fogadnunk, mert az interneten is számtalan szerkeszthető sablon áll rendelkezésre. Ezt választotta a kitöltők többsége is, 45 százalékuk online elérhető mintákat keres és közel 9 százalékuk veszi igénybe szakértő segítségét.

Kijelenthetjük tehát, hogy az állásportálok, melyek minden eddiginél könnyebbé teszik a munkaerőpiac saját szempontjaink szerinti radarozását, egyúttal a munkavállalói szokások megváltozásához is vezettek: eddig soha nem látott szintre emelték a munkaerőpiaci (ön)tudatosság szintjét.

A Workaniáról

A Workania.hu a közel ötezer aktuális álláshirdetésével Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb állásportálja. Több mint 12 éves tapasztalattal és finn anyavállalatának köszönhetően nemzetközi háttérrel rendelkezik. A legkorszerűbb technológiai fejlesztéseket ötvözi az egyszerűséggel, így biztosítva a munkavállalóknak és a munkaadóknak a gyors és eredményes egymásra találást.