Globális hulladékrobbanás

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint 2050-re a világon évente 3,8 milliárd tonna lakossági hulladék keletkezik, ami közel duplája a 2023-as 2,1 milliárdos értéknek. A fejlett országokban az egy főre jutó hulladéktermelés meghaladja a 800 kg-ot évente, és a hulladék jelentős része – 25% – csomagolásból származik.

A hulladékgazdálkodás költségei jelenleg évi 360 milliárd dollárt tesznek ki globálisan, és ez 2050-re 640 milliárd dollárra nőhet. A financiális terhek mellett pedig a környezeti és egészségügyi károk sem elhanyagolhatóak. Egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan.

„A hulladéklerakók kapacitásigénye a következő 25 évben több mint 20 milliárd tonnával nőhet, ami Németország 2022-es hulladéktermelésének 411-szerese. Ez a szám már önmagában is jelzi, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható”– mutatott rá Kerekes Antal, PwC Magyarország cégtársa a kutatást bemutató eseményen a PwC budapesti székházában.

Anyagok és alternatívák: a szabályozás is szigorodik

A tanulmány részletesen elemzi a különböző csomagolóanyagok környezeti hatásait – megdöbbentő adatok mutatják az újrahasznosítás alacsony mértékét. A műanyag csomagolások a globális piac 40%-át teszik ki, de mindössze 9%-uk kerül újrahasznosításra, ami a műanyagok egészségügyi kockázatait ismerve különösen aggasztó. A papír előnye a magas újrahasznosítási arány (az EU-ban 80% felett), de csak korlátozottan tartható körforgásban. Az üveg és az alumínium végtelenszer újrahasznosítható, de gyártásuk energiaigényes.

Az újrahasználható csomagolás nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem üzleti lehetőség is: a tanulmányban bemutatott pilotprojektekben részt vevő boltokban akár 40%-os tranzakciószám-növekedést is tapasztaltak.

„Az EU új Csomagolási és Csomagolási Hulladékról szóló rendelete (PPWR) 2026-tól egyre szigorúbb elvárásokat támaszt a kereskedőkkel szemben, előírva az újrahasználható csomagolások arányának növelését és az újratöltő állomások kötelező bevezetését. A fenntartható csomagolások piaca 2034-re elérheti a 400 milliárd dollárt, ami a teljes piac 25%-a lesz” – hangsúlyozta Sávoly-Hatta Anita, a PwC Magyarország ESG-riportingért felelős cégtársa.

A magyar fogyasztók is zöldre váltanának

A PwC 1800 fős mintán végzett reprezentatív felmérése szerint a hazai lakosság 88%-a kritikus vagy fontos problémának tartja a műanyaghulladék kezelését, és a vásárlók több mint fele hajlandó lenne 5-15%-kal többet fizetni a fenntartható termékekért. Ugyanakkor az alternatív lehetőségek hiányosak vagy nem eléggé ismertek: újratölthető, többutas csomagolású termékeket a fogyasztók mindössze 56%-a vásárol, és aki nem vásárol ilyen termékeket, annak 60%-a egyszerűen nem is találkozott még ezzel az opcióval. A magyar fogyasztók körében a legismertebb (37%) megoldás a repohár.

„A fogyasztók alapvetően igénylik azokat a lehetőségeket, ahol tehetnek a környezetért. Ha lenne hasonló áron környezetbarát opció a kedvenc termékeikből, akkor azt választanák. Viszont a fenntartható megoldás csak akkor tud valóban elterjedni, ha az kényelmes és egyszerű választást jelent. Az átállás ott működik, ahol a fogyasztó a megszokott rutinjában, plusz szervezés és jelentős árkülönbség nélkül tud jó döntést hozni” – mutatott rá Molnár Léna, a PwC kutatásának szakmai vezetője.

Havi néhány ezer forintért fenntartható megoldás is születhetne

A PwC komplex geolokációs modellezéssel vizsgálta meg, hogyan működhetne egy valós újrahasználati rendszer Budapesten, amely háztartási szinten gyűjti be és tisztítja az üveg- és alumínium csomagolásokat. Egy olyan szcenáriót vizsgált, melyben az anyagok körforgásban tarthatók, ellenállók, és értékcsökkenés nélkül újrahasznosíthatók. A modell elektromos járművekkel történő heti kétszeri kiszállítással és begyűjtéssel, valamint központi tisztítóüzemek üzemeltetésével számolt. Az eredmények azt mutatják, hogy már 10%-os piaci penetráció mellett is jelentős környezeti előnyök realizálhatók, míg 50-70%-os elterjedtség esetén a rendszer kifejezetten gazdaságossá válik.

90%-os visszagyűjtési ráta felett például 10%-os piaci penetrációval évente 60 ezer, 50% felett már akár 300-500 ezer szemetesnyi csomagolási hulladék lenne elkerülhető a belvárosban, jelentősen tehermentesítve a már most is túlterhelt hulladékgazdálkodási rendszert.

„Egy olyan modell kialakítása a cél, ahol a hulladékképződés elkerülése végső soron egy kedvezőbb megoldáshoz vezet a fogyasztónak és a kereskedőnek is üzleti lehetőségeket teremt. Ehhez a megfelelő ösztönzők megtalálása elengedhetetlen” – fogalmazott Mekler Anita, a PwC Magyarország fogyasztói piacokért felelős cégtársa.

A műanyag csomagolások gyártásán is rengeteg károsanyag-kibocsátást lehet megspórolni: a modell alapján még alacsony piaci penetrácó mellett is a környezetbarátabb csomagolásoknak köszönhető CO2e-megtakarítás 2-11 ezer gépjármű éves kibocsátásával egyenértékű. A szolgáltatás havi 5000-6000 forintból, szélesebb körben elterjedt működéssel pedig akár havi 3000 forintból fedezhető lenne.

„A körforgásos csomagolási modellek nemcsak a környezetet, hanem a városi gazdaságot is tehermentesítik, miközben új munkahelyeket teremtenek. A siker kulcsa a szereplők együttműködésében, a fogyasztói edukációban és a szabályozói ösztönzőkben rejlik. A PwC modellje egyértelműen igazolja, hogy a fenntartható városi működés valós üzleti potenciált rejt, és Budapest akár élenjáró is lehetne ebben. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel” – érvelt Molnár Léna.

A műanyag hulladék értékes másodnyersanyag, ezért fontos a szelektív hulladékgyűjtés tudatosítása, cél pedig a mechanikai reciklálás növelése az újrahasznosítási technológiákon belül – jelentette ki a BASF Hungária nyugalmazott igazgatója a Magyar Műanyagipari Szövetség első Műanyagipari konferencián, melyről a Polimerek számolt be. Majd így folytatta: jelenleg évente körülbelül 3,5 millió tonna háztartási hulladék képződik, ennek körülbelül 10%-a, 350 kilotonna a hasznosítható műanyag hulladék, ebből 200 kilotonnát, vagyis 57%-ot dolgozunk fel, nagyjából 120 kilotonnát mechanikai reciklálással és 80 kilotonnát energetikai hasznosítással. A két számot egymásból kivonva kiderül: 150 kilotonna, vagyis 43% a hulladéklerakóba kerül. Ez nagyon rossz arány, amin mindenféleképpen változtatni kell. Az egyik cél, hogy 2025-re nulla kilogramm műanyag kerüljön a hulladéklerakókba, a másik pedig, hogy 50% legyen a mechanikai reciklálás aránya.

Erőművekben kellene elégetni az újrahasznosításra alkalmatlan műanyagot

A 2018-as újrahasznosítási arányokat összehasonlítva Magyarországon, Németországban és az Európai Unió 27+3 országában megállapítható, hogy míg a hulladéklerakókba jutó mennyiség Magyarországon 44%, addig Németországban 1%, az EU 27+3 (Norvégia, Nagy-Britannia és Svájc) országaiban pedig 21%. A mechanikai hasznosítás aránya Magyarországon 2018-ban 29%, 2020-ban 33% volt, ami nagyjából azonos arányú a többi ország átlagával. A probléma az energetikai hasznosításnál jelentkezik. Nálunk ez 2018-ban 26% volt, a németeknél 62%, az európai uniós átlag pedig 43%-ot tett ki. Ezeknek a számoknak az az üzenete, hogy a mechanikai reciklálás arányának további növelése mellett a hulladéklerakókba jutó mennyiséget egyszerűen el kell égetni – figyelmeztetett Demjén Zoltán.

Az MMSZ támogatja a szelektív hulladékgyűjtést

Az MMSZ egyetért minden olyan intézkedéssel és támogat minden olyan tervezetet, mely előmozdítja a lakossági szelektív hulladékgyűjtést. Támogatja a Hulladékgazdálkodási Tervben rögzített cselekvési irányelveket és egyetért a házhoz menő, elkülönített gyűjtés megszervezésével. Szintén támogatja a visszaváltási rendszer bevezetését, amely nagy lendületet adhat a visszagyűjtött műanyagok mennyiségi növekedésének. Az MMSZ támogatja a reciklálás egy új módozatát, a kémiai reciklálást is, melynek lényege, hogy pirolízissel a műanyagot visszabontják alapkomponenseire, ezekből pirolízisolajat állítanak elő, ezt pedig visszavezetik a vegyipari krakkolókba, ahonnan a C2-C3-C4 frakciókból újra műanyagot lehet előállítani.

A műanyag hulladék érték!

A műanyag hulladék érték, nem szabad exportálni a minőségi hulladékot, mert nagy az igény a jó minőségű regranulátumra. Egyetemek, kutatóintézetek intenzív bevonása szükséges ennek megoldására, valamint az újrafeldolgozási technológiákat folyamatosan fejleszteni kell. Fontos az energetikai hasznosítási kapacitás növelése a hulladéklerakóba került mennyiség megszüntetése érdekében. A lakosságot ösztönözni kell a szelektív hulladékgyűjtésre. Az oktatás, szemléletformálás terén pedig be kell mutatni a műanyag hulladékok fajtáit, a biológiailag lebontható műanyagok szerepét, oktató- és kampányfilmeket kell készíteni – állapította meg az MMSZ alelnöke.

Át kell gondolni, hogy mit, mivel pótolunk

Az egyszer használatos műanyagok (SUP) betiltásával kapcsolatban az MMSZ határozottan rögzíti, hogy a SUP irányelvek szerinti egyszer használatos műanyag termék kivezetésének csak akkor van értelme, ha a helyettesítő anyag gazdaságosság, alkalmazhatóság és ökológiai lábnyom esetében is kedvezőbb megoldást jelent. Sok termék helyettesítése nem megoldott, például a tömegétkeztetéseknél használt, higiénikus műanyag evőeszközöké. Higgadt és megfontolt átgondolásra van szükség ahhoz, hogy mit, mivel pótolunk. Bizonyos esetekben az egyszer használatos műanyagok nem pótolhatóak, így az egyszer használatos orvosi fecskendők sem.

A biológiailag lebontható műanyagok témakörében az MMSZ támogatja a háztartási szerves hulladék szelektív gyűjtését, itt kiemelt szerep jut a biológiailag lebontható anyagokból készült nagyon vékony fóliáknak. A biológiailag lebontható anyagoknak életciklusuk végén az ipari komposztáló üzemekben a helyük, ahol irányított körülmények között történik a lebomlás, különben a biológiai lebonthatóságnak nincs értelme. A szelektív hulladékgyűjtés is kiemelt jelentőségű, mert összekeveredve a hagyományos műanyagokkal romlik a reciklált granulátum tulajdonsága.

A CEMP-en is előkerül a műanyag hulladék témája

A Central European Plastics Meeting (CEMP) idén szeptember 13-14-én a Vártkert Bazárban várja műanyagiparban aktív résztvevőit a balti régiótól egészen a balkáni országokig. A rendezvény a régió találkozóhelye, ahol lehetőség nyílik szervezett üzleti tárgyalások lebonyolítására, partner kapcsolatok kialakítására és megerősítésére, valamint a műanyagipar aktuális kihívásainak felvetésére és közös gondolkodásra. A konferencia témái között is megtalálható a műanyag hulladék kezelése: szeptember 14-én „Lehetőség a műanyaghulladékban – EU-s szabályozások, a műanyagok helye a hulladékáramban és körforgásos gazdaságban” címmel tartanak panelbeszélgetést.

A greenwashing vagy zöldre mosás fogalmát 1986-ban használták először a szállodaiparban. Azt a jelenséget írja le, amikor cégek hamis vagy megtévesztő információkkal a valós tevékenységüknél környezetbarátabbnak tüntetik fel magukat. A jelenség egyre terjed, hiszen a vásárlási döntésekben a fogyasztók számára mind fontosabb szempont, hogy az általuk választott termék mennyire környezettudatos. A zöldre festés gyakorlata ellen a hatóságok is fellépnek: az amerikai versenyhatóság, az Európai Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is felhívja a figyelmet saját útmutatásaiban, hogy a megtévesztő állítások jogsértés megállapításával és bírság kiszabásával járhatnak.

„Egyelőre nem nagyon van precedens ezzel kapcsolatos döntésre, de a GVH egyre több fogyasztóvédelmi ügyet indít, egyre nagyobb bírságokkal, a greenwashing pedig minősülhet megtévesztő reklámnak – mondta Wulcz Aliz, a Baker McKenzie versenyjogi csoportjának ügyvédjelöltje. – A cégeknek nagyon kell ügyelniük arra, milyen környezetvédelemre vonatkozó állításokkal próbálják vonzóvá tenni a termékeiket.”

Érdemes tartózkodni a nagyon általános, hangzatos környezetbarát jelzőktől – sőt az erre utaló logóktól, képektől vagy videóktól is. Az ezzel kapcsolatos állításokat tudni kell igazolni, az ezt alátámasztó információkat részletesen el kell magyarázni, azaz a fogyasztóknak tényeken alapuló, valós képet kell kapniuk. Így például nem elegendő azt kimondani, hogy egy termék környezetbarát, pontosítani kell, hogy ez a termékéletciklus mely elemére vonatkozik – az alapanyagra, az előállításra, a logisztikára vagy a használat után keletkező hulladékra.

A környezetvédelmi szempontok a versenyjog más területein is érvényesülnek. Így előfordulhat, hogy a cégek környezetvédelmi célokra hivatkozva korlátozzák a versenyt. A versenyhatóság dönthet úgy, hogy a környezetvédelmi előnyök felülírják a verseny korlátozásával járó hátrányokat, és a résztvevők mentesíthetők a versenyjogi következményektől.

„A mentesítéshez arra is szükség van, hogy az együttműködéssel járó előnyökből – például a gyártási költségek csökkentéséből – a fogyasztók méltányos részesedést kapjanak – mondta Ötvös Tivadar, a Baker McKenzie versenyjogi csoportjának ügyvédjelöltje. – A környezetvédelmi hasznok esetén viszont sokszor nehezen vizsgálható és bizonyítható, hogy ezek a kedvező hatások közvetlenül eljutnak-e a fogyasztóhoz. Egyre jobban erősödnek azok a törekvések, amelyek egyes környezetvédelmi megállapodások versenyjogi megítélésénél az előnyök élvezőinek körét a fogyasztók helyett szélesebb társadalmi viszonylatra terjesztenék ki.”

A magyar versenyjogban kifejezetten szerepel, hogy mentesíthető lehet a környezetvédelmi célok érdekében létrejött versenykorlátozás. Azonban ezen a területen is kevés olyan precedens van, amire a cégek támaszkodhatnának. Az Európai Bizottság által nemrég bemutatott új európai zöld megállapodás eredményezheti azt, hogy a környezetvédelem felülírja a tisztán versenyjogi szempontokat: a két versenytárs környezetvédelmi előnyökkel járó együttműködése korlátozhatja a versenyt.

„A cégek számíthatnak arra, hogy a versenyhatóság a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, amikor vállalatok együttműködését vizsgálja, vagy akkor, ha egy cégfúzióval, felvásárlással piaci erővel rendelkező szereplő jön létre – mondta Horváth M. András, a Baker McKenzie szenior ügyvédje. – A jogi szakértők tanácsadási munkája így már az együttműködés vagy a fúzió tervezésekor el kell kezdődjön: ilyenkor érdemes áttekinteni azokat a tényezőket, amelyek a mentesítéshez vezethetnek.”

Így például, ha a piacvezető cég környezetvédelmi technológiákba fektet, akkor annak ellenére felmerülhet a mentesülés, hogy ez növeli az árakat a fogyasztók számára vagy más cégek piacról való kiszorulásával jár – a versenyhatóság ilyen esetekben figyelembe veheti a termékminőség javulását, a műszaki fejlődés elősegítését.

Ugyanígy, a versenyhatóságok előtt egy felvásárlás esetén akár előnyt is jelenthet, ha a fúziónak környezetvédelmi haszna van, még akkor is, ha ezzel a cég piaci ereje nő. A fúziókontroll során a hatóság azt is vizsgálhatja, hogy meg kell-e tiltani a fúziót, ha hátrányba hozza a környezetbarátabb versenytársakat.

Hasonlóan a versenykorlátozó együttműködésekhez az erőfölényes cégek környezetvédelmi célokkal indokolt visszaélései sem mentesülnek automatikusan a versenyjogi következmények alól. Így például, hiába szolgál környezetvédelmi célokat egy hulladékgazdálkodási cég törvényi monopóliuma, a cég nem alkalmazhat tisztességtelen árakat és nem terjesztheti ki erőfölényét más piacokra a partnereivel kötött szerződések útján.

Fotó: Artur Luczka, Unsplash

Összesen 1648 tonna elektromos, vagy elektronikus hulladék került tavaly a feldolgozóhoz, csak a MediaMarkt vásárlóitól. Ez a mennyiség 36%-kal több, mint a 2019-ben leadott 1216 tonna. A készülékek közel 80%-a háztartási nagygép és hűtőgép, de háztartási kisgépek és képmegjelenítő berendezések (monitorok, televíziók) is szép számmal kerültek a feldolgozó telepre.

A leadott e-hulladék látványos mennyisége a járványidőszaknak is betudható, hiszen a huzamosabb otthonlét a háztartások életét nagyban átszervezte: a rendkívüli korlátozások idején például sokan betáraztak fagyasztott élelmiszerből és sok esetben le is cserélték a régi hűtőkészüléket egy újabbra. A műszaki áruházlánc beszámolója szerint a fagyasztószekrények és fagyasztóládák többszörösét adták el előző év azonos időszakához képest, és hasonlóan teljesítettek a nagyobb fagyasztókapacitással bíró kombinált hűtőszekrények is. A műszaki cikkek iránti érdeklődést továbbá az otthoni munkára és a digitális oktatásra való átállás is fokozta, mely sok esetben a régi készülékek leadását is magával vonta.

A leadott elektronikai hulladék jelentős része újrafeldolgozásra kerül. Tihanyi Ervin, az Inter-Metal Recycling elektronikai hulladék üzletágának vezetője elmondta, hogy a MediaMarkt által hozzájuk eljuttatott berendezésekből 61%-ban sikerült olyan anyagokat kinyerni (vas, réz és alumínium hulladékot), melyek kohászati feldolgozás után nyersanyagként hasznosulnak a termelésben.

A feldolgozók emellett a veszélyes összetevőket is eltávolítják ezekből a berendezésekből, így a vásárlók a környezet védelmének szempontjából a legjobb helyre juttatták el megunt vagy elhasznált műszaki eszközeiket.

„Jó látni, hogy a vásárlóink nagy része, amikor műszaki berendezésekbe ruház be, arról is gondoskodik, hogy a régi készülékek is a megfelelő helyre kerüljenek és a megfelelő módon hasznosuljanak – ezzel csökkentve a környezetterhelést” – osztotta meg gondolatait Szilágyi Gábor, a MediaMarkt ügyvezető igazgatója. „A felelős vásárlói szemléletre szeretnénk felelős kereskedői szemlélettel válaszolni, így idéntől tovább fejlesztjük hulladékgazdálkodási folyamatainkat, melyek a beszerzés, vásárlás, vagy szállítás során keletkező valamennyi hulladéktípusra is kiterjednek.” – tette hozzá Szilágyi.

Az említett fejlesztés legelső lépéseként, a műszaki áruházlánc országosan központosítja a hulladékgazdálkodási folyamatát, mely kiterjed mind a csomagolási, elektronikai, illetve veszélyes hulladékok kezelésére. Az áruházak egységesen meghatározott munkamódszerekkel fogják szelektíven gyűjteni és kezelni a hulladékot, tőlük pedig központilag tervezett logisztikával gyűjtik ezeket össze. Ez által a hulladék sokkal gyorsabban jut el azokhoz a feldolgozó partnerekhez, akiknél környezetbarát módszerrel zajlik majd a végfelhasználásuk. Mindez által a logisztikával járó környezet-terhelés is csökken, így nem csak a visszagyűjtés, hanem a szállítás folyamata is hatékonyabb lesz.

Az Országgyűlés 2017-ben 178 igen és öt nem szavazattal, valamint egy tartózkodással választotta meg a jövő nemzedékek szószólója – népszerű nevén: zöldombudsman – pozíciójára. Magyarországon elég ritka, hogy egy jelöltnek szinte az összes parlamenti képviselő bizalmat szavazzon. Minek tulajdonítja ezt a szokatlan egyetértést?

Azért nem volt egyhangú a szavazás, hatan nem támogattak. Ez az eredmény talán annak köszönhető, hogy négy évtizede tanítok környezeti jogot. A bizottsági meghallgatások során a különböző pártok képviselőitől többször elhangzott, hogy „én is a professzor úrnál tanultam”, mások pedig azt móondták, „használtuk a könyveit a munkánkhoz”. Nekem a szakmai hátterem kínálta ezt a lehetőséget, nem valamiféle politikai támogatottság. Soha nem voltam elköteleződve egyik párt irányában sem. Azt gondolom, hogy a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés nem pártügy. Nincs jobboldali és baloldali környezetvédelem, annak alapvetően ugyanolyan tartalommal kell funkcionálnia. Azt hiszem, az a pár ellenszavazat sem a személyemnek, hanem a többségi pártnak szólt.

Miközben nincs jobb- és baloldali környezetvédelem, a szóhasználat szintjén megfigyelhető egy érdekes különbség. Míg a baloldali publicisták és politikusok klímaváltozásról beszélnek, számos jobboldali véleményformáló évekig preferálta a klímahiszti szót. Miért terjedt el a jobboldalon az a meggyőződés, hogy klímaváltozás nincs is, az csak valami baloldali huncutság?

A klímaváltozás és a környezetvédelem hosszú időn át ellenzéki témának számított. Ha éppen baloldali kormány lenne hatalmon nálunk, akkor talán a jobboldal érvelt volna így.

Megfigyelhető, hogy az elmúlt pár hónapban elindult egy erőteljesebb változási folyamat a jobboldalon, egyre inkább megpróbálják a környezeti kérdéseket maguk is képviselni, alakul az energiapolitikánk, a klímapolitikánk, láthatóan jobban odafigyelnek a fenntarthatóságra. Egyre többször hallani a kormánypárt részéről, hogy nem kell átengedni ezt a tematikát a baloldalnak.

Mindenki tiszta levegőt szeretne belélegezni, szép környezetre, jó minőségű vízre vágyik. Már nem klímahisztiről, hanem fenyegetettségről beszél a jobboldal is, ami pedig mindannyiunk ügye. A Nemzeti Fenntarthatósági Tanács, amelyet a házelnök vezet, a múlt év végén tárgyalta a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentését, amely a 2017–2018-as időszakról szól. Ennek tárgyalása során elég kritikus megjegyzések hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennünk az érdemi előrelépés ügyében.

Az ombudsmani beszámolókban gyakran előforduló kifejezés a nemzet közös öröksége. Hogy állunk a közös örökségünkre vonatkozó leltár elkészítésével? Bizonyos dolgokat be lehet árazni, meghatározható a földek aranykorona-értéke és ez alapján a forgalmi érték, valamint az ingatlanvagyon is forintosítható, de mi az értéke mondjuk Kossuth Lajos szülőházának vagy a budai Várnak?

Nagyon fontos kérdés. Magam is nehezményezem, hogy nem készülnek el ezek az összesítések, noha egy leltár lehetne akár egy sima felsorolás is, hogy mink van. Mondok egy friss példát: nagy eredményünk az erdőtörvény alkotmánybírósági vitája és határozata. Az alapvető jogok biztosával még tavaly kifogásoltuk, hogy az erdőtörvény sokkal inkább hangsúlyozta az erdőgazdálkodást, mint a természetvédelmet. Több tételben megtámadtuk a törvényt, nem globálisan, hanem taktikusan: azt mondtuk, alapvetően jó a törvény, csak ezt a 32 pontot kellene módosítani, maradjon ki egy szó, írjunk át egy bekezdést. Ám egy-egy szónak, egy megváltozott hangsúlynak sokszor igen nagy jelentősége van. Az erdő nem csak fák összessége, hanem számtalan faj életközössége, ezt az életközösséget kell fenntartani, továbbvinni, klímavédelmi szerepéről nem is szólva

A nemzet közös öröksége mindenkié, és mindenkinek van felelőssége a megtartásában. Az erdő esetében például az erdőgazdaságnak, az erdőben kiránduló állampolgárnak, de elsődleges felelőssége mégiscsak az államnak van, hogy ezt a közösséget fenntartsuk. Az, hogy az örökség mindenkié, egyúttal fokozott elszámolási kötelezettséget is jelent a társadalom felé, a döntéshozóknak ezt nagyon komolyan kell venniük.

Vagy nézzünk egy másik példát. A döntéshozóknak nemcsak arról kell gondoskodniuk, hogy szép hajókikötők legyenek a Balatonon, hanem arról is, hogy megmaradjanak a nádasok. Egy építkezés esetén nem is kell teljesen kiirtani a nádast, elég egy folyosót vágni bele, amivel tönkreteszik az egészet. Lehet, hogy most egy kikötőépítés kiváló üzleti lehetőségnek látszik, de mi van, ha húsz év múlva senki nem akar ott vitorlázni, mert elpusztult a környezet? Az ember nem azért akar a Balatonra menni, hogy mindenütt betont és szállodákat találjon. A természetnek, a Balaton vizének nem tesz jót a rengeteg beruházás.

Hogy miként lehet az örökségünket felmérni? Írtam egy levelet az Állami Számvevőszéknek azzal kapcsolatban, hogy ellenőrizték a nemzeti parkok működését. A nemzeti parkok kiadják a földeket hasznosításra, és az ÁSZ kifogásolta, hogy nem a legnagyobb hasznot ígérőknek adták ki. Csakhogy egy nemzeti park hatékonyságát nem pénzben mérjük: azt is be kell árazni, hogy milyen természetvédelmi szolgáltatást nyújt. Lehet, hogy a gazdálkodásból nem keletkezik anyagi hasznunk, de a környezeti szolgáltatás megmarad, és ezt is komolyan kell venni.

Aki használja a környezetet, az valamilyen mértékben károsítja is, elvárható tehát, hogy vegyen részt a helyreállításban, a környezeti károk felszámolásában. A nagyvállalatok ma már egymás után teszik közzé a fenntarthatósági programjukat, számos erre vonatkozó vállalással. Mennyire tartja ezeket hitelesnek?

Készítettünk egy nagy javaslatcsomagot a környezeti felelősség hatékonyabbá tételére. Ennek előkészítésekor rengeteg nagyvállalattal, gazdasági és civil szervezettel tárgyaltunk és egyeztettünk. A nagyvállalatok fenntarthatósági jelentéseinek igen nagy az igazságtartalma. A nagyvállalatok számos országban működnek, sok nemzetközi partnerük van, és már ezen a területen is megjelent a verseny. Vannak országok, ahol a fenntarthatóság már versenyképességi kérdés lett.

Ahol nem a hatóságok büntetik a károkozást, hanem a fogyasztók.

Pontosan. A magyar fogyasztó talán még nem ennyire tudatos, de már itthon is kezdenek ráébredni az emberek, hogy mi a tét. A koronavírus-járványnak is van pozitív hozadéka, például a vásárolj hazait, helyi terméket mozgalmak megerősödése.

A nagyvállalatok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne enyhítsék a környezeti károkat, ilyen okból céltartalékot képeznek. Önmagában az a tény is fontos, hogy megjelentek a környezetvédelmi felelősök a cégeknél, a munkabiztonság és az egészség mellett már a környezetvédelmi szempont is hangsúlyossá vált. Az ember tisztességesen el akarja végezni a munkáját, főleg, ha van értelme. Ha van egy ilyen munkakör, akkor a tevékenység is elkezd működni. A nagyvállalatok fenntarthatósági programjai hosszú távon nagyon hasznosak.

Nézzünk meg közelebbről egy nagy céget: ez maga a magyar állam. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát 2012-ben fogadták el, és rendszeresen felülvizsgálják. A fenntarthatósággal kapcsolatos lépéseket most már a magyar állam is kezdi komolyabban venni, maga is gondolkodik a tennivalókon. Az Alaptörvény nagyok sok kérdést felvet a fenntartható fejlődéssel, a jövő nemzedékekkel, a közös örökség védelmével kapcsolatban. Mi ezekkel éltünk. Azt mondtuk, ha valami le van írva az Alaptörvényben, azt be is kell tartani, erre hivatkozva fordultunk különböző ügyekben a kormányhoz vagy éppen az Alkotmánybírósághoz. Tisztelt magyar állam, nagyon progresszív volt az alkotmányozásban, most már tartsa is magát ahhoz, amit leírt! Az államon és a cégeken egyaránt számon lehet kérni, amit írásban vállaltak.

Az állam a szennyező termékekre, tevékenységekre eddig is különféle bírságokat, termékdíjakat vetett ki, most éppen a PET-palackok betétdíja van napirenden. Ám a befizető termelők, forgalmazók nem érzékelik, hogy az így beszedett díjak oda kerülnének vissza, ahol a károk helyreállítása történik, vagy ahol ennek történnie kellene.

Sajnos ezek a díjak tényleg nem is kerülnek vissza oda, ahova kellene. Korábban dolgoztam elnökként az Országos Környezetvédelmi Tanácsban, ahol gazdasági, tudományos és társadalmi szervezetek képviseltetik magukat. Ott is megállapítottuk, hogy a termékdíj kevesebb mint 20 százalékáról igazolható, hogy valóban környezetvédelmi célra használják.

A többi eltűnik a nagy közös kalapban?

Igen. Ilyenkor persze mindig az a válasz a pénzügyi kormányzat részéről, hogy amúgy is adunk pénzt ilyen célokra, teljesen fölösleges, hogy a termékdíjat külön kezeljük. Pedig úgy indult, hogy a termékdíj a környezetvédelmi alapba folyik be, és környezetvédelmi célokra költik, ellenőrizhető módon. Ez a 20 százalék három-négy évvel ezelőtti adat, de nem hiszem, hogy sok minden megváltozott volna azóta.

Nyilván igaz, hogy az állam költ olyan kármentesítésekre, amelyeknek ma már nincs gazdájuk, de azoknak a problémáknak a nagy része is úgy keletkezett, hogy az állam, a hatóságok korábban nem tettek eleget az ellenőrzési feladatuknak.

Pedig egy ilyen azonnal felhasználható alapnak nagy jelentősége lenne olyankor, amikor még csak elindul egy szennyezés, például egy élővízfolyás felé. Még meg lehetne előzni a sokkal nagyobb kárt, de nincs azonnali erőforrás, a szennyeződés viszont nem mondja azt, hogy jó, akkor megvárom a jövő évi költségvetést, csak akkor folyok tovább. Természetesen az így elköltött összeget lehetőség szerint be kell hajtani a környezethasználótól.

A koronavírus-járvány nagyon sok szokásunkat megváltoztatta, így például kevesebben mennek külföldre nyaralni, ami felértékelte a Balatont. Ez viszont megmozgatta bizonyos vállalkozói körök fantáziáját is, amitől a fejlesztések ügye elég komoly politikai színezetet is kapott. Mi a helyzet most a Balatonnal? Tavaly csak egy ügyük volt ott, a balatonföldvári építési szabályzatot vizsgálták, megszaporodtak idén a hasonló ügyek?

Igen, az északi parton egy kavicsbánya-kikötő miatt képviseltük magunkat egy közmeghallgatáson, volt nádasirtás is, ami miatt hatósági eljárás indult. De nem csupán a Balatonról van szó, a Tatán tervezett szállodaépítés is nagy vihart kavart. Ez utóbbin külföldi utazásom miatt nem tudtam személyesen részt venni, de már az is jót szokott tenni, ha tudják, hogy az ombudsman képviselője megjelenik. Bizonyos beépítések ellen nehéz fellépni, ha egyébként megfelelnek az adott önkormányzat rendezési terveinek. A Balatont azonban folyamatosan vizsgáljuk, nemrég az az ötlet is felmerült, hogy a Balatonnak önálló jogalanyiságot kellene biztosítani, mert nem jó, ha különböző megyék és települések osztoznak rajta, egységes kezelésre volna szükség. Nem egy „Szent Balaton” jogalanyiságról beszélünk, hanem a tó egészét érintő ügyek egységes kezeléséről.

Ezt egy európai bírósági üggyel tudnám megvilágítani. Írországban nem kellett speciális vizsgálatot tartani tőzegkitermelés esetén, ha az érintett terület nem nagyobb két hektárnál. Az Európai Bíróság azonban kimondta, hogy ez így nem működhet, hiszen egy két-háromszáz hektárnyi mocsaras tőzegtó komplex élőhelyet, élővilágot jelent, amit a huszadik kéthektáros kitermelés tönkretehet. Hasonló a helyzet a Balatonnal, és nem csupán a nagyberuházókról van szó. Azt mondja a polgár, hogy én csak egy kis stéget építenék, amiről horgászhatok, egy méter széles az egész. A légi felvételekről azonban látszik, milyen tömegben épültek az ilyen nem engedélyezett kis építmények, amelyek teljesen szétszabdalják a nádasokat. A Balatonnak egységes kezelésre van szüksége, hogy a fejlesztések arányos elosztásával mindenki jól járjon, a turizmus is, a vendéglátóipar is, a természeti környezet megtartása, megóvása mellett.

A klímaváltozás, a globális felmelegedés lassítása szempontjából az energiastratégia az egyik legfontosabb terület. Lát itt elmozdulást pozitív irányba?

Igen, elindult valami jó irányú változás a kormányzatban. Az energiastratégiáról tárgyalt a Nemzeti Fenntarthatósági Tanács, az Országgyűlés bizottságai és a Környezetvédelmi Tanács is. Lassan kezd kirajzolódni egy használható koncepció és annak a megvalósítási módja.

Valóban több energiára van szükségünk? Takarékossággal nem lehetne megoldani a problémáinkat?

Ebben látom én is a koncepció hiányosságát. Fontos, hogyan lehet környezetkímélőbb módon megoldani az ország energiaigényét, de az sem elhanyagolható, hogy miként lehetne a fogyasztást csökkenteni. Láttuk, hogy a koronavírus miatt nagyon sokan átálltak home office üzemmódra. Hatalmas irodaházakat nem kellett fűteni, hűteni. Ha ezeknek az irodaházaknak egy része üresen marad, akkor rengeteg energiát megtakarítunk. De rengeteg tartalék van a világítás korszerűsítésében is.

A légkondicionálók működése különösen kétélű, hiszen a készülék bent hűt, kifelé fűt. Az energiaszolgáltatóknak jó, hogy klímaberendezések vásárlására biztatnak bennünket, de ezért megérdemelnének némi kritikát.

Nem vagyok benne biztos, hogy a nemzeti energiastratégiának főleg arra kellene vonatkoznia, hogyan termelhetünk több energiát, legalább annyira fontos lenne annak a kigondolása, hogyan fogyasszunk kevesebbet.

Ha kinézünk az ablakon, látjuk az egyetem tetején a napelemeket. Otthon a szomszédom is megcsinálta, én is tervezem. A nagy erőműveket lassan ki lehet váltani helyi, közösségi ellátási megoldásokkal. A napelemes rendszerek telepítésével viszont vigyázni kell, hogy csak oda kerülhessenek, ahol a mezőgazdasági művelésben vagy természetvédelmi szempontból nem okoznak kárt.

Milyen állapotban van a hazai hulladékgazdálkodás? A nemzeti kukaholding nem aratott osztatlan sikert.

Jó két éve vizsgáltuk a közszolgáltatás területét, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a 2012-ben megszavazott hulladékgazdálkodási törvény elfogadása után kialakított megoldások nem igazán működőképesek. Főleg a települési hulladék kezelésének a kérdését illettük erős kritikával. Az önkormányzatok formális felelőssége megmaradt, csak éppen nem tudtak hatni a folyamatokra, mert a tevékenységet központosították. Hatalmas összegeket fektettünk a hulladékos rendszerekbe, de ezeket a pénzeket magának a rendszernek a fenntartása emésztette fel. Vagyis pont arra nem jutott a pénzből, amiért a rendszer létrejött. A rezsicsökkentés miatt nem lehetett a díjakat emelni, a korszerű hulladékkezelő rendszerek kialakításához viszont pénz kell. A gyűjtőhelyeket, lerakóhelyeket ki kell alakítani, és nem elég, ha komposztálunk, azt a komposztot el is kell juttatni a mezőgazdasági termelőkhöz, kedvezményeket kell adni nekik, hogy használják is. Nagy keservesen közelítünk azokhoz a számokhoz, amiket az EU kitűzött a visszagyűjtés területén, csak ezek a célszámok évről évre magasabbak. A hulladékgazdálkodásban dolgozó cégeknek eközben nincs pénzük, nincsenek tartalékaik, nem tudnak fejleszteni.

Ez a helyzet most már lassan elérte a kormány ingerküszöbét, sokan mondják, hogy talán államosítani fogják a közszolgáltatásokat. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, sok helyen vannak állami kézben. Nálunk azonban az a helyzet, hogy se nem teljesen állami, se nem privát, se nem szolgáltató, se nem hatóság, nem profitorientált, de nem is nonprofit. Ha államosítunk, ám legyen, de akkor az állam vállaljon teljes felelősséget, szigorúbb számonkérési lehetőségekkel, szigorúbb szankciókkal és persze megfelelő források biztosításával. Ennek az új rendszernek július elején fel kellett volna állnia, de a vírus miatt lelassult a folyamat. Az új szervezet az Információs és Technológiai Minisztériumhoz fog tartozni, és remélhetőleg megoldja majd az akut problémákat. Nem csupán arról van szó, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni az európai uniós normákat, hiszen ez a mi saját hulladékunk, amivel kezdenünk kell valamit. Szörnyű látni, mennyi műanyag palackot gyűjtenek össze csak a Tiszáról a PET-kupa aktivistái. Ezzel a problémával nem lehet tartósan együtt élni.

Pozíciója szerint a jövő nemzedékek, a fiatalok szószólója. Találkozik is a fiatalokkal?

Természetesen igen. Ne felejtsük el azonban, hogy a fenntarthatóságról beszélünk, ami nemcsak a fiataloké, hanem a jelen és a jövő nemzedékeké egyaránt. Az SDG központi kérdése a nemzedékek közötti méltányosság és az adott nemzedéken belüli méltányosság is.

Főleg azért találkozom fiatalokkal, mert tanítok. Együttműködünk számos környezetvédő szervezettel, azoknak a programjain nagyon sok fiatal szokott részt venni, és rengeteg fiataloknak szóló pályázatnak vagyok a védnöke.

Egyes fiatalok nagyon markáns véleményt fogalmaznak meg korunk problémáiról. Mi a véleménye napjaink egyik ikonjáról, Greta Thunbergről?

Nagyszerű dolognak tartom, hogy megmozdult a fiatalokban a környezet iránti érdeklődés. És ha ez Thunbergnek köszönhető, akkor örülök neki. Az ő nézetei nem minden esetben állják ki a praktikusság próbáját, néha túlzásokba esik, de ne felejtsük el, már maga az a tény remek dolog, hogy komoly mozgalmak alakultak, amelyek több helyen valóban a helyzet átgondolására késztettek politikusokat, önkormányzatokat. A fiatalok kimondták, hogy az ő jövőjükkel szórakozunk. Azzal, hogy építünk egy újabb autópályát meg egy újabb szállodát a Balatonra, elvesszük tőlük a lehetőséget, hogy ők is választhassanak. Egyébként már nekünk is kevesebb választási lehetőségünk van, mint az előző generációnak. Ha a fiatalok túlzásokba esnek is, miközben fellépnek az érdekeik védelmében, az nagyon jó dolog, hogy egyáltalában hallatják a hangjukat. Hogy Greta Thunberg véleménye minden szempontból tökéletes-e vagy sem, az ilyen szempontból nem érdekes.

Minden évben megemlékezünk a túlfogyasztás napjáról, ami idén augusztus 22-ére esett. A világ három hetet nyert a koronavírus-járvánnyal. De mire ez az interjú megjelenik, már a második Földet fogyasztjuk, pedig csak egy van. Vajon egy még durvább járvány szükséges ahhoz, hogy elég legyen nekünk az az egy Föld, amelyik a rendelkezésünkre áll?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig a nagyobb ökológiai katasztrófahelyzetek eredményeztek érdemi változásokat. Úgy tűnik, az emberiségnek néha kell egy jó nagy pofon, hogy magára találjon. Tavaly már júliusban bekövetkezett a túlfogyasztás napja, most augusztusra tolódott, ami önmagában jó dolog, de ez még nem lesz tartós trend.

A mostani pusztító libanoni robbanásnak is van egy előzménye. Az EU veszélyesanyag-irányelvét nem hivatalosan Seveso-irányelvnek nevezik. Az olaszországi Sevesóban történt 1976-ban egy katasztrófa, ahol egy rendkívül mérgező anyag, a dioxin szabadult el nagy mennyiségben. Akkor ébredtünk rá, hogy a vegyi anyagokat nem lehet bárhol, bármilyen mennyiségben tárolni. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt még a Váci úton is olyan anyagokat tároltak, amelyeket máshol harci gázként alkalmaznak. Mi van, ha tűz üt ki egy ilyen raktárban?

Súlyos hiba volt az is, hogy kiegyenesítettük a folyókat, ami nem csökkentette, épp ellenkezőleg, növelte az árvízveszélyt. Azzal is jobban járnánk, ha inkább megtartanánk azt az értékes vizet, ami most csak kifolyik az országból

Az lenne az igazi, ha előre átgondolnánk, mi a jó megoldás, ne várjunk a katasztrófákra.

Hatéves megbízatása félidejében jár. Megvalósította, amit szeretett volna?

Sok mindent sikerült megvalósítani, olyan dolgokat is, amelyekre eredetileg nem is gondoltam. A problémák ugyanis változnak, idővel új kérdések merülnek fel.

Jó, hogy végre elkezdtünk foglalkozni a környezeti felelősség rendszerével, de még mindig nincsenek felszámolva a szennyezett területek, még mindig nem működik a biztosítás és biztosítékadás rendszere, több területen már most borítékolhatóak a következő időszak problémái.

Az ember sosem elégedett teljesen, nyilván többet is el lehetett volna érni. De alapvetően mégis inkább elégedett vagyok, összeállt egy kis csapat, amely elkötelezetten dolgozik. Elődeinktől örököltünk és magunk is tovább építettünk egy kiterjedt kapcsolatrendszert, vannak kiváló partnereink, vállalatok, szakmai szervezetek, tudományos műhelyek, amelyekkel együttműködünk, és minden találkozásból, minden beszélgetésből jönnek új ötletek. Egymás szempontjaira odafigyelve, egymást meghallgatva találjuk meg az érdekeltek számára legmegfelelőbb megoldásokat.

Az interjú eredetileg a Márkamonitor magazin 2020/2-3. számában jelent meg. Fotó: Réti Dóra

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

Egyebek között beszélünk arról, miként választotta meg az Országgyűlés majdnem egyhangú szavazással erre a pozícióra. Tisztázzuk, mit is csinál a zöldombudsman, hogyan képviseli a jövő nemzedékek érdekeit, mit tehet meg és az mire elég. Mit nevezünk a nemzet közös örökségének, készült-e már róla leltár? Mit állapít meg a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentése, amely a 2017–2018-as időszakról szól? Hogy áll Magyarország a vállalások teljesítésével?

Néhány hívószó a ma esti műsorból: erdőtörvény, nemzeti parkok, PET palack, újrahasznosítás, termékdíj, hulladékgazdálkodás. Lehet-e önálló jogalany a Balaton?

Mottó:  „Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adásokat itt találod meg podcast formájában.