Az Incineration: What’s the Effect on Gas Consumption? címmel megjelent tanulmányból kiderül, hogy az hulladékégetés révén megtermelt energiával a 27 uniós tagállam által fogyasztott orosz gáznak mindössze 1,1%-a váltható ki. Az Equanimator által készített tanulmány cáfolja a hulladékgazdálkodási iparág azon állításait, miszerint az EU orosz gáztól való függésének csökkentése érdekében célszerű lenne növelni a hulladékégetést és az együtt-égetést.

Különböző forgatókönyvek összehasonlításával megvizsgálták, hogy a hulladékégetés milyen mértékben válthatja ki a gázfogyasztást, és az alábbi megállapításokra jutottak:

• Még abban a teljesen irreális esetben, ha a hulladékégetőkben megtermelt energiát teljes mértékben a gáz kiváltására fordítják is, az összes hulladékból előállított energiával a tagállamok gázfogyasztásának csak kb. 3,7%-át lehetne helyettesíteni.
• Reális esetben az uniós tagállamok gázfogyasztásának mindössze 1,1%-a váltható ki. Ez azonban nem „plusz” energiatermelésből származik, ez a mennyiség jelenleg is elérhető.
• Új hulladékégetőkre korlátozottan van igény. Az új égetőművek megépítéséhez idő kell, tehát – hacsak nincsenek máris kész tervek – igen valószínűtlen, hogy rövidtávon hatásuk lenne a gázfüggőség csökkentésére.

A tanulmány a hulladékgazdálkodási iparág által megrendelt tanulmányokkal kapcsolatos problémákra is rávilágít. Az ezekben feltételezett körülmények mesterségesen felnagyítják a hulladékégetés fosszilis tüzelőanyagok kiszorításával kapcsolatos előnyeit, többek között azáltal, hogy a hulladékégetők által termelt energiát a legnagyobb szénkibocsátású energiaforrásokkal, például a szénnel hasonlítják össze.

Janek Vähk, a ZWE klíma, energia és légszennyezés programjának koordinátora úgy véli, „a tagállamoknak óvatosnak kell lenniük az iparág azon állításaival kapcsolatban, amelyek a hulladékégetés külső energiafüggőségünk minimalizálását célzó lehetséges előnyeiről szólnak. A hulladékégető művek – még a legjobb esetben is – túlságosan hatástalanok és jelentéktelenek ahhoz, hogy kisegítsenek minket energiaválság idején”.

Dominic Hogg, az Equanimator igazgatója szerint „a meglévő égetőművek által kiváltott gáz mennyiségét nehéz megbecsülni, de a gázfelhasználásra gyakorolt hatásuk a jelenlegi gázfogyasztás körülbelül 1,1%-ának feleltethető meg. Az új létesítményeknek kicsi a létjogosultságuk, főként akkor, ha a műanyagot a maradék vegyes hulladékból kellene kiválogatniuk, ahogy az feltételezhetően történne. Mindenesetre – tekintettel az építési időre és a várható élettartamra – hiba volna az energiapiaci válságra alapozva dönteni egy-egy hulladékégető megépítéséről. Jobb az energia- és klímaválságot a hosszú távú célkitűzésekkel összhangban kezelni.”

Mindezt szem előtt tartva a ZWE arra kéri a helyi, regionális és állami hatóságokat, hogy részesítsék előnyben azokat a beruházásokat, amelyek segítik az energia és a hulladék szén-dioxid-mentesítését, és ne az olyan létesítmények bővítésében gondolkodjanak, amelyek egyes tagállamokban már most is a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátást produkáló energiaforrást jelentik. A hangsúlyt a fogyasztás (és a hulladék) csökkentésére, valamint a nyersanyagok élettartamának végén történő újrafeldolgozás maximalizálására kell helyezni, beleértve a keverthulladék-válogató rendszerek használatát is.

A tanulmány legfontosabb eredményeit október 6-án ismertették a „What does the energy crisis mean for zero waste?” webináriumon. A tanulmány vezetői összefoglalója a Humusz Szövetség fordításában hamarosan magyarul is elérhető lesz.

Fotó: Bakhrom Tursunov/unsplash.com

Bár a kormány eddig nem hozta nyilvánosságra a Bizottságnak benyújtott változatot, a hírek alapján ez lényegében nem különbözik az október 8-án a kormány honlapján megjelent változattól. A tervezetnek az a legfőbb hiányossága, hogy nagyrészt olyan infrastruktúra-fejlesztéseket irányoz elő, amelyek nyersanyag- és energiaigényük miatt fokozhatják a környezet állapotának romlását, ugyanakkor nem derül ki belőle, hogy mennyivel lép előre az ország az EU éghajlatvédelmi, környezetvédelmi céljainak elérése felé. Például a tervezet szerinti gyorsforgalmi utak építése vagy a Duna merülési mélységének növelése a természeti értékeink további romlását vetítik előre. A tervezet a Balaton térségére kiemelt fejlesztési területként hivatkozik, ami hasonlóan aggasztó, hiszen ez a gyakorlatban már ma is azt jelenti, hogy az uniós adófizetők (köztük a magyarok) olyan beruházásokat finanszíroznak, amelyek környezeti és gazdasági szempontból fenntarthatatlanok, messze meghaladják az érintett terület tűrőképességét, és sokszor óriási természeti pusztítást okoznak. E beruházások rövid távú haszna a magánszereplőkhöz kerül, míg a szükséges közszolgáltatások, a környezeti károk, illetve a hosszabb távon fenntarthatatlannak bizonyuló létesítmények terhei a közösséget terhelik.

A tervezet energiáról szóló része nem irányoz elő hathatós intézkedéseket az energiahatékonyság javítására, mindenekelőtt az épületek felújítására. A levegőminőségről szóló részből hiányoznak a lakossági fűtésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló lépések, és szintén túlságosan az új infrastrukturális elemekre összpontosít. A levegőszennyezésért elsősorban a „széntüzelésű kályhákat” teszi felelőssé, miközben nem említi, hogy a felhasznált szén a legrosszabb minőségű lignit, amelynek a lakossági fűtésre történő értékesítését már évekkel ezelőtt be lehetett és be kellett volna tiltani. Azt sem említi, hogy az emberi egészségre legveszélyesebb légszennyezés a háztartásokban széles körben elterjedt hulladékégetésből ered, és mindenekelőtt a kormány intézkedéseinek hiánya teszi lehetővé ezen illegális tevékenységek folytatását.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kijelentette: „Aggályosnak tartjuk, hogy miközben az uniós jogszabályok előírják a Partnerségi Megállapodás társadalmi egyeztetését, a magyar kormány úgy nyújtotta be a tervezetet, hogy a végleges változatot nem hozta sem előzetesen, sem a mai napig nyilvánosságra. Ez már önmagában veszélyezteti a dokumentum Bizottság általi elfogadását. Ennél is nagyobb gond, hogy a PM vélhetően számos egyéb ponton is uniós jogszabályokba ütközik.”

Alapvető probléma, hogy miközben egy tagország csak akkor kaphat uniós támogatást, ha megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartájának, ez Magyarország esetében távolról sem áll fenn. A megfeleléséhez jelentős javulásra van szükség a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás és az ügyészségi munka terén, valamint fel kell számolni a politikai alapú diszkriminációt és érdemi korrupcióellenes intézkedéseket kell hozni.

A Levegő Munkacsoport részletes értékelése a Partnerségi Megállapodás tervezetéről itt olvasható: https://www.levego.hu/egyeb/kiadvanyok-hatekony-unios-tamogatasokkal-a-klimasemleges-europaert/

Fotó: Lukács András, Levegő Munkacsoport

“Lassan egy éve, hogy csak maszkban léphetünk ki az otthonunkból. Ennek a Covid az oka, de ha így folytatjuk, a jövőben már csak maszkban járhatunk az utcán. Ezt mindenképp el kell kerülni” – mondja Ercsey Petra 9. osztályos tanuló, aki többek között ezért állt össze diáktársaival, hogy minél több ember figyelmét felhívja a súlyos egészségügyi károkat okozó légszennyezésre és lakossági hulladékégetésre.

Balatoni József, vagyis Jocó bácsi, ahogyan a diákjai és sokan a közösségi médiából ismerik, tanárként különösen fontosnak tartja, hogy a gyerekekkel minél több olyan témával foglalkozzon, ami, a későbbi életüket érinti.

„A levegő tisztasága pont egy ilyen téma. Egy olyan ügy, ami mellé szívesen és teljes mellszélességgel állok oda. Beszéltem a gyerekeknek arról, hogy a légszennyezéshez a lakossági szemétégetés milyen nagy mértékben járul hozzá. Hiszem, hogy a jövő a gyerekeknél és a gyerekekkel kezdődik. Ők pedig fogékonyak, érdeklődőek, sőt, tenni is akarnak azért hogy minél jobb legyen a világ. Őszintén és szívvel.”

A háztartási hulladékégetés akár több százszor komolyabb egészségkárosító kockázatot jelent annál, mint amit eddig feltételeztünk. Ezt állapította meg egy új nemzetközi kutatás. Magyar és román kutatók az általuk vizsgált települések mindegyikén – Budapesten és Bukarestben csakúgy, mint kisebb vidéki településeken – ki tudták mutatni a kizárólag a szilárd hulladékfajták égetéséből származó ártalmas vegyületeket. Méréseik szerint a hulladékégetés hozzájárulása a légszennyezéshez átlagosan öt százalék.

Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője hangsúlyozta: „Bár az öt százalékos arány alacsonynak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy ennek az egészségkárosító hatása akár több százszor akkora lehet, mint a fennmaradó 95 százaléknak, akkor az eredmény rendkívül elkeserítő.”

Azt ugyanis már egy korábbi kutatás során megállapították, hogy a háztartási hulladékégetés során a tűzifa elégetéséhez képest 100-700-szor több és akár ezerszer mérgezőbb vegyületek kerülnek a levegőbe.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A környezetvédő civil szervezetek hosszú évek óta hangoztatják, hogy az állam és az önkormányzatok haladéktalanul és hatásosan fel kell lépjenek az illegális lakossági hulladékégetés ellen. Mindenekelőtt szemléletformálására, az energiaszegénységben élők megsegítésére, a háztartási hulladékok, lomok elhelyezésének felhasználóbarát biztosítására, és nem utolsósorban a szabálysértőkkel szemben eljáró hatóságok megerősítésére van szükség. Mindez a töredékébe kerülne annak, mint amekkora kárt a lakossági hulladékégetés okoz.”

A légszennyezés Magyarországon évente 13.000 ember korai halálát okozza.

A diákok videós üzenete a Levegő Munkacsoport Facebook oldalán tekinthető meg.

A magyar lakosság közel egyharmada éget több-kevesebb rendszerességgel hulladékot. A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodáját évente több százan keresik fel azzal, hogy mit tehetnek a településükön terjengő, égetésből – legtöbb esetben hulladék eltüzeléséből – fakadó bűz ellen. A tanácsok között szerepel az önkormányzat felkeresése is, ám a visszajelzések szerint sok település vezetői nem ismerik a lehetőségeiket, és nem ismerik fel a felelősségüket sem abban, hogy ezt a rendkívül egészségkárosító tevékenységet visszaszorítsák.

A Budapest külső kerületei és Pest megye polgármestereinek 2021 januárjában küldött levél összefoglalja, hogy milyen lehetőségei vannak az önkormányzatoknak az illegális égetések megszüntetésére. Mivel a felmérések és a Levegő Munkacsoport tapasztalatai szerint is a lakossági hulladékégetés legfontosabb oka az ismerethiány és a felelőtlenség, már széles körű szemléletformálással is lehet bizonyos eredményt elérni. A rászorulóknak pedig fűtési támogatást kell nyújtani megfelelő ellenőrzés mellett. A notórius égetőket sok esetben a helyi közterület-felügyelet, rendőrség és civil szervezetek segítségével lehet eltántorítani káros szokásuktól. A jegyző hatásköre felszámolni a telkeken belül felhalmozott, nem az adott háztartásban keletkezett hulladékokat (amelyeket általában eltüzelésre szánnak a lakosok).

Érdemes beszerezni és az önkormányzati intézményeknél (például óvodáknál) elhelyezni olcsón beszerezhető és könnyen üzemeltethető levegőminőség-mérő készülékeket. Ezek használata szemléletformálási céllal is bír, másrészt pedig percre pontosan tudják követni a lakosok a terület légszennyezettségének alakulását. A Levegő Munkacsoport azt is javasolja a polgármestereknek, hogy tegyék kötelezővé az önkormányzati dolgozók részére a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tartalmazó videónak a megtekintését.

Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője megállapította: „Az elmúlt két évtizedben a korábban sem erős környezetvédelmi hatóságokat olyan mértékben legyengítették, hogy alapvető feladataikat sem tudják ellátni. Az illegális égetések elleni fellépés jogilag a járási hivatalokhoz tartozik, azonban egy-egy ilyen hivatalnál esetenként tucatnyi településen kellene a lakossági bejelentéseket kivizsgálni egyetlen hivatalnoknak, akire sok egyéb feladatot terheltek. Ráadásul ők általában reggel 8-tól délután 5 óráig dolgoznak, miközben a jogsértő tüzelésekre többnyire hajnalban és este kerül sor. Ezért is óriás felelősség hárul az önkormányzatokra az emberek egészsége, élete megóvásában.”

Bár az érintett polgármesterek nagy többsége eddig nem reagált a Levegő Munkacsoport levelére, a válaszadók arról számolnak be, hogy határozott intézkedéseket hoztak, illetve hoznak az illegális lakossági égetések felszámolására és köszönetüket fejezik ki az intézkedési javaslatokért.

Magyarországon légszennyezés évente 13 ezer ember korai halálát okozza, és ezek az emberek átlagosan mintegy 12 évet veszítenek az életükből. A rossz levegő évi egymillió megbetegedésért is felelős. Az ezek miatti gazdasági károk pedig meghaladják az évi 1500 milliárd forintot.

Az országgyűlés idén júniusban a környezetvédelmi törvény módosításával eltörölte az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy helyi rendelettel lehetővé tegyék a zöldhulladék nyílt téri égetését. Most, a veszélyhelyzeti állapot adta jogi lehetőség alapján a kormányrendeletben vonta vissza ezt a törvényi rendelkezést, ami az elmúlt évek talán legfontosabb levegőminőség-védelmi intézkedése lehetne.

A Levegő Munkacsoport 30 éves tapasztalata azt mutatja (és ezt a júniusi törvénymódosítás indokolása is megerősíti), hogy a kerti hulladékok elégetése egy felesleges és káros tevékenység, amely értékes tápanyagokat von ki a biológiai körforgásból, miközben rontja a levegőminőséget és egészségügyi kockázatokat okoz a lakosságnak. Számításaink szerint egy átlagos méretű avarkupac elégetése önmagában egészségügyi határérték feletti szennyezést okozhat egy kisváros egész területén. Az avarégetést helyettesítő, környezetbarát hulladékkezelési módszerek viszont mindenki számára egyszerűen elérhetőek. Ennek ellenére az országos tilalmat lehetővé tévő módosításig a magyarországi önkormányzatok jelentős része nem tiltotta, illetve nem korlátozta jelentősen ezt a tevékenységet. Emiatt érthetetlen, hogy a koronavírus járvány idején miért szükséges a levegővédelem szintjének csökkentése és az országos tilalom ismételt feloldása.

Ahogy számos tanulmány rámutatott, a szennyezett levegő hozzájárul a koronavírus terjedéséhez és a koronavírus okozta megbetegedések súlyosbodásához, a halálozások számának növekedéséhez. Tehát a járványhelyzet az eddigieknél sokkal szigorúbb levegőtisztaság-védelmi intézkedéseket kívánna meg. Az önkormányzatoknak nem szabadna eltérő szabályozást engedni az avar és kerti hulladék égetésének általános tilalma alól. Ugyanakkor fel lehetne hatalmazni őket arra – lengyel mintára –, hogy a területükön vagy annak egy részén betiltsák a tüzelőberendezésekben történő szilárd tüzelést. Ugyanígy szükséges lenne a lakossági lignittüzelés visszaszorítása, a tüzelőanyagok minőségi követelményeiről szóló – már évekkel ezelőtt előkészített – jogszabály elfogadásával és a szociális tűzifaprogram kiterjesztésével, valamint a környezetvédő civil szervezetek által szorgalmazott egyéb intézkedések megvalósításával.

A Levegő Munkacsoport várja a miniszter mielőbbi válaszát arra, hogy milyen szakmai okok indokolják a járványidőszak alatt az önkormányzatok újbóli felhatalmazását az avar és kerti hulladék égetésének országos tilalmától eltérő szabályozásra, és milyen rendkívüli vagy hosszú távú intézkedéseket kívánnak hozni, amelyek csökkentik a levegő szennyezettségét, ezáltal hozzájárulva a járvány lassításához és az emberek egészségének védelméhez.