Nem is seb? Valószínűleg csak az elváltozás megjelenése alapján terjedt el ez a kifejezés, mivel nincs szó valódi sebről. A méhnyakat belülről fedő sötétvörös nyákot termelő hengerhám türemkedik kifelé, ami a méhszáj felszínét kívülről borító fényes, rózsaszínű laphámtól szemmel láthatóan is jelentősen elkülönül. Ha bővebb hüvelyi folyást, havi vérzések közti teljesen szabálytalan vérezgetéseket, nemi élet utáni vérzést tapasztalunk, nagy valószínűséggel érdemes megnézetni a méhszájunkat szakorvossal. Serdülőkorban gyakori, a menopauza után pedig ritka jelenség.

Mi okozza?

Különböző nemi úton terjedő betegségek, mint például Chlamydia, Mycoplasma, Ureaplasma, Herpes, Gonorrhea és szifilisz okozta gyulladás is elősegítheti a kialakulását. Sajnos ez igaz fordítva is, a már meglévő méhszájseb sérülékenysége is fokozott veszélyeztetettséget jelent fertőzésekkel szemben. A rosszul alkalmazott hüvely kezelés sérülés vagy a hüvely normál flórájának felborítása által vezethet seb kialakulásához, de terhesség alatt a hormonális változások miatt is megjelenhet. Az úgynevezett kombinált fogamzásgátlók, amelyek ösztrogént, azaz női nemi hormont is tartalmaznak, szintén fokozhatják a méhszájseb kialakulását. A méhszáj mechanikus irritációja révén is kifejlődhet méhszájseb, például tampon használóknál vagy spirált viselőknél.

Rutin nőgyógyászati vizsgálat során végzett hüvelyi feltárás során már szabad szemmel is látható a méhszájseb. A legspeciálisabb ilyen esetekben kötelezően elvégzendő vizsgálat az úgynevezett kolposcopia, amely során nagyítókészülék segítségével vizsgálják meg a méhszáj felszínén lévő hám esetleges rendellenességeit. Amennyiben addig nem volt ismert a méhszájseb, rákszűrés végzése is indokolt.

Plusz kilók és a nemi egészség

A túlsúly önmagában nem kórok, viszont hormonzavart okozhat. A testünkben lévő zsírszövet ösztrogént képes termelni, ez pedig hozzájárulhat a méhszájseb kifejlődéséhez. Nem elhanyagolható a szerepe a túlzott elhízásnál gyakran gondot okozó megfelelő intim higiénia fenntartásának és a visszatérő fertőzéseknek sem.

Mikor kell műteni?

Ha nem okoz panaszokat a méhszájseb és az évenkénti rákszűrés során sem észlelnek eltérést, nem szükséges a kezelése. Ha viszont állandó hüvelyi folyást vagy vérzést okoz, akkor nagyobb eséllyel kaphatunk el fertőzéseket, mivel a kevésbé ellenálló hám mellett még a hüvely vegyhatása is megváltozik. Ha nem megnyugtató vagy kóros elváltozást mutat a rákszűrés eredménye, akkor kezelés hiányában évek alatt a méhszáj rosszindulatú elváltozása is kialakulhat.

Fagyasztás, égetés, lézerezés

Többféle műtéti típus létezik a méhszájseb kezelésére, lényegük a nem odaillő hám, a méhszájseb roncsolása vagy eltávolítása, amely után a sebre oldalról rákúszik az egészséges laphám. Ez történhet égetéssel, fagyasztással, radiofrekvenciával vagy lézerrel. Fontos, hogy a beavatkozások során szövettani mintavétel nem történik. Amennyiben a méhszájseb mellett a rákszűrés eredménye sem megnyugtató, szükséges mintát is venni.

A leghatékonyabb beavatkozás mindenkinek a személyre szabott kezelés, amely életkortól, panaszaitól, elsősorban a hüvelyi vérzés mértékétől és a rákszűrés eredményétől függ. Például egy fertőzés esetében a megfelelő gyógyszeres kezelést követően a hüvelyflóra helyreállításával is érhetünk el javulást. Viszont amennyiben a rákszűrés eredménye sem megnyugtató, elengedhetetlen a szövettani mintavétel és a műtét, ami általában megszünteti a méhszájsebet is. A legtöbb beavatkozás ambulánsan elvégezhető, minimális kellemetlenséggel és csupán néhány napig tartó, kevés hüvelyi vérzéssel jár.

Mit kell tudni a pilonidiális cisztákról?

A betegségre először a II. világháború idején figyeltek fel, főleg a dzsipvezetők körében alakult ki. A ciszta az avatatlan szemek számára egy csúnya, gennyes pattanásra emlékeztet, ami a betegek hátának alsó részén, a farokcsontnál, a két farpofa találkozásánál alakul ki. Egyes esetekben a cisztának egy vagy több kivezető nyílása van, ilyenkor apró váladékozó sipolyok formájában jelentkezik. Más estekben a ciszta zárt, mert a vastag bőrön keresztül a genny nem képes kitörni, inkább a környező laza fartájéki zsírt beolvasztva terjeszkedik, ami tályog kialakulásához vezet.

A ciszták leggyakrabban a 15 és 35 év közöttieket érintik, és a férfiak körében gyakoribbak. Azoknál, akik többet izzadnak, sűrűbb a szőrzetük, esetleg rendszeresen, rosszul szellőző ruházatot viselnek nagyobb az esélye a ciszta megjelenésének. A hormonális változások is hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához, emiatt a fiatal felnőtteknél is gyakori ez az elváltozás. Az ülő életmód vagy helyi trauma miatt a szőrszálak nem tudnak a bőrfelszínre törni, a bőr alatti zsírban, a mélyben növekednek. Emellett a szőrtüszőkben faggyút és verejtéket termelő mirigyek nem képesek a bőrfelszínre üríteni, ezért a váladék a kitörni képtelen szőrzettel együtt a mélyben, a bőr alatt csomót képez.

Miért alakul ki a betegség?

A ciszták kialakulásában közrejátszik a hát alsó részére nehezedő fokozott nyomás és a gyakori súrlódás, például abban az esetben, ha valaki sokat ül egy bizonyos pozícióban. Ezzel is magyarázható, hogy a betegség elterjedt a sofőrök körében. A kellemetlen dudor megjelenhet egy károsodott vagy egy benőtt új szőrszál miatt is.

Mikor van szükség a műtétre?

A zárt ciszták miatt kialakuló, tályoggal jelentkező betegség esetén sürgős műtétre van szükség. A szakember különböző módszerekkel felnyithatja, leszívhatja a cisztát. A beavatkozás után a gyógyulás hosszadalmas lehet, 4-6 hétig is elhúzódhat, és a leggyakoribb szövődmény, hogy a ciszta újból megtelhet gennyel és a beavatkozást meg kell ismételni. A sebet a következő hetekben nyitva kezelik, amíg a gyulladás vissza nem húzódik és a seb ki nem tisztul. Dr. Sipos Péter hangsúlyozza, hogy ennek a megelőzésére később, ha már nincs gyulladásban a terület, a bőr alatti tasak kimetszését szokás javasolni.

A tályog gyógyulását követően, vagy amennyiben a páciens még az aktív gyulladást megelőzően fordult szakorvoshoz, az érintett bőrfelület kezelésére több műtéti eljárás is ismert, a vákuumos sebkezeléstől a lézeres ellátásig. A műtétek jellemzően altatásban történnek, hogy a páciensek számára a beavatkozás a lehető legminimálisabb fájdalommal járjon. Kis elváltozás esetén akár a helyi érzéstelenítés is elegendő lehet.