Óriási bizonytalanság vette körül a 30. Budapest Pride megrendezését, ezért az utolsó pillanatig kétséges volt, mire számíthatnak a helyszínen a felvonulás szervezői és résztvevői. Végül a rendőrség példaszerűen biztosította a menet résztvevőinek biztonságát, és ezzel segítette, hogy több százezer ember békésen állhatott ki a szexuális és nemi kisebbségek jogegyenlősége mellett, illetve kifejezhette tiltakozását a kormány alapvető jogokat korlátozó intézkedéseivel szemben.

Ez korántsem volt azonban magától értetődő. A gyülekezési hatóság korábban jogellenesen gyűlésként értékelte és megtiltotta a Fővárosi Önkormányzat rendezvényét, többször jogszerűtlenül megtiltotta a négy jogvédő szervezet által bejelentett gyűléseket, miközben tudomásul vette több szélsőséges szervezet gyűléseit. A helyzeten tovább rontott a rendőrség Budapest Pride előtti nyilvános kommunikációja, amely minden felelősséget a szervezőkre próbált hárítani, és igyekezett őket elijeszteni az esemény megrendezésétől.

Az idei Budapest Pride tehát nemcsak a rekordszámú résztvevő és a kiemelt nemzetközi figyelem, hanem az eseményt kísérő jogi és politikai küzdelmek miatt is bevonult a magyar történelembe. Az események egyik kevésbé tárgyalt pontja, hogy a kormány nem csak azt mutatta meg ismét, mit gondol azokról, akik nem hajlandóak csendben tűrni a jogaik szisztematikus felszámolását, de az is világosan kiderült, hogy a rendőrségre sincs semmiféle tekintettel, ha a rövid távú politikai érdekeit éppen az szolgálja.

A kormány egy nyilvánvalóan jogsértő jogkorlátozás érvényesítését várta el a rendőrségtől, amelynek így a korábbi évek professzionális együttműködése helyett egy abszurd propagandaeszközt kellett alkalmaznia a Budapest Pride szervezőivel és az őket segítő jogvédő szervezetekkel szemben. Eközben kormánypárti politikusok rendszeresen fogalmaztak meg a nyilvánosságban egymásnak ellentmondó elvárásokat a rendőrség munkájával kapcsolatban. Egy jogállamban minimális elvárás lenne, hogy a rendőrséget (és minden állami intézményt) ne a kormány politikai céljainak kiszolgálására próbáljanak felhasználni, hanem hagyják végezni a munkáját.

A szombati sikerhez tehát szükség volt a Budapest Pride szervezőinek és a Fővárosi Önkormányzat munkatársainak megfeszített munkájára, a rendőrség szakszerű eljárására, azokra a százezrekre, akik a kormányzati ijesztgetés ellenére részt vettek a rendezvényen, illetve a négy jogvédő szervezet hónapok óta tartó jogi tevékenységére, amellyel folyamatosan képviselték a békés gyülekezéshez való jogot a rendőrségen és a bíróságon. Miután a kormány önző politikai céljai érdekében a békés gyülekezéshez való jogot egy nevetséges „itt a piros, hol a piros” játékká silányította, a szélsőséges szervezetek pedig a Pride ellehetetlenítése érdekében próbálták lefoglalni a szóba jöhető közterületeket, kiemelt fontossága volt annak az útvonalnak is (benne az Erzsébet híddal), amelyre a jogvédők korábban gyűlést jelentettek be. A négy szervezet gyűlésével szemben hozott rendőrségi tiltó határozat bírósági felülvizsgálata ugyanis június 28-án még tartott, ezért az általuk megjelölt közterületekre ugyanakkorra más nem tudott  gyűlést bejelenteni (így a felvonulást megakadályozni akarók sem).

Még mindig több bizonytalanság van a Budapest Pride kapcsán, így egyelőre nem tudjuk azt sem, indulnak-e eljárások a szervezőkkel és a résztvevőkkel szemben. A Budapest Pride szervezőivel közösen a négy jogvédő szervezet felkészült erre az eshetőségre is, és a közösen felállított jogsegélyszolgálat segíteni fog ebben a helyzetben is az érintetteknek, mivel meggyőződésünk, hogy sem a szervezők, sem a résztvevők nem követtek el jogsértést. Szombaton a rendőrség professzionálisan biztosította a békés alapjog-gyakorlást, szomorú lenne az érintettek indokolatlan és tömeges megbüntetésével lerontani ezt a figyelemre méltó teljesítményt.

Egy azonban biztos: szombaton minden korábbinál több ember vonult fel békésen Magyarországon, hogy kifejezze, elege van a kirekesztésre épülő politikából és a jogainak semmibevételéből. Bármit is lép a kormány vagy annak utasítására a rendőrség, a szervezők és a résztvevők közösen megmutatták, nem ijednek meg a fenyegetésektől. A négy jogvédő szervezet ezután is minden rendelkezésére álló eszközzel segíti azokat, akiket az állami önkény megpróbál megfélemlíteni és elhallgattatni –  zárta közleményét a Háttér Társaság.

A Háttér Társaság két ügyfele alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz miután sikertelenül próbálták meg bejegyzett élettársi kapcsolatként elismertetni külföldön kötött házasságukat. Beadványaikban azzal érveltek, hogy sérti az Alaptörvényben védett emberi méltósághoz és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogukat, hogy a külföldön kötött házasságukat a magyar hatóságok nemlétezőnek tekintik, és azt nem hajlandóak sem házasságként, sem bejegyzett élettársi kapcsolatként elismerni. Ez érvelésük szerint ellentétes az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatával is.

Az ügyben az Alkotmánybíróság 2024 februárjában személyes meghallgatást tartott, ahol a Külgazdasági és Külügyminisztérium kifejtette, hogy az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a külföldi jog alapján fennálló kapcsolatokat – az azonos nemű párok házasságát – a magyar jog szerint elismert jogosultsággá, bejegyzett élettársi kapcsolattá alakítsa. Az Igazságügyi Minisztérium írásbeli észrevételében megjegyezte, hogy az azonos nemű házaspárok köthetnek Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatot, de továbbra is fontos a két intézmény közötti elhatárolás fenntartása, az elismerés álláspontjuk szerint ezt áttörné.

Az Alkotmánybíróság tegnap meghozott határozatában emlékeztetett arra, hogy a jogalkotó már több, mint másfél évtizede létrehozott egy jogintézményt – a bejegyzett élettársi kapcsolatot – az azonos nemű párok párkapcsolatának elismerésére, amely joghatásaiban a házassághoz hasonló. A testület hangsúlyozza, az elismerés hiánya sérti az indítványozók alapjogait, és ezt a jogkorlátozást a bíróságok nem tudják jogértelmezéssel feloldani.

A kisebbségi véleményekkel összevetve megállapítható: az Alkotmánybíróságban teljes egyetértés volt annak kapcsán, hogy a jelenlegi helyzet alapjogsértő, ugyanakkor két megoldás rajzolódott ki: az egyik szerint a külföldön kötött házasságokat bejegyzett élettársi kapcsolatként kell elismerni, és ezt jogszabályban kell rögzíteni. A másik szerint elég lenne azt rögzíteni (jogszabályban vagy az Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányos követelményben), hogy a külföldön kötött házasság nem akadálya annak, hogy ugyanazok a személyek Magyarországon később bejegyzett élettársi kapcsolatot kössenek. Az Alkotmánybíróság többsége végül az első, az azonos nemű párok számára kedvezőbb megoldás mellett döntött.

Az Országgyűlésnek 2025. október 31-ig kell megalkotnia az alaptörvény-ellenes helyzetet felszámoló jogi szabályozást: ennek során az Alkotmánybíróság döntésében foglaltaknak megfelelően kell eljárnia, azaz érvényre kell juttatnia a külföldön házas azonos nemű párok emberi méltósághoz és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogukat.

Az Alkotmánybíróság döntése hosszú évek pereskedése végére tesz pontot. Egy amerikai-magyar pár Belgiumban kötött házasság ügyében már 2017-ben kimondta egy hazai bíróság, hogy házasságukat bejegyzett élettársi kapcsolatként kell elismerni, ezt az ítéletet azonban a Kúria – formai okokra hivatkozva – később hatályon kívül helyezte. Szintén az elismerés álláspontjára helyezkedett egy Amerikában kötött házasság kapcsán a Fővárosi Törvényszék 2022-ben, ezt a Kúria érdemben elbírálva hatályon kívül helyezte, kimondva: kifejezett jogi rendelkezés hiányában nincs lehetőség a házasságok bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerésére. Az Alkotmánybíróság most azt állapította meg: egy ilyen jogszabályi rendelkezés megalkotása nemcsak lehetősége, hanem kötelessége a jogalkotónak.

Az azonos nemű párok jelenleg a világ 38 országában köthetnek házasságot, nemcsak Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hanem például Taiwanon, Thaiföldön, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Latin-Amerika legtöbb országában is. Az Európai Unió 27 tagállama közül 16 ismeri el az azonos neműek házasságát. A magyar társadalomban az elmúlt években jelentősen nőtt az azonos nemű párok házasságának támogatottsága, egy 2024-es reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a magyarok 54% támogatná a házassági egyenlőséget.

„Az Alkotmánybíróság döntése fontos mérföldkő az LMBTQI emberek jogegyenlőségéért folytatott munkánkban. Büszkék vagyunk rá, hogy ügyfeleink megtiszteltek minket a bizalmukkal, és együtt érhettük el ezt a sikert. Jogsegélyszolgáltunk 25 éve dolgozik azért, hogy Magyarországon szexuális irányultságától vagy nemi identitásától függetlenül azonos jogok illessenek meg, és most egy kis lépéssel közelebb kerültünk ehhez” – mondta el Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

Öt emberi jogi szervezet – az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Szivárvány Misszió Alapítvány (a Budapest Pride szervezője) és a Társaság a Szabadságjogokért – békés felvonulást tervezett 2025. június 1-jére az Andrássy úton. A demonstráció célja az lett volna, hogy felhívja a figyelmet a transz- és homofóbia elleni fellépés fontosságára és kiálljon az LMBTQI-emberek jogegyenlősége mellett – ahogy teszi azt az évente megrendezett Budapest Pride immár három évtizede.

A tervezett gyűlés megtartását a rendőrség megtiltotta arra a márciusi törvénymódosításra hivatkozva, amely szerint tilos olyan gyűlést tartani, amely megjeleníti a homoszexualitást vagy a nemi sokszínűséget, és ami szerint a gyermekek joga a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz megelőzi a békés gyülekezéshez való jogot is. A tiltás alapjául szolgáló szigorítást azután fogadta el a parlament, hogy Orbán Viktor az évértékelő beszédében a Pride betiltásáról szónokolt. A szigorítás annak a homofób és transzfób propagandatörvénynek a kiterjesztése, ami miatt kötelezettségszegési eljárás is folyik Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága előtt.

A megtiltott gyűlés szervezőiként az öt szervezet bíróság előtt támadja meg ezt a tiltó döntést, ezzel vitatva magát a jogfosztó szabályozást is. A konkrét tiltást támadó keresetükben kifogásolták, hogy a rendőrség nem bizonyította, hogy akár a most megtiltott felvonulás, akár az ahhoz hasonlónak tekintett Pride-felvonulás miért veti fel a gyermekek jogainak sérelmét, és hogy miért hozott tiltó határozatot egy héttel azután, hogy a mostanihoz hasonló felvonulást május 17-én tudomásul vette és biztosította.

Azt is indítványozták a pert indító emberi jogi szervezetek, hogy a Kúria előzetes döntéshozatali eljárás keretében forduljon az Európai Unió Bíróságához azzal a kérdéssel, hogy a Pride-tilalom néven elhíresült tavaszi törvénymódosítás alkalmazása összhangban van-e az EU alapértékeivel és az Alapjogi Chartával. Az uniós jog szerint a Kúria mint legfelső bíróság nem tehetné meg, hogy nem kéri ki az EUB véleményét ebben a kérdésben.

„A rendezvény megtiltásával az állam önkényesen, diszkriminatív módon korlátozza az egyik legalapvetőbb demokratikus jogot: a békés gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás jogát. A hatalom ilyen nyilvánvaló önkénye mindannyiunkat veszélyeztet szexuális irányultságtól és nemi identitástól függetlenül, hiszen innentől bármilyen, a kormány számára kényelmetlen közösséget vagy véleményt betilthatnak a gyermekvédelemre hivatkozva” – mondta el Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, az öt emberi jogi szervezet jogi képviselője.

A Kúria döntése jövő hét közepén várható. Akárhogy is dönt azonban a bíróság, a Szivárvány Misszió Alapítvány szervezi tovább az idei 30. jubileumi Budapest Pride Felvonulást, amelyet június 28-án tartanak. A szervezők arra készülnek, hogy ez lesz Magyarország legnagyobb Pride-felvonulása.

A szervezetek tájékoztatóját a részvétel jogi környezetéről itt olvashatja el: https://tasz.hu/wp-content/uploads/2025/04/pride2025_QA.pdf

Photo by daniel james on Unsplash

Az LMBTQI jogokat védő Mousse egyesület azért fordult a francia adatvédelmi hatósághoz, mert álláspontjuk szerint sérti az EU adatvédelmi rendeletét, a GDPR-t, az a gyakorlat, hogy a francia vasúttársaság az online jegyvásárlóktól kötelezően elvárja, hogy válasszanak a nemükre utaló női vagy férfi megszólítás között, nem biztosítva megfelelő választási lehetőséget a nem-bináris személyek számára. Az adatvédelmi hatóság elutasítását követően a Mousse a francia Államtanácshoz (Conseil d’Etat) fordult, amely előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet nyújtott be az EUB-hez. Ebben az Államtanács annak tisztását kérte, hogy figyelembe lehet-e venni a polgári, kereskedelmi és közigazgatási kommunikáció terén általánosan elfogadott gyakorlatokat, azaz például az ügyfelek megszólítására vonatkozó szokásokat akkor, amikor az adatkezelés jogszerűségét, illetve azt értékeljük, hogy adott esetben az releváns és szükséges-e. Emellett az előzetes döntéshozatalra irányuló indítvány kifejezetten kitért a nem-bináris személyekre, azaz az adat felhasználásával és megőrzésével szembeni tiltakozáshoz való jogukra.

Az EUB ítéletében hangsúlyozta: a GDPR célja az egyén magánéletének védelméhez és a személyes adatok magas szintű védelméhez fűződő jogának védelme, ezért a személyes adatot – a GDPR 5. cikkével összhangban – csak jogszerűen, tisztességesen és az érintett számára átlátható módon lehet kezelni. Az adattakarékosság elve megkívánja, hogy az adatkezelés a releváns és megfelelő adatokra korlátozódjon. Az EUB elfogadta, hogy vannak helyzetek, amikor a szerződés teljesítéséhez hasznos egy személyes adat kezelése, de ez csak akkor tekinthető szükségesnek, ha az objektíve elengedhetetlen „az érintettnek nyújtott szerződéses szolgáltatás szerves részét képező cél megvalósításához”. A hasznosság nem elegendő annak igazolásához, hogy a szerződés teljesítéséhez – jelen esetben a vasúttársaság szolgáltatásának igénybevételéhez – elengedhetetlen, főleg amennyiben vannak kevésbé beavatkozó jellegű megoldások. Az udvariassági szokásoknak megfelelő üzleti kommunikáció az ügyfél nemi identitására utalás nélkül is személyre szabható, a vasúttársaság választhat általános, inkluzív, a nemre utalást mellőző udvariassági kifejezéseket (és az ítélet szerint néhány ilyen már használatban is van ugyanennél a szolgáltatónál).

A nemre vonatkozó adat kezelésének indokául a vasúttársaság egy másodlagos célt is felhozott: a csak azonos nemű személyek számára elérhető kocsikat az éjszakai vonatokon, illetve a fogyatékos személyek számára biztosított személyes segítőket. Az EUB szerint ezen szolgáltatások biztosítása azonban nem igazolhatja a valamennyi ügyfél megszólítására vonatkozó adatok szisztematikus és általános kezelését, a nemre vonatkozó adat csak az ezen szolgáltatásokat igénybe vevőktől követelhetők meg. Az egyén alapvető jogai és szabadságai – különösen a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem – elsőbbséget élvez a vasúttársaság által az adatkezelésre felhozott jogos érdekkel szemben. Önmagában az a tény, hogy az érintett tiltakozhat, nem teszi jogszerűvé az adatkezelést, annak szükségességét ettől függetlenül kell megítélni.

„Az EUB először döntött a GDPR alapján a nemre vonatkozó adatkezeléssel összefüggő gyakorlatról. Bár a magyar vasút esetében az ügyben felvetett probléma nem áll fenn, a gyakorlatban sok helyen találkozunk az ügyfelek nem szerinti megszólításával. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek a regisztráció során kötelezően gyűjtenek nemre vonatkozó adatot, holott a szolgáltatás nyújtásához erre nincs feltétlenül szükség, elég csak a bankokra vagy az energiaszolgáltatókra gondolni. Az ilyen joggyakorlattal a szolgáltatóknak az ítélet alapján Magyarországon is fel kell hagyniuk” – kommentálta a döntést Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

Photo by Leighann Blackwood on Unsplash

Az eset előzménye, hogy a tanár és az iskola egy takarítója között nézeteltérés alakult ki, amiért a takarító, mások elmondása szerint előítéletes okokból, rendszeresen nem takarította ki a meleg pedagógus osztálytermét. Amikor a takarítót a terem takarítására utasították, ő megtagadta a munkát, és távozott. Még ugyanazon a napon visszatért az édesanyjával, aki az iskola tanulói és dolgozói előtt emelt hangon homofób kijelentéseket intézett a meleg pedagógus felé. A szexuális irányultsággal kapcsolatos válogatott sértések mellett közölte azt is, hogy tudják, hogy kivel él, és hogy nem hagyják, hogy a gyerekeiket tanítsa. Kilátásba helyezte azt is, hogy megvereti, illetve hogy intézkedik a polgármesternél, hogy kirúgják. A történtekről korábban maga a sértett is beszámolt.

A helyszínre kiérkező rendőrök nem kezelték a súlyosságának megfelelően az ügyet, az előítéletes motivációra utaló egyértelmű körülmények és az erőszakkal való fenyegetés ellenére becsületsértés, nem pedig gyűlölet-bűncselekmény miatt indult eljárás, és az később meg is szűnt. A Háttér Társaság jogsegélyszolgálata sértetti képviselőként való közreműködésének eredményeképpen végül a cselekmény súlyának megfelelően közösség tagja elleni erőszak, vagyis gyűlölet-bűncselekmény miatt indult új eljárás. A büntetőeljárás során az elkövető kezdeményezte, hogy azt közvetítői eljárás céljából függesszék fel. Egy ilyen közvetítői eljárásban speciálisan képzett, pártatlan és semleges szakember közreműködése mellett lehetőség van arra, hogy az érintettek feltárják a konfliktus körülményeit, az ahhoz vezető okokat, valamint az okozott sérelem helyreállításának lehetséges módját, és ennek megfelelően mindkét fél számára előnyös békés megoldás szülessen. Az ügyészség álláspontja szerint azonban erre az elkövetés körülményeire tekintettel ebben az esetben nem volt lehetőség. Az ügyészség emellett jelentőséget tulajdonított annak, hogy a cselekményt egy általános iskolában követték el, és az elkövetőt nem érdekelte, hogy a közelben kiskorú gyermekek, pedagógusok tartózkodtak.

Az ügy lezárásaként a Szentendrei Járásbíróság büntetővégzésében közösség tagja elleni erőszak elkövetése miatt 375 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A bíróság hangsúlyozta, hogy az elkövető kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy a sértettben és a jelenlévőkben riadalmat keltsen, és mivel arra előítéletes indítékból került sor, ez kimeríti a gyűlölet-bűncselekmény tényállását.

„Az ítélet sikernek tekinthető, azonban ezt csak a Háttér Társaság jogászainak köszönhetem. Egyedül semmit nem értem volna el. Ez pedig nem a jogszabályok, hanem a hivatalos szerveknél dolgozó emberek miatt van. Az ő hozzáállásuk, rejtett homofóbiájuk az, ami miatt gyakran maradnak egyedül az áldozatok. Ami a büntetést illeti, ez legfeljebb visszatarthatja a potenciális elkövetőket, de nem változtat a szemléleten, és nem segíti elő a békés együttélést, elfogadást. Jobbnak tartottam volna, egy bocsánatkérést vagy egy LMBTQ+ civil szervezetnél elrendelt önkéntes munkát. Ez jobban szolgálná a közösség fejlődését. Együtt élünk. Hogyan? Ők kerülik a tekintetem, mások kerülik a témát. Lappang a gyűlölet. Szerintem pedig beszélni kellene…” – mondta el az eset sértettje.

„Az ügy jó példa arra, miképpen tud már az elején félremenni egy büntetőeljárás: ha a sértett hagyja magát eltántorítani a feljelentés megtételekor, vagy elfogadja az eljárás megszűnését, akkor az ügyben sosem születik elmarasztaló döntés, és nem mondja ki bíróság, hogy igenis gyűlölet-bűncselekmény történt, ezzel igazat adva az áldozatnak. Sajnálatos, hogy erre csak a sértetti képviselő közbenjárását követően került sor. Továbbra is bátorítunk mindenkit, akit szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt ért verbális vagy fizikai abúzus, ne hagyja annyiban, tegyen feljelentést, egyúttal forduljon civil szervezethez is, csak így lehet hatékonyan fellépni a gyűlölet-bűncselekményekkel szemben” – kommentálta az eljárást Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője. A homofób vagy transzfób támadások áldozatai a Háttér Társaság a Jelentsd a homofóbiát! oldalán is bejelentést tehetnek, a Jogsegélyszolgálat munkatársai – ha az áldozat ezt kéri – jogi támogatást biztosítanak számukra az eljárás során.

A Háttér Társaság Jogi Programjának működését az Európai Unió „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjából finanszírozott, az ÖKOTÁRS Alapítvány és partnerei által lebonyolított Közös értékeink program is támogatja.

2024. december 11-én rövid interjút közölt a Magyar Nemzet Rodrigo Ballesterrel, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetőjével. A Háttér Társaság ennek kapcsán fogalmazta meg az álláspontját, amelyet változtatás nélkül közlünk:

Az álláspontját szakmailag megalapozott véleményként tálaló kutató ebben kifejtette, hogy az LMBTQI-ellenes ún. „gyermekvédelmi” törvénnyel (propagandatörvénnyel) szemben indított kötelezettségszegési eljárással az Európai Unió tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét olyan kérdésekben, mint a gyermekvédelminek beállított cenzúratörvény. Az eljárás alapját képező, az Európai Bizottság (EB) által az Európai Unió Bíróságához (EUB) benyújtott beadvány alapján ez nem egyszerűen rosszindulatú csúsztatás, hanem nyílt hazugság.

Nézzük meg, miről szól a kötelezettségszegési eljárás! Az EB valóban sok mindent kifogásolt, csak nem azt és nem úgy, ahogy a kutató állítja. A 2021. június 15-én elfogadott LMBTQI-ellenes törvény az EB és a mellette beavatkozó 16 tagállam szerint sérti az elektronikus kereskedelemről, az audiovizuális médiaszolgáltatókról, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet, és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkét. Utóbbi kontextusában a Bizottság beadványa nem említi az oktatás kérdését, a köznevelési törvény módosítása a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv megsértése kapcsán merül fel, és ott is korlátozottan. A Bizottság érvelése kifejezetten óvatos és tiszteletben tartja a tagállami hatásköröket.

Az EUSZ 2. cikkére hivatkozást nem a tagállami hatáskörök elvonása indokolja. Ez a rendelkezés írja elő az EU alapértékeinek, így az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettségét. A propagandatörvény – az EUB előtt novemberben tartott meghallgatáson elhangzottak alapján – súlyosan sérti ezeket az alapelveket, ezzel veszélyezteti azt a közös minimumot, amelyre az EU épül, és amelyet a csatlakozással minden tagállam elfogadott. Ezen alapelvek egyike sem újkeletű, bár lehet, hogy eddig elkerülte a kormány és az ahhoz közelálló szakértők figyelmét, hogy az EU kompetenciák végrehajtása során Magyarországot is köti az EU Alapjogi Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Ezek tiszteletben tartása esetén nem merülne fel az EUSZ 2. cikkében hivatkozott emberi jogok sérelme.

Az ügynek tehát nem azért van rendkívüli jelentősége, mert ez – ahogy Ballester fél – megnyitja az utat a „szivárványos genderideológia” előtt, és az kötelezővé válik az Európai Unióban. Azért kiemelkedően fontos ez az eljárás, mert most alkalmat kapott az EUB arra, hogy egyértelműen állást foglaljon az emberi jogokat – legyenek azok LMBTQI jogok vagy a menekültek jogai – szándékosan és szisztematikusan megsértő államokkal szembeni egységes fellépésről.

Ballester az interjúban a kormány azon érvét ismétli, hogy a törvény célja, hogy a szülők dönthessenek a gyermekeik felvilágosításáról. A törvény azonban ennek pont hogy az ellenkezőjét teszi: a szülők jogait korlátozza, amikor kimondja, hogy senki – így a szülők sem, nemhogy szülői felhatalmazással oktatási intézmények vagy szakemberek – sem adhat hozzáférést LMBTQI tartalmakhoz.

Az MCC vezető kutatójának megnyilatkozása ismét megerősíti azt a széles körben osztott nézetet, hogy az MCC nem egy magas szintű akadémiai standardokat követő oktatási és tudományos központ, hanem a kormány álláspontját hűen követő, ahhoz sok szálon kötődő propagandaintézmény.

Egy tavalyi reprezentatív közvéleménykutatás szerint a magyarok többsége (58%) szerint probléma, hogy az állam dönt arról a szülők és a tanárok helyett, hogy mit tanítsanak az iskolákban. 57% tartja problémának, hogy a szexuális nevelés a propagandatörvény elfogadása óta ellehetetlenül az iskolákban, és 56%, hogy a törvény eredményeként az állam cenzúrázza a médiatartalmakat. Egy korábbi hasonló kutatás szerint a magyarok 66%-a szerint helyes, ha az iskolai tananyag része, hogy a fiatalok hallanak a szexuális kisebbségekről.

Photo by Isi Parente on Unsplash

A Háttér Társaság közleménye:

A magyar kormány 2010 óta szisztematikusan ássa alá Magyarországon a jogállamiság, az emberi jogok és a demokrácia legalapvetőbb biztosítékait, illetve igyekszik ellehetetleníteni azokat a szervezeteket is, melyek a párkapcsolati erőszak és az intézményesített homo- és transzfóbia ellen küzdenek, miközben leépít minden ilyen célú állami ellátórendszert. Elég akár a transz identitás jogi elismertetését ellehetetlenítő, 33-as paragrafusként elhíresült transzfób rendelkezésre, akár a gyermekvédelminek csúfolt propagandatörvényre gondolni, mely többek között tiltja az azonos nemű kapcsolatok és a születéskor kijelölt nemtől eltérő nemi identitások “népszerűsítését” a köznevelési intézményekben és a médiában.

Azok az európai törvények és narratívák, amelyek az LMBTQI emberek jogainak megfosztására, a közéletből való kiradírozására irányulnak, legfőbb inspirációjukat az Orbán kormányban találták meg. Szélsőjobboldali politikusok rendszeresen hivatkoznak Európa-szerte Orbán Viktor kirekesztő politikájára, emellett a közelmúltban Romániában és Bulgáriában is a magyarhoz hasonló LMBTQI-ellenes jogszabályokat terjesztettek elő, fogadtak el. A hatása a mindennapok szintjén is megjelenik: egy magyar férfi, aki 2022-ben kést rántott egy leszbikus párra a villamoson Budapesten, a bíróságon azt mondta a támadásról, hogy “Orbán Viktor is hasonlóan
gondolkodik”.

Aggasztónak tartjuk, hogy Orbán a mai megszólalásával olyan homonacionalista diskurzusokra csatlakozik rá, melyek Nyugat-Európában a menekültválság kezdete óta jellemeznek bizonyos jobboldali mozgalmakat, és melyek az LMBTQI közösséget aduászként használva szítanak gyűlöletet a bevándorlókkal szemben úgy, hogy sok esetben az LMBTQI emberek alapvető jogai sem biztosítottak Magyarországon – Orbán Viktor pártjának köszönhetően. Elutasítjuk, hogy a sokszor háborús övezetekből menekülő, többszörösen kitett helyzetben lévő emberektől jobban kéne féltenünk a jogainkat a magyar politikai elitnél.

Károsnak tartunk minden olyan kormányzati retorikát, amely kényére-kedvére játszik ki különböző kiszolgáltatott társadalmi csoportokat egymás ellen, hogy abból különböző kontextusokban politikai tőkét kovácsolhasson. Ez a stratégia azonban nem újkeletű a magyar kormány részéről. Már a 2015-ben tetőző menekültellenes kampányban is gyakori retorikai fogás volt a magyar nők védelme, miközben az ezt biztosító isztambuli egyezmény ratifikálását a kormány elutasította; és hasonló ellentmondások jellemzik a gyermekvédelem helyzetét is, ahol forrás-mellérendelés és jól működő protokollok kidolgozása helyett a létező problémákra a fentebb említett propagandatörvény volt a válasz. Ez világosan rámutat arra, hogy bár a kormány tud a marginalizált társadalmi csoportok nehézségeiről, ez mindössze addig tart számot a döntéshozók érdeklődésére, amíg ezeket a csoportokat retorikai fogásként használhatja fel politikai haszonszerzésre.

„Amennyiben Orbán Viktor komolyan aggódik az LMBTQI emberek jóllétéért, első lépésként azt javasoljuk, hogy vonják vissza a pártja által hozott diszkriminatív törvényeket a közösséggel szemben, és tegyenek lépéseket a nap mint nap ellenünk zajló szisztematikus uszítás megfékezése érdekében” – nyilatkozta Zsirka Hella, a Háttér Társaság ügyvivője.

Photo by Ian Taylor on Unsplash

Amint arról a Háttér Társaság korábban beszámolt, 2023. március 29-én a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett egy 2014-ben menekültként elismert, azóta Magyarországon élő transz férfi ügyében. Ügyfelük 2021-ben az EU adatvédelmi rendeletének (GDPR) 16. cikke alapján kérte a nemének és nevének megváltoztatását az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságtól (OIF). Az elutasítást követően a Háttér Társaság és a Magyar Helsinki Bizottság segítségével bírósághoz fordult.

Az előzetes döntéshozatali eljárásban a Fővárosi Törvényszék három kérdésben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását: egyrészt, következik-e a GDPR 16. cikkéből, hogy a nyilvántartásban való rögzítést követően megváltozott személyes adatot, így az érintett nemét, köteles a hatóság kérésre helyesbíteni. Másrészt, ha igen, a kérést milyen bizonyítékkal kell alátámasztani. Végül, szükséges-e igazolni, hogy az érintett átesett nemi megerősítő kezelésen. Az Európai Bíróság 2024. június 3-án tartott meghallgatást az ügyben, a főtanácsnok ma hozta nyilvánosságra véleményét.

Collins főtanácsnok véleményében azt javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a Fővárosi Törvényszék által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat adja: a GDPR 16. cikke alapján a pontos és naprakész adatok nyilvántartása érdekében a hatóságoknak – az érintett kérésére – helyesbíteniük kell a hibásan rögzített adatokat, jelen esetben az OIF-nak a menekültügyi nyilvántartásban. A hatóság kérhet bizonyítékot, azonban nem követelhet meg nemi megerősítő beavatkozásokat, ahogyan azt ügyfelünk esetében az OIF
megtette.

Az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás fontos mérföldkő a nem jogi elismerésének visszaállításáért folytatott küzdelemben. A magyar jogalkotó ugyanis a mai napig nem tett eleget az Alkotmánybíróság hasonló ügyben 2018-ban hozott döntésének, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága 2020. júniusi ítéletének – írják.

A menekültek továbbra sem férnek hozzá semmilyen eljáráshoz, amely lehetővé tenné számukra a nem és név megváltoztatását, sőt 2020 májusában a magyar állampolgárok számára is megszűnt a nem jogi elismerésének 2000-es évek eleje óta elérhető lehetősége.

A főtanácsnok véleménye kiemeli, a tagállamoknak van mozgástere a különböző nyilvántartásokban szereplő adatok kijavítására vonatkozó részletszabályokat kialakítása során, de nem üresíthetik ki a helyesbítéshez való jogot azáltal, hogy nem fogadnak el ilyen
eljárásrendet, vagy – bár a főtanácsnok véleménye erre már nem tért ki – egyenesen tiltják bizonyos adatok megváltoztatását, mint ahogy a magyar jogszabályok jelenleg teszik a transznemű magyar állampolgárok esetén.

„A főtanácsnok véleménye kiemeli, hogy az állami nyilvántartások megbízhatóságát és az abban rögzített adatok pontosságát az szolgálja, ha azokban a nemi identitásra utaló adatok a valóságnak megfelelően szerepelnek. Ez az álláspont szembemegy a magyar kormány által gyakran hangoztatott érvvel, amely szerint az állami nyilvántartásokban a nemi identitást nem, kizárólag a (születési) nemet kell és lehet nyilvántartani” – jegyezte meg Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete az ügyben 2025 elején várható.

Photo by Ian Taylor on Unsplash

Kertbeny saját bevallása szerint azért kezdett a homoszexualitás jogi kérdéseivel foglalkozni, mert ösztönös hajlama volt mindenféle igazságtalansággal való szembeszállásra. A téma iránti érdeklődése 1840-ben, egy fiatal barátja öngyilkosságával kezdődött, aki gyermekkora óta küzdött „elnyomhatatlan szenvedélyével”, és aki emiatt egy zsaroló áldozatává vált. Munkássága során Kertbeny arra helyezte a hangsúlyt, hogy az állam ne avatkozzon bele a polgárok magánéletébe – így az azonos neműek szerelmét se tiltsa.

Az évforduló alkalmából a Háttér Társaság online kiállítást tett közzé, amely bemutatja Kertbeny Károly életét, munkásságát és a 19. században kibontakozó melegjogi aktivizmust. A kiállítás a kertbeny200.hu oldalon érhető el.

Kertbeny munkássága a Magyarországon idén immár tizenkettedik alkalommal megrendezett LMBT Történeti Hónap egyik kiemelt témája. A Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület által szervezett LMBT Történeti Hónap a magyar és külföldi LMBT múltról és e kisebbség tagjai által létrehozott értékekről szól, amelyek jelentős része láthatatlan maradt. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek mindig is részei voltak az ország és a világ történelmének; jelenlétükkel, tevékenységükkel alakították annak sorsát még akkor is, ha mindezt valós életük, identitásuk elfedése közben kellett tenniük.

Idén márciusban országszerte 40 eseménnyel várja az érdeklődőket az LMBT Történeti Hónap: többek között lesz farsangi mulatság, színházi előadások, leszbikus dokumentumfilm-vetítés, és a Márai munkásságában megjelenő melegségről szóló előadás. Ezen kívül felelevenítjük a harminc évvel ezelőtti Szivárvány-ügyet, amikor a bíróság nem volt hajlandó a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű szervezet bejegyzésére, ami annak idején jelentős tiltakozást váltott ki. Az LMBT Történeti Hónap megnyitója e hét szombat este 6-tól lesz a Blinken OSA Centrális Galériában. A hónap programjainak  részletes listája és leírása itt elérhető.

Október 28-án jelent meg a hír, hogy a Dúró Dóra által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképpen Csák János miniszter kérte a Nemzeti Múzeumtól az ún. „gyermekvédelmi” törvény tiszteletben tartását és a kiskorúak kizárását a Nemzetközi Sajtófotó Kiállításról. A Mi Hazánk politikusában felháborodást kiváltó képek egyrészt az LMBTQI emberek elleni erőszakot, másrészt egy, a szexuális és nemi kisebbségek tagjainak otthont adó idősotthon mindennapjait ábrázolják. A Nemzeti Múzeum honlapján a felszólításnak megfelelően már megjelent, hogy a kiállításra 18 éven aluliak nem válthatnak jegyet, vagyis nem csak az érintett fotókat, hanem az egész kiállítást elzárják előlük.

Érthetetlen, miért gondolja ma Magyarországon egy politikus, hogy az LMBTQI erőszakra felhívni a figyelmet – akárcsak egy sajtófotóval – károsan hat bármely gyermek fejlődésére, ha ugyanezt a fenntartást nem érvényesíti a háború borzalmait vagy a kilátástalan szegénységet bemutató képek esetében. A szóbeli és fizikai bántalmazások minden szexuális és nemi kisebbséghez tartozó személy mindennapjának részei, ez alól a 18 év alattiak sem kivételek. Az ő történetük elrejtése tovább erősíti a velük szembeni előítéleteket, stigmatizációt.

A másik kifogásolt tartalom a fülöp-szigeteki Golden Gays idős LMBTQI emberek egymást támogató közösségéről szóló fotósorozat. A képek egy számos nehézséggel, diszkriminalizációval és marginalizációval küzdő közösség mindennapjait mutatják be. A képek üzenete egyértelmű: szükség van a másikért felelősséget vállaló, támogató környezetre a többségi elutasítással szemben. Belelátni ebbe bármi mást rosszindulatú értelmezés. Az LMBTQI fiatalok sokszor elszigetelve érzik magukat közvetlen környezetükben, a homo- és transzfób közegben megkérdőjelezik, vajon lehetnek-e boldogok, és emiatt gyakoribb esetükben a depresszió és az öngyilkos gondolatok megjelenése. A Golden Gays-et bemutató fotók nekik azt üzenik: LMBTQI emberek is élhetnek hosszú, teljes életet. A könyvek és a filmek, sorozatok korlátozása után most újabb ilyen példát vett el tőlük a magyar állam.

A bárkit érő erőszak elítélése és a társadalmi szolidaritás és elfogadás megjelenítése emberi jogi kérdések. Dúró Dóra azonban politikai ügyet csinál belőlük és a saját homo- és transzfób narratívájának közvetítésére használja a tiltakozását, amelynek alapot adhat az ún. „gyermekvédelmi” törvény. Ugyanakkor fontos, hogy a törvény nem a gyermekek érdekét szolgálja: semmi nem igazolja, hogy őket távol kell tartani a szexuális és nemi sokszínűségre vonatkozó tartalmaktól, ezt a magyar Alkotmánybíróság is kimondta már 2010-ben: “Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az a tény, hogy a kiskorúak szocializációjuk során a homoszexualitás elfogadását tükröző jogi szabályozással és várhatóan ennek megfelelő társadalmi magatartással találkoznak, semmiképpen sem minősíthető egész személyiségüket, testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket negatívan érintő, jövőjüket meghatározó kárnak vagy veszélynek.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága is számtalan alkalommal hangsúlyozta: tudományosan nem igazolható, hogy a homoszexualitás vagy nemi diverzitás megjelenítése vagy említése károsan hatna a gyermekek fejlődésére, és a gyermekek védelme nem egy szabadkártya az államok kezében, amellyel az ilyen tartalmak cenzúrázását igazolni lehet.

„A cenzúra az LMBTQI fiatalok önértékelését, önegyüttérzését rombolja, ami közvetlenül kockázatot jelent az érintettek lelki egészségére, nem beszélve arról, hogy ez nemcsak számukra, de családtagjaikra és tágabb közösségeikre is jelentős terheket ró. Ahhoz, hogy az LMBTQI fiatalok a képességeik szerint tudjanak fejlődni és kibontakozni a lelki egészségüket megőrizve, a közösség és a társadalom teljes jogú részeként, biztonságban kell érezzék magukat” – mondta el Beda Balázs, a Háttér Társaság Lelki Egészség Programjának vezetője.

A Háttér Társaság jogsegélyszolgálata a jogsegely@hatter.hu címen várja azon 18 év alatti fiatalok és szüleik jelentkezését, akiket felháborít a Múzeum döntése, és jogi úton lépnének fel az alaptörvény-ellenes korlátozás ellen.