A Vérrel írt sorok – Hasfelmetsző Jack legendája című dokumentumfilm (hazánkban december 1-től hétfőnként 21:00 órától vetíti a Viasat History) bemutatja azt a félelemmel teli időszakot, ami 1888-ban London utcáin terjengett. Öt prostituáltat gyilkoltak meg brutálisan a Whitechapel nevű városrészben: mindegyikük torkát elvágták. Ugyanekkor extra mennyiségű újság jelent meg az angol fővárosban, élükön a The Star nevű lappal, amely naponta 300 000 példányban kelt el.

A szerkesztők pontosan tudták, hogy az emberek éhezik a szenzációt, ekkor vált elterjedtté az a fajta újságírás, amelyet később bulvárként ismerünk. A szerkesztőségben felismerték, hogy ha van egy szörnyeteg, akinek nevet, hangot és személyiséget adnak, az igen magas példányszámban adja el az újságot. És ezzel már el is indult a média egyik legsötétebb fejezete.

1888 szeptemberében egy vörös tintával írt levél („Dear Boss”) érkezett a londoni Central News Agency szerkesztőségébe, amelyet állítólag a Whitechapel utcáit rettegésben tartó ismeretlen gyilkos írt, „Jack the Ripper” (Hasfelmetsző Jack) szignóval ellátva. A levél gúnyt űzött a rendőrség sikertelen nyomozásából, és újabb gyilkosságokat ígért. A bulvárlapok – köztük a Star – azonnal lecsaptak a tartalomra, hiszen talán ez volt az első alkalom, hogy az elkövető maga üzent az üldözőinek. Évtizedekkel később Fred Best, a Star egyik újságírója bevallotta, hogy ő hamisította a levelet, és valójában ő a hírhedt név „megalkotója” is. Bestet 1890-ben elbocsátották a Starról – igen, épp hamisítás miatt.

De ekkor már túl késő volt. A közvélemény és a rendőrség is amögé az elmélet mögé állt, hogy egyetlen férfi követte el mind az öt gyilkosságot. A Star cikkei miatt a nyomozók elkezdték feladni azt a feltételezést, hogy bandák húzódhatnak a háttérben. A gyilkosságok körülményeinek eltúlzásával és a bizonytalan nyomok szenzációhajhász felnagyításával a sajtó nemcsak akadályozta a nyomozást, hanem hozzájárult egy sötét mítosz megszületéséhez. Hasfelmetsző Jack globális szenzációvá vált – ami még rosszabb: későbbi sorozatgyilkosok egész sorának adott ihletet.

A tettest soha nem kapták el. 1888 végére a gyilkosságok megszűntek, a közvélemény pedig továbbállt. Az emberek figyelme fokozatosan elfordult a káosztól valami jóval megbízhatóbb irányába: olyan történetek felé, amelyekben a nyomozók analitikusan, tudományosan, éleseszűen oldják meg az ügyeket. Bár a krimi műfaja nem számított újnak, népszerűsége ekkor szökött az égbe – és ezekben a történetekben egyre gyakrabban bukkant fel a sorozatgyilkos figurája. Ez pedig kétségtelenül Jack örökségének köszönhető.

A 2020. április 20-án 22 órakor debütált dokumentumsorozat immár ötödik évadával repíti vissza nézőit a történelem legsokkolóbb gyilkosságainak idejébe. Többek között Hasfelmetsző Jack, a méregkeverő ügyvéd és a sorozatgyilkos Henri Désiré Landru ügyét helyezik új megvilágításba, az indítékok, az eszközök és az elkövetés körülményeinek újravizsgálásával.

Nézzük meg, mit tudunk most a világ leghírhedtebb gyilkosairól!

Hasfelmetsző Jack 1888. augusztus 31-én kezdett gyilkos ámokfutásba Kelet-London nyomornegyedében, és mindössze pár hét alatt öt nő életét ontotta ki – ritka kegyetlenséggel, sebészi pontossággal. A gyilkos mára legendává vált, kilétét továbbra is homály fedi, de úgy tűnik, a valóság ködbe vész, hiszen a rendőrségi akták megsemmisültek, a korabeli újságcikkek pedig rendre ellentmondó állításokat tartalmaznak. Máig ismert nevét egy, a sajtónak írt levélnek köszönheti, amelyben tetteivel kérkedett, majd aláírásként odabiggyesztette a Hasfelmetsző Jack nevet.

Henri Désiré Landru Franciaország talán leghírhedtebb sorozatgyilkosa, akiről a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan hány ember életét oltotta ki. A vele kapcsolatos nyomozás során a rendőrség hibát hibára halmozott, és tulajdonképpen egy 32 éves bejárónőnek, Marie Lacoste-nak köszönhető, hogy személyére egyáltalán fény derült. Az asszony nővére eltűnése miatt saját szakállára kezdett el nyomozni, így jutott el egy másik áldozat testvéréhez. A két nő patriarchális társadalommal történő megküzdésének és állhatatosságának köszönhetően a rendőrség akcióba lépett, és sikerült kézre keríteni a férfit, akinek vidéki lakásában egy fekete noteszt találtak, tele nők neveivel. Landrut 11 nő meggyilkolásával hozták össze, és ugyan a holttestek soha nem kerültek elő, végül halálra ítélték.

Herbert Rowse Armstrong egy középkorú angol ügyvéd volt, a helyi törvényszék oszlopos tagja, akit aztán az I. világháborút követő években két ember megmérgezésével vádoltak meg. Az egyik áldozat Armstrong felesége, Katharine volt, aki évek óta gyengélkedett, végül gyomorhurut vitte el. A nő halála után 9 hónappal egyik munkatársa, Oswald Martin érkezett hozzá vendégségbe, aki másnapra nagyon megbetegedett. Kiderült, hogy Martin gyógyszerész apósa korábban nagy mennyiségű arzént adott el Armstrongnak, ezért kivizsgáltatta fiát, akiről kiderült: vérében arzén mutatható ki. Az ügyvéd ellen eljárás indult, feleségét exhumálták, a testében pedig nagy mennyiségű arzént találtak…

Igen egyértelműnek tűnik, hogy Armstrong ölte meg feleségét és mérgezte meg kollégáját, nem? Nos, a sorozat szakértői nem hagyták ennyiben az ügyet!