A meseolvasás és történetmesélés meghatározó szerepet játszik a gyerekek mentális és kognitív fejlődése szempontjából: a hallott történetek erősítik a gyerekek képzelőerejét, segítenek csökkenteni a szorongást, fejlesztik a szókincset, a fluid gondolkodást és a beleérző képességet.

A hűvösebb napokon, amikor korán sötétedik, kevesebb időt tudnak a szabadban és a napfényben tölteni, fokozottan szükségük lehet az immunrendszer megfelelő működéséhez hozzájáruló vitaminok pótlására. Legalább ilyen fontos azonban az is, hogy olyan programokat találjunk, amelyek a sötét, esős délutánokba egy kis vidámságot hoznak. Az olvasás, mesemondás és -hallgatás erre tökéletes megoldás lehet, amely a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődéséhez is hozzájárul.

Kutatások szerint azok a kisgyermekek, akiknek a szüleik naponta olvasnak, legalább 290 000-rel több szóval találkoznak, mire óvodába kerülnek, mint azok a gyerekek, akiknek nem olvasnak rendszeresen. A történetek emellett segítenek a gyerekeknek saját és mások érzelmeinek megértésében és feldolgozásában, miközben a képzelet segítségével bárhová elrepíthetnek akkor is, ha odakint már sötét van és esik az eső.

A Marslakócskák történetében Mimi és Martin, a Mesés űrkaland két marslakócskája az univerzumot bejárva különleges és izgalmas kalandokat él át, miközben vitaminokról, ásványi anyagokról és fontos gyógynövényekről tanulnak – írják.

“Akárki olvassa ezt a könyvet, teljesen szétcsapják ezek a történetek. Mélyen a lelkünkig hatolnak. Itt élnek körülöttünk ezek az emberek, én mégsem olvastam eddig ilyen jellegű írást” – mondja Nagy Zsolt színművész, aki felolvas az Utcamesékből készült hangoskönyvben. “Ez a kötet igazi pokoljárás, annak minden szépségével együtt. Talán azóta picit máshogy nézek ezekre az emberekre, és remélem, nem vagyok egyedül. Mindenféle eset van, de rengetegen önhibájukon kívül sodródtak egyre lejjebb, és most ott tartanak, hogy az utcán élnek” – fogalmaz a színész, aki nem titkolja, hogy nagy hatással volt rá az Utcamesék.

Kozma Lilla Rita, a könyv szerzője elmondja: közel három évig dolgozott az utcán hajléktalanok emberekkel utcai szociális munkásként. “Roppant megterhelő időszak volt. Azért ezeket az embereket választottam a történetek főhőseinek, mert ők álltak hozzám a legközelebb: köztük van az első hajléktalan ember akivel foglalkoztam, de az is, akihez már nem értem ki időben” – mondja a szerző, aki a hajléktalantörvény módosítása miatt szakmai krízist élt át. Nem tudta elfogadni, hogy az életvitelszerű utcán tartózkodás tiltásával üldözik azokat az embereket, akikért a legtöbbet kellene tenni.

Nem lenne szabad lemondani róluk

“Az Utcamesékben rá akartam világítani, hogy ez egy olyan társadalmi probléma, amivel senki sem foglalkozik – kivéve azt, aki állami szinten irányítja ezeket az embereket. A hajléktalantörvény igazságtalan és méltatlan az utcán élőkkel szemben. Nagyon sok hezitálás után a saját mentális egészségem érdekében ki kellett lépnem az akkori munkahelyemről. Lehet ez önzés volt, azóta sokat gondolkozom rajta, hogy hány embert hagytam cserben az utcán. Végül adódott Péterfy Gergely mesterkurzusa 2019-ben: nála kezdtem el mélyebben foglalkozni az írással, mint terápiás lehetőséggel. Gergely bátorítására döntöttem úgy, hogy könyv formájában is megírom az utcán megélt élményeket és traumákat, hogy minél többekhez eljusson: a hajléktalan emberek nem gonoszak, nem rosszak. Csak törődni kell velük” – teszi hozzá az író, akinek Utcamesék művéből hangoskönyv készült idén nyáron, ezt október 28-án mutatják be a Magvető Caféban.

Kozma Lilla Rita a kezdetektől Nagy Zsoltot tervezte megbízni a felolvasással, már csak azért is, mert a színész korban közel áll a könyv szereplőihez. Zsolt számára pedig olyan fontossá vált a projekt, hogy még extra felvételi napot is kért a munkája tökéletesítéséhez: “Szerencsére ma már viszonylag gyorsan lehet rögzíteni egy hangoskönyvet, így ezek a történetek többekhez eljuthatnak. Nagyon szeretem a hangjátékokat, más az “íze”, amikor valaki felolvassa a szöveget, így az ember odaképzelheti magát” – mondja Nagy Zsolt, aki leginkább azt szeretné, hogy az Utcamesék üzenete a magas pozícióban ülő döntéshozókhoz is eljusson. “Sürgősen tenni kéne ezekért a szerencsétlen sorsra jutott emberekért. A hajléktalanokat segítő szervezetek jelenleg periférián vannak. A társadalom lemondott róluk, pedig demokráciában élünk. Külföldi példákból is láthatjuk, meglenne az eredménye, ha felkarolnánk ezeket az embereket.”

Fotó: Tarandus Kiadó