A helyzet persze továbbra is az, hogy a franciák világbajnoki címvédők, a portugálok az előző EB győztesei, a németeket meg a korábbi angol válogatott Lineker jellemezte a legpontosabban: „A futball egyszerű játék. Huszonketten kergetik a labdát kilencven percig, és a végén a németek nyernek.” 

De a szurkoló nem azért megy ki a stadionba vagy ül le a tévé elé, hogy tisztes vereségről álmodozzon. Ha a reális esélyeket nézzük, a franciák ma este megverik a portugálokat, és 7 ponttal nyerik a csoportot, a németek kiharcolják a győzelmet és 6 ponttal, másodikként mennek tovább, a portugálok pedig abban bíznak, hogy 3 pontjukkal bekerülhetnek a négy legjobb harmadik helyezett közé. Ez a realitás.

De.

Hosszú évek után azt érezhetjük, hogy van csapatunk. Ki tudunk küldeni a pályára tizenegy olyan futballistát, akik közül bár senki nem Aranylabda-várományos, legtöbbjük csak álmodozhat La Liga vagy Premier League szereplésről, de képesek küzdeni, futni, harapni, meghalni a győzelemért. A csapatnak van taktikája, a futballisták fegyelmezetten végrehajtják Rossi kapitány utasításait, és nem rezelnek be a sokkal nagyobb tudású ellenfelektől sem.

Szerdán este egy ilyen magyar válogatott léphet pályára Münchenben. Egy döntetlen is bravúr lenne, de két ponttal ugyanúgy maradnánk a csoport negyedik helyén. Tehát meg kell próbálni a majdnem lehetetlent, legyőzni Németországot, és 4 ponttal továbbjutni az egyenes kiesési szakaszba.

Ugorjunk vissza öt évet az időben…

Már a sorsoláskor tudtuk, hogy ez a halálcsoport. Az Európa-bajnok portugálok,  a világbajnok franciák, és ráadásként a minden tornán aranyéremért küzdő németek ellen kell bizonyítani – ez bármelyik válogatottnak feladná a leckét. A magyar válogatott azonban rácáfolt a papírformára, és szinte mindvégig meccsben volt a luzitánok ellen.

Az első félidő meglehetősen alacsony színvonalú játékot hozott, portugál mezőnyfölénnyel, de nagyon kevés igazi futballal. A vendégek előtt adódott néhány ígéretes helyzet, de a védőink többször is ügyesen tisztáztak, amikor pedig rajtuk is túljutott a labda, Gulácsi bizonyította, hogy nem véletlenül tartják a Bundesliga egyik legjobb kapusának. Sőt, a portugál helyzetek, helyzetecskék után egyszer mi is veszélyeztettük a kaput, egy bal oldalról beívelt szabadrágást Szalai ügyesen csúsztatott kapura, pontosabban a kapus kezébe. A félidő legnagyobb helyzete Ronaldóé volt, aki a 45. percben az ötösről rágta kapu fölé a labdát – köszönjük meg neki, mert akkor már a védelmünk és a kapusunk is verve volt.

A második félidő nagyobb iramot és színvonalasabb játékot hozott, több helyzettel. Ahogy fáradtak a játékosok, egyre többször nyílt ki mindkét csapat középpályája, és a mieink is vezettek néhány ígéretes kontrát. Sőt, a 80. percben néhány másodpercig a mennyben érezhettük magunkat, amikor a pár perccel korábban becserélt, nagyon fiatal és szélvészgyors Schön egy szép csel után a portugál kapuba juttattaa labdát – nagy kár, hogy előtte lesről indult.

A magyar „majdnem gól” felrázta a vendégeket, nagyobb  fokozatra kapcsoltak, és a 84. percben egy számukra roppant szerencsés góllal megszerezték a vezetést. Guerreiro tizenhárom méterről kapura küldött labdája megpattant Willi Orban lábán, így a másik irányba mozduló Gulácsinak nem volt esélye hárítani. A döntetlent már-már a kezében érző magyar csapatot sokkolta a balszerencsés gól, és még fel sem ocsúdtunk, amikor három perc múlba Ronaldo bevágta a másodikat. Az ötszörös aranylabdás a ráadásban még egyszer betalált, így alakult ki a 3:0 arányú portugál győzelem. A játék képe alapján Ronaldóék megérdemelték a győzelmet, de nem ilyen arányban.

A csoport másik mérkőzésen a franciák kemény csatában, teljesen megérdemelten legyőzték a kissé dekoncentrált német válogatottat. Igaz, ehhez Hummels öngólja kellett, de a galloknak több ígéretes akciójuk és két meg nem adott góljuk is volt néhány centiméteres lesek miatt. A halálcsoport programja szombaton folytatódik, 15:00-tól a magyar-francia, 18:0-tól a német-portugál összecsapással.