Jól működő demokratikus intézmények mellett az ideológiai alapú polarizáció kis mértékben erősítheti az elszámoltathatóságot, mert a versengő pártoknak erősebb érdekük fűződhet ahhoz, hogy feltárják ellenfeleik korrupciós ügyeit. De ha a választók a megosztottságot érzelmi, nem (csak) ideológiai alapon élik meg, akkor a másik oldal győzelme egyre nagyobb veszteségként jelenik meg számukra. Így a választói tömeg kevésbé hajlandó megbüntetni saját tábora korrupt politikusait, még akkor is, ha tisztában van a visszaélésekkel. Ez a fő megállapítása annak a Corvinus Egyetemen megvalósított EKÖP (Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program) kutatási projektnek, mely kvalitatív és kvantitatív módszerekkel vizsgálja a polarizáció és a korrupció kapcsolatát és a politikai rezsimtípus moderáló szerepét.

A projekt eredményeképpen két cikk született: a Political Studies folyóiratban megjelent tanulmányban Hajnal Áron 153 ország adatait elemezte, míg az East European Politics folyóiratban megjelent, Hajnal Áron, Aslinur Inalci és Patkós Veronika által jegyzett publikáció Magyarországot és Törökországot hasonlította össze. A két megközelítés nagyon hasonló eredményekhez vezetett, ami a szerzők szerint alátámasztja a fő következtetések megalapozottságát.

Az eredmények szerint a korrupciót növelő polarizációs hatás annál erősebb, minél gyengébbek a demokratikus intézmények. A média, az igazságszolgáltatás és más ellenőrző intézmények leépülése csökkenti annak esélyét, hogy egy feltárt korrupciós ügynek politikai vagy jogi következménye legyen. Magyarországon és Törökországban a demokratikus intézmények leépítésének előrehaladtával a társadalmi polarizáció egyre inkább aláásta az elszámoltathatóságot.

„A korrupciót nehéz legitimként elfogadtatni, ha a demokratikus intézmények jól működnek.  Ez csak akkor sikerülhet, ha a rezsim nagy mértékben uralja a médiát a narratívák alakításához, és kontroll alatt tartja az igazságszolgáltatást, hogy az képes legyen megakadályozni a hatalom számára politikailag költséges vizsgálatokat” – mondta Hajnal Áron, a kutatás vezető szerzője.

A kutatás alapján a versengő autoriter rezsimek – ahol ugyan vannak választások és valódi ellenzék, de a politikai játéktér erősen a kormányoldal felé lejt – ördögi kört teremtenek azzal, hogy gyakran szándékosan fokozzák a polarizációt, hogy megússzák a korrupció és más normaszegések miatti elszámoltatást. A korrupciót pedig arra használják, hogy tovább erősítsék hatalmukat és tovább gyengítsék a még meglévő demokratikus fékeket és egyensúlyokat. Minél autoriterebb a kormány, annál sikeresebbek lehetnek ebben.

A szerzők megjegyzik, a Tisza-párt idei győzelme nyomán további elemzést igényel, hogy pontosan milyen tényezők kombinációi ellensúlyozhatják a tömeges polarizáció káros hatását a választók korrupcióval szembeni elnéző attitűdjére. A pártot ugyanis az a fő kampányígéret vezette győzelemre, hogy majd felelősségre vonja a korrupt vezetőket.

A kutatók szerint az eredmények rámutatnak arra, hogy nem tekinthetőek univerzálisnak a polarizáció korrupcióra – és minden bizonnyal egyéb politikai jelenségekre gyakorolt – hatásai. Az intézményi kontextus nagy mértékben befolyásolja a hatások erősségét és irányát is.

Photo by Bermix Studio on Unsplash