Szoboszlai Dominik csapata, a listavezető Liverpool és a Kerkez Milost foglalkoztató Bournemouth is fölényes győzelmet aratott hazai pályán az angol labdarúgó-bajnokság 23. fordulójának szombati játéknapján. Az immár 18 bajnoki óta veretlen Vörösök a kiesés elkerüléséért küzdő Ipswichet fogadták, s gyakorlatilag már az első félidőben eldöntötték a három pont sorsát. Az első gólt a magyar válogatott csapatkapitánya szerezte, aki a 16-os előterében vette át a labdát, majd egy csel után 17 méterről, ballal a bal alsó sarokba lőtt, a kapus csak beleérni tudott a labdába. Szoboszlai – akit később, a 68. percben lecseréltek – harmadszor volt eredményes a mostani bajnoki idényben.

Nyert a Liverpool üldözője, az Arsenal is, így továbbra is hat pont a különbség a két csapat között, de a listavezető egy meccsel kevesebbet játszott. A Bournemouth az idény meglepetéscsapatát, a harmadik helyen álló és az előző nyolc meccsén veretlen Nottinghamet látta vendégül, s váratlanul simán győzött. A Burkina Fasó-i Dango Ouattara mesterhármast ért el az 5-0-s siker során, Kerkez pedig végigjátszotta a diadalmas találkozót. A Bournemouth feljött a hatodik helyre.

A Manchester City a Chelsea gárdáját fogadta. A vendégeknek is voltak helyzeteik, de Guardiola legénysége végre azt az arcát mutatta, amit az elmúlt években láttak a futball szerelmesei. A City magabiztosan futballozott, és – ha nem is könnyen – Guardiol, Haaland és Foden góljaival nyert, és tarja a BL-t érő 4. helyet. A táblázatot változatlanul a most idei nézőcsúcsot elérő Liverpool vezeti nagy fölénnyel, a vörösökre több mint hatvanezer néző volt kíváncsi. .

Premier League, 23. forduló:

Bournemouth-Nottingham Forest 5-0

Liverpool-Ipswich Town 4-1

Brighton-Everton 0-1

Southampton-Newcastle United 1-3

Wolverhampton Wanderers-Arsenal 0-1

Manchester City-Chelsea 3:1

Vasárnap játsszák:

Crystal Palace-Brentford 15.00

Tottenham Hotspur-Leicester City 15.00

Aston Villa-West Ham United 17.30

Fulham-Manchester United 20.00

Az ágyúsok tegnap 2:1 arányban legyőzték a Brentfordot, így ma délután kényelmesen leülhetnek a tévé elé, hogy végignézzék, mire jut egymás ellen a két legnagyobb vetélytárs. Tény, hogy Liverpool és Manchester City is óriási szériát megy, az előbbi, 19, az utóbbi 20 tétmérkőzés óta veretlen. De egyszer minden széria megszakad.

Hét közben a City a Bajnokok Ligájában biztosította be a továbbjutást a Köbenhavn ellen, oda-vissza verték a dánokat. A Liverpool pedig Prágában oktatta a Sparta Prahát, Klopp legényei ötöt vágtak, az utolsót a sérüléséből végre felépült Szoboszlai.

Egyénileg a City látszik erősebbnek, Haaland, Foden, De Bruyne, Rodri, Bernardo Silva egytől egyik világsztárok, viszont a Liverpool csapatjátékban nem marad el tőlük, és ők játszanak hazai környezetben. Az Anfield Road hatvanezer fanatikusa igyekszik majd a győzelembe hajszolni a vörösöket.

Akinek nincs olyan szerencséje, hogy a helyszínen nézze a csúcsrangadót, vasárnap 16:45-kor kapcsoljon a Spíler1 csatornára.

FRISSÍTÉS: A két csapat összecsapása igazi rangadó volt, nagy irammal, sok izgalommal, és végül egy igazságos döntetlennel. Az első félidőben a City játszott fölényben, és De Bruyne ravaszul elvégzett szöglete után Stones közelről megszerezte a vendégek vezető gólját. Fordulás után alig két perccel Aké rettenetesen rossz hazaadása után Ederson felrúgta Nunezt, a jogos büntetőt pedig MacAllister nagy erővel vágta a hálóba. Ráadásul a kapus bele is sérült a saját szabálytalanságába, le kellett cserélni. Ettől kezdve inkább a hazaiak domináltak. de mindkét kapu előtt akadtak veszélyes helyzetek. Szoboszai Dominik hatvan percet kapott a rangadón. A mérkőzés végül igazságosnak mondható döntetlennel ért véget. 

Liverpool–Manchester City 1:1

A tabellát az Arsenal vezeti 64 ponttal, a Liverpool csak gyengébb gól különbsége miatt második, a City 63 ponttal áll a harmadik helyen. A hátralévő 10 fordulóban hatalmas csatára számíthatunk.

Az első félidőben a City a vártnál gyengébben, az Inter jobban játszott, összességében ha nem is egyenlő erejű, de mindenképpen egyenlő teljesítményű csapatok voltak a pályán. A mérkőzés első perceiben Bernardo Silva kis híján korai gólt szerzett, de aztán leült a játék, a csapatok kóstolgatták egymást, de valódi helyzetet egyik sem tudott kialakítani. Az első félidő feledhető volt, talán annyit jegyezhetünk meg belőle, hogy a City világklasszis irányítója, a belga Kevin de Bruyne a 2021-es döntőhöz hasonlóan, sérülés miatt már a szünet előtt kénytelen volt elhagyni a játékteret.

A második félidőben azonban a csapatok kárpótolták a nézőket az előző 45 perc unalmáért. Mindkét gárda nagyobb tempóra kapcsolt, a támadások veszélyesebbé váltak, és kis híján az Inter szerzett vezetést. Az 58. percben Akanji óriásit hibázott, nem ment  a labdáért, de a kapus sem, amire így Lautaro Martinez csapott le, az argentin azonban nem tudta berúgni az ajándék labdát. A hiba, ahogy ez lenni szokott, megbosszulta magát. A 68. percben az olasz kapu előtti tűzijáték után kipattanó labdát Rodri tanári módon csavarta Onana kapujába. 1:0. 

A 71. percben kis híján jött az egyenlítés, Dimarco kapufát fejelt, majd a kapufáról visszapattanó labdát csapattársába, Lukakuba fejelte. A 78. percben Onana hatalmas bravúrral védte Foden 7 méterről leadott lövését. A 89. percben Ederson legalább akkora bravúrt mutat be, mint kameruni kollégája, ő Lukaku hat méterről leadott fejesét védi reflexmozdulattal, Dias meg az alapvonalon túlra pöccinti a labdát. Ez meleg volt!

Ederson még a hosszabbítás hosszabbításában is bemutat egy hihetetlen bravúrt, a 90.+7. percben Gosens közeli fejesét tolja ki a léc alól. És nincs tovább, a lengyel bíró lefújja a meccset!

Nem kétséges, hogy a legjobb csapat nyerte a Bajnokok Ligáját, de az Inter is óriásit ment ebben a szezonban, és kis szerencsével akár borsot is törhetett volna Guardioláék orra alá. De végül érvényesült a papírforma, ezen az estén a Manchester City ünnepelhetett.

Manchester City, Ederson , Akanji, R. Dias, Aké , Stones , Walker, Rodri , Bernardo Silva, De Bruyne , Foden, Gündogan, Grealish , Haaland, Pep Guardiola.

Manchester City: Ederson – Akanji, R. Dias, Aké – Stones (Walker, 82.), Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne (Foden, 36.), Gündogan, Grealish – Haaland. Vezetőedző: Pep Guardiola.

Internazionale: An. Onana – Darmian (D’Ambrosio,  85.), Acerbi, Bastoni (Gosens, 76.) – Dumfries (Bellanova, 76.), Barella, Brozovic, Calhanoglu (Mhitarjan, 84.), Dimarco – Lautaro Martínez, Dzeko ( R. Lukaku, 56.). Vezetőedző: Simone Inzaghi

Gólszerző: Rodri (68.)

Kép forrása: a Manchester City Facebook-oldala

Guardiola csapata egyetlen perc nyugalmat sem engedélyezett a spanyol bajnoknak. Az első bő húsz percben a kapujához szegezték a vendégcsapatot, már akkor gólokkal vezethettek volna, ha Courtois nem véd elképesztően jól. Az egészen döbbenetes hazai fölény a 23. percben érett góllá, amikor De Bruyne remek passzából a megfékezhetetlen Bernardo Silva lőtt nagy gólt a rövid sarokba. 1:0.

Nem csökkent a City nyomása, egyre-másra vezeték a támadásokat. A Real Madrid jóformán a térfeléről sem jutott ki, Benzema, Vinicius nem is találkozott a labdával. Egyedül Kroos zúgó kapufája mutatta meg, hogy fehér mezesek is vannak a pályán. Aztán a 37. percben a mezőny talán legkisebb játékosa, Bernardo Silva fejelte be a következőt, egy tűzijáték után kipattanó labdából. 2:0.

A szünet után a hazai csapat kicsit visszavett a tempóból, inkább a labdatartásra törekedtek, a Real Madrid pedig vezett néhány támadást, de átütő erő nélkül. Félórányi játék után növelte előnyét a City. A 73. percben Haaland még csak kapufáig jutott, a 76. percben viszont De Bruyne jól beívelt szabadrúgása Militao testéről a kapuba pattant. 3:0.

Ezzel elszállt a Real Madrid utolsó reménye is, innen már nincs visszaút. Sőt, az utolsó percre csereként báéllt Alvarez még a kegyelemdöfést is bevitte az összeroppnat blancóknak. 4:0.

Ezen az estén a Manchester City egyszerűen ellenállhatatlan volt. Bár a gólzsák, Haaland legalább három óriási ziccert kihagyott, De Bruyne pedig saját magához képest gyengébben futballozott, így is történelmi vereséget mértek a Real Madridra, amely csak egyszer, 2009-ben kapott ki 4:0-ra BL-meccsen, akkor Liverpoolban érte őket a kiütés. Guardioláék lassan csomagolhatnak, irány Isztambul, az Inter elleni döntő.

Manchester City – Real Madrid 4:0

Manchester City: Ederson – Walker, Stones, R. Dias, Akanji – Rodri, Gündogan (Mahrez, 79.), De Bruyne (Foden, 84.) – B. Silva, Haaland (J. Álvarez, 89.), Grealish.

Real Madrid: Courtois – Carvajal (Lucas Vázquez, 80.), Militao, Alaba, Camavinga (Tchouaméni, 80.) – Valverde, Kroos (M. Asensio, 70.), Modric (Rüdiger, 63.) – Rodrygo (Ceballos, 80.), Benzema, Vinícius Júnior.

Gólszerzők: Bernardo Silva (23., 37.), Militao (76. – öngól), J. Álvarez (90+1.)

A csapat mostani 7. helyezéséért persze nem lehet a jelenlegi vezetésnek szemrehányást tenni, hiszen a legnagyobb probléma az, hogy az előző elnök alatt csillagászati összegekért vásároltak közepes futballistákat a kispadra. Az emiatt nyakig eladósodott klub most nem tud minőségi igazolásokra költeni, a jelenlegi keret nagy része pedig maximum a spanyol középcsapatok szintjét üti meg. Marad tehát a remény, hogy a La Masia utánpótlásbázisról olyan fiatalok kerülnek ki, mint az egy évtizeddel ezelőtti aranycsapat csodatriója, a Messi-Xavi-Iniesta sor.

Hogy ez nem hiú remény, azt néhány fiatal már bizonyította. Tavalyelőtt a részben sevillai kötődésű, de korán a Barca-akadémiára került Ansu Fati, tavaly a Las Palmas gárdájában nevelkedett Pedri robbant be a csapatba és a spanyol válogatottba – igaz, a szakmai stáb elkövette azt a hibát, hogy túl sokat játszatta a fiatalokat, így meg is sérült mindkettő, legjobb esetben is csak tavasszal lehetnek ismét az alapcsapat tagjai.

Jöttek viszont a fiatal, részben vagy teljesen barcelonai kötődésű fiatal tehetségek sorban. Az alig 17 éves Gavi gyakorlatilag az előbb említett két fiatal szintjén teljesít, a Transfermarkt már 40 millió euróra teszi az értékét, de lesz az még a duplája is néhány hónapon belül. Igen meggyőzően futballozott a 19 éves Nico González is, akinek az értékét 20 millióra taksálják. Többször bekerült a csapatba a barcelonai születésű, 18 esztendős Balde is, aki villámgyors és jól cselez. Idén igazolt a Hercules csapatától a Barcelona B-hez a marrokkói Abde, aki néhányszor lehetőséget kapott a felnőtt gárdában, és olyankor élt is az eséllyel, bizonyította a csatárínséggel küszködő gárda vezetőinek, hogy nem ijed meg a kapu előtt. A felsorolt tizenévesek mellett ott van a 16 évesen a La Masiáról a Manchester Cityhez távozott és most hazacsábított, szintén csak 20 éves Eric Garcia, valamint az alapcsapatba lényegében beépült 22 éves Araujo és Mingueza.

A 24 éves Frenkie de Jong már veteránnak számít a csikócsapatban. Ő azon kevesek közé tartozik, akiket valóban érdemes volt nagy pénzért leigazolni – még ha egy-két alkalommal kritizálták is a magához képest gyengébb teljesítményéért. Ő hosszú távon is alapember lehet, ha csak ki nem vásárolják 2026-ig élő szerződéséből. Bár vannak olyan hírek is, hogy bekerülhet egy csereügyletbe: a Barcelona a Manchester City fiatal szupersztárját, az angol válogatott Fodent szeretné megszerezni, akit esetleg de Jongért cserébe engednek el. Ez még csak spekuláció, az viszont tény, hogy a Barcának sikerült megszereznie az első nagy skalpot a 21 éves, spanyol válogatott Ferrán Torres személyében, aki tavaly augusztusban került Valenciából a Manchester Cityhez, és azóta 43 meccsen 16 gólt szerzett.

Rajta kívül is vannak nagy nevek a célkeresztben. Az egyik legpikánsabb ügylet lehet Alvaro Morata leigazolása, aki az ősellenség Real Madrid játékosa (is) volt, és valószínűleg nagyon szeretné bizonyítani, hogy hiba volt lemondani róla. Morata mellett a Juventus játékosa a holland De Ligt is, akire igen nagy szükség lenne a Barca sokat bizonytalankodó védelmében. Közszájon forognak még nagyobb nevek is, köztük a legnagyobb a norvég Haalandé, akit viszont aligha lehet „aprópénzért” megszerzni – az ő piaci értéke 150 millió euró, bár kérdéses, hogy a Covid-sújtotta piacon ki tud és mer ennyi pénzt költeni, pár arab sejket leszámítva. Az Ajaxban játszó brazil Antony leigazolására nagyobb az esély.

Lesznek persze távozók is. Köztük lehet Dembélé, akit megtartana a klub, de nem akar évi 40 milliót fizetni neki – őrültség lenne ekkora fizetést adni egy olyan játékosnak, aki többet volt sérült, mint amennyit játszott. A jó képességű, de Katalóniában leszerepelt Coutinho visszakerülhet Angliába. A szintén jó, de nem eléggé meggyőző Dest átadólistán van. Umtiti pedig mehet, amerre lát. A Barca aranycsapatának néhány oszlopos tagja még aktív, de lassan kiöregszik: Jordi Alba 32 éves, Busquets 33, Piqué 34, a most visszatért Dani Alves pedig 38 – ők már nem lesznek főszereplők. Miként a sokkal fiatalabb, de pótolható Lenglet, Braithwaite, az eleve kölcsönbe kapott Yusuf Demir vagy az epizodistának (se nagyon) számító Luuk de Jong sem. Könnyen lehet, hogy Riqui Piug is megmarad örök ígéretnek.

Az európai topligákban a Barcelona játszatta idén ősszel a legtöbb fiatalt – kényszerből, de ez még előnyére válhat. Gyakorlatilag egy komplett kezdőcsapatot ki tud állítani U23-as fiatalokból, akik most még nem érik el a Real Madrid szintjét, de egy-két év alatt nagyot fordulhat a világ. Hiszen a fővárosi rivális alapcsapatában a meghatározó futbalisták közül Kroos 31 éves, Benzema 34, Modric 36, de Courtois, Casemiro, Carvajal, Isco is közel jár a harmadik X-hez.

Szilveszter után máris újraindulnak a La Liga küzdelmei. Izgalmas tavasznak nézünk elébe.

Az idén csak annyi a bökkenő, hogy a klubok sok pénzt veszítettek az üres stadionok miatt, és ha nem jönnek a szurkolók, akkor a mezeket, sálakat, emléktárgyakat sem lehet eladni.

A piac egyik nagy fogását a Barcelona mondhatja a magáénak. Igaz, nem igazolni kellett bozzá, csak megtartani Mesit, akinek lejárt a szerződése, akár ingyen elmehetett volna – noha Transfermarkt még így, 34 évesen is 80 millió euróra teszi az értékét. De nem a kora számít, hiszen ma is ő viszi a hátán a csapatot, de ami még fontosabb, a Messi nevére szóló mezből többet adnak el, mint a többi Barca-futballista trikójából együttvéve. Persze a Barcelona másokkal is igyekezett megerősíteni a csapatot, jön Agüero, Depay, Eric García és Emerson, sőtr egy Griezmann – Saul Niguez csere is folyamatban van, ebben az esetben nem Griezmann kvalitásait vonják kétségbe, inkább a fizetése túl nagy teher a klubnak.

A Real Madrid háza táján egyelőre nagy csend, pedig a klub sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint vetélytársai. Náluk inkább egy távozás okozott meglepetést, elment a klubikon Sergio Ramos. Nem biztos, hogy jó ötlet volt elendgedni. Eddigi legnagyobb fogásuk a Bayern Münchentől érkező David Alaba, de nagyon csodálkoznánk, ha ezzel véget is érne a jónevű érkezők listája.

Igen nagy a csend a BL-győztes Chelsea háza táján is, még senkit nem igazoltak. Bár nagyon egyben van a csapat, azért még hosszú lesz a szezon, aligha bírják végig, ha nem erősítenek. Nem igazolt nagy neveket a Liverpool és a Manchester City sem. A másik manchesteri gárda viszont leigazolta Jadon Sanchót, aki spanyolnak tűnő neve ellenére angol állampolgár. Az ő értékét 100 millióra taksálta a Transfermarkt, de „mindössze” 85 millióért cserélt klubot – valószínűleg kellett a pénz a Dortmund kasszájába. A fiatal játékost egyébként a Man. City ificsapatából igazolták négy éve, 7,8 millió euróért, szóval így is nagyobb üzlet, mintha Tesla-részvényeket vagy Bitcoint vettek volna, ráadásul az utóbbiak nem rúgtak volna 104 meccsen 38 gólt.

A Barcelonához hasonló sikert ért el a Paris Saint-Germain, a dolgok pillanatnyi állása szerint Mbappé marad Párizsban. Ő 160 millió eurót ér, de még csak 22 éves, legalább tíz évig lehet a topon, és a tudása alapján mindenképpen Aranylabda-várományosnak tarthatjuk. Annak ellenére, hogy az EB-n nagyot égett a francia válogatottal együtt, egy ilyen kudarc akár segíthet is abban, hogy több alázattal viszonyuljon a játékhoz. Vannak azért nagynevű érkezők is: a fent említett Ramos mellett a védelmet erősíti a Milantól távozó újdonsült Európa-bajnok csodakapus, Donnarumma, és igen jó név a Liverpoolból érkező Wijnaldum  és az Interből igazolt Hakimi is.

A piac legnagyobb kérdőjele a norvég Haaland jövője. A 21 éves gólvágó máris extraklasszis, nagyon erős, nagyon gyors, bármilyen helyzetből képes gólt szerezni. Tavaly aprópénzért, 20 millió euróért került Salzburgból Dortmundba, a Transfermarkt most 130 millióra értékeli. Kérője akad bőven, kérdés, hogy a Dortmund Sancho után elengedi-e a másik gólvágóját is. Az ifjú titán szerződése 2024-ig él, nem kell kapkodni vele.

A Bajnokok Ligája 2024-re tervezett reformja és a Szuperliga lebonyolítása meglepően hasonlít egymásra. A különbség leginkább abban mutatkozik meg, hogy a BL főtábláért még kell valamit teljesíteni, a Szuperligában viszont a legnagyobb klubok bérelt helyet szántak maguknak, örökre.

Mai tudásunk szerint az alapító 12 óriásklubból 10 visszalépett, az elvileg maradó Barcelona meg kinn is van, benn is van: hírek szerint Laporta elnök úgy írta alá az eredeti megállapodást, hogy annak érvényességét a Barcelona pártoló tagjainak, azaz a socióknak a szavazásához kötötte. Akik ezt már aligha fogják megszavazni.

Marad tehát Perez harca mindenki ellen. Egyrészt a tizenkettek vezetőjeként perelheti a másik tizenegyet, másrészt a szétesett tizenkettek nevében, egymaga az UEFA vezetését. Mennek majd a milliók a jogi eljárásokra (és megint az ügyvédek járnak jól.) A dúsgazdag üzletember persze a futball érdekét hangoztatja, az UEFA vezetői szintúgy, számtalan érvvel alátámasztva. Ki-ki eldönheti, melyik oldal érveit fogadja el. De ne gondoljuk, hogy az egyik oldalon állnak a jók, a másikon a rosszak. Mindkét oldalon a rosszak vannak.

A labdarúgás már régen nem sport, hanem a szórakoztatóipar része, és mindenkit korrumpál, aki a legfelső szintekkel kapcsolatba kerül. A rendőrség időnként bilincsbe verve visz el néhány vezetőt a FIFA meg az UEFA székházából, de sosem annyit, amennyit kellene.

Napjaink labdarúgásának nem az a fő problémája, hogy nincs benne elég pénz, hanem az, hogy túl sok van benne. Az „isteni Maradona” 1984-ben 7,5 millió dollárért szerződött Barcelonába, és akkor mindenki azt mondta, ez őrület, ez nem normális. Ma már az ügyesebb ifikért fizetnek ennyit. Négy évvel ezelőtt Neymar 222 millió eurós transzfere látszott őrületnek, ma már Mbappé, Haaland, Ansu Fati kapcsán emlegetnek 150-200 millió eurókat. Tíz éve még egy évi tízmillió eurós fizetés kiemelkedőnek számított a nagyok között is, mára a Messinek három évre kifizetett bő 500 millió eurót is megszoktuk. Az imént olvastam, hogy Mesut Özil még most is heti 315 ezer fontot kap az Arsenaltól, miközben hónapok óta a Fenerbahcéban futballozik.

A futballba ömlő pénz már jó ideje nem a játék fejlődését szolgálja, egyszerűen inflációt okoz, a futballvezetők eszelős pénzeket költve döntik romba a klubokat. A sportág egyre inkább a gazdag olajsejkek és a lopott pénzt nyugaton eldorbézoló oligarchák játszóterévé válik, akikkel a többiek csak esztelen adósságok árán tudják tartani a lépést.

Florentino Perez és az UEFA vezérkara egyaránt a „több pénzt a futballba” jelszavával reformálna. De mindannyian olyanok, mint az elvonási tünetekkel küzdő drogos, aki azt hiszi, ha emeli az adagot, akkor megint jön a jól ismert mámor. De van az a pillanat, amikor nem a mámor következik, hanem a hullazsák.

A fiatalok meg egy percre megállnak a videojáték közben (e-sport …), és hátranézve konstatálják, hogy valami meccs megy a tévében, de már apuka se nézi. Megunta ő is.

Baranyai Péter