Márkamonitor Pap akartál lenni kamaszkorodban. Soha nem sajnáltad, hogy letettél róla? Biztosan nagyon szórakoztató miséket tartottál volna.

Kovács András Péter Igen, pár évig, aztán kiégtem volna. Humoristaként megtehetem azt, hogy hónapokig nem lépek fel, hogy tudjak töltődni és aztán újra adni. Papként nehéz előadni az elöljáróidnak, hogy most pár hónapra lehúznád a rolót. Érdekes viszont, hogy papként egyszerre kell pszichológusnak, tanárnak, közgazdásznak, házmesternek, előadóművésznek és ma már multimédiás szakembernek lenni – de az élet ehhez felzárkózott, és úgy érzem, humoristaként tőlem is hasonlót követel meg.

MM Litkai Gergely 2004-ben hívott a Godot Dumaszínházhoz, amikor a stand-up comedy új műfajnak számított. Azóta szerepeltél számtalan színpadon, rádióban, televízióban, filmben, írtál humormellékletet, könyvet. Hol érzed magad jobban, a kamerák előtt vagy a színpadon, szemtől szemben a közönséggel?

KAP A közönséget nagyon szeretem: emberek, akik rám áldoztak az idejükből és a pénzükből, és akiket cserébe megajándékozhatok azzal, amire én áldoztam sok-sok munkaórát. Olyan, mint osztálykarácsonykor a húzás. A tévéfelvételeken viszont nem a kamerákat élvezem, hanem a stábot. Míg a színpadon egyedül vagyok, és az anyagaimat is egyedül írom (fantasztikus flow, szó se róla), a műsorokon többen dolgozunk közösen, és kreatívan, rugalmasan, együtt küzdjük le a nehézségeket. Nekem producerként sem okoz gondot, hogy bútorokat pakoljak, vagy lámpákat cipeljek, ugyanakkor jó elengedni a mikromenedzsmentet és éreztetni a stábtagokkal, hogy bízom az önállóságukban és a kreativitásukban.

MM Legtöbben valószínűleg stand-uposként ismernek, de a VIASAT3 csatornán a KAPóra című talkshow műsorvezetőjeként is sikeres lettél. Tervezted, hogy kipróbálod magad ebben a műfajban, vagy egyszerűen csak kapóra jött az ajánlat?

KAP A KAPóra a korábban KAPod címen egy évig futott videópodcastomból nőtte ki magát, ahol – hasonlóan a tévéműsorhoz – ismert emberek hozták el a barátaikat. A Dumaszínház és a VIASAT3 kapcsolata már évek óta virágzó, folyamatosan keressük, hogy mi az, amit épp képernyőre adaptálhatnánk, így nem volt más hátra, mint hogy a parttalanabb, hömpölygősebb videópodcastnak tévés kereteket és formátumot találjunk. És úgy érzem, a manapság jórészt ösztönökre és indulatokra ható, nyugtalanító vagy épp hergelő tartalmak közepette sikerül adásról adásra elhitetni, hogy igazi barátokkal körülvéve a világ nem olyan rossz hely.

MM A magánéletedről nem nagyon beszélsz, Geszti Péternek mégis adtad a napod. Nehéz volt rávenni?

KAP Már a műsor indulásakor is kerestek, de a gyerekek akkor még kisebbek voltak, megúszhatatlan lett volna az iskolába és a különórákra szállítgatás, az otthonunk pedig tabu. Ma már nagyobbak, némileg önjárók, nekem pedig lett egy kis kreatív kuckóm, ami már kameraképes. És bár gyerekeket, feleséget, kutyát nem láttunk, a szerkesztőkkel sikerült olyan programokat kitalálni, amelyek szerintem jóval többet mondanak rólam, és az élő beszélgetésben is lehetőséget adtak arra, hogy a személyem apropóján, de azon jócskán túlnyúlva százezreket érintő problémákról beszélgessünk.

Ez az interjú eredetileg a Márkamonitor 2025/3-4. számában jelent meg.