Egy üres műanyag palack vagy csomagolás mögött több rejlik, mint gondolnánk: a világon előállított műanyagok mintegy 98 %-a kőolajból és földgázból készül, tehát a műanyagipar közvetlenül épít a fosszilis energiahordozók kitermelésére és felhasználására. Ez a láncolat összekapcsolja a műanyagtermelést a klímaválsággal, az energiafüggőséggel és akár a geopolitikai feszültségekkel is – hívja fel a figyelmet a Humusz Szövetség cikke.

Így támogatja egy műanyagpalack az orosz agressziót

Oroszország költségvetésének jelentős része (a GDP körülbelül 40 %-a) fosszilis energiahordozók exportjából származik, amelyekből az olaj- és földgázbevételek fedezik az ország katonai kiadásainak nagy részét. Amikor európai országok orosz olajat és gázt használnak – akár energiafogyasztásra, akár műanyaggyártási alapanyagként –, közvetve hozzájárulnak az orosz állami bevételekhez, ezzel is támogatva a háborús költségeket – írják a How Russian fuel feeds the world of plastic: a study of the correlation between fossil fuels and plastic című tanulmányra hivatkozva.

Ezek az összefüggések ritkán jelennek meg a közbeszédben vagy a döntéshozatali folyamatokban, pedig a kutatás szerint a fosszilis energiahordozók használatának csökkentése közvetlenül érinti a műanyagipar alapját is.

A műanyag életciklusa – környezeti és egészségügyi hatások

Nemcsak az alapanyag előállítása okoz problémát. A műanyag termelése, használata és életciklusa során jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz keletkezik, amely hozzájárul a klímaváltozáshoz. A hulladék pedig nem tűnik el: óceáni szigeteket hoz létre, a folyókban és a talajban marad, miközben a mikroműanyagok és a bennük lévő veszélyes vegyi anyagok komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.

Megoldások: energiafüggőség és műanyagtermelés csökkentése

A tanulmány szerint a fosszilis energiahordozóktól való függés és az egyszer használatos műanyagok tömeges gyártása nem kezelhető külön intézkedésekkel. Ehelyett rendszerszintű, összehangolt politikai döntésekre van szükség – nemzeti, európai és globális szinten egyaránt.

1. Az orosz fosszilis energiahordozók elutasítása

Az orosz olaj- és gázimport csökkentése nemcsak energiafüggetlenséget hozhat, hanem közvetlenül hat a műanyaggyártási láncra is. Minél kevesebb fosszilis alapanyag áramlik az EU-ba, annál kisebb az a pénzügyi mozgástér, amely az agresszor államot támogatja.

2. Az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása

A tanulmány hangsúlyozza, hogy az egyszer használatos műanyagok csökkentése kulcsfontosságú. Bár az EU egyszer használatos műanyagokról szóló irányelve (SUP) fontos lépés, további termékkörök kivezetése és a megelőzés erősítése szükséges a valódi hatás érdekében.

3. Zero waste és újrahasználható rendszerek

Újrahasználható csomagolások, betétdíjas rendszerek, valamint újratöltési és visszaváltási modellek kialakítása nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem a fosszilis alapanyagok iránti keresletet is mérsékli.

4. Globális Műanyagegyezmény

Egy új, ambiciózus Globális Műanyagegyezmény célja az lenne, hogy a műanyagválságot a teljes életciklus mentén kezelje – az alapanyag-kitermeléstől a gyártáson át a hulladékká válásig. Az EU aktív szerepvállalása nélkül azonban ez csak részleges eredményeket hozhat.

A fosszilis energiahordozókra épülő műanyaggyártás nem csupán környezetvédelmi kérdés: energia-, klíma- és biztonságpolitikai dimenziókat is érint. Az európai döntéshozóknak lehetőségük van olyan lépések meghozatalára, amelyek egyszerre csökkentik a környezeti terhelést, növelik az energiabiztonságot és csökkentik a háborús agresszor közvetlen finanszírozását. A műanyagpolitika így valóban biztonságpolitikává válhat – minden egyes elkerült egyszer használatos termék egy lépés a klímavédelem, az energiafüggetlenség és a béke felé.