De nemcsak ebben hasonlított egymásra két csapat. Az is közös bennük, hogy mindkettő ebben a kupasorozatban indult, nem a Bajnokok Ligájából kiesve küzdötte végig a tavaszt. Tiszteletre méltó eredmény a döntőig eljutni, hiszen eleve erős volt az EL-mezőny, a BL-ből pedig igen erős együttesek kerültek ide. Olyan csapatok estek ki a tavasz folyamán), mint a Barcelona, a West Ham, a Lazio, a Napoli, a Porto, vagy éppen a Sevilla, amely nagyon szeretett volna saját stadionjában döntőt vívni. Ráadásul a Rangers kispadján olyan edző ült Giovanni van Bronckhorst személyében, aki azt is tudja, milyen érzés a Bajnokok Ligája trófeáját a magasba emelni. Volt rá módja 2006-ban, amikor a Barcelona tagjaként olyan társakkal győzött a BL-ben, mint Puyol, Eto’o, Ronaldinho.

A szerda esti mérkőzés két egyenlő erejű csapat összecsapását hozta. Mindkét gárda nagy iramban, rendkívül lelkesen futballozott, bár a kapuk ritkán kerültek veszélybe. Gól nélküli döntetlennel mentek pihenőre a csapatok. A második félidőben már több helyzet alakult ki mindkét kapu előtt. Az 57. percben Aribo szerzett vezetést a skótoknak, a 70. percben pedig Borré egyenlített. A rendes játékidő döntetlennel ért véget, és a hosszabbítás sem hozott újabb gólt.

Végül tizenegyesekre került sor. Az idegek csatáját a németek bírták jobban. Az első három páros még sikerrel végezte el a büntetőt, a negyedik körben viszont a Juventustól kölcsönbe érkezett Ramsey már hibázott. Az utolsó páros is betalált – frankfurti részről a rendes játékidőben is gólt szerző Borré tette fel a koronát a Eintracht Frankfurt kupaszereplésére. Ami nem mellékesen azt is jelenti, hogy az EL-győzelem mellett, „különdíjként” ősszel a Bajnokok LIgájában is főtáblára kerül a német gárda.