Az Európai Unió Tanácsa tavaly december 20-án elfogadta a HÉA-Irányelv módosítását. ennek értelmében a tagállamok 2022. június 30-ig előírhatják a fordított adózás alkalmazását a meghatározott értékhatárt elérő, belföldi, adóalanyok között teljesülő ügyleteik esetén.

Szigorú feltételekhez kötik

Az intézkedés hátterében az áfacsalások növekvő tendenciája áll. Mindezt jól érzékelteti, hogy az átmeneti szabályt csak azok a tagállamok alkalmazhatják, amelyek áfabevétel-kiesésének legalább 25%-át körhintacsalás okozza, illetve melyek esetében az áfahiány legalább 5%-kal meghaladja a közösségi átlagot.

Az Irányelv módosítása rögzíti, hogy az általános fordított adózást a 17.500 EUR ügyleti értéket elérő, belföldi adóalanyok közötti ügyletekre lehet alkalmazni, de csak olyan szigorú technikai feltételek mellett, melyek biztosítják a fordított adózási mechanizmus hatékony működését, és ellenőrzését. Ennek megfelelően az érintett adóalanyok kötelesek lesznek elektronikus jelentést tenni.  „Az új rendszer alkalmazása első körben minden bizonnyal nagymértékű adminisztrációs terhet jelentene mind az adott tagállam, mind a vállalkozások számára. Ugyanakkor pozitív hatással bírhat az adócsalások visszaszorítása elleni küzdelemben, különösen azon tagállamokban, ahol jelenleg nagyon magas az áfabevétel-kiesés összege” – tette hozzá Tancsa Zoltán, a Deloitte adóosztályának partnere.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes országok között jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy az adóhatóságok milyen erőforrásokat tudnak biztosítani a csalások visszaszorítására. Így az általános fordított adózást csak azon tagállamok kérhetik (egyéb feltételek mellett), ahol egyébként nincs megfelelő hatósági apparátus.

Kérdéses a hazai alkalmazás

Érdekes kérdés, hogy az általános fordított adózás esetleges alkalmazása hazánkban milyen hatással lenne a nemrég bevezetett online számlaadat-szolgáltatási kötelezettségre, illetve annak jövőjére. Jelenleg ugyanis a fordított adózású ügyletekre nem terjed ki a valós idejű számlaadat-szolgáltatási kötelezettség. Így, az általános fordított adózás bevezetése jelentő változást idézne elő a számlákra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek tekintetében. „Az új mechanizmust alkalmazó tagállamoknak előreláthatólag jelentős mértékben át kell majd alakítaniuk a jelentéstételi kötelezettségekre vonatkozó szabályozásukat, annak érdekében, hogy maradéktalanul megfeleljenek az irányelv-módosítás által szabott szigorú feltételeknek” – hangsúlyozta Aracsi Bernadett, a Deloitte adóosztályának szenior tanácsadója.

„Az általános fordított adózás bevezetésének másodlagos hatásai is lehetnek. A vállalkozások számára sok esetben okoz fejtörést, hogy egy adott ügylet az egyenes vagy a fordított adózás szabályai alá tartozik. Az általános fordított adózás bevezetésével ez a bizonytalanság – és az emiatt felmerülő adókockázat – elvileg megszűnne a nagy értékű ügyletek esetében” – emelte ki Gábor Zoltán, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.

„Ez a magyar vállalkozások számára azzal jár, hogy 2020. december 31-ig elméletben követhetnék közvetett adók területén az eddigi gyakorlatokat.

Mindazonáltal, az átmeneti időszakban is kiemelt figyelemmel kell kísérni a jogalkalmazási, hatósági gyakorlatot annak érdekében, hogy a folyamatos működés során ne érjék meglepetések a vállalkozásokat” – mutatott rá dr. Gábor Zoltán, a Deloitte adó- és jogi osztályának szenior menedzsere.

Az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti megállapodás első tervezetének 2018. márciusi megjelenése óta a vámokra és határokra vonatkozó rendelkezések nem változtak jelentősen. Az új fejlemények szerint az átmeneti időszak meghosszabbítható, azonban ez csak egy alkalommal lehetséges, és 2020. július 1-ig dönteni kell róla. Az átmeneti időszak során a vámok, az áfa és a jövedéki adó kezelése lényegében ugyanaz marad, mint most; az Egyesült Királyság továbbra is a Vámunió és a Közös Piac része marad, és hozzáfér a szükséges hálózatokhoz, informatikai rendszerekhez és adatbázisokhoz.

Az adó- és vámügyi adminisztratív együttműködésekről még egyeztetések folynak, de várhatóan a vámrendszer szempontjából az átmeneti időszak alatt a vámáru-nyilatkozatokat továbbra is úgy fogják kezelni, mint most, tehát az EU és az Egyesült Királyság között nem lesz rá szükség. Az átmeneti időszak után, amennyiben azt nem hosszabbítják meg, és nem születik átfogó megállapodás a jövőbeli együttműködésről, akkor a korábbi megegyezés értelmében egy készenléti megoldást alkalmaznak majd, amíg egy újabb megállapodás hatályba nem lép. Az EU és az Egyesült Királyság között már született egy egyezmény Írországról és Észak-Írországról, amely egy „készenléti” megoldást is tartalmaz.

A készenléti terv lehetővé tenné egy Egyesült Királyság – Európai Unió vámterület létrehozását, ami azt jelentené, hogy nem lenne szükség vámilletékekre, kvótákra vagy az eredet ellenőrzésére az EU és a szigetország között. Észak-Írország szorosabban követné az Európai Unió Vámkódexét és a Közös Piachoz jobban igazodna, mint Nagy-Britannia.

„Bár a részletek még nem elérhetők, valószínűnek látszik, hogy az Egyesült Királyság és az EU között szükségesek lesznek behozatali és kiviteli nyilatkozatok, de Észak-Írország és Írország felé nem.

A sajtóban sokan feltételezik, hogy bármely, az Egyesült Királyság és az EU közötti vámunió (akár a készenléti terv részeként, akár új kereskedelmi konstrukció részeként) megszüntetné a behozatali és kiviteli belépési feltételeket. Törökország azonban jelenleg vámuniót alkalmaz az EU-val, mégis fennállnak a behozatali és kiviteli követelmények” – mutatott rá dr. Schütt Attila, a Deloitte adó- és jogi osztályának menedzsere.

Fontos megjegyezni, hogy a fentiek akkor irányadóak, ha az Európai Parlament jóváhagyását követően a megállapodást jóváhagyja az Egyesült Királyság is. Amennyiben ez nem történik meg, az Egyesült Királyság a jelenlegi állás szerint 2019. március 29-én kilép az EU-ból, és ugyanúgy kell kezelni, mint bármely más nem uniós országot.