1. Pálcika, ember!

Japánban ahogy szinte mindennek, a pálcikával evésnek is megvannak a szigorú szabályai. Tilos például felszúrni, vagy megvágni velük az ételt és nem szabad vele mutogatni. A fogások között a pálcikát nem szabad a tányérra tenni, valamint a tányérban pihentetni evés közben. Továbbá soha ne dugd bele az evőpálcikádat az ételbe, amikor éppen nem eszel. Ez nem csak udvariatlanság, hanem rossz ómennek is számít, hiszen egy, a japán temetéseken végzett szertartáshoz hasonlít.

2. A négyes szám rendkívül szerencsétlen

A négyes számot (shi) Japánban széles körben kerülik, mivel túlságosan hasonlít a hangzása a halál szóhoz. Éppen ezért az országban az épületeknek nincs negyedik emeletük, a tárgyakat hármas vagy ötös készletekben árulják, és különös gondot fordítanak arra, hogy a mindennapi életben ne találkozzanak ezzel a számmal.

3. Ninja-riasztó padlót a házba!

A feudális korszakban a gazdag japán urak nindzsák elleni védekezésként szándékosan nyikorgó padlóval (úgynevezett lidércpadlókkal) ellátott házakat építettek. A magasan képzett, legendás zsoldosok életét olyannyira átszőtték a mítoszok, hogy sokan azt hitték, képesek vízen járni, láthatatlanná válni és uralni a természeti erőket. Érdekes elgondolás, hogy ellenük pont a nyikorgó padló véd majd meg.

4. Az első gésák férfiak voltak

A gésa szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „a művészetek embere”. Az első gésák férfiak voltak, akik a feudális korszakban tanácsokat adtak a földesuraknak, emellett különböző művészi előadásokkal és történetekkel szórakoztatták gazdag patrónusaikat. A női gésák a 18. század végén jelentek meg, és eredetileg onna gésaként (női művész) ismerték őket. Rendkívül népszerűvé váltak, és alig negyedszázad alatt már át is vették a férfiak helyét.

5. Fekete fogú férjezett nők

A japán nők – különösen a férjezett nők és a gésák – körében évszázadokon át gyakori volt a fogfeketítés, az ohaguro néven ismert szokás. Amellett, hogy vonzónak tartották, úgy vélték, hogy ez a gyakorlat segít megvédeni a fogakat a szuvasodás és más fogbetegségek ellen. A kívánt árnyalatot tintával érték el. A szokást a 19. század végén betiltották, annak érdekében, hogy Japán modernizálódjon, és kultúráját vonzóbbá tegyék a nyugat számára.

6. Virágkötészet a legfölsőbb szinteken

Az ikebana a virágok elrendezésének évszázados gyakorlata, amit Kínából vettek át, de Japánban fejlesztettek tökélyre. A hatalmas műgonddal elrendezett virágoknak nem csak a fajtája, a színe, vagy a formája volt fontos, de kiemelten figyeltek a közöttük lévő arányos távolság megtartására is. Ez a technika annak idején a klasszikus „kifinomult művészetek” trilógiájához tartozott: kadō, a virágok útja, kōdō, a füstölők útja, és chadō, a tea útja.

7. 250 évre bezárva

Egyedülálló lehetősége volt Japánnak arra, hogy más nemzetek minimális befolyása mellett alakítsa ki identitását. A szakoku (szó szerint bezárt ország) a Tokugawa-sógunátus (az Edo-korszak katonai kormánya) által 1603 és 1853 között bevezetett politikai intézkedés azt jelentette, hogy külföldi nem léphetett be, és japán nem hagyhatta el az országot. Mindezt azért, hogy távol tartsanak minden vallási és gyarmatosítási szándékot, elsősorban a keresztény hódítókét. Természetesen nem volt teljes az elszigeteltség, ez idő alatt a kereskedelem és a külföldi kapcsolatok, ha szigorúan is, de korlátozottan engedélyezve voltak. A blokád 1853-ban ért véget, ami egyben utat nyitott Japán modernizációjához.

+1: A világhírű történet, ami megismertette Japánt a világgal

William Adams volt az első angol, aki elérte Japánt. Kalandos élete több írót is megihletett, a legnagyobb sikert azonban egyértelműen James Clavell 1975-ben megjelent A sógun (Shōgun) című bestseller  aratta, aki a regény főszereplőjét a hajósról mintázta. A könyvből a 80-as években amerikai filmsorozat is készült, aminek nézettsége világszerte, így itthon is rekordokat döntött. Érdekesség, hogy Simada Jóko (Marikó), a főhősnőt játszó színésznő alig beszélt angolul. A szerepre nyelv- és beszédtanár segítségével készült, alakítása pedig annyira átütő volt, hogy Golden Globe-díjjal ismerték el.

A világhírű történetet most az FX és a Disney+ is képernyőre viszi. „A sógun” című, tíz epizódos minisorozat korhű jelmezekkel, autentikus díszletben mutatja be az 1600-as évek Japánját éppen az évszázadot meghatározó polgárháború hajnalán. Az első két rész február 27-től elérhető a streamingszolgáltatón, melyeket hetente követnek majd az új epizódok.

Photo by Su San Lee on Unsplash

Cseresznyefavirágzás, szamurájok, sushi és harcművészetek – döntően ezek jutnak eszünkbe elsőre a felkelő nap országáról, azonban a nemi és korosztálybeli különbségek egyéb érdekességeket is mutatnak: a férfiak fele a szamurájokkal, míg a nők a cseresznyefavirágzás mellett inkább az ételkülönlegességekkel és a gésákkal azonosítják Japánt, a fiatalok (16-29 évesek) háromnegyede pedig az anime-t kapcsolja össze az országgal.

A magyarok felét a természeti szépségek – például a hegyek, tavak, különleges kertek vagy a földrajzi adottságok – vonzzák leginkább a távoli szigetországban, míg a megkérdezettek több mint harmada a kultúra és hagyományok, mint például a teázási ceremónia, az ikebana (a japán virágrendezés művészete), a szumó, vagy a kimonó iránt érdeklődik. Harmaduk pedig a történelem és építészet, vagyis főként a szamurájok, a shinto szentélyek és a várak miatt utazna oda.

Az ikonikus japán harcosok nem csak férfiak lehettek

Dr. Hidasi Judit, japanológus szerint, nem csoda, hogy a természeti kincsek és a gasztronómiai különlegességek mellett a harcművészetek és a szamurájok is nagy hatással voltak a válaszadókra, hiszen a japán kultúra szerves részét képezték mindig is. A szamuráj egy magas társadalmi rangot jelentett, melyre büszkék voltak viselőik, és ez még a mai Japánban is így van. Annak ellenére, hogy a kaszt-rendszert jogilag eltörölték 1868-ban, a japánok titokban mai napig számontartják a származást. Régen a harcművészetek ismerete alapvető készségnek számított a társadalom valamennyi rétegében, de elsősorban a szamurájoknál, akik professzionális harcművészekké képződtek hosszú évtizedek gyakorlása révén. Karddal keltek, karddal feküdtek, de egyben valódi kiváltságosok voltak, hiszen ők alkották a társadalmi hierarchiában a legmagasabb osztályt. A névviseléstől kezdve a fegyverviselés jogáig, öltözködés, áthaladási elsőbbség és térhasználat is megillette őket.

Érdekesség, hogy szamurájok nők is lehettek, elsősorban származási jogon, de voltak, akik a professzionális harcosok (bushi) kaszt tagjaként harci kiképzést kaptak és csatákban is részt vettek. Ők voltak az úgynevezett onna-bugeisha-k, akik elenyésző számuk ellenére beírták magukat a történelembe. A női harcművészek külön nők részére kifejlesztett fegyvereket forgattak, mint például a ko-naginata-t, amely a szamurájkardok könnyebb változata és lóháton lehetett jól használni.

Japán kultusz Magyarországon

Dr. Hidasi Judit szerint James Clavell „A sógun” című regényének 1975-ös megjelenése egybeesett Japán gazdasági felemelkedésének a korszakával. A világ akkortájt értetlenül állt a japánok titka előtt: hogy lehet az, hogy egy háborút vesztett nemzet, egy ásványi kincsek híján lévő gazdaság, egy természeti csapásoknak kitett ország a világ leglátványosabb gazdasági felemelkedését produkálja? Ennek megértéséhez és a japánok jobb megismeréséhez nyújtott segítséget a regény, illetve a 80-as években, nálunk a köztévén sugárzott, filmsorozat feldolgozása, aminek nézettsége itthon is rekordokat döntött. A cselekmény William Adams igaz történetét dolgozza fel, aki feltehetően az első angol volt, aki elérte Japánt, Clavell pedig róla mintázta a regény főszereplőjét.

A szakértő elmondása alapján a 90-es évekre a japánul tanulók száma világszerte hirtelen a tízszeresére emelkedett, de a japán kultúra és társadalom egyéb szegmensei felé is kitágult az érdeklődés. Kulturális egyesületek, események, rendezvények sora bizonyítja, hogy a bestseller regény – melyből 1990-re világszerte 15 millió példányt adtak el – meghatározó szerepet töltött be a japán kultúra iránti közérdeklődés fokozódásában itthon is.

A világhírű történetet most az FX és a Disney+ is képernyőre viszi. „A sógun” című, tíz epizódos minisorozat korhű jelmezekkel, autentikus díszletben mutatja be az 1600-as évek Japánját éppen az évszázadot meghatározó polgárháború hajnalán. Az első két rész február 27-től elérhető a streamingszolgáltatón, amelyeket hetente követnek majd az új epizódok.