A vizuális esszék antológiájaként összeállított kiállítás hat fejezetre oszlik, ezek mindegyike az európaiság kelet-európai megélésének egy-egy aspektusát dolgozza fel. A párokban bemutatott, Lengyelországból és Magyarországról származó vagy ott élő művészek nem az Európától való különbözés, a „Másik” perspektívájából, és továbbra is a nyugati képiségre hagyatkozva, hanem a kulturális megújulás és szolidaritás talaján állva hozták létre műveiket.

Az Átmenet címet viselő fejezetet a Kelet-Európa-szerte tapasztalható töréspont-érzés inspirálta. A Sputnik Photos (Elveszett területek) és a Pictorial Collective (Petőfi utcák népe) olyan metanarratívákat tár fel a kollektív emlékezet bugyraiból, amelyek alapvetően határozzák meg a régió identitását – az akadémikus definíciók helyett a szó velejéig átérzett értelmében. Az ezt követő Tér és Identitás fejezetek a felügyelet, a hatalom és az emancipáció politikai narratíváit materiális és szimbolikus eszközökkel ábrázolják. Katerina Kuzmicseva (BETONIUM) és Standovár Júlia (Kinky Concrete [Pajkos beton]) térbeli és építészeti elemekkel, míg Ilona Szwarc (Nő vagyok, és emlékekből élek) és Horváth Anita (te nem vagy olyan) performatív és testpolitikai művészettel jeleníti meg e témákat. A Spiritualitás fejezetben Agnieszka Sejud (HOAX) és Simon Zsuzsi (És mi még így is tovább élünk…) a vallás és a politika területeinek emblematikus társadalmi jelenségeire reagál a művészet segítségével. A Groteszk fejezetében pedig Ada Zielińska (A piromániás kézikönyve) és Barakonyi Szabolcs (Kösz, jól!) karakteresen kelet-európai abszurditással és iróniával közelít a lázadó ellenállás és az ideológia kérdéseihez. Végül a Posztnosztalgia fejezet a határtalanság érzéséből fakadó kreativitás kavalkádja, amelyben tárgyakkal való könnyed, merész kísérletezés teremt új valóságokat (Karolina Wojtas: Made in Poland; Szombat Éva: Echo in Delirium [Az önkívület visszhangjai]). A fotográfia egyetemes és témájához szorosan idomuló nyelve alkalmas arra, hogy leképezze egy rendszer átalakulásának árnyalatait, és rávilágítson, milyen ütemben és hogyan változik a körülöttünk lévő világ.

A történelmünkben gyakran megmutatkozó egymás iránti szolidaritásból érdemes hagyományt teremtenünk. A kelet-európai jelleg és esztétika egy adott politikai és történelmi periódushoz kötődik, amelyen az eltérő nyelvek, kultúrák és szokásrendszerek ellenére osztoznak az egykori keleti blokk országai. A kelet-európai esztétika olyan kulturális amalgám, amely építészeti párhuzamoknak, az anyagi kultúra hasonlóságainak, valamint gazdasági és politikai tendenciáknak az ötvözete, és amely hosszú időn át képviselte a régió egységes imázsát a világ többi része számára. Ahogy az ember nem választhatja meg a családját, éppúgy nem választhatja meg egy nép a földrajzi elhelyezkedése által adott természetes szövetségeseit sem, ezért fontos, hogy kelet-európai szomszédságunkban a hasonlóságokat és az összetartozás érzését keressük és erősítsük.

Európaiság – kelet-európai perspektívából

Megtekinthető: 2025. február 13. – március 30.

A nyitóképen: ©Anita Horváth, You Are Not Like Them

Willy Maywald neve ismerős lehet a műkedvelőknek, hiszen a fotóművész képei gyakori szereplői a legnagyobb aukciósházak árveréseinek. A német származású Maywald Párizsban élt, ahol divatfotósként szerzett magának hírnevet. A Dior divatcég kiemelt, elit fényképészeként megnyíltak előtte a sztárvilág titkos világának kapui. Szoros barátságot ápolt a legnagyobb nevekkel Picassótól Tamara Lempickáig és olyan magazinok hozták címlapon a képeit, mint a Vogue és a Vanity Fair. Maywald romantikus fotós volt, aki mindenben a szépséget kereste. A fényképek árulkodnak arról, hogy modelljeivel baráti kapcsolatot ápolt, ezek az ikonok megnyíltak a kamerája előtt és olyan intim pillanatokat kapott el, mint senki más.

A gyűjtemény tulajdonosa, André Balogh a hetvenes évek Párizsában barátkozott össze Willy Maywalddal. Fantasztikus kollekciót hoz el Magyarországra, amely hatalmas művészi és eszmei értékkel bír. A most kiállított képekről olyan nagyságok köszönnek vissza, mint Jean Marais francia színészlegenda, Anouk Aimée Golden Globe és BAFTA-díjas francia színésznő, Simone de Beauvoir francia írónő, Marc Chagall világhírű festőóriás,  Georges Mathieu francia absztrakt festő, vagy Vivien Leigh kétszeres Oscar-díjas angol színésznő és Le Corbusier világhírű építész.

A kollekció egyik legkülönlegesebb darabja a Tamara Lempicka lengyel és orosz gyökerekkel rendelkező festőnőről készített fénykép (a nyitóképen). Lempicka extravagáns megjelenésével, életmódjával és lázadó műveivel egyaránt divatot teremtett, ma Madonna, Jack Nicholson és Barbra Streisand is a gyűjtői közé tartozik. Egy magyar művész is helyet kapott a kiállításon, hiszen Maywald Csáky József Franciaországban alkotó festőt is megörökítette.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető ebben a rövid időszakban és a tárlat képei eladók 120.000-480.000 forint közötti árakon.

„A Virág Judit Galéria fennállásának 28 éve alatt most először fordul elő, hogy önálló fotókiállítást szervezünk. Rögtön egy olyan színvonalú tárlatot mutatunk be, amelyre az egész világon felkapják a fejüket. Maywald az ‘50-es évektől varázsolja elénk a párizsi művészeti elit nagyjainak elkapott pillanatait. Ezek a fekete-fehér fotók elrepítenek egy különleges világba, ahol a luxus, a művészet és a hírnév alkot lenyűgöző elegyet” – mondta el Bársony Balázs, a kiállítás kurátora, a galéria művészeti igazgatója.

A 60 darab Maywald fotó mellett a látogatók megtekinthetnek egy különleges hazai fotó tárlatot is, amelynek darabjai a legnagyobb magyar alkotókat ábrázolják Munkácsy Mihálytól, Czóbel Bélán, Anna Margiton és Victor Vasarely-n át a legismertebb kortárs művészekig, mint például Keserü Ilona, Nádler István és Maurer Dóra.

Időpont: 2025. 02. 06. – 02. 26.

Helyszín: Virág Judit Galéria – Budapest, Falk Miksa utca 30.

Ennek fényében igazán érdekes kérdés volt, hogy milyen helyszín adhat otthont a 2024-es kiállításnak – erre adott választ kedd reggel Karácsony Gergely Facebook-posztja, amiben kijelentette:

„Budapesten a művészet szabad, Budapest a létező valóságot senki elől eltiltani nem akarja, ezért, ha már az állami intézmények sora nem vállalta, a Fővárosi Önkormányzat ad otthont az idei World Press Photo kiállításnak.

Emlékezetes a tavalyi botrány, amikor a Mi Hazánk felhívására egy ostoba és káros jogszabály alapján a kormány korlátozta a World Press Photo kiállítást. Az állami cenzúra hatása nem maradt el, és még mindig tart: sok intézmény nem merte idén befogadni az évről-évre, a világ számos nagyvárosában bemutatott kiállítást. A szervezők megkeresték Budapestet és mi örömmel vállaltuk, hogy helyt adunk a kiállításnak. A kiállításnak, ami nem másról, csakis a valóságról szól, a világ legkitűnőbb sajtófotósai művészi igénnyel hol a szenvedést, hol a szabadságot, hol a szerelmet, hol a gyászt ábrázolják, összetetten, sokszínűen, amilyen a bennünket körülvevő valóság, úgy. Ezt nem elfedni kell, hanem szembesülni vele, mi ebben hiszünk.

Különleges helyszínben állapodtunk meg a szervezőkkel, az idei kiállítás a Biodómban lesz, az az épület is Budapest mai összetett valóságáról mesél a maga módján, így méltó és akadálymentes helyszíne lesz a kiállításnak szeptember 20-a és október 27-e között.”

Fotó: World Press Photo

]]> https://markamonitor.hu/igy-fotozzuk-vonzora-lakasunkat-ingatlanhirdeteshez/ Tue, 27 Aug 2024 06:05:31 +0000 https://markamonitor.hu/?p=64407 Vizuális világunkban, amikor a kezünkben lévő okostelefonnal mindent is megörökítünk, egészen más értelmet nyert a fotózás. A legjobb kamerájú okostelefonnal és még a digitális gépekkel is könnyű pocsék fotókat készíteni. Pedig van, amikor nem babra megy a játék.

Az ingatlanhirdetések világában például a fotók döntő szerepet játszanak abban, hogy felkeltsék a potenciális vásárlók érdeklődését. Egy jól elkészített fénykép nemcsak az ingatlan előnyeit emeli ki, hanem segít a leendő vevőknek elképzelni, milyen lenne ott élni. Novák Viktória, a Central Home belvárosi ingatlanközvetítő hálózat fotósa gyűjtötte össze számunkra azokat a szempontokat, amelyek elengedhetetlenek a sikeres ingatlanfotók elkészítéséhez. Az alábbi tanácsok segítségével nemcsak figyelemfelkeltő, hanem professzionális hatású fotókat készíthetünk, amelyek hozzájárulnak az ingatlan gyorsabb eladásához. Íme a legfontosabb szempontok:

Ilyen ne legyen a kép!

1. Kompromittáló: Kerüljük a fotózás során a zavarba ejtő, személyes tárgyakat vagy helyzeteket, amelyek kellemetlen érzéseket kelthetnek abban, aki ismeretlenként meglátja mondjuk a fotel szélén felejtett hálóinget, vagy az asztalon félig megevett péksüteményt.
2. Sötét: A rossz megvilágítás lehangoló hatást kelt, és nem mutatja meg az ingatlan valódi szépségét. Ha lehet, kerüljük a sárgás lámpafényeket is.
3. Túl közeli: A túl közelről készült képek nem adják vissza a tér nagyságát és elrendezését, szűk érzetet keltenek.
4. Ne legyen(ek) rajta ember(ek): Az emberek jelenléte elvonja a figyelmet az ingatlanról, és kevésbé professzionális, ráadásul nehezíti, hogy a vevő saját magát el tudja képzelni az adott térben.
5. Homályos: A rossz fókuszálás és a homályos képek amatőr benyomást keltenek.

És milyen szempontok alapján készüljön a jó kép?

1. Minél nagyobbnak tűnjön a tér! Használjunk széles látószögű objektívet, hogy a szobák tágasabbnak tűnjenek. Természetesen a felvétel azért ne legyen megtévesztő.
2. Legyen minél világosabb! A természetes fény kihasználása és a megfelelő megvilágítás növeli a tér vonzerejét.
3. Legyen rendezett! Egy rendezett, tiszta helyiség vonzóbb a potenciális vásárlók számára.
4. Ha van szép kilátás, arról is kell kép. A panorámaképek és a szép kilátás bemutatása növeli az ingatlan értékét.
5. A nappali és a konyha legyen benne mindenképpen a képválogatásban. Ezek a központi helyiségek döntőek a vásárlók számára, ezért fontos, hogy jól bemutassuk őket.

Ha a fenti szempontokat betartjuk, figyelembe vesszük és így készülnek el a fotók a lakásunkról, akkor ingatlanhirdetésünk egészen biztosan vonzóbb lesz, így rövidebb idő alatt és nagyobb eséllyel talál új tulajdonosra. Ha pedig szeretnénk az értékesítés idejét lerövidíteni és biztosra akarunk menni, bízzuk a munkát profi ingatlanközvetítőre, aki tudja, hogyan készítsen tökéletes fotókat – írják.

André Kertész késői polaroidjain saját lakását teszi műteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adják a nyersanyagot, amivel dolgozni kezd. Gyakran használja a fény és az árnyék kontrasztját is; előszeretettel veszi elő korábbi felvételeit és komponál köréjük új kontextust, értelmezi újra múltjának egy-egy darabját. Ám amiben igazán erős, az a megszemélyesített tárgyak bábjátéka.

A halott feleségének ajánlott from my window című albumában szereplő polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. A gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknak azonban csak egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumait is fellelhetjük ugyanis a késői polaroidokon. Mintha az idős művész „minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni”.

„Lassan, lassan, lassan fényképezni kezdtem. De hamarosan belebolondultam… Reggelente és késő délután dolgoztam. Szép az ég a reggeli fényben, és késő délután nagyon változatos. Reggelente nekiláttam, és csak fotóztam, fotóztam, fotóztam, enni se volt időm. Azt vettem észre, hogy eltelt az idő, és nem is reggeliztem. Délután ugyanígy…A gyógyszeremet is elfelejtettem. Egyszer csak magamat is elfelejtettem, a fájdalmat, az éhséget, és igen, a szomorúságot is.” (André Kertész, 1981)

„A múlt ilyetén felidézése a jelenben az emlékek újraalkotása, kivédhetetlen megváltoztatása is. Vagyis az emlékezés mindig feledés; a felidézés kreatív módjai, a gyógyító teremtés pedig alighanem a felejtés csele” – emeli ki a kiállítás kurátora, Fisli Éva.

A II. világháborúban a szövetséges haderők 1944. június 6-án Normandiában ötezernél is több hajó és körülbelül tízezer repülő támogatásával, 300 000 katona partraszállásával nyitották meg az újabb európai frontot. A D-napon az első partraszálló egységgel, amelynek veszteségei akár a kilencven százalékot is elérhették, érkezett Robert Capa az Omara Beach-re. Az itt készült fotósorozatából fennmaradt képek életművének kiemelkedő darabjai. A világ első, állandó Robert Capa életmű kiállítása 2023-ban nyílt meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Június 5-én és 6-án a Capa Központ a gyűjteményében lévő összes Normandiában készült fotót folyamatosan vetíti a rendezvénytermében, valamint több, nyilvánosan eddig még nem látható fotográfiát hoznak elő raktárukból és állítanak ki az előtérben. A Robert Capa, a tudósító című állandó kiállításban Bojár Iván András művészettörténész június 5-én, Csizek Gabriella, a Robert Capa életmű kiállítás kurátora június 6-án tart tárlatvezetést.

Robert Capa mindössze 41 évet élt. Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, taposóaknára lépve hunyt el az indokínai háborúban 1954. május 25-én. A nevét a legelsők, a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal, ott volt az események közepén és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját.  Erről szól sokat idézett híres mondása is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”.

Egész életében hitt abban, hogy a fotográfia univerzális nyelve képes olyan változásokat előidézni, amitől a világ jobbá válhat. Igazából, ahogy ő fogalmazott, munkanélküli szeretett volna lenni, háború nélküli világban élni. A világ legnagyobb háborús fotóriportere érzékeny, szenvedélyes, nagylelkű, az igazságért kiálló, nagyon bátor ember volt. Robert Capa máig jelentős hatást gyakorol a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtottak és nyújtanak inspirációt. A Capa által következetesen képviselt etikai elvek, az erős elhivatottsága azóta is mintául szolgál a fotóriportereknek – írják.

A paktum egy olyan fórum, amelynek keretében az európai polgárok, szervezetek, vállalatok, közösségek és települések együttműködnek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Három pilléren alapszik: információmegosztás, javaslatok és tervek kidolgozása, megvalósítása, valamint az aktív résztvevők összekötése. Több mint 600 várost és 879 egyéni szereplőt, úgynevezett nagykövetet tömörít, akik konkrét cselekvésekkel tesznek az éghajlatváltozás ellen. Azonban nem csak ők azok, akik hozzájárulhatnak a cél megvalósulásához; bárkinek lehetősége van arra, hogy tegyen érte, ezért szervez a paktum évente különböző akciókat.

Idén Európát felölelő fotópályázatot indítottak, amelynek középpontjában a klímavédelemmel kapcsolatos egyéni cselekvések megörökítése és bemutatása áll. A versenyen minden európai felnőtt állampolgár részt vehet, három kategóriában – otthon, közösség és város – várják a képeket és a hozzájuk kapcsolódó szövegeket június 28-ig.

A versenyben tíz győztest hirdetnek: kategóriánként három-három, valamint egy közönségdíjat is ki fognak osztani.

A beküldési határidő 2024. június 28., a győzteseket egy szakértőkből álló zsűri választja ki. További információ: https://climate-pact.europa.eu/get-involved/capture-your-climate-action-enter-our-photo-competition_en

Alkalmanként 20 és 40 km közötti távolságokat teljesítve, heti két-három napot rászánva, több mint egy évig, 2013 májusától 2014 novemberéig tartott az útja. A fotográfus kamerája hol a természet szépségeit, hol a meglepő furcsaságait örökítette meg. Lenyűgöző tájak, ismerős-ismeretlen emberek, meglepetések vagy éppen apró, szép részletek bukkannak elő ennek a vándornaplónak a lapjairól, ami összességében egy spirituális értelemben is erős országképet mutat nekünk.

Csizek Gabriella, a Capa Központ kurátora a Kékvándor című albumból és a vándorlás alatt készült mintegy 40 000 fotográfiából válogatott.  A 100 fotográfia és a különleges installációk az Országos Kéktúra tizenkét tájegységén, vagyis a teljes útvonalán vezetnek végig.

A fotográfiák egy része klasszikus módon, kiváló minőségű kiállítási kópiákon mutatkozik meg – felhasználva a Magyar Természettudományi Múzeum régi, használaton kívüli ún. lepkedobozait, tartófiókjait. Ezen kívül láthatóak textilre nyomtatott képek a térbe belógatva, az erdőt stilizálva, valamint plexire nyomtatott, térhatású fotográfiák. A kupola alatti részben egy magasles várja a látogatókat, amelyről távcsővel nézhetőek a kiállítás képei. A felvételek látványos elemeken, hatalmas világítókockákon tűnnek át sejtelmesen. Az oszlopokra a Kéktúra motívumai kerültek, jelzőtáblák, pecsételőhelyek. A flóra és fauna átlényegülve jelenik meg a térben: hanghatások, fényhatások segítik a látogatók „erdő-mező” élményét. A kiállításképei közül néhány pedig az AR segítségével meg is mozdul. Ezen kívül interaktív bekapcsolódásra is lesz lehetőség: érintőképernyőn bebarangolható a Kéktúra és további, tájegységenkét legalább 30-40 fotográfiát is meg lehet nézni.

A kiállítás külön fotókon mutatja be a kékvándorok felszerelését is. Burger Barna özvegye, Feszthammer Fanni a kiállítás rendelkezésére bocsájtotta a fotográfus néhány, a túrázás során használt tárgyát, illetve nem csak a fizikai tárgyak, de a túrázás előkészületének a dokumentumai is rendelkezésre állnak. A tárlat fontos részét képezik a szövegek, amelyeket Burger Barna sok évtizedes barátjával, a Kéktúrán több tájegységen át vele gyalogló alkotótársával, Kőrösi Zoltánnal írt. Az író és a fotográfus a természetről, a tájról, a megtett útról közösen írta szövegeit. „A mindennapos gyaloglás inkább józan mérsékletre és kitartásra tanít. A lassú élet bátorságára és szépségére. Gyalogolnod kell, hogy mindinkább megértsd: elindulni és úton lenni a cél, nem a megérkezés. A Kéktúrát nemcsak szeretni, de tisztelni is kell.” 

A Magyar Természettudományi Múzeum és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésében megvalósuló kiállítást változatos szakmai programok – filmvetítések, könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, megemlékezések, tárlatvezetések – kísérik.

A fotókat ezúttal is neves szakmai zsűri értékelte. A zsűri tagjai Illyés Tibor (az MTI fotósa), Mekli Zoltán (a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja), Kleinhappel Frigyes (a Belvárosi Képzőműhely művészeti vezetője), Koncsol Tünde többszörösen díjazott esküvői fotós), Szabó Béla (szabadúszó fotográfus) és Szabó Miklós (a Nemzeti Sport fotórovat-vezetője) voltak.

A több mint tízezer beérkezett alkotás elbírálása nem volt egyszerű feladat a zsűri számára, mert az idén is rengeteg kiváló pályázat érkezett. A díjakat átadó Szabó Miklós, a Nemzeti Sport fotórovat vezetője elmondta, hogy a pontozásnál elsősorban az ötletet kereste a pályaművekben és azt, hogy a kép „mozogjon”: „Nagyon sok szép és jó alkotással találkoztam a zsűrizés során, számomra azonban a legfontosabb a megfelelő technikai kivitelezésen túl az, hogy a kép történetet meséljen el, dinamikus legyen, mozogjon. Egy statikus téma megjelenítéséhez is rengeteget pluszt adhat egy fény-árnyék játék, egy tükröződés, egy elmosódás, ezek keltik életre a fotót.”

A nyertes alkotások

Minden kategóriából, tehát Magyarország, természet, portré, életképek és utazás témában is egy elsőhelyezett, egy második helyezett és egy harmadik helyezett került ki győztesként. A MediaMarkt Facebook oldalán hagyományosan megrendezett közönségszavazás sem maradt el, amelybe az ötven legtöbb pontot elért alkotás került be a díjazandó képek közé, a verseny pedig a képekre érkezett lájkok száma alapján dőlt el. A nyertes György Soma Bokodi lebegő című pályázata lett, amelyen a Bokodi-tó „lebegő” házai láthatóak. A kép készítője, a 19 éves Soma elmondta, hogy a fotó három évvel ezelőtt készült, amikor édesanyjával barangolták az országot, jó témákat keresve. Jelenleg még középiskolás, de a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) készül felvételizni.

A kategóriák győztesei 200.000, a második helyezettek 100.000, a harmadik helyezettek pedig 50.000 forint értékű MediaMarkt ajándékkártya tulajdonosai lettek. A közönségszavazásra bocsátott képek készítői 5.000 forint, a közönségkedvenc kép készítője pedig 50.000 forint értékű MediaMarkt ajándékkártyában részesült.

A díjakat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban adták át egy ünnepélyes díjátadó keretében. A pályaművek megtekinthetőek a könyvtár Átriumában március 1-ig.

A díjazott képekből összeállított kisfilm alább tekinthető meg.

A Normafa és a Normafa Síház étterem megújulását ünneplő közösségi fotógyűjtésre az amatőr és profi fotósok képeit is várják életkortól, lakóhelytől, foglalkozástól függetlenül. Minden résztvevő kategóriánként egy fotót küldhet a minormafank@normafasihaz.hu email címre december 30-ig. Pályázni 2000 előtt készült archív felvétellel; természetet, sportolást, életképet megörökítő fotóval, vagy helyszínt, teret, épületet bemutató képpel lehet.

Január 15-én a pályázatra előválogatott fotókat öttagú zsűri bírálja el fotóesztétikai, történelmi-hitelességi és narratív szempontokat figyelembe véve. A zsűritagok Kallós Judit, a Hegyvidék Galéria művészeti vezetője; Vajda Márton, a Normafa Síház Étterem képviselője, a Collectives cégcsoport egyik tulajdonosa; Sikota Krisztina, Várkapitányság Turisztikai, kulturális és kommunikációs vezérigazgató-helyettese, a Hegyvidéki Önkormányzat képviselője; Králik Dániel fotográfus, operatőr, valamint Szabó Krisztina, a Hegyvidéki Önkormányzat kommunikációs vezetője lesznek. A szakmai zsűri döntése mellett a közönség által legjobbnak ítélt fotót is díjazzák, közönségszavazásra a Normafa Síház weboldalán lesz lehetőség január 17-31. között.

A pályázat fődíjaként egy 100 ezer forint értékű vacsorakupont lehet nyerni a Normafa Síház Étterembe, és kategóriánként is 50 ezer forintos kuponra számíthatnak a győztesek. A közönségszavazás díjazottja pedig 40 ezer forint értékben tölthet el egy vacsorát az étteremben.

A legjobbnak ítélt fotókból kiállítást szerveznek a Normafa Síház Étteremben, melynek megnyitója február 15-én lesz, majd február 22-én az étterem weboldalán virtuális kiállítás is elérhetővé válik a legszebb emlékekből.

A pályázat részletei: https://normafasihaz.hu/fotopalyazat