„A tiszta energiatermelés és -elosztás, valamint a hatékonyabb fogyasztás felé való elmozdulás elengedhetetlen a sikeres éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő biztosításához” – mondta Adrian Guggisberg, az ABB Villamosenergia-elosztási Megoldások divíziójának vezetője.

„Bár megnyugtató, hogy a válaszadók közel háromnegyede kiemelten kezeli ezt a kérdést, a felmérésből az is kiderül, hogy a tavalyi COP28 klímacsúcson tett ígéret teljesítéséhez még nagy a lemaradásunk: 2030-ig meg kell háromszoroznunk a megújuló energiaforrások kapacitását, és 2030-ig minden évben meg kell dupláznunk az energiahatékonyság átlagos éves ütemét. Ebben az átmenetben mindannyian érintettek vagyunk, és ennek szellemében az ABB-nél elkötelezettek vagyunk az ügyfeleinkkel és más érdekelt felekkel való együttműködés mellett.”

A kutatás 850, elektrifikáció terén dolgozó beszerzési döntéshozó megkérdezésével készült, az energetikai átmenet kritikus szakaszában. A felmérés során az energiaszolgáltatókat és a vállalkozásokat kérdezték meg az energiaátmenet mozgatórugóiról és kockázatairól, az automatizálással és a környezetbarát technológiákkal kapcsolatos nézeteikről, valamint arról, mennyire felkészültek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó szabályozásoknak való megfelelésre.

Miközben az energetikai átállás felgyorsításának kihívásával kell szembenéznie, az európai energiaágazat technológiai váltásra készül a középfeszültségű kapcsolóberendezéseknél, amelyek a villamosenergia-elosztás kulcsfontosságú elemei. Az új szabályozásoknak köszönhetően a kén-hexafluorid (SF6), a kapcsolóberendezésekben szigetelőanyagként általánosan használt erős üvegházhatású gáz fokozatosan kivonásra kerül. A válaszadók több mint 80%-a megerősítette, hogy csak a szabályozás miatt állna át SF6-mentes kapcsolóberendezésekre.

„Tudjuk, hogy az SF6 gázt tartalmazó kapcsolóberendezésekről való technológiai áttérés nagy változást hoz a piacon, és ezt ügyfeleink is felismerik” – jegyezte meg Guggisberg. „Kulcsfontosságú beszállítóként elkötelezettek vagyunk amellett, hogy szorosan együttműködjünk a közműszolgáltatókkal és az iparral, hogy támogassuk ezt a kritikus átállást.”

A felmérés megerősíti, hogy a közműszolgáltatók és az ipari felhasználók közös kihívásokkal néznek szembe az átállás során. A kihívások közé tartozik a működési költségek kordában tartása, az infrastrukturális beruházások kezelése, a szakképzett munkaerő iránti igény kielégítése és az új megoldások, például az energiatárolás bevezetése. Mivel a digitális komponensek és szoftvermegoldások egyre fontosabbá válnak az elektromos berendezésekben, a felmérés válaszadói azt is megjegyezték, hogy a kapcsolódó kockázatok csökkentése érdekében javítani kell a kiberbiztonsági intézkedéseket.

Az Incineration: What’s the Effect on Gas Consumption? címmel megjelent tanulmányból kiderül, hogy az hulladékégetés révén megtermelt energiával a 27 uniós tagállam által fogyasztott orosz gáznak mindössze 1,1%-a váltható ki. Az Equanimator által készített tanulmány cáfolja a hulladékgazdálkodási iparág azon állításait, miszerint az EU orosz gáztól való függésének csökkentése érdekében célszerű lenne növelni a hulladékégetést és az együtt-égetést.

Különböző forgatókönyvek összehasonlításával megvizsgálták, hogy a hulladékégetés milyen mértékben válthatja ki a gázfogyasztást, és az alábbi megállapításokra jutottak:

• Még abban a teljesen irreális esetben, ha a hulladékégetőkben megtermelt energiát teljes mértékben a gáz kiváltására fordítják is, az összes hulladékból előállított energiával a tagállamok gázfogyasztásának csak kb. 3,7%-át lehetne helyettesíteni.
• Reális esetben az uniós tagállamok gázfogyasztásának mindössze 1,1%-a váltható ki. Ez azonban nem „plusz” energiatermelésből származik, ez a mennyiség jelenleg is elérhető.
• Új hulladékégetőkre korlátozottan van igény. Az új égetőművek megépítéséhez idő kell, tehát – hacsak nincsenek máris kész tervek – igen valószínűtlen, hogy rövidtávon hatásuk lenne a gázfüggőség csökkentésére.

A tanulmány a hulladékgazdálkodási iparág által megrendelt tanulmányokkal kapcsolatos problémákra is rávilágít. Az ezekben feltételezett körülmények mesterségesen felnagyítják a hulladékégetés fosszilis tüzelőanyagok kiszorításával kapcsolatos előnyeit, többek között azáltal, hogy a hulladékégetők által termelt energiát a legnagyobb szénkibocsátású energiaforrásokkal, például a szénnel hasonlítják össze.

Janek Vähk, a ZWE klíma, energia és légszennyezés programjának koordinátora úgy véli, „a tagállamoknak óvatosnak kell lenniük az iparág azon állításaival kapcsolatban, amelyek a hulladékégetés külső energiafüggőségünk minimalizálását célzó lehetséges előnyeiről szólnak. A hulladékégető művek – még a legjobb esetben is – túlságosan hatástalanok és jelentéktelenek ahhoz, hogy kisegítsenek minket energiaválság idején”.

Dominic Hogg, az Equanimator igazgatója szerint „a meglévő égetőművek által kiváltott gáz mennyiségét nehéz megbecsülni, de a gázfelhasználásra gyakorolt hatásuk a jelenlegi gázfogyasztás körülbelül 1,1%-ának feleltethető meg. Az új létesítményeknek kicsi a létjogosultságuk, főként akkor, ha a műanyagot a maradék vegyes hulladékból kellene kiválogatniuk, ahogy az feltételezhetően történne. Mindenesetre – tekintettel az építési időre és a várható élettartamra – hiba volna az energiapiaci válságra alapozva dönteni egy-egy hulladékégető megépítéséről. Jobb az energia- és klímaválságot a hosszú távú célkitűzésekkel összhangban kezelni.”

Mindezt szem előtt tartva a ZWE arra kéri a helyi, regionális és állami hatóságokat, hogy részesítsék előnyben azokat a beruházásokat, amelyek segítik az energia és a hulladék szén-dioxid-mentesítését, és ne az olyan létesítmények bővítésében gondolkodjanak, amelyek egyes tagállamokban már most is a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátást produkáló energiaforrást jelentik. A hangsúlyt a fogyasztás (és a hulladék) csökkentésére, valamint a nyersanyagok élettartamának végén történő újrafeldolgozás maximalizálására kell helyezni, beleértve a keverthulladék-válogató rendszerek használatát is.

A tanulmány legfontosabb eredményeit október 6-án ismertették a „What does the energy crisis mean for zero waste?” webináriumon. A tanulmány vezetői összefoglalója a Humusz Szövetség fordításában hamarosan magyarul is elérhető lesz.

Fotó: Bakhrom Tursunov/unsplash.com

Hogyan kezeljük a zöld átmenetet? Hogyan érjük el a klímasemlegességet? Az Egyensúly Intézet két új szakpolitikai csomagjában egyebek között a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével és az épületszektor rövid távú kihívásaival foglalkozik.

Beszélgetésünk kiindulópontja: Magyarország az Európai Unió tagjaként vállalta, hogy 2050-ig eléri a teljes klímasemlegességet. Mindenekelőtt azt tisztázzuk, mit is jelent pontosan a klímasemlegesség kifejezés, és milyen lépéseket kell tenni azért, hogy ez a cél megvalósuljon.

A földgázhasználat mérséklése a klímasemlegesség egyik legfontosabb területe, hiszen Magyarország energiafelhasználásának 34% a gáz, azaz egy fosszilis tüzelőanyag elégetéséből származik. Hasonlóan fontos az ipari dekarbonizáció konzekvens megvalósítása.

A közlekedési szektor zöldítése napjaink egyik slágertémája. Hogyan csökkenthető a járművek által kibocsátott szennyező anyagok mennyisége, milyen esélyei vannak az elektromos autók elterjedésének, mi lesz hosszú távon az akkumulátorokkal?

Milyen rövid távú kihívások vannak az épületszektorban? Főzni és fűteni kell, de hogyan csökkenthető az ezekkel kapcsolatos energiaveszteség?  Mit jelent a mélyfelújítás, és milyen eredményeket lehet elérni általa? Hogy néz ki a gyakorlatban egy lakás lekapcsolása a gázhálózatról?

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adások podcast formában meghallgathatóak a Márkamonitoron.