„Közel nyolcvanezer képet átnézve válogattuk össze azt a 140-et, amely a filmben látható – meséli a kulisszatitkokat Kondacs András rendező. – A régi fotókat a különleges parallax technikát alkalmazva keltettük életre, azaz tettük mozgóvá, filmszerűvé. A célunk az volt, hogy alkotásunkkal mind a hazai, mind a nemzetközi közönség az évfordulóhoz méltó filmet csodálhasson meg, melyben a fókusz az épített örökségünk gondozásának fontossága.”

A film elkészültében további elismert szakemberek vettek részt. A narráció szövegét Nyáry Krisztián írta. Ennek különlegessége, hogy egyes szám első személyben hangzik el Budapest nevében. A főváros hangja Hámori Gabriella színésznő.

„Budapestet megformálni olyan feladat, amire egy színész csak büszke lehet” – mondja. „Az alkotók úgy érezték, Budapest egy olyan nő, akinek sok a vesztesége, de keserű sebzettsége mellett ott van az elpusztíthatatlan életösztöne, bölcsessége. Egyes megszólalásai előkelően öntudatosak, máskor egy megújulni kész haladó szellemet hallunk, akinek friss a humora és nagyon szereti azokat az embereket, akik benne éltek és élnek, szóval nagy szíve van. Valahogy az élet úgy hozta, hogy több filmem címében is ott van Budapest. Nagyon szeretek itt élni!”

Az Oscar-díjas Deák Kristóf filmrendező is hozzájárult ahhoz, hogy nívós, egyedi film készülhessen az évfordulóra.

„Andrásék csapata világszínvonalú látványvilágot kreált a régi fotók életre keltésével, én pedig arra vállalkoztam, hogy Nyáry Krisztiánnal együtt szívet és lelket adjunk ezeknek a képeknek, és elmeséljünk rajtuk keresztül egy epikus történetet, ami méltó egy ilyen kerek évfordulóhoz” – nyilatkozta.

A csupán öt fős Animatiqua Stúdió munkatársai, akik számos hasonló filmet alkottak már, több, mint egy éve dolgoztak a Budapest születésén, mely 16 perc hosszú és négy részből áll. Sok olyan épület is szerepel a fotókon, melyek mára sajnos már eltűntek, de számos érdekesség került felszínre a kutatómunka során.

„Számomra a legizgalmasabb a sokáig világrekorder régi Erzsébet híd története – folytatja Kondacs András rendező. – A II. világháborúban megsérült hidak idővel közel az eredeti formájukban állították vissza, de az Erzsébet híd esetében nem így történt. 1945. januárjában a visszavonuló német csapatok robbantották fel, hogy az oroszok ne tudjanak átkelni rajta, s bizony ez a híd sérült meg leginkább. A régi helyett épült tíz méterrel szélesebb kábelhidat majd 20 évvel később, 1964-ben adták át.”

A Budapest Brand is támogatta az évfordulós film elkészültét, amit a Városháza Károly körút felőli homlokzatára kivetítve, e hét pénteken és szombaton bárki megtekinthet.

A film kibővített angol nyelvű verzióját az alkotók a tervek szerint nemzetközi fesztiválokra nevezik majd és már zajlanak az előkészületek egy egész estés Budapest mozifilmmel kapcsolatban is. Sőt, az alkotók a sorozatot más magyar, illetve külföldi város történetének megfilmesítésének lehetőségét is fontolgatják.

A Fortepan több ezer berlini vonatkozású felvételéből és a CHB archívumából válogatott killítás középpontjában az 1973-as év áll. Akkor nyílt meg Kelet-Berlinben – az egykori NDK fővárosában – a Magyar Kultúra Háza, amely gyorsan a helyi kulturális élet egyik központja lett, és akkor volt a város a VIT néven is ismert Világifjúsági Találkozó házigazdája.

A kelet Woodstockjaként is emlegetett fesztivál eseményei jórészt a magyar intézet közvetlen közelében zajlottak. A magyar turisták és az intézet hivatásos fotósainak képei azonban nemcsak a kelet-berlini belváros és a „béketábor” legnagyobb szabású ifjúségi rendezvényét mutatják be, mert sokan Nyugat-Berlinbe is átlátogattak, ahol színes, izgalmas, újdonságokkal teli világgal találkoztak – emelték ki a CHB közleményében.

A szétszakított város mindkét felének életét magyar szemmel láttató kiállítás azt vizsgálja, hogy merre jártak az 1973-ban Berlinbe csöppenő magyarok, mi keltette fel az érdeklődésüket és milyen pillanatokat örökítettek meg.
Képeiken „siető járókelőket, flower power-mintás buszokat, nyüzsgő bolhapiacokat és sztriptízbárok reklámjait láthatjuk” – írta a CHB.

Az EMoP európai nagyvárosok fotóművészeti fesztiváljainak hálózata, 2004-ben hozták létre Berlin, Párizs és Bécs kezdeményezésére. A német fővárosban az idei – tizedik – fotóhónapon száz helyszínen rendeznek kiállításokat – írja az MTI.

Fotó: Fortepan

A dagerrotípia a világ első fotóeljárása, melyet Louis Daguerre és Nicéphore Niépce fejlesztettek ki 1837-ben. Ezüstözött rézlemezt políroztak, majd tisztítottak, mely így egy tükörhöz lett hasonló. Ezután jódgőzben érzékenyítették, amihez speciális fadobozt használtak. A fényérzékeny lemezt a kamerába helyezve exponálták, majd gyertyával melegített higany gőzével hívták elő. A kész kép az ezüst lemez utolsó emléke, egy tükörbe zárt pillanat. A dagerrotípia mai értelemben nem volt sokszorosítható, ezért gyakorlatilag minden megmaradt dagerrotípia fotó egyedi műtárgy.

Ez adta a forgalmazónak az ötletet, hogy a világosi fegyverletétel után játszódó Guerillához két dagerrotípiát készíttessen. Olyan képeket akartak létrehozni, amelyek akár az 1848–49-es szabadságharc idején is készülhettek volna. A dagerrotip eljárás rendkívül körülményes, és sok időt vesz igénybe, ezért végül Bakody Máté Mráz István analóg fotóiról készítette el a két 21. századi, mégis teljesen hitelesen alkotott dagerrotípiát. A fotózás a film egyik forgatási helyszínén, a Dömörkapunál történt. A színészek tartása szándékosan merev, mintha valóban nagyon hosszú záridővel fényképezték volna őket. A képeken a színészek a filmbeli jelmezeiket hordják, amelyeket Szlávik Juli jelmeztervező állított össze és melyek között vannak eredeti 21. századi ruhadarabok is!

 A forgalmazó Mozinet úgy döntött, hogy az elkészült dagerrotípiákat árverésre bocsájtja, és annak teljes bevételét a Fortepan számára ajánlja fel! Török András, a Fortepan kommunikációját végző Summa Artium igazgatója elmondta: „A Fortepan csapata nagy örömmel fogadja el a felajánlást – mi is a nemzeti emlékezetet építjük. Szeretnénk, ha a mai fiatalok megtanulnák, hogy a történelem nem velük kezdődik. Ha nem csak 1990 előtt készült képeket gyűjtenénk, ezt a két képet is feltennénk a portálra.” Az árverés ma kezdődik a linken. A képek 1 forintos kikiáltási árról indulnak és 1000 forint a licitlépcső. A történelem és a különleges fényképezési technikák iránt fogékony érdeklődőknek egy hónap áll rendelkezésükre, hogy tétjeiket megtegyék. A regisztráció ingyenes. A film díszbemutatója március 6-án, szerdán lesz. A képek vásárlói a képek mellé fejenként két jegyet nyernek az eseményre.

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje, a Guerilla 1849-ben, a világosi fegyverletétel után játszódik, mikor sokan még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott. Barnabás (Váradi Gergely) korábban megszökött a sorozás elől, az öccse (Vilmányi Benett) vonult be helyette. Csak most, a vereség után csatlakozik a tizen-huszonéves, erdőben bujkáló gerillákhoz. A bűntudattól hajtott fiú bízik benne, hogy hazaviheti a testvérét, de egy hazugsága folytán besorozzák, így maradnia kell. Közel kerül egy lányhoz (Mészáros Blanka), aki a sebesülteket ápolja, és akibe az öccse szerelmes: ez tovább szítja a fivérek közötti ellentéteket. Barnabásnak hamarosan olyan döntéseket kell hoznia, amelyeknek egyre súlyosabb következményei lesznek. A filmből ITT látható előzetes.

„Az Unicum alapjai a hagyományok, ugyanakkor egy dinamikus, lendületes brand is. Ezt szerettük volna az új honlap által megjeleníteni. Elvárásainknak, illetve céljainknak ismét az Artvertising tervei feleltek meg a legjobban, ezért választottuk őket a megvalósításra” – összegezte az újabb sikeres együttműködés hátterét Balázs Péter, az Unicum Brand menedzsere.

A honlap megújításával kapcsolatban Győrösi Imre, az Artvertising Art Directora kiemelte: „Olyan weboldalt akartunk megalkotni, ami a ma nyelvén a márka több generációs célcsoportját érthetően és esztétikusan tudja megszólítani, ugyanakkor bevon a márka történelmébe, és tájékoztat az újdonságokról. A kivitelezés eszközének a régi fotók modern, minimalista dizájnnal való ötvözését választottuk. Az egyedi fotóanyag ugyanis a tradícióra épül, ezek kiválogatása egy hosszú kutató munka eredménye. Nemcsak a Zwack család, hanem a Fortepan galériáit is átnéztük. Izgalmas feladat volt összeállítani a végleges anyagot. Nagyon büszkék vagyunk erre a munkánkra is.”

Az Artvertising csapata az oldalra feltöltött fotóanyag vizuális értékét a modern cinemagráf (végtelenített, pár másodperces mozgókép) és parallax-görgetés technikával (animációt lehet szimulálni, az egymáson lévő háttérképek vagy egyéb elemek különböző ütemben való mozgatásával) tette színesebbé, élvezhetőbbé. Az Artvertising által választott megoldásoknak köszönhetően a megújult felület minden eleme mintha élne, mesélne. Az oldal már éles, Unicum-kalandra fel!