Először áttekintjük a közelmúlt trendjeit, hogyan alakult a GDP és a fogyasztás, milyen mértékű most a fogyasztói bizalom. Sokszor halljuk, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny. Ennek kapcsán megvilágítjuk, milyen szerepet játszanak a promóciók a döntéseinkben, milyen különbségek figyelhetők meg a kategóriák között, mit veszünk promócióban és mit nem. Felmerül a promóció és márkahűség kérdése: milyenek a márkák esélyei a stagfláció időszakában?

Hangoljatok este 8-kor a Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adások podcast formában meghallgathatóak a Márkamonitoron.

„A megszokottnál is jobban oda kell figyelni a szezonális édességkínálat kialakítására – mondja Nagy Attila, az Auchan Magyarország értékesítési igazgatója. – Mi például az Auchanban igyekeztünk megtartani a választék bőségét, de a berendelt mennyiségek aránya egyértelműen az alacsonyabb árfekvésű termékek felé mozdult el.”

Természetesen a slágertermékek nem változtak, továbbra is a szaloncukor a szezonális kedvenc. Az olyan jól ismert és kedvelt szaloncukrok mellett, mint a Milka feketeerdő, a Sport szaloncukor vagy a zselés Bonbonetti, olyan újdonságok is kikerültek a polcokra, mint a Szamos Törley pezsgős, a Szamos sós-karamell, a Szerencsi Bogyó és Babóca vagy a Boci szaloncukrok.

A másik ilyenkor keresett édesség: a csokimikulás. Az árak a kiszereléstől függően változnak, de már 159 forinttól elérhetők a csokimikulások, a kész csomagok pedig 1250 forintos ártól beszerezhetők.

Nagyon kedveltté vált az utóbbi években az adventi naptár. A többségük a gyermekekre koncentrálva készült, így akár Mancs Őrjáratos kalendáriummal is találkozhatnak a vásárlók, de természetesen a felnőttek is tudnak választani, ugyanis többféle alkoholos csokoládét tartalmazó adventi kalendárium is elérhető a polcokon.

Az ünnepi édességek értékesítése már elkezdődött, a kiemelt kihelyezések is folyamatosak az áruházakban.

Photo by Markus Spiske on Unsplash

Az augusztusi mutató mínusz 18,4 pontra erősödött a júliusi mínusz 21,6 pontról. A mutató hat hónapon belül csak júliusban romlott. Az elemzők véleményének átlagában kevésbé erősödő index, mínusz 21,1 pont szerepelt augusztusra. Egy éve a mutató borúlátóbb fogyasztói hangulatot tükrözött, mínusz 24,6 ponton állt. Az augusztusi mutató erősödéséhez jelentősen hozzájárult, hogy a háztartások jövedelmi várakozásai az elmúlt két év legmagasabb szintjére kerültek, miközben a gazdasági várakozást és a vásárlási hajlandóságot mérő index is mérsékelt emelkedést mutatott.

A fogyasztók következő 12 hónapra vonatkozó konjunktúravárakozásának mutatószáma 9,8 pontra ugrott a júliusi 2,5 pontról, a lakosság jövedelmi várakozásait tükröző mérőszám a júliusi 8,2 pontról 19,7 pontra javult, a költekezési hajlandóságot jelző mutató pedig mínusz 13 pontról mínusz 8,4 pontra emelkedett.

A GfK nulla feletti mutatója a lakossági fogyasztás éves szintű növekedését, nulla alatti értéke pedig a csökkenését jelzi.

Forrás: MTI

A régió az EU-s csatlakozás óta során egyértelműen közeledett az uniós átlaghoz, kár, hogy pont Magyarországnak sikerült a legkevésbé (az amúgy is magas szinten levő csehek és szlovénok mellett). 2004-óta nekünk 6 százalékkal sikerült javítanunk az EU-átlaghoz képest, a lengyeleknek 29, a szlovákoknak 17, a horvátoknak pedig 18 százalékkal léptek feljebb.

Az uniós rangsort Ausztria (117 százalék) vezeti Hollandia (117 százalék) és Németország (116 százalék) előtt.

Photo by Bruno Kelzer on Unsplash

Tízből hat válaszadó (63%) már normálisnak érzi a pandémia miatt átalakult életvitelt, közel harmaduk a jövőben is rugalmasan szeretne dolgozni, és arra számít, hogy javulni fog a munka és a magánélet egyensúlya.

Vásárlásaik során a mennyiség helyett egyre többen helyezik a hangsúlyt a minőségre. A vevők 59 százaléka a korábbinál alaposabban megfontolja, mire ad ki pénzt. A tárgyak birtoklása sem számít már státuszszimbólumnak. A megkérdezettek több mint fele (53%), ha teheti, inkább megjavít vagy megjavíttat valamit ahelyett, hogy egyszerűen lecserélné.

Az online kereskedelem térnyerése

A fogyasztók 50 százaléka úgy véli, a világjárvány óta jobban kihasználja a digitális megoldások nyújtotta lehetőségeket. A válaszadók 46 százaléka továbbra is távolról dolgozik, 37 százaléka pedig online szerzi be azokat a termékeket, amelyekért korábban a boltba ment volna le. Emellett, a felmérésbe bevontak harmada (34%) többet költött streaming videószolgáltatásokra az elmúlt hat hónapban, mint korábban.

„A vevők jelenleg olyan márkákat keresnek, amelyek passzolnak a megváltozott, rugalmasabb életvitelükhöz. Az átalakuló vásárlói szokások és a digitalizáció a gyártók és forgalmazók számára lehetőséget teremt arra, hogy új vásárlókat nyerjenek, ugyanakkor számos kihívással kell majd szembenézniük az ellátási lánc, a raktárkészletek kínálata vagy akár a logisztika területén. Ezek megfelelő kezelésével jelentős bevétel növekedést érhetnek el” – hangsúlyozta László Roland, az EY üzleti tanácsadással foglalkozó területének associate partnere.

Kína modern tőzsdéi egyelőre mindössze három évtizedes múltra tekinthetnek csak vissza, de a bivaly éve eddig rendre a nevéhez méltó piaci eredményeket hozott a befektetők számára. A holdnaptár szerinti legutóbbi bivaly éve − 2009-2010 − a referenciának számító Shanghai Composite Index 51 százalékos, robbanásszerű emelkedését hozta. Egy ciklussal korábban, 1997-1998-ban 27 százalékos ralinak lehettünk szemtanúi.

Persze mindenki tudja, hogy a múltbeli teljesítményből nem lehet a jövőre vonatkozó, megbízható következtetéseket levonni. De amikor február 12-én elkezdődött az új bivaly éve, a kínai piacokkal foglalkozó befektetők több tényezőre is odafigyelnek. Ezek közül talán a legfontosabb az lesz, hogy a bőséges likviditás és Kína „Covid-úttörő” szerepe (vagyis hogy elsőként tapasztalta meg, majd hagyta maga mögött a Covid-19 miatt előállt globális válságot), vélhetően még tavasszal is táplálni fogja a bikapiaci folyamatokat – méghozzá Kína onshore piacán és Hong Kongban is. Azonban ha fokozódna az inflációs nyomás, vagy ha hirtelen fordulattal monetáris megszorításokra kerülne sor, az megzabolázhatná a nagy lendülettel megiramodott piacokat.

A talpra állás folytatódik

Csakúgy, mint 2009-ben, a befektetőkre ma is bátorítólag hat az olcsó hitel és a válság utáni erőteljes felpattanás. A makrogazdasági háttér szintén segít: Kína volt az egyetlen olyan nagyobb gazdaság, melynek 2020-ban pozitív növekedést sikerült elérnie, és a konszenzusos előrejelzés szerint az ország GDP-je idén is kb. 8%-kal fog nőni. Az elemzők arra is számítanak, hogy a kínai vállalatok – legalábbis az első két negyedévben − jelentős jövedelemnövekedést fognak elérni.

A kínai törvényhozás, az Országos Népi Gyűlés márciusban várhatóan nyilvánosságra hozza az ország 14. ötéves tervét, mely 2025-ig határozza meg a legmagasabb szintű növekedési és fejlesztési előirányzatokat. Ez az év azért is fontos lesz, mert júliusban van a Kínát irányító Kommunista Párt alapításának 100. évfordulója, és a társadalmi stabilitás és a gazdaság teljesítőképességének fenntartása a legfontosabb célok között szerepel. A kínai politikai vezetők deklarált célja, hogy „minden tekintetben tartózkodóan virágzó társadalmat” hozzanak létre, azt jelenti, hogy mindent elkövetnek majd a növekedés elősegítéséért, viszont minimalizálni fogják a rendszerszintű kockázatokat.

Eltérő teljesítmények

Azonban a befektetőknek a nagy volatilitásra és az ágazatok teljesítménye közötti feltűnő eltérésekre is oda kell figyelniük. A Fidelity szerint egyes értékeltségek már most is túlfeszítettnek tűnnek például a technológiai, a fogyasztási és az egészségügyi szektorban, ahol a sűrűbb kereskedési forgalom nagyobb áringadozásokhoz vezethet. Másfelől több nagy pénzügyi részvény lemarad a többiektől, és egyszámjegyű jövedelmet hozva, vagy a könyv szerinti értékhez képest diszkonttal forog.

A 2009-es, széles alapokon nyugvó bikapiaci nekiiramodással ellentétben az idén várhatóan a strukturális növekedéshez kapcsolódó témák egyeduralmára számíthatunk, és néhány magas fordulaton pörgő ágazat és ágazati vezető áll majd a rivaldafényben. A belföldi fogyasztás valószínűleg továbbra is ott lesz a legjobbak között, mivel a kínai politikai vezetők az Egyesült Államokkal szemben továbbra is fennálló kereskedelmi feszültség hatására a belső kereslet élénkítésén fáradoznak.

A kínai talpra állásban tavaly kulcsszerepet játszó exportőröktől az idén a fogyasztók vehetik át a stafétabotot. A munkaerőpiac stabilizálódott, a munkanélküliségi ráta ismét a járvány előtti szinteken jár, a bőséges megtakarításoknak köszönhetően pedig további vásárlóerő szabadul a piacra – Kína a világ fő gazdasági hatalmai között az egyik legnagyobb megtakarítási rátával büszkélkedhet. Tavaly, a vírusfenyegetés miatti bizonytalanság közepette a kínai fogyasztók még többet tettek félre, mivel visszafogták az utazási és az egyéb, nem alapvető kiadásaikat, de a vakcina megjelenésének és a magabiztosan zajló talpra állásnak köszönhetően most újból lehetőségük van kinyitni a pénztárcájukat.

Ami a jövőt illeti

A kínai részvényekbe áramló befektetések összege az elmúlt hónapokban folyamatosan nőtt, mivel a külföldi befektetők részesedni szeretnének a renminbi felértékelődéséből és Kína gazdasági növekedéséből. Feltételezhető az is, hogy a befektetők a belföldi ingatlanpiac felől más területek felé fordulnak, mivel ott a kínai kormány szigorú intézkedésekkel igyekezett gátat vetni a spekulációnak. A kínai (és főként Hong Kong-i) vállalatok elsődleges részvénykibocsátásai élénk érdeklődés mellett zajlottak.

Ennek ellenére nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen messzire fut majd a bika 2021-ben. Nagyobb óvatosságra intenek azok a szektorok, amelyekben az értékeltségek hirtelen lufiszerű növekedésnek indultak. Az egyik fő kockázat a várhatónál gyorsabban bekövetkező jogszabályi szigorítás lehet. Ahogy a talpra állás tovább zajlik és fokozódik az inflációs nyomás, Kína lehet az első olyan ország, ahol szükség lehet a likviditás felitatására.

„Az év eddig eltelt szakaszában Kína jegybankja, a Kínai Népi Bank vegyes jeleket sugárzott, és időnként elzárta a csapot, hogy lássa, hogyan reagálnak a piacok, melyek január végén bele is remegtek kissé a szigorítás miatti aggodalmakba. Lehet, hogy az infláció lehűtése vagy az eszközbuborékok kialakulásának megakadályozása céljából sor kerül még kisebb szigorításokra, de összességében arra számítunk, hogy a monetáris politika esetleges további normalizálódása lassú és fokozatos lesz, mivel a jegybank gondosan ügyel arra, hogy a Kína reményei szerint amúgy kedvezőnek ígérkező év során semmi ne veszélyeztesse a piaci stabilitást” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Kína lakossága térhetett vissza leghamarabb mindennapi tevékenységeihez az egészségügyi veszélyhelyzetet követően, azonban a krízis hatása nem múlt el nyomtalanul az országban. A kínai vásárlók majdnem fele (48%) úgy látja, hogy eddigi életmódja jelentősen meg fog változni. Hasonló arányban (49%) vannak azok is, akik szerint a történtek az értékrendjükön és az életszemléletükön is nyomot hagytak. Mindez arra utal, hogy a válsághelyzet alapjaiban változtatta meg a fogyasztói attitűdöket.

Az ország népessége a korlátozások megszűnése után, ha kisebb mértékben is, de rendkívül óvatos maradt. Közel kétharmaduk (64%) a mozit, 61 százalékuk a bárokat és a szórakozóhelyeket továbbra is kerüli. A kínaiak ugyanakkor jóval nyugodtabban vásárolnak már az élelmiszerboltokban, mindössze 16 százalékuk aggódik emiatt. Ennek oka, hogy Kínában a kereskedők már biztonságosabbá tették üzleteiket a vevőik számára.

Világszerte a válaszadók több mint fele (52%) véli úgy, hogy megváltoznak a szokásai a jövőben az egészségügyi vészhelyzet hatására. Közülük 70 százalék tudatosabban figyel a higiéniára, 60 százalék ritkábban, de egyszerre többet vásárol, 44 százalékuk az eddiginél többször intézi vásárlásait online. A megkérdezettek 62 százaléka kerüli a készpénzes fizetést. Több mint felük használ inkább érintésmentes eszközöket (59%) és okostelefon-alkalmazásokat (54%), 42 százalékuk pedig hitelkártyájával fizet rendszeresebben.

„A hazai vállalatoknak is érdemes követniük a nemzetközi trendeket. A kínai piac példája jól mutatja, hogy a szorongó ügyfelek bizalmát a vásárlás kockázatainak csökkentésével lehet visszaszerezni. Ehhez meg kell ismerni a fogyasztók útját a kapcsolatfelvételtől egészen a lojalitás kialakulásáig, és érdemes kidolgozni, hogyan válthatók ki az egyes lépések a digitális térben, ahol az árukat például virtuálisan is be lehet mutatni – mondta Demeter Ákos, az EY üzleti tanácsadással foglalkozó területének partnere. – A vezetőknek újra kell gondolniuk üzleteik működését, és azt, hogyan segítheti a technológia a biztonságos vásárlási élmény kialakítását.”

„Valamire csak jó lesz”

A Jófogás csapata 4600 felhasználót kérdezett meg arról, hogy mihez kezd feleslegesnek ítélt dolgaival. A válaszadók kicsivel több, mint fele állítja, hogy könnyen megszabadul a szükségtelennek ítélt tárgyaktól, míg 46 százalék vallotta be, hogy ez nehézséget okoz számára. De vajon miért? A legtöbben (16%) úgy gondolják, hogy sose lehet tudni, mire lesz még jó a már 5 éve nem hordott ruha vagy a polcon porosodó DVD-lejátszó, ezért elvből nem dobnak ki vagy adnak el semmit. 12 százalék bevallotta, hogy halogató típus, vagyis Pató Pál úr „ej, ráérünk arra még” hitvallását követi, ezért esik nehezére a búcsú. 10 százalék egyszerűen a lustasággal indokolja a gyűjtögetést, míg 8 százalék hivatkozott érzelmi okokra; ők saját bevallásuk szerint képtelenek elengedni a tárgyakat.

Dr. Meskó Norbert szerint az idősebbekre (akik a világháborút követő nélkülözés évtizedeiben szocializálódtak) inkább jellemző lehet a használati tárgyakhoz való ragaszkodás, míg a fiatalabbak – akikre a fogyasztói „használd-dobd el-vegyél újat” szellemiségben nevelkedtek – könnyebben képesek elengedni tárgyakat újabb holmik szerzésének reményében.

Valójában a holmik megőrzése és tárolása teljesen természetes, amelyet egyre inkább felülírni látszik a modern fogyasztói világ normája, amely folyamatos vásárlásra sarkall bennünket. A kutatási eredményekben mutatkozó kettősség valószínűleg ennek a két normának az egymáshoz feszüléséről szól, tette hozzá a szakember.

Eladunk és adományozunk

Örömteli eredmény, hogy a válaszadók azonos arányban, 37-37 százalékban adják vagy adományozzák el a számukra már értéktelen, de még használható darabokat. A válaszadók 14 százaléka azt állította, hogy soha semmit nem dob ki vagy ad el, hanem inkább őrizget, míg 13 százalék esetén a megunt tárgyak, eszközök és ruhák válogatás nélkül a kukában landolnak.

Akkor szortírozunk, amikor már nem férünk

A legtöbben bizonyos időközönként és rendszerességgel ráveszik azért magukat a válogatásra.  A kitöltők 58 százaléka minimum évente, sőt 16 százalék havonta átnézi a dolgait. 22 százalék nem köti időhöz a tevékenységet, egész egyszerűen akkor szabadulnak meg a tárgyakról, amikor azok már nem férnek el a szekrényben és a polcokon. A válaszadók mindössze 2 százaléka állította azt, hogy soha nem szabadul meg a felesleges dolgaitól.

A gyűjtögetés életvezetési problémák tünete is lehet

A szakember összegzése szerint a kutatás látványosan bemutatja, hogy miként ütközik össze bennünk a megszerzett tárgyaink észszerű megőrzésének, a tartalékok képzésének hagyományos normája a mesterségesen felpörgetett fogyasztó igények gerjesztésének pazarló, habzsoló normájával.

A kutatásban részt vevők többsége (58%) egy éven belül megszabadul a feleslegesnek tartott holmiktól, és csak néhányan számolnak be arról, hogy soha nem teszik meg ezt. A tárgyak gyűjtésének nyilván van egy olyan formája is, amely bizonyos alkalmazkodási és életvezetési problémák egyik tünete lehet. Amikor valakit a normál életvezetésében, munkájában, társas kapcsolatai alakításában gátolnak a felhalmozott tárgyak, illetve minden energiáját az újabb holmik megszerzésére fordítja, akkor valójában pszichés problémáról beszélhetünk. Ennek aránya persze viszonylag alacsony az össznépességben.