Mire legyen képes az állam? Hogyan működik hatékonyan? Milyen elvárásaink lehetnek a hatékony működésével kapcsolatban a 21. században? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kínál válaszokat az Egyensúly Intézet új, Hogyan tegyük hatékonyabbá az államot? című szakpolitikai javaslatcsomagja, illetve erről alakult ki izgalmas párbeszéd és helyenként szakmai vita a javaslatokat bemutató rendezvényen. A tanulmány fő témáiról Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója, Palócz Éva közgazdász, a Kopint–Tárki vezérigazgatója, Juhász László közgazdász, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgatója és Sebestyén Géza, matematikus, közgazdász, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője beszélgetett Filippov Gábor kutatási igazgatóval.

Állami képességek

„Az Egyensúly Intézet új szakpolitikai javaslatcsomagja abból indul ki, hogy a valódi kérdés nem az, hogy nagy-e vagy kicsi az állam, hanem az, hogy egyrészt mire képes, másrészt mi alapján dönthető el, hogy valami inkább az állam feladata vagy sem” – kezdte a beszélgetést Boros Tamás. Az agytröszt ezt elemezve fogalmazott meg az állami kapacitások erősítését és általában egy jobban működő állam létrehozását szolgáló, gyakorlati javaslatokat. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ideológiafüggetlenül is lehet állami beavatkozásról, állami szerepvállalásról és annak a mértékéről beszélni. „Az állam jól meghatározható célok ellátására szerveződik. Fontos, hogy az eszközei megfelelnek-e az elérendő céloknak, illetve szintén fontos a visszamérés, de ez utóbbiban az állam egyelőre jelentősen elmarad a vállalati szektortól” – hangsúlyozta Juhász László.

Gazdagabb állam

Az Egyensúly Intézet most megjelent tanulmánya szerint a magyar állam viszonylag nagy, de kevéssé hatékony, és nem a versenyképességünket szolgáló szerkezetben költi el a rendelkezésére álló forrásokat. A kedvezőtlen üzleti környezetet olcsósággal igyekszik kompenzálni, vagyis tőkevonzó képessége érdekében bevételei jelentős részéről lemond (például alacsony társaságiadó-kulcs és különféle adókedvezmények révén). Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy versenyképességünk megőrzése, sőt erősítése mellett is jelentősen növelni lehetne az állam bevételeit, amelyek olyan stratégiai jelentőségű szakpolitikai célok megvalósítását szolgálhatnák, mint a közoktatás reformja vagy a népegészségügy megerősítése.

Az agytröszt szerint ezt segítené elő mindenekelőtt egy semleges adórendszer, amely azonos elvek szerint adóztatja a munka- és tőkejövedelmeket. Emellett az OECD-országok átlagára (35%) kellene csökkenteni a hazai átlagbérekre rakodó adó- és járulékterheket (ma 43%). Az EU-ban rekord alacsony, 9 százalékos társaságiadó-kulcsot is anélkül közelíthetnénk a régió többi államához, hogy ezzel adórendszerünk versenyképességét csökkentenénk.

„Az állami bevételek szempontjából a gazdaságfehérítés is jelentékeny hatással bír. Bár mára a feketegazdaság aránya 10 százalék alá csökkent, Dánia példájából kiindulva, ahol az arány 1 százalék alatti, Magyarország számára is vannak még lehetőségek, amelyeket ki kell használni” – hangsúlyozta Sebestyén Géza. A gazdaság fehérítését és az állami bevételek növelését szolgálná a készpénzmentes gazdaságba való átmenet felgyorsítása is: az Egyensúly Intézet javaslata szerint 2030-ra el kellene érnünk, hogy a tranzakciók legfeljebb egyharmada történjék készpénzzel. A számlavezetési és utalási terhek csökkentése, illetve az online bankolás ösztönzése mellett 2030-ra 1,5 millióról 300 ezer forintra kell csökkenteni a készpénzhasználati limitet, amelyet a magánszemélyekre is ki kell terjeszteni. 2024-től ki kell vezetni a készpénzt az ingatlan-adásvételi, 2030-ra pedig a lakásbérleti piacról is. Mindeközben arra is ügyelni kell, hogy az átállás ne a legszegényebbeket és az időseket sújtsa.

Okosabb és hatékonyabb állam

A magyar közszféra nagysága nagyjából megfelel az európai átlagnak, a közalkalmazotti pálya azonban európai összevetésben kiugróan rossz fizetéseket kínál. Ráadásul a versenyszférával ellentétben a közigazgatás kevésbé ösztönöz jobb teljesítményre. Válasszuk el élénken egymástól a politika és a szakértők hatásköreit – független adóügyi tanács létrehozásával javítsuk a döntéshozatal minőségét! A versenyszféra bérelőnye az utóbbi évtizedben mintegy 10 százalékra nőtt a közszférához képest – ezt a különbséget a következő évtizedben ismét a nullához kell közelítenünk, hogy a közszféra a legjobb jelentkezők közül válogathasson. Jobb erőforrás-felhasználást eredményezne, ha minden olyan bürokratikus tevékenységet automatizálnánk, amely ma már nem igényel személyes emberi részvételt. A magyar állam vezető posztjait (ahol a magyar nyelv ismerete nem elengedhetetlen feltétel) nyissuk meg a világ legjobb szakemberei előtt!

A magyar államnak általánosságban is kiemelt stratégiai célként kellene kezelnie az emberi erőforrások fejlesztését. Ennek a szektornak a kiszámítható finanszírozása érdekében sarkalatos törvényben kell rögzíteni, hogy az oktatási és egészségügyi rendszerre fordított GDP-arányos költéseket csökkenteni ne, legfeljebb a rendszeren belül átcsoportosítani lehessen.

A szakpolitikai javaslatok kapcsán az állami képességekről folytatott beszélgetésből is jól látszik, hogy kiegyensúlyozott szerepvállalás mellet az állam képes lenne csökkenteni a negatív piaci hatásokat, és jelentősen erősíteni tudná az egészséges ökoszisztémát. „Alapvetően változott meg az államhoz való viszonyunk. Az elmúlt években, de akár ennél hosszabb kitekintésben is sok külső körülmény is felértékelte az állam szerepét. Például a skandináv országokhoz képest az adófizetők bizalma viszont még erősödhet, hogy a pénzük jó helyre kerül, mert azt az állam jól költi el” – mondta el a beszélgetés során Palócz Éva.

Az állami képességek fejlesztéséről szóló javaslatcsomag innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen tölthető le. A teljes beszélgetés pedig az Egyensúly Intézet Facebook oldalán visszanézhető.

Az Egyensúly Intézet Magyarország 2030 címet viselő országvíziójában is hangsúlyos szerepet szán a klímasemlegességnek, tavaly decemberi átfogó szakpolitikájában az új magyar klímacél 2030-as eléréséhez készített javaslatokat. Az agytröszt két új szakpolitikai csomagjában a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével továbbá az épületszektorban jelentkező rövid távú kihívások kezelésével foglalkozik. Elképzelhető-e egyáltalán a gázmentes jövő? Mi történik az ingatlanpiaccal, a gazdasággal, ha a kormány belefog több százezer épület korszerűsítésébe? Hogyan vezessük ki a forgalomból a legszennyezőbb autókat?

Magyarországon a földgáz teljes energiafelhasználáson belüli aránya 34 százalék, ami kiugróan magas érték az EU-n belül. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul a földgázról való leválás már nem csupán fenntarthatósági és gazdaságpolitikai, de biztonságpolitikai kérdéssé is vált. Ezért lenne fontos, hogy 2030-ig 200 ezer magyar háztartás függetlenedjen a gázhálózattól. A hazai ipar energiaintenzitás szempontjából nem áll rosszul, a kibocsátások 31 százalékáért felelős, ám a termelésben fokozatosan csökkentetni kell a fosszilis energiahordozók arányát. Ehhez az államnak vissza nem térítendő forrásokkal és kedvezményes hitelekkel kell támogatnia az alacsony kibocsátású technológiák terjedését, támogatni kell az európai karbonvám bevezetését és meg kell duplázni a zöld közbeszerzések számát.

Hatalmas kihívásnak ígérkezik a közlekedés zöldítése: a kibocsátásokban régiós összevetésben Magyarországon mérték a második legnagyobb növekedést (25,5 százalék). Az egyszerre gyarapodó és korosodó személygépjárműből álló flotta problémáját roncsbeváltó programmal kell orvosolni, az autópályákon pedig 110 kilométer/órás sebességkorlátra van szükség. Az építőipar zöldítésével már a következő években is látványos eredményeket lehet elérni. A kapacitáshiány csökkentésére, illetve az építésekkel szemben a felújításokra kell, hogy helyezzük a hangsúlyt! Évi 100 ezer lakás mélyfelújításával, a kőszén és a lignit fűtésből történő kivezetésével, a tüzelőtámogatási rendszer megújításával elérhető lenne a teljes magyar lakásállomány dekarbonizációja 2050-re.

“Mivel a politika teremti a valóságot, nagyon fontos, hogy elkezdjen beszélgetni arról, milyen konkrét lépések és milyen valós nehézségek vezetnek a klímasemlegesség eléréséhez. Realista célokkal igenis megvalósítható a zöld átmenet terve” – fogalmazott bevezetőjében Filippov Gábor. “Kevés olyan program létezik, amit olyan sikeresen lehetne kommunikálni, mint a klímasemlegesség” – tette hozzá a kutatási igazgató.

Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klímapolitikai szakértője az épületszektor karbonmentességére kitérve jelezte: “Szükséges lenne egy kormányzati ciklusokon átívelő épületfelújítási program, hiszen egy ház teljes mélyfelújítása legalább 60 százalékos energiamegtakarítást jelent. A program kapcsán felmerülő munkaerőhiányra, a gyorsan változó alapanyagárakra, a szociális kihívások problémájára megoldással szolgálna az épület-energiahatékonysági program, az építőipari hiányszakmákra való átképzés, valamint a közhasznú és szociális bérlakásprogram. Intő jel, hogy amíg Budapesten a bérlakásállomány a teljes állomány 5 százalékát teszi ki, az átlagos nyugat-európai nagyvárosokban nagyjából 60 százalékát. Óriási megtakarítást jelentene, ha az alacsony energiakibocsátású bérlakásállomány 25 százalékra nőne 2040-re.”

A lakossági földgázhasználat visszaszorítására Bart István Hollandiát hozta példaként, ahol – elsőként Európában – az önkormányzat, a lakosság, a szolgáltatók, az állam és a civil szféra együtt dolgozik a városrészenként lezajló zöld átmeneten. Az Egyensúly Intézet külső szakértője, az Európai Bizottság Klímapolitikai Főosztályának korábbi munkatársa néhány gondolat erejéig a közlekedés karbonsemlegességére is kitért: “Kutatók szerint 15-18 százalékos energiamegtakarítást jelentene, ha 110 kilométeres maximális óránkénti sebességet vezetnének be az autópályákon. Volt már példa hasonlóra: az olajválság idején az Egyesült Államokban.”

Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse kifejtette, Magyarországon a lakosság a legnagyobb földgázfelhasználó, így az épületek energiasemlegességének elérése lenne a legfontosabb teendő.  “Ha európai összehasonlításban vizsgáljuk a gázfelhasználás arányát, illetve annak importhányadát, látható, hogy Magyarország rendkívül kitett a jelenlegi helyzetnek. Csak akkor lehet sikeres az átmenet, ha megtanulunk takarékosabban bánni az energiahordozókkal.”

A részletes javaslatcsomagokat minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.

Az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóvá tételére vonatkozó javaslat innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen érhető le. Az épületszektor zöldítésére vonatkozó kihívások és az azok kezelésére vonatkozó intézkedéscsomag pedig innen tölthető le.

Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja ahelyett, hogy az egészségügyi ellátórendszer sokszor tárgyalt problémáit ismételné meg, a népegészségügyi rendszer jobbá tételére tesz javaslatot, és megmutatja, hogyan lehetne elérni, hogy minél kevesebb magyar betegedjen meg és szoruljon egészségügyi ellátásra. “Amikor ma a közbeszédben egészségügyről van szó, a döntéshozók valójában betegségügyről beszélnek. A hatékony népegészségügy ugyanis arról szól, hogy a lakosságnak el se kelljen jutnia az orvosig, hiszen egészségben éli le életét” – fogalmazta meg az agytröszt javaslatának egyik fő üzenetét Boros Tamás.

Zacher Gábor főorvos, egyetemi docens, a hatvani kórház és rendelőintézet orvosa, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának egykori vezetője a beszélgetésben kiemelte, hogy a 2,3 millió dohányos, illetve a 800 ezer alkoholista mellett is az elhízás és annak következményei fenyegetik a legtöbb magyart. „Az elhízott férfiaknál és nőknél 20-30 százalékkal magasabb a daganatos megbetegedés kockázata, és a túlsúly a koronavírus kiemelt rizikófaktorai között is szerepel.” Zacher Gábor emellett kiemelte a szűrési programok jelentőségét is. “Az elmúlt évtizedekben több szűrési tervezet is készült, de egyik sem gyökeresedett meg. Miért kell például több száz magyar nőnek meghalnia méhnyakrákban, amikor látható, hogy szűréssel elkerülhető, hogy ez a betegség végzetes legyen?” – tette fel a kérdést a főorvos.

Az Egyensúly Intézet javaslata is kiemeli, olcsóbbá és hatékonyabbá válik az egész rendszer, beleértve az egészségügyi ellátást is, ha a prevenció, a szűrővizsgálatok és az egészségfejlesztés állnak a középpontban.

„Az egészségre tőkeként, stratégiai befektetésként kell tekintenünk. 2050-re várhatóan sajnos 9 millióra csökken Magyarország lélekszáma, vagyis sokkal kevesebb aktív embernek kell sokkal több passzívat eltartani” – hangsúlyozta a rendezvényen Filippov Gábor. A népegészségügy egyszerre egyéni, társadalmi és nemzetgazdasági ügy. Boros Tamás szerint „minél szegényebb, minél iskolázatlanabb valaki, annál korábban hal meg, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy a legtöbbet a szegénység csökkentésével lehetne tenni az egészségügyért”.

Az Egyensúly Intézet a két tucat konkrét javaslatát témacsoportonként fogalmazta meg. Az alapellátások népegészségügyi fókuszú megerősítését célzó javaslatok mellett a szűrési programokra, a különböző életszakaszokhoz kapcsolódó (gyerekkori, munkahelyi és időskori) intézkedésekre, a táplálkozásra és az egészséges lakókörnyezet biztosítására írtak ajánlásokat a döntéshozóknak.

A javaslatok között szerepel egy igazi hungarikum, a felnőttekre kiterjesztett védőnői szolgálat, valamint a közösségi egészségőrök intézménye, melyeknek főleg a hátrányos helyzetű településeken és a leszakadók között lenne kiemelt szerepük. Emellett az Egyensúly Intézet a tanulmányban megfogalmazott ajánlásokat a több szakmát összefogó, prevenciós és egészségfejlesztő csoportpraxisok létrehozására, a 35 és 64 év közötti magyarokra vonatkozó ötévenkénti általános egészségi állapotfelmérésre, valamint egy úgynevezett egészséglottóra, ahol pénznyeremény kisorsolásával motiválják a lakosságot egy egészségtámogató mobiltelefon-applikáció használatára.

A részletes javaslatcsomagot minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.

Az Egyensúly Intézet szakpolitikája a népegészségügyi rendszer reformjáról innen, részletes háttértanulmánya pedig innen tölthető le.

Fotó: Fabio Comparelli, Unsplash

Az április 6-án megrendezett SMART 2022-n négy témakör köré rendezve, két teremben, szimultán zajlottak az előadások közel 500 néző előtt.  A konferencia nyitóelőadásán dr. Vinnai Balázs, az IVSZ elnöke kiemelte, hogy ha lehet, a mostani körülmények miatt a digitalizációt még inkább a fókuszban tartani. Hozzátette, hogy a digitalizáció minden ágazatban fontos, a “valódi fordulathoz pedig nem dzsungelharcra, hanem széles autópályára van szükség”. “Az elmúlt napok történései erős felhatalmazást adtak ismét arra, hogy a digitalizációt fókuszban tartsuk; mindannyiunk felelőssége az azonnali cselekvés, hiszen, amit ma teszünk, az határozza meg a mindennapjainkat és a jövőnket egyaránt” – tette hozzá az IVSZ elnöke.

Olasz, brit és norvég gyökerekkel egyaránt rendelkezik Pellegrino Riccardi interkulturális szakértő, aki előadásában azt vizsgálta, hogy a kulturális különbségek befolyásolják az emberek bizonytalansághoz és jövőhöz való hozzáállását. Az előadás legfontosabb üzenete, hogy fogadjuk el, értsük meg a bizonytalanságból és kiszámíthatatlanságból eredő félelmet, legyünk nyitottak, kíváncsiak és bátrak, hiszen a kihívások keresése félelmetes ugyan, de végül mindig kifizetődő.

Tajthy Krisztina, az IVSZ főtitkára panelbeszélgetés keretében beszélt a napokban publikált IVSZ #femintech – Tedd láthatóvá!  felmérésről, amelynek eredményei szerint pozitív irányba halad a nők IKT iparágban való foglalkoztatása, de a nők arányának növeléséhez szemléletváltásra, nyitottságra, valamint az informatikai képzésekben résztvevő nők számának növelésére van szükség.

Kinevezése óta először a SMART-on adott elő Léder Tamás, a Revolut hazai vezetője. A Revolut maga 500 ezernél is több ügyfelével az 5. legnagyobb bank lenne Magyarországon, a működés és szervezeti filozófia azonban nagyon eltér a banki világban megszokottaktól. A csapat agilitása magából a szervezetből fakad, a szakemberek nagy felelősség mellett, de külön körök nélkül hoznak döntéseket, a csapat pedig inkább kisebb és briliáns, mint nagyobb, de átlagos képességű szakemberekből áll össze.

Jövőnk alapja maradhat a tudományba, innovációba vetett bizalom, vagy az egyre több rendelkezésre álló információ inkább egymás ellen fordítja az emberiséget? A Netflix film címére rímelő, De, nézz fel! panelbeszélgetésen Litkai Gergely (a Dumaszínház ügyvezetője), Krekó Péter (igazgató, Political Capital Institute), Rab Árpád (trendkutató, Corvinus Egyetem) és dr. Irás Béla (vezető munkatárs, Légúti és immunológiai betegségek, AstraZeneca) beszélgetett erről. Rab Árpád szerint a kulturális és társadalmi buborékok hasznosak, ha unalomra keresünk megoldást. Amint nagy társadalmi vagy gazdasági problémát kell megoldanunk, szükségünk van a technológiára. Technológia nélkül kipusztul az emberiség.

Szintén aktuális témáról szólt Kuuno Vaher, az AstraZeneca Közép-Európai Cluster igazgatójának előadása, aki az egészségügy legfontosabb trendjeit, kockázatait és problémáit vázolta fel a COVID-válság tükrében. A szakember szerint az egészségügyben felhalmozott adatok mennyisége már bőven meghaladja az ember kognitív képességeit, ezért a terület kihívásaira a digitalizáció, a technológia, az innováció, valamint az egyetemi-, állami- és magánszféra együttműködése jelentheti a megoldást.

Bánszki Zsolt, a 4iG IT biztonsági üzletágigazgatója az orosz-ukrán háború miatt különösen aktuális témáról adott elő: mit tehet, vagy tud egyáltalán tenni egy vállalat a saját szintjén, a kkv-k, és maga az IKT szektor a jelenleg is zajló, hibrid háborúval, amely a kibertérben is zajlik? „Ha célpont nem is, eszköz bármikor lehetünk!”, fejtette ki a szakember, aki azt tanácsolta a SMART résztvevőinek, hogy cselekedjenek lokálisan, de védekezzenek globálisan.

Jelentős startupper előélettel rendelkezik amerikai Jared Schrieber, aki  jó pár éve angyalbefektetőként dolgozik Magyarországon: ő arról beszélt, miként látja a hazai startupokat egy Szilícium-völgyi befektető szemével – a témát az előadást követő panelbeszélgetésen is kivesézték hazai szakemberek. A startup szekcióban került sor a második Startup Hungary Report eredményeinek bejelentésére is: ebből kiderült, hogy a startupok még ambiciózusabb és még nagyobb az önbizalmuk – a válaszadók 41%-a gondolja úgy hogy unikornis lesz, míg 84% hogy meghatározó nemzetközi szereplővé válnak, viszont erre a nemzetközi növekedési pályára csak nagyon kevés startupnak sikerül rá lépnie.

Az ágazati szekcióban egyaránt szó esett a jövő bankjaival kapcsolatos elvárásokról és lehetőségekről, amivel kapcsolatban Pereczes János, a Magyar Bankholding Foundation szervezetének vezetője elmondta, hogy “mi kell ahhoz, hogy három hagyományos bankból egy teljesen új, minden modern igényt kielégítő új szervezet szülessen. A technológia, illetve a termék is fontos elem a képletben, de megfelelő talent pool nélkül ez egy lehetetlen feladat lenne.”

Természetesen a másik sokat hype-olt technológia, az NFT sem maradhatott ki: a tematikus fireside chaten Weiler Péter képzőművész és Horváth Katalin, a CMS Budapest szenior tanácsadója beszélgetett a nem-helyettesíthető tokenek jogi, művészeti és technológiai aspektusairól. A beszélgetésből kiderült, hogy 2022-ben az érdeklődés még mindig magas, de az emberek ingerküszöbe NFT téren is megnőtt, itt is alábbhagyott vagy inkább átalakult a kezdeti érdeklődés.

Fireside chat keretében, Andrej Bederkával, a Digitálna Koalícia SK (a IVSZ szlovák partnerszervezete) főtitkárával zajlott beszélgetés annak kapcsán, hogy itthon is kezdetét vette az IT Fitneszteszt online felmérés: a 2022 áprilisa és júniusa közé időzített, négy országban zajló projekt elsődleges célja az, hogy kiderítse, mennyire fejlett digitális készségekkel rendelkeznek a V4-országok diákok és fiatal felnőttek – a felmérést itthon az IVSZ koordinálja.

Az esemény zárásaként dr. Vinnai Balázs Dobó Mátyással (Vodafone), Bíró Pállal (Google), valamint Filippov Gáborral arra kereste a választ, hogy milyen hatással vannak az utóbbi idők sorozatos krízishelyzetei az egyénekre, a társadalomra és az üzleti folyamatokra. Az After SMART Talk nevű exkluzív beszélgetés egyik legfontosabb üzenete: a nehézségek új megoldásokat, találmányokat eredményeznek, az üzleti szereplőket jobb reakcióidőre, gyors döntések meghozatalára sarkallja, a túléléshez pedig elsősorban rugalmasságra, tanulni tudásra van szükség, de ilyenkor felértékelődik az az empátia és az odafigyelés is.

Az IVSZ SMART konferenciája idén első alkalommal egy olyan innovációs térrel is kiegészült, amelyen a legígéretesebb fejlesztések, termékek, csapatok mutatkoztak be. A SMART Site-on az érdeklődők közelebbről megismerkedhettek a hazai innovációs élet vezető szereplőivel, kipróbálhatták termékeiket, megismerve a legizgalmasabb új fejlesztéseket.

Szerzők:

Bartha Diána | junior kutató | Egyensúly Intézet

Filippov Gábor | kutatási igazgató | Egyensúly Intézet

E-mail: info@egyensulyintezet.hu

Mi is a probléma?

Az Európai Unión belül Magyarországon az ötödik legalacsonyabb a születéskor várható élettartam. Közel három évvel le vagyunk maradva a 65 éves kor után várható egészséges életévek számát tekintve. Rossz egészségügyi mutatóink nem valamiféle megváltoztathatatlan magyar adottságból erednek. Az okok jól azonosíthatók: az egyik fő egészségkárosító jelenség például a légszennyezés, amely minden évben 12–13 ezer halálos áldozatot követel.

A légszennyezettség csökkentése közös érdekünk, általa nem csupán emberi életek tízezreit menthetnénk meg, de az általános életminőség, az egészségi állapot és az elégedettség is érezhetően javulna az állampolgárok körében. Az elveszített életévek és az életminőség romlása színtiszta pazarlás, hiszen némi odafigyeléssel, kormányzati döntésekkel, tájékoztatással, valamint a szabályok betartásával és betartatásával a probléma látványosan visszaszoríthatóvá válna.

Honnan ered a probléma?

Az előzmények alapján azt gondolhatnánk, hogy az ipari tevékenységből származó szállópor a fő ludas a levegőminőség romlásában, de az elmúlt évtizedek hazai és uniós szintű megelőzési intézkedéseinek köszönhetően az ipari tevékenység a légszennyezésnek egyre kisebb hányadát adja. A nitrogén-dioxidok és a szálló por fő kibocsátói valójában a közlekedési szektor, illetve a nem megfelelő tüzelőanyagot égető lakossági fűtés.

A szálló por olyan szilárd részecskék összessége, amelyek a szervezetbe jutva légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedéseket, asztmát, allergiát, tüdőrákot és fejlődési rendellenességet okozhatnak. Bár az emberi szervezetbe kerülő és így az egészségre káros szálló por aránya az elmúlt években csökkent Magyarországon, még így is jócskán az egészségügyi határérték felett van. A tiszta levegőért folytatott küzdelem két legfontosabb területe tehát a közlekedési, illetve a fűtési és épületszektor.

Sepregessünk a saját házunk táján!

A lakossági tüzeléssel kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy a magyar háztartások közel 40 százaléka kizárólag vagy részben fával tüzel, amely pedig nagyon gyakran nem megfelelő szárazságú, illetve sokszor nem is legális forrásból származik. A problémát súlyosbítja, hogy hazánkban rendkívül elterjedt a szennyező avar- és szemétégetés jelensége, ráadásul a járványügyi vészhelyzet fennállásáig a kormány az avarégetést megtiltó jogszabály életbelépését elhalasztotta. A lakossági tüzelésből származó kibocsátás harmadik felelőse a rossz fűtőértékű és az egészségünkre is rendkívül káros lignit égetése. A lignit az egyik legolcsóbb tüzelőanyag, a legszegényebb családok számára a legkönnyebben elérhető alternatíva. Sok esetben még az önkormányzatokon keresztül kiosztott szociálistüzelőanyag-támogatás is valójában lignitet jelent.

A szemét- és avarégetés, a rossz minőségű és nedves fa, valamint a környezetre és az egészségre ártalmas lignit égetése nem csupán a vidéki kisvárosokban, falvakban jelent problémát. A káros tüzelési szokások a városokban és a fővárosban is elterjedtek, az energiaszegénység nem korlátozódik vidékre.

A problémát súlyosbítja, hogy a magyarországi épületállomány jelentős része energiahatékonysági szempontból elavult. A nitrogén-oxid-kibocsátás jelentős részének okozói a korszerűtlen kazánok, a rosszul működő nyílászárók és általában a rossz szigetelés. Mindeközben a megújuló energiára épülő, lényegesen környezetkímélőbb modern fűtési technológiák továbbra sem terjedtek el eléggé.

A levegőminőség javítása közös érdekünk, ráadásul a problémára van megoldás!

Mit tehetünk?

• Első lépésként azonnali hatállyal be kell tiltani a lignit forgalmazását és égetését! Le kell állítani az anyag kitermelését, és meg kell szüntetni a lignittámogatásokat! A legszegényebbek számára megfelelően kiszárított, magas fűtőértékű és fenntartható erdőgazdálkodásból származó tűzifát kell biztosítani!
• A szociálistüzelőanyag-támogatás megfelelő eszköz az energiaszegénység elleni küzdelemben, de korrekcióra szorul. A szegénység nem válogat vidéki és városi emberek között; ezért el kell törölni a szabályozásnak azt a részét, amely szerint a támogatás csak az 5000 fősnél kisebb településeknek jár.
• Az avar- és szemétégetés tilalmát haladéktalanul érvénybe kell léptetni, és szigorúan szankcionálni kell! A zöldhulladéktól és a szeméttől való megszabadulásnak más módjai is vannak, a lakosság azonban sokszor nem kap megfelelő tájékoztatást a lehetőségeiről. A felelős magatartás sokszor csak egy apró lökésen, ösztönzésen múlik: ilyenek lehetnek például az ingyen a lakók rendelkezésére bocsátott zöldhulladékgyűjtő zsákok és komposztálók, valamint a lakossági tájékoztatás és szemléletformálás a tüzelés egészségkárosító hatásairól.

Legalább ennyire fontos feladat az épületeink korszerűsítésének radikális felgyorsítása. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a cvonatkozó uniós célkitűzést, évente 100–120 ezer épületnek kell mélyfelújításon átesnie. A mélyfelújítás olyan korszerűsítést jelent, amely legalább 60 százalékos energiamegtakarítást eredményez. Lakó- és középületek esetében is sokat javítanának az energiahatékonyságon a korszerűbb falszigetelések, a kazán- és nyílászárócserék, valamint a napkollektorok telepítése.

Az energetikai felújítások drágák és vesződségesek, ami sokakat elriaszt attól, hogy belevágjanak a korszerűsítésbe. A légszennyezés ugyanakkor mindannyiunkat érinti, az államnak ezért támogatnia kell a tulajdonosi önrész minél nagyobb mértékű csökkentését és a finanszírozás megkönnyítését az energiahatékonysági beruházások esetében. Utóbbi formája lehet például számlás finanszírozás: ennek lényege, hogy a korszerűsítés költségét részben vagy egészben a szolgáltató hitelezi meg a fogyasztónak, aki aztán a közüzemi számlákba építve törleszti a kölcsönt. További lehetőség a harmadik feles finanszírozás: ilyenkor a kereskedelmi és középületek felújítását az energetikai szolgáltatóvállalat előfinanszírozza, a fogyasztó pedig a megtakarítás meghatározott hányadából fizeti vissza az előfinanszírozott összeget.

Az Egyensúly Intézet tanulmánya hangsúlyozza, hogy a lakossági tüzelésből származó szálló por, valamint a nem korszerű épületek miatti pazarlás visszaszorítása nem lehetetlen, sőt már apró lépésekkel is nagyon hamar látványos eredményeket lehet elérni. Fűtsünk „jól”, és fűtsünk „jót”: megfelelő minőségű anyagokkal a megfelelő minőségű épületeket!

Tovább is van. Mondjuk még?

A magyarországi levegőszennyezettség magas szintjéért a lakossági tüzelés és az elavult épületállomány mellett – az előzőek alapján tehát – a közlekedés is felelős. A nitrogén-oxidok károsítják a légutak nyálkahártyáját, csökkentik a tüdő ellenálló képességét a fertőző betegségekkel szemben, súlyosbítják a már meglévő légzőszervi betegségeket, növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A közlekedés okozza a nitrogén-oxid-kibocsátás közel felét, de a szállópor-kibocsátásból is kiveszi a részét.

Bár Magyarországon az EU-s átlaghoz képest kevesebb autó van az utakon, ezek viszont elsősorban régebbi és környezetszennyezőbb járművek. Ma semmi sem ösztönzi a vásárlókat arra, hogy környezetbarátabb autókat vásároljanak: a jelenlegi szabályozás „eredményeként” a nyugati országokból sok, ott már nem versenyképes, szennyező jármű kerül hozzánk.

A megengedő jogszabályi környezet mellett modern városi életformánk is nagyban hozzájárul a levegőminőség romlásához. Egyre többen egyre több időt töltenek autóban: a jövedelmek növekedése nyomán kényelemből vagy akár megfelelő tömegközlekedési alternatívák híján sokan választják ezt a közlekedési módot. A szennyezőanyag-kibocsátás csökkentését külön nehezíti a modern urbanizáció egyik legfontosabb trendje: a városok szétterülése. Mind többen költöznek – részben épp a jó levegő reményében – az agglomerációba, munkájuk vagy gyermekeik iskoláztatása azonban nap mint nap a városba viszi vissza őket. Az agglomerációk infrastruktúrája sok helyütt hiányos: nincsenek óvodák, iskolák, jó színházak és egyéb szolgáltatások. A város és az agglomeráció közötti ingázás nem csupán az egyik legszennyezőbb, de egyúttal az egyik legnehezebben visszaszorítható szokásunk is.

A közlekedésből fakadó környezetterhelés ráadásul nem korlátozódik az autóutakra. Talán meglepő, de Magyarországon a hajózáshoz köthető károsanyag-kibocsátás is komoly egészségügyi veszélyforrást jelent, különösen a városok vízpart menti lakóövezeteiben. A hajók korszerűsítése azonban rendkívül drága: a Budapesten közlekedő hajók több mint háromnegyede sürgős motorcserére szorulna!

 Hogyan közlekedjünk?

Első lépésként tíz éven belül – számos európai országhoz hasonlóan – Magyarországon is be kell tiltani a kizárólag belső égésű motorral működő gépjárművek forgalomba állítását. Hogy ennek ne a középosztály és a legszegényebbek legyenek a vesztesei, elérhetővé kell tenni a fenntartható közlekedési alternatívákat. Bár a közlekedés okozta szennyezőanyag-kibocsátás visszaszorítását segítő technológia ma is létezik, a magas belépési költség miatt az elektromos autók használata hazánkban most még meglehetősen korlátozott.

A levegőszennyezés csökkentése érdekében ezért támogatni kell az elektromos járművek elterjedését. Ennek legfontosabb előfeltétele a megfelelő sűrűségű töltőállomás-hálózat kiépítése, amely nagyobb távolságok biztonságos megtételét is lehetővé tenné. Ebbe a munkába be kell vonni a már működő benzinkutakat is, és emellett jóval olcsóbbá kell tenni az otthoni töltőállomások kialakítását.

Ezt a folyamatot nullaszázalékos hitelek bevezetésével vagy a költségeknek az állam által történő részleges átvállalásával lehet segíteni. A zöld rendszámok szabályozását felül kell vizsgálni, hogy csak valóban alacsony kibocsátású autók részesülhessenek az ezekkel járó kedvezményekben.

Nemcsak a magánembereket, hanem a cégeket, intézményeket is ösztönözni kell arra, hogy kizárólag elektromos autókat vásároljanak, hiszen a hazai gépjárműállomány nagy részét ma a vállalati, illetve intézményi flották adják. Az államnak ezen a területen példát kell mutatnia: jogszabályban kell rögzíteni, hogy 2023-tól minden állami és önkormányzati szerv, illetve az ezek tulajdonában lévő cégek kizárólag elektromos gépjárműveket vásárolhassanak.

Az államnak a már meglévő gépjárműállomány minőségének javításában is van szerepe: vissza kell szorítani a már az utakon járó legszennyezőbb autók használatát. Államilag támogatott roncsbeváltó programok révén segítsük az embereket abban, hogy fokozatosan lecserélhessék régi és magas károsanyag-kibocsátású gépjárműveiket!

A levegőszennyezettség visszaszorítása érdekében a városok „szétfolyásának” jelenségére is reagálni kell: a kormányzatnak és az önkormányzatoknak számos eszközük van arra, hogy kézbe vegyék ennek a trendnek az alakulását, a tömegközlekedés minőségének javításától a városi lakhatási lehetőségek bővítésén át a kiköltözés motivációinak feltérképezéséig és ellenösztönzéséig. Ehhez azonban mindenekelőtt célul kell kitűzni, hogy csökkenjen az autós ingázás és ezáltal az ebből származó légszennyezés.

És hogy a vízi közlekedésről se feledkezzünk meg: a hajók motorcseréjét a jelenlegi nehézkes finanszírozás észszerűbbé tételével, állami hitelgaranciával ösztönözhetjük. Emellett meg kell tiltani, hogy a hajók áramellátásukat a kikötés után is a dízelgenerátor nagy kibocsátással járó működtetésével biztosítsák – ehelyett elő kell írni a kikötő elektromos hálózatára való csatlakozást.

Közös az érdek, közös a cél

A levegőszennyezés visszaszorítása közös érdekünk: a mi egészségünk, a mi életünk múlik rajta. Mivel a légszennyező tevékenység jelentős részben összefügg a szegénységgel, mindezt úgy kell megvalósítanunk, hogy ne a legkiszolgáltatottabbakat „büntessük” a javaslatainkkal. A mindenkori kormány elhatározása és következetes, hosszú távú stratégiára épülő cselekvése, az állampolgári tudatosság növelése és a tájékoztatás mind elengedhetetlen ahhoz, hogy levegőnk belélegezhető legyen, és évente 13 ezer magyar életet megmenthessünk!

A közlekedés okozta károsanyag-kibocsátás a nagyvárosokban koncentrálódik. Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagjának több pontja a városlakók védelmére fókuszál.

1. Alakítsunk ki tiszta zónákat, ahová a legszennyezőbb autók nem vagy csak rendkívül magas díj ellenében hajthatnak be! Ehhez hasonló modellek működnek már számos európai nagyvárosban, így Berlinben, Madridban és Londonban is.

2. Alakítsuk át a parkolási és útdíjakat! A régebbi és szennyezőbb autókra magasabb díjakat kell kivetni, míg a zöld rendszámos gépjárműveket kedvezményekkel kell támogatni.

3. Okosmegoldásokkal szorítsuk vissza a parkolóhely keresésére fordított időt, amely a belvárosi károsanyag-kibocsátások jelentős részéért felelős! A szabad parkolóhelyek megtalálását támogató alkalmazások segítségével a világ számos városában érdemben sikerült csökkenteni az így keletkező, teljességgel felesleges légszennyező tevékenységet.

4. Mérsékeljük a belvárosi áthaladó autóforgalmat, tereljük az autósokat a kijjebb eső főutakra!

5. A légszennyezés és a zajterhelés csökkentése érdekében lakott területeken belül a megengedett legnagyobb sebességet maximáljuk egységesen 30 km/h-ban!

Az Egyensúly Intézet állandó kutatói csapata neves szakértőkből, közgazdászokból, szociológusokból, politikatudósokból, klímaszakértőkből áll. Az agytröszt munkáját több mint egy tucat tanácsadó is segíti, többek között Balázs Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskolájának programigazgatója, Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap korábbi igazgatója, Heal Edina, a Google Magyarország korábbi igazgatója, Urbán László, a Magyar Nemzeti Bank egyik korábbi igazgatója és Zlinszky János egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és számos más felsőoktatási intézmény oktatója.

Az új agytröszt hosszú távú trendeket, Magyarország felemelkedésének lehetőségeit vizsgálja. Kiemelt kutatási témái közt szerepelnek többek között: a magyar gazdaság lehetséges kitörési pontjai, a humán tőke fejlesztése, különös tekintettel az oktatásra, a robotizáció és az átalakuló munkaerőpiac, levegőnk és vízkészletünk tisztasága, a nemzeti öntudat és a közösségek szerepe, valamint az átalakuló világrend.

Szeptemberben jelenik meg az Egyensúly Intézet és az Osiris Kiadó közös kötete Magyarország 2030 címmel, amelyben az agytröszt a következő évtizedre vonatkozó országvízióját mutatja be.

Az Egyensúly Intézet podcastsorozatában az ország döntéshozói, véleményvezérei, cégvezetői mutatják be saját víziójukat Magyarországról: az első beszélgetésekben Orbán Balázs miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség államtitkára, Navracsics Tibor és Andor László volt uniós biztosok, valamint Heal Edina, a Google Magyarország volt igazgatója beszél 2030 Magyarországáról.

Az Egyensúly Intézet első rendezvényein fog előadást tartani Francis Fukuyama, a világ egyik legbefolyásosabb politikafilozófusa, Tomáš Sedláček cseh közgazdász és Richard G. Wilkinson világhírű brit járványtanszakértő.

Az Egyensúly Intézet első könyveiről, szakpolitikai javaslatairól, rendezvényeiről a www.egyensulyintezet.hu honlapon, az agytröszt Facebook-oldalán és a médiából értesülhet.

Mi az az agytröszt?

Agytrösztök a világ szinte összes országában működnek azzal a céllal, hogy összekössék a tudomány világát a politikai-gazdasági-kulturális döntéshozókkal. Az agytrösztök egyfajta hídszerepet töltenek be a társadalom e két szférája között. Gyakorlatorientált szakpolitikai megoldásokat ajánlanak, ennek során pedig nem a tudományos újítás vagy az idézettség fontos számukra, hanem az, hogy javaslataikat a mindenkori politikai, gazdasági és kulturális döntéshozók felhasználják. Az agytrösztök kutatásokat folytatnak, közvélemény-kutatásokat végeznek, gyakorlatorientált szakpolitikai képzéseket tartanak, könyveket és tanulmányokat adnak ki, rendezvényeket szerveznek.