A Teslától a Texas Instrumentsen át a Shenzhou International ruházati óriásig minden cég a tevékenysége átszervezésén és a helyzet megoldásán dolgozik: a termelést és a munkaerő-felvételt leállították – vagy éppen ellenkezőleg, felpörgették, az ellenálló képesség javítása és a beszállítói késedelmek vagy áruhiány kiküszöbölése érdekében felduzzasztották a raktárkészleteiket, vagy komoly összegeket költöttek technológiai fejlesztésekre. Némelyikük külföldre helyezte át a termelést, mások haza- vagy közelebb költöztették a gyártást. Nem egyszerű deglobalizáció ez – a cégek válaszlépéseinek köre és mértéke olyan módon rajzolja újra a beszállítói hálókat és viselkedést, hogy ezeket a folyamatokat talán már pontosabb lenne a „reglobalizáció” névvel illetni.

A globális zavarok egyetlen piacot sem hagytak érintetlenül – gondoljunk csak arra, hogy még a kínai vállalatok is átalakították az ellátási láncaikat, hogy kevésbé kelljen az ország kontinentális részén zajló gyártási folyamatokra támaszkodniuk. Egy március elején készült felmérés szerint a Fidelity International elemzőinek 74%-a a Covid-járványt, 70%-a pedig a nyersanyaghiányt jelölte meg az általa vizsgált vállalatok ellátási láncaiban mutatkozó fennakadások fő okaként. Az ukrajnai katonai összecsapás azóta tapasztalható eszkalálódása csak még súlyosabb kihívások elé állította a globális ellátási láncokat.

1. ábra: A Covid és a nyersanyaghiány fennakadásokat okoz az ellátási láncokban

Merre tovább?

A szakértők nem először mondják, hogy a jelenlegi kihívások a globalizáció halálát jelentik. „Szerintünk azonban nem erről van szó. Annak alapján, amit a Fidelity globális elemzői hálózatának tagjai a „terepen” – főleg az ázsiai gyártóközpontok körül – tapasztalnak, a globalizáció él és virul, csak éppen gyors átalakulásban van. Míg ennek rövid távú hatásai egyértelműek, látjuk azokat a vállalatokat is, amelyek átalakított, a korábbinál jobban diverzifikált beszállítói hálózattal kerülnek ki a jelenlegi zavaros időszakból, ez pedig hosszú távon még ellenállóbbá teszi őket a külső megrázkódtatásokkal szemben. Mi lényegében ezt értjük reglobalizáció alatt”- teszi hozzá Al-Hilal, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Az, hogy a fentiek hogyan alakítják át három kulcsfontosságú ázsiai ágazat, a ruházati ipar, a szállítmányozás és a félvezetőgyártás területén működő vállalatok az ellátási láncukat, a Fidelity szakértői tanulmányozták az elmúlt időszakban.

A ruházati ipar és a diverzifikáció

A Nike, a Uniqlo és a Lululemon számára ruházati cikkeket gyártó Shenzhou International Group az utóbbi években változatosabbá tette az ügyfélkörét és külföldi üzemek létesítésével próbálta megóvni ellátási láncát a zűrzavaros világgazdasági események hatásaitól.

Sajnos azonban mindez nem segített a kötöttáru-előállító vállalatóriáson, mely márciusban eddigi története legrosszabb évéről tett közzé beszámolót, és 2005-ös alapítása óta először az eredménye is csökkent. A Shenzhou az elmúlt évtizedben sok más Kínában bejegyzett gyártóhoz hasonlóan úgy próbálta diverzifikálni a kockázatokat, hogy egyes műveleteket külföldre költöztetett. Azonban ahogy a Covid a leküzdésére tett jogszabályi erőfeszítéseket is rendszeresen kicselezi, a cégeknek azzal is szembesülniük kell, hogy a járvány a földrajzi megfontolásokra is fittyet hány.

Tavaly áprilisával kezdődően a Shenzhou kambodzsai és vietnami gyárait többször is utolérte a pandémia, így le kellett állítani mind a gyártást, mind a kiszállítást. A cég ekkor egyes gyártási folyamatokat a kelet-kínai Ningboban működő bázisára költöztetett át, ahol viszont magasabbak az üzemi költségek. De ez sem volt elég, mert a járvány visszatért Kína kontinentális részére és komoly fennakadásokat okozott a munkaerő-felvételi folyamatban. Amikor az év negyedik negyedévében végre teljes gőzzel beindulhatott a munka a vállalat délkelet-ázsiai üzemeiben, hirtelen 40%-kal feljebb ment a gyapot ára, ami újabb csapást mért a Shenzhou előállítási költségeinek alakulására, mivel a cég a negyedik negyedévben kénytelen volt teljesíteni a harmadik negyedévben már elvállalt megrendeléseket.

Az offshoring-erőfeszítések ellenére hasonló megrázkódtatásokkal kellett megküzdenie például a hongkongi Cirteknek is, mely Bangladesben és Vietnámban működtet gyártólétesítményeket. A Cirtekre nem csak a Covid-járvány, hanem a kínai-amerikai kereskedelmi háború és a Brexit is súlyos csapásokat mért. Kínában a textilgyárak Hebeitől Guangdongig az első negyedév javát lezárásban töltötték, és a kereslet is töredékére zsugorodott. Közülük sokan – a Hyundai Motor autógyárhoz, a Samsung tech-óriáshoz és a vízierőművek gyártásával foglalkozó Power Construction Corphoz hasonlóan – a közelmúltban a szomszédos Délkelet-Ázsia irányában (és azon túlra) terjeszkedtek, ahol olcsóbb a munkaerő, esetenként lazábbak a jogszabályok és – legalábbis erre számítottak az érintett cégek – stabilabbak az ellátási láncok. Most a világjárvány által okozott fennakadások hatására számos ágazatban valószínűleg megkezdődik e termelési hálózatok átszervezése, átalakítása.

Szállítási és logisztikai nehézségek

A globalizált világban nagy nyomás nehezedett az árrésekre – emiatt alakult ki a „just in time” (éppen időben) beszállítói rendszer, mellyel minimálisra lehetett csökkenteni a raktárkészleteket. Most a járvány arra kényszeríti a cégeket, hogy „just in case” alapon készleteket felhalmozva minden eshetőségre készen álljanak. De a raktárkészletek egy további, banális logisztikai tényező miatt is duzzadnak: az utóbbi időben szinte képtelenség teherhajót találni.

A szűk keresztmetszeteket világszerte három fő torlódási pont okozza. Az USA kikötői, főleg a nyugati parton, az elavult infrastruktúra és a munkaerőhiány miatt váltak zsúfolttá. A kínai partvidék a Coviddal küzd, az ukrajnai konfliktus pedig a Földközi- és a Fekete-tengeren okoz gondokat.

A konténerdíjak az elmúlt két évben szédítő tempóban nőttek, mert ahogy egyre többen dolgoznak otthonról, a fogyasztói kereslet a szolgáltatások felől az árujavakra helyeződött át. A teherhajók kapacitása nem tudott kellő ütemben bővülni, a profitok pedig az égbe szöktek és továbbra is rányomják bélyegüket a konténerágazatra. Miközben a szállítmányozók a konténerhiány következményeit próbálták kiküszöbölni, az öregedő nyugati kikötők azzal küzdöttek, hogy az üzemeltetők a Covid miatt az elmúlt két évben bevezetett megszorítások miatt nem fordítottak kellő tőkét a feldolgozókapacitás bővítésére. Egyes nagyobb kikötők, például Los Angeles és Long Beach nem bővítették kellő mértékben a kapacitásukat, így most nem tudnak megbirkózni a hirtelen megnövekedett kereslettel sem. A konténerhajók pedig egyre nagyobbak – jó példa erre az Ever Given nevű, 400 méteres gigász, mely egy időre teljesen megakasztotta a Szuezi-csatorna forgalmát, amikor tavaly keresztbe fordulva elállta a többi hajó útját.

Ami Ázsiát illeti, Kína nem tudta legyőzni a koronavírust, és ez megnehezítette a beérkező áruk kirakodását és a szárazföld belseje felé történő továbbítását is. A közelmúltban Sanghajban bevezetett megszorítások teljesen szétzilálták az Apple és több más cég ellátási láncát. Némelyikük az exporttevékenységét az év elején, amikor a néhai brit gyarmat az ötödik Covid-hullámmal küzdött, hongkongi és más telephelyekről Kína kontinentális részére helyezte át, de most éppen az ott kialakuló újabb hullámmal kell farkasszemet néznie. Miközben a Covid és a nyomában járó lezárások újabb és újabb kínai városokat, például Csengcsout és Hsziant vesznek ostrom alá, a kínai központi bank áprilisban már azt sürgette, hogy a logisztikai cégek kapjanak hiteltámogatást a megtépázott ellátási láncok megmentése érdekében.

2. ábra: A globális flottamérethez képest jelentősen csökkent az új szállítási kapacitás

A cégek semmit nem bíznak a véletlenre, ha a raktárkészletek mértékéről van szó. A Fidelity márciusi felmérésében az elemzők úgy nyilatkoztak, hogy az általuk vizsgált vállalatoknak kb. 10 százaléka csökkentette a raktárkészletét az előző 12 hónap során. A raktérkészlet-bővítésben többek között az alapanyag-előállítók, az ipari termelők és az informatikai vállalatok jártak az élen.

A személyautó-raktárkészletek példája jól illusztrálja, hogy mennyire alulbecsülték a vállalatvezetők az ellátási láncukba tartozó főbb alkatrészek elérhetőségének rugalmatlanságát. Amikor a járvány kezdetekor, 2020 elején szinte nullára csökkent az általános kereslet, az autógyártók lemondták a chipmegrendeléseiket. Az autókban sok olyan nagy tételben szállítható félvezetőt használnak, melyek a chipgyártók termékpalettáján az alacsony árrésű termékek közé tartoznak. Amikor hónapokkal később helyreállt a makroszintű kereslet, az autógyártók azt látták, hogy a chipgyártók már más, igényesebb termékek előállítására álltak rá, és már nem tudnak egyszerűbb integrált áramköröket szállítani.

A kevésbé igényes, nyolccollos ostyák gyártókapacitása egyáltalán nem nőtt az utóbbi öt évben, és most a korábban ilyet használó autógyárak úgy igyekeznek feléleszteni az ellátási láncaikat, hogy megpróbálják rávenni a chipgyártókat, hogy kb. kétmillió dolláros egyszeri „díj” ellenében a költségesebb, tizenkét collos gépsorokra költöztessék át az autógyáraknak szánt chipek gyártását.

Inkább helyben maradnak a chipgyártók

A kialakult helyzetre adott válaszként a kínai chipgyártók megpróbálják helyben megoldani a gyártást, hogy kiküszöböljék a globálisan tapasztalható szűk keresztmetszeteket. Több cég, például a Silergy Corp. és az SG Micro Corp. az elmúlt évben fel is gyorsította a folyamatot, hogy kikerülje az Egyesült Államok és Kína közötti, egyre fokozódó geopolitikai feszültségek hatását.

A Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (TSMC) nevű világszínvonalú chipgyártó kínai megfelelőjének megteremtése érdekében a kínai cégek minden trükköt bevetettek: megpróbálták elcsábítani a TSMC és annak riválisa, a Samsung Semiconductor mérnökeit, és a megszerezni kívánt külföldi szakemberek által megszokott vállalati kultúrában szokásos mellékjuttatásokat kezdtek kínálni. Az elemzők szerint ezek a praktikák eddig általában nem javították az érintett cégek versenyképességét, de a helyben történő gyártás ötlete továbbra is egyre népszerűbb – méghozzá nem csak Kínában. A Texas Instrumentshez hasonló USA-beli cégek is ezzel a modellel próbálkoznak, és maguk próbálják előállítani a szükséges chipeket, részben azért, hogy belföldre tereljék az ellátási láncukat.

Tanulságok a befektetők számára

A fenti erőfeszítések sikere azon múlik, hogy sor kerül-e a globális infrastruktúra régóta esedékes modernizálására. Az Egyesült Államok kikötőiben már hozzáláttak a konténer-feldolgozási kapacitás növeléséhez, bár ez esetenként akár újabb három-öt évbe is beletelhet, és függhet attól is, hogy a szállítási díjak továbbra is viszonylag magasak maradnak-e.

Ahogy szaporodnak a Kínát érintő makrogazdasági kihívások és világszerte nő az infláció, a már amúgy is az ellátási láncokat érintő megrázkódtatásokkal küzdő vállalatoknak még az egyre zűrzavarosabb tőkebevonási környezettel is szembe kell nézniük, márpedig a csökkenő forgalom mellett mind nagyobb jelentősége van a mérlegek stabilitásának fenntartásához egyre fontosabb finanszírozás előteremtésének is. Vegyük például az ázsiai légitársaságokat – ebben az ágazatban a cégek ritkán bocsátanak ki értékpapírokat, márpedig a Singapore Airlines, az egyik legjobb tőkésítettségű globális légitársaság, melynek ráadásul még minősítése sincs, mivel nagyon jó hozzáférése van a finanszírozási forrásokhoz, a járvány kezdete óta kétszer is új kötvényekkel jelentkezett a piacon.

3. ábra: A kínai PMI recesszióra utaló tartományba csúszott

Ami a keresleti oldalt illeti, a befektetők egyre szelektívebbé válnak. Az olyan ágazatokban működő vállalatok, mint a gépipar és a mezőgazdaság, amelyeknek a minősítésük vagy korlátozott rendelkezésre állásuk alapján pedig nagyon népszerűnek kellene lenniük, egyes esetekben nem tudtak lendületbe jönni, mivel a piac egyre érzékenyebbé válik az olyan tényezőkre, mint a kibocsátási méret, az értékeltség, vagy éppen a környezetvédelmi és vállalatirányítási aggályok.

Hiába nem ismer határokat a Covid, a földrajzi diverzifikáció még mindig ütőkártyát jelent a vállalkozások kezében. Az újabb kínai lezárások miatt minden élelmiszer- és italgyártó vállalat nyomás alá került, de a nagyobb lábnyommal, akár néhány globális leányvállalattal rendelkezők, például a Haidilao Holding International nevű hotpot-lánc mégis némi előnyt tudnak kovácsolni abból, hogy Ázsia nem minden országa kezeli egyformán a járványt.

„Hosszabb távon az újrakonfigurált félvezetőipar körül is új globális ellátásilánc-modellek fognak kialakulni. Ahogy három évtizeddel ezelőtt a csak chipgyártással foglalkozó TSMC is alaposan felrázta az akkoriban saját chipgyártó részleggel rendelkező vállalatok által uralt piacot, a közelmúltban tapasztalt ellátási fennakadások is új alapokra helyezik a modern technológiai ellátási struktúrát. A műszaki eszközök egyre nagyobb mértékű konnektivitását kihasználó termékeket előállító vállalatok, például a Tesla autógyár és a háztartási elektronikai cikkeket gyártó Midea Group vállalatóriás egyre több olyan szakembert vesznek fel, akik ismerik ezt a területet és valamilyen módon közük van a TSMC-hez. Így használják ki, hogy a nagy múltú tajvani gigavállalat mindig is szoros kapcsolatot ápolt a megrendelőivel − és egyre nagyobb arányban fogják saját maguk előállítani a termékeikhez szükséges chipeket” – mondta el Al-Hilal István.

Egyértelmű, hogy a piacvezető gyártók számára az eddigi megrázkódtatások nem a globalizáció végét, hanem egy új szakasz kezdetét jelentették, melyben újrarajzolt ellátási láncok mentén zajlik majd tovább az élet.

Az ellátási láncok zavarai továbbra is hatalmas kihívást jelentenek

Az ellátásban világszerte tapasztalható fennakadások szinte jelentéktelennek tűnnek az Ukrajna lakosságát sújtó traumához képest, de a vállalatok számára mégis ezek jelentik a háború által előidézett, a napi üzletmenetet érintő fő kérdést.

Bár sokan már azt hitték, hogy végre megszűnnek a Covid-járvány által előidézett problémák, a Fidelity International legutóbbi havi elemzői felmérésének tanúsága szerint az ellátási láncokat érintő kérdések még mindig rengeteg fejtörést okoznak a vállalatoknak.

A repülőgép-gyártókat kiszolgáló titánbeszállítóktól az alumíniumból készült üdítőitalos és sörösdobozok gyártóiig mindenki arról számolt be a Fidelity elemzőinek, hogy kétségbeesetten próbálnak reagálni a háború egyre újabb, másod- és harmadvonalbeli következményeire.

Kőolaj, földgáz, fémek stb.

A helyzetet nagy vonalakban mindenki ismeri. Oroszország a világ második legnagyobb kőolaj- és földgázexportőre, Európa fő szállítója – Ukrajnával együtt innen származik a világ búzaexportjának egyharmada, és mindkét ország egy sor fontos ipari fémet, ércet és gázt is szállít a világnak. Egyes ágazatokban már nem csak az ár, hanem az adott nyersanyag puszta elérhetősége is komoly gondot okoz.

Ezzel együtt az orosz áruk még mindig kijutnak Oroszországból. Folyamatos a földgázszállítás Európába, bár Oroszország nyilván nem is tudná máshol eladni ezt a mennyiséget, de az is tény, hogy Európa is nagy bajban lenne jövő télen az orosz földgáz nélkül.

Ami a kőolajat illeti, ha Európa nem veszi meg azt a napi négymillió hordót, amit korábban Oroszországból importált, akkor India és Kína esetleg átvehetne ebből legfeljebb 1-1 millió hordónyit, és talán el is lehetne adni további félmillió hordónyit, ha az urali nyersolajat jelentős árengedménnyel adnák. A keletkező űrt az OPEC-országok és az olajpala-kitermelők tudnák kitölteni, így a piac eleinte kissé még mindig meg lenne szorulva, de a helyzet később vélhetően javulna.

Ukrajnából származik a világ búzaexportjának kb. 12%-a is, de a várakozások szerint idén legalább hétmillió tonnával csökkenni fog a termelése, ami komoly aggodalomra adhat okot az azonnali szállítással kapcsolatban − főleg a fekete-tengeri importtól erősen függő országokban, Egyiptomban és Törökországban.

Ugyanakkor Indiában 15 millió tonna fölösleges búzakészlet halmozódott fel, így az ország a korábbi 1 millióról évi 6 millió tonnára növelte az éves búzaexportját. A következő hetekre szintén rekordtermést jósolnak, bár egyelőre még kérdéses, hogy mennyire tudott hatékony választ adni India az export további fokozásával kapcsolatos logisztikai kérdésekre.

Az ipari fémek piacán továbbra is csordogálnak a szállítmányok Oroszországból; a Fidelity szakértői vélik, hogy a háború előtt megkötött szerződésekben lekötött mennyiségeket át kell venni, hacsak nincsenek érvényben a visszalépést lehetővé tevő szerződéses feltételek, bár a konkrét szállítás egyre nehézkesebben bonyolítható le. Mivel ezekre az anyagokra még nincsenek érvényben szankciók, az orosz alapanyagok mellőzése jelenleg jórészt a vevő egyéni döntésének és a logisztikai nehézségeknek a függvénye.

A spot energiaárak miatt továbbra is nehéz helyzetben vannak az energiaigényes európai fémipari vállalatok. Jelenleg Európa alumínium-gyártási kapacitásának 16%-a kihasználatlanul áll – vagyis egy kínálati oldalról már eleve kihívásokkal küzdő ágazatnak most újabb megrázkódtatásokkal kell szembenéznie, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy előbb-utóbb minden jelenleg a szemünk előtt zajló folyamatnak a keresleti oldalon mutatkozó következményei is lesznek.

Autógyártás: kábelkorbács- és chiphiány

Míg Oroszország és Ukrajna a globális ellátási láncokból főleg az alapanyagok kapcsán veszi ki a részét, addig Ukrajna a 2005-ös Narancsos forradalom óta azáltal is tudott némi előrelépést produkálni, hogy Lengyelországhoz és több más közép-európai országhoz hasonlóan a zöldmezős ipari beruházásokban is szerepet vállalt.

Az autógyártók például az egész autót behálózó kábelkorbácsok gyártását végző üzemeket telepítettek az ország különböző pontjaira. Egy európai darugyártó a múlt héten profitfigyelmeztetést adott ki, és 20%-kal csökkentette a termelését, mert a kábelkorbács-hiány miatt nincs elég teherautó-alváz, amelyre a daruit építi. A cég várakozásai szerint a teherautó-gyártóknak legalább három hónapra lesz szükségük a gyártási helyszínek módosításához, eközben összesen 20%-kal csökkenni fog a teljes teherautó-gyártási volumen.

Egyes ukrán gyártósorok még dolgoznak, bár csak a korábbi kapacitásuk 40%-ával. Más, a Fidelity által megszólított cégek most próbálják újraszervezni a tevékenységüket, például úgy, hogy a világ más pontján működő gyártólétesítményeikből repülővel szállítják a kábelkorbácsokat. Erről korábban költséghatékonysági szempontok miatt szó sem lehetett volna.

Egy német iparijármű-gyártó a múlt héten az emelkedő acél-, logisztikai és energiaköltségek egyre nyomasztóbb hatására figyelmeztetett, melynek hatására az ellátási láncban mutatkozó szűk keresztmetszetekkel súlyosbítva a jövő évi, kamat és nyereségadó-ráfordítások levonása előtti (EBIT) eredmények „jelentősen elmaradhatnak” a 2021-es pénzügyi évben regisztrálttól. Előrejelzésük szerint a költségalap meredeken emelkedik, miközben az Oroszországba irányuló eladások befagyasztása miatt a termelési volumen csökken.

A legtöbb autógyártó számára azonban a legnagyobb probléma továbbra is az új autók előállítását az elmúlt 12 hónapban folyamatosan hátráltató chiphiány lesz. Ezen a területen a háborús konfliktus által előidézett fennakadás és a Dél-Kínában a Covid újabb hulláma nyomán bevezetett lezárások hatására az átfutási idő újra meghaladja még a tavalyi rekordot is. Ne feledjük, hogy Ukrajnában gyártják az Egyesült Államokban felhasznált, félvezető-gyártáshoz megfelelő tisztaságú neongáz 90%-át.

A chip-probléma miatt az autógyártók termelése már az elmúlt év nagy részében is elmaradt az új járművek iránti kereslettől, aminek hatására egyre feljebb kúsztak mind az új, mind a használt autók árai. Az elmúlt két hét során tartott megbeszéléseken a gyártók és a forgalmazók is arról számoltak be a Fidelity munkatársainak, hogy egyelőre semmilyen jel nem mutat a kereslet vagy a beérkező rendelések számának csökkenésére. Az egyik legnagyobb forgalmazó, amelynek képviselőjével a Fidelity ágazati elemzője beszélt, arról számolt be, hogy várakozásaik szerint a gyártás áprilisban tovább csökken majd, így ismét nem lesz annyi autó, amennyire szükségük lenne. Arra számítanak, hogy a raktárkészletek legkorábban 2023-ban fognak újból normalizálódni.

A költségekre felkészültek, az áruhiányra nem

A vállalatok már a háború előtt is tudatában voltak, hogy a munkaerő- és egyéb termelési költségek idén jelentősen emelkedni fognak, de most sokan arra számítanak, hogy a költségnövekedési várakozások mértékét felfelé kell majd módosítani.

Itt azonban figyelembe kell venni néhány tényt. Az energiaköltségeket például már rögzítették az elkövetkező hónapokra, és az idei spotár-emelések hatása is csak 2023-ban fog megmutatkozni. Ezt támasztja alá az is, hogy egy fogyasztási cikkeket gyártó nagy cég arról számolt be a Fidelity ágazati elemzőinek, hogy az alumíniumárak emelkedésére az év végéig rendelkeznek pénzügyi fedezettel, melyet az egyéb felhasználandó alapanyagokra vonatkozó swap-szerződések révén 36 hónapra meg tudnak hosszabbítani.

3. grafikon: A nyersanyag-, energia- és logisztikai költségek aránya az értékesítési árbevételből 2021-ben

Több gyártó azonban azt mondta, hogy a probléma hamarosan nem az alapanyagok ára, hanem a teljes hiánya lesz.

A repülőgép-gyártáshoz kapcsolódó termelővállalatok például úgy nyilatkoztak, hogy nekik a szerződéses feltételek általános védelmet nyújtanak a munkaerő, a nyersanyagok és az egyéb bemeneti árak emelkedéseivel szemben. Ennek ellenére továbbra is gondot okoz nekik a titán beszerzése, mely a közelmúltban végrehajtott tervmódosítások miatt egy-egy utasszállító repülőgép tömegének akár 13-15%-át is kiteheti.

Az ágazatnak másodlagos következményekkel is szembe kell néznie. A Fidelity egy légiipari partnerével folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a nyugati gyártók nem tudják szervizelni az Oroszországban rekedt gépeket, így azok gyakorlatilag használhatatlanná váltak. Az, hogy a biztosítótársaságok megfizetik-e majd ennek költségeit a gépek tulajdonosai számára, csak évekig tartó jogi huzakodás végén fog eldőlni.

Módosuló ellátási láncok

Sok minden nagyon képlékeny. A legtöbb európai vállalat, mellyel a Fidelity szakemberei beszéltek, arról számolt be, hogy még mindig azt próbálják kideríteni, vásároltak-e fémeket a másodlagos beszállítóik Oroszországból. A gyártók elmondták, hogy olyan tervmódosításokon dolgoznak, melyek segíthetnek áthidalni a szűk keresztmetszeteket, de vannak problémák, amelyeket nem könnyű a tervezőasztalon megoldani. Egy ipari berendezések gyártásával foglalkozó cég azt fontolgatja, hogy nagyobb lukat fúr egy termékébe, hogy abba nagyobb csavarokat hajthasson, mivel a kisebb méretűhöz most egyszerűen képtelenség hozzájutni. Ez egy gyors és egyszerű megoldás, amelyhez még szabályzói jóváhagyásra sincs feltétlenül szükség, de előfordulhat, hogy így aztán később az új méretű csavarból fog hiány kialakulni.

Egy bányászati berendezéseket szállító vállalat képviselője elmondta, hogy az orosz bányáknak nem volt más választásuk, mint hogy kínai berendezéseket vásároljanak, amelyek olcsóbbak, cserébe megnőnének a karbantartási és üzemeltetési költségek, ha a tartósságot, a szervizelést és más szempontokat is figyelembe veszik. Ezért most ez a cég azt tervezi, hogy a korábban Oroszországnak szánt termékeket máshová szállítaná, de újból a 2021-eshez hasonló problémákkal szembesülnek: a szállítás drága és alig van szabad kapacitás.

A Kínát Európával összekötő és Oroszországon áthaladó vasúti teherszállítási útvonal, mely a kínai Öv és Út kezdeményezés egyik alappillére, a nagyobb kikötőkben kialakult zsúfoltság miatt hatalmas forgalmat bonyolított, aminek hatására hétszeresére nőttek az árak. Az európai ügyfelek viszont most sorra mondják le a rendeléseket, bár ezt valamelyest ellensúlyozza, hogy a hirtelen megnőtt orosz-kínai kereskedelem is ezen az útvonalon bonyolódik.

Stratégiai szempontból most minden tekintet Latin-Amerikára, az elmúlt években befektetési állóvíznek számító térségre szegeződik, mely előtt megcsillan a lehetőség, hogy új alapanyag-nagyhatalommá váljon, mivel az ottani árak és az orosz források bedugulása miatt energia- és fémexportja nyereségesebbé válhat, így kedvezőbb befektetési célpontot kínálhat. Chilének és Argentínának hatalmas lítium készletei vannak, márpedig ez a fém a megújuló energiára való, a háború miatt még nagyobb lendületet kapó áttérés egyik záloga. Arról már korábban is sok szó esett, hogy hogyan lehetne a venezuelai kőolajat ismét bekapcsolni a világgazdaság vérkeringésébe.

Ami kockán forog: a növekedés

„Ahogy a piacok és a vállalatok kétségbeesetten igyekeznek alkalmazkodni a gyorsan változó világrendhez, az ellátási láncok teljes hosszukban górcső alá kerülnek. Függetlenül attól, hogy a szállítást vagy a gyártást a hagyományosan magas input-költségek, például az energia ára vagy éppen a gyártási folyamatokhoz szükséges alapanyagok hiánya hátráltatja, elemzőink folyamatosan azon dolgoznak, hogy ágazati kapcsolataik révén megállapítsák, milyen problémákkal kell a cégeknek szembenézniük, és hogyan alkalmazkodnak az új helyzethez” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója. „Erre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy megértsük, hol és hogyan alakulhatnak ki új ellátási láncok, és hogy mennyire gátolják majd a következő 12 hónapban a globális gazdasági növekedést az Ukrajnában zajló háború és a Covid miatti újabb kínai lezárások hatásai.”

Fotó: Chandler Cruttenden, Unsplash

2003-ban egy Second Life nevű alkalmazás egy új, virtuális élet ígéretét hozta el, amelyben avatarok vásárolnak és élnek társadalmi életet – digitálisan. Bár sok nagy márka hanyatt-homlok rohant virtuális üzletet nyitni, a Second Life-nak soha nem lett egymilliónál több rendszeres látogatója.

A kevésbé távolabbi múltban a Fortnite-hoz és a Robloxhoz hasonló számítógépes játékok hoztak létre metaverzumokat online játékosaik számára, sőt virtuális koncerteket is tartottak olyan sztárok szereplésével, mint Ariana Grande és Travis Scott, melyeken több néző volt, mint a művészek élő fellépésein. Egy koreai techcégnek pedig máris többszáz millió metaverzum-felhasználója van.

Most pedig a közelmúltban Metára átkeresztelt Facebook is a saját metaverzuma létrehozásán dolgozik. A kérdés csak az, hogy a felület többmilliárd felhasználója ráharap-e. A jelenlegi pezsgés és a virtuális társadalmi életnek a járvány miatti felfutása alapján ez is egy lehetőség. A metaverzum fogalmának előfordulása a céges megbeszéléseken sokkal gyorsabb ütemben nő, mint a korábbi technológiai trendeké.

A Facebook reményei szerint metaverzumának a digitális és a fizikai világok összeolvadása fog szárnyakat adni. A lapos képernyőkön át történő internet-fogyasztás helyett a metaverzumot high-tech virtuális vagy augmented reality (AR) -headsetekkel fogjuk elérni, melyek realisztikus, interaktív képeket vetítenek a fizikai környezetünkre.

Ez a világ „perzisztens”, ami azt jelenti, hogy akkor is létezik és fejlődik, amikor éppen senki nem áll interakcióban vele. A virtual reality (VR) -headsetek már most is lehetővé teszik a felhasználóknak, hogy elmerüljenek a számítógépes játékok digitális környezetében, de a kiterjesztett valóságnak is nevezett AR mindezt egy lépéssel tovább viszi, mert a képeket a „valódi” világra vetíti rá.

Miért fontos ez? Mert lehet, hogy a metaverzumot rövid távon túlhájpolják, de a Fidelitynél úgy vélik, hogy hosszú távon ez lehet a mobil internet jövője. Tíz évvel ezelőtt az internetet még mindenki asztali számítógépek böngészőjéből nézte, mára pedig állandó mobilkapcsolatot használunk, így mindig velünk van, bárhová megyünk. Most a metaverzum hatására a mobil internet „kiugrik” az emberek zsebéből, és egy digitális réteggel bővítheti, gazdagíthatja a minket körülvevő világot.

A lehetőségek végtelenek. A felhasználók az AR-headsetek segítségével teleportálhatnak az olimpiára, karib-tengeri panorámává változtathatják az ablakukból a kilátást, vagy beállhatnak a ringbe Mike Tysonnal. A metaverzum életet fog lehelni a dolgok internetébe (IoT) is, sőt, akár saját pénzt is kibocsáthat.

Vissza a valóságba

Bár a lehetőségek lenyűgözőek, a technológiának még van hová fejlődnie, mielőtt a metaverzum széles körben elterjedhet. Az AR-headseteknek komoly számítási kapacitásra, akkuélettartamra, projektorokra és megfelelő fizikai formatervre van szükség ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhessenek, ezek kifejlesztése pedig időbe telik.

Emellett vannak etikai megfontolások is. Annak ellenére, hogy a Facebook megígérte, hogy a metaverzum nyílt és sokszínű tér lesz, nem világos, hogy az internetes óriáscégek valóban együttműködnek-e majd ennek valóra váltása érdekében, és hogy a játékipar le tudja-e rázni magáról az inkluzivitással (befogadással) kapcsolatos terhes múltját. Félő, hogy a metaverzum elmélyítheti azt a kétszintű rendszert, melyből kimaradnak azok, akiknek nincs internet-elérésük, miközben az immerzív, teljes „belemerülést” biztosító jellege miatt még komolyabb függőséget okozhat, mint a kétdimenziós mobil alkalmazások.

Az ellátási lánc alsóbb szakaszait érintő következmények

Nem árt tehát óvatosnak lenni, csakhogy azok a cégek, amelyeknek sikerül leküzdeniük ezeket a technológiai akadályokat, hirtelen egy több évtizedes növekedési történet élvonalában találhatják magukat, ha sikerül elkerülniük, hogy gúzsba kössék őket az etikai és jogszabályi huzavonák. Az első haszonélvezők a technológiai hardvergyártók lehetnek, ha az USA óriásai, mint például az Apple, a következő két-három évben megjelennek a saját márkás „pass-through” VR-headseteikkel (a Facebook már előállt eggyel, de annál komolyabb verziók bemutatására is készül). Az árbevétel-növekedés mértéke eleinte vélhetően korlátozott lesz, mivel a headsetek ára várhatóan 3000 dollár körül alakul majd, azaz sokak számára megfizethetetlen. Ettől függetlenül a hardver és a szoftver integrációja idővel mégis jelentősen javíthatja egyes cégek értékeltségét.

A főbb alkotóelemek, például célprocesszorok, érzékelők és kijelző meghajtók szállítói szintén a korai haszonélvezők körébe tartozhatnak. A 3D-érzékelőket gyártó vállalatok értékeltsége megindulhat felfelé, mivel a headsetek egyre kevésbé támaszkodnak majd a kamerákra, miközben a 3D-grafika és a valós idejű adatok feldolgozásához szükséges AI-motorokat gyártó vállalatokra is egyre több figyelem irányul. Nagy kereslet lesz azok iránt a cégek iránt is, amelyek képesek lesznek megoldani az átlátszó VR lencsékkel kapcsolatos problémákat.

A szoftverek és applikációk vélhetően a hardverrel és a headsetekkel párhuzamosan fognak fejlődni, ahogy a termékek a tágabb piacon is elterjednek. Várhatóan az ezeket elérhetővé tevő vállalatok lesznek majd a legjobb helyzetben ahhoz, hogy kihasználják a metaverzumot (az alkalmazások és platformok árrése jellemzően nagyobb, mint az árucikké előlépő technológiai hardvereké), mivel a nyomukban ott járnak majd a hirdetők is. Feltételezhető, hogy a metaverzumba már átlépett gaming-platformok pénzügyi hatása is nőni fog, ahogy javul a fiatalabb közönségük vásárlóereje.

Ázsia igazi metaverzum-erőművé fejlődhet

Persze nem csak az Egyesült Államok vállalatai szeretnének szeletet a metaverzum-tortából. Számos kínai vállalkozás, köztük a Tencent, a Netease és a Baidu is elkezdett foglalkozni a témával. A Tencent részvényese a Fortnite-ot létrehozó Epic Games-nek, melynek saját 3D-s játékmotorja van, és a jelek szerint képes lehet arra, hogy ügyfelei számára a 2D-s tevékenységeket, például a vacsorarendelést, a jegyvásárlást, a biztosításkötést vagy éppen hogy az orvosi rendelő felkeresését lefordítsa egy 3D-s világ nyelvére. A jogszabályi környezet közelmúltban bevezetett szigorítása ellenére a kínai kormány a jelek szerint összességében támogatja a metaverzumhoz kapcsolódó fejlesztéseket.

Eközben egy több mint 400 koreai cég – többek között a Samsung − részvételével létrehozott társulás megalapította a Korea Metaverse Alliance nevű formációt. Egy koreai tech-vállalatnak már kétszáz millió metaverzum-felhasználója és 700,000 alkotója van. Ázsiában működik a globális VR- és AR-komponens- és headset-gyártók jelentős része is, így ahogy a technológia fejlődik és nő a kereslet, a régió a metaverzumos hardverek gyártásának központjává válhat.

„A jelek szerint máris sokkal jobban lendületben van globálisan és a nagy technológiai szereplők körében, mint a korábbi inkarnációi. Hosszú távon pedig komoly hatással lehet a globális technológiai ellátási láncot alkotó cégekre és végső soron a 2D-s gazdaság többi részére is. A metaverzum nem a következő internet, hanem a jelenlegi internet jövője” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Fotó: Dima Solomin/unsplash.com

A Fed hozhat kellemes meglepetést Kínának

A Fidelity szerint a piac – Kínát is ide értve – nincs felkészülve a globális növekedés lendületének további lassulására. Emellett a globális likviditás vártnál gyorsabb kivonása is olyan kritikus kockázat, amely hideg zuhanyként hatna. Ezzel szemben ha megfordulna az a piaci vélekedés, hogy az infláció tartós lesz, vagy ha a Fed a vártnál mérsékeltebb likviditáskivonás mellett döntene – és ezt megfelelően kommunikálná, és 2022-ben kevesebb vagy egyetlen kamatemelést sem hajtana végre – az kellemes meglepetésnek számítana.

Fektessünk kínai ingatlanba?

A kínai ingatlanszektor egyszerre kínálhat lehetőségeket és kockázatokat. A közelmúltban támogató jellegű szakpolitikai beavatkozásokra is volt példa, de a Fidelity nem számít a hatályban lévő szigorító intézkedések teljes visszavonására. Az ingatlanpiac konszolidációs fázisban van, amelyet a finanszírozási költségek kettőssége hajt – ez utóbbi az ingatlanfejlesztők növekedését meghatározó egyik fő tényező. A jó minőségű, tőkeerősebb ingatlanfejlesztők kedvező helyzetbe kerülnek. Ők lesznek az ágazat konszolidációs tendenciájának fő haszonélvezői, mivel továbbra is képesek finanszírozáshoz jutni, emellett a stabil üzleti modellek és a vonzó földportfóliók is előnyükre szolgálnak majd. „A kínai ingatlanszektorban azonban továbbra is fennmarad a volatilitás, különösen a gyengébb magas hozamú kötvények esetében. Ezért a gondos kiválasztás kulcsfontosságú lesz” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Hol tart az ESG?

Ami a fenntarthatósági trendeket illeti, Ázsia el van maradva a fejlett piacok mögött. De mivel a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (ESG-) tudatosság ebben a régióban is gyorsan javul mind a vállalatok, mind a befektetők körében. A Fidelity szerint e lemaradás egy részét sikerül majd ledolgozni. 2021-ben meredeken nőtt az Ázsiában kibocsátott GSS- (Green, Social and Sustainability, vagyis környezetvédelmi, társadalmi és fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő) kötvények száma.

Az ESG-kihívásokkal rendelkező vállalatoknak az elsődleges piaci új kibocsátásaikkal „ESG-prémiumot” kell kínálniuk, ami annyit jelent, hogy magasabbak lesz a finanszírozási költségeik. A technikai támogatás a vártnál gyengébb, ezért kevesebb befektető jegyez az új kibocsátású papírokból – e jelenség mértéke meglepő volt.  Ez arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy további erőforrásokat szenteljenek az ESG-tematika felfuttatásának. A Fidelity belső kutatási eredményei azt mutatják, hogy az USA-ban és az EU-ban eltűnőben van az ESG-prémium, mivel a legtöbb kibocsátó már eleve „jó ESG-polgár”.  Ugyanakkor az utóbbi időben Ázsiában hangsúlyosabbá vált az ESG-prémium. Ahhoz, hogy kihasználhassuk e piac előnyeit, pontosan meg kell értenünk a működését, mivel az ázsiai vállalatok ESG-jellemzői is egyre javuló tendenciát mutatnak.

A kínai illetékeseknek azt kell eldönteniük, hogy támogassák-e az ingatlanszektort, és ha igen, akkor mikor és hogyan. A jelenlegi energiaválság miatt minden kormánynak el kell gondolkodnia arról, hogy miképpen fogja csökkenteni a volatilitást, melyet a zöld átállás fog előidézni. Összességében arra számítanak a Fidelity-nél, hogy a döntéshozók 2022-ben igazi 22-es csapdájában találják majd magukat.

A stagfláció egyre nagyobb kockázatot jelent

Kék: Globális inflációs meglepetési index Narancs: Globális gazdasági meglepetési index

A világgazdaságon 2022-ben még érezhetőek lesznek a Covid-járvány utórezgései (feltéve, hogy nem bukkan fel egy még az eddigieknél is veszélyesebb vírusvariáns), ezután a betegség pandémiából endémiává, vagyis az élet kezelhető, de állandó részévé válik majd. Az alacsonyabb átoltottságból adódóan a fejlődő országok ebben vélhetően némi késéssel követik majd a fejlettebb régiókat. A jegybankok arra számítanak, hogy miután a kereslet/kínálati viszonyokban kialakult komoly egyensúlyhiány fokozatosan megszűnik, az inflációs nyomás is alább hagy majd.

Az infláció makacs lesz

A Fidelity szakértői úgy vélik, hogy ebben a ciklusban az infláció tartósabb lesz a vártnál, és több olyan tényező is van, melyek hatására nem fog visszaesni a Covid előtti szintre, még akkor sem, ha a járvány már nem okoz több fennakadást. E tényezők közül a legalacsonyabban fizetett szakmákban várható jövedelemnövekedést, az USA lakhatási költségeinek emelkedését, az inflációs várakozások megugrását és a klímaváltozáshoz kapcsolódó szabályozókat érdemes kiemelni.

A jelentős adósságterhek és a demográfiai trendek által előidézett strukturális dezinflációs hatások továbbra is fennállnak, de az inflációt fokozó ciklikus erők inkább tartósak, mint átmenetiek lesznek.

A jegybankok már kezdik szembe találni magukat a 22-es csapdájához hasonló kérdésekkel, melyek lényege, hogy a növekedést támogassák-e, vagy az előirányzottnál magasabb infláció megfékezésére helyezzék-e a hangsúlyt. A hibahatár nagyon szűk, ami megnöveli a döntéshozatali folyamatok során elkövetett hibák kockázatát.

Ha az utóbbit választják, akkor a Fed és az EKB – melyekre nagy nyomás hat, hogy a reálhozamokat a negatív tartományban tartsák, ezzel is támogatva a jelenlegi fiskális „pipettából etetést”, melyhez általánosan rendkívül magas adósságterhek párosulnak – azt fogja tapasztalni, hogy az infláció kordában tartása során is korlátozott lesz a mozgásterük. Az USA-ban és Európában 2022-ben, a járványhoz kapcsolódó intézkedések visszavonásával együtt megszűnik a fiskális támogatás. Ugyanakkor a költségvetési hiányok továbbra is jóval magasabbak lesznek, mint a Covid előtt voltak, mivel a monetáris politika az utóbbi időben a strukturálisan magasabb állami kiadások felé mozdult el.

Az átállás költségeinek kezelése

Az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra való áttérés gigászi feladat, ezért persze előfordul, hogy bizonyos fontos termékek esetében a kereslet meghaladja a kínálatot addig, amíg a strukturális tőkeberuházási trendekbe be nem épülnek a magasabb karbonárfolyamok. A jelenlegi energiaválság jól mutatja, hogy ennek milyen áttételes hatásai lehetnek a régi és az új gazdaság által előállított termékek árára, főleg amikor a raktárkészletek kezdenek kimerülni.

Az egyes kormányoknak most világszerte egyensúlyban kell tartaniuk a magasabb jelenlegi árak politikai hátulütőit az esetleg túl lassú reagálás következményeivel. Ez az előttünk álló években visszatérő téma lesz, és ez fogja meghatározni a fejlődés és a tőke-reallokáció sebességét. Jó hír viszont, hogy a priváttőke áramlási iránya, főleg a dekarbonizációs technológiák felé, egyre nagyobb hatással lesz majd a makrogazdasági és gazdaságpolitikai trendekre.

A kínai reformok „három hegye”

Eközben Kínának meg kell hoznia a maga létfontosságú gazdaság- és pénzügypolitikai döntéseit most, hogy kezd testet ölteni az új növekedési modellje. A járvány utáni szárnyalást követő növekedéslassulást még az is tetézi, hogy a kínai kormány a gazdaság több területét, főleg az ingatlanszektort érintő reformokkal elszántan hozzálátott az egyenlőtlenségek felszámolásához. 2022-ben a „három hegynek” nevezett terület (egészségügy, oktatás, ingatlanpiac) mindegyike a 22-es csapdájához hasonló dilemmákkal fog szembesülni, ahogy előtérbe kerülnek a drámai szabályozói változások makrogazdasági költségei.

A Fidelity arra számít, hogy ha Peking továbbra is tétlenül ül, az ágazatokat érintő negatív következmények jó pár negyedéven át érezhetőek lesznek, mire elérik a mélypontjukat, miközben a GDP-csökkenés még ennél is tartósabb lesz, hiszen az ilyen hatások a tágabb gazdaságot csak némi késéssel szokták utolérni.

Ugyanakkor már láthatóak a gazdaságpolitikai szigor csökkenésének első jelei. Az, hogy ebből lesz-e az ingatlanpiac és az egész gazdaság növekedésének támogatását célzó, összehangolt próbálkozás, és ha igen, milyen gyorsan, aránytalanul nagy hatással lesz Kína és a világ gazdasági növekedésére 2022-ben.

„Ezzel el is érkeztünk a következő év egyik fő előzetes tanulságához: 2022-ben az előző két évvel szemben nem lesz akkora gond, ha valaki elkapja a vírust, de ez az év sem lesz híján a világ gazdaságpolitikáját és gazdasági folyamatait meghatározó nehézségeknek”- teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Közel az átbillenés

A 2020-as és 21-es gazdasági forgószél lényegében önálló ciklust teremtett: a hosszabb, hagyományos üzleti cikluson belül nagyon rövid és markáns újranyitási ciklusnak lehettünk szemtanúi, és egyelőre nem tudni, hogy ezek a hatások milyen elegyet hoznak létre 2022-ben. A szembeszél azonban túlnyomórészt az újranyitási ciklus felől fúj.

A hirtelen talpra állás után, ahogy megszűntek a korlátozások, és kedvező bázishatások is érvényesültek, számítani kellett arra, hogy a növekedés előbb-utóbb lassulni fog. A mérleg most átbillent, és a lassulás 2022-ben is folytatódni fog, de úgy véljük, a kockázatok összessége inkább a puha, mint a kemény landolást teszi valószínűbbé.

1. grafikon: Erőtlenebb, de a normálishoz közelebb álló jövedelemnövekedés

A Fidelity globális összesített jövedelem-előrejelzése

Kék: Fidelity nettó jövedelembecslés; Narancs: Fidelity kontra konszenzus

Forrás: Fidelity International, IBES, 2021. október 15. Megjegyzés: A konszenzushoz kapcsolódó becslések az IBES MSCI World előrejelzéseink alapulnak.

Egy sor kockázat

Pillanatnyilag a fő kockázatokat a lassabb jövedelemnövekedés, a magasabb infláció és kamatlábak, az ellátási láncok fennakadásai és a kínai szabályozó-cunami okozza. Ezek egy része átmeneti jellegű, másokból viszont akár strukturális szembeszél is válhat. Például az egyes termékek és szolgáltatások iránt a gazdasági újranyitás és az ellátási lánc szűk keresztmetszetei miatt megnyilvánuló élénk kereslet átmeneti jellegű körülmény, de a bérek inflációja és a klímaváltozáshoz kapcsolódó jogszabályváltozások tartósan felfelé hajthatják az inflációt.

A Covid-járvány kezd a növekedést kitartóan hátráltató tényezővé válni; a vakcinák a jelek szerint hatékonyan gyengítik a fertőzésszám és a kórházba kerülők száma közötti összefüggést, de az új megbetegedéseket nem tudják teljesen megakadályozni: a vírus velünk marad. És pont most, amikor a növekedés lassulni kezd, megindult a pénzügypolitikai támogató intézkedések visszavonása is.

A pénzügypolitikai támogatás megszüntetése a legtöbb jegybank, így a Fed számára is kényes kötéltánc lesz, és a piacok rendszeresen ellenőrizni fogják a szavahihetőségüket. A befektetőknek azt kell ellenőrizniük, hogy a Fed kitart-e új, rugalmas átlaginflációs célkövetési keretrendszere (FAIT) mellett, ha az árfolyamok tovább emelkednek. A Fidelity arra számít, hogy a kamatlábak 2022-ben világszerte nőni fognak, de ez a részvények számára vélhetően nem jelent majd túl nagy gondot, amíg megmarad a historikusan alacsony (és negatív) reál- és alacsony nominális hozamokkal jellemezhető környezet.

A részvénypiacokra nagyobb veszélyt jelent, ha az értékeltségek magasak, és a vezető papírok előnye pedig csekély. Az értékeltségek jelenleg magasak, de a korlátozott alternatívákat is figyelembe véve nem példátlan mértékben. Ugyanakkor több mérőszám tekintetében már a spektrum legfelső tartományában járnak, így nem kizárt, hogy korrekciókra kerül sor. A piacvezető papírok köre szűk, és a hangulat akár kismértékű romlása is a legnagyobb tőkésítettségű címek rovására történő rotációhoz vezethetne.

A befektetőknek Kína „röppályáját” is figyelemmel kell kísérniük. Kína nem csupán abszolút mércével mérve is hatalmas piac, hanem ez volt az első ország, ahol bevezették, majd feloldották a korlátozásokat, és az első fontosabb piac, ahol látszani kezdtek a vállalati eredmények kifáradásának első jelei, ezért az itteni események megmutathatják, mi vár a többi fejlett országra.

Fenntarthatósági teszt

A fenntarthatóság 2022-ben a legtöbb piaci szereplőt próbatétel elé fogja állítani. Az árupiaci árak megemelkedtek, ami vélhetően lehúzza majd az ESG területén legjobban teljesítő vállalatokat, és nagy kísértést jelenthet, hogy kompromisszumot kössenek a fenntarthatósági megfontolások kapcsán annak érdekében, hogy hasznot tudjanak húzni a magas energiaárakból.

“Azok a befektetők, akik az energiaszektoron belül a jobban teljesítő vagy a nettó zéró kibocsátásra történő áttérés kapcsán a legjobb esélyekkel rendelkező szolgáltatókat választják ahelyett, hogy nagy ívben elkerülnék az ágazat egészét, előnyhöz juthatnak, mivel azzal, hogy érdekeltséget szereznek ezekben a cégekben, gyakran pozitív vállalati viselkedésre ösztönözhetik azokat, ugyanakkor a saját portfóliójukat sem a féloldalasság és a kockázatok koncentrálódása fogja jellemezni. Ez a megközelítésmód az alulról felfelé építkező befektetési stratégiákat is jól kiegészíti” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Ellenálló portfóliókra van szükség

A részvények esetében a legvalószínűbb, hogy 2022-ben puha landolásra fog sor kerülni. Mindazonáltal a kockázatok halmozódása miatt úgy vélik a Fidelity szakértői, célszerű ellenállóbb, főleg minőségi papírokból álló, korlátozott tőkeáttétellel és nem túl magas kínai kitettséggel jellemezhető portfóliókra törekedni. A csalódástól való félelem nagyobb az átlagosnál, ezért elkerülnék azokat a régiókat, melyek árazottsága tökéletes körülményeket feltételez, és melyek erősen függenek a növekedéstől.

A value-típusú részvényeket alaposan megválogatják; a ciklikus és ipari címeket részesítik előnyben, a bankokhoz pedig óvatosan közelítenek. Még mindig kérdéses, hogy a banki részvényeknél lesz-e tartós felpattanás, mivel ezeket érzékenyen érintené a kamatlábak emelkedése esetére várható csődciklus és az, hogy a reálkamatlábak továbbra is negatívak.

A legmagasabb értékeltségű növekedési részvényekhez, például a high-end technológiai és a szoftvercímekhez is óvatosan állnak hozzá. Inkább a feltörekvő piaci tech-lehetőségeket részesítik előnyben, mivel ezek kapcsán a 2021-es piaci korrekciókat követően jó értékteremtési lehetőségek kínálkoztak.

A szarvasmarhák kérődzése és emésztése során termelődő, jelentős mennyiségű gáz mennyiségének csökkentése vagy megszüntetése az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik hatékony eszköze lehet.

Egy (nem is annyira) csendes fenyegetés

Bár az üvegházhatású gázok közül a szén-dioxidra irányul több figyelem, a metán bizonyos tekintetben még fenyegetőbb szennyező anyagnak mondható. A metán a talajszinten kialakuló szmog egyik fő összetevője, melynek az iparosodást megelőző időszakhoz képest tapasztalható globális felmelegedésnek kb. 30%-a írható a számlájára. Az emberi tevékenység által előidézett metánkibocsátás két fő forrása az állattenyésztés és a kőolaj- és földgáztermelés.

A Fidelity International szerint szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett a légkörbe kerülő metán mennyiségének korlátozása is egyedi és fontos lehetőséget kínál a klímaváltozás elleni küzdelemben. Míg a kibocsátott CO2 évszázadokon át a légkörben marad, a metán gyors bomlásnak indul, és egy évtizeden belül jórészt eltűnik. Ez azt jelenti, hogy a metánkibocsátás csökkentésére ma hozott intézkedések közvetlenebbül enyhítik a globális felmelegedést, mint a CO2 elleni küzdelem.

Fókuszban az állatállomány

A mezőgazdasági haszonállatok által kibocsátott metán problémaköre nem új keletű, és javarészt a kérődzőket, vagyis szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érinti. Az elfogyasztott fűfélék és magvak az állatok bendőjébe kerülnek, majd az emésztőrendszeri fermentációnak nevezett folyamat során emésztődnek meg. Ennek mellékterméke jelentős mennyiségű metángáz, melyet az állatok böfögés (ez felel az általuk kibocsátott metán kb. 95%-áért) vagy a bélrendszer túlsó végén a levegőbe eregetett gázok formájában bocsátanak ki a légkörbe.

Az állattenyésztés az emberi tevékenység eredményeképpen keletkező metán legjelentősebb forrása, és a globális metánkibocsátás egyharmadát adja. A kőolaj- és földgáztermelés, feldolgozás és forgalmazás a légkörbe jutó metán 20%-áért felelős.

Azonban a metánkibocsátás csökkentése nem egyszerű feladat. Az állatállományból származó metán jelentős részét a hús- és tejipar által tartott szarvasmarhák bocsátják a légkörbe. A Fidelity szakértői szerint biztató hír, hogy a fejlett országokban elérkezett a húsfogyasztási csúcs, a „Peak Meat”: egyre több jel mutat arra, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás számos piacon nem nő, sőt akár csökken is. Sajnos ezzel párhuzamosan a fejlődő országok húsfogyasztása az ottani lakosság jövedelmi helyzetének javulásának következtében viszont nő, ahogy a fogyasztók egyre több, fehérjében gazdag élelmiszert kezdenek fogyasztani (bár az is tény, hogy a kiindulási érték jóval alacsonyabb, mint a fejlett országokban volt). A fejlődő országok éves húsfogyasztása az előrejelzések szerint még 2029-ben is csupán 27,4 kg lesz fejenként, szemben a fejlett országok 70,9 kg-jával, legalábbis ez derül ki az OECD adataiból.

Nincsenek egyszerű válaszok

„A fenntarthatóságot szem előtt tartó befektetők számára kínálkozik néhány lehetőség, hogy kitettséget szerezzenek az élőállatokból származó metánkibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben”-mondja el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Először is, a növényi alapú hús- és tejpótló készítmények, amilyeneket pl. a Beyond Meat, az Oatly vagy az Impossible Foods gyárt, gyorsan növekvő termékszegmensnek számítanak, és egyre több helyen hozzáférhetők. Emellett közeleg az idő, amikor laboratóriumban előállított, mesterséges hústermékek is kaphatóak lesznek – ezeket in vitro tenyésztett állati sejtekből készítik majd, így nem igénylik élő állatok felnevelését és levágását. Ugyanakkor drámaian kisebb környezeti lábnyomuk ellenére az efféle húshelyettesítő termékek valószínűleg csak részmegoldást kínálnak majd a hús- és tejipar által elképesztő mennyiségben előállított termékek mennyiségéhez és az állati fehérjék fogyasztásának a következő évekre előre jelzett növekedéséhez képest.

A nagy hús- és tejtermék-előállító vállalatok tudatában vannak a működésük környezeti hatásainak, és bár változó mértékben, de igyekeznek csökkenteni azokat. Sajnos itt sincs egyetértés a legjobb megoldást illetően, de a károsanyag-kibocsátást többek között különböző takarmánytípusokkal, legeltetési módszerekkel, étrendkiegészítőkkel is próbálják kordában tartani. Például az EU és Brazília legtöbb marhahús-gyártója a fűvel takarmányozott, míg az USA gyártói a magvakkal táplált szarvasmarhákat részesítik előnyben. A fű hatására végbemenő bélrendszeri fermentáció kisebb mértékű, így általánosságban kevesebb metánt termel (bár egyes kutatások szerint összességében mégis a magvakkal takarmányozott szarvasmarhák bocsátanak kevesebb metánt a légkörbe). Ugyanakkor például Brazíliában a szarvasmarha-tartáshoz használt legelőket jórészt esőerdők kiirtásával hozták létre. Látható, hogy nincsenek egyszerű válaszok, és legtöbbször kompromisszumos megoldások jöhetnek csak szóba, például a biodiverzitás és a vízfelhasználás kapcsán.

Innovatív megoldások

Számos cég foglalkozik az élőállatok által előállított metán felfogását vagy csökkentését célzó innovatív megoldásokkal, bár ezek közül eddig egyet sem kezdtek ágazati szinten alkalmazni.

Vannak, akik a metán felfogását lehetővé tevő technológiákon dolgoznak. Az Egyesült Királyságban működő Zelp, egy agrotechnológiai startup egy szarvasmarhák számára kifejlesztett maszkon dolgozik, mely afféle viselhető katalizátorként működve nagyjából a felét oxidálja annak a metánmennyiségnek (valós időben), melyet az állat a maszk belsejében lebegő, szén-dioxidból és vízből álló párába böfög bele. Egy svájci cég, a Mootral egy olyan, szarvasmarháknak szánt takarmánykiegészítőt fejlesztett ki, melyben fokhagyma- és citruskivonat található, és a cég elmondása szerint valós körülmények között akár 38%-kal csökkentheti a metánkibocsátást. Egy nemrég elvégzett kutatás arra az eredményre jutott, hogy a szarvasmarha-takarmányhoz több hónapon át adagolt kis mennyiségű tengeri hínár akár 82%-kal is csökkentheti az állatok által kibocsátott metán mennyiségét.

A kereskedelmi felhasználáshoz legközelebb álló termékek egyike a dán DSM nevű multinacionális vállalat által kidolgozott táplálékkiegészítő, a Bovaer. Tehenenként és naponta egy negyed teáskanálnyi mennyiség az amszterdami Euronext tőzsdén jegyzett cég állítása szerint kb. 30%-kal csökkentheti az emésztőrendszeri metánkibocsátást.

A nagyközönség szemszögéből az egyik leglátványosabb próbálkozás talán a Burger King éttermek tulajdonosa, a Restaurant Brands International által tavaly a cég közismert Whopper szendvicsének egyes USA-beli éttermekben bevezetett változata, melyet a promóciós anyagok alapján „csökkentett metánkibocsátású marhahúsból” állítanak elő. Az étteremlánc állítása szerint a szarvasmarhák takarmányához adagolt szárított citromfű-levél az életük utolsó 3-4 hónapja (a vágás előtti, ún. feedlotos hizlalási fázis) során harmadával csökkentheti az így takarmányozott egyedek átlagos metánkibocsátását.

Az állítást a kritikusok némi szkepticizmussal fogadták, de a Burger King által bevezetett nagyszabású promóciós kampány, melynek keretében a fiatal amerikai country-énekes, Mason Ramsey egy videoklipben egy tehén hátsó feléből előbújva énekel a metán által okozott környezeti veszélyekről, kétségtelenül újszerű módon hívta fel a nagyközönség figyelmét a kérdésre.

Sok más, ígéretes lehetőség korai szakaszban jár, és még bőven van mit tenni azért, hogy a metáncsökkentési erőfeszítések érdemben lendületbe jöhessenek. Ide tartozik a fogyasztók aktívabb tájékoztatása a metánhoz kapcsolódó problémakörről úgy, hogy annak tudatosabb étrendi döntésekben megnyilvánuló, közvetlen hatása legyen. Szükség van még mind a takarmánykiegészítők, mind a metán légkörbe jutását megelőző módszerek terén elért tudományos és technológiai fejlődésre is, mivel ezek csökkenthetik a felmerülő költségeket és javíthatják annak esélyét, hogy a hús- és tejipar a gyakorlatban is meghonosítja ezeket az eljárásokat. A klímaváltozás elleni küzdelemben a szarvasmarhák által kibocsátott metán az egyik olyan szennyezőanyag, melynek felhalmozódását feltétlenül el kell kerülnünk.

Szoros összefüggés a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között

Az nem újdonság, hogy az osztaléknövekedésre hatással vannak az olyan tényezők, mint a cég versenyképessége és végpiacai, de a fenntartható működési modell és az előretekintő vezetőség szintén fontos. A Fidelity mintegy 4900 vállalatnak adott A-tól E-ig terjedő fenntarthatósági minősítést, és ezek elemzésével megállapították, hogy szoros összefüggés van a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között.

Átlagban az A fenntarthatósági minősítéssel rendelkező vállalatok mutatják fel a legmagasabb, 5%-ot meghaladó historikus osztaléknövekedést, és a D és E minősítésű papírok átlagos növekedése a legalacsonyabb mértékű. A trend nem teljesen lineáris, mivel az E minősítésű részvények mintájának kis populációja miatt az egyes vállalatok jobban torzíthatják a mediánt, mint a népesebb minősítési csoportok tagjai.

Ettől függetlenül az összefüggés egyértelmű, de vajon mi okozza? A környezeti és társadalmi kockázatok (és lehetőségek) megfelelő kezelése segíthet a vállalatoknak kivédeni a szabályozói költségeket, a pereket, a márkaeróziót és az elértéktelenedett/felhasználhatatlan eszközök (stranded assets) felhalmozódását. Eközben a stabil vállalatirányítás csökkenti a hitelekkel túlterhelt mérlegekben vagy a kockázatos, értékromboló hatású vállalatfelvásárlásokban rejlő kockázatokat. Mindez védi a profitot, mely így osztalékként kifizethető a részvényeseknek.

Az ágazat fenntarthatóságának is van jelentősége

Ugyanakkor a strukturális fenntarthatósági problémákkal küzdő ágazatokban működő vállalatok osztaléknövekedése gyengébb lehet, függetlenül attól, hogy e problémákat jól vagy rosszul kezelik. Például a két kőolajipari óriás, a Shell és a BP[1] az elmúlt évben egyaránt jelentős mértékben csökkentette az osztalék-kifizetését, hogy finanszírozni tudja az alacsony karbonkibocsátású eszközökre való áttérést. A megújuló energiahordozókba eszközölt beruházások irányába ható, egyre fokozódó nyomás hatására más energetikai vállalatok is követhetik a példájukat.

Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokat felhasználó közműszolgáltatók már ma is élvezhetik a jogszabályi és befektetői hátszél előnyeit. Az Enel, mely az egyik legelső közművállalatként eszközölt jelentős beruházásokat a megújuló energiaforrásokba, és ma a megtermelt energia alapján a világ legnagyobb megújuló energiát felhasználó szolgáltatója, 2023-ra 7%-os éves osztaléknövekedésre tett ígéretet. Az egészen más ágazatban működő Unilever – melynek fenntarthatóságát a Fidelity szintén magasra értékeli – meggyőző (húsz évre vetítve évi 6%-körüli) múltbeli osztaléknövekedéssel dicsekedhet.

Az ESG területén élen járó cégek vonzó osztalékhozamot kínálhatnak

Azt gondolhatnánk, hogy kiemelkedő osztaléknövekedési kilátásaik miatt a jó fenntarthatósági minősítéssel rendelkező részvények jelentősen alacsonyabb osztalékhozamok mellett forognak. A jövedelemre törekvő befektetők számára jó hír, hogy a jelek szerint ez nem így van. A legjobb és leggyengébb ESG-minősítéssel rendelkező részvények közötti hozamkülönbség elenyésző, és gond nélkül kezelhető egy a globális részvényekéhez hasonlóan tág befektetési univerzum kontextusában. Egyes „ESG-bajnokok” egyenesen az alacsonyabb minősítésű részvényekéhez hasonló, vagy azt meghaladó hozamokat kínálnak. Az Enel például jelenleg 4,5%, az Unilever pedig 3,5% körüli osztalékhozamot ígér.

Az osztalékhozamot befolyásoló egyik változó az osztalékfizetési hányad, mely a cég tőkeallokációhoz való viszonyát tükrözi. A megfelelő osztalékfizetési szint olyan vállalatspecifikus tényezőktől függ, mint hogy milyen mértékű újrabefektetésre van szükség a franchise-ok életképességének biztosításához és a tőkeáttétel kezeléséhez. Ugyanakkor a Fidelity-nél úgy vélik, hogy a mértékkel (hosszú távú szempontok figyelembe vételével) végrehajtott osztalékfizetés a jó vállalatirányítás jele, mivel segíti a befektetők és a vállalatvezetők közötti összhang megteremtését és csökkenti az úgynevezett „ügynöki kockázatot”, vagyis a vezetőség és a részvényesek érdekeinek eltávolodását egymástól.

A másik változó a cég értékeltsége. Erre számos (egymással összefüggő) tényező hatással lehet, például a növekedési várakozások, a tőkeköltség és a befektetői hangulat. Az ESG-szempontokat figyelembe vevő befektetők ódzkodnak az olyan részvényektől, amelyek a nem fenntartható üzleti modellről árulkodó alacsony értékeltség miatt magas hozamokat kínálnak. Az ilyen vállalatok osztalékfizetési hányada valószínűleg nem fenntartható. A dohányipar például egy olyan, magas hozamú ágazat, melynél az egészségügyi hatások és a jogszabályi környezet miatti aggodalmak az osztalékokat és a növekedési potenciált övező bizonytalanságban csapódnak le.

„A jó ESG-minősítéssel rendelkező vállalatok azonban jó eséllyel képesek fenntarthatóbb szinten tartani az osztalékukat, és ahogy kutatásunk is bizonyítja, hosszú távon potenciálisan jobb osztaléknövekedést kínálnak. Eredményeink egybeesnek a Fidelity elemzői csapata által tavaly elvégzett kutatás következtetéseivel: kiderült, hogy az ESG-ben élen járó vállalatok a Covid-19 által okozott összeomlás majd a talpra állás során is jobban teljesítettek, mint azok, amelyek nem jeleskednek ezen a területen. A Fidelity ESG-minősítése alapján megtalálhatjuk a stabil ESG-jellemzőkkel bíró vállalatokat, és ha a portfóliókat ezek felé orientáljuk, az segíthet megőrizni a részvényjövedelem-portfóliók vásárlóerejét, ami jól jöhet akkor, ha az egyes országok újranyitásakor magasabb szinten rögzül az infláció”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

[1] A konkrét értékpapírok említése nem tekintendő az azok megvásárlására vagy eladására vonatkozó javaslatnak, és csak illusztrációs célokat szolgál.

A fenti gazdasági folyamatok közepette viszont a kötvények kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Az emelkedő (és már megérkezett) infláció és a későbbiekben várhatóan magasabb kamatok miatt a fix jövedelmet fizető (kötvényjellegű) eszközök nehéz helyzetbe kerülhetnek. A kötvények feszült piaci időszakokban meg tudják őrizni biztos menedék státuszukat, de a lendületes növekedéssel és inflációval jellemezhető szakaszokban háttérbe szorulnak a részvényekhez képest.

Eközben szűkült a növekedési részvények és a hagyományos ágazatokban működő vállalatok részvényei közötti rés. A befektetőket az év hátralévő részében és még az után is vélhetően leköti majd a Covidot követő időszakra ígért jelentős technológiai változásokból tőkét kovácsolni képes vállalatok és a tágabb közgazdasági körülmények normalizálódásából közvetlenül profitáló cégek versengése.

Az évből eddig eltelt időszakban Amerikában a Dow Jones Industrials Average és a főképp technológiai irányultságú NASDAQ Composite index csaknem azonos nyereségekről számolt be. Az elmúlt hat hónapban mindkét index rekordszintekre kúszott − kettejük közül a közelmúlt nyertese a NASDAQ volt[1]. Az európai részvénypiacok még az USA-nál is látványosabb hozamokról számoltak be – ez alól az egyetlen és feltűnő kivételt az Egyesült Királyság jelentette. Az alacsonyabb bázisról induló és a gazdasági talpra állás korábbi szakaszában járó európai részvények kedvezően reagáltak a javuló belföldi kilátásokra és az USA erős gazdasága és a szintén erős dollár által jelentett komoly vásárlóerőre[2].

Az ázsiai piacok ehhez képest csalódást keltettek: újból fellángolt a koronavírus-járvány (még a korábbi hullámokat elkerülő országokban, például Ausztráliában is), ami nem tett jót a befektetők hangulatának. India és Malajzia szintén nehéz helyzetbe került, és a közelmúltban Japánban is meghosszabbították a szükségállapotot. A hitelkihelyezés lassulása Kínában – melyre az év első negyedében tapasztalt rekordvolument követően, mesterséges beavatkozások nyomán került sor – szintén aggodalomra adott okot[3].

2021 legfigyelemreméltóbb közgazdasági fejleményei eddig az emelkedő infláció és a „túlméretes” gazdasági növekedési mutatók voltak (bár a 2020-as adatokhoz képest nem volt nehéz látványos eredményeket produkálni). A fejlett országok közül az első negyedévben az USA járt az élen: az előző évi szinthez képest 6,4%-os fejlődést tudott elérni. Kínában az első negyedévben megdöbbentő mértékű, 18,3%-os növekedést regisztráltak, bár ezt természetesen annak fényében kell vizsgálni, hogy 2020 hasonló időszakában az ország gazdasága az első koronavírus-hullám miatt éppen látványos hanyatlásban volt[4].

Az USA-ban a Fed kedvenc inflációs mérőszáma – az alapvető személyes fogyasztási kiadások költsége, a PCE – májusban a célelőirányzatot jelentősen meghaladó, évi 3,4%-os ütemben nőtt[5]. Nem vitás, hogy már önmagában ez is okoz némi fejtörést a Fed-nek. Júniusban az amerikai jegybank döntéshozóinak többsége úgy nyilatkozott, hogy véleménybe szerint a kamatlábak emelésére a vártnál egy évvel korábban, már 2023-ban sor fog kerülni.

„Ennek alapján feltételezhetjük, hogy az USA-ban tovább folyik majd az erőteljes növekedés, így a befektetési környezet hasonló lesz az első félévihez. Európa, Japán és több feltörekvő ország, például India és Brazília korlátozásainak feloldása a világgazdasági növekedésre is pozitív hatással lesz, ez pedig csökkentheti a megszorítások által súlyosan érintett ágazatok, például az utazásszervezők és a légitársaságok részvényeire nehezedő nyomást”- mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Ahogy a talpra állás egyre inkább lendületbe jön, az USA-felől más, potenciálisan lendületet nyerő piacok és az egyre nyitottabbá váló gazdaságra kedvezően reagáló és növekedési riválisaikkal szemben vonzó alternatívát kínáló részvények felé történő rotációra is sor kerülhet. Európa, mely gazdasági szempontból már megkezdte az USA-hoz való felzárkózást, további jó lehetőségeket kínálhat ezen a téren. Az e héten napvilágot látott adatok szerint az európai gyártóipari növekedés 24 éve nem látott magasságba szökött[6].

Szokás szerint persze kockázatok is vannak. Az USA és Európa vállalatai jelentősen túlteljesítették az első negyedévi nyereségvárakozásokat, és most a részvénypiacok azt várják, hogy a vállalati eredmények megfeleljenek a fokozott várakozásoknak. Ha e téren csalódásra kerülne sor, a piacok némi lélegzethez juthatnának. A jelenlegi várakozások szerint az USA-ban a nyereségek 2021-ben kb. 35%-kal fognak nőni. Mivel a kőolaj ára jelenleg 75 dollár körül van hordónként, az energetikai vállalatok a második negyedévben várhatóan az eddigi legmagasabb nyereségnövekedésükről fognak beszámolni, de a nyomukban ott lesznek (főleg a légitársaságoknak köszönhetően) az iparvállalatok, valamint a nem alapvető fogyasztási cikkeket előállító cégek papírjai is[7].

Az esetleges pozitív meglepetésnek a Fed is útjába állhat, főleg, ha a későbbi bejelentések a rekordalacsony kamatokkal jellemezhető időszak vártnál korábbi befejeződését vagy a pénznyomtatás és az eszközvásárlási program kivezetését jelzik majd előre. Az amerikai infrastrukturális költségvetési csomag kétpárti jóváhagyását célzó tárgyalások még jócskán elhúzódhatnak, de a legutóbbi hírek szerint végül létrejöhet a megállapodás.

„Most, hogy küszöbön áll a több kontinenst érintő, összehangolt gazdasági talpra állás, minden korábbinál célszerűbbnek tűnik egy globálisan diverzifikált részvényportfólió fenntartása”- tette hozzá Al-Hilal István.

[1] Bloomberg, 21.07.01. és 21.05.12.

[2] Bloomberg, 21.07.01. és 21.05.12.

[3] Bloomberg, 21.07.01. és 21.05.12.

[4] Bureau of Economic Analysis, 21.05.27. és National Bureau of Statistics of China, 21.04.20.

[5] Bureau of Economic Analysis, 21.06.25.

[6] IHS Markit, 21.07.01.

[7] FactSet, 21.06.25.

A Kínával foglalkozó Fidelity elemzőik több mint fele arról számolt be, hogy a vállalatvezetők magabiztosabban tekintenek az előttünk álló év elé: mindössze 4%-uk szerint romlott a hangulat. Havi szinten decemberről januárra tovább javult a helyzet megítélése, annak ellenére, hogy globálisan ezzel ellentétes folyamat zajlott, miután számos országban új Covid-19 mutációkat fedeztek fel.

Kínát először döntötte le a lábáról a járvány, viszont elsőkén is lábalt ki belőle, és most egyre nagyobb lendülettel zajlik a talpra állás: a vírus terjedését jórészt sikerült megfékezni, és az exportőr vállalatok kihasználják az ellátási láncoknak a nyugati országokban bekövetkezett fennakadásait. Míg a nemzetközi vállalatok a talpra állásnak még csupán a legelső szakaszában járnak, Kínával foglalkozó elemzők már arról számolnak be, hogy az általuk vizsgált vállalatok jóval előrébb járnak a gazdasági ciklusban: 36%-uk szerint az ágazataik az expanziós szakasz közepénél tartanak, szemben a 24%-os globális átlaggal. Mindössze 18%-uk nyilatkozott úgy, hogy az ágazatuk a talpra állás kezdeti szakaszában jár, ami jóval alacsonyabb, mint a 34%-os globális átlag.

Eközben a Fidelity Kína-szakértői a munkaerőpiac előttünk álló 12-havi alakulásával kapcsolatban is optimistábbak, mint a többi régióval foglalkozó kollégáik. A szakemberek szerint a kínai cégek dolgozói létszáma idén átlagosan 6%-kal fog nőni, szemben a 2%-os globális átlaggal és az Európára és Japánra jellemző csökkenéssel.

1. grafikon: A munkaerő-felvételi tervek kedvező hangulatot jeleznek Kínában[1]

Az általános optimizmus ellenére Kínának egy csak rá jellemző kihívással is szembe kell néznie az idén: ez az egyetlen olyan régió, ahol az elemzők a finanszírozási költségek növekedését jelzik előre, és ahol a csődhányad-mutatók nőni fognak az előttünk álló 12 hónap során.

Ahogy a talpra állás halad a maga útján, a látóhatáron egyre jobban érzékelhető a monetáris politika normalizálódása – vagy legalábbis az ehhez kapcsolódó várakozás. A finanszírozási költségeket tovább növelik az ingatlanspekuláció visszaszorítását célzó szigorú intézkedések, például az ingatlanfejlesztőknek és a lakásvásárlóknak adott bankkölcsönökre vonatkozó korlátozások.

[1] A Fidelity International évente közzétett Elemzői Felmérése a világ különböző tájain dolgozó saját elemzőink véleményét összegezve kb. 15 000 különálló vállalati kapcsolatfelvétel eredményét foglalja össze annak érdekében, hogy mely fontosabb trendek határozzák meg jelenleg a vállalati szférában zajló eseményeket.* A teljes felmérés itt olvasható.