A Fed 0,75%-kal emelte a kamatokat, és az EKB is megerősítette a júliusra tervezett 0,25%-os emelést, sőt, egy eddig meg nem nevezett mértékű, szeptemberi emelést is, melyre akkor kerülne sor, ha az infláció továbbra is magas maradna. Az európai jegybank azt is bejelentette továbbá, hogy 2022. július 1-jével befejezi az eszközvásárlásokat. A piacok némileg fellélegeztek, miután az EKB felvetette, hogy megvédené a nagyobb adósságállománnyal küzdő tagjainak egy részét az emelkedő hitelköltségektől azzal, hogy a lejáró hiteleket rugalmasan újra befekteti és létrehoz egy új „antifragmentációs” (az elaprózódást gátló) eszközt.

Kína fokozatos gazdasági talpra állása igazi fénysugárnak számított: májusban magához tért az ipari termelés. Csakhogy az elhúzódó ukrajnai háború változatlanul rányomja bélyegét a befektetői hangulatra, és Európában súlyosbodik az energiaválság, mivel Oroszország csökkentette a Németországnak, Olaszországnak és más EU-tagállamoknak szállított földgáz mennyiségét.

Júniusban lassult az eurózóna PMI-je

Forrás: Fidelity International, Bloomberg, 2022. június

Az euróövezeti üzleti aktivitás júniusban a recessziós aggodalmak felerősödésével 16 hónapja nem látott szintre esett vissza. A kompozit beszerzési menedzser index júniusban 51,9-re csökkent, ami a kereslet növekedésének megtorpanását jelzi. A legnagyobb visszaesés a feldolgozóiparban volt megfigyelhető, ahol két év óta először csökkent a termelés. Ez a folyamat júliusban felgyorsulhat, mivel az új megrendelések száma egyre alacsonyabb.

A szolgáltató szektor kibocsátásának növekedése január óta a legalacsonyabb szintre esett, mivel csökkent az új megrendelések száma. Bár a beszállítói csúszások továbbra is mérséklődnek, ez valószínűleg a termékek iránt megnyilvánuló alacsonyabb keresletnek és a jelentős raktárkészlet-felhalmozódásnak tudható be.

A munkahelyek számának növekedése 13 hónapja nem látott mélypontra mérséklődött, mivel a vállalkozások mind a gyártás, mind a szolgáltatások területén lefelé módosították a terjeszkedési terveiket. Az eurózóna inflációja magasabb volt a vártnál, és 8,6%-os mértékével júniusban újabb rekordot döntött.

Az összesített eredményvárakozás-revíziók az egyre pesszimistább gazdasági kilátások ellenére szinte minden európai ágazatban továbbra is pozitívak. A legfrissebb vállalati eredmények azt mutatják, hogy az összesített nyereségmarzsok még mindig magas szinten vannak.

„A piac azonban már most beárazta a gyengülő eredménykilátásokat, és leminősítésekre számít. Tekintettel a piac előre diszkontáló mechanizmusként betöltött szerepére, ügyelünk arra, hogy ne váljunk egyre borúlátóbbá e folyamattal párhuzamosan, mely lényegében tovább súlyosbítja a negatív hangulatot. A részvényválogatóknak lehetőségük van olyan vállalatok felkutatására, amelyeknél a nagyon negatív forgatókönyvek már be vannak árazva, és ezért korlátozott a további értékromlás esélye. Ezeknek a lehetőségeknek a megtalálását az egyes vállalatok korábbi recessziós időszakokban elért eredményeinek elemzése is elősegítheti”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója.

Továbbra is tart az európai eredménynövekedés

Forrás: Fidelity International, Bloomberg, 2022. június

Már több mint 18 hónapja, hogy a Goldman Sachs kilátásba helyezte az új “szuperciklust”, és bár az ukrajnai háború megbonyolította a helyzetet, a tartósan magas árupiaci termékárakat alátámasztó körülmények mit sem gyengültek. A 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző évtizedhez hasonlóan a zöld átmenet követelményei miatt bizonyos nyersanyagok iránt óriási a kereslet, és ez a jövőben is így lesz. Emiatt hosszú távon várhatóan emelkedni fog egyes fémek, pl. a nikkel, a kobalt és a lítium ára – ezek ugyanis a világ számára immár nélkülözhetetlen elektromos infrastruktúra kulcsfontosságú alapanyagai –, és a szén átárazódására is sor kerülhet. Ha ez továbbra is igaz marad, a befektetők új paradigmával kerülnek szembe.

Történelmileg, amikor az árupiaci termékek szárnyalnak, a növekedési részvények – többek között a technológiai és sok más olyan részvény, amelyek a világjárványból való globális kilábalás során látványosan meneteltek – általában kevésbé teljesítenek jól, mint a value jellegű eszközök, például a pénzügyi vagy a fogyasztási papírok. Ugyanez igaz az S&P 500 indexre is, amely történelmileg leginkább az árupiaci termékek árával ellenkező irányba tendál. Gondoljunk erre úgy, hogy a régi gazdaság áll szemben az újjal, vagy az alapvető szolgáltatók a hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatókkal.

A szuperciklus-elmélet végső megítélése még hátravan, és addig még a helyzet is változhat. Az elmúlt hat hónap során az olajpiacon tapasztalt feszültségek enyhülhetnek, a világgazdaság kemény landolása lefelé húzhatja az árupiaci árakat, a közel-keleti és az amerikai olaj- és gázipari beruházások pedig újra fellendülhetnek.

Környezeti szempontból azonban a világ nagy része olyan pályára állt, amely a városok és az infrastruktúra ahhoz hasonló, radikális átalakítását követeli meg, amilyenre Kína 2000-es évekbeli növekedése vagy Európa és Japán 1950-es évekbeli újjáépítése során került sor. „Ha ez bekövetkezik, az egyrészt azt jelentheti, hogy a megélhetési költségekhez kapcsolódó válság egy ideig még velünk marad, miközben a strukturális infláció beágyazódik, másrészt azt, hogy a befektetők elnyerik jutalmukat azért, hogy a zöld átmenetre, például a villamosításra, új fűtési és közlekedési rendszerekre és az új élelmiszer-termesztési és -csomagolási módszerekbe irányuló beruházásokra is fordítanak tőkét” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Eközben a pénzügyi rendszert is megtisztíthatjuk az évtizedes központi banki bőkezűség miatt előállt tőkeelosztási hibáktól. A reáleszközök a pénzügyi eszközök rovására fognak profitálni – sok ilyen buborék már most kipukkanóban van. Mindez nem lesz egyszerű, de a rendszerváltás sosem az.

A Teslától a Texas Instrumentsen át a Shenzhou International ruházati óriásig minden cég a tevékenysége átszervezésén és a helyzet megoldásán dolgozik: a termelést és a munkaerő-felvételt leállították – vagy éppen ellenkezőleg, felpörgették, az ellenálló képesség javítása és a beszállítói késedelmek vagy áruhiány kiküszöbölése érdekében felduzzasztották a raktárkészleteiket, vagy komoly összegeket költöttek technológiai fejlesztésekre. Némelyikük külföldre helyezte át a termelést, mások haza- vagy közelebb költöztették a gyártást. Nem egyszerű deglobalizáció ez – a cégek válaszlépéseinek köre és mértéke olyan módon rajzolja újra a beszállítói hálókat és viselkedést, hogy ezeket a folyamatokat talán már pontosabb lenne a „reglobalizáció” névvel illetni.

A globális zavarok egyetlen piacot sem hagytak érintetlenül – gondoljunk csak arra, hogy még a kínai vállalatok is átalakították az ellátási láncaikat, hogy kevésbé kelljen az ország kontinentális részén zajló gyártási folyamatokra támaszkodniuk. Egy március elején készült felmérés szerint a Fidelity International elemzőinek 74%-a a Covid-járványt, 70%-a pedig a nyersanyaghiányt jelölte meg az általa vizsgált vállalatok ellátási láncaiban mutatkozó fennakadások fő okaként. Az ukrajnai katonai összecsapás azóta tapasztalható eszkalálódása csak még súlyosabb kihívások elé állította a globális ellátási láncokat.

1. ábra: A Covid és a nyersanyaghiány fennakadásokat okoz az ellátási láncokban

Merre tovább?

A szakértők nem először mondják, hogy a jelenlegi kihívások a globalizáció halálát jelentik. „Szerintünk azonban nem erről van szó. Annak alapján, amit a Fidelity globális elemzői hálózatának tagjai a „terepen” – főleg az ázsiai gyártóközpontok körül – tapasztalnak, a globalizáció él és virul, csak éppen gyors átalakulásban van. Míg ennek rövid távú hatásai egyértelműek, látjuk azokat a vállalatokat is, amelyek átalakított, a korábbinál jobban diverzifikált beszállítói hálózattal kerülnek ki a jelenlegi zavaros időszakból, ez pedig hosszú távon még ellenállóbbá teszi őket a külső megrázkódtatásokkal szemben. Mi lényegében ezt értjük reglobalizáció alatt”- teszi hozzá Al-Hilal, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Az, hogy a fentiek hogyan alakítják át három kulcsfontosságú ázsiai ágazat, a ruházati ipar, a szállítmányozás és a félvezetőgyártás területén működő vállalatok az ellátási láncukat, a Fidelity szakértői tanulmányozták az elmúlt időszakban.

A ruházati ipar és a diverzifikáció

A Nike, a Uniqlo és a Lululemon számára ruházati cikkeket gyártó Shenzhou International Group az utóbbi években változatosabbá tette az ügyfélkörét és külföldi üzemek létesítésével próbálta megóvni ellátási láncát a zűrzavaros világgazdasági események hatásaitól.

Sajnos azonban mindez nem segített a kötöttáru-előállító vállalatóriáson, mely márciusban eddigi története legrosszabb évéről tett közzé beszámolót, és 2005-ös alapítása óta először az eredménye is csökkent. A Shenzhou az elmúlt évtizedben sok más Kínában bejegyzett gyártóhoz hasonlóan úgy próbálta diverzifikálni a kockázatokat, hogy egyes műveleteket külföldre költöztetett. Azonban ahogy a Covid a leküzdésére tett jogszabályi erőfeszítéseket is rendszeresen kicselezi, a cégeknek azzal is szembesülniük kell, hogy a járvány a földrajzi megfontolásokra is fittyet hány.

Tavaly áprilisával kezdődően a Shenzhou kambodzsai és vietnami gyárait többször is utolérte a pandémia, így le kellett állítani mind a gyártást, mind a kiszállítást. A cég ekkor egyes gyártási folyamatokat a kelet-kínai Ningboban működő bázisára költöztetett át, ahol viszont magasabbak az üzemi költségek. De ez sem volt elég, mert a járvány visszatért Kína kontinentális részére és komoly fennakadásokat okozott a munkaerő-felvételi folyamatban. Amikor az év negyedik negyedévében végre teljes gőzzel beindulhatott a munka a vállalat délkelet-ázsiai üzemeiben, hirtelen 40%-kal feljebb ment a gyapot ára, ami újabb csapást mért a Shenzhou előállítási költségeinek alakulására, mivel a cég a negyedik negyedévben kénytelen volt teljesíteni a harmadik negyedévben már elvállalt megrendeléseket.

Az offshoring-erőfeszítések ellenére hasonló megrázkódtatásokkal kellett megküzdenie például a hongkongi Cirteknek is, mely Bangladesben és Vietnámban működtet gyártólétesítményeket. A Cirtekre nem csak a Covid-járvány, hanem a kínai-amerikai kereskedelmi háború és a Brexit is súlyos csapásokat mért. Kínában a textilgyárak Hebeitől Guangdongig az első negyedév javát lezárásban töltötték, és a kereslet is töredékére zsugorodott. Közülük sokan – a Hyundai Motor autógyárhoz, a Samsung tech-óriáshoz és a vízierőművek gyártásával foglalkozó Power Construction Corphoz hasonlóan – a közelmúltban a szomszédos Délkelet-Ázsia irányában (és azon túlra) terjeszkedtek, ahol olcsóbb a munkaerő, esetenként lazábbak a jogszabályok és – legalábbis erre számítottak az érintett cégek – stabilabbak az ellátási láncok. Most a világjárvány által okozott fennakadások hatására számos ágazatban valószínűleg megkezdődik e termelési hálózatok átszervezése, átalakítása.

Szállítási és logisztikai nehézségek

A globalizált világban nagy nyomás nehezedett az árrésekre – emiatt alakult ki a „just in time” (éppen időben) beszállítói rendszer, mellyel minimálisra lehetett csökkenteni a raktárkészleteket. Most a járvány arra kényszeríti a cégeket, hogy „just in case” alapon készleteket felhalmozva minden eshetőségre készen álljanak. De a raktárkészletek egy további, banális logisztikai tényező miatt is duzzadnak: az utóbbi időben szinte képtelenség teherhajót találni.

A szűk keresztmetszeteket világszerte három fő torlódási pont okozza. Az USA kikötői, főleg a nyugati parton, az elavult infrastruktúra és a munkaerőhiány miatt váltak zsúfolttá. A kínai partvidék a Coviddal küzd, az ukrajnai konfliktus pedig a Földközi- és a Fekete-tengeren okoz gondokat.

A konténerdíjak az elmúlt két évben szédítő tempóban nőttek, mert ahogy egyre többen dolgoznak otthonról, a fogyasztói kereslet a szolgáltatások felől az árujavakra helyeződött át. A teherhajók kapacitása nem tudott kellő ütemben bővülni, a profitok pedig az égbe szöktek és továbbra is rányomják bélyegüket a konténerágazatra. Miközben a szállítmányozók a konténerhiány következményeit próbálták kiküszöbölni, az öregedő nyugati kikötők azzal küzdöttek, hogy az üzemeltetők a Covid miatt az elmúlt két évben bevezetett megszorítások miatt nem fordítottak kellő tőkét a feldolgozókapacitás bővítésére. Egyes nagyobb kikötők, például Los Angeles és Long Beach nem bővítették kellő mértékben a kapacitásukat, így most nem tudnak megbirkózni a hirtelen megnövekedett kereslettel sem. A konténerhajók pedig egyre nagyobbak – jó példa erre az Ever Given nevű, 400 méteres gigász, mely egy időre teljesen megakasztotta a Szuezi-csatorna forgalmát, amikor tavaly keresztbe fordulva elállta a többi hajó útját.

Ami Ázsiát illeti, Kína nem tudta legyőzni a koronavírust, és ez megnehezítette a beérkező áruk kirakodását és a szárazföld belseje felé történő továbbítását is. A közelmúltban Sanghajban bevezetett megszorítások teljesen szétzilálták az Apple és több más cég ellátási láncát. Némelyikük az exporttevékenységét az év elején, amikor a néhai brit gyarmat az ötödik Covid-hullámmal küzdött, hongkongi és más telephelyekről Kína kontinentális részére helyezte át, de most éppen az ott kialakuló újabb hullámmal kell farkasszemet néznie. Miközben a Covid és a nyomában járó lezárások újabb és újabb kínai városokat, például Csengcsout és Hsziant vesznek ostrom alá, a kínai központi bank áprilisban már azt sürgette, hogy a logisztikai cégek kapjanak hiteltámogatást a megtépázott ellátási láncok megmentése érdekében.

2. ábra: A globális flottamérethez képest jelentősen csökkent az új szállítási kapacitás

A cégek semmit nem bíznak a véletlenre, ha a raktárkészletek mértékéről van szó. A Fidelity márciusi felmérésében az elemzők úgy nyilatkoztak, hogy az általuk vizsgált vállalatoknak kb. 10 százaléka csökkentette a raktárkészletét az előző 12 hónap során. A raktérkészlet-bővítésben többek között az alapanyag-előállítók, az ipari termelők és az informatikai vállalatok jártak az élen.

A személyautó-raktárkészletek példája jól illusztrálja, hogy mennyire alulbecsülték a vállalatvezetők az ellátási láncukba tartozó főbb alkatrészek elérhetőségének rugalmatlanságát. Amikor a járvány kezdetekor, 2020 elején szinte nullára csökkent az általános kereslet, az autógyártók lemondták a chipmegrendeléseiket. Az autókban sok olyan nagy tételben szállítható félvezetőt használnak, melyek a chipgyártók termékpalettáján az alacsony árrésű termékek közé tartoznak. Amikor hónapokkal később helyreállt a makroszintű kereslet, az autógyártók azt látták, hogy a chipgyártók már más, igényesebb termékek előállítására álltak rá, és már nem tudnak egyszerűbb integrált áramköröket szállítani.

A kevésbé igényes, nyolccollos ostyák gyártókapacitása egyáltalán nem nőtt az utóbbi öt évben, és most a korábban ilyet használó autógyárak úgy igyekeznek feléleszteni az ellátási láncaikat, hogy megpróbálják rávenni a chipgyártókat, hogy kb. kétmillió dolláros egyszeri „díj” ellenében a költségesebb, tizenkét collos gépsorokra költöztessék át az autógyáraknak szánt chipek gyártását.

Inkább helyben maradnak a chipgyártók

A kialakult helyzetre adott válaszként a kínai chipgyártók megpróbálják helyben megoldani a gyártást, hogy kiküszöböljék a globálisan tapasztalható szűk keresztmetszeteket. Több cég, például a Silergy Corp. és az SG Micro Corp. az elmúlt évben fel is gyorsította a folyamatot, hogy kikerülje az Egyesült Államok és Kína közötti, egyre fokozódó geopolitikai feszültségek hatását.

A Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (TSMC) nevű világszínvonalú chipgyártó kínai megfelelőjének megteremtése érdekében a kínai cégek minden trükköt bevetettek: megpróbálták elcsábítani a TSMC és annak riválisa, a Samsung Semiconductor mérnökeit, és a megszerezni kívánt külföldi szakemberek által megszokott vállalati kultúrában szokásos mellékjuttatásokat kezdtek kínálni. Az elemzők szerint ezek a praktikák eddig általában nem javították az érintett cégek versenyképességét, de a helyben történő gyártás ötlete továbbra is egyre népszerűbb – méghozzá nem csak Kínában. A Texas Instrumentshez hasonló USA-beli cégek is ezzel a modellel próbálkoznak, és maguk próbálják előállítani a szükséges chipeket, részben azért, hogy belföldre tereljék az ellátási láncukat.

Tanulságok a befektetők számára

A fenti erőfeszítések sikere azon múlik, hogy sor kerül-e a globális infrastruktúra régóta esedékes modernizálására. Az Egyesült Államok kikötőiben már hozzáláttak a konténer-feldolgozási kapacitás növeléséhez, bár ez esetenként akár újabb három-öt évbe is beletelhet, és függhet attól is, hogy a szállítási díjak továbbra is viszonylag magasak maradnak-e.

Ahogy szaporodnak a Kínát érintő makrogazdasági kihívások és világszerte nő az infláció, a már amúgy is az ellátási láncokat érintő megrázkódtatásokkal küzdő vállalatoknak még az egyre zűrzavarosabb tőkebevonási környezettel is szembe kell nézniük, márpedig a csökkenő forgalom mellett mind nagyobb jelentősége van a mérlegek stabilitásának fenntartásához egyre fontosabb finanszírozás előteremtésének is. Vegyük például az ázsiai légitársaságokat – ebben az ágazatban a cégek ritkán bocsátanak ki értékpapírokat, márpedig a Singapore Airlines, az egyik legjobb tőkésítettségű globális légitársaság, melynek ráadásul még minősítése sincs, mivel nagyon jó hozzáférése van a finanszírozási forrásokhoz, a járvány kezdete óta kétszer is új kötvényekkel jelentkezett a piacon.

3. ábra: A kínai PMI recesszióra utaló tartományba csúszott

Ami a keresleti oldalt illeti, a befektetők egyre szelektívebbé válnak. Az olyan ágazatokban működő vállalatok, mint a gépipar és a mezőgazdaság, amelyeknek a minősítésük vagy korlátozott rendelkezésre állásuk alapján pedig nagyon népszerűnek kellene lenniük, egyes esetekben nem tudtak lendületbe jönni, mivel a piac egyre érzékenyebbé válik az olyan tényezőkre, mint a kibocsátási méret, az értékeltség, vagy éppen a környezetvédelmi és vállalatirányítási aggályok.

Hiába nem ismer határokat a Covid, a földrajzi diverzifikáció még mindig ütőkártyát jelent a vállalkozások kezében. Az újabb kínai lezárások miatt minden élelmiszer- és italgyártó vállalat nyomás alá került, de a nagyobb lábnyommal, akár néhány globális leányvállalattal rendelkezők, például a Haidilao Holding International nevű hotpot-lánc mégis némi előnyt tudnak kovácsolni abból, hogy Ázsia nem minden országa kezeli egyformán a járványt.

„Hosszabb távon az újrakonfigurált félvezetőipar körül is új globális ellátásilánc-modellek fognak kialakulni. Ahogy három évtizeddel ezelőtt a csak chipgyártással foglalkozó TSMC is alaposan felrázta az akkoriban saját chipgyártó részleggel rendelkező vállalatok által uralt piacot, a közelmúltban tapasztalt ellátási fennakadások is új alapokra helyezik a modern technológiai ellátási struktúrát. A műszaki eszközök egyre nagyobb mértékű konnektivitását kihasználó termékeket előállító vállalatok, például a Tesla autógyár és a háztartási elektronikai cikkeket gyártó Midea Group vállalatóriás egyre több olyan szakembert vesznek fel, akik ismerik ezt a területet és valamilyen módon közük van a TSMC-hez. Így használják ki, hogy a nagy múltú tajvani gigavállalat mindig is szoros kapcsolatot ápolt a megrendelőivel − és egyre nagyobb arányban fogják saját maguk előállítani a termékeikhez szükséges chipeket” – mondta el Al-Hilal István.

Egyértelmű, hogy a piacvezető gyártók számára az eddigi megrázkódtatások nem a globalizáció végét, hanem egy új szakasz kezdetét jelentették, melyben újrarajzolt ellátási láncok mentén zajlik majd tovább az élet.

A Fed hozhat kellemes meglepetést Kínának

A Fidelity szerint a piac – Kínát is ide értve – nincs felkészülve a globális növekedés lendületének további lassulására. Emellett a globális likviditás vártnál gyorsabb kivonása is olyan kritikus kockázat, amely hideg zuhanyként hatna. Ezzel szemben ha megfordulna az a piaci vélekedés, hogy az infláció tartós lesz, vagy ha a Fed a vártnál mérsékeltebb likviditáskivonás mellett döntene – és ezt megfelelően kommunikálná, és 2022-ben kevesebb vagy egyetlen kamatemelést sem hajtana végre – az kellemes meglepetésnek számítana.

Fektessünk kínai ingatlanba?

A kínai ingatlanszektor egyszerre kínálhat lehetőségeket és kockázatokat. A közelmúltban támogató jellegű szakpolitikai beavatkozásokra is volt példa, de a Fidelity nem számít a hatályban lévő szigorító intézkedések teljes visszavonására. Az ingatlanpiac konszolidációs fázisban van, amelyet a finanszírozási költségek kettőssége hajt – ez utóbbi az ingatlanfejlesztők növekedését meghatározó egyik fő tényező. A jó minőségű, tőkeerősebb ingatlanfejlesztők kedvező helyzetbe kerülnek. Ők lesznek az ágazat konszolidációs tendenciájának fő haszonélvezői, mivel továbbra is képesek finanszírozáshoz jutni, emellett a stabil üzleti modellek és a vonzó földportfóliók is előnyükre szolgálnak majd. „A kínai ingatlanszektorban azonban továbbra is fennmarad a volatilitás, különösen a gyengébb magas hozamú kötvények esetében. Ezért a gondos kiválasztás kulcsfontosságú lesz” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Hol tart az ESG?

Ami a fenntarthatósági trendeket illeti, Ázsia el van maradva a fejlett piacok mögött. De mivel a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (ESG-) tudatosság ebben a régióban is gyorsan javul mind a vállalatok, mind a befektetők körében. A Fidelity szerint e lemaradás egy részét sikerül majd ledolgozni. 2021-ben meredeken nőtt az Ázsiában kibocsátott GSS- (Green, Social and Sustainability, vagyis környezetvédelmi, társadalmi és fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő) kötvények száma.

Az ESG-kihívásokkal rendelkező vállalatoknak az elsődleges piaci új kibocsátásaikkal „ESG-prémiumot” kell kínálniuk, ami annyit jelent, hogy magasabbak lesz a finanszírozási költségeik. A technikai támogatás a vártnál gyengébb, ezért kevesebb befektető jegyez az új kibocsátású papírokból – e jelenség mértéke meglepő volt.  Ez arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy további erőforrásokat szenteljenek az ESG-tematika felfuttatásának. A Fidelity belső kutatási eredményei azt mutatják, hogy az USA-ban és az EU-ban eltűnőben van az ESG-prémium, mivel a legtöbb kibocsátó már eleve „jó ESG-polgár”.  Ugyanakkor az utóbbi időben Ázsiában hangsúlyosabbá vált az ESG-prémium. Ahhoz, hogy kihasználhassuk e piac előnyeit, pontosan meg kell értenünk a működését, mivel az ázsiai vállalatok ESG-jellemzői is egyre javuló tendenciát mutatnak.

Kínában központi kérdés a jövedelmek egyenlőtlensége és az adatbiztonság

Kína strukturális szempontból jelenleg két égető problémával áll szemben: a jövedelmek egyenlőtlenségével és az adatbiztonság kérdésével. Annak idején, a reformok kezdetén az ország „A folyón a köveket kitapogatva kelünk át” névre keresztelt modell, vagyis a növekedési és fejlődési problémák pragmatikus kezelésének programja alapján látott hozzá a kínai sajátosságokkal fűszerezett szocialista piacgazdaság bevezetéséhez. Négy évtizeddel később Kína most a folyó közepén jár, ahol a nyugati országok példája már vajmi keveset segít, főleg ami a jövedelmi egyenlőtlenségek és az adatbiztonság kérdését illeti. A közelmúltban bevezetett jogszabályváltozások azt bizonyítják, hogy Kína valóban törekszik a jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására és az adatbiztonsággal kapcsolatos kérdések megoldására, így aztán a külföldi befektetők most élénk érdeklődéssel várják, hogy milyen testet ölt majd ez az „Új Kína” modell: mennyire lesz sikeres, melyek lesznek a befektetéseket érintő, hosszú távú következményei, és hogy milyen mértékben fogadja el a többi ország.

Kína új modellt vezet be a fokozódó jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására

Kínában az elmúlt évtizedekben nőtt az egyenlőtlenség. Az ennek mérésére szolgáló Gini-együttható az 1987-es 30%-ról (ez akkoriban nagyjából megegyezett Svédországéval), 2016-ra 39%-ra nőtt, ami csaknem olyan magas, mint az USA-ban (a nagyobb százalékos érték nagyobb egyenlőtlenségre utal).

A jövedelmek eloszlásának egyenlőtlensége mögött országonként más-más okok állnak. Kínában a kormány megnevezett „három hegyet” – az ingatlanpiacot, az oktatást és az egészségügyet −, melyek szerintük kulcsszerepet játszanak a tendencia megfordításában. A három hegy megmászása érdekében az ország vezetői most felmelegítették a „közös jólét” koncepcióját, és ennek alapján új eszközökkel igyekeznek csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, akár annak árán is, hogy ezzel komoly fájdalmat okoznak a makrogazdaságnak és a pénzügyi szektornak.

A Fidelity szakértői úgy vélik, hogy a kínai kormány közelmúltbeli intézkedéseinek hatására a bürokraták és a jogszabályalkotók sokkal proaktívabban tudják felvenni a harcot a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen. Hszi Csin-ping elnök augusztus 18-án a közös jólétről tartott beszéde, melyben szó esett az újraelosztásról, a népjóléti kérdésekről, az adókról, a jótékonykodásról és a befogadó oktatásról is, régi témákat elevenített fel, de új tartalommal, és ahogy egyre jobban érzékelhető is, komoly politikai szándék van a megvalósítására is. A közös jólét elérésének céldátuma 2050, vagyis kereken harminc éves időtávról beszélünk. Arra számítanak, hogy a kínai kormány éppolyan fokozatosan és pragmatikusan halad majd előre, ahogy az elmúlt negyven év reformjai kapcsán tette, annak ellenére, hogy a komoly arculatváltás első lépése okozott némi zűrzavart. A befektetőknek eleinte fájhat a fejük, de a reformok hosszú távon vélhetően előnyökkel fognak járni. Az oktatást, az egészségügyet és az ingatlanszektort érintő új jogszabályok hatására nőhet a háztartások szabadon felhasználható jövedelme, aminek következtében fokozódik a fogyasztási és szolgáltatási célú kiadások összege, így ebbe az irányba billen majd át a gazdaság mérlege is.

Az már most is egyre világosabban látszik, hogy a „három hegybe” nehezebb lesz majd jövedelmezően befektetni, mivel ezek alkotják majd a közös jólét paradigmájának alappilléreit.

Miért pont ez a „három hegy”?

A kínaiak az említett „három hegyen” költik el a szabadon felhasználható jövedelmük legnagyobb hányadát. Bár a becslések eltérőek, de a lakhatásra fordítják e jövedelem akár 70%-át, szemben az OECD átlagának számító 21%-kal. Ha pedig hozzávesszük az oktatást és az egészségügyet, akkor elmondható, hogy a kínaiak e három célra fordítják a szabadon felhasználható jövedelmük akár 90%-át. Ez pedig elfojtja a fogyasztást a többi területen, annak ellenére, hogy Kína nagy erőkkel igyekszik fogyasztás- és szolgáltatás-alapú gazdasággá alakulni.

Az első hegy, az oktatás: A közelmúltban bevezetett új szabályok, melyek a főbb tantárgyak tekintetében lényegében betiltották a piaci alapú képzést és kimondták, hogy az oktatás csak tanítási napokon történhet, súlyos érvágást jelentettek az oktatással foglalkozó magánvállalkozásoknak. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett rövid távú gazdasági hatás korlátozott lesz, mivel az oktatási szektor a GDP-nek mindössze 4%-át adja. A jogszabály megalkotói arra számítanak, hogy az új szabályok hosszú távon több szabadidőhöz juttatják a diákokat és a szülőket a hétvégéken és az iskolai szünnapokon, csökkentik az iskolán kívüli oktatás költségeit, és ezáltal növelik a szabadon elkölthető jövedelem összegét. Egyelőre azonban még nem tudni, mennyire lesznek hatékonyak az új intézkedések, mivel a diákoknak így hétköznapjaik lesznek hosszabbak: este és akár éjjel is óráik lehetnek, és a hétvégén még több tanrenden kívüli tevékenységgel fognak foglalkozni, ez pedig nem feltétlenül fog a kívánt hatással járni.

A második hegy, az egészségügy: A kínai jogszabályalkotók egyértelművé tették, hogy csökkenteni kívánják a lakosság egészségügyi és orvosi ellátási költségeit. Kína lépéseket tett a mindenfajta betegségre kiterjedő, alapvető egészségbiztosítás bevezetése felé, ugyanakkor a gyógyszerek beszerzése még mindig drága a szabadalmi díjak és az importvámok miatt. A kormány kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a gyógyszerárak visszaszorítását, de az egészségügyi ellátás egészének olcsóbbá válása egyelőre még a távoli jövő zenéje.

A harmadik hegy, az ingatlanpiac: A kormány által a közös jólét útjában álló három hegy közül kétségkívül az ingatlanszektor a legmagasabb. A jogszabályalkotók több ízben hangsúlyozták az ingatlanárak kordában tartását lehetővé tevő, hosszú távú intézkedések fontosságát, mert csak így lehet bebizonyítani a lakosságnak, hogy az ingatlanspekulációval nem csak nyerhetnek, és ezáltal csökkenthető lenne a kínai gazdaság függése ettől az ágazattól. Az Evergrande ma is folyamatban lévő ügye jól jellemzi az ágazat helyzetét.

Az ingatlanokkal és a finanszírozásukkal kapcsolatos korlátozások az összeomlás szélére sodorták a legnagyobb és legjobban eladósodott kínai ingatlanfejlesztő vállalkozást. Ezek a jogszabályok által előidézett események rámutatnak, hogy a hatóságok kevéssé törődnek a makrogazdaságot és a pénzügyi szektort érő károkkal, pedig a jelenség más ágazatokat is bajba sodorhat, és számunkra azt is jól illusztrálják, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak a döntéshozók a harmadik hegy megreformálásának a nagy cél, a közös jólét elérése érdekében.

Ami a költségvetési politikát illeti, a hatóságok az ingatlanadót tartják a változás leghatékonyabb katalizátorának. Jelenleg az ingatlanok után Kínában csak akkor kell adót fizetni, amikor tulajdonosváltás történik. Az illetékesek hosszú távú megoldásként ehelyett egy évente megfizetendő, értékalapú adót tartanának a legjobbnak. Ennek bevezetése érdekében már dolgoznak az átfogó ingatlannyilvántartás összeállításán. A közös jólét, mint nagy cél égisze alatt az ingatlanadót inkább előbb, mint utóbb be is fogják vezetni. Ennek hosszú távú előnyei a következők lehetnek:

• A helyi önkormányzatok fenntarthatóbb finanszírozása: Kínában a helyi önkormányzatok finanszírozásának egyik alapja az ingatlanértékesítés után kivetett adó. Ha ehelyett az ingatlan birtoklását adóztatnák, akkor az önkormányzatok az értékesítés után befolyó adónál stabilabb és a magas ingatlanáraktól kevésbé függő jövedelemforráshoz jutnának, így már nem lennének közvetetten érdekeltek a magas ingatlanárak fenntartásában. Annak ellenére, hogy a jogszabályalkotók igyekeznek kordában tartani az államadósság összegét, a helyi önkormányzatok csődkockázata érezhetően megnőtt az utóbbi években. Hosszú távon az ingatlanadó stabilabb önkormányzati bevételeket és alacsonyabb hitelkockázatot eredményezne.

• Javulna a gyártóipar felvirágzásának esélye: Kínában az elmúlt 20 évben az ingatlan volt a legjövedelmezőbb eszközosztály, ezért most a lakossági befektetések jelentős hányadát ebben tartják, ami bizonyos mértékben kiszorítja a befektetések köréből a gyártóipari vállalkozásokat. A kormány által kitűzött célt, hogy az ingatlanspekuláció helyett a termékenyebb és zöldebb befektetéseket tegye meg a gazdaság motorjává, nem könnyű elérni, de nagy szükség lenne rá. Hosszú távon ha csökken az ingatlanszektorban elhelyezett befektetések megtérülése, és jogszabályi ösztönzőkkel is serkentik az innovációt, a befektetők vélhetően hajlandóak lennének a gyártóiparba is pénzt áramoltatni, ez pedig a termelékenység javulását eredményezné.

A kereslet által kiváltott növekedés lenne a helyes irány

A világ befektetői első kézből lehettek szemtanúi a kínai döntéshozók az irányú erőfeszítéseinek, hogy a kínai gazdaságot az exportból táplálkozó növekedés felől a fogyasztás- és szolgáltatás-alapú növekedés felé tereljék. „Bár sikerült némi eredményt elérni, még hosszú út áll a fogyasztás és a szolgáltatások előtt ahhoz, hogy a kínai GDP jelenlegi 50%-a helyett annak 70 vagy 80 %-át adják, ahogyan a fejlett országokban megfigyelhető. Szerintünk azonban a kereslet által kiváltott növekedés kedvezőbb út lenne Kína számára, mivel a kereslet a fogyasztást és a beruházásokat is magában foglalja, és Kínának a fejlődése jelenlegi szakaszában még szüksége van a beruházásokra. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy miképpen lehet a korábbinál jobb vagy zöldebb módon ösztönözni ezeket”- mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Kína adatvédelmi politikáját az USA és Kína közötti, elmérgesedő adatvédelmi háború határozza meg

Az USA és Kína viszonya ma dinamikusabb, mint korábban bármikor, és jelenleg új szakaszában jár, melyet a „három K” (konfrontáció, kollaboráció és kompetíció) határoz meg. A kínai hatóságok által az elmúlt hónapokban életbe léptetett, a technológiai ágazatot érintő egész sor új jogszabály hatására az adatvédelem a tech-háború homlokterébe került, és kiderült, hogy milyen fontos szerepet játszanak a technológiai és adatvédelmi jogszabályok az új kínai modellben.

Az internetes vállalkozások csaknem két évtizeden át akadálytalanul növekedhettek. Mint minden infrastrukturális szolgáltatónak, működésük korai szakaszában a digitális infrastruktúra kiépítőinek is szükségük van némi természetes monopolhelyzetre, hogy visszanyerhessék a kezdeti befektetéseik összegét, és méltányos hozamra tehessenek szert. Csakhogy ennek a szakasznak már régen vége, és e cégek túl nagyra nőtt hatalmának negatív hatásai mellett valósággal eltörpülnek a hatékonyság terén általuk nyújtott előnyök.

A közelmúltban életbe lépett jogszabályváltozások kétségtelenül megrémisztették a piacokat. De ha körülnézünk a világban, látni fogjuk, hogy nem Kína az egyetlen ország, amelyik most megpróbálja bepótolni, amit a technológiai ágazat felügyelete terén a múltba elmulasztott. Az USA, Európa és pár más ország vagy már tárgyalja, vagy most vezeti be az adatbiztonsággal, az algoritmus-alapú rangsorolással és a versenyellenes viselkedéssel kapcsolatos új jogszabályokat.

Kínában a lassuló belföldi növekedés és az állandósuló geopolitikai feszültségek miatt is célszerű gátat vetni a túlzott profitvadászatnak, mely kedvezőtlen hatással lehet a fogyasztók jólétére és elfojthatja az innovációt is. Kínának és egy sor más országnak most meg kell küzdeniük egy régi problémával: meg kell találniuk a kényes egyensúlyt a jogszabályi felügyelet és a vállalkozások ösztönzése között – ehhez pedig szükség lesz némi jogszabályalkotási kísérletezgetésre. Ezzel együtt a mostani jogszabályváltozások sebessége és agresszív jellege mindenkit meglepett. Idővel a Nyugat is hasonló problémákkal fog szembesülni, de az itteni kormányok egyelőre lassabban, megfontoltabban állnak a kérdéshez. Mivel azonban Kínában minden figyelmeztetés nélkül került sor a változtatásokra, a befektetők kénytelenek voltak bizonytalansági kockázati prémiumot érvényesíteni, mely a Fidelity szakértőinek véleménye szerint egy darabig még életben is marad, főleg azokon a területeken, amelyeken még további jogszabályváltozásokra lehet számítani.

A kínai tőkepiacok továbbra is befektetésre alkalmasak

A nemzetközi befektetői közösséget foglalkoztató legfontosabb kérdés most az, hogy alkalmasak-e még befektetésre a kínai tőkepiacok. „Amint azt láttuk is, ha a kínai kormány növelni tudja a lakosság szabadon elkölthető jövedelmét azáltal, hogy csökkenti a fogyasztók által a „három hegyen”, az ingatlanpiacon, valamint az oktatás és az egészségügy terén elköltött összegeket, és megreformálja a technológiai ágazatot, hogy javuljon az adatbiztonság, akkor valóban csökkenhet az egyenlőtlenség és felpöröghet az innováció. És mivel a jogszabályi beavatkozások nem okoztak jelentős mértékű tőkekiáramlást, és a renminbi árfolyama sem kezdett hirtelen hullámzani, úgy véljük, hogy a kínai tőkepiacok hosszú távon továbbra is befektetésre alkalmasak lesznek. Emellett változatlanul azt is gondoljuk, hogy a kínai államkötvények és az ország devizája hosszú távon a piaci átlagnál jobb teljesítményt fog nyújtani, bár az ingatlanszektoron nagyon rajta tartjuk a szemünket, hogy nem mutatkoznak-e az ottani problémák más ágazatokra történő átterjedésének kockázatára utaló jelek”- tette hozzá Al-Hilal.

A Fidelity szerint az „új kínai modell” sikere nagyrészt azon múlik majd, hogy mennyire jól tervezik meg a hivatalos irányelveket – a lépések sorrendje, a bevezetés módja és kommunikációja kulcsszerepet játszhat ennek a kínai gazdaság átalakítását célzó történelmi kísérletnek a sikerében. Bár az átmenethez évekre lesz szükség, ha az irányelvek (a jelenben és a jövőben is) megfelelően kidolgozottak lesznek, akkor a kínai gazdaság továbbra is a világgazdasági növekedés egyik motorja és egészséges hozamok forrása lehet. Egyelőre azonban még jelentős a bizonytalanság, miközben alakot ölt az „Új Kína” modellje.

Szoros összefüggés a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között

Az nem újdonság, hogy az osztaléknövekedésre hatással vannak az olyan tényezők, mint a cég versenyképessége és végpiacai, de a fenntartható működési modell és az előretekintő vezetőség szintén fontos. A Fidelity mintegy 4900 vállalatnak adott A-tól E-ig terjedő fenntarthatósági minősítést, és ezek elemzésével megállapították, hogy szoros összefüggés van a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között.

Átlagban az A fenntarthatósági minősítéssel rendelkező vállalatok mutatják fel a legmagasabb, 5%-ot meghaladó historikus osztaléknövekedést, és a D és E minősítésű papírok átlagos növekedése a legalacsonyabb mértékű. A trend nem teljesen lineáris, mivel az E minősítésű részvények mintájának kis populációja miatt az egyes vállalatok jobban torzíthatják a mediánt, mint a népesebb minősítési csoportok tagjai.

Ettől függetlenül az összefüggés egyértelmű, de vajon mi okozza? A környezeti és társadalmi kockázatok (és lehetőségek) megfelelő kezelése segíthet a vállalatoknak kivédeni a szabályozói költségeket, a pereket, a márkaeróziót és az elértéktelenedett/felhasználhatatlan eszközök (stranded assets) felhalmozódását. Eközben a stabil vállalatirányítás csökkenti a hitelekkel túlterhelt mérlegekben vagy a kockázatos, értékromboló hatású vállalatfelvásárlásokban rejlő kockázatokat. Mindez védi a profitot, mely így osztalékként kifizethető a részvényeseknek.

Az ágazat fenntarthatóságának is van jelentősége

Ugyanakkor a strukturális fenntarthatósági problémákkal küzdő ágazatokban működő vállalatok osztaléknövekedése gyengébb lehet, függetlenül attól, hogy e problémákat jól vagy rosszul kezelik. Például a két kőolajipari óriás, a Shell és a BP[1] az elmúlt évben egyaránt jelentős mértékben csökkentette az osztalék-kifizetését, hogy finanszírozni tudja az alacsony karbonkibocsátású eszközökre való áttérést. A megújuló energiahordozókba eszközölt beruházások irányába ható, egyre fokozódó nyomás hatására más energetikai vállalatok is követhetik a példájukat.

Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokat felhasználó közműszolgáltatók már ma is élvezhetik a jogszabályi és befektetői hátszél előnyeit. Az Enel, mely az egyik legelső közművállalatként eszközölt jelentős beruházásokat a megújuló energiaforrásokba, és ma a megtermelt energia alapján a világ legnagyobb megújuló energiát felhasználó szolgáltatója, 2023-ra 7%-os éves osztaléknövekedésre tett ígéretet. Az egészen más ágazatban működő Unilever – melynek fenntarthatóságát a Fidelity szintén magasra értékeli – meggyőző (húsz évre vetítve évi 6%-körüli) múltbeli osztaléknövekedéssel dicsekedhet.

Az ESG területén élen járó cégek vonzó osztalékhozamot kínálhatnak

Azt gondolhatnánk, hogy kiemelkedő osztaléknövekedési kilátásaik miatt a jó fenntarthatósági minősítéssel rendelkező részvények jelentősen alacsonyabb osztalékhozamok mellett forognak. A jövedelemre törekvő befektetők számára jó hír, hogy a jelek szerint ez nem így van. A legjobb és leggyengébb ESG-minősítéssel rendelkező részvények közötti hozamkülönbség elenyésző, és gond nélkül kezelhető egy a globális részvényekéhez hasonlóan tág befektetési univerzum kontextusában. Egyes „ESG-bajnokok” egyenesen az alacsonyabb minősítésű részvényekéhez hasonló, vagy azt meghaladó hozamokat kínálnak. Az Enel például jelenleg 4,5%, az Unilever pedig 3,5% körüli osztalékhozamot ígér.

Az osztalékhozamot befolyásoló egyik változó az osztalékfizetési hányad, mely a cég tőkeallokációhoz való viszonyát tükrözi. A megfelelő osztalékfizetési szint olyan vállalatspecifikus tényezőktől függ, mint hogy milyen mértékű újrabefektetésre van szükség a franchise-ok életképességének biztosításához és a tőkeáttétel kezeléséhez. Ugyanakkor a Fidelity-nél úgy vélik, hogy a mértékkel (hosszú távú szempontok figyelembe vételével) végrehajtott osztalékfizetés a jó vállalatirányítás jele, mivel segíti a befektetők és a vállalatvezetők közötti összhang megteremtését és csökkenti az úgynevezett „ügynöki kockázatot”, vagyis a vezetőség és a részvényesek érdekeinek eltávolodását egymástól.

A másik változó a cég értékeltsége. Erre számos (egymással összefüggő) tényező hatással lehet, például a növekedési várakozások, a tőkeköltség és a befektetői hangulat. Az ESG-szempontokat figyelembe vevő befektetők ódzkodnak az olyan részvényektől, amelyek a nem fenntartható üzleti modellről árulkodó alacsony értékeltség miatt magas hozamokat kínálnak. Az ilyen vállalatok osztalékfizetési hányada valószínűleg nem fenntartható. A dohányipar például egy olyan, magas hozamú ágazat, melynél az egészségügyi hatások és a jogszabályi környezet miatti aggodalmak az osztalékokat és a növekedési potenciált övező bizonytalanságban csapódnak le.

„A jó ESG-minősítéssel rendelkező vállalatok azonban jó eséllyel képesek fenntarthatóbb szinten tartani az osztalékukat, és ahogy kutatásunk is bizonyítja, hosszú távon potenciálisan jobb osztaléknövekedést kínálnak. Eredményeink egybeesnek a Fidelity elemzői csapata által tavaly elvégzett kutatás következtetéseivel: kiderült, hogy az ESG-ben élen járó vállalatok a Covid-19 által okozott összeomlás majd a talpra állás során is jobban teljesítettek, mint azok, amelyek nem jeleskednek ezen a területen. A Fidelity ESG-minősítése alapján megtalálhatjuk a stabil ESG-jellemzőkkel bíró vállalatokat, és ha a portfóliókat ezek felé orientáljuk, az segíthet megőrizni a részvényjövedelem-portfóliók vásárlóerejét, ami jól jöhet akkor, ha az egyes országok újranyitásakor magasabb szinten rögzül az infláció”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

[1] A konkrét értékpapírok említése nem tekintendő az azok megvásárlására vagy eladására vonatkozó javaslatnak, és csak illusztrációs célokat szolgál.

A pandémia a négy fal közé szorította a mindennapi életünket és ezzel előremozdította a digitalizációs trendeket. Sokan kényszerültek arra, hogy rendszeres vásárlásaikat egyre inkább az interneten bonyolítsák. 2020-ban Latin-Amerika vált a leggyorsabban növekvő regionális e-kereskedelmi piaccá a világon, az eladások 37 százalékkal 85 milliárd dollárra nőttek. Ennek ellenére az e-kereskedelem penetrációja továbbra is alacsony a régióban.

Az e-kereskedelem elterjedtsége Brazíliában például a 2019-es 7,5 százalékról 2020-ra 12,5 százalékra nőtt, azonban becsléseink szerint ez még mindig jelentősen elmarad az olyan globális versenytársaktól, mint Kína (30%) és Dél-Korea (30%).

1. ábra Az e-kereskedelem elterjedtsége % (2020)

Forrás: Fidelity International, BTG Pactual Research, Euromonitor 2021

2025-re az e-kereskedelem elterjedtsége Latin-Amerikában várhatóan megduplázódik majd a mostani 8 százalékról 16 százalékra, a Fidelity az elkövetkező néhány évtizedben pedig arra számít, hogy ez az érték meghaladhatja majd az 50 százalékot.

2. ábra Latin-Amerika e-kereskedelme (US$bn)

Forrás: Morgan Stanley, February 2021

Ez hatalmas növekedési pályát jelent az online vállalatok számára. A közelmúltban Brazília e-kereskedelmének négy vezető szereplője, a Mercadolibre, a B2W, a Magazine Luiza és a Via Varejo is beszámolt a 2020-as év negyedik negyedévének eredményeiről – összesítve 79 százalékkal növelték a bruttó áruértéket (gross merchandise volumen, GMV).

Érdekesség, hogy az e-kereskedelem magas elterjedtsége ellenére is lehetséges, hogy egyes országok online értékesítési volumene gyorsan emelkedjen, hiszen például Kína továbbra is gyorsan növekszik a bruttó áruértékben (GMV). A kínai e-kereskedelmi óriás, az Alibaba negyedik negyedévi beszámolójában 18 százalékos GMV-növekedésről számolt be.

A logisztikai infrastruktúra fejlesztései ígéretesek

Logisztikai szempontból Latin-Amerika egy közismerten nehéz terep az ott működő vállalatoknak. A régió nagyon széttagolt, rossz közlekedési infrastruktúrával és komoly közúti forgalommal a nagyobb városokban. Ráadásul egyes országokban, így például Brazíliában, a magán szállítmányozási cégek nem nyújtanak országosan elérhető szolgáltatást, az állami postára hagyatkozni pedig gyakran hosszadalmas és kiszámíthatatlan szállítási időket jelent.

A vállalatoknak így a felhasználói elkötelezettség javítása és vásárlási gyakoriság növelése érdekében a teljesítési út javítására kell összpontosítani: ez magában foglalja a megrendelés beérkezését követő műveleteket, azaz a begyűjtést, a csomagolást és a szállítást is.

Számos cég, mint például a Mercadolibre és a B2W már kifejlesztették saját szállítási rendszerüket. Jellemzően saját raktárakat működtetnek és regionális magánszállítókkal működnek együtt az első és az utolsó mérföldes szállítás során (több kis cégnek adnak munkát egy olyan alkalmazáson keresztül, amely kiosztja a szállításokat). A Mercadolibre erőfeszítései különösen lenyűgözőek, hiszen brazíliai menedzselt hálózata ma már 79 százalékos penetrációval rendelkezik (ez 2019 negyedik negyedévében még csak 43 százalék volt), és 25 százalékos a fulfillment üzletágának lefedettsége.

A fintech integrációjának lehetőségei

A fintech megoldások integrálása a digitális pénztárcákon és online fizetés-feldolgozó rendszereken keresztül új utakat teremthet a jelentős és fenntartható növekedéshez a cégek számára. Latin-Amerika lakosságának csak 55 százaléka fér hozzá valamilyen pénzügyi vagy mobilfizetési szolgáltatóhoz, ami azt jelenti, hogy további 220 millió embert fizetési szolgáltatásokkal történő kiszolgálására kínálkozik még lehetőség. Ráadásul, ha a Brazíliához hasonló piacokon tapasztalt magas díjas banki modelleket és kamatokat tartjuk szem előtt, a piacra lépés lehetősége még nyilvánvalóbb. A Mercadolibre nemrég már megszerezte a pénzintézeti működéshez szükséges engedélyt Brazíliában, és a hitelezési piacra történő belépést fontolgatja külső szolgáltatók bevonásával. 

Az emelkedő kamatlábak nem feltétlenül jelentenek rosszat a techrészvények számára

Miközben a gazdaságok fokozatosan újból megnyílnak, a piacok figyelme a piaci rotáció (az egyes szektorok részvényei közötti váltás) felé terelődött. Mindez még inkább aktuálissá vált az elmúlt hetekben, tekintve, hogy az USA 10 éves kötvényhozama emelkedett. Korábbi példák azt mutatják, hogy az emelkedő amerikai kamatlábak nem zárják ki, hogy az internetes és technológiai részvények jól teljesítsenek.

„Az elmúlt évtizedben két esetben fordult elő hirtelen és tartós emelkedés a hozamszintekben – 2012 júliusától 2013 decemberéig és 2016 júliusától 2018 novemberéig. Mindkét időszakban az olyan techcégek, mint például a Mercadolibre és az Amazon is jól teljesítettek. Tágabb értelemben emellett van ok arra, hogy továbbra is szkeptikusok maradjunk a magasabb globális kamatlábak tartósságát illetően, hiszen mind a fejlett, mind a fejlődő világ nagy részén nagyon magas szinten van az államadósság”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója.

3. ábra: A Mercadolibre teljesítménye emelkedő kamatlábak mellett

Forrás: Fidelity International, Bloomberg, month data from 29 June 2012 to 31 December 2018.

„Egyértelműen lustaság azt gondolni, hogy Latin-Amerika csupán a „régi iparágak” világa. Egyre több olyan izgalmas technológiai részvény áll rendelkezésre, amelyek sokszor a globális befektetők számára a radar alatt maradnak.”

Fotó: Milo Miloezger, Unsplash

A Fidelity International elemzőinek a tavalyi 60%-kal szemben mindössze 18%-a jósolja azt, hogy a geopolitika az idén kedvezőtlenül fog hatni a beruházási tervekre.[1] A várakozások szerint a protekcionista intézkedések hatása is enyhülni fog némiképp.

1. grafikon: 2021-ben számos észak-amerikai cég fog profitálni a költségvetési politikából

„Az USA elnökválasztásának másik következménye, hogy várhatóan nőni fog a vállalatokra nehezedő jogszabályi teher – Észak-Amerikával foglalkozó elemzőink valamivel több, mint a fele a jogszabályok szigorodására számít, ami magasabb, mint a 37%-os globális átlag”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója.

A hangulat összességében mindennek ellenére kedvező; ötből négy elemző arról számolt be, hogy a vállalatvezetők az idén nagyobb magabiztossággal fektetnének a saját cégükbe, mint egy évvel korábban. A Fidelity elemzőinek csaknem 60%-a a tőkearányos megtérülés növekedésére számít, és többségük szerint ennek hátterében a keresletnövekedés lesz a fő mozgatórugó.

Egy az építőiparral foglalkozó elemző szerint a lakásépítéssel foglalkozó vállalatoknak a járvány alatt igen óvatos álláspontra helyezkedett vezetősége már kezdi felismerni, hogy ideje újra pénzt költeniük, ha ki akarják elégíteni a lendületesen megugró keresletet.

A járvány a piac összetételére is hatással van, a fogyasztók például elkezdtek a nagyobb márkák felé gravitálni, a jobb tőkésítettségű vállalatok folytatták a beruházásokat, ennek hatására pedig tovább nőtt a piaci részesedésük. Az éttermi szektorban a járvány következtében végbement kínálatcsökkenés kellemes meglepetésekkel is járhat. Azok az éttermek, amelyeknek sikerül talpon maradniuk, vélhetően jól járnak majd a piaci részesedésük növekedésének köszönhetően.

[1] A Fidelity International évente közzétett Elemzői Felmérése a világ különböző tájain dolgozó saját elemzőik véleményét összegezve kb. 15 000 különálló vállalati kapcsolatfelvétel eredményét foglalja össze annak érdekében, hogy mely fontosabb trendek határozzák meg jelenleg a vállalati szférában zajló eseményeket.* A teljes felmérés itt olvasható.

Fotó: Ferdinand Stohr, Unsplash

A partneri kapcsolat keretében a Moonfare digitális platformja révén hozzáférést biztosít magánpiaci stratégiáihoz a Fidelity intézményi és nagykereskedő ügyfelei számára. Az alapkezelő történetében ez az első ilyen jellegű megállapodás, melynek révén a Fidelity a jövőben eleget tud tenni annak az egyre fokozódó igénynek, hogy ügyfelei a portfóliójukat alternatív befektetési stratégiákkal kiegészítve érhessenek el vonzó hozamokat.

A Fidelity* kisebbségi részesedést is szerez a Moonfare-ben, és Christian Staubot, a Fidelity International európai ügyvezető igazgatóját delegálja a Moonfare tanácsdó bizottságába. A Fidelity az első intézményi befektető, mely részesedést szerez a 2016-an alapított, és a LinkedIn által 2020 egyik Top 10 német start-upjának nevezett Moonfare-ben.[1]

Az exkluzív stratégiai értékesítési partnerség 2021 áprilisától kezdődik Európa néhány fontosabb pontján, eleinte Németországban, Svájcban, Olaszországban, Franciaországban[2] és Ausztriában, később több más nemzetközi piacon is. A Moonfare jelenlegi és jövőbeli ügyfelei és partnerei mellett a Fidelity és a Moonfare hivatásos befektetők, például bankok, családi vagyonkezelő irodák és azok tanácsadói számára teszi majd lehetővé, hogy ügyfeleik nevében skálázható módon hozzáférjenek a magánpiaci alapokhoz.

A partneri együttműködés célja a magánpiaci befektetések iránt megnyilvánuló, egyre nagyobb kereslet kielégítése

Ez a sajtóközlemény azt követően jelent meg, hogy a Fidelity belépett a magánhitel-piacra, tovább erősítve ezzel az alternatív eszközök terén gyorsan növekvő kínálatát, melyben eddig ingatlanalapok papírjai szerepeltek.

A Moonfare nagy hangsúlyt helyez az alapok kiválasztására, a digitális platformra, az alacsony befektetési küszöbre (az alsó határ 50 000 EUR) és diszruptív díjstruktúrájára – ezekkel a tulajdonságaival hívta fel magára a stratégiai partnert kereső Fidelity figyelmét.

„Mi a Fidelitynél merész terveket szövünk az általunk kínált befektetési lehetőségek körének az elkövetkező években magánpiacokkal, ingatlanokkal és likvid alternatív stratégiákkal történő bővítésével kapcsolatban – mondta Andrew McCaffery, a Fidelity International globális befektetési igazgatója. – A Moonfare-rel kialakított együttműködésünk és a Moonfare piacvezető, nyitott architektúrájú platformja a közelmúltban létrehozott új magánhitel-teamünk révén szilárd alapot biztosít az ingatlan- és privátpiaccal kapcsolatos, jövőbeli növekedési terveink megvalósításához. A cél, hogy kiemelkedő befektetési szolgáltatásokat nyújtsunk bonyolultabb makrogazdasági körülmények között is.”

„A szélsőségesen magas globális adósságállomány és a tartósan fennálló, negatív reálkamatok a kockázatok és a bizonytalanság fokozódását jelentik a hosszú távú eszközallokációban érdekelt befektetők számára – tette hozzá Andrew McCaffery. – A közelmúltban megkérdőjeleződött a hagyományos 60/40-es modell, ennek következtében az alternatív befektetések, például a magánrészvények és -kötvények egyre fontosabb szerephez jutnak a diverzifikációra törekvő és a hosszú távú hozamot növelni szándékozó befektetők portfóliójában. Úgy véljük, az alternatív eszközök a jövőben minden befektető eszközallokációs döntéseiben folyamatos és egyre növekvő szerepet fognak játszani.”

„A Fidelityhez és annak ügyfeleihez hasonlóan a befektetőinkkel együtt a Moonfare is kitartóan törekszik a befektetői kiválóság megvalósítására – jelentette ki Steffen Pauls, a Moonfare alapító-vezérigazgatója. – Ügyfeleinknek, akik között a világ legigényesebb befektetői is megtalálhatók, kezdettől fogva a legkiválóbb magánpiaci alapokhoz biztosítottunk hozzáférést. A Fidelity ügyfelei és csapata tökéletesen illik ebbe a koncepcióba.”

Cél: a vonzó hozamok feltárása

Az élvonalba tartozó vállalatkivásárlási magánrészvény-alapok az utóbbi időben nagyon vonzó hozamokat kínáltak. A Morgan Stanley megfigyelte, hogy jelenleg az érték túlnyomó része a magánpiacokon keletkezik, ami megmagyarázza a vállalatoknak a működésük korai szakaszában háttértámogatást biztosító legjobb kockázatitőke- és növekedési részvényalapok által elért vonzó hozamokat. Az inkább az érettebb piacokra összpontosító vállalatkivásárlási magánrészvény-alapok élenjáró hozamokat értek el, főleg a gazdasági zökkenők idején: az értékteremtésre összpontosító alapkezelők által irányított, még a recesszió idejéből származó kivásárlási alapok kimagasló hozamokat biztosítanak a befektetők számára, derült ki a McKinsey & Company által a Preqintől származó adatok elemzésének eredményéből.

Ezek a stratégiák és az általuk a befektetők számára termelt vonzó hozamok[3] korábban csak a kiválasztottak, vagyis gazdag intézményi befektetők, alapítványi alapok, nyugdíj- és állampapír-alapok számára voltak elérhetőek. A Moonfare és a Fidelity a partnerség keretein belül azon fog dolgozni, hogy újradefiniálja az alternatív befektetési stratégiákhoz való, a feltételeknek megfelelő befektetők általi hozzáférés kereteit.

„Korábban a magánpiaci alapok csak a befektetők korlátozott köre számára voltak elérhetőek – mondta Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója. A Moonfare-rel létrehozott partnerségünk révén arra törekszünk, hogy demokratizáljuk az eszközosztályt, és egy tapasztalt csapat által gondosan összeállított termékek révén hozzáférést biztosítsunk az alternatív eszközök előnyeihez. Cégünk evolúciójának természetes állomása ez, és továbbra is a lehető legjobb szolgáltatásokat és megoldásokat kínálva segítünk ügyfeleinknek megvalósítani pénzügyi céljaikat.”

[1] Forrás: LinkedIn, 2020. szeptember 22.

[2] A hatósági engedélyek függvényében

[3] Forrás: Morningstar, idézet a Burgiss-től a „Private Markets come of Age”, McKinsey Global Private Markets Review 2019-es kiadásában

A Fidelity International évente közzétett Elemzői Felmérése a világ különböző tájain dolgozó saját elemzőik véleményét összegezve kb. 15 000 különálló vállalati kapcsolatfelvétel eredményét foglalja össze annak érdekében, hogy mely fontosabb trendek határozzák meg jelenleg a vállalati szférában zajló eseményeket.* A teljes felmérés itt olvasható.

1. grafikon: Az évtized végére az összes vállalat csaknem egynegyede karbonsemleges lesz

„Becslésed szerint az általad vizsgált vállalatok hány százaléka lesz karbonsemleges (szürke, narancs és kék tartomány) 2030-ra, 2040-re és 2050-re?”

Forrás: Fidelity Elemzői Felmérés 2021  

Jenn-Hui Tan, a Fidelity International globális fenntartható befektetések vezetője a következőket fűzte hozzá: „Úgy véljük, hogy az éghajlatváltozás a társadalomra, az üzleti életre és a vállalatok és piacok hosszú távú jövedelmezőségére leselkedő egyik legnagyobb veszély. Ezért várjuk el azoktól a vállalatoktól, amelyekbe befektetünk, hogy egyértelműen igyekezzenek foglalkozni az éghajlatváltozás által a működésükre gyakorolt potenciális hatással.”

A Fidelitynél örömmel látják, hogy a fenntarthatósági kérdések ágazatokon és földrajzi térségeken átívelően évről-évre egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert – ezt a gondolati átalakulást a világjárvány fel is gyorsította. Idén először a Fidelity elemzőinek több mint a fele (54%-a) számolt be arról, hogy a cégeik többségénél ma már rendszeresen szóba kerülnek a fenntarthatósági kérdések. Ez az arány 2020-ban 46% volt, 2017-ben pedig alig érte el a 13%-ot.

A Fidelity nettó zéró kibocsátással kapcsolatos előrejelzései a cégek jelenlegi tervein alapulnak, ezért arra számítanak, hogy a következő években felfelé fognak módosulni, ahogy a jogszabályok mind szigorúbbá válnak és a befektetők alapfeltételként kezelik majd a meggyőző környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási (ESG) módszerek alkalmazását.

Kína 2060-as nettó zéró célkitűzése ambiciózus, de nem teljesíthetetlen

A Fidelity Kínával foglalkozó elemzőinek 25%-a arról számolt be, hogy az általuk vizsgált cégek többségénél egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ESG témakörére – ez az arány az elmúlt három év során még csupán kb. 15% volt. Feltételezhető, hogy ebben már Kína 2060-as nettó zéró célkitűzésének hatása is megmutatkozik.

2. grafikon: Az ESG-re irányuló figyelem mindenhol nő

„Tapasztaltad-e, hogy az általad vizsgált vállalatok az elmúlt év során növekvő hangsúlyt fektettek az EGS-irányelvek bevezetésére és kommunikálására?”
Forrás: Fidelity Elemzői Felmérés 2021 

Flora Wang, Asszisztens portfólió menedzser és Igazgató, Fenntarthatósági Befektetések, Fidelity International, így értékelte az eredményeket: „Kína karbonemissziója várhatóan 2030 környékén éri majd el a csúcspontját, vagyis az országnak azt követően nagyjából 30 éve lesz, hogy elérje a 2060-as célelőirányzatot. Ehhez képest Európa karbonkibocsátása a 90-es évek elején érte el a csúcspontját, melynek akkori szintje ráadásul jóval alacsonyabb volt a Kína esetében vártnál.

Bár ez egy ambiciózus cél, a vállalatokkal a helyszínen folytatott beszélgetéseink alapján bízom abban, hogy fel fognak tudni nőni a kihíváshoz. Közelmúltban készített China Stewardship Report című összeállításunk arról tanúskodik, hogy Kínában általános és folyamatos fejlődés tapasztalható a befektetések felügyelete terén. Kínának nagyon sok veszteni valója van, ha nem sikerül gátat vetni az éghajlatváltozásnak.”

A 2021-es bizalmi ráta magas

Bár a járvány miatt sok országban még ma is korlátozások vannak érvényben, a Fidelity Elemzői Felmérésből az derült ki, hogy a vállalatvezetők az alacsony kamatoknak, a negatív reálhozamoknak és a támogató költségvetési politikának köszönhetően pozitívan ítélik meg a cégeik 2021-es kilátásait – ez pedig kedvező körülményeket teremthet a globális növekedés 2021-es és azt követő fellendülése számára.

3. grafikon: A 2021-es bizalmi ráta magas

„Hogyan látod, az elmúlt 12 hónaphoz képest mennyire magabiztosan fektetnénk be az általad vizsgált vállalatok vezetői a saját vállalkozásukba a következő 12 hónapban?”
Forrás: Fidelity Elemzői Felmérés 2021

Kék: Mérsékelten magabiztosabban     Narancssárga: Jóval magabiztosabban

Balról jobbra: energia, informatika, pénzügyi papírok, nyersanyagok, ipari papírok, közművek, nem alapvető fogyasztási cikkek, távközlés, egészségügy, alapvető fogyasztási cikkek

A talpra állás üteme országonként és ágazatonként eltérő lesz, attól függően, hogy hogyan halad a vakcinák terjesztése és milyen hatással járnak az új Covid-variánsok. Kína 2020-as „elsőként be, elsőként ki” szereplőként szerzett előnye vélhetően 2021-ben is érezhető lesz még.

„Európa és az USA fokozatosan talpra fog állni, ahogy elérhetővé válnak a vakcinák és újraindulnak a gazdaságok – az esetleges nagy fellendülés az év második felére várható. Várakozásaink szerint a járvány során legtöbbet szenvedett ágazatok közül néhány igen látványos felpattanást produkál majd, de ennek mértéke koránt sem mindenhol lesz egyenletes” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Fotó: Martin Sepion, Unsplash