Megjelent a Krasznahorkai – út a Nobel-díjig könyv, amely az író életművét járja körül, és fél év kutatómunkájának eredményét mutatja be eddig soha nem látott fotókon, esszéken, interjúkon, háttértörténeteken és friss nézőpontokon keresztül.

A 200 oldalas kiadványban írók, irodalomtörténészek, kritikusok, Krasznahorkai László barátai, fordítói vezetik be az olvasót az író univerzumába. Nyáry Krisztián, Szegő János, Fiala Borcsa, Bakó Sára, Balajthy Ágnes, Szabó Gábor, Vágvölgyi B. András és még számos szerző szegődik mellénk útitársnak, hogy Gyuláról indulva Berlinen és New Yorkon át egészen Tokióig bejárjuk Krasznahorkai László életének és regényeinek legfontosabb állomásait.

Ismerjük őt annyira, mint Szoboszlait?

Mióta 2025-ben Krasznahorkai László átvette az irodalmi Nobel-díjat, rá irányul a nemzetközi figyelem, ahogy a kiadványban írják: „A fél világ Krasznahorkai nevének kiejtését tanulta – a New York Times fonetikusan le is írta, hogy CRAS-now-hoar-kay – és ismerkedett az író hosszú mondataival, különös, apokaliptikus világával.” Kertész Imre után ő a második magyar író, aki elnyerte az elismerést, de vajon ismerjük-e az irodalmi “világválogatottunkat” annyira, mint Szoboszlai Dominikot?

“A Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig nem irodalomtörténeti összefoglaló, hanem egy intenzív, többdimenziós kulturális és irodalmi felfedezőmunka. Az író Nobel-díja nem nemzeti, hanem egyéni teljesítmény, közös, nemzeti üggyé az olvasó teheti. A Könyves Magazin ezzel a kiadvánnyal ehhez a közös munkához szeretne hozzájárulni” – mondta Valuska László, a Könyves Magazin lapigazgatója.

A Nobel-díj a lehető legszélesebb közönség számára nyitotta meg az életművet, amely évtizedek óta meghatározó része a magyar és a nemzetközi irodalomnak. A kiadvány célja, hogy közelebb hozza az író életművét a magyar olvasókhoz, függetlenül attól, hogy régi Krasznahorkai-rajongókról vagy a művekkel most ismerkedőkről van szó.

Krasznahorkai és a Nobel-díj

„A Nobel-díj nem úgy működik, hogy a svédek körbenéznek és kiválasztják a >>világ legjobb íróját<<” – jelenti ki Nyáry Krisztián a kiadványban. „A Nobel nem egy világverseny döntője, inkább egy zárt körű klub döntése arról, hogy az adott évben kit érdemes a világ figyelmébe ajánlani. Nem az számít kit tartunk mi nagynak, hanem hogy kit olvasnak ott, ahol dönteni kell.”

Arról, hogy szerinte miért Krasznahorkainak ítélték tavaly a Nobel-díjat, azt mondja: „Kertész Imre esetében a holokauszt tapasztalatának egyetemes nyelve, a már létező fordítások és a történelmi kontextus találkozott. Krasznahorkai László esetében pedig egy markáns, világszerte olvasható prózanyelv, az erős nemzetközi jelenlét és egy hosszabb ideje érlelődő szakmai konszenzus.”

Krasznahorkai egy univerzális, kultúraformáló alkotó: „Nem csupán arról van szó, hogy a témák nagy része egyetemes érvényű; a széttöredező közegben élő, kirekesztett emberek valósága manapság sajnos inkább elkerülhetetlen, mint ritka jelenség” – nyilatkozza Ottilie Mulzet a kiadványban, aki évek óta fordítja Krasznahorkai műveit angolra.

Eredeti Sátántangó-kézirat, exkluzív fotók, titkos levelek – irodalmi nyomozás az osztrákoknál

„1985-ben, több mint negyven évvel ezelőtt jelent meg Krasznahorkai László első és egyben legmeghatározóbb műve, a Sátántangó. Már megjelenésekor is nagy port kavart a debütregény, de az évek alatt szinte kultikus státuszba emelkedett, amelyet a szerző 2025-ös irodalmi Nobel-díja csak megkoronázott” – olvasható a most megjelenő kötetben. “A szerző úgy nyilatkozott erről később a Guardian podcastjében, hogy a kommunista rendszer egyik hibája volt, hogy napvilágot láthatott a Sátántangó. Ez a kis »hiba« pedig eljutatta a szerzőt egészen az irodalmi Nobel-díjig. Az elkövetkező években több híres íróval is felvette a kapcsolatot, a hagyatékban több levelet és képeslapot is találni a nyolcvanas évek elejéről, amelyekben Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter és Spiró György is kifejezi elismerését a készülő regénnyel kapcsolatban.”

Az író hagyatéka még 2024-ben került Ausztriába, és ezzel együtt nemcsak a Sátántangó eredeti kézirata, korabeli szerződések és feljegyzések, hanem az író összes fényképe, több évtizeden át írt naplói, kiadatlan szövegei és az összes, a nyolcvanas évektől 23 nemzet több mint 700 partnerével folytatott levelezése is. Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kutatható hagyaték rengeteg titkot rejt, amelyekből jópárat ez a kiadvány is láthatóvá tesz.

A könyv megtanít úszni Krasznahorkai hosszúmondat-tengerében

A kiadvány nemcsak Krasznahorkai életművével ismerteti meg az olvasót, hanem fontos kapaszkodót is ad ahhoz, hogyan érdemes a regényeit olvasni. Az író híres végtelennek tűnő mondatairól, sűrű szövegvilágáról és apokaliptikus vízióiról, amelyek elsőre akár ijesztőnek is tűnhetnek. Ebben talán éppen Krasznahorkai műfordítói tudják a leginkább támogatni az olvasót: George Szirtes, Ottilie Mulzet, Cristina Viragh és Heike Flemming műfordítók mesélnek arról, hogyan működnek a magyar mondatok több mint 30 nyelven.

„Kinyitunk egy Krasznahorkai-könyvet, első pillantásra tényleg ijesztőnek tűnik” – ismeri el George Szirtes angol költő és műfordító, aki 2012-ben fordította le a Sátántangót. „Fárasztja a szemet, és könnyű elveszíteni a fonalat. De miután belekezdünk, rájövünk, hogy egy különleges világba léptünk be, és ez a világ él.”

„Én az olvasást mindig az úszáshoz szoktam hasonlítani. Nem tudunk úszni, ha félünk, ha kontrollálni szeretnénk a folyamatot. Csak akkor sikerül, ha a lábunkkal elrúgjuk magunkat, és bízunk a vízben – a szövegben –, hogy elvisz minket valahova. Nem fontos az irány vagy a cél” – adott tanácsot Heike Flemming az olvasóknak.

„Ami a legfontosabb: minden, ami most történik, jó és izgalmas és időszerű – mondta az alapító-ügyvezető, D. Tóth Kriszta, aki a megújulásnak köszönhetően februártól saját alkotói feladatai mellett elsősorban a tartalom- és kreatívigazgatói munkájára koncentrálhat. – 2024 fontos év a WMN életében, minden eddiginél izgalmasabb és összetettebb feladatokkal, amelyekre a csapat már nagyon készül. Jó látni, hogy az új főszerkesztők mekkora lendülettel vetették bele magukat a munkába, az új menedzsmenttag pedig nekem személyesen is óriási lépés, hiszen a sok »kalapomból« egyet átadhatok valakinek, akinél szerintem jelenleg kevés jobb és felkészültebb szakember dolgozik a médiapiacon.”

Február elsejétől Molnár Zsuzsa tölti be a WMN csoport újonnan létrehozott digitálisüzlet-fejlesztési vezetői pozícióját. Molnár Zsuzsa gazdasági újságíróként kezdte a pályáját, majd a Sanománál (ma Central Médiacsoport) folytatta, ahol több területen is lehetőséget kapott. Itt hat évig portfólióigazgatóként dolgozott, hozzá tartoztak a nőket célzó digitális tartalmi oldalak, valamint az egészség tematikájú digitális termékek és magazinok. Gyerekei születése után közel kilenc évig digitális marketinggel foglalkozott, rengeteg tapasztalatot szerezve social PPC és közösségimédia-marketing területen, emellett pedig grafikai és frontend programozó irányba is fejlesztette tudását. „Nagyon örültem a WMN megkeresésének, mivel tehetséges csapatának köszönhetően kiemelkedő minőségű, nagyon izgalmas tartalmat kínál, ráadásul nemcsak hagyományos tartalmat, hanem podcast- és videófronton is nagyon erős a csapat. Örülök, hogy erősíthetem a terméket üzleti oldalról, mindezt a médiaipar rapid változásai csak még izgalmasabbá teszik. Reméljük, a közeljövőben olyan újításokkal rukkolhatunk elő, amelyek a felhasználóinkat még boldogabbá teszik” – mondta el kinevezése kapcsán Molnár Zsuzsa.

Február elsejével változás volt a szerkesztőség élén is. Fiala Borcsa, aki 2019 óta látta el a WMN főszerkesztői feladatait, február elsejétől saját kezdeményezésére újságíró-szerkesztőként dolgozik tovább a magazinnál. Helyét az eddigi főszerkesztő-helyettes, Kurucz Adrienn veszi át, aki a továbbiakban Milanovich Domi főszerkesztő-helyettessel együtt irányítja a magazin szerkesztőségének munkáját.

Kurucz Adrienn Szegő Tamás-díjas újságíró, szerkesztő, pályáját az ezredfordulón kezdte, majd a következő tizenhét évben különféle női és életmódmagazinok munkatársa volt, elsősorban az Axel Springer Kiadó (ma már Ringier) és a Central Médiacsoport berkein belül. A WMN-nél hetedik éve dolgozik felelős szerkesztőként, négy éve főszerkesztő-helyettesként. „Korábban jobbára nagy múltú, bejáratott és némileg megcsontosodott hierarchiában készülő, méretüknél és hagyományaiknál fogva nehézkesen változó print lapoknál dolgoztam. A WMN-ben nagyon szeretem, hogy a gigászi kiadóvállalatoktól és a politikai pártoktól való függetlenségének, valamint rugalmas struktúrájának köszönhetően képes fürgén és vagányan reagálni a változásokra. Most is ez történik, épp egy nagyon izgalmas megújulási folyamat kezdetén vagyunk, és nagy öröm számomra, hogy a WMN szerkesztőségi csapatát én kísérhetem át vezetőként ezen a kapun” – mondta el Kurucz Adrienn főszerkesztői kinevezése kapcsán.

Mivel a WMN csoport 2024-ben még az eddiginél is erősebb fókuszt helyez az audiovizuális tartalmak fejlesztésére és gyártására, a D. Tóth András divízióvezető által irányított terület külön főszerkesztőt kapott Tóth Flóra személyében. Tóth Flóra másfél évtizede az ELTE médiaszakról gyakornokként került az RTL Klubhoz, ahol nyolc év alatt a főzőműsoroktól kezdve a beszélgetős műsorokon át a kvízműsorokig sokféle formátumban és pozícióban mélyítette el szakmai tudását, miközben számos print és online lapnál újságíróként is dolgozott. Gyerekei születése után a BME Építőmérnöki Karának kommunikációs munkatársaként tevékenykedett, innen érkezett a WMN csapatába. A cikkírás mellett részt vett a videós formátumok fejlesztésében és gyártásában, hat éve szerkesztője a DTK: Elviszlek magammal című díjnyertes műsornak.

„A feladatok és a felelősség csupa olyan dolog, ami elől sosem menekültem, sőt. Így nagyon röviden: alig várom, hogy folytassuk a munkát Andrással, Annával, Dórival, Krisztával, Sanyival és a többiekkel, és remélem, hogy ebben a pozícióban is tudok majd értéket, ötletet és tapasztalatot hozzátenni a tartalmainkhoz. Teljes tudásommal és lendületemmel vetem bele magam mindenbe, és egy kicsit magasabbra emelem a fejem bemutatkozáskor (pedig eddig sem volt alacsonyan)” – mondta el Tóth Flóra.

Fotó: Kerepeczki Anna/WMN

A tabusítás gyerekkorban elkezdődik, és súlyos következményei is lehetnek

A válaszadók 34,7 százaléka a húszas korosztályból került ki, 36,3 százalék tartozott a harmincasba, a negyvenesbe 20,6, míg az ötvenesbe 4,9 százalék. Ami pedig a nemi arányokat illeti: a kitöltők bő 90 százaléka nő.

Amint a válaszaikból kiderült, a szex tabusítása már a gyerekkorban elkezdődik: 29,78 százalék emlékezik rá vissza úgy, hogy a szex, illetve a szexualitás teljesen kerülendő téma volt a családjában, 22,59 százalék szerint ezeket az ember nem a szüleivel beszéli meg, 29,46 százalék pedig nem is mert volna ilyesmivel előhozakodni otthon.

Ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szexualitást érintő gondokról felnőttként sem merünk nyíltan beszélni: míg tíz válaszadóból hat tapasztalt valamilyen elakadást vagy problémát a szexuális életében, csak 14 százalékuk fordult vele szakemberhez. 71,3 százalékuk életében van olyan ember, a partnerükön kívül, akivel őszintén beszélgethet a szexről, 24,7 százaléknak azonban nincs kivel megosztania az érzéseit. Ugyanez a tabusítás a jellemző akkor is, ha a szexuális vágyainkról van szó.

Amiről nem „illik” beszélni…

Mint a kutatásból kiderül, a szégyenérzet az a kollektív alapélmény, ami sokakat gátol a vágyaikról való kommunikációban, és így azok megélésében is. 28,11 százalék úgy érzi, nem tudja megfogalmazni a partnerének, mire vágyik, 22,43 százalékuknak pedig olyan vágyai vannak, amik szégyenérzettel töltik el – ilyen, saját bevallásuk szerint, az anális szex, a BDSM (Bondage & discipline, Domination & submission, Sadism & masochism; magyarul kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus), a több partnerrel való együttlét, vagy nők esetében egy másik nővel való szeretkezés. De segédeszközt is sokan a szégyenérzet miatt nem mernek bevetni szex közben.

A pornófilm kapcsán viszont megoszlanak a vélemények: a válaszadók partnerének 38,3 százaléka szokott pornófilmet nézni (37,7 százalékuk közösen teszi a társával), és közel felük ebben támogatásra is lel otthon. De olyan is akad, aki kéri a párját, hogy ne tegye, illetve olyan is, aki kifejezetten idegenkedik a műfajtól: „Gyűlölöm a pornót és azt, aki pornószerű szexbe kényszerít. Számomra ez traumatikus élményeket idéz fel” – magyarázta egyik válaszadónk. Traumatikus élményekből pedig, úgy tűnik, sajnos sokaknak kijutott: a válaszadók majdnem fele (!) számolt be például arról, hogy átélt már szexuális zaklatást, bántalmazást, 19 százalékuk pedig a mai napig nem tudta ezt feldolgozni…

Alig van olyan, aki ne színlelt volna már az ágyban

Nagyon változó adatok születtek arról, mennyi ideig tart egy együttlét: öt perctől három óráig bezárólag sokféle időintervallumot megadtak a válaszadók, de általánosságban elmondható, hogy a feleletek kiugró többségében (20,68 százalék) a 30 perc szerepelt átlagidőként. Egyéjszakás kalandja a válaszadók 65,4 százalékának volt, de „rendszert” viszonylag kevesen csinálnak belőle, harmincnál több ilyen liezonja csak 7,2 százaléknak volt.

Az alkohol minden negyedik embernél szerepel mint szex előtti lazító, vágyfokozót, potencianövelőt azonban saját bevallása szerint szinte senki nem használ.

Ami pedig az orgazmust illeti: a kitöltők 68 százaléka állította, játszotta már meg, hogy eljutott a csúcsra. Az okok között pedig változatos indokok szerepeltek: volt, aki így akarta jutalmazni a javuló technikát, de olyan is, aki úgy gondolta, ez a férfinak fontos, csak így érzi értékesnek, teljesnek az együttlétet. Más azt írta, két valódi orgazmus után egy aktuson belül már nem érzett magában erőt a harmadikhoz, vagy úgy hitte, nem normális, ha ő csak csiklóizgatással tud eljutni a csúcsra.

A kutatás első eredményeiről bővebben itt olvashatsz.

A kutatást összeállította: Fiala Borcsa
Infografikák: Kerepeczki Anna
Szakértő: Csörgits Kinga

„Borcsa a WMN alapcsapat tagja, szinte a kezdetektől velünk van, és főszerkesztő-helyettesként évek óta segíti a munkámat. Megbízom benne, jó kezekben lesz nála a napi feladatok irányítása” – mondta az új felállásról D. Tóth Kriszta. Az alapító-tulajdonos a továbbiakban elsősorban tartalomstratégiával és a WMN portfólió kreatív irányításával foglalkozik, de cikkeivel és videóival továbbra is részt vesz a tartalomgyártásban.