Az intézmény elnöke szerint a fényképalbum azt bizonyítja, hogy a zsinagógák elleni támadások és pogromok nem spontánok alakultak ki, s a képek egyértelműen bemutatják, miként működtették a gyűlölet gépezetét a nácik a zsidókkal szemben.

A mostantól a Jad Vashemben őrzött album a Kristályéjszaka náci dokumentációját mutatja be. Eddig az Egyesült Államokban élő Gold családé voltak a képek, melyeket a családfő akkor szerzett, amikor a második világháború idején Európában, az amerikai hadsereg kémelhárító részlegénél szolgált.

Halála után lánya, Anne Leifer és Anne két lánya fedezte fel az albumot, majd úgy döntöttek, hogy a holokauszt emlékét gondozó izraeli intézménynek adományozzák azt.

A képek pogromokat mutatnak be Nürnbergben és a Fürth nevű városban, melyekről náci fotósok készítették a fotókat. „A fényképek egyértelműen bemutatják a gyűlölet náci rezsimben intézményesített mechanizmusát” – közölte Dani Dajan, a Jad Vasem elnöke.

A náci propaganda szolgálatára készített első képeken a betörés látható a zsidók otthonaiba, a zsidók pizsamában állnak, néhányan megsebesültek, néhányan pedig még mindig az ágyukban fekszenek.

„Ezek szokatlan képek, mert közelről mutatják be a zsidó áldozatokat, és maguk a nácik dokumentálják valós időben tetteiket, amivel korábban még nem találkoztunk” – nyilatkozta Jonathan Matthews, a fotóarchívum vezetője.

„Láthatjuk, ahogy a Schutzstaffel (SS) és Sturmabteilung (SA) tagjai végrehajtják a pogromokat. Összetörik, felgyújtják és leégetik a zsidó boltokat és zsinagógákat, megalázzák a zsidókat, miközben a többiek félreállnak és figyelnek. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a náci vezetők adták a parancsot, és a pogromok nem voltak spontán alakultak ki, ahogyan Németország akkoriban megpróbálta bemutatni” – tette hozzá Matthews.

A Kristályéjszaka pogromjaiban több tucat zsinagógát gyújtottak fel és több ezer zsidó tulajdonú üzletet romboltak le. Ezenkívül 92 zsidót meggyilkoltak, százakat megsebesítettek, és legkevesebb 30 ezer zsidót vittek koncentrációs táborokba.

Fotó: ynet

Egy kreatív stúdió keltette életre Budapest eltűnt épületeit, melyek most nem csak fotóként bukkannak fel, hanem a képek filmmé változtak. A különleges animációs sorozat első részében – többek között – látható a régi Nemzeti Színház teljes pompájában, akárcsak a pesti alsó rakparton a Hungária Nagyszálló, az első, avagy régi Erzsébet híd, a Döbrentei téri Szent Demeter Templom, a Kálvin tér vagy épp a Lloyd-palota, ami a főváros legszebb klasszicista stílusú palotája volt.

De megmozdul a Dísz tér és a Szent György tér közötti területen lévő, 1879-82 között épült Honvédelmi Minisztérium épülete is. Kallina Mór terveinek leghangsúlyosabb eleme az óriási méretű, téglalapra szerkesztett kupola volt, melynek két oldalán állt Szász Gyula, a Háború és Béke allegorikus szobra. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett épületegyüttest 1949-ben rommá nyilvánították, elbontották, s csupán a Honvéd Főparancsnokság épületét tartották meg az első emelet magasságáig. A sorozat egyediségét az adja, hogy ezekről a helyekről most először mozdulnak meg a fotók.

Az Animatiqua stúdió szerint a film legnagyobb különlegességét az a paradox hatás adja, amikor a néző azt érzékeli, hogy mozog a Duna a régi Erzsébet híd alatt, hogy a felhők hol lassabban, hol gyorsabban szállnak, csobog a szökőkút, felbukkan egy kismadár, egy autó vagy épp a Dunán egy hajó. Így egy teljesen más világba csöppen a néző, mintha csak egy álló képet nézne, ráadásul egy olyan korszakba, ahol a legtöbben még nem is éltünk.

„Egy kép felér ezer szóval, egy film felér ezer képpel” – ez az Animatiqua kreatív stúdió mottója, akik álló képekből múltidéző filmet készítettek. Az ötlet Kondacs Andrástól, a stúdió alapítójától származik. „Több mint 15 éve élek Budapesten és azóta elvarázsolnak az épületek… Nyitott szemmel jártam a várost és feltűnt, hogy vannak szép, na meg kevésbé szép épületek. Azt is tudtam, hogy a II. világháború után alaposan megváltozott a városkép, elkezdtem utánaolvasni, és közben megelevenedtek előttem a gyönyörű paloták, terek” – mesélte Kondacs András.

Az animációsfilm-rendezőnek ekkor jött az ötlet, hogy egy olyan filmet készítsen, ahol meg tudja mutatni, hogy milyen értékes épületek álltak egykor a ma jól ismert utcákon, tereken. Az első részben, lokáció szempontjából olyan területeket választott ki, amelyeket mindenki jól ismer. Ahol naponta több ezer ember megfordul, ilyen a Kálvin tér, a Deák Ferenc tér vagy épp a Dunakorzó. András nem titkolt célja, hogy a kisfilmekkel az érzelmekre is hatni szeretne.

„A technológia, amivel ez a film készült, Magyarországon nem megszokott, általában a hollywoodi filmeknél vannak ilyen trükkök. Egy videóból bármikor tudunk állóképet csinálni, de fordítva ez nem igaz. Egy fényképből videót csinálni már komolyabb technikai tudást igényel” – mondta Kondacs András, aki úgy véli, inkább a művészi keresgélés volt hosszadalmas, a gyártási fázis már könnyen ment a csapat számára.

A filmek forrásához a Fortepan képeit használták fel, mivel őket találták a legmegbízhatóbb és leghitelesebb forrásnak.

Bár az első film még csak most készült el, a sorozat következő részéről elárulta a terveket. „A második rész amolyan detektívregény-szerű lesz. Mind zenében, mind dramaturgiájában a detektíves filmek hangulatát fogja megidézni, és lehet majd nyomozni, hogy mi, miért és hogyan tűnt el. A mi célunk nem csak az, hogy szórakoztassunk, hanem, hogy értéket és tudást adjunk” – tette hozzá az animációsfilm-rendező.

„Ez egy sorozat része lesz. Dupla trilógiában gondolkozunk, azaz 2×3 részben, mert nem csak az eltűnt épületeket, hanem az épületrészletek – kupolák, lépcsőházak, teraszok – is csodálatosak. Elsőre olyan épületeket vettünk alapul, amelyek hiánya talán a legfájóbb az embereknek” – mondta a rendező.

A film első része december 17-től elérhető az Animatiqua Youtube-csatornáján, valamint a Facebook- és a LinkedIn-oldalaikon is.