A háború kitörése óta tömegével hagyta el Oroszországot és Fehéroroszországot a fiatal, magasan képzett munkaerő. A Corvinus kutatója a GitHub online platformon elérhető 45 ezer adat segítségével azt vizsgálta tanulmányában, hogy Ukrajna orosz megszállása óta milyen arányban hagyták el anyaországukat az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők.

Amíg a háború miatt hazájukból menekülő ukrán lakosságról viszonylag pontos adataink vannak, sokkal kevesebbet tudunk az orosz és a velük szövetséges fehérorosz magasan képzett emigráltak tömegéről. Ők elsősorban a gazdasági szankciók, a besorozástól való félelem és a háborúval szembeni morális szembenállás miatt hagyták el országukat. Annak ellenére, hogy az orosz állam például adócsökkentést és más kedvezményeket is bevezetett, hogy maradásra ösztönözze őket, a helyi munkaügyi szervek becslése szerint tavaly év végéig az IT-szakemberek 10%-a emigrált Oroszországból.

A témát vizsgáló Johannes Wachs, a Corvinus Egyetem docense szerint azonban ennél jóval magasabb az arányuk. A EPJ Data Science című folyóiratban megjelent tanulmányában a szerző a második világháború utáni Németország helyzetével von párhuzamot, ahol a háború következtében tömegesen meghalt vagy emigrált értelmiségi réteg hiánya évtizedekkel vetette aztán vissza a német gazdaság fejlődését: „a szellemi tőkét mindig sokkal hosszabb időbe telik és bonyolultabb, illetve költségesebb is pótolni, mint a lerombolt fizikai infrastruktúrát” – teszi hozzá a kutató.

A szakirodalomban jól dokumentált, hogy a magasan képzett munkaerő emigrációjának milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak az anyaország, illetve a fogadó ország gazdaságára. Az agyelszívás szinte azonnal érezteti negatív hatását az anyaországban: bizonyos szakemberekből hiány lép fel, ami az egész iparág, közvetve pedig más szektorok fejlődésére is negatívan hat. Ezenkívül másodlagos hatásként jelentősen növeli az otthon maradt képzett munkaerő bérköltségét. A fogadó ország gazdasága ezzel szemben általában jelentősen profitál a magasan képzett külföldi munkaerőből.

Az agyelszívás 11-30% közötti lehet

Azért, hogy pontosabb képet kapjon a modern államok versenyképességét egyik legjobban meghatározó szektor, az IT-ipar, azon belül is a magasan képzett orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők emigrációjának mértékéről, a Corvinus kutatója a GitHub szoftverfejlesztési online platformon elérhető adatokat elemezte a nagyjából 45 000 elérhető fejlesztői profil alapján. Egészen pontosan az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők 2021 februárjában a GitHubon szereplő geolokációs adatait hasonlította össze a 2022 novemberében látható adataikkal.

Az adatokból az látszik, hogy 2022 novemberére nagyjából az orosz szoftverfejlesztők 11%-a, a fehérorosz fejlesztőknek pedig a 16%-a biztosan elhagyta anyaországát és külföldön telepedett le. Ezeknek a fejlesztőknek már más ország van beállítva lakóhelyként a GitHubon. A korábban Oroszországban és Fehérországban élő fejlesztőknek pedig egy másik jelentős csoportja elrejtette lokációját a platformon. Ha őket is az emigráltakhoz számítjuk, Wachs úgy becsüli, hogy összesen az aktív orosz szoftverfejlesztők 28%-a, fehérorosz társaiknak pedig 30%-a hagyhatta el országát. Ugyanebben az időszakban a háború által nem sújtott környező országokból mindössze a szoftverfejlesztők 8%-a költözött tartósan külföldre.

Mivel a szoftverfejlesztők között különösen magasan reprezentáltak a fiatal férfiak, akik joggal tarthattak a hadseregbe való besorozásuktól, már néhány hónappal Ukrajna megszállása után elindult a kivándorlásuk. Sokan vannak, hiszen a többi posztszovjet államhoz hasonlóan Oroszországban is erős hagyománya van a mérnökképzésnek. Az éves orosz export bruttó 7,1%-a kötődik az információtechnológiai és az infokommunikációs iparhoz.

Az ukrán helyzet merőben más

„Ezek az adatok azt mutatják, hogy a háború kezdete óta minden tizedik orosz szoftverfejlesztő és minden harmadik fehérorosz fejlesztő tartósan elhagyta hazáját. Ráadásul a GitHubon elérhető tevékenységük alapján ezek a szakemberek kimagaslóan produktívak voltak. Ennek rövid és hosszabb távon is nagyon komoly hatása lesz az orosz IT-szektorra, közvetve pedig az ország gazdaságára is. Érdekes azonban megjegyezni, hogy Ukrajnában a jelek szerint nem történt hasonló arányú fejlesztői emigráció. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatal férfiaknak megtiltották az ország elhagyását, illetve hogy a legtöbben személyesen is motiváltak országuk védelmében” – magyarázza a kutató.

És hogy mely államok fognak rövid távon profitálni az országukat tömegesen elhagyó orosz és fehérorosz IT-szakemberek tudásából? A szoftverfejlesztők által megadott új lokációk alapján a legtöbb orosz szoftverfejlesztő az Egyesült Államokba, Németországba, illetve Oroszország közelében fekvő államokba, Grúziába és Örményországba költözött. Az orosz fejlesztőkkel szemben a fehérorosz szoftverfejlesztők túlnyomó többsége csak a környező országokig ment: az emigráltak 53%-a Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában vagy Lettországban kezdett új életet.

Johannes Wachsnak az orosz és fehérorosz IT-ipart érintő agyelszívásról szóló tanulmánya az EPJ Data Science-ben, online ITT olvasható el teljes terjedelmében.

„Vlagyimir Putyin beszédeiben és szövegeiben számos orosz gondolkodó elképzeléseit fedezhetjük föl, legyen szó a XX. század első felében működő Ivan Iljinről, vagy a ma is aktív ideológusról, Alekszandr Duginról. Utóbbi annak az „eurázsianizmusnak” nevezett gondolati hagyománynak a folytatója, melynek első jeles képviselője egy száz évvel ezelőtt élt nyelvészprofesszor, Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj volt, aki az elsőként írt arról, hogy Oroszországnak az egész, a Kelet-európai-síkság nyugati határaitól a Csendes-óceánig tartó terület, a szűkebb értelemben vett Eurázsia fölött uralmat kell szereznie. Trubeckoj dühödt Nyugat- és ukránellenességével is megelőlegezte Putyin elképzeléseit és rögeszméit” – írja Kiss Csaba.

Ennek az Eurázsia-koncepciónak a része az Eurázsiai Gazdasági Uniót létrehozó szerződés, amelyet az orosz, a belarusz és a kazah vezető írt alá 2014-ben, a Krím annektálásának évében. Az egykori cári birodalom újjáteremtését szorgalmazó gondolatot a Putyin Raszputyinjaként emlegetett Dugin fejtette ki számos alkalommal, ám maga koncepció nem tőle származik, annak elméleti alapjait a bolsevik uralom elől elmenekült orosz gondolkodók rakták le. „Az eurázsianizmusnak nevezett eszmerendszer sok mindent átvesz a XIX. század nyugatellenes orosz gondolkodóitól, elsősorban a szlavofilektől, akik az Oroszország nyugatos, európai integrációját óhajtó zapadnyikokkal álltak szemben. A szlavofilok szerint az oroszoknak saját kultúrájuk és világfelfogásuk van, és sem nem nyugati (európai), sem nem keleti (ázsiai) nép, hanem a kettő között álló, sajátosan eurázsiai faj.” 

Kiss Csaba teljes elemzését itt tudja elolvasni. 

Forrás: Portfolio.hu

Ilusztráció: Google térkép

ABB Ability-alapú technológia javítja a világ legnagyobb digitális alállomásának hatékonyságát, megbízhatóságát, valamint fizikai és adatbiztonságát. A belorusz energiaügyi minisztérium és az irányítása alá tartozó Mogilevenergo energiaátviteli közművállalat részére épített egyik legnagyobb légszigetelt alállomás (angol rövidítéssel: AIS) korszerűsítése során az ABB technológiájával jön létre a világ legnagyobb digitális alállomása.

 A korszerűsítés nyomán az alállomás olyan digitális technológiával fog rendelkezni, amely egyrészt javítja szabályozhatóságát és megbízhatóságát, másrészt optimalizálja az üzemeltetési költségeit.  Az ABB szállítja hozzá az energiaellátás védelmi és irányítástechnikai rendszerét, az ABB Ability MicroSCADA (felügyeleti szabályozó és adatgyűjtő) rendszert, és azt a digitális processbust, amely rézhuzal helyett Ethernet kábelen keresztül biztosítja a különböző gyártóktól származó termékek közötti átjárható kommunikációt, és ezzel költséget, illetve helyet takarít meg. Az ABB a projekt részeként digitálisan előkészített nagyfeszültségű termékeket, köztük száloptikás áramérzékelőket (FOCS-FS) és szakaszolós megszakítókat (DCB) is szállít a műszaki tervezést és a beszerzést végző RIKO cég részére.

A közel 9 és fél milliós lélekszámú, öt országgal határos Fehéroroszország villamosenergia-igénye egyre nő, és az ezt kielégítő áramellátó hálózat vele együtt bővül. A helyiek a digitális technológiában látják azt a kulcsfontosságú eszközt, amely segít leküzdeni a jövő energiatermeléssel és energiaigénnyel kapcsolatos kihívásait.

A digitalizáció példa nélküli rálátást biztosít a megrendelők eszközeire és rendszereire és hatalmas adatmennyiség hatékony felhasználását teszi lehetővé. Ezenkívül a digitalizációnak köszönhető az informatika (IT) és az üzemeltetés technológia (OT) egyre egyszerűbb integrációja is, ami annyit jelent, hogy a vezérlő központok operátorai valós időben tudják értelmezni a legfontosabb jelenségeket, így megelőzhetővé válnak a kritikus hibák. A helyszínen telepített okos szenzorok számának növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb lesz az alállomáson gyűjtött és elemzett folyamatadatok mennyisége, ami hozzájárul a védelem, a szabályozás és az állapotmonitoring javulásához, amennyiben az adatfelhőben gyülekező adatokat prediktív modellek létrehozására és gépi tanulásra használják fel.

„A legtávolabb eső területektől az igazgatóság ülésterméig mindenhol alkalmazható digitális termékek, szoftverek, valamint alállomási automatizálási, vezérlési és védelmi megoldások széles körének köszönhetően az ABB továbbra is a digitális hálózati technológia fejlesztésének élvonalában marad – mondta Massimo Danieli, az ABB csoport Power Grids divízióján belül működő Grid Automation üzletág vezetője. – Örömünkre szolgál, hogy hozzájárulhatunk a belorusz digitális alállomás létrehozásához, ami egy kiterjedtebb, okosabb és zöldebb hálózat kiépítése esetén tovább erősíti az ABB mint szóba jöhető partner pozícióját” – tette még hozzá.

Az ABB kínálatának egy másik kulcsfontosságú területét a szabadon álló száloptikás áramérzékelők (FOCS-FS) és a digitális alállomáson belüli, nyílt szabványokon alapuló IEC 61850-es kommunikációt biztosító nem hagyományos műszertranszformátorok képezik. A digitális alállomás valós idejű adatokat is gyűjt a primer berendezéseken és közvetlenül hasznosítható tudássá alakítja át azokat, így segítve a közműcégeket az általuk üzemeltetett eszközök működésének folyamatos megfigyelésében, állapotának ellenőrzésében és karbantartásában, s mindezt a költséghatékonyság javítása mellett. Ezeket a fontos eszközadatokat azután továbbítani lehet az ABB Ability Ellipse APM (eszközteljesítmény-menedzsment) szoftverre, mely így a prediktív és a preventív karbantartásra egyaránt lehetőséget biztosít. Az ABB leválasztó kismegszakítói (DCB) egyetlen egységben ötvözik a kismegszakító és a leválasztó funkciót, és ettől az alállomás felépítése még kompaktabb lesz.

Az ABB (ABBN: SIX Swiss Ex) úttörő jellegű globális technológiavezető szerepet tölt be a villamosenergia-hálózatok, az energetikai termékek, az ipari automatizálás, a robotika és gyártásautomatizálás, valamint a közművállalatok ügyfeleinek kiszolgálása, tehát egészében véve az ipar, a közlekedés és az infrastruktúra területén. A cég 130 éves történelme az innováció szakadatlan folyamata – ezt viszi tovább az ABB, amikor az ipari digitalizálás jövőjét két kristálytiszta értékajánlaton keresztül vázolja fel: az egyik a villamos energia eljuttatása bármelyik erőműből bármelyik háztartásba, a másik pedig a természeti erőforrásoktól a késztermékig vezető út szereplőinek iparági szintű automatizálása. Az ABB névadó szponzorként támogatja a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) tisztán elektromos meghajtású autók számára kiírt Formula–E versenysorozatát, hogy az e-mobilitás határait feszegetve még inkább hozzájáruljon hosszú távon fenntartható jövőnkhöz. Az ABB a világ több mint 100 országában van jelen, ahol összesen körülbelül 147 000 főt foglalkoztat.

Magyarországi vállalata, az ABB Kft. 1991-ben alakult, és azóta az egyik vezető szállítóként van jelen a hazai közmű, valamint energiaszektorban.