Magyarországon a farkas védett állat. Egyedszámuk a II. világháborúban nagyon lecsökkent, hosszú évtizedekre el is tűnt, aztán a 80-as években jelent meg újra. Főleg az Északi-középhegységben szúrtak ki példányokat, ahol ma is tartósan jelen vannak, ezen kívül a Nyírségben és Sopron környékén is számíthatunk a felbukkanásukra. 1991-ben a Balaton-felvidéken is láttak egy példányt, amit sajnos ki is lőttek, de innentől kezdve az északról és délről átkóborolt példányokat már nem irtják automatikusan.

A farkasok alapvetően nem jelentenek veszélyt az emberekre: az Európai Unió területén nagyjából tizennyolcezer egyed él, és ezek csupán elvétve támadnak, miközben az unióban élők napi szinten találkoznak velük. 1950 és 2000 között 59 olyan alkalmat jegyeztek fel, hogy egy farkas emberre támadt, ebből 38 esetben volt veszettséggel fertőzött a példány és öt incidens végződött halálesettel. A legnagyobb farkaspopulációval – nagyjából háromezer példánnyal – a szomszédos Románia rendelkezik, és szerencsére csak elvétve található olyan feljegyzés, hogy egy állat megharapott volna valakit.

A farkas alapvetően visszahúzódó, nem konfrontálódik az emberrel, inkább meghúzza magát vagy elmenekül. Inkább akkor válhatnak veszélyessé, ha etetik őket, mert akkor elkezdenek kéregetni, és hajlamosak tolakodóvá válni. Ha követik őket, agitálva érezhetik magukat, és ha esetleg valamilyen betegséggel fertőzöttek, akkor támadhatnak.

A határok nélküli vándor hőse egy fiatal, magányos farkas, aki utat vág magának Lengyelországból Németországon át egészen Hollandiáig, ahol azután párt is talált magának. Ezek az állatok hihetetlen messzire képesek vándorolni – gondoljunk csak az M237-es számú, jeladóval felszerelt farkas szomorú története, aki 2022 júniusa és 2023 márciusa között közel 2000 km-t tett meg, és úgy jutott Magyarországra. Az állatot megjelölő Gruppe Wolf Schweiz nevű csoport szerint az általa megtett út az egyik leghosszabb, amit farkas valaha is véghez vitt, ezért is szomorú, hogy ilyen sors várt rá hazánkban. Szerencsére Fürkész története ennél sokkal boldogabb, hiszen a holland erdőkben még kölyke is született, ezzel gyarapítva kontinensünk egyre gazdagabb populációját. A dokumentumfilm kifejti azt is, milyen hatással vannak a farkasok az ökoszisztémára és hogyan képesek felélénkíteni a természet rendjét.

• A szaúd-arábiai Taif mellett él egy páviánközösség, amely egyik napról a másikra befogadta azokat a vadkutyákat, amelyek nemrég még vadásztak rájuk. Az oka? Az emberek ételt visznek a páviánoknak, ők pedig osztozkodnak ezen a kutyákkal, cserébe azok védelmet nyújtanak más állatokkal – akár rivális vadkutyákkal – szemben. No, de hogy kerültek ezek a vadkutyák a páviánok közé? Szakértők szerint azok a páviánok rabolhatták el őket még kölyökkorukban, amelyeket frusztrálja, hogy falkatársaikkal szemben nekik még nincs kölykük.
• Szenegál és Mali határán, a szavannán csimpánzklánok élnek. Ezek az esőerdőben honos állatok tehát átszoktak egy másik éghajlati övre. Azonban nem csupán ebben hasonlítanak a saját, hatmillió évvel korábbi őseinkre: fajtársaikkal ellentétben fák ütögetésével kommunikálnak, a vadászathoz pedig eszközöket használnak. Hosszú, erős botokkal dolgoznak, amelyeket a fák kérge közé beszurkálva kisebb állatokra vadászhatnak, az élelmet pedig gyakorta száraz ágak kíséretében fogyasztják el – mondhatni megfűszerezve azt.
• Moszkvában nagyjából 35.000 kóbor kutya él, amelyek alkalmazkodtak az emberi jelenléthez, tudják, mely területeken – pl. metrólejáratoknál – érdemes koldulni. Sőt, néhányuk még területek őrzését is elvállalja élelemért cserébe. A külterületeken élő kutyák viszont kizárólag fosztogatásból tudják fenntartani magukat, miközben fajuk kereszteződik a környező erdőkben élő farkasokéval, ezzel egy egészen új hibridet létrehozva. Ez a hibrid ugyan elvadultan él, de lélekben kutya, azaz hiányzik belőle a ragadozó ösztön.
• A Brit Kolumbiában élő farkasok egy része átszokott a közeli vizekben élő lazacok kihalászására. Igen ám, de csak a halak fejét eszik meg, mivel a lazacok testében van egy olyan parazita – egy galandféreg –, amely veszélyes rájuk. Erre valószínűleg sok-sok generáción keresztül jöttek rá.

A Mozgásban az evolúció 2020. június 20-án, 18:00-kor jelentkezik dupla résszel a Viasat History műsorán, majd rá egy hétre ugyanebben az időpontban még két újabb epizódban mutatja be azt a megdöbbentő változást, ami jelenleg is zajlik az állatvilágban.