Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2025. november 25-én hozott döntést abban az ügyben, amelyben egy lengyel bíróság előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmében arról kérte az EUB állásfoglalását, hogy sérti-e a szabad mozgás és tartózkodás jogát biztosító uniós jogot, valamint az EU Alapjogi Chartájában foglalt magán- és családi élethez való jogot és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát az, ha a nemzeti hatóságok nem ismerik el az azonos nemű párok másik tagállamban kötött házasságát. 

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a lengyel hatóságok megtagadták a Németországban élő és ott házasságot kötött azonos nemű pártól ennek hazai anyakönyvezését arra hivatkozva, hogy a lengyel jog nem ismeri az azonos neműek közötti házasság intézményét.

Az EUB ítéletében elvi éllel megállapította, hogy a tagállamokat köti az uniós jog akkor, amikor az olyan házasság hazai elismeréséről kell dönteni, amelyet a érintettek a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlása során egy másik tagállamban kötöttek. Ha nem így lenne, akkor az állampolgárság szerinti ország megfosztaná az azonos nemű párokat attól a lehetőségtől, hogy hazatérhessenek és folytathassák a másik tagállamban kialakított vagy megszilárdított családi életüket. Az Mazowiecki ügyben a lengyel hatóságok a magyar gyakorlatból jól ismert kifogásokat hozták fel: a nemzeti joguk nem ismeri az azonos neműek közötti házasságot és ezek elismerése sértené „a lengyel jogrendben elismert alapelveket”, a magyar szóhasználatban a közrendet.  

Az EUB ítéletéből nem következik, hogy a tagállamoknak – így Magyarországnak – ne lenne mérlegelési szabadsága a házasságra vonatkozó szabályozás kialakításában, a döntés nem vezette be európai szinten a házassági egyenlőséget. A bíróság emlékeztetett rá, hogy „az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”. A magyar hatóságoknak is intő jelként ugyanakkor az EUB ismételten hangsúlyozta: a közrend fogalmát szűken kell értelmezni, arra „kizárólag egy alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és megfelelően komoly fenyegetés esetében lehet hivatkozni”, ilyen a másik tagállamban kötött azonos neműek közötti házasságok elismerése kapcsán nem merül fel. Az elismerés nem sérti a házasság intézményét, annak szabályozása továbbra is tagállami döntés, az uniós jogból levezethető kötelezettség kizárólag az olyan házasságok elismerésére korlátozódik, amelyet az érintettek jogszerűen egy másik tagállamban kötöttek. Viszont nem állítható, hogy az ilyen házasságok elismerése sérti a nemzeti identitást vagy veszélyezteti a közrendet.

A másik tagállamban kötött azonos neműek közötti házasságok elismerésére kialakított eljárások terén a nemzeti hatóságoknak van mozgástere, azonban ekkor is köti őket az Alapjogi Charta hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezése: ha – mint a magyar jogban – a külföldön kötött különneműek közötti házasságok esetében a hazai anyakönyvezés az elismerés formája, ettől a házastársak szexuális irányultságára hivatkozással nem lehet eltérni, vagyis az azonos nemű párok esetében is ezt kell biztosítani. 

A magyar Alkotmánybíróság júniusi döntésében 2025. október 31-ig adott határidőt az Országgyűlésnek a külföldön kötött házasságok bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerésére irányuló eljárás kidolgozására. A határidő már letelt, ennek ellenére a jogalkotó nem tett lépéseket a döntés végrehajtására. Az EUB ítélete alapján az is kérdéses, megfelelne-e az uniós jognak a bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerés, vagy a külföldön létrejött azonos neműek közötti házasságokat Magyarországon is házasságként kell elismerni.

Az indítvány szerint – amely ugyan nem kötelezi a Bíróságot, de általában előre jelzi, hogy milyen döntésre számíthatunk – a magyar jogszabály súlyosan sérti az uniós jogot. Az Európai Bíróság döntése az év második felére várható.

A főtanácsnoki indítvány kiemeli, hogy a magyar törvény számos, az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített emberi jogot sért, így a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát, a magán- és családi élet tiszteletben tartását, a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságát, valamint az emberi méltósághoz való jogot. A főtanácsnok úgy véli, hogy a Bíróságnak – ha egyetért az Alapjogi Chartában foglalt jogok sérelmével – meg kell állapítania, hogy Magyarország az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt alapvető értékeket (emberi méltóság, az egyenlőség, a jogállamiság és a kisebbségek jogainak tisztelete) is megsértette. Ezenkívül a propagandatörvény rendelkezései ellentétesek az e-kereskedelemre, a szolgáltatásokra, az audiovizuális médiaszolgáltatásokra és az adatvédelemre vonatkozó irányelvekkel is.

Tamara Ćapeta azt is megjegyezte, bár van helye párbeszédnek arról, hogyan töltjük meg a közös értékeket tartalommal, az LMBTQI embereket megillető egyenlő tisztelet azonban vitán felül áll. A szexuális és nemi kisebbségek megbélyegzése és kirekesztése olyan „vörös vonal”, amelynek átlépését az Európai Unió alapértékeinek védelme tiltja. A vonal átlépésével pedig a magyar jogalkotó tagadja az egyenlőség, az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának azokat az alapértékeit, amelyek az EU alapjai.

Az Európai Bizottság keresetéhez példátlan összefogás keretében 16 uniós tagállam és az Európai Parlament is csatlakozott, hangsúlyozva, hogy a magyar jogszabály nemcsak az uniós jog másodlagos normáit és az Alapjogi Chartát, hanem magát az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített alapértékeket is sérti.

A 2024. november 19-i luxemburgi tárgyaláson a Bizottság és a felszólaló tagállamok élesen bírálták a „gyermekvédelminek” hazudott törvényt, mert az valójában a szexuális és nemi kisebbségek megbélyegzését és kirekesztését szolgálja, és rendszerszintű, szándékos és széles körű jogsértést valósít meg, amely ellentétes az unió jogával és értékrendjével.

A folyamatban lévő eljárás ellenére a kormány márciusban a propagandatörvény alkalmazását kiterjesztette, ezzel jogellenesen korlátozva a békés gyülekezés jogát is, ezért az Európai Unió Bírósága döntése ebben a kérdésben is kiemelt fontosságú lehet. Ugyanakkor a döntésig is kötelessége a magyar hatóságoknak biztosítani, hogy mindenki – köztük az LMBTQI közösség tagjai is – szabadon és biztonságban, megfélemlítés és zaklatás nélkül fejezhessék ki a véleményüket.

Az LMBTQI jogokat védő Mousse egyesület azért fordult a francia adatvédelmi hatósághoz, mert álláspontjuk szerint sérti az EU adatvédelmi rendeletét, a GDPR-t, az a gyakorlat, hogy a francia vasúttársaság az online jegyvásárlóktól kötelezően elvárja, hogy válasszanak a nemükre utaló női vagy férfi megszólítás között, nem biztosítva megfelelő választási lehetőséget a nem-bináris személyek számára. Az adatvédelmi hatóság elutasítását követően a Mousse a francia Államtanácshoz (Conseil d’Etat) fordult, amely előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet nyújtott be az EUB-hez. Ebben az Államtanács annak tisztását kérte, hogy figyelembe lehet-e venni a polgári, kereskedelmi és közigazgatási kommunikáció terén általánosan elfogadott gyakorlatokat, azaz például az ügyfelek megszólítására vonatkozó szokásokat akkor, amikor az adatkezelés jogszerűségét, illetve azt értékeljük, hogy adott esetben az releváns és szükséges-e. Emellett az előzetes döntéshozatalra irányuló indítvány kifejezetten kitért a nem-bináris személyekre, azaz az adat felhasználásával és megőrzésével szembeni tiltakozáshoz való jogukra.

Az EUB ítéletében hangsúlyozta: a GDPR célja az egyén magánéletének védelméhez és a személyes adatok magas szintű védelméhez fűződő jogának védelme, ezért a személyes adatot – a GDPR 5. cikkével összhangban – csak jogszerűen, tisztességesen és az érintett számára átlátható módon lehet kezelni. Az adattakarékosság elve megkívánja, hogy az adatkezelés a releváns és megfelelő adatokra korlátozódjon. Az EUB elfogadta, hogy vannak helyzetek, amikor a szerződés teljesítéséhez hasznos egy személyes adat kezelése, de ez csak akkor tekinthető szükségesnek, ha az objektíve elengedhetetlen „az érintettnek nyújtott szerződéses szolgáltatás szerves részét képező cél megvalósításához”. A hasznosság nem elegendő annak igazolásához, hogy a szerződés teljesítéséhez – jelen esetben a vasúttársaság szolgáltatásának igénybevételéhez – elengedhetetlen, főleg amennyiben vannak kevésbé beavatkozó jellegű megoldások. Az udvariassági szokásoknak megfelelő üzleti kommunikáció az ügyfél nemi identitására utalás nélkül is személyre szabható, a vasúttársaság választhat általános, inkluzív, a nemre utalást mellőző udvariassági kifejezéseket (és az ítélet szerint néhány ilyen már használatban is van ugyanennél a szolgáltatónál).

A nemre vonatkozó adat kezelésének indokául a vasúttársaság egy másodlagos célt is felhozott: a csak azonos nemű személyek számára elérhető kocsikat az éjszakai vonatokon, illetve a fogyatékos személyek számára biztosított személyes segítőket. Az EUB szerint ezen szolgáltatások biztosítása azonban nem igazolhatja a valamennyi ügyfél megszólítására vonatkozó adatok szisztematikus és általános kezelését, a nemre vonatkozó adat csak az ezen szolgáltatásokat igénybe vevőktől követelhetők meg. Az egyén alapvető jogai és szabadságai – különösen a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem – elsőbbséget élvez a vasúttársaság által az adatkezelésre felhozott jogos érdekkel szemben. Önmagában az a tény, hogy az érintett tiltakozhat, nem teszi jogszerűvé az adatkezelést, annak szükségességét ettől függetlenül kell megítélni.

„Az EUB először döntött a GDPR alapján a nemre vonatkozó adatkezeléssel összefüggő gyakorlatról. Bár a magyar vasút esetében az ügyben felvetett probléma nem áll fenn, a gyakorlatban sok helyen találkozunk az ügyfelek nem szerinti megszólításával. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek a regisztráció során kötelezően gyűjtenek nemre vonatkozó adatot, holott a szolgáltatás nyújtásához erre nincs feltétlenül szükség, elég csak a bankokra vagy az energiaszolgáltatókra gondolni. Az ilyen joggyakorlattal a szolgáltatóknak az ítélet alapján Magyarországon is fel kell hagyniuk” – kommentálta a döntést Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

Photo by Leighann Blackwood on Unsplash