A „Szellemitulajdon-védelem a körforgásos gazdaságban – Iránytű kkv-knak” című kiadvány, valamint az ehhez kapcsolódó IP Hősök kampány célja, hogy a körforgásos működést szem előtt tartó cégek számára is bemutassa, hogyan szerezhetnek jogi védelmet, növelhetik piaci- és versenyelőnyüket oltalomszerzéssel.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2022-es kkv-jelentése szerint szinte minden (93%) – a felmérésben résztvevő – szellemitulajdon-jogot regisztrált kis- és középvállalkozás pozitív hatást tapasztalt üzleti tevékenységében. „A szellemi tulajdonjogok hasznosítása bevételt is hozhat egy kkv-nak. A tudatosan felépített és kezelt szellemi tulajdonjogi portfólió versenyelőnyt jelent a piacon és vonzóbbá teszi a vállalkozást a befektetők számára is. A legfontosabb azonban, hogy jogbiztonságot teremt, megvédve a vállalkozásokat például a hamisítókkal, másolókkal szemben. Az oltalom megszerzése az első lépés a sikeres innováció hasznosításhoz” – emeli ki Farkas Szabolcs, az SZTNH elnöke.

A kiadvány részletesen tárgyalja a szellemi tulajdon szerepét a körforgásos gazdaságban, az IP stratégia jelentőségét, bemutatja a különböző oltalomtípusokat, valamint olyan innovatív magyar cégeket, amelyek a fenntartható fejlődésért dolgoznak, és tudatosan alkalmazzák a szellemi tulajdonvédelem eszközeit. A megfelelő oltalmakkal körülbástyázott szellemi tulajdon jogilag tisztázott státusza ugyanis megkönnyíti és elősegítheti annak hasznosítását, értékesítését. A fenntartható innovációk iparjogvédelmi oltalmazása piaci előnyt jelenthet a fenntarthatóság mellett elkötelezett vállalkozások számára is, és jó példaként ösztönözhetik a többi szereplőt is, hogy tartsák szem előtt a körkörös gazdaság elveit. Az ilyen jellegű innovációk hasznosítása és ezen értékekre épülő – például védjeggyel megkülönböztetett – márkák ösztönzik a fogyasztókat, hogy környezetbarát szolgáltatásokat és termékeket válasszanak, elősegítve a társadalmi és környezeti jólétet – írják.

Miközben azonban az európaiak a legnagyobb sportesemények közvetítésére készülnek, milliók járhatnak el közülük illegális módon. Az EUIPO uniós polgárok általi tudatosságról és magatartásról készített tanulmánya szerint az uniós polgárok 12%-a jutott hozzá illegális forrásból származó tartalmakhoz, vagy streamelt ilyen tartalmakat sportközvetítések megtekintése céljából. Ami a 15 és 24 év közötti fiatalokat illeti, több mint ¼-ük (27%) ismerte el, hogy illegális online csatornákon néz sportközvetítéseket.

Az EUIPO ügyvezető igazgatója, João Negrão így nyilatkozott: „A közelgő nyári versenyekre készülve beszélni kell arról, hogy miért elengedhetetlen a sportszerű játék, mind a játékosok, mind a közvetítéseket otthonról néző szurkolók részéről. Az ezen események mögött meghúzódó szellemitulajdon-jogok védik és elmélyítik szurkolói élményünket, támogatják sportolóinkat, és inspirálják a jövőbeli Európa- és világbajnokokat. A hivatalos közvetítések megtekintésével és az engedélyezett termékek vásárlásával biztosítjuk, hogy kedvelt sportjaink továbbra is örömet okozhassanak az eljövendő generációk számára.”

A nagy sporteseményekhez kapcsolódó közvetítési jogokon túl a szellemi tulajdon mindenütt jelen van

Az ikonikus olimpiai karikáktól, az élsportolók nevétől és képmásától kezdve a versenyzők sportfelszerelésén át a hivatalos kabalákig és az eseményekhez kapcsolódó ajándéktárgyakig. De ahol pénz és több millió néző/ fogyasztó van jelen, ott a csalóknak is lehetőségük nyílik a haszonszerzésre. Az illegális online közvetítések minden tartalomtípust érintenek – beleértve a sporteseményeket is –, és az EUIPO becslése szerint a kalózkodás minden médiumban évente 1 milliárd euró jogtalan bevételt generál.

Az élő események illegális közvetítésének problémája egzisztenciális jelentőségű a sport finanszírozása szempontjából. A szellemitulajdon-jogokból származó bevételeket a szolidaritás alapján újra elosztják a sportmozgalom és a sportolók között. Emma Terho, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a 2023 októberében megrendezett, a sport- és egyéb élő eseményeket érintő online kalózkodás elleni küzdelemről szóló EUIPO-konferencián a következőket mondta: „Ha a szurkolók illegális közvetítéseken keresztül néznék az élő sporteseményeket, az olimpiai mozgalom egész, szolidaritáson alapuló finanszírozási modellje veszélybe kerülne. A médiajogok elveszítenék értéküket, így a médiajogok birtokosai nem vásárolnának többé médiajogokat, ami messzemenő következményekkel járna az egész olimpiai mozgalom finanszírozására nézve.”

A sportközvetítések mellett az EU sportfelszerelési ágazata az EUIPO adatai szerint évi 850 millió euró forgalomkiesést szenved el. Ez a számadat nem tartalmazza az olyan sportruházatokat, mint például a hamisított futballmezeket vagy a hamisított sportcipőket, amelyek a hamisított ruházati cikkek jelentős részét teszik ki Európában – becslések szerint évente összesen 12 milliárd euró értékben.

Egyes országokban a fiatalok közel fele illegálisan közvetített sporteseményeket néz

Az EUIPO szellemi tulajdon megítéléséről szóló tanulmánya jelentős tendenciákat tárt fel az EU-ban élő sporteseményeket érintő online kalózkodással kapcsolatban: a teljes lakosság 12%-a nézett vagy streamelt illegális online forrásokból származó tartalmakat sportesemények megtekintése céljából.

Az EU-n belül Bulgáriában a legelterjedtebb ez a gyakorlat, ahol a válaszadók 21%-a ismerte el, hogy illegális online forrásokat használt sportesemények megtekintésére; ezt követi Görögország (20%), Írország (19%), Spanyolország (19%) és Luxemburg (18%).

A tanulmány szerint a 15 és 24 év közötti fiatalabb polgárok kétszerese számolt be arról (a teljes népességhez viszonyítva), hogy jogellenesen férnek hozzá online sporteseményekkel kapcsolatos tartalmakhoz. A bolgár fiatalok körében a legvalószínűbb (47%) a sportesemények illegális streamelése, ami jóval meghaladja a 27%-os uniós átlagot; őket Spanyolország (42%), Görögország (42%), Szlovénia (39%) és Írország (34%) követi.

Az EUIPO szerzői jogi online jogsértésekről szóló tanulmánya szerint a streaming az illegális televíziós tartalmakhoz való hozzáférés legnépszerűbb módszere – az EU-ban a kalózkodás 58%-a streaming, 32%-a pedig letöltés formájában történik.

Hamisított sportcikkek

Az EUIPO által összeállított, az ifjúság szellemi tulajdonhoz fűződő viszonyával kapcsolatos eredménytábla szerint a 15–24 éves, unióban élő fiatalok átlagosan 10%-a ismeri el, hogy szándékosan vásárolt hamisított sportfelszerelést, és ez a görög fiatalok körében a leggyakoribb – 18%. Ezzel szemben a fiatal európai fogyasztók 7%-a véletlenül vásárolt hamisított termékeket.

A hamisított termékek értékesítésének jelentős hatása van az EU-n belül. Az EUIPO számításai szerint évente összesen 851 millió euró veszteséget okoz – ami az ágazaton belüli teljes értékesítési volumen 11%-ának felel meg. Franciaország, Ausztria és Hollandia szenvedi el a legnagyobb pénzügyi veszteségeket, amelyek mindegyik ország esetében több százmillió eurót tesznek ki. Arányaikban a legnagyobb veszteségek Romániában, Litvániában és Magyarországon keletkeznek, mivel a hamisított sportfelszerelések az összes elmaradt értékesítés akár 20%-át is kiteszik ezekben az országokban.

A hamisítás súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár. A bevételkiesés és a munkahelyek megszűnése mellett – amint azt az EUIPO egy másik, az EU ruházati, kozmetikai és játékipari ágazatában a hamisítás gazdasági hatásairól szóló, nemrégiben közzétett tanulmánya is bizonyítja – a vállalatok a gyengébb minőségű másolatok miatt a márka hírnevének romlását tapasztalják, az európai gazdaságok pedig egyre szkeptikusabbak az innovációba történő beruházások megalapozottságával kapcsolatban, ami komoly veszélyt jelent a gazdaságok további, egészséges fejlődésére nézve.

A hamisított áruk emellett súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek a fogyasztók számára, és nem felelnek meg az európai egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi normáknak. Amint arra az EUIPO és az OECD veszélyes árukról szóló tanulmánya rámutat, a hamisított sportfelszerelések kritikus pillanatokban meghibásodhatnak, továbbá mérgező vagy veszélyes összetevőket is tartalmazhatnak.

Az élő eseményekre specializálódott kalózoknak számos módszerük van arra, hogy engedély nélküli tartalmakat tegyenek elérhetővé az interneten, ideértve az illegális előfizetési szolgáltatásokat és a reklámbevételekből finanszírozott nyílt internetes közvetítéseket

Ezek a szereplők kifinomult technikákat alkalmaznak a felderítés megkerülésére, gyakran a legális tartalomszolgáltatókat kihasználva. Az online kalózkodás még a szabadon hozzáférhető csatornákon sugárzott olyan események esetében is fennáll, mint az olimpia vagy a labdarúgó bajnokságok.

Az egyes országok és az érintett felek Európa-szerte szabályozásokra, valamint az illegális online szolgáltatások blokkolására szolgáló technológiára támaszkodva küzdenek az élő eseményeket érintő kalózkodás ellen. Az Európai Bizottság két ajánlást is elfogadott: az egyik a sport- és más élő eseményeket érintő online kalózkodás elleni küzdelemről szól, és létrehozta az ezzel foglalkozó nemzeti közigazgatási hatóságokból álló hálózatot, a másik ajánlás célja pedig a hamisítás elleni küzdelem fokozott jogérvényesítés és tudatosítás révén, amihez az EUIPO terjesztési, végrehajtási és nyomonkövetési erőfeszítésekkel járul hozzá.

Emellett a kalóztevékenységek elleni küzdelemben a figyelemfelkeltés is szerepet játszik, hiszen a fogyasztók meg tudják találni a legális digitális tartalmakat. Az EUIPO Agorateka eszköze segítséget nyújt a nézőknek az online tartalmakkal, köztük a sporteseményekkel kapcsolatos legális kínálatok azonosításában.

Hamisított áruk felszámolása Európában

A „Fake Star” művelet keretében – amely a jól ismert márkák jogait sértő hamisított áruk ellen irányuló kezdeményezés – a rendőri hatóságok Európa-szerte 8 millió hamisított luxus- és sportcikket derítettek fel és foglaltak le, ami a 2023-ban lefoglalt 14 millió hamisított terméknek majdnem a fele. A hamisított sportcikkek között voltak hamisított textíliák, lábbelik, címkék, bőráruk és ruházati kiegészítők, köztük sportcipők és sportruházat, amelyek becsült kiskereskedelmi értéke 120 millió euró. A művelet során 264 embert tartóztattak le a hamisítványokkal összefüggésben.

Összesen 552 611 lábbelit, 1 140 343 sportruházati cikket, valamint 5 497 460 hamis logóval ellátott címkét derítettek fel. A lefoglalások megerősítik, hogy a hamisított termékek nagy része Európában nyerik el végleges formájukat, ahol a hamisított logókat címkézetlen termékekre helyezik fel. A hamisítási hálózatok feltárása során a művelet más súlyos bűncselekményeket is azonosított, például szervezett bűnözést, csempészetet, csalást és pénzmosást.

A „Fake Star” műveletet Spanyolország (Policía Nacional) és Görögország (görög rendőrség) vezeti, az Europol koordinálja, valamint 18 ország ügynökségei és hatóságai vesznek benne aktívan részt.

Szerzők: Hennelné dr. Komor Ildikó | irodavezető ügyvéd |Komor Hennel Attorneys

E-mail: ildiko.komor@komorhennel.hu

Dr. Kováts Borbála Lili | ügyvéd | Komor Hennel Attorneys

E-mail: borbala.kovats@komorhennel.hu

Ahogy a való világból megjelentek a különböző termékek (például ruhák) és szolgáltatások (koncertek, kiállítások stb.) a metaverzumban, úgy beléptek oda a már jól ismert, népszerű márkák is, amelyek saját termékeiket és szolgáltatásaikat kínálják a virtuális világ szereplőinek is. Vezethet tehát avatarunk Hyundai autót, ihat Coca-Colát, vehetünk neki Nike cipőt, Samsung telefont.

A metaverzum hírének berobbanásakor elindult egy igen jelentős védjegybejelentési hullám, a metaverzumba belépő nagyobb márkák (például McDonald’s, Meta, Ford, Nike) tulajdonosai gyorsan „felültek a vonatra”, amiről senki sem akart lemaradni, és újból benyújtották híres védjegyeiket oly módon, hogy azok ne csak az eddigi fizikai, hanem a virtuális árukat is lefedjék.

A védjegyek oltalmi körét ugyanis az árujegyzék határozza meg, amely az ún. nizzai osztályozáson alapul. Az áruk és szolgáltatások ezen nemzetközi osztályozás szerint összesen 45 osztályba vannak besorolva, melyek közül 34 árukat, 11 pedig szolgáltatásokat tartalmaz. Az új, virtuális világra szánt védjegybejelentések tipikusan a letölthető árukat magában foglaló 9. osztályra és a virtuális szolgáltatásokat felölelő 41. osztályra terjednek ki. A tömeges új védjegybejelentések oka valószínűleg az volt, hogy senki sem tudta, mire számíthat ebben az új virtuális világban, hogyan fogják kezelni a bíróságok az ott elkövetett hamisítást, védjegybitorlást, így a nagyobb cégek biztos, ami biztos alapon bejelentették korábbi védjegyeiket virtuális árukra és szolgáltatásokra is.

Ez azonban elhamarkodottnak bizonyult egy, az Egyesült Államokban nemrég született döntés tükrében. Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) ugyanis egy közelmúltban hozott döntésében kimondta, hogy a fizikai árukra és szolgáltatásokra bejelentett védjegyek oltalma egyben kiterjed az adott áruk és szolgáltatások virtuális megfelelőjére is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy annak, aki belép a virtuális térbe, és fizikai áruit, szolgáltatásait virtuális formában is értékesíteni kívánja, nem feltétlenül szükséges újból bejelentenie védjegyként a márkanevét, logóját, hiszen a már lajstromozott védjegyeinek oltalma e nélkül is kiterjed a már meglévő és védett áruk vagy szolgáltatások virtuális megfelelőire.

Az amerikai védjegyhivatal előtti ügyben a következő történt: két magánszemély – akiknek természetesen semmilyen kapcsolatuk nem volt a „valódi” Prada és Gucci márkák tulajdonosaival – bejelentette a Prada és a Gucci szót védjegyként virtuális árukra kiterjedően a 9. és 41. áruosztályokban. A USPTO-nak a korábbi, „valódi” Prada és Gucci védjegyekkel való ütközés miatt hivatalból meg kellett vizsgálnia, hogy hasonlóak-e a megjelölések és az érintett védjegyek árujegyzékei. Mivel a megjelölések teljesen azonosak voltak a korábbi védjegyekkel, már „csak” az árujegyzékek hasonlóságának vizsgálatára volt szükség ahhoz, hogy a hivatal a korábbi Prada és Gucci védjegyek miatt elutasítsa a magánszemélyek új bejelentéseit.

A „valódi” Prada és Gucci védjegyek oltalma eredetileg kiskereskedelmi szolgáltatásokra terjedt ki. Mivel ezek a szolgáltatások más áruosztályban szerepelnek, mint a virtuális áruk (amelyeket a magánszemélyek új bejelentéseikben megjelöltek), az amerikai hivatal azzal a kérdéssel szembesült, hogy két különböző osztályba tartozó áru, ami gyakorlatilag ugyanannak a terméknek a fizikai és a virtuális változata, minősülhet-e hasonlónak olyan mértékben, hogy emiatt el kelljen utasítani a későbbi védjegybejelentést.

A már említett nizzai osztályozás úgy van felépítve, hogy általában a hasonló áruk ugyanabba az osztályba, és a különböző áruk különböző osztályba tartoznak (ezalól vannak kivételek). Emiatt volt meglepő, de a védjegyjogosultak számára kedvező a USPTO azon megállapítása, hogy mivel a virtuális áruk a kiskereskedelmi tevékenységgel érintett fizikai árukkal gyakorlatilag megegyeznek, csupán azok „online” verziói, a különböző, fizikai árukra/szolgáltatásokra vonatkozó védjegyek oltalma kiterjed az árujegyzékben szereplő áruk/szolgáltatások virtuális megfelelőjére is. A USPTO alapvetően a védjegyek származásjelző funkciója miatt jutott erre a következtetésre, hiszen egy Prada vagy Gucci táska – mindegy, hogy a maga fizikai valóságában jelenik-e meg, vagy virtuálisan egy online térben – a fogyasztók által egyértelműen felismerhető, és észleléskor ugyanahhoz a védjegyjogosulthoz lesz köthető. (Ráadásul nyilvánvalóan jó hírű védjegyekről, brandekről beszélünk, amelyekkel együtt jár az áruosztályokon átívelő oltalom szabályrendszere is.)

Mindebből az következik, hogy ha majd egyszer fel szeretnénk lépni a virtuális világban, a metaverzumban elkövetett hamisítással szemben az Egyesült Államokban, valószínűleg nem lesz szükség új, virtuális árukra/szolgáltatásokra is kiterjedő védjegyre, hanem a meglévő védjegyünk alapján fel tudunk majd lépni a „virtuális védjegybitorlással” szemben is.

Az Európai Unión belül még nem ismert olyan döntés, amely a virtuális világban elkövetett védjegybitorlással foglalkozna. Az EU-s védjegyhivatal (EUIPO) egyelőre csak azzal kapcsolatban foglalt állást, hogy a virtuális árukat, szolgáltatásokat a nizzai osztályozás melyik osztályában kell bejelenteni, illetve hogyan kell pontosan megfogalmazni az ilyen árukat, szolgáltatásokat érintő árujegyzékeket. Ez az állásfoglalás tehát egyelőre arra buzdítja a védjegyjogosultakat, hogy védjegyeiket újból, új árujegyzékkel is bejelentsék, hogy azok oltalma a fizikai árukon/szolgáltatásokon kívül célzottan a virtuális árukra/szolgáltatásokra is kiterjedjen.

Arról tehát még nem esett szó az EU-ban, hogy mi történik, ha egy olyan cég védjegyét bitorolják a metaverzumban például virtuális cipők, ruhák kapcsán, amelynek árujegyzéke csak fizikai cipőkre, ruhákra terjed ki, azaz előbb-utóbb az EUIPO-nak is állást kell foglalnia majd abban, hogy hasonlónak minősül-e ugyanannak az árunak vagy szolgáltatásnak a virtuális és a fizikai változata. Mindazonáltal az amerikai védjegyhivatal ismertetett döntésének tükrében remélhetőleg az EUIPO is „védjegyjogosult-barát”, a józan ész által sugallt megközelítést fog alkalmazni, és a feleslegesnek bizonyuló új bejelentések támogatása helyett kidolgoz egy olyan rendszert, amelyben a meglévő, fizikai árukra/szolgáltatásokra kiterjedő védjegyek alapján fel tudnak majd lépni a jogosultak a virtuális térben történő védjegybitorlással szemben

Fotó: Dima Pechurin, Unsplash

A vállalkozás sikerét jelentő előtag

A ’Mc’ előtag népszerűségén a McDonald’s számos versenytársa próbált már gyors haszonra törni, azonban annak kizárólagos használatát a McDonald’s idáig általában sikerrel vindikálta magának. Példaként említhető egy 2016-os eset, amelyben a McDonald’s a ’Mc’ előtag sérelmére hivatkozva támadta meg a ’MACCOFEE’ megjelölést, amelyet egy szingapúri társaság regisztrált európai uniós védjegyként az Unióban történő forgalmazás céljából. A szingapúri társaság fellebbezése folytán hiába ment el az ügy az Európai Unió Bíróságáig, azonban a McDonald’s részéről nem okozott nehézséget annak bizonyítása, hogy a közismert ’Mc’ előtagra az összetéveszthetőségig való hasonlóság miatt a szingapúri társaság a ’MACCOFEE’ megjelölésével tisztességtelenül kihasználná a ’Mc’ előtag kiérdemelt hírnevét.

A védjegy kötelezettség is a jogosultnak

„Nem minden esetben ilyen könnyű azonban akár még egy jól ismert védjegy megvédése sem. Azzal ugyanis, ha valaki egy megjelölését védjegyként lajstromoztatta, nem csupán jogosultságot szerez arra, hogy az általa meghatározott áruosztályokban szereplő termékeket (például: sültburgonya, húsos szendvicsek, vendéglátás, éttermi szolgáltatások) – szó vagy ábrás – megjelölésével elláthatja, de egyúttal kötelezettsége is keletkezik annak használatára” – magyarázza dr. Lantos Judit, a Danubia Legal partnere. Azaz, a védjegy használatára nemcsak jogosultsága, hanem kötelezettsége is keletkezik a lajstromozással. Nem indokolt ugyanis fenntartani a védjegyjog által biztosított kizárólagos oltalmat azon megjelölésekre, amelyeket a jogosultja gazdasági tevékenysége során nem használ, hiszen ezzel versenytársait indokolatlanul kiszorítaná a piacról és a már amúgy is zsúfolt védjegynyilvántartások még tovább duzzadnának.

Azonos módon, mind a hazai, mind pedig az európai uniós védjegyről szóló jogszabály negatív jogkövetkezményeket helyez kilátásba arra az esetre, „Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a […] védjegy tényleges használatát […] az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta”. Ebben az esetben bármely harmadik személy úgynevezett használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárást kezdeményezhet a védjegy ellen, amely eljárásban a védjegyjogosultnak bizonyítania kell, hogy a védjegyét a jogszabálynak megfelelően használta.

A McDonald’s és a Supermac’s idei első csatája: a ’BIG MAC’ ügy

A szóban forgó jogszabályhelyre az ír Supermac’s (Holdings) Ltd hivatkozott 2017. április 11. napján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) beadott kérelmében. A kérelem indokolásában előadta, hogy a Mcdonald’s a szóban forgó védjegyet elmulasztotta öt éven át megszakítás nélkül használni, ezért kérte a McDonald’s ’BIG MAC’ szóvédjegyének teljes törlését. A McDonald’s védekezésében számos bizonyítékot szolgáltatott a használatra vonatkozóan, amelyet az ír társaság azzal az érvvel vitatott, hogy a szolgáltatott bizonyítékok nem elégségesek és egyébként is csak néhány áruosztályra kiterjedő használatra vonatkoznak – például szendvicsekre igen, míg egyéb termékekre és szolgáltatásokra nem. A kellően nem igazolt használat hiánya miatt végül 2019 januárjában úgy döntött az EUIPO, hogy megszünteti a McDonald’s ’BIG MAC’ védjegyét valamennyi áruosztályra vonatkozóan.  Ez a döntés azonban még nem végleges, mivel a McDonald’s megfellebbezte az EUIPO döntését, így a további döntést a fellebbezési tanácstól várhatjuk. Bár az említett ügy még sokáig elhúzódhat és akár az Európai Unió Bírósága előtt dőlhet el véglegesen, attól azonban nem kell a McDonald’s-nak tartania , hogy a Supermac’s európai terjeszkedése során megnyílt új éttermeiben láthatjuk viszont a Big Mac szendvicseket. Ugyanis a McDonald’s-nak a hivatkozott eljárással érintett védjegyén kívül még számos BIG MAC védjegye van.

„Ezen ügy tanulsága annyi kell, hogy legyen a cégeknek, mint védjegyjogosultaknak, hogy hiába használ valaki egy védjegyet akár nagyon intenzíven is, nem mindegy, hogy milyen bizonyítékokat nyújtanak be egy használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárásban, ugyanis a bizonyítékoknak meg kell felelniük a vonatkozó jogszabályoknak és a joggyakorlatnak” – mondja dr. Lantos Judit.

A második ütközet: Az önálló ’Mc’ szóvédjegy részleges elvesztése

2017 áprilisában a Supermac’s egy másik kérelmet is benyújtott az EUIPO-nál, ezúttal a ’Mc’ előtag ellen, amelynek alapjául szintén a tényleges használat elmulasztása miatti jogvesztésről szóló jogszabályhelyet jelölte meg. Az ügyben az EUIPO 2019. július 31. napján úgy rendelkezett, hogy a McDonald’s-nak a ’Mc’ előtag, mint külön szóvédjegy kizárólagos oltalmára való jogosultságát bizonyos áruosztályokban teljes egészében törli, míg más áruosztályokban csupán néhány árura korlátozza a megfelelő használat hiánya miatt.

A McDonald’s ugyanis sikertelenül bizonyította a kérelem benyújtását megelőző öt évben a ’Mc’ szó megszakítás nélküli használatát bizonyos áruk, szolgáltatások vonatkozásában annak ellenére, hogy mintegy húsz különféle bizonyítékot csatolt be a használat igazolására. Az EUIPO a döntésében egyetértett a Supermac’s azon érvelésével is, hogy a McDonald’s nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a ’Mc’ előtagot, mint szóvédjegyet valamennyi termék vonatkozásában önállóan is használta a vonatkozó jogszabály alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően.

Mi számít a tényleges használatot igazoló megfelelő bizonyítéknak?

„Erre a kérdésre nem lehet egzakt választ adni, mivel a bizonyítékok mindig az eset összes körülményeihez képest egyedileg vizsgálandók” – magyarázza a védjegyjogász. Az Európai Unió Bírósága egy előzetes döntéshozatali eljárásra bocsátott ügyben például kimondta, hogy „a védjegy [Európai Unión] belüli tényleges használatának megítélésekor az egyes tagállamok területi határait figyelmen kívül kell hagyni”. Mindazonáltal, a megfelelő földrajzi kiterjedtség eldöntésénél „a tényleges használat megítélése függ az érintett piacon a szóban forgó áru vagy szolgáltatás tulajdonságaitól is”.

Az EUIPO a McDonald’s által az ’Mc’ szóvédjegy vonatkozásában a Németországban, Franciaországban, illetve az Egyesült Királyságban történő folyamatos és tényleges használatról rendelkezésre bocsátott rengeteg bizonyítékot az érintett piac (nevezetesen az EU) megállapíthatósága tekintetében megfelelőnek ítélte a kulcstermékek körében.

Azonban a vonatkozó jogszabály szerint azt a további kritériumot is bizonyítani kell egy ilyen eljárásban, hogy a használt megjelölés csak a védjegy megkülönböztető képességét nem érintő elemekben tér el a védjegy lajstromozott formájától. Ez azt jelenti, hogy például a McNuggets, McMuffin, McFish, McToast szavak nem térnek el olyan mértékben a ’Mc’ szóvédjegytől, hogy azok befolyásolnák az ’Mc’ szónak a fogyasztókra tett benyomását.  Az EUIPO végül arra a döntésre jutott, hogy a sok ’Mc’ előtaggal használt megjelölés közül azon neveknél állt fenn ez a feltétel, ahol az ’Mc’ előtag után a termék angol nyelvű alkotórészére utaló szó (pl. muffin, hal, toast stb,) áll. Emiatt a McRIB, McMuffin, McToast, McFish, McWrap, McNuggets és a McChicken termékekkel kapcsolatosan fogadta el az EUIPO a McDonald’s cég által benyújtott bizonyítékokat.

A fenti, megfelelőnek ítélt bizonyítékokkal érintett termékek esetén maradt fenn tehát a ’Mc’ szóvédjegy oltalma az EU-ban.

Az EUIPO döntése értelmében tehát a McDonald’s a továbbiakban csak bizonyos fajta termékei esetében használhatja kizárólagosan a ’Mc’ szóvédjegyet (többek között csirkefalatkák, és különfajta húsokból és halakból készült szendvicsek, azaz hamburgerek, wrapek, muffinok), a többi termékkategóriában, mint például italok, desszertek, ízesítőszerek, a tojás- és tejtermékek és az éttermi szolgáltatások vonatkozásában azonban a ’Mc’ önálló szóvédjegy kizárólagos oltalma megszűnt.

A döntéstől függetlenül, természetesen számos ’Mc’ előtaggal kezdődő, terméknevet jelölő védjegy létezik még (pl. McChicken, McNuggets, McFlurry), illetve természetesen maga a McDonald’s védjegy és annak számos változata is oltalom alatt áll, amely védjegyekben a szóban forgó ’Mc’ előtag  a védjegy lényeges elemeként szerepel. Mindazonáltal, az EUIPO döntésének – jelen formábban való – esetleges véglegessé válását követően az előző bekezdésben felsorolt termékek „Mc” védjeggyel való megjelölése vonatkozásában a McDonald’s a jövőben nem tarthat igényt a külön ’Mc’ szóvédjegy oltalmára.

Mi lesz a végső felvonás eredménye?

A McDonald’s védekezésében arra is hivatkozott, hogy a ’Mc’ előtag hosszantartó használata miatt a szóvédjegyről az európai fogyasztók széles körben és kizárólagosan a McDonald’s nevére, illetve termékeire asszociálnak. Ez a hétköznapi ember fejével gondolkozva alighanem vitathatatlan, ugyanis bárki, aki betér egy McDonald’s étterembe – de még az utcai hirdetőplakátokon is – rögtön a ’Mc’ előtagú termékek seregével találja szembe magát. Ugyanez elmondható a Big Mac – szendvicsek – vonatkozásában is, amelyet a McDonald’s 1967-ben mutatott be.

Azt a tényt az EUIPO is elismerte, hogy az ’Mc’ előtaggal kezdődő védjegyek ún. védjegycsaládot alkotnak, sőt, a cikk elején hivatkozott MACCOFFEE döntésre is hivatkozott, amely döntés sikere a ’Mc’ védjegycsaládon alapul. Ugyanakkor a védjegycsalád létezése és annak a kérdésnek az eldöntése, hogy megegyezik-e egy lajstromozott védjegy és a ténylegesen használt megjelölés, két különböző kérdéskörbe tartozik. A védjegyhivatalok nem hagyhatják ugyanis, hogy bizonyos cégek kizárják a védjegyeikkel a versenytársaikat a termékeik olyan áruosztályban való levédetésének lehetőségétől, amelyben a megjelöléseiket nem használják a védjegytörvény rendelkezéseinek megfelelően.

„Ugyanakkor ez a döntés álláspontom szerint nem képezheti akadályát annak, hogy a McDonald’s cég a számos védjegye és a jóhírű „Mc” védjegycsaládja alapján sikerrel fellépjen mások ellen, akik olyan megjelölést próbálnak védjegyoltalom alá helyezni vagy olyan megjelölést használnak, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek az ő korábbi védjegyeivel, vagy amelyek a korábbi jóhírű védjegyei (és így a védjegycsaládja) megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértenék vagy tisztességtelenül kihasználják. Nem kizárt szerintem elvileg az sem, hogy a jövőben akár a Supermac’s ellen is sikerrel fellépjen a McDonald’s számos más védjegye alapján” – zárja a Danubia Legal szakértője.