Az elmúlt hetek eseményei – a leálló Barátság kőolajvezeték, az iráni háború, vagy egy kicsit erősebb téli hideg miatti többletfogyasztás – azonnal rámutattak, milyen érzékeny a hazai energiaellátás rendszere. Vegyük csak az utóbbit: egy, a megszokottnál valamivel hidegebb januári időszak miatt a kormány mintegy 50 milliárd forinttal támogatta meg a lakossági energiafelhasználást, ami körülbelül 16 milliárd forinttal haladta meg a tényleges fogyasztásnövekedést. Ez azt jelenti, hogy már egy mérsékelt időjárási sokk is azonnali költségvetési reakciót vált ki.

Magyarország helyzetét tovább nehezíti, hogy az energiahordozók jelentős része importból származik. Az árakat és az elérhetőséget olyan nemzetközi folyamatok alakítják, amelyekre a hazai döntéshozóknak korlátozott ráhatásuk van, miközben az ellátásbiztonság következményei minden esetben a magyar gazdaságban és a háztartásokban jelennek meg. Éppen ezért az ellátásbiztonság garantálása elsődlegesen a mindenkori kormány, másodsorban az olyan meghatározó vállalatok, mint az MVM és a MOL felelőssége.

Ismert kockázatok – változatlan függőség

A geopolitikai kockázatok egyáltalán nem új jelenségek. Az orosz–ukrán konfliktus 2014 óta tart, a közel-keleti térség pedig évtizedek óta instabil. Ennek ellenére a magyar energiapolitika nem épített ki olyan rendszert, amely érdemben csökkentette volna a kitettséget. A kőolajimport 2022-ben még 86 százalék körül alakult, és ezt csak minimálisan sikerült mérsékelni, miközben a behozatal döntő része továbbra is a Barátság vezetéken érkező orosz olajhoz kötődik.

A helyzet sajátossága, hogy miközben a kockázatok előre láthatók voltak, a rendszer lényegében változatlan maradt. Így a függőség nem csökkent, hanem egyre inkább strukturális problémává vált.

Széttagolt irányítás, bizonytalan felelősségi viszonyok

Az energiapolitika intézményi szinten sem egységes. Az Energiaügyi Minisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között megosztott hatáskörök több ponton átfedik egymást, ami nehezíti az összehangolt működést.

Ennek talán legérdekesebb példája a földgáz, melynek beszerzési feladatai a külügyhöz tartoznak, annak ellenére, hogy a tárca SZMSZ-e nem tartalmazza a „földgáz” kifejezést – annál inkább tartalmazza az „energiabiztonságot”. A hazai fogyasztók számára közvetlenebb, az energiaellátással és az energiaellátás-biztonsággal összefüggő feladatok az energiaügyi miniszterhez, Lantos Csabához tartoznak.

A jelenleg neuralgikus ponttá vált kőolajellátás eddig jobbára kimaradt a szórásból – döntően a nem állami tulajdonú MOL felségterülete. Azonban az állam itt sem került a látókörön kívülre.

Az olcsó orosz olaj ára hosszabb távon nőtt meg

Az orosz olaj az elmúlt években 15–20 százalékkal olcsóbb volt a világpiaci árnál, ami rövid távon jelentős gazdasági előnyt biztosított. A MOL például éveken keresztül mintegy 1,5 milliárd dollár körüli adózás előtti eredményt ért el, miközben az adókon keresztül a költségvetés is profitált az alacsonyabb beszerzési árakból.

Ez az előny azonban nem jelentkezett az alkalmazkodásban. A százhalombattai finomító átalakítása más típusú olaj feldolgozására nem történt meg érdemben, annak költségét és időigényét 2025-ben is nagyjából ugyanakkorára becsülték, mint három évvel korábban. Azonnali cselekvéssel azonban mára eljuthattunk volna az átálláshoz, így viszont a rövid távú nyereség mellett fennmaradt a hosszú távú kiszolgáltatottság.

Barátság és Adria: nem váratlan kockázatok

A Barátság vezeték sérülékenysége egy háborús térségben előre látható volt. Egy ilyen infrastruktúra esetében szinte törvényszerű, hogy idővel katonai vagy politikai célponttá válik.

Ezzel párhuzamosan az Adria vezeték sem vált valódi alternatívává. A horvát JANAF és a MOL közötti viták, a tranzitdíjak körüli konfliktusok és a kapacitáslekötések elmaradása miatt nem sikerült stabil megoldást kialakítani. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az amerikai szankciók miatt az orosz olaj tengeri szállítása is bizonytalanná vált.

A jelenlegi helyzet tehát nem váratlan krízis, hanem egy hosszú ideje ismert kockázati pálya következménye.

Elmaradt a szerkezeti váltás

Az elmúlt, kockázatokkal terhelt évek során a magyar energiapolitika alapvetően a beszerzési útvonalak cseréjében gondolkodott, nem pedig a függőség csökkentésében. A megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fejlesztése nem kapott olyan súlyt, amely érdemben mérsékelte volna a kitettséget.

Miközben az állam a rezsivédelemre mai értéken mintegy 6900 milliárd forintot költött, ebből a forrásból nagyságrendileg több százezer lakás energetikai korszerűsítése is megvalósítható lett volna. Ez tartósan csökkenthette volna a földgázfelhasználást és az importigényt, szemben a jelenlegi rendszerrel, amely inkább a fogyasztás fenntartását támogatja.

Európa eközben konkrét lépéseket tett

Az Európai Unióban az orosz gáz részesedése 2021 és 2024 között 45%-ról 19%-ra esett, az orosz szénimport megszűnt, az olaj aránya pedig 27%-ról 3%-ra csökkent. A régió országai nemcsak beszállítót váltottak, hanem új infrastruktúrát is kiépítettek, LNG-terminálokat létesítettek és új vezetékeket építettek.

Lengyelország, Csehország vagy Horvátország ezzel jelentősen csökkentette kitettségét, míg Magyarország továbbra is a leginkább függő országok közé tartozik

Az új kormány előtt: konkrét és kockázatos döntések

A következő kormány számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogy csökkentse a fosszilis függőséget egy olyan helyzetben, ahol a mozgástér már beszűkült. Ez egyszerre jelent gazdasági és politikai kockázatot.

A jelenlegi politikai ajánlatok nem mutatnak koherens irányt. A rezsicsökkentés fenntartása mellett ígért tömeges felújítások vagy a korábbi ársapkák visszahozásának ötletei nem kezelik a probléma szerkezeti okait, miközben az orosz energiahordozók kiváltása elkerülhetetlennek tűnik.

„Az világos, hogy egy felelős energiapolitika nem engedte volna, hogy előálljon a mostani, ellátásbiztonsággal úgy is fenyegető helyzet, hogy közben négy év alatt elköltöttek a területre csaknem 7000 milliárd forintot. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy az energiapolitika végre megtanulja a leckét, és kiszabadul a fosszilisek, a politikai jelszavak és politikai termékek fogságából” – zárja Másfélfokon megjelent írását Perger András.

Forrás: Másfélfok.hu

Photo by Zbynek Burival on Unsplash, free license

A levelet abból az alkalomból írták a civilek (Magyarországról az Energiaklub, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország), hogy 2021. október 21-én és 22-én tartja ülését az Európai Tanács, amelyen az emelkedő energiaárak okozta problémákat és a lehetséges megoldásokat fogják megvitatni. A civilek levelükben hivatkoznak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi, mérföldkőnek számító jelentésére, amely egyértelműen azt mondja, hogy éghajlati vészhelyzettel állunk szemben; tavaly nyáron közvetlenül is megfigyelhettünk drámai hőhullámokat és árvizeket Európában, amelyek számos emberéletet követeltek.

Ugyanakkor az Európai Zöld Megállapodás és a „Fit for 55” csomagjavaslat egyértelműen stratégiai irányt mutat országaink számára gazdaságaink és energiarendszereink átalakításához. A közép-kelet-európai országok azonban nem elég ambiciózusak klímavédelmi intézkedéseik és energiaátalakítási stratégiáik terén: ahelyett, hogy teljes mértékben kihasználnák az energiahatékonyságban és a megújuló energiában rejlő lehetőségeket, inkább a fosszilis gáz és az atomenergia zsákutcáját követik. A kelet-közép-európai országok fosszilis gázinfrastruktúrába történő növekvő beruházásai viszont hamarosan soha meg nem térülő eszközökké válnak, amelyek költségeit végső soron a polgárok viselnék. Ráadásul ez a függőség aláássa a régió energiabiztonságát, és a polgárokat és az ipart egyaránt kiteszi a fosszilis tüzelőanyagárak ingadozása kockázatának, amelynek jelenleg Európa-szerte tanúi vagyunk.

A 100%-ban megújuló energiákra alapozó, decentralizált és nagy hatékonyságú energiarendszer az egyetlen módja a virágzó és fenntartható gazdaság és az egészségesebb környezet elérésének, miközben magas hozzáadott értékű helyi munkahelyeket teremt, nagyobb energiafüggetlenséget biztosít és enyhíti az energiaszegénységet. Ahelyett, hogy a szén- és fosszilis gázimportért fizetnénk, a megújuló energiarendszer a fogyasztók pénzét a regionális gazdaságokban tartja, és védi vásárlóerejüket. A közép- és kelet-európai tagállamok sokkal nagyobb hazai megújulóenergia-potenciállal rendelkeznek, mint amit a nemzeti tervek és stratégiák bemutatnak – hívják fel a figyelmet a civilek.

A közép-kelet-európai civil szervezetek levele (angolul) itt olvasható.

A magyar civil szervezetek levele Orbán Viktor miniszterelnöknek itt olvasható.

Fotó: Wolfgang Hasselmann, Unsplash

A mai napon a dél-koreai Incshonban nyilvánosságra hozott jelentésében az IPCC megállapítja: mindannyiunk érdeke, hogy a globális felmelegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokon belül tartsuk a párizsi klímamegállapodás szellemében. Mivel ma már 1 fokos globális felmelegedésnél tartunk, sürgősen cselekednünk kell. Ha a jelen ütemben növekednek a globális üvegházgáz-kibocsátások, a 1,5 fokos küszöböt alig 20 év múlva túllépnénk. A jelentés alapján a korábban kitűzött 2 Celsius-fokos felmelegedés nem biztonságos határ, mert az eddig előrejelzettnél sokkal nagyobb pusztítással járna: emberek tömegesen halnának meg az extrém időjárás, a hőhullámok miatt; az infrastruktúrákban, épületekben és a gazdaságban súlyos károk keletkeznének; tovább gyorsulna a növény- és állatfajok kipusztulása; hol a vízhiány, hol pedig a hirtelen lezúduló rengeteg csapadék tenné tönkre az élelmiszertermelést.

Ahhoz, hogy a felmelegedést 1,5 foknál megállítsuk, haladéktalanul meg kell változtatnunk termelésünk és fogyasztásunk szerkezetét úgy, hogy 2050-re az üvegházhatású gázok (ühg) globális kibocsátása ne haladja meg a természet ühg-elnyelő képességét. Ez azt jelenti, hogy energiahatékony, megújuló energia alapú gazdaságokká kell válnunk. A csökkentés zömének pedig még 2030 előtt meg kell történnie. A világ országainak eddigi vállalásai viszont még messze nem elegendőek, mintegy 3,5 fokos felmelegedéshez vezetnének. A jelentés azt is világossá teszi: a halogatás sokkal többe kerül, mint ha ma meghozzák a szükséges éghajlatvédelmi intézkedéseket.

A jelentés egyik szerzője, a most szintén Incshonban tartózkodó Ürge-Vorsatz Diana professzor a következőket nyilatkozta: „A több mint 6000 tudományos anyag feldolgozásával és több ezer szakértő közreműködésével készült jelentés rámutat, hogy egy fél fok további melegedés elkerülése jelentős gazdasági és társadalmi veszteségektől védi meg Földünk lakosságát. Azt is megállapítja, hogy egy ilyen jövő megvalósítása segíthet a szegénység felszámolásában, élhetőbbé teheti lakóhelyeinket, egészségesebbekké teheti az embereket, és hatalmas új üzleti lehetőségeket jelenthet a vállalkozóknak. Viszont egy perc késlekedni való idő sincs, mert néhány év múlva már nem lesz meg ez a lehetőségünk.”

„Hazánk különösen érzékeny az éghajlatváltozásra, az alulfejlett régiók, települések fokozottan sérülékenyek. Már ma is évről évre több százan halnak meg idő előtt az egyre sűrűbb és súlyosabb hőhullámok miatt, városaink hőcsapdává válnak. A fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó légszennyező anyagok közvetlenül is rontják a magyarok egészségét. A felmelegedés óriási károkat okoz a gazdaságnak, az élelmiszer-termelésnek. Ennek fényében a magyaroknak élet-halál kérdés, hogy az éghajlatváltozást 1,5 fokon belül tartsuk” – állapította meg Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet vezetője.

„Más szakmai szervezetekkel együtt továbbra is azon dolgozunk, hogy a hazai klíma- és energiapolitika összhangban legyen a klímatudomány eredményeivel, az EU Tiszta energia csomagja és a párizsi megállapodás céljaival. Azaz segítse elő a magyar energiaátmenetet, a lakossági és önkormányzati megújuló energia termelő-fogyasztók szerepvállalását, az alulfejlett, illetve egykori szenes régiók szerkezetváltását. Ebben kulcsszerepe kell legyen a Nemzeti Klíma és Energia Tervnek (NEKT), az Országgyűlésben tárgyalt 2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiának (NÉS-2) és az elavultsága miatt megreformálandó Nemzeti Energiastratégiának” – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) éghajlat és energia csoportvezetője.

„Sokan – köztük Áder János köztársasági elnök is – felhívták a figyelmet arra, hogy amennyiben nem sikerül megállítanunk a globális felmelegedést, a migráció kezelhetetlenné válik. A lakosság ugyanis tömegesen fog elmenekülni azokról a területekről, amelyek a hőség, a szárazság, illetve a megemelkedő tengerszint miatt alkalmatlanná válnak az emberi életre. Ezért is tartjuk elengedhetetlennek, hogy a magyar kormány azokkal a kormányokkal tartson, amelyek a lehető legszigorúbb éghajlatvédelmi szabályok elfogadtatására törekednek nemzetközi szinten” – jelentette ki Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

„A klímaváltozás nem a jövőben fog bekövetkezni, a válság hatásait már most is tapasztalhatjuk. A párizsi célok még elérhetőek, de ehhez sürgősen cselekednünk kell. Mindannyiunk felelőssége, hogy a lehető leggyorsabban nullára csökkentsük a kibocsátásokat. A megújuló energiaforrások már eddig is gyorsabban terjedtek, mint arra korábban bárki számított. A katasztrofális következmények elkerüléséhez a megújulók kínálnak biztonságos és gyors megoldást” – mondta Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse.

„Az Energiaklub energetikai rendszermodellezéssel készített egy fenntartható, zöldenergetikai forgatókönyvet Magyarország számára. Az órás felbontásban készült szimuláció kimutatta, hogy az összes energiafelhasználásunk akár 50 százaléka, a megtermelt áramnak pedig a 80 százaléka is származhat megújulókból 2050-re, és a szükségletek ebben az esetben is (atomerőmű nélkül is) biztonságosan elláthatóak maradnak. Ez a forgatókönyv 70 százalékos csökkenést jelentene Magyarország szén-dioxid-kibocsátásában a 2010-es szinthez képest, vagyis komoly előrelépést hozna a klímaváltozás elleni küzdelemben. A zöldalternatíva megvalósítása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kedvezőbb, tehát olcsóbb választás lenne Magyarország számára, mint a jelenlegi hivatalos magyar energiastratégia által kijelölt út” – mondta Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakmai igazgatója.

Az IPCC jelentés itt olvasható: http://www.ipcc.ch/report/sr15/