A KBC a 2021-es fenntarthatósági jelentésében először közöl adatokat közvetlen és közvetett környezeti lábnyomáról. Előbbit 2021-re 71 százalékkal sikerült csökkenteni 2015 óta, és a cél, hogy 2030-ra elérje a 80%-os csökkenést. Emellett a bankcsoport 2021-től nettó klímasemlegesen működik, azaz a csökkentések után fennmaradt kibocsátásait semlegesíti is.

Nagy szavak helyett konkrétumok

“Ma már minden vállalatnak szinte kötelező a klímaváltozás elleni harcban részt vállalnia, fenntarthatósági stratégiát készítenie és ennek érdekében megtenni a különböző lépéseket. Sokszor azonban csak nehezen megfogható tervek látnak napvilágot, hogy egy-egy cég mindent megtesz a klímavédelem és a fenntartható gazdaság kialakítása érdekében. Fontos, hogy konkrét intézkedéseket is bemutassanak a vállalatok. Ezzel összhangban készült el a KBC-s fenntarthatósági jelentés, amely nyolc kiemelkedő gazdasági ágazatot nevesít, ahol szükség van intézkedésekre a fenntarthatóság érdekében. A szóban forgó szektorok közé tartozik a bankok számára a jelzáloghitelezés és kereskedelmi ingatlanok miatt kulcsfontosságú ingatlanfinanszírozás. Továbbá az energiaipar, a közlekedés, mezőgazdaság, élelmiszertermelés, fémipar és vegyipar” – mondta Suba Levente, a K&H fenntarthatóságért felelős vezetője.

A szakember beszédes számokat idézve közölte, a bankcsoportok finanszírozási szempontból megkerülhetetlen szerepet játszanak a fenntarthatósági átmenetben. Ezt a következő példával illusztrálta: Az uniós épületállomány rengeteget fogyaszt. A teljes uniós energiafelhasználás 40 százalékáért felel, miközben az üvegházhatású gázkibocsátás esetében egyharmados a részesedésük. „Ezen az energiafalánkságon kell változtatni. Az egyik irány, hogy olyan jelzáloghitel-konstrukciókat kell bevezetni a piacra, amelyek az energiatakarékos vagy közel nulla kibocsátású épületek építését részesítik előnyben, illetve arra ösztönzik az embereket, hogy a meglévő ingatlanaikat felújítsák” – emelte ki Suba Levente. Felértékelődik az ingatlanok energiahatékonysági tanúsítványának a szerepe, amely gyorsan elárulja a tulajdonosának, hogy mennyit fogyaszt a háza. Rengeteg hasznos adatot tartalmaz, például a jövőbeni környezetterhelésről, szén-dioxid-kibocsátásról, energiafelhasználásáról, és még arról is, hogy milyen felújítás lehet szükséges az adott ingatlanon.

“Kipufogóprojekt”

Szintén kiemelt szektor a közlekedés és az autóipar a fenntarthatósági szempontok miatt. A KBC Csoport célja, hogy ösztönözze a közlekedési portfóliójához kötődő kibocsátás csökkentését, első körben a lízingelt autóflotta esetében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bankcsoport által finanszírozott járművek 1 kilométerre vetített szén-dioxid-kibocsátását 2022-től évre évre csökkenteni fogja. A kiemelt figyelem itt azon lesz, hogy a finanszírozott flottában minél nagyobb számban jelenjenek meg az elektromos hajtással (is) rendelkező járművek. Ezek szintén fontos célok, tekintettel arra, hogy 2020-ban az Európai Unióban újonnan forgalomba helyezett személyautók 108,2 gramm szén-dioxidot bocsátottak ki kilométerenként. A KBC Csoport ezen a téren már megtette az első lépéseket, ugyanis dinamikusan növekszik portfóliójában az elektromos meghajtással (is) rendelkező járművek aránya.

Suba Levente kiemelte: “A KBC Csoport a finanszírozási oldalon főként az ingatlan és a járműfinanszírozás területén, illetve a megújuló energia finanszírozásával járul hozzá már a közeljövőben is a klímaváltozás elleni harchoz, de kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy ügyfeleinek olyan befektetési lehetőségeket is tudjon ajánlani, ahol a befektetett pénz fenntarthatósági célokat is szolgál.”

Fotó: Tierra Mallorca, Unsplash

Harsány ébresztő volt a múlt év az energiaipar vállalatvezetői számára, akik gyors költségcsökkentési intézkedéseket hoztak. Tanultak a 2014-ben bekövetkezett keresletcsökkenés hatására kialakult hasonló, bár kisebb mértékű árzuhanásból. Ezúttal 25%-kal csökkentették a tőkeberuházásokat és alaposan visszavágták az osztalékokat is. Egyes cégek kihasználták az alkalmat és teljesen újraírták az osztalékfizetési irányelveiket, hogy tisztább energiaforrásokba fektethető forrásokat szabadítsanak fel. A jövőbeli árfolyamkockázatokra számítva több cég jelentős összegű tőkevesztést is lekönyvelt.

2021 egyértelműen a talpra állásról szól. Az új referenciavonal miatt az adatok látványosak lesznek, de időre lesz szükség, amíg a kereslet helyreáll. A cégértékelések az olaj árát hosszú távon hordónként 50-55 dollárral árazzák be. A nettó adósságállomány mintegy 10%-kal csökkenhet, folytatódik az osztalékfizetés és a részvényvisszavásárlás, de a korábbinál alacsonyabb szinten. A középtávú előrejelzések alapján az alacsony és közepes tőkésítettségű vállalatok jobb értéket kínálnak, mint a nagyok. Az árak jövőre vélhetően elérik a 60-70 dolláros szintet, a kereslet megugrik, az OPEC kitermelése igazodik a kereslethez, így az ágazatot illetően én összességében bikapiaci folyamatokra számítok.

A fenntarthatósági kérdések eddig csak európai léptékkel érintették az olajipart, 2021-ben viszont globálisan előtérbe kerülnek majd. A szigorodó környezetvédelmi jogszabályok és a fosszilis energiahordozókba áramló befektetések volumenének csökkenése fokozott nyomás alá helyezi az ágazatot, növelve a tőke- és − kisebb mértékben − a hitelköltséget is. A vállalatok végső értékének csökkenése hatással lesz arra a biztonsági tartalékra, amelyet a befektetők a befektetési döntéseik meghozatalakor elvárnak. Bár az EU „zöld taxonómiájának” hatására tömeges eladási hullám talán nem fog kialakulni, de a befektetőknek meg kell majd indokolniuk az attól való akár legkisebb eltérést is.

Hogyan fest az energiaipari vállalatok jövője?

A cégek többféle módon is kezelhetik azt a helyzetet, ha egy érett ágazat hanyatló ágba jut. Az első az áttérés az új technológiákra. Bár vannak elszigetelt restrukturálási sztorik, A Fidelity szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy mekkora sikerrel lennének képesek az olajipari gigászok tőkét átcsoportosítani mondjuk naperőművek vagy part menti szélerőművek létesítésébe, melyeknél alacsonyak a belépési korlátok és olcsó a finanszírozás, ők viszont későn jövőnek számítanának. A második lehetőség a forgóeszközökben lekötött készpénz „learatása” a költségek alacsonyan tartásával és a teljes szabad pénzáramlás szétosztásával.

„Az európai olajipari cégek egy afféle hibrid stratégiát követnek. De még ha el is érik az alacsony karbonkibocsátással kapcsolatos céljaikat, a tiszta energia 2025-ig még akkor is csupán az üzemi cash-flowjuk mindössze 5-10%-át fogja kitenni. Arra számítok, hogy a legnagyobb olajtársaságok némelyike a 2020-as évek közepén spin-off cégekbe viszi át az alacsony karbonkibocsátású tevékenységeit, új márkanevet vesz fel, majd fokozatosan kifuttatja a fosszilis eszközeit és a tiszta energiát termelő üzletágat fejleszti tovább” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.