Az Erdélyben született Nyirő József (1889–1953) elbeszélései tragikus emberi sorsokat ábrázolnak; plasztikus leírással láttatják a természetet, a havasok pásztorait, favágóit, szénégetőit. Művei közül a legismertebb a Jézusfaragó ember, a Kopjafák és a Havasok könyve című elbeszélésgyűjtemény, az Uz Bence és a Madéfalvi veszedelem I–II. című regény. Uz Bence karakterét a Jávor Pál főszereplésével elkészült 1938-as filmadaptáció is népszerűsítette. Az említett kötetekkel együtt összesen tizenhárom Nyirő-művet találnak az olvasók a MEK felületén.

Szép Ernő (1884–1953) költő, regényíró, újságíró és színpadi szerző volt egy személyben. Kabarétréfáival és egyfelvonásos műveivel, mint a Kabaret-dalok, a Május, a Patika vagy a Vőlegény, a hazai színházi abszurd humor megteremtője lett – e művei napjainkban is keresett és játszott előadások. Regényei a lírai hangvételű elbeszélő próza jelentékeny alkotásai. Legismertebb közülük a Lila ákác, A jázminok illata és 1944-es pokoljárásának – Legeza Ilona szavaival – „hiteles és szívszorító” krónikája, az Emberszag. Szép Ernő negyvenhat kötete olvasható mostantól a MEK-ben.

A tanítóként végzett Bagdy István (1882–1953) többkötetnyi hazafias verset, magyarnóta-szöveget írt. A Kossuth-díjas Gábor Andor (1884–1953) negyvenhárom, változatos műfajú műve is felkerült a digitalizált tételek közé.

Páratlan életút áll Fábián Gáspár (1885–1953), az 1920-as évek egyik legfoglalkoztatottabb építésze mögött. Iskolákat, kórházakat, száznál is több templomot épített történelmi stíluselemekkel. Nevéhez fűződik többek között a Szent Margit Gimnázium, a Felső Építő Ipariskola, azaz a mai Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara, a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplom, az Üllői úti Szent Kereszt-templom. Könyveiben ötvözte a szak- és a szépirodalmi elemeket; a Magyar fogadalmi és emléktemplomok és az Isten kőmívese ma is izgalmas olvasmány az építészet és művelődéstörténet iránt érdeklődők számára.

A magyar kultúra napja alkalmából felkerült új címek között megtalálható az első magyar földön nyomtatott könyv, az 550 éves Chronica Hungarorum, azaz a Budai krónika, valamint az ennek 2023-ban kiadott facsimiléjéhez készült latin átiratot, magyar fordítást, magyar és angol nyelvű kísérőtanulmányt tartalmazó kötet.

A Régi magyarországi nyomtatványok 5. (1671–1685) kötetével az OSZK tovább folytatódik az a szellemi hagyomány, amelynek régóta otthona a nemzeti könyvtár. A kötet nem csupán a 17. századi könyvkultúránk gazdagságát bemutató retrospektív bibliográfia, hanem egyúttal adózás a 2022-ben kilencvenkilenc évesen elhunyt Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, bibliográfus, Borsa Gedeon emléke előtti is.

Keresztury Dezső iskolai tanulmányait szülővárosában, Zalaegerszegen kezdte meg, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen fejezte be. Huszonöt évesen a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, közben a Pester Lloyd irodalmi, később kulturális rovatvezetője volt. Írói és tanári pályája mellett kultúrpolitikusként is számon tartjuk; 1945 és 1947 között a Nemzeti Parasztpárt színeiben vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Ezt követően az Eötvös József Collegiumot igazgatta, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, végül 1950-től 1971-es nyugdíjba vonulásáig az OSZK különböző részlegeinek vezetőjeként dolgozott. Bár 1982-ben akadémikussá választották, a XX. századi magyar kultúra meghatározó alakja szerényen csak „polikíváncsinak” tartotta magát.

A szeptember 6-i születési évfordulókon Zalaegerszeg megyei jogú város a Keresztury nevét viselő szervezetekkel, egykori iskolájával és a helyi kulturális intézményekkel közösen minden évben felidézi alakját, írói és kulturális tevékenységét. Idén kibővített ünnepségen emlékeztek meg az íróról, amelyen a nemzeti könyvtár is képviseltette magát. Keresztury Dezső szoborportréjának megkoszorúzása után a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban Balaicz Zoltán polgármester, Rózsa Dávid főigazgató, Buzási Ádám jogörökös és Gyimesi Endre, a Keresztury Emlékbizottság elnöke mondott köszöntőt.

Rózsa Dávid felidézte: „Keresztury életműve a nemzeti könyvtár legnagyobb XX. századi irodalmi hagyatékává szervesült, és ez kijelöli a hozzá fűződő könyvtári munka módját és irányát. A mintegy háromszáz doboznyi örökség feldolgozása a nemzeti könyvtár és az irodalomtörténet-írás közös feladata.” A most közzétett harminckilenc mű (többek között az Arany Jánosról és Batsányi Jánosról írt monográfia, a verseskötetek, a visszaemlékezések, az esszé- és tanulmánygyűjtemények) közzététele „a rendkívüli életmű digitalizálásának, feldolgozásának és publikálásának jogait ritka gesztussal a nemzeti könyvtárral megosztó jogörökösnek, Buzási Ádámnak köszönhetően” valósulhatott meg. „Minden túlzás nélkül művelődéstörténeti jelentőségű pillanat ez; példa a nemzeti kultúra örökségét ápoló intézmények és magánszemélyek számára egyaránt.”