November 11-e az egyedülállók világnapja – ez alkalomból tartotta meg első nagyszabású közösségi eseményét az Egyedülfekvők.hu, amelynek célja párbeszédet indítani az egyedül élésről és annak társadalmi megítéléséről. Az oldal alapítója, Vadas Henrietta meghívott vendégeivel tabuk nélkül beszélgetett az egyedülléthez kapcsolódó sztereotípiákról és az egyedül éléssel járó kihívásokról. Az Egyedülfekvők estjén Órás M. Andrea pszichológus és Bánitzky Kata pártaláló mentor világítottak rá az egyedüllét különböző aspektusaira, míg Szily Nóra, Harsányi Levente és Murinai Angéla egy kerekasztal-beszélgetés keretében osztották meg személyes tapasztalataikat arról, hogyan élik meg az egyedüllétet, és mi jelent számukra szépséget, vagy épp nehézséget ebben az állapotban.

Biztos, hogy a párkapcsolat a boldogság egyetlen forrása?

Órás M. Andrea pszichológus arról beszélt, hogy az egyedülléthez kapcsolódó sztereotípiák gyökerei egészen mélyre nyúlnak. Elmondta, régen, a hagyományos társadalmakban a családalapítás és a párkapcsolat számított az élet természetes útjának, így azokat, akik az egyedüllétet választották, gyakran szégyen és kirekesztettség övezte. Ezek a minták beépültek a kollektív gondolkodásba, ezért érzik még ma is sokan úgy, hogy nem jó egyedül lenni. Hangsúlyozta, a közösségi média és a popkultúra tovább erősíti ezt a képet, hiszen gyakran a párkapcsolatot állítják be a boldogság egyetlen forrásának.

A pszichológus kiemelte, az egyedül élők sokszor kapnak kéretlen megjegyzéseket és tanácsokat a környezetüktől. Ezek a megnyilvánulások nemcsak nagy nyomást helyeznek rájuk, hanem önbizalomromboló hatásúak is lehetnek. Ilyen helyzetekben érdemes tudatosítani, hogy ezek a kijelentések gyakran nem is az érintettről, hanem magáról a tanácsadóról szólnak – az ő bizonytalanságait és félelmeit tükrözik vissza. A szakértő szerint fontos, hogy ezt felismerjük, és ha szükséges, határozottan jelezzük: ez a hozzáállás bántó és nem elfogadható számunkra.

Hiába az AI – a párkeresés sikere továbbra is az embereken múlik

Bánitzky Kata pártaláló mentor az ismerkedés leggyakoribb kihívásairól beszélt. Szerinte kulcsfontosságú, hogy megtaláljuk a megfelelő közeget, hiszen ez alapvetően meghatározza, milyen tapasztalatokat szerzünk a folyamat során. Az online társkeresés új lehetőségeket kínál, ugyanakkor komoly feladatot jelent a sok elérhető párkereső közül kiszűrni a valóban kompatibilis partnereket. Ez a folyamatos „válogatás” könnyen kiégéshez és lelki fáradtsághoz vezethet.

A szakértő arra is rámutatott, hogy bár az online ismerkedésből születhetnek sikertörténetek, érdemes tisztában lenni a benne rejlő kockázatokkal is. A mesterséges intelligencia megjelenése tovább nehezíti a helyzetet, hiszen a technológia túlzott használata ahhoz vezethet, hogy elveszítjük képességünket a nehezebb érzések önálló feldolgozására. Bánitzky Kata hangsúlyozta: a párkeresés sikere nem a technológián, hanem továbbra is az embereken múlik – ha nincs valódi nyitottság és befogadókészség a másik oldalon, akkor az algoritmus sem tud működő kapcsolatot teremteni.

Hozzátette, a sztereotípiák hatalmas fékeket jelentenek a párkeresésben. A tapasztalatai szerint a hosszabb ideje egyedül élő nőkről sokan azt gondolják, hogy válogatósak vagy nehezen kezelhetők, míg a férfiakról azt feltételezik, hogy képtelenek az elköteleződésre. A gyermektelenséget pedig gyakran tévesen a karrierizmus jelének tartják. A pártaláló mentor szerint fontos, hogy ezek mögé a tévhitek mögé nézzünk, és időt adjunk magunknak, hogy valódi képet alkothassunk a másik félről.

Szily Nóra tartalommal tölti meg az egyedüllétet, Harsányi Levente élvezi, hogy visszakapta az ágyát

Az est zárásaként tartott kerekasztal-beszélgetésen a meghívott vendégek az egyedüllétben rejlő erőt és lehetőségeket hangsúlyozták.

Szily Nóra elmondta, jelenleg a szabad, tartalmas egyedüllét időszakát éli, és igyekszik megtölteni napjait olyan tevékenységekkel, amelyek feltöltik. Életmódot váltott, rendszeresen edzőterembe jár, és új hangszeren, handpanen tanul játszani – amitől, mint mondta, „zen állapotba kerülnek a kutyái is”. Hozzátette, a gyerekek kirepülése után nincs üresfészek-szindrómája, „beköltöztette” helyettük a kutyákat, és élvezi, hogy egyedül élve már nem kell minden nap főznie.

A pszichológus–újságíró szerint, ha korábban kizárólag anyaként definiálta volna magát, most nehéz helyzetben lenne, de számára mindig fontos volt, hogy legyen hivatása. Folyamatosan tanul, képezi magát, és most olyan időszakot él, amikor ismét önmagára helyezheti a fókuszt. Mint mesélte, ha segítségre van szüksége, bátran kér szakértői támogatást – de büszkén beszélt arról is, milyen jól megtanult vésni a házfelújítás során.

A szingliség nem azt jelenti, hogy valaki egyedül van, hanem hogy bárkivel lehet

Harsányi Levente szerint a szingliség nem azt jelenti, hogy valaki egyedül van, hanem azt, hogy bárkivel lehet. Elmondása szerint most kifejezetten jól érzi magát, élvezi az egyedüllétet. Most még hagy időt magának, mert úgy gondolja, az a helyes, ha nem ugrik bele egyből új kapcsolatba, hanem előbb elgyászolja az előzőt. Azt is elárulta, nála az az igazi kapcsolat, ha valakivel közösen együtt tud aludni, de azért most örül, hogy visszakapta az ágyát, és nem húzza le róla senki a takarót. Egyedül az ünnepekről nyilatkozta azt, hogy az egy egyedül élő számára nehezebb időszak lehet.

Murinai Angéla arról beszélt, hogy ő mindig szeretett egyedül lenni. A pedagógusi pálya és a több mint két évtizedes gyermeknevelés annyira kimerítette, hogy most úgy érzi, több év egyedüllét után is ezt az időszakot piheni ki. Nem vágyik párkapcsolatra, és fontosnak tartja, hogy a nők lássanak olyan példát is, amely azt mutatja: lehet teljes, kiegyensúlyozott életet élni kapcsolat nélkül is.

A beszélgetés során mindhárman egyetértettek abban, hogy bizonyos helyzetekben – például betegség vagy baleset idején – különösen nehéz lehet az egyedüllét, hiszen ilyenkor jó, ha van valaki, akire támaszkodni lehet. Ugyanakkor mindannyian kiemelték, hogy az egyedüllét rengeteget tanított nekik: Szily Nóra számára azt, hogy nem attól lesz nő, ha van mellette férfi; Harsányi Levente megtanulta vállalni önmagát; Murinai Angéla pedig megtapasztalta a saját erejét.

A nyitó képen (balról) Murinai Angéla, Harsányi Levente, Szily Nóra, Vadas Henrietta.

Fotó kredit: Orcsi Brigitta, briphoto.hu

A legfrissebb KSH-adatok szerint Magyarországon több mint 1,4 millióan élnek egyedül, ami egyben azt is jelenti, hogy minden harmadik háztartás egyfős. A számok arra engednek következtetni, hogy akár több százezren is egyedül tölthetik idén a karácsonyt. Az Egyedülfekvők.hu, amelynek elsődleges célja párbeszédet indítani az egyedül élésről, szakértő bevonásával járta körbe az egyedül megélt karácsony témakörét. Órás M. Andrea pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta tapasztalata szerint két visszatérő tényezője van az egyedül töltött ünnepeknek: az egyik mögött egy tudatos döntés, a másik mögött azonban kényszerhelyzet áll.

Akiknek a karácsony a harmadik felbontott borról, a veszekedésekről vagy a tányértörésekről szóltak

A pszichológus szerint sokan vannak, akik mérgező családi közegben nőttek fel, ahol a család meleg szeretete és elfogadása nem volt jelen. A folyamatos veszekedések, bántások az ünnep varázsát is elűzték otthonról. Az ilyen családban felnövő gyerekek azt tapasztalták, hogy az a normális, ha az ünnepek a harmadik felbontott borról szólnak, arról, hogy mindenki külön elvonulva tölti a szentestét, vagy éppen veszekszik valakivel, akár tányért is tör. Felnőttként az önismeret és más pozitív minták megtapasztalása útján sokan rájönnek, hogy nem szeretnék továbbvinni a látott mintát, mérgező szüleikkel szemben pedig erős határt húznak, meghozva akár azt a döntést is, hogy nem töltik velük az ünnepeket.

Teremtsük meg saját magunknak az ünnepi hangulatot!

A rossz gyerekkori emlékek miatt sokaknak fogalma sincs arról, milyen a meghitt karácsony, amelyről a reklámok is szólnak. Ezért hoznak egy újabb döntést, és inkább nem tartják meg az ünnepeket. Órás M. Andrea pszichológus ilyenkor azt szokta javasolni, hogy az elfojtás és a tagadás helyett („Nekem nincs szükségem az ünnepi hangulatra!”, „Csak a probléma van a karácsonnyal!”), próbáljuk megteremteni a saját magunk ünnepének a forgatókönyvét. Találjuk meg, melyek azok a tényezők, tevékenységek, amelyek meghozhatják számunkra a bensőséges hangulatot. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket: Miről szeretném, hogy szóljon az ünnep? Békesség, pihenés, megállás, meghittség? Hogyan tudom ezt megteremteni magamnak? Fényekkel, gyertyákkal, karácsonyi vásárral/filmekkel/dekorral? Esetleg forró csokival és meleg takaróval? Netalán pihenéssel és egy jó könyvvel? Ha megválaszoltuk ezeket a kérdéseket, biztosan közelebb kerülünk ahhoz, hogy meghittséget vigyünk az egyedül töltött ünnepekbe.

Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, karácsonyozzunk a barátainkkal, vagy önkénteskedjünk!

A szakértő szerint vannak, akik ha tehetnék, nem választanák az egyedüllétet az ünnepek alatt. Ők azok, akik vágynak arra, hogy osztozzanak valakivel a meghitt hangulatban, de már nincs családjuk vagy nagyon távol vannak tőlük a rokonok. Ők magányként is megélhetik az egyedüllétet karácsonykor. Számukra a másokhoz való kapcsolódás megoldást nyújthat, ezért nekik érdemes körbenézniük, hogy ki veszi őket körül. Nagyon jó megoldás lehet a barátokkal való karácsonyozás, ami egyre népszerűbb a fiatalok körében. Ilyenkor össze lehet ülni, ajándékozni, közösen sütni-főzni, és megélni a család melegének hangulatát. Órás M. Andrea azt tanácsolja azoknak, akiknek kevés barátjuk van, vagy baráti társaságuk nem elérhető az ünnepek alatt, hogy gondolják át, milyen közösségek veszik körül őket. Egyre több sport-, hobbi-, vagy vallási közösség tart az ünnepek alatt is összejöveteleket, rendezvényeket, ahol a csoport ereje szintén feledtetni tudja a magány érzését.

„A minőségi kapcsolódás az ünnepek alkalmával még inkább felértékelődik, éppen ezért ennek hiánya fájó lehet azok számára, akik egyedül töltik a karácsonyt. Vannak azonban olyanok, akik kifejezetten igénylik, hogy az ünnepi időszakban is időt tölthessenek magukkal. Én ennek a két állapotnak az ötvözését látom ideálisnak: kapcsolódunk a hozzánk közel állókhoz, és kapcsolódunk önmagunkhoz is, így lehet teljes az ünnep” – hangsúlyozta Vadas Henrietta, az Egyedülfekvők.hu oldal alapítója.

Órás M. Andrea pszichológus meglátása szerint az önkénteskedés is egy lélekmelengető tevékenység az ünnepek közeledtével, ahol bárki megélheti az adni jó lelki hatásait. Az önkéntesség egyik fő motivációja az altruizmus, azaz a mások segítése érdekében tett önzetlen cselekvés. Ezzel a munkával mások jóllétéhez járulunk hozzá, ami a személyes fejlődésünket is segíti, gyakran az empátiát, az érzelmi intelligenciát és az önismeretet is mélyíti. Egy önkéntes munka során megélhetjük a vágyott közösségi kötődést.