Az alábbiakban a szervezők összefoglalóját közöljük (a szerk.) 

A célok elérése érdekében a következő tevékenységeket valósítottuk meg a magyar oldalon:

Piackutatás

Meglátogattuk a Duna magyar és szlovák oldalán működő borászatokat és interjúkat készítettünk a borászokkal. Ezen túlmenően kérdőíves felmérést készítettünk mind a borászatok, mind a borfogyasztó célközönség bevonásával. Ennek eredményeként visszakaptunk 216 kérdőívet, amiknek a fő üzenete az volt, hogy a borászatok nyitottak a határmenti együttműködésre, főként a közös szakmai és borpromóciós rendezvények területén. A legtöbb borászat (főként a kisebbek) számára a helyben értékesítés élvez prioritást, ezért komoly igény mutatkozott a vendéglátás és a szálláshelyfejlesztés lehetőségei iránt, ez találkozott a fogyasztói oldal igényeivel is.

A fentiek erős érzékenységet, kitettséget mutatnak a vírushelyzettel összefüggésben, ezért célszerű lenne növelni az online értékesítést, ami jelenleg mellőzött. Térségi összefogással megfontolandó lenne egy régiós webshop fejlesztése, és egy régiós nagykereskedés kialakítása is.

Tanulmánykészítés és online ismertető anyagok elkészítése (Youtube videók és Powerpoint prezentációk)

A határokon átívelő szakmai kapcsolatok erősítése mellett kiemelt fontosságú volt a 175 borminta vizsgálata, tudományos eredményeinek disszeminálása, amelyhez nagy örömmel adott szakmai támogatást a MATE Szőlészeti és Borászati Intézete. A Dunavin Borünnepen debütáló rövidfilmek segítségével az érdeklődők tájékozódhattak a borászati technológiákról, a bio szőlőtermesztés és borkészítés jelentőségéről, a borok érzékszervi összehasonlításáról a Duna két oldaláról és a piackutatás eredményeiről, valamint a borpiac, a bormarketing és a borturizmus jelentőségéről a Duna mindkét oldalán. Ugyanezen négy témában készültek el a 20-20 oldalas tanulmányok is.

Borászati és IKT eszközök beszerzése

A vezető partner a projekt lebonyolításához tíz darab monitor, öt darab laptopot és egy projektort szerzett be.

Rendezvények (Duna-menti borok versenye, Duna-menti borok tavaszi borünnepe)

A rendezvényekre 2021. június 24-25-én került sor. A borverseny és a borünnep is nagy érdeklődésre tartott számot. A borversenyre a határ két oldaláról 123 minta érkezett, a négy szakmai bizottság mellett egy díszvendégekből álló VIP bizottság bírált. A díjazott borok okleveleit a 25-i borünnep megnyitóján adták át, ahol az érdeklődő borászatok, a gasztronómia és a turizmus képviselői is megkóstolhatták a régió borait. A MATE Budai Campusán mintegy 150 fő magyarországi és szlovákiai vendég részvételével és 40 magyar és szlovák kiállítóval került sor a borünnep megrendezésére.

Átfogó médiakampány: On-line és nyomtatott sajtóanyag jelent meg a Bor és Piac borászati szakmai magazinban, az áprilisi lapszám a DUNAVIN projektre lett hangolva.  Bemutatkoztak magyar és szlovákiai borászatok, a következő lapszámban pedig megjelentek a borversenyen szereplő legjobb tételek. Emellett a futó rendezvények hirdetései is megjelentek. A projekt eredményei megjelentek egy turisztikai (turizmusonline.hu) és egy megyei lapban (kemma.hu) is, valamint más marketing és márkaépítés témájú online portálon is (markamonitor.hu).

Szlovák oldalon megvalósult tevékenységek:

Rendezvények (Duna-menti borok nyári ünnepe, Szakmai workshop), Átfogó médiakampány

A szlovákiai partner (SZKALA) szervezésében a szakmai workshopra a Covid-rendelkezések miatt online módon került sor 2021. május 27-én. Az eseményre 73-an regisztráltak, a 4 előadás a projekt 4 fő témakörének szakmai anyagait taglalta. 2021. augusztus 6-án került sor a garamkövesdi Kultúrházban a Nyári Borünnepre, ahol több mint 20 szlovákiai és magyarországi borászat mutatta be a borait, a kisteremben pedig folyamatosan vetítettük a projekt 4 kisfilmjét.

A médiakampány fő partnerének a Wynfields.r.o.-t választottuk, amely cég a szlovák Vinotéka Magazin tulajdonosa. A Vinotéka Magazinban és a Sady a Vinice magazinban tudósítottunk a projektről, illetve számos regionális lapban és az online térben jelentek meg hírek, tudósítások a két oldal borászatáról és a Dunavin projekt tevékenységéről. A szlovákiai partner feladatköréhez tartozik a projekt releváns anyagainak fordítása és a rendezvények tolmácsolása is, mely folyamatos munkát jelentett a megvalósítási időszakban. A Duna két oldala valaha jóval szorosabb szálakkal kötődött össze, mint manapság, gazdaságilag, kulturálisan, szakmailag egyaránt. A Dunavin projekt hozadéka számunkra, hogy a folyamat felgyorsul, illetve hogy a dél-szlovákiai borok ismertté válnak a Dunától délre is, erősödik a borturizmus és a szakmai együttműködés.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. A jelen sajtóközlemény tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

További információért forduljon bizalommal: Nagy Balázs

E-mail: nagy.balazs@uni-mate.hu, dunavinskhu@gmail.com

Telefonszám: 36-1/305-7354

Honlap: https://budaicampus.uni-mate.hu/hu/dunavin

www.skhu.eu

www.rdvegtc-spf.eu

Milyen eredménnyel zárult számotokra a Dunavin nemzetközi borverseny?

A borversenyre 8 mintát küldtünk be, valamennyi ezüstérmet kapott. Ezek közül három tétel magasabb pontszámmal végzett, bekerülve a 60 legjobb közé.

Hogyan alakul maga a projekt, látjátok-e már valami hozadékát?

Szerintem meglehetősen nehéz összehozni a Duna két oldalán a borászokat. Biztos, hogy csatlakozik mindenki, mert kíváncsi hogy mi lesz ebből, de igen nehéz összehangolni a kettőt. Nagyon eltérően gondolkodnak a borászok az egyik és a másik oldal felől. Lehet hogy távolságban alig pár kilométer a különbség, de ha megnézzük, hogy a fogyasztók mennyit tudnak a borról, mi az amit várnak, s tudjuk, hogy a borászok pedig a fogyasztókat szolgálják ki. Észrevehetjük, hogy a borászok itt is, meg ott is ráálltak egy bizonyos stílusra, és nagyon nehéz összehozni a kettőt. Például Szlovákián belül ettől a régiótól (Dél-Szlovákiai borvidék) elvárják a testesebb, magasabb maradékcukorral rendelkező és vörös színű borokat. De ha már azt nézzük hogy a magyar piacra kellene bekerülni, akkor ezek mint testes, nagy borok elvesznek, mert ott inkább a régióra jellemző (Neszmélyi és Etyek-Budai borvidék), alacsony maradék cukorral, gazdag savakkal rendelkező, könnyű fehérborokat várnának el – a régiónak ez az arca tudna jobban bepasszolni a magyarországi borszemléletbe. Tehát máshogy van beállva az ízlésvilág, a kereslet, és emiatt a borászok gondolkodása is. Ráadásul Magyarországról értékesíteni a szlovák piacra könnyű, de szlovák részről bekerülni a magyar piacra irdatlan nehéz. A magyar felvevőpiac annyira telített és kiépített, hogy ott már olyan kérdéseken gondolkoznak, ami nálunk csak évtizedek múlva lesz időszerű.

Azt gondoltam volna, hogy a természetes borok iránti növekvő magyarországi érdeklődés kedvez az itteni, hagyomanyos módon termelőknek.

Szlovákiában ez a stílus sokkal elfogadottabb, a magyar piacon a természetes borokhoz némi távolságtartással állnak hozzá. Itt lényegében a natúr borászok már befutottak, piaci tényezőnek számítanak, Magyarországon viszont csak most kezdtek, és ott még most is gyakori a negatív sajtóvisszhang. Szóval ez nem könnyű, és ezt tudják az itthoni borászok is, úgyhogy én inkább a turisztikai rész kiépítésében és összehangolásában látom a jövőt.

Milyen lehetőségekre gondolsz?

Lényegében arra tudnánk alapozni, ha a szlovák turisták elvárásait – gulyás, magyar konyha, nehéz ételek, kicsit testesebb borok – és a magyarországiakét – sztrapacska, jó sör – tágítanánk és összehangolnánk. Ugyanúgy, ha a Dunára vízi turisztika lenne kiépítve, amire bortúrákat alapoznánk, azt össze lehetne hangolni egy olyan bortúrára, ahol előbb az egyik majd a másik oldalon állnának meg kóstolni, vagy oda-vissza is lehetne menni a magyar és szlovák oldalara. Tehát abban a régiós turisztikában látok fantáziát, aminek erős része a bor. Van elég különbség, és ugyanúgy elég hasonlóság is ahhoz, hogy egyfajta izgalmas fúzióként össze legyen hozva a két régió.

Van még olyan együttműködés, amit megvalósíthatónak tartasz a Duna két oldalán lévő borászok között?

Szakmait, és ezalatt is inkább a tapasztalatcserét értem. Nem is feltétlenül borászati részről, hanem főleg boreladás, bormarketing az, amit az itteni borászok tanulhatnának. Errefelé még nincs annyira kiépítve a bormarketing és a boreladás mikéntje. Borászati oldalról is lehetséges persze a tapasztalatcsere, csak mivel minden borászatnak megvan a maga stílusa, erre valamelyest kisebb az esély. Amit pedig mi tudnánk adni a magyar résznek, az a natúr borokkal, narancsborokkal való tapasztalat, de úgy veszem észre Magyarország ide közel eső szegletében kevés borász van (egyelőre), aki ezzel  szívesen kísérletezne.

(Hajdu Ferenc)

Milyen eredménnyel zárult Ön számára a Dunavin nemzetközi borverseny?

Úgy gondolom, hogy az ilyen archaikus módszerekkel – amit magam is képviselek -, régi típusú borokat készítve, nem igazán a megfelelő platform ezeknek a boroknak a megismerésére, hogy versenyeztessük őket. Ezek karakterükben teljesen eltérnek attól az értékrendtől, ami alapján a borok egy borversenyen megítéltetnek. Sokkal alkalmasabb az ilyen tételeket egy nyitott borkóstolón ismertetni, mintsem egy olyan versenyközegben futtatni, ahol esélytelenek, pontosan azon stílus és ízanyag alapján, amit az ilyen technológia hoz. Mivel kívül esik azon a skálán, ami pontozható, és inkább ízlés kérdése, hogy kiknek tetszik s kinek nem, nem érdemes mindenáron egy merev mércéhez méricskélni.

Hogyan értékeli a Dunavin programot, vannak-e érzékelhető fejlemények?

Egy bizonyos hozadékát észrevettem: a kistermelőknek lehetőséget adott arra, hogy egy komoly boranalízisre tegyenek szert. Hiszen a kis, házi termelők nem igazán szoktak az ilyen elemzésekért nemhogy pénzt kiadni, mivel saját fogyasztásra készítenek, de eleve megrendelni sem azokat. Így viszont kaptak egy visszacsatolást, egy információt a saját borukról, ami valószínűleg hasznos lesz számukra, vagy egy új megvilágításba helyezi azokat a borokat, amikett mondjuk tíz éve isznak. Tehát egy edukatív jelleget mindenképpen öltött a szememben a Dunavin projekt.

Milyen együttműködést tud még elképzelni a Duna két oldalán lévő borászok között?

Korábban is említettem, hogy véleményem szerint akkor tudjuk a területet jobban definiálni, ha sokkal több kapocs jön létre. Ez lehet borkóstolás, vagy szakmai szimpózium, akár turisztikai látogatás, de az egyik legfontosabb, amiről kevés szó esik, az a természethű gazdálkodás. A természet nem ismer államhatárokat, határtalanul, sok szálon köti össze, fonja organikus szövetét. Az ember szőtte szövet is csak akkor mutatja meg mintáját, ha a szálak kialakulnak, hiszen nincsen szövet szálak nélkül. Tehát ezeket a kapcsolatokat szépen, kitartó munkával építgetni kell, keresni  közös jót, esetleg a kevésbé jót is, de mindenképpen a kapcsolatépítésen van a hangsúly, ami úgy gondolom, nem történhet meg egyik napról a másikra. A Duna ahogy összekötött, úgy szét is választott minket eddig. Fogjuk hát föl ezt most már kapocsként, hogy ne a határt húzza a Duna vonala, hanem lehetőséget jelentsen egymás jobb megismerésére, s ha ezek a szálak meglesznek, akkor a szövet kidomborodik.

A sétálókóstolón bemutatkoznak a Duna mindkét oldalán található borvidékek termelői, így a látogató betekintést nyer a Dél-Szlovákiai borvidék, a Neszmélyi, az Etyek-Budai, a Pannonhalmi és a Soproni borvidékek értékeibe 20-25 termelő tételei által.

A rendezvényen lehetőség nyílik a borászokkal való beszélgetésre, így aki a kóstolón kívül egyéb részletekre és érdekességekre is kíváncsi, érdemes regisztrálnia. A széleskörű kóstoló lehetőséget teremt a látogató számára, hogy megízlelje a Duna folyó mentén található különböző terroirok sajátosságait.

A sétáló borkóstoló délután 14:00-18:00 óra között tart a garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) Kultúrházban. Az edukáció sem maradhat el a kóstoló mellett, tehát egy mesterkurzus keretében levetítik a projekt négy kisfilmjét is marketing- turizmus – értékesítés, borászati technológia, a borok érzékszervi és analitikai összehasonlítása és bioborok témában. A rendezvényre való belépés és a kóstoló ingyenes, ám regisztrációhoz és létszámkorláthoz kötött.

150 fő regisztrálhat a következő linken: http://www.garammenti.net/dunavin/nyari-borunnep/

Érdeklődés esetén ingyenes busztranszfert is biztosítanak a szervezők a Komárom – Garamkövesd vonalon a látogatók számára.

A „Duna-menti borászatok együttműködésének fejlesztése a szlovák-magyar határmenti régióban” című DUNAVIN (SKHU/WETA/1901/4.1/313) projekt az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország
Együttműködési Program Kisprojekt Alapjának keretében valósul meg az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával.

A szervezők mindenkit szeretettel várnak a rendezvényen.
www.garammenti.net

A hazai kiállítók között feltűntek az olyan nagy, stabil minőséget hozó pincészetek, mint a Hilltop vagy a Nyakas Pincészet; kisebb, gyakran „pályakezdő” termelők hordómintákkal; valamint a régióra jellemző illatos fehér fajták és Kékfrankos mellett olyan különlegességeket is meg lehetett kóstolni, mint például Taschner Kurt fehér Cabernet franc gyöngyözőbora vagy édes Zenitje.

A kóstolás során a hangsúlyt mégis a határon túli termelők boraira helyeztük. A felvidéki termelők két szempontból is jelentős eltérést mutattak a hazaiaktól. Egyrészt sokan közülük a natúrborokra esküsznek, vagy legalább a fajélesztők elhagyásával próbálják hangsúlyozni a termőhely jellegzetességeit, miközben az acéltartály helyett inkább a hordóra szavaznak. Másrészt a fajtaválaszték is eltér: a hangsúly a Zöldveltelinin, Rajnai rizlingen, Királyleánykán, Olaszrizlingen – esetleg a Rizlingszilvánin – van, illetve a régió egyik büszkesége a helyi nemesítésű Dunaj fajta. A folyamról elnevezett, cukorgyűjtő kékszőlő bora kissé a mi Turánunkhoz hasonlít: színe mély, illata nagyon jellegzetes és erős, viszont Szlovákiában kifejezetten fajtaborokat készítenek belőle. A fajtából a legnagyobb hatást a muzslai Árendás borászat tétele gyakorolta ránk hihetetlen koncentráltságával.

A hagyományos vonalat kiválóan képviselte a muzslai H&V Pincészet Nagyapám Bora fehér cuvée-je, de szintén náluk lehetett Zöldveltelini narancsbort is kóstolni. A legjobb Rajnai díját a kóstolt tételek közül mégis egy anyaországi bornak, a pannonhalmi Cseri Pincészet 2018-as Selection-jének adnám, amely a fajta tankönyvi tökéletességű megtestesítője. Nagyon sokat dobott viszont a 15 százaléknyi Rajnai a Château Rúbaň 2018-as, hagyományos eljárással készült, kiváló brut pezsgőjén. A szlovákiai pincészetnél emellett olyan különlegességeket is lehetett kóstolni, mint a (Szürkebarát x Királyleányka) x Rajnai rizling keresztezés Svoj sen, vagy a Pirostramini és az Ezerjó házasításából született Nória. Az autentista, kisújfalui Mátyás Családi pincészetnél olyan különlegességek kerültek a pohárba, mint a Chardonnay és a Rizlingszilváni cuvée-je, vagy az Ösztövér névre keresztelt narancsbor. Végül természetesen nem hagyhattuk ki a régió egyik meghatározó termelője, a Strekov1075 szűretlen bio tételeit sem, köztük a Don Zsolt névre hallgató gyöngyözőborral, amely a szlovák piac egyik innovatív, új irányának képviselője.

A rendezvény kiállítói voltak:

a Neszmélyi Borvidékről: Bősze Csaba, Hauzer Bormanufaktúra, Hilltop Neszmély Borászat, Horváth Családi Pincészet, Kősziklás Borászat, N3 Borműhely, Neszmélyi Borút Egyesület, Nyitnikék Pincészet, Petőcz Pincészet, Rábai Katalin Családi Borászata, Simecz Pince, Stróbl Borház, Szivek Pince, Szöllősi Pincészet,Turay Családi Pincészet

a Dél-Szlovákiai Borvidékről: Árendás Pince, BM Winery, Bóna Winery, Borvin, Château Rúbaň, Georgina Pince, Geönczeöl Pince, H&V Pincészet Muzsla, Kövesd!, Mátyás családi pincészet, Strekov1075, SZKALA Borászok és Szőlészek Polgári Társulása, Világi Winery

az Etyek-Budai Borvidékről: Gervai János Pincészete, Nyakas Borászat

a Pannonhalmi Borvidékről: Babarczi Szőlőbirtok, Cseri Pincészet

a Soproni Borvidékről: Gangl Borászat, Taschner Borászat

Folytatás következik augusztus 6-án, pénteken Garamkövesden!

A projekt sajtómegnyitójára 13:30 és 14 óra között kerül sor a Magyar Agrár – és Élettudományi Egyetem Rektori Tanácstermében, amelyre a sajtó képviselőit várják. A sajtótájékoztatón ismertetik a DUNAVIN Projektet.

14 óra és 14:30 között történik a DUNAVIN Borverseny eredményeinek kihirdetése, majd Geönczeöl Attila, a SZKALA elnöke átadja az okleveleket a Díszteremben.

Délután 14: 30 és este 20 óra között tart a sétáló borkóstoló a Díszteremben.

A rendezvény 200 főnek biztosít részvételi lehetőséget, a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A regisztrációs űrlapot itt találják:  https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSc6gYkholgovW3gsXrsnozqtFRd-5yh21sfZBrfP9guvLuZvQ/viewform

Az érdeklődő nagyközönség is részt vehet a mesterkurzuson, 15, 16 vagy 17 órakor, amelynek keretében a K5 előadóban levetítünk négy kisfilmet marketing – turizmus – értékesítés, borászati technológia, a borok érzékszervi és analitikai összehasonlítása, és bioborok témában.

Kiállítók a Neszmélyi Borvidékről:

Hauzer Bormanufaktúra

Hilltop Neszmély Borászat

Horváth Családi Pincészet

Kősziklás Borászat

N3 Borműhely

Neszmélyi Borút Egyesület

Nyitnikék Pincészet

Petőcz Pincészet

Rábai Katalin Családi Borászata

Simecz Pince

Stróbl Borház

Szivek Pince

Szöllősi Pincészet

Turay Családi Pincészet

Kiállítók Felvidékről, a Dél-Szlovákiai Borvidékről:

Árendás Pince

BM Winery

Bóna Winery

Borvin

Château Rúbaň

Georgina Pince

Geönczeöl Pince

H&V Pinczészet Muzsla

Kövesd!

Mátyás családi pincészet

Strekov1075

SZKALA Borászok és Szőlészek Polgári Társulása

Világi Winery

Kiállítók az Etyek-Budai Borvidékről:

Gervai János Pincészete

Nyakas Borászat

Kiállítók a Pannonhalmi Borvidékről:

Babarczi Szőlőbirtok

Cseri Pincészet

Kiállítók a Soproni Borvidékről:

Gangl Borászat

Taschner Borászat

www.skhu.eu

www.rdvegtc-spf.eu

Magyar-szlovák Interreg-program indult a Duna-menti borvidékek összefogásának erősítése céljából. A pályázatban összesen 40-50 partner vehet részt: a Neszmélyi, Pannonhalmi, Soproni borvidékről, valamint az Etyek-budai borvidék töki régiójából összesen 20-25 termelő, és a szlovák oldalról ugyancsak 20-25 borászat.

A főigazgató asszony a műsorban elmondta: a szőlő-bor ágazatnak ismételten sikerült életre hívnia azt az együttműködést, amely a szakmát, az oktatást és a kutatást szolgálja. Magyarországon az egy főre eső borfogyasztás csökken, és a borászok azt szeretnék, ha a kulturált borfogyasztás, a borturizmus, a gasztronómia minél nagyobb teret kapna az emberek életében, és az ágazat növekedhetne.

Geönczeöl Attila a program felvidéki részének képviseletében hozzátette, nagy szükség van arra, hogy a Duna két oldala jobban együttműködjön, nem csak kommunikációban, hanem abban is, hogy egymást jobban megismerjék és képviselni tudják, ezáltal növelve a helyi borok népszerűségét a térségben, hiszen a helyi termékek fogyasztása nagyon fontos annak érdekében, hogy a kisebb szőlősgazdák is meg tudjanak élni.

Nyitrainé Dr. Sárdy Diána a program szakmai részéről elmondta, hogy a térség borait analitikailag meg fogják vizsgálni, ebből tudományos anyagok, TDK- és szakdolgozatok is születhetnek. A projekt keretein belül május 27-én workshopot rendeznek, ahol az első eredményeket bemutatják. Hogy az érzékszervi bírálat se maradjon el, június 24-én a budai campuson borversenyt tartanak, 25-én pedig ezt szakmai rendezvénnyel bővítik, ahol a borászat és a gasztronómia, turizmus képviselői is megkóstolhatják a régió borait.

A riporter kérdésére Geönczeöl Attila kifejtette: a ma dolgozó borászok többsége nem szakképzett, és nyitottan fogadják az egyetemről kikerülőket, sokat tudnak egymástól tanulni. A többgenerációs borászatok is fontosak az átöröklődő tudás és az ismert név miatt, de mindig szükség van friss impulzusokra, legyen szó új technológiákról vagy nemzetközi divatirányzatokról.

www.skhu.eu, www.rdvegtc-spf.eu

(Fotó: M1)

Hogy jellemezné a Duna menti borászatokat?

A Duna mentén a hivatalos borvidéki beosztás szerint a Dél-Szlovákiai borvidék található. A 4170 hektár szőlőterület több ezer kistermelő, néhány nagyobb szőlőbirtok és 115 bejegyzett borász között oszlik meg. Amikor a felvidéki határmenti régiókról beszélgetünk, alapvetően kétfajta borászat típust lehet elkülöníteni; a kis családi borászatokat, akik pár hektár területtel rendelkeznek, illetve az olyan tőkeerős borászatokat, amelyek szintén nem túl nagyok, de erős háttérrel vagy komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Utóbbi csoportba tartoznak például a bélai kastély (Château Belá), amiben az ismert Rajna-menti borász, Egon Müller a társtulajdonos, a fűri kastély (Château Rúbaň) vagy a helembai Világi Winery. De nemzetközi hírnévre tett szert a natúrboros stílus felvidéki megalapozója, Sütő Zsolt (Strekov 1075), vagy a Magyarországon erről a vidékről legjobban ismert Bott Frigyes is. De ma már akár tucatnyi országosan ismert családi borászatot is fel lehet mellettük sorolni, melyek általában 2-15 hektár közötti szőlőterülettel rendelkeznek. Emellett megmaradtak az egykori szövetkezeti szőlészetek is, változatlanul szövetkezeti vagy magántulajdon formában. Nagy részük kizárólag szőlőtermesztéssel foglalkozik, 70-300 hektáros birtokmérettel. A kisebb borászok nagy része saját erőből próbál fejleszteni, lépésről lépésre, hiszen nehezen lehet pályázati pénzhez jutni. Talán annyi előnyünk van, hogy a magyarországinál jóval egyszerűbb az adminisztráció.

Milyen a borvidék nemzetközi elismertsége és megítélése?

Nehéz borvidékről beszélni, a mintegy 150 kilométer hosszan elterülő régiónak csak körülbelül egyharmada az, mely igazán alkalmas a szőlőtermesztésre, itt található a szőlőterületek 80-90%-a. Hegyközségi rendszer nincs, ahogy igazi eredetvédelem sem, így a borvidéki kommunikációt nem irányítja senki. Ezért elsősorban egyéni sikerekkel tudunk dicsekedni. Elsőként Egon Müller vitte hírét a muzslai Rajnai rizlingeknek, majd a már említett Sütő Zsoltnak sikerült a nemzetközi életbe berobbannia natúrboraival. Európa, Japán és Észak-Amerika számos magasan jegyzett éttermében, kereskedőinél megtalálhatók a boraik. A Strekov1075-öt többen elkezdték követni, kezdeményezésére megalapították az Autentista Chartát, mert a natúrboros világ egy kitörési pont. Ha megkérdezed a világ natúrboros megmondóembereit, azok nagy valószínűség szerint el tudják helyezni a térképen ezt a borvidéket, de egy átlagos borszakértő nem biztos, hogy bármit is tud róla.

Lehet kapni Magyarországon szlovákiai, felvidéki borokat?

Sokáig Bott Frigyes neve volt egyenlő Magyarországon a felvidéki borászattal, az ő borai bevezetettnek számítanak. A közelmúltig rajta kívül csupán néhány jobban értesült borkedvelő ismert más termelőket, akiknek a boraihoz alig pár helyen lehetett hozzájutni. Az utóbbi időben viszont kezd népszerűbbé válni a borvidékünk, így egyre több borkereskedő vesz fel a választékába a borainkból. Nem egyszerű piac ez egyébként számunkra, hiszen jellemzően magasabb árakkal dolgozunk, mint a magyar borászatok többsége.

Lehet kapni Szlovákiában felvidéki, magyarországi borokat?

Elsősorban Pozsony-Komárom között találunk magyarországi borokat a kereskedőknél, éttermekben. sőt, vannak olyan városok, például Dunaszerdahely, ahol elsősorban közepes vagy alacsonyabb árfekvésű magyarországi reduktív borokat forgalmaznak a gasztronómiában és a vinotékában is, miközben a helyinek számító – hiszen ez a régió is a borvidékünk része – borokkal alig találkozunk. Ezzel szemben a borvidék Komáromtól keletre eső részén inkább a helyi borok jellemzőbbek, magyarországi termékek ritkábban fordulnak elő. Elvétve találunk Pozsonyban, még ritkábban északabbi területeken magyarországi borokat, illetve néhány üzletlánc polcaira is eljutnak olcsóbb magyar termékek. Elég nagy viszont a szőlő-, must- és tartályos bor felvásárlás Magyarországról, mivel nagyon olcsón hozzá tudnak jutni a kereskedők és a nagyobb szlovák borászatok. A tartályos bor jelentős része tovább utazik Csehországba, míg a szőlő, must és a folyóbor egy része szlovák, jobb esetben EU-ban termett palackos borrá „változik”.

Milyen lehetőséget lát az online értékesítésben?

Nagyon el van maradva ebben az ország, ahogy Magyarország is. Amíg a Covid korlátozások ellensúlyozására például az amerikai borászatok gyorsan fel tudták pörgetni az online értékesítést, addig nálunk talán a korábbi 1 százalékról 3-5 százalékra sikerült feltornászni az arányt. A borászatoknak nincsenek adatbázisaik a törzsvásárlóikról, nem tudják jól használni az online felületeket, írtam erről nemrég egy cikket is a Bor és Piacba. Alig látok egy-két borászatot, amelyik tudna hirdetni. Az ugyanis nem hirdetés, hogy kiteszem a Facebookra, hogy kint járok egy pohár borral a szőlőben. De értem, hogy miért van ez. A legtöbb borász egyszemélyben foglalkozik mindennel, ő dolgozik a szőlőben, a pincében, adminisztrál, szállít. Egy plusz feladat a számára, hogy még az online felületet is karban tartsa, ráadásul ehhez a megfelelő tudás is hiányzik. Nem szívesen fizetnek ki többezer eurót a fejlesztésekre, és bár valahogy létrehoznak egy webshopot a honlapjukon belül, az önmagában édeskevés, mellé kellene tenni a marketinget, megfelelő szolgáltatásokat is. Soroltam a problémákat, ennek ellenére komoly lehetőséget látok benne, hiszen az emberek a korlátozások miatt egyfolytában az interneten, a közösségi hálón lógnak. Viszont ezt profin kellene csinálni, hozzáértők bevonásával. És akkor meg fognak térülni a költségek, új piac nyitható.

Hogyan alakult az értékesítési helyzet a Covid előtt és jelenleg?

Akik a nemzetközi piacra dolgoznak, azok saját, egyedi stílust képviselnek, és viszonylag magas áron tudnak értékesíteni, a piacaikat is sikerült hellyel-közzel megtartani. A kisebb borászatok helyben és a gasztronómiában adtak el korábban, ezek teljesen leálltak, ezért közvetlenül próbáljuk megszólítani a fogyasztókat, eddigi vásárlóinkat. Ennek a rétegnek nem igazán vannak export kapcsolatai, náluk gyakran Magyarországban merül ki az exportpiac. Nagyon sok a turista és rengeteg fesztivál, rendezvény volt a Covid előtt, jelenleg ezek is hiányoznak. Sokan vannak gondban, ugyanazok a problémáik, mint a magyarországi kollégáknak.

Hogy változott mindez a Covid helyzet alatt? Mely értékesítési csatornát érdemes most fejleszteni?

Ami nem omlott össze, azok az üzletláncok. A helyi termelők 90 százalékának azonban ezekben nincs bora. Még a helyi kisebb láncokban, élelmiszerboltokban is alig van helyi bor. A jelenlegi helyzetben a közvetlen értékesítésben és az online eladásban van némi esély. Akinek kiterjedtebb kapcsolatrendszere van, az most is boldogul. Pár hónapja beszélgettem egy francia borásszal, aki azt mondta, meglepően jól jöttek ki a Covidból. Átnézték a feljegyzéseiket, névjegykártyákat, cetliket, és felhívták korábbi vevőiket, akik örültek, hogy közvetlenül megkeresik őket. Talpon tudtak maradni úgy is, hogy kiesett a gasztronómia, a helyi vendéglátás. Mondjuk ellenpéldaként olyan felvidéki termelővel is beszéltem, aki 2020-ban nem készített bort, inkább eladta az összes szőlőjét.

Van-e kiemelt célpiac, ahol már ismertek a felvidéki borok?

Kiemelt célpiacunk nincs, mert nincs úgy megszervezve a borvidék, hogy lenne valamiféle irány. Említettem már, hogy hiányzik a hegyközségi rendszer, vagy legalább valamilyen borvidéki szintű marketing szervezet. Önszerveződések azonban vannak, és persze terveink, amelyeket a nem túl távoli jövőben szeretnénk is megvalósítani. A borvidéknek nincs jól kommunikálható neve, a Dél- Szlovákiai borvidék megnevezést nem nagyon szeretjük, szeretnénk saját nevet, eredetvédelmi rendszert vagy legalább védjegyet létrehozni.

Mi lehet a régióban kitörési pont?

Borvidékfejlesztés, közös marketing helyett spontán módon rengeteg borfesztivál jött létre, a Kürti borfesztiválon például több tízezer ember fordul meg évente. De szinte minden falu saját fesztivált szervez. A gond az, hogy ezek nem igazán a borról szólnak. Gyakran egy-két színpad köré felállítanak pár faházat, és azt elnevezik borfesztiválnak. A kitörési pont szerintem nem ez, bár minőségi rendezvényekkel sok ide érkező turistát meg lehet nyerni a helyi boroknak. Nagy energiát kellene fektetni a borturizmus fejlesztésébe, hiszen tele vagyunk termálfürdőkkel, természeti és történelmi látnivalókkal. Több százezer turista fordul meg a régióban évről évre. Érdekesség kedvéért csak Párkányban, egy alig 10 ezer lélekszámú kisvárosban évi 300 ezer vendégéjszakát tartottak nyilván a Covid előtt, köszönhetően népszerű termálfürdőjének.

Milyen társulások az irányadóak?

Több szőlészet-borászat szempontjából meghatározó településen alakultak polgári társulások, melyek közül néhányan kisebb térségeket is lefednek. 2018-ban alakult a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulása, amelynek 35 bejegyzett (azaz palackos bort hivatalosan forgalmazó) borász tagja van, köztük a legismertebb helyi termelők. Ez nem borvidéki, hanem országos jelentőségű szervezet, bár tagjaink nagy része ebben a régióban dolgozik. Éppen az elmúlt napokban kezdtünk hozzá egy Covid utáni cselekvési terv kialakításának. Borturizmus, adatbázisgyűjtés, eredetvédelem, védjegy, közös marketing szerepel benne. Részt veszünk a Dunavin pályázatban is, mint szakmai partner. Ennek a társulásnak és a garamkövesdi SZKALA-nak is én vagyok az elnöke. A SZKALA a helyi borászok egyesületeként indult, de ma már tagságunk több településről, Garamkövesden kívül Párkányból, Nánáról, Muzsláról, Kéméndről verbuválódik. Mi szervezzük a legnagyobb felvidéki borászati konferenciát, a Gyürky Antal Újévi Borászati Tanfolyamot, amire 120-150 szőlész, borász érkezik. Emellett miénk a Garammenti Nyitott Pincék rendezvénysorozat, illetve borversenyek, szakmai kirándulások, kóstolók, szüreti felvonulás szerepelnek az éves programunkban.

Úgy tudom, egy borklubot is vezet.

A Párkányi Borklubot a párkányi Platán étteremmel és két borász társammal szervezzük. Célja, hogy fejlesszük a helyi borkultúrát, népszerűsítsük a borokat a helyi fogyasztók körében. Játékos borversenyt, -házasítást, -párbajt és tematikus (bárány, barbecue, liba, sajt stb.) borvacsorákat tartunk, illetve rendszeresen hívunk vendégborászokat. Facebook csoportunknak mintegy 500 feliratkozója van.  A borklubba hívtunk Magyarországról is borászatokat, egyszer-egyszer messzebbről is, de inkább a Duna két oldaláról, azaz saját borvidékünkről és a neszmélyiről. De szerveztünk már a párkányi csónakháznál Duna-parti party-t is. Ha minden jól megy, a muzslai szőlőhegyen is tartunk egy borpikniket, ahogy erre a Covid-helyzet lehetőséget ad. Mindemellett még a Muzslai Hegyközségnek (ne tévesszen meg senkit, ez is egy polgári társulás) is elnökségi tagja vagyok, mellyel a muzslai bortúrát szervezzük, általában május utolsó hétvégéjén. Ekkor a vendégek nemcsak bort tudnak kóstolni, hanem megmásszák a dombot a dűlőutakon, és gyönyörködhetnek a csodaszép tájban.

Vannak-e EU-s támogatások, amelyeket igénybe tudnak venni a termelők?

Kevés a borászati pályázat a szlovák oldalon, van egy-egy eszközpályázat, szőlőrekonstrukciós pályázat, de nehéz pályázati pénzekhez jutni. A szlovák politika gondosan ügyel rá, hogy a magyarlakta vidékekre ne sok pénz kerüljön. A támogatásokban például előnyben részesítik az 500 méter tengerszint felett gazdálkodókat, ehhez képest a magyar régiókban már a 300 méteres „hegy” is magasnak számít…

Miben látja a borvidék erősségeit, lehetőségeit, gyengeségeit és veszélyeit?

Nagyon jó adottságú területeink vannak, úgy gondolom, ez a legnagyobb erősségünk. A magyarországi szakmában korábban mulatságos előítéleteket hallottam, túlságosan északon vagyunk, ahol már alig érik be a szőlő… Közben elfelejtik megnézni a térképet, amiből látszik, hogy Egertől és Tokajtól például délebbre vagyunk. Ráadásul itt van a Duna és a folyóink (Garam, Ipoly), melegebb dűlőink vannak, mint tőlünk akár 50-100 kilométerrel délebbre található borvidékeknek. Változatosak a talajviszonyaink is, Helemba-Garamkövesd-Hegyfarok andezites-vulkanikus, Muzslától löszös, majd agyagos-vályogos, és a Duna-menti homok is érdekes borokat ad. Elsősorban déli, délnyugati dűlők, 150-300 méter magas dombság a jellemző. A már említett idegenforgalmi adottságaink a másik erősségünk. A Duna mentén 20-25 kilométerenként van egy termálfürdő. Itt folyik a Dunába a Vág, a -Garam és az Ipoly, így bakancsos, vízi és kerékpáros turizmus egyaránt jellemző. De említhetem Esztergom és Visegrád közelségét is, amely a történelmi emlékeket kapcsolja mindehhez. Reményeink szerint hamarosan elkészül az Ipolyon átívelő híd, és a hozzá kapcsolódó utak és kerékpárutak is, így közvetlen lenne az összeköttetésünk a Duna másik partjával (Szob-Nagymaros-Vác) is.

Hogy alakul a gasztronómiai kínálat?

Vannak minőségi gasztronómiai helyek is, de a tömegturizmus rányomta a bélyegét a párkányi gasztronómiára. Sokan két hónap alatt söprik be az éves bevételüket, sokan ki se nyitnak, csak a szezonban. Abszurd, hogy míg a szlovák és cseh turisták magyar specialitásokat keresnek, addig a magyarországi vendégek a sztrapacskát és a knédlit. Utóbbi egyáltalán nem volt jellemző erre a vidékre, én például kamaszkoromig azt se tudtam, mi az a sztrapacska, és knédlit is csak a menzán ettem. Mondjuk a magyarországi turista biztosan meglepődne, ha igazi sztrapacskát tennének elé, mivel az nem juhtúrós galuska, hanem káposztás… Szóval így nehéz helyi gasztronómiában gondolkodni, de azért elindult valami ebben is. Ez mezőgazdasági vidék volt, ezért a magyaros paraszti konyha volt rá jellemző, a polgári és nemzetközi ízek a főúri kastélyok, kúriák asztalaira kerültek, illetve a nagyobb városokra voltak inkább jellemzőek (Esztergom, Komárom, Érsekújvár, Léva). Az alapanyagokra lehetne építeni elsősorban, a dunai, garami halakra, helyi gyümölcsökre, zöldségekre, vadra (Garamkövesden például kivételesen nagy a muflon-állomány). Illetve vannak már helyi hentesek, biofarmok, sajtok, mangalicatermékek, méz és egyéb élelmiszerek.

Milyen a borturizmus?

Gyerekcipőben jár, tisztelet a kivételnek. Viszont így előnyünk, hogy érintetlenebb, autentikusabb a környezet. Pincesorok, pincefalvak, százéves pincékkel tarkított szőlőhegyek. Úgy kellene fejleszteni, hogy színvonalas szolgáltatások jöjjenek létre, de minél többet tartsunk meg az eredetiségből. Egyre több borturista érkezik egyébként Magyarországról a rendezvényekre, illetve mert egyre több helyi borászt ismernek. Mindössze 50 kilométerre vagyunk Budapesttől. A Dunakanyar mindkét oldala szépen fejlődik, sokan mozdulnak ki oda hétvégére, és akkor már tovább is jönnek kicsit.

Mennyire elterjedt a víziturizmus?

Gyermekkoromban a Garamon nagyon aktív volt a víziturizmus, manapság újra éledezik, ahogy az Ipoly is kezd kedveltté válni. Egyre több kenus csapat jön Magyarországról, akik a Garamon végigkenuznak, majd a Dunán ereszkednek tovább Szobig, Zebegényig. Cseh és szlovák turisták is jönnek, de kevés a kemping, táborhely, ezek fejlesztésével sokat lehetne lendíteni a helyzeten. Felmerült nemrég egy kenukikötő és táborhely létrehozása Garamkövesden, jó lenne, ha sikerülne összehoznunk.

Miben látja az együttműködési lehetőséget a Duna menti régiók között?

Valaha egy borvidék voltunk a Neszmélyi borvidékkel, aminek része volt a XX. század elején a mostani Párkány, Kürt környéke, Mór és Etyek is.  A mai elaprózottsághoz képest az egy több tízezer hektáros egység volt. Arra, hogy ez újra egy borvidék legyen, egyelőre nincs esély, így elsősorban a szakmai együttműködést lehet fejleszteni, közös rendezvényeket szervezni a szakma és a fogyasztók felé is. Kihasználhatnánk, hogy közel vagyunk egymáshoz, közös a nyelvünk. Természetesen kapcsolat ma is van, borversenyeinkre hívunk bírálókat, és mi is kapunk ilyen meghívásokat. Közös borkóstolókat tartunk, Kesztölcön például már több mint tíz éve szervezünk decemberben a két ünnep között újborkóstolót, melyre mindkét oldalról érkeznek borászok. A Prímás Pince is jó kezdeményezésnek indult Esztergomban, ami határon túli borászokat is megszólít. Esztergom valaha a Felvidék egyik legfontosabb központja, kapuja volt, az esztergomi érsekség egykori területének nagy része például ma Szlovákiához tartozik. A szakmai programokon felül elsősorban a turizmus adta lehetőségeket tudnánk kihasználni, hiszen mindkét oldalnak megvannak a maga különlegességei, Esztergom történelmi emlékei, a felvidéki termálfürdők, túraútvonalak, víziturizmus, és persze a nagyszerű borok.

www.skhu.eu, www.rdvegtc-spf.eu

A program a következőképpen alakul:

10:00 – köszöntő, Geönczeöl Attila a SZKALA elnöke

10:10 – 10:40  Piackutatás eredményei, borpiac, bormarketing és borturizmus a Duna két oldalán – előadók: Bozzai Zsófia és Geönczeöl Attila

10:45- 11:15      Boranalitika és a borászati technológia összefüggései  – előadó : Nyitrainé Dr. Sárdy Diána

11:15 – 11:25 szünet

11: 25- 11:55    Bio és hagyományos borok összehasonlítása – előadó Dr. Varga Zsuzsanna

12:00- 12:30   Borok érzékszervi összehasonlítása a Duna két oldaláról – előadók: Nyitrainé Dr. Sárdy Diána és Dr. Vass-Guld Zsuzsanna

12:30 – záró gondolatok, Geönczeöl Attila

Szervező: SZKALA Borászok és Szőlészek Polgári Társulása

Jelentkezni itt tudnak a programra.

Duna-menti borászatok együttműködésének fejlesztése a szlovák-magyar határmenti régióban (DUNAVIN)

Az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program keretén belül pályázatot nyert a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és a SZKALA Borászok és Szőlészek Polgári Társulása. A DUNAVIN projekt célja a kulturált, minőségi borfogyasztás népszerűsítése, a Duna-menti kisebb borászatok összefogásának, piacra jutásának erősítése a szlovák-magyar határmenti térségben, valamint képzési anyag biztosítása a borászatoknak mind szakmai mind marketing téren.

A megvalósítás idén áprilisban indul és októberben zárul. A projektet támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap. A Kisprojekt Alapból nyert támogatás összege 50 000 Euro.

www.skhu.eu, www.rdvegtc-spf.eu