De előbb ugorjunk vissza a hatvanas évekbe. Azokba az időkbe, amikor a szocialista országok táborában utólag a vidám barakk jelzővel is illetett Magyarországon lassan-lassan kezdett felpörögni a belkereskedelem. Igaz, hogy Nyugatról még alig jött be áru, azért volt egy szegmens, ahol már-már piacgazdaságot imitáló versenyhelyzet állt elő hála a termékbőségnek. Az üdítőitalok között kezdődött meg a pezsgés. Eljött az idő, amikor végre már nem csak Bambit lehetett kapni. Sőt a szocialista tervgazdálkodás első, és évekig egyetlen, üdítőitalának a hetvenes évekre végleg le is áldozott a szerencséje. A trónkövetelők pedig jöttek szépen sorban. Bár 1968-tól jelen volt a Coca-Cola, illetve 1971-től a Pepsi is hazánkban, azért eleinte különféle megszorításokkal igyekeztek központilag lassítani azt, amit alapvetően nem lehetett, hogy széles tömegek kezdjék el azokat fogyasztani.  Mellettük a hazai üdítők kaptak nagyobb figyelmet a boltosoktól, és 2-3 forintos áruknak köszönhetően a vásárlóktól is. A termékfejlesztés után az országot elöntő szénsavas és szénsavmentes, ízesített szomjoltók oszlopos tagja volt az Erdei Bambi, a Hüsi, az Ananász, a Sztár, az Olympos Orange, a Traubisoda, a Márka, a Róna, a Deit, a Gyöngy, a Viking, az Utas és a Frutta is.

Vissza a Hüsire, ami talán köszönhetően annak, hogy jókor, új ízt hozva, és már némi reklámmal – az oltja szomját szlogennel – is támogatva tűnt fel a horizonton, gyorsan stabil vásárlói körre tett szert főleg a fiatal nők, anyukák, és a gyerekek közt. A mély piros színben pompázó, málnás Hüsi üdítő csatos üveges, kerámiadugós kivitelben sorakozott a polcokon és sikerrel hidalta át a lecsengő Bambi-kultusz és a kezdődő cola-mánia közti időszakot, aminek révén a hatvanas és a hetvenes évek egyik slágertermékeként lehet tekinteni rá, még a mából visszatekintve is. Nem csoda, hogy mostanában „aranyárban” mérik a gyűjtők az eladásra kínált palackokat. A hajdanán pár forintos tételt jelentő Hüsis üvegekért szemrebbenés elkérnek akár több ezret is.

Hüsi ma már nincs, de emlékét őrzi immár egy film, a Drakulics elvtárs, amelynek alkotói eredeti palackot szereztek a forgatáshoz, de ők se könnyen jutottak hozzá az általuk azóta is féltve őrzött példányhoz.