A koronavírus elleni védőoltás számos egyéb kérdés mellett, fontos munkajogi kérdéseket is felvet. A vakcina beadatása jelenleg nem kötelező hazánkban, így a munkáltató sem teheti azzá, még feladatkörhöz kötötten sem. A munkaadónak ugyanakkor jogszabályi kötelessége fenntartani az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörnyezetet, mindezt azonban a rendelkezésére álló eszközökkel, jogszerű korlátok között kell megtennie.

„Amennyiben a munkáltató kötelezővé tenné a munkavállaló számára a védőoltást vagy a dolgozót bármilyen hátrány érné amiatt, hogy nem adatja be magának a vakcinát, az diszkriminációs és adatvédelmi aggályokat is felvet. A vakcina beadatása nem lehet egy mindenkire előírt kötelezettség, hiszen lehetnek olyan dolgozók is, akik személyes helyzetükből fakadóan nem kaphatják meg az oltást, így például a várandós nők, vagy akik allergiásak a védőoltás bizonyos összetevőire, illetve akik korábban már átestek a víruson, de még nem telt el a meghatározott idő ahhoz, hogy megkaphassák a vakcinát. Nehéz objektív kritériumok alapján eldönteni, hogy ki lenne az, aki jogszerűen tagadhatja meg az oltást és ki az, aki nem. Megfelelő szintű jogszabályi háttér nélkül a munkáltatók jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy jogszerűen tudjanak megkülönböztetést alkalmazni és kezelni az egyéni mentességi okokat. Az oltás kötelezővé tételének az is akadálya, hogy az jelen pillanatban még korlátozottan áll rendelkezésre és éppen a munkavállalók legnagyobb hányadát kitevő korosztály majd csak egy későbbi időpontban fog hozzájutni az oltáshoz. Az oltás kötelezővé tétele esetén a bármilyen okból be nem oltott munkavállalók hátrányos megkülönböztetésben részesülhetnének a beoltott munkavállalókhoz képest, ami komoly jogi következményekkel járhat a jogellenes diszkriminációt alkalmazó munkáltatókra nézve” – hangsúlyozta dr. Óváry-Papp Nóra, a Baker McKenzie munkajogi csoportjának vezető ügyvédje

A munkaszerződés megkötését nem lehet a munkavállaló védettségétől függővé tenni, emiatt az állásinterjún sem lehet erre irányuló kérdést feltenni. Az alkalmazottak beoltottságának nyilvántartása pedig adatvédelmi szempontból problémás, mert az ilyen jellegű információk olyan szenzitív személyes adatnak minősülnek, amelynek kezeléséhez a munkáltatónak nincs törvényes jogalapja.

Ahogy arra az Európai Unió Bizottsága is felhívta a figyelmet a témában 2021. január 22. napján tartott EU csúcson, a megfelelő jogalkotást tovább nehezíti, hogy még mindig némi bizonytalanság tapasztalható egyes vakcinák alkalmazását és hatását illetően. Jelenleg még nem minden esetben egyértelmű például, hogy mennyi ideig nyújt védettséget az oltás, valamint fertőzhetnek-e a továbbiakban azok, akik már megkapták a vakcinát, illetve, hogy az újabb mutációk megjelenése mennyiben befolyásolja az oltás nyújtotta védettséget. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása elengedhetetlen feltétele a szükséges szabályok meghozatalának, aminek előfeltétele a komoly orvos szakmai vizsgálat és elegendő tapasztalat.

„A jelenlegi jogszabályi környezetben, figyelembe véve a fenti említett kockázatokat, a munkáltatóknak továbbra is elsődlegesen olyan megoldásokat javasolt alkalmazniuk az egészséges és biztonságos munkakörnyezet fenntartása érdekében, amelyek a legkisebb kockázattal és legkevesebb személyes adatkezeléssel járnak. Érdemes otthoni munkavégzést elrendelni, amennyiben lehetséges, rotációs sémákat bevezetni az irodai jelenlétre, illetve fizikai izolációs megoldásokat alkalmazni és fokozottan fertőtleníteni azokon a munkahelyeken, ahol a személyes jelenlét nélkülözhetetlen” – tette hozzá dr. Simkovicz Benjámin.

A veszélyhelyzet megszüntetése azzal is jár, hogy a bevezetett különleges szabályok ezt követően nem, vagy csak korlátozott ideig lesznek alkalmazhatóak. Ilyenek például a munkaidőbeosztás közlésére vonatkozó előírások: a veszélyhelyzet megszűnésével ezektől a szabályoktól 2020. július 1-ig térhet el a munkáltató. Ez után vissza kell térni a veszélyhelyzetet megelőző szabályok alkalmazásához. Így a módosított munkaidőbeosztást a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban közölni kell, hogy ne minősüljön rendkívüli munkavégzésnek. Az átmeneti szabályok nem érintették azt a rendelkezést, hogy ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, úgy indokolt esetben 96 órán belüli módosításra is lehetőség van.

A munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan szintén 2020. július 1-ig rendelheti el. Ezt követően kizárólag a veszélyhelyzetet megelőzően alkalmazandó szabályok szerint járhat el, azaz a felek megállapodására van szükség az ilyen munkavégzéshez, ha az meghaladja a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát. Tehát azok a cégek, akik továbbra is otthoni munkavégzéssel vagy távmunkavégzéssel kívánják foglalkoztatni a munkavállalóikat, erről meg kell állapodniuk a munkavállalóikkal. Emellett szükséges lehet felülvizsgálni a hosszú távú, tartós és rendszeres otthoni munkavégzésre vonatkozó szabályzatokat, és elvégezni ezek kockázatértékelését.

A munkavállaló egészségi állapotának megőrzése érdekében szükséges és indokolt intézkedéseket is 2020. július 1-ig teheti meg a munkáltató. A veszélyhelyzet alatt sem fogalmazták meg pontosan, hogy mi minősül szükséges és indokolt intézkedésnek, de sok intézmény, vállalkozás kockázatértékelés és érdekmérlegelési teszt elvégzését követően ilyennek minősítette például beléptetésnél a lázmérést vagy a belépő személyek aktuális egészségi állapotára vonatkozó kérdőív kitöltetését.

Szintén 2020. július 1-ig térhet el a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezéssel a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseitől – ilyenek lehetnek például a szabadság kiadására vonatkozó szabályok.

A veszélyhelyzet ideje alatt a munkáltatóknak lehetősége volt egyoldalúan a Munka Törvénykönyve szerinti legfeljebb 6 hónap helyett 24 hónapra kiterjedő munkaidőkeretet elrendelni. A veszélyhelyzet ideje alatt így elrendelt munkaidőkereteket a veszélyhelyzet megszűnése nem érinti, de a törvény hatálybalépését, azaz június 18-át követően nincs lehetőség 6 hónapot meghaladó munkaidőkeret elrendelésére. Ettől egy esetben el lehet térni: a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter új munkahelyteremtő beruházás esetén – ha annak megvalósítása nemzetgazdasági érdek – engedélyezheti a legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot. A törvény azt nem határozza meg, hogy mekkora beruházás, illetve hány munkahely teremtése esetén minősül az adott beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdeknek.

Bizonyos munkavédelmi célú időszakos felülvizsgálatok – például a veszélyes munkaeszközök vizsgálata – a veszélyhelyzet megszűntét követő 60 napig, tehát augusztus 17-ig elhalaszthatók. Ez értelemszerűen nem érinti a munkáltató kötelezettségét, hogy a munkavédelmi törvény előírásai szerint végezze el a szükséges kockázatértékeléseket, a meglévőket pedig a járványra és a munkába való visszatérésre tekintettel vizsgálja felül. A munkavédelmi szempontú kockázatértékelés elvégzése korábban is jogszabályi kötelezettsége volt a munkáltatóknak, most azonban különösen fontos szerepet kap, hiszen a járvány miatt rendszeresebbé, tartósabbá vált az otthoni munkavégzés, a munkahelyeket így fel kell készíteni a munkavállalók visszatérésére. Ezek a folyamatok, változások a kockázatértékelések elkészítését, felülvizsgálatát frissítését igénylik, hiszen a járványfenyegetettség nem múlt el, a munkahelyek működését pedig az új helyzethez, a megváltozott igényekhez kell igazítani.

A törvény szerint a szociális hozzájárulási adóval és járulékfizetéssel kapcsolatos könnyítések átmeneti szabályai is júniussal bezárólag állnak fenn.

A veszélyhelyzet alatt bevezetett munkahelymegőrzési támogatásokat – így a csökkentett munkaidős, illetve a kutató-fejlesztő tevékenységet végző munkavállalók támogatását – 2020. augusztus 31-ig lehet igényelni. Ez alól kivétel a 2020. május 18-ától igényelhető munkahelyteremtési támogatás, amely végső határidejét a törvény nem határozza meg, így az továbbra is a támogatás részletszabályairól szóló hirdetmény visszavonásáig vehető igénybe.

A legfrissebb kormányrendeletek egy része azt szabályozza, hogyan igényelhető állami forrás a munkabérek kifizetéséhez. A csökkentett munkaidős foglalkoztatás, illetve a kutató-fejlesztő állások támogatásának célja, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a munkavállalók is a bérükhöz jussanak a válsághelyzet idején.

Ezeket a támogatásokat az összes érintett munkavállaló esetében egyszerre kell kérelmezni, ami a nagyobb létszámú cégek esetében alapos előzetes tervezést igényel. Az időzítést jól kell megválasztani, mert a cég gazdasági helyzetének későbbi romlása esetén a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó munkavállalók utáni támogatást további munkavállalókra már nem lehet igényelni, míg a csökkentett munkaidőhöz kapcsolódó támogatást csak a támogatási időszak és a létszámtartási időszak leteltét követő egy hónap elteltével lehet (amennyiben még fennáll a támogatás igénybevételének lehetősége). A támogatásokat a munkaadó ugyanakkor nem csak a veszélyhelyzet időtartama alatt, hanem annak megszűnését követő egy hónapon belül is kérelmezheti, így alkalmas lehet a válság elhúzódó hatásainak kezelésére is.

A rendelet tételesen nem határozza meg, mely esetekben, milyen gazdasági helyzetben lévő munkáltató részére adhatóak a támogatások, így ez kormányzati megfontolástól függhet.

Csökkentett munkaidő, teljes munkabérrel

Az új rendelkezések alapján az állam köztehermentes támogatást nyújthat annak érdekében, hogy a munkavállalók csökkentett munkaidős foglalkoztatás mellett is hozzájussanak a teljes bérükhöz és a munkáltatók az elbocsátás helyett megtarthassák a munkaerőt.

A támogatás legfeljebb három hónapra szól, ami elegendő lehet arra, hogy a járványhelyzet kezdeti legnehezebb szakaszát átvészelje a munkáltató, cserébe vállalnia kell a teljes munkavállalói létszám megtartását a támogatás idejére és további egy hónapra.

Az állami hozzájárulás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésekori havi nettó távolléti díj – azaz az alapbér, teljesítménybér és bérpótlékok alapján számítandó összeg – harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka. Célszerű a támogatást igénybe vevő munkáltatóknak a munkaidőt ilyen arányban csökkenteni, hiszen ettől eltérő mértékű változás esetére az új szabály nem tartalmaz konkrét rendelkezést, és a támogatás mértéke bizonytalan lehet. A támogatás havi összegének meghatározásakor a maximálisan figyelembe vehető távolléti díj legfeljebb a nettó minimálbér kétszerese.  Ezzel kapcsolatban többekben kérdésként merült fel, hogy csak azon munkavállalók esetén vehető-e igénybe a támogatás, aki távolléti díja nem haladja meg ezt az összeget. Vélhetőleg a helyes értelmezés az, hogy a támogatás járhat az ennél magasabb keresetűeknél is, csak számítási alapjának ez a maximuma.

A támogatás a munkáltató és a munkavállaló együttes kérelmére adható. A csökkentett munkaidő és bér tehát egyoldalúan nem rendelhető el a munkáltató által, annak feltételeiben a munkavállalókkal meg kell állapodni.

A csökkentett munkaidőn túl egyéni fejlesztési időben is meg kell egyezni, melynek mértéke a kiesett munkaidő 30%-a. Ezen időszak alatt a munkavállalónak rendelkezésre kell állnia, a munkáltatónak pedig munkabért kell fizetnie. A rendelet szövege alapján nem egyértelmű, hogy a munkavállaló a csökkentett munkaidő 30%-ban nem köteles munkát végezni, hanem képzésre kötelezhető vagy ez a 30%-os rendelkezésre állási időszak a csökkentett munkaidőn felül értendő; de a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján ma megjelent Tájékoztató alapján az utóbbi értelmezés a helyes.  A rendelet nem határozza meg, hogy a munkavállalónak részt is kell-e vennie képzésben, illetve milyen képzésre kötelezhető, ez a lehetőség a munkáltató igényétől, illetve a felek megállapodásától függhet. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a támogatással együtt a munkabér összege a támogatás időtartama alatt eléri a munkavállaló távolléti díját, így a fejlesztési időre a munkáltatónak ugyanazt a bért kell fizetnie, mint amit a munkában töltött időre fizet.  Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló munkabére a minimálbér kétszeresénél magasabb, ebben az esetben a munkáltatónak kell kipótolnia az állami támogatás által nem fedezett részt, hogy a munkavállaló a támogatási időszak alatt is az eredeti távolléti díjának megfelelő összeghez jusson, amely esetben a munkáltató fizetési kötelezettsége a fejlesztési időszak alatt meghaladja a 30%-ot.

A támogatáshoz a munkaadónak be kell mutatnia, hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll. Alá kell támasztania azt is, hogy a munkavállalók megtartása nemzetgazdasági érdek. A jogszabály nem definiálja, hogy mi minősül nemzetgazdasági érdeknek és így az a támogatást odaítélő kormányzati megfontolástól függhet.

Fontos szem előtt tartani, hogy a támogatás ideje alatt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el a támogatott munkavállalók számára. Tehát a válság kapcsán kialakuló esetleges hektikus üzletmenetben egy váratlanul bejövő nagyobb munka ellátását túlóra nélkül kell megoldani.

Támogatás a kutató-fejlesztő munkavállalók foglalkoztatásához

A kihirdetett rendelet szerint az állam a veszélyhelyzettel összefüggő gazdasági okból támogatást nyújt a kutató-fejlesztőt foglalkoztató munkáltató számára. A rendelet nem tartalmazza kifejezetten, de nyilvánvalóan a kormányzati szándék a kutató-fejlesztő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók megtartásához való segítségnyújtás és azt az ezzel kapcsolatos nehézségekkel küzdő vállalkozások igényelhetik.

A támogatás időtartama ez esetben is legfeljebb három hónap, és a támogatás havi összege legfeljebb 318 920 forint, illetve 670 000 bruttó bér alatt annak arányos része. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a munkavállalót legalább a támogatás időtartamával megegyezően a munkabér csökkentése nélkül tovább foglalkoztatja, valamint azt is, hogy megtartja korábbi munkavállalói létszámát is.

Egyoldalúan elrendelhető hosszabb munkaidőkeret – hogyan lehet megoldás?

A munkáltatók a veszélyhelyzet fennállása alatt egyoldalúan – akár a kollektív szerződéssel szemben – az eddigi maximális négy, illetve hat hónapos munkaidőkeret helyett akár huszonnégy havi munkaidőkeretet is elrendelhetnek. Így ahol a járvány miatt jelentősen lecsökkent vagy leállt a működés, a dolgozók kényszerű elbocsátása helyett a munkáltatók átszervezhetik a munkaidő felhasználását és ezzel fenn tudják tartani a foglalkoztatást. A munkavállalókat a jelenlegi leálláskor vagy csökkentett működéskor pihenőidőre vagy csökkentett munkaidőre osztják be, és amikor újraindul vagy felpörög a működés, akkor hosszabb idő áll rendelkezésre a ki nem használt munkaidő felhasználására. A munkavállalóknak így megmaradhat a munkahelye és eredeti bére is.

A munkáltatók részéről figyelembe kell venni, a munkavállalók felé pedig fontos garanciális szabály, hogy a hosszabb munkaidőkeret esetén is pihenőidőre és maximális munkaidőre vonatkozó szabályokat be kell tartani.