De nem csak a hatósági  szankciók tárházát bővítette az EU piacfelügyeleti rendelete, hanem a termékbiztonsági megfelelés elmulasztásáért felelősségre vonható vállalkozások körét is kibővítette, így végső esetben még a logisztikai szolgáltatóktól is felelősségre vonhatók. A rendelet előírásaihoz szorosan kapcsolódik a  Piacfelügyeleti törvényünk, melynek alkalmazása nem nélkülözheti az uniós rendelet ismeretét, különösen, mert a fogalom-meghatározásokat is a rendelet definiálja.

Mindenesetre a veszélyes termékek kiszűrése terén uniós viszonylatban jók vagyunk: szorosan együttműködve a vámhatóságokkal, a hazai fogyasztóvédelmi hatóságok évek óta dobogós helyen végeznek az ún. RAPEX rendszerbe felvitt bejelentések számát illetően és az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium Mechanikai és Villamos laboratóriumának szakemberei ezúttal a légnedvesítők és aromadiffúzorokat tesztelték termékbiztonsági megfelelés szempontjából. Az ITM sajtóközleményében publikált és egyenesen „gyászos”-nak minősített laborvizsgálati eredmények sajnos magukért beszélnek: a legtöbb bevizsgált légpárásító termék használata a penészesedés és az áramütés közepesen súlyos kockázatval jár, melyek alapján az illetékes kormányhivatalok – a forgalmazók önkéntes korrekciós intézkedéseinek megtétele hiányában – elrendelhetik az érintett termékek forgalomból történő kivonását, sőt a fogyasztóktól történő visszahívását is.

„Generális elvárás,  hogy csak és kizárólag biztonságos termék forgalmazható. A biztonság szempontjait többnyire vagy szabványok, vagy jogszabályok határozzák meg, melyek ismeretét még a forgalmazóktól is elvárják a hatóságok, az ún. szakmai gondosság körében. A biztonság garantálása ettől még elsődlegesen a gyártók felelőssége, de a szabályozás nem ad egérutat a forgalmazói láncolatban részt vevő többi vállalkozásnak sem. Az importőrök, a gyártó képviselői, a forgalmazók és még a logisztikai szolgáltatók is felelősségre vonahatóak. Utóbbiak például akkor, ha a gyártó által külföldi nyelven biztosított használati és kezelési útmutató nem áll rendelkezésre magyar nyelven. Helytelen jogértelmezésen alapuló tévhit, hogy itthon generálisan, minden termékhez előírás, hogy magyar nyelvű használati útmutatót kell adni a fogyasztónak. Ilyen generális, minden termékre vonatkoztatható előíárás sem az EU rendeletből, sem a hazai piacfelügyeleti törvényből nem vezethető le”-  hangsúlyozza dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda fogyasztóvédelmi praxisvezetője.

Visszatérve a légpárásítók teszeredményére, érdemes olyat vásárolni, melyek víztartálya kivehető, takarítható. A készülékek tartályában rendszeres tisztítás és vízcsere nélkül ugyanis penészgombák szaporodhatnak el, spóráik pedig a párologtatott vízzel együtt a levegőbe juthatnak. A fertőzési, allergiás kockázatok szem-irritációt, orrfolyást, köhögést, stb. okozhatnak, de komolyabb tünetekhez is vezethetnek, ahogy arra az ITM sajtóközleményében figyelmeztet.  Ezen veszélyforrások a készülékek megfelelő szerkezeti kialakításával ugyanakkor elkerülhetők: a párásítók vízzel érintkező összes felületének könnyen elérhetőnek, egyszerűen tisztíthatónak kell lennie. A laborvizsgálati eredmények a szerkezeti hiányosságokon túl rosszabbat is feltártak: akadt olyan bevizsgált készülék, melynek külső tápegysége hálózati és törpefeszültségű részeinek nem megfelelő elválasztása, elégtelen szigetelése az áramütés kockázatát hordozta. Most, hogy elérkezett a fűtési szezon, ha légnedvesítő berendezés, vagy aroma-diffúzor vásárlását fontolgatjuk, érdemes pár percre ellátogatni az ITM honlapjára, mielőtt akár gyermekünk, akár magunk számára bevásárolunk egy-egy készüléket.

Szerző: Dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvéi Iroda fogyasztóvédelmi praxisának vezetője.

A Gazdasági Versenyhivatal mindenesetre árkartellt gyanít, ezért külön vizsgálói csoportot állított fel a drasztikus áremelkedések okai feltárására, míg az általános fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező kormányhivatalok is nekiláttak – a saját hatásköri lehetőségeikhez mérten – az építőipari termékek forgalmazási körülményei alapos és átfogó ellenőrzésének. Utóbbi keretében a termékkör kiskereskedelmi forgalmazói számíthatnak az egész országban helyszíni ellenőrzésekre, melyek az árfeltüntetési és termékbiztonsági követelmények betartására fókuszálnak, vagyis – bár a megfelelés hiánya miatt kiszabásra kerülő bírságok a Magyar Államkincstár bevételeit gyarapítják majd – az említett áremelkedéssel kapcsolatos problémakör megoldására önmagukban aligha alkalmasak. A nem biztonságos építési termékeknek a hazai piacról történő kitakarítására viszont igen, sőt, mindenképp kiemelést érdemel, hogy a tárca az egyedi jogviták rendezésében ingyenesen közreműködő békéltető testületektől a beérkező megkeresések azonnali, közvetlen becsatornázását kérte, mondván, azok célzott hatósági intézkedéseket alapozhatnak meg.

A békéltető testületekhez és a kormányhivatalokhoz érkező panaszbejelentések többségében a fogyasztók azt sérelmezik, hogy a kivitelezők, az építési vállalkozók az anyagköltségek áremelkedésére hivatkozva a szerződéskötést követően egyoldalúan és jelentős mértékben megnövelik áraikat, újabb fizetés nélkül pedig nem hajlandóak folytatni a munkát. Ilyen helyzetben nyilván sakk-mattot kap a fogyasztó, hiszen ha „befeszül”, félkész marad a terasz, a tető, stb., vagyis kénytelen ráfizetni az eredetileg megállapodott árra. Tehát addig, amíg az építési vállalkozó igyekszik az alapanyag vagy nyersanyag-áremelkedés dacára is pénzénél maradni, a fogyasztó helyzete szinte kilátástalan, ő fizet rá szó szerint és átvitt értelemben is, miközben elvileg főleg övé lenne az állami támogatás. A GVH tapasztalatai szintén elszomorító helyzetre utalnak: a vevői reklamáció lehetősége minimális, a minőségi kifogásokat mostanra nem kezelik jól, a hibás termékek cseréje ellehetetlenült.

Mindeközben joga persze van az embernek rengeteg dologhoz, és a már megkötött szerződéseket menet közben módosítani és egyoldalúan megemelni az ellenértéket, azzal az indokkal, hogy „vagy különben nem fejezzük be az építési, kivitelezési munkákat”, jogellenes, szerződésszegő magatartás is lehet, de mire a sérelmet szenvedett fogyasztó bírósági peres úton érvényt szerez saját jogainak, egyrészt eltelhet több év, másrészt perelni is pénzbe kerül, vagyis a végén még több pénze bánhatja, mint engedni az építési vállalkozó „zsarolásának”, aki az alapanyag- árak elszabadulásáért aligha tehet. A bírósági úton történő perlés kiváltása a békéltető testülethez fordulás révén pedig elméletben opció lehet, de a testületek keze erősen kötött, hiszen hiába van jogilag igaza a fogyasztónak, az eljárás végén a testület az olyan esetekben, amikor a bepanaszolt vállalkozás nem tesz alávetési nyilatkozatot – magyarul nem ismeri el a testületet olyannak, mint amely kötelező erővel bíró döntés meghozatalára jogosult lenne-, csak ajánlást hozhat, ami nem végrehajtható. A végrehajthatósághoz vagy egy bírósági ítéletre, vagy egy a békéltető testület által hozott határozatra van szüksége annak, akinek fogyasztóként igaza van.

Időközben a jogalkotó is hozott intézkedéseket: az építőipar szektoriális problémái miatt a GVH új jogkört kapott, így az ágazati vizsgálatot szorosabb határidőkkel, célzottabban, az érintett vállalkozásoktól gyorsabb reagálást elváró eljárási rend szerint folytathatja le. Másrészt várhatóan októbertől bizonyos termékkörökre kivitelezési korlátozás vonatkozik majd, biztosítandó, hogy a nélkülözhetetlen alapanyagokból megfelelő mennyiség álljon a hazai kereslet rendelkezésére.

Visszatérve a tárca közleményére, abban nem tértek ki arra, hogy a globális ellátási zavar felszámolása érdekében az ITM részéről pontosan milyen „célzott intézkedésekre” kerülhetne sor, de a jogszabályok adta lehetőségeket, vagyis az egyes hatóságok hatásköreinek tárházát végiggondolva még akár közérdekű keresetek megindítására is sor kerülhet az ITM részéről. Ilyen jogkörrel a GVH is rendelkezik, sőt, a tisztességtelen általános szerződési feltételekre a polgári ügyészség is és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek is „lőhetnének”. Erre nem árt, ha az építési vállalkozók figyelnek, még akkor is, ha a közérdekű perlés időbe telik.  Tisztességtelen lehet ugyanis  – jogilag is, nem csupán a közerkölcs mércéjével mérve -, az olyan szerződéses kikötés, amely alapján a vállalkozás a szerződésben eredetileg előre meghatározott alapos ok nélkül utóbb egyoldalúan módosíthatja a szerződést, különösen, ha a megállapodott pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelheti.

Az, hogy a gyakorlatban a jogalkalmazó hatóságok közül melyiknek hogyan sikerül hathatósan az építkező fogyasztók védelmére kelni, most azonnal még nem, de a következő pár hónapban ki fog derülni és nem kizárt, hogy a jogalkotó is hoz még érdemi intézkedéseket.

Volt valaha a KERMI, majd ebből kinőtt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve annak megyei szervezetei, hozzájuk lehetett fordulni, ha panaszunkat nem orvosolta maga a kereskedő. Az elmúlt évtizedben azonban alaposan átalakult a fogyasztóvédelem intézményrendszere, ezért mindenekelőtt azt tekintjük át, mely intézmények, hatóságok ma a terület főbb szereplői, milyen ügyben kihez fordulhatunk.

Terítékre kerül napjaink egyik slágertémája, a „zöld marketing”, és ennek kapcsán a greenwashing jelensége, azaz, hogy nem minden zöld, amit annak próbálnak beállítani. Megbeszéljük, mit kockáztatnak a cégek, ha valótlant állítanak termékükről, szolgáltatásuktól (azon túlmenően, hogy ártanak a márkájuknak, reputációjuknak), és arra is kitérünk, hogyan csökkentheti a bírságot, aki hibázott.

Végül, de nem utolsó sorban azt is sorra vesszük, milyen területeket, milyen tevékenységi körbe tartozó cégeket vizsgál idén kiemelten a fogyasztóvédelem.

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adásokat itt találod meg podcast formájában.