Az ügy előzménye az volt, hogy a GVH 2016 októberében versenyfelügyeleti eljárást indított a Facebook Ireland Ltd-vel szemben, mivel a Facebook a nyitóoldalán és súgóközpontjában 2010-től kezdve olyan állításokat tett közzé, amelyek ingyenesként hirdették a közösségi portál szolgáltatásait.

A Facebook (ún. zéró áras) üzleti modelljének lényege az, hogy a portál használatáért nem kell fizetni, azonban a felhasználók érdeklődéséről, viselkedéséről, vásárlási szokásairól részletes adatokat gyűjtenek. A Facebook ezen adatok birtokában célzott reklámozási lehetőséget értékesít üzleti ügyfelei részére, a reklámokat pedig a posztok között elhelyezve juttatja el a fogyasztókhoz. A GVH azt vizsgálta, hogy ebben az üzleti modellben az ingyenességre vonatkozó állítások megtévesztik-e a fogyasztókat arra tekintettel, hogy bár a fogyasztók valóban nem fizetnek pénzbeli ellenértéket a portál szolgáltatásaiért, azonban adataikat átadják és pénzben kifejezhető hasznot hoznak a platformnak.

A GVH az eljárást lezáró határozatában jogsértőnek találta a Facebook gyakorlatát. A hatóság abból indult ki, hogy a fogyasztók az ügyleti döntéseik meghozatalakor (tehát akkor, amikor például a platformra belépnek, regisztrálnak. Facebook profilt hoznak létre, aktivitást fejtenek ki a platformon stb.) nem voltak tisztában azzal, hogy ez egy piaci alapon nyújtott szolgáltatás, amit nem minden kötelezettség vagy elköteleződés nélkül használhatnak. A GVH szerint az ingyenesség kockázatmentességet, kötelezettség nélküliséget sugall, miközben a Facebook által nyújtott szolgáltatás egyértelmű ellenértéke a fogyasztó részéről átadott személyes adat, illetve a fogyasztók felhasználói aktivitása is, ugyanis fontos piaci szempontból, hogy a fogyasztó mit kedvel, mit követ, mit és hogyan fogyaszt a felhasználó platformján keresztül. A Facebook részére akkor válnak pénzzé a megadott adatok, amikor a hirdetők kereskedelmi gyakorlatot tesznek közzé a weboldalon, tehát a fogyasztók adatai a Facebook számára közvetlen hasznot jelentenek. A GVH szerint ezért a szolgáltatást nem lehet ingyenesként hirdetni. A hatóság a jogsértés megállapítása mellett 1,2 milliárd forint bírságot is kiszabott.

“A GVH Facebook ügyben kifejtett megközelítése nagyon újszerű volt és sok szakmai vitát szított a szakemberek körében azzal, hogy az ingyenesség fogalmát lehet-e ilyen széleskörűen értelmezni” – emelte ki dr. Göndöcz Péter, a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Iroda partnere. Nem volt meglepetés, hogy a Facebook megtámadta a határozatot. Ennek eredményeként mind a Fővárosi Törvényszék, mind a Kúria kimondta, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlat nem volt jogsértő.

A Kúria a héten közzétett ítéletében azt a kérdést vizsgálta részletesen, hogy a Facebook ingyenes állítása megtévesztette-e a fogyasztókat annak tükrében, hogy a platform a fogyasztó hozzájárulásával átadott személyes adatokat úgy adja tovább üzleti partnereinek, hogy ezzel a fogyasztó célzott, személyre szabott hirdetést kap.

A Kúria szerint az, hogy a fogyasztó árat vagy díjat fizet a szolgáltatásért, a fogyasztó szemszögéből azt jelenti, hogy a szolgáltatás nem mentes a pénzügyi vagy egyéb ellenszolgáltatástól. Ingyenesség alatt tehát a szöveg kontextusától függően azt kell érteni, hogy a fogyasztónak nem kell a szolgáltatásért pénzbeli ellenértéket fizetnie, vagy a fogyasztó nem szenved más érdemi hátrányt a szolgáltatás igénybevételekor.

A Kúria szerint jelen ügyben a fogyasztóknak sem pénzbeli ellenértéket nem kellett fizetniük a Facebook szolgáltatásaiért, sem pedig hátrány nem érte őket a szolgáltatás igénybevételekor. A bíróság abból indult ki, hogy a fogyasztók a Facebookra történő regisztráláskor elfogadják az adatkezelési szabályzatot és az általános szerződési feltételeket, így tisztában vannak azzal, hogy adatokat adnak át és kifejezett hozzájárulást adnak az átadott adatok kezeléséhez. A Kúria szerint a fogyasztó számára teljesen közömbös az, hogy később a Facebook több fogyasztó személyes adatainak kezelésével és átadásával üzleti partnereitől pénzben kifejezhető ellenszolgáltatáshoz jut. A fogyasztót ugyanis ezáltal közvetlenül a szolgáltatóval fennálló jogviszonyból érdemi hátrány nem éri.

Összességében tehát a Kúria nem tartotta a fogyasztókat megtévesztő gyakorlatnak azt, hogy a Facebook ingyenesként hirdette magát.

„A kúriai döntés meghozatalával egy nagyon hosszú és igen ellentmondásos vita végére került pont. A GVH azon megközelítése, hogy egy szolgáltatás nem lehet ingyenes, ha a fogyasztók adataikkal fizetnek az adott szolgáltatásért, nem volt egyedi, hiszen számos más országban is sor került hasonló megközelítés alkalmazására és jogsértés megállapító határozatok meghozatalára. A kúriai döntés azonban egyértelművé teszi, hogy ez az újszerű megközelítés túlságosan kitágítja a jelenlegi jogszabályi kereteket, ezért nem fogadható el. A mostani ítélet nagy segítség más online platformok hasonló állításainak megítélésében.” – mondta el dr. Miks Anna, a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda versenyjogi csoportvezetője.

A rejtett felvételek versenyügyi felhasználhatóságát biztosító szabály bevezetésére egy uniós irányelv átültetése miatt került sor. Az EU szerint az új szabályozásra azért van szükség, mert a digitális korban a versenyhatóság a helyszíni vizsgálat során birtokába juthat olyan – egyébként jogsértést bizonyító – tényeknek, adatoknak, amelyeket eddig nem lehetett felhasználni. Pontosabban egyes nemzeti versenyhatóságok felhasználhatták, mások pedig nem az eljárás során beszerzett digitális bizonyítékokat. Az irányelv egyértelművé tette, hogy Európa-szerte lehetővé kell tenni a rejtetten készült felvételek versenyfelügyeleti eljárásban való felhasználását.

„Jelentős újdonságról van szó, hiszen mindig is vitatott volt, hogy a jogszabályok megkerülésével készített felvételeknek – például a beszélgetést folytató felek beleegyezése nélkül készített hanganyagnak – mi a státusza és arra lehet-e bizonyítékként hivatkozni közigazgatási eljárásban. Az új szabályozás tisztázza ezt a helyzetet, azonban egy korlátot beiktat: a rejtett felvétel csak akkor használható fel bizonyítékként, ha nem az a jogsértés egyedüli bizonyítéka” – összegzi a változás lényegét dr. Miks Anna, a Deloitte Legal Ügyvédi Iroda versenyjogi csoportjának vezetője.

Egy másik hasonló jelentőségű változás a büntetőeljárásban beszerzett lehallgatási felvételek jogi helyzetét tisztázó friss kúriai döntés. Az ügyben azt vizsgálták, hogy lehet-e és ha igen, miként lehet felhasználni egy magánszeméllyel szemben folyamatban lévő büntetőügyben beszerzett lehallgatás anyagát egy gazdasági társasággal szembeni versenyhatósági eljárás során.

A versenyhatóság korábban versenykorlátozás gyanúja miatt eljárást indított, mert azt feltételezte, hogy egy közbeszerzési eljárás során három cég egymás között felosztotta a piacot. A versenyhatóság megállapította, hogy a cégek egymás között valóban piacfelosztó kartell-megállapodást kötöttek, bizonyítékul egy büntetőeljárásban végzett titkos információgyűjtésből származó adatokat használt.

A Kúria a beszerzett bizonyíték közigazgatási eljárás során történő felhasználásának jogszerűségét vizsgálta. Végül úgy döntött, hogy a büntetőeljárás során lefolytatott titkos információgyűjtés útján szerzett adatok egy közigazgatási eljárásban is felhasználhatók, de a tisztességes eljárás szabályainak ekkor is érvényesülnie kell.

„A tisztességes eljárás elve a közigazgatási eljárásban akkor érvényesül, ha a feleknek lehetőségük van arra, hogy a lehallgatással szerzett bizonyítékokat megismerhessék és azokra akár nyilatkozatot tegyenek. A döntésre tekintettel a jövőben azokban a közbeszerzési kartell ügyekben, amelyekben a büntető hatóságok és a GVH párhuzamosan járnak el, a jogsértés bizonyítása sokkal könnyebb lesz a nyomozó hatóságok által folytatott lehallgatások alapján” – mondta dr. Walter Viktória, a Deloitte Legal peres csapatának ügyvédje.

Bár önmagában nem tilos a gyermekek felé irányuló reklámok alkalmazása, bizonyos esetekben azok mégis jogsértővé válhatnak. 2008 óta van hatályban az a törvényi rendelkezés, amely tiltja, hogy a reklámok gyerekeket közvetlenül a termék megvételére szólítsák fel, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolják meg számukra a reklámozott árut, azaz nyaggassák őket. Ez egy ún. feketelistás tényállás, ami azt jelenti, hogy az ilyen típusú reklám automatikusan tiltott, annak fogyasztókra gyakorolt hatását nem kell elemezni. A Gazdasági Versenyhivatalnak 2009. óta öt ügye volt ebben a témakörben.

Meddig gyerek a gyerek?

Felmerülhet azonban, hogy ki minősül gyermekkorúnak? Mi van azokkal a fiatalokkal, például, akik már a saját zsebpénzüket költik és saját döntéseket hoznak? A feketelistás tényállás a „gyermekkorúak” kifejezést használja, Magyarországon pedig számos jogszabály különböző életkorhoz köti a gyermekkorúságot. Ezért a GVH a reklámtörvény alapján tette le a voksát arról, hogy a feketelistás tényállásnál hány éves korig értékeli gyermekkorúnak a fogyasztókat, ez pedig 14 éves kort írt elő.

Fontos azonban, hogy ha a hivatal nem a feketelistás tényállást alkalmazza, hanem valamely reklám egyéb tisztességtelen jellegét vizsgálja, akkor a 14 és 18 év közötti fiatalok is – sérülékenységükből fakadóan –kiemelt védelmet élveznek, ami magasabb bírságot vonhat maga után jogsértés megállapítása esetén.

Segíteni akarják a piacot

Ahogy más esetekben, a GVH eljárásai itt is jellemzően panasz vagy bejelentés alapján indulnak el. A versenyfelügyeleti eljárások bírság kiszabásával zárulhatnak, azonban a hivatalnak nem célja a piaci szereplők megfélemlítése, sem a gyermekreklámok betiltása. A GVH kifejezett szándéka az, hogy segítse a piaci szereplőket.  A hatóság által kiadott tájékoztató az eddigi eljárások tapasztalatai alapján egy előre látható iránymutatás-csomagot kínál a piaci szereplőknek, amiknek az ismeretében ők jogszerűen tudják kialakítani a kampányaikat és piaci gyakorlatukat. Ha egy bizonyos idő után a GVH azt tapasztalja, hogy ennek ellenére a szereplők nem változtatnak a magatartásukon, akkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy további eljárásokat indítson ebben a témakörben.

Mi alapján határozzák meg a bírság összegét és ki a felelős?

A jogszabály lehetővé teszi akár a teljes cégcsoport előző évi nettó árbevétele 10%-áig terjedő bírság kiszabását. A bírság összegénél a hivatal jellemzően egy adott kereskedelmi kommunikáció vagy reklám költségéből indul ki, de ha ez nem ad megfelelő viszonyítási alapot (például a jogsértés jellege folytán a kommunikációs költség irreleváns, vagy nincs érdemi kommunikációs költség), akkor a GVH a jogsértéssel realizált árbevételből vagy a jogsértéssel érintett termékekből származó bevételből kiindulva határozza meg az összeget. Ez a gyakorlat elég jó viszonyítási alapod ad a gyermekreklámokkal érintett cégeknek arra, hogy kiszámítsák, körülbelül mekkora bírság fenyegeti őket, ha nem felelnek meg a jogszabályoknak.

A törvény fő szabályként azt mondja ki, hogy minden olyan vállalkozás felelős lehet a jogsértésért, akinek az érintett termék értékesítése vagy eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. A jogszabály a felelősségi eseteket tovább részletezi, azonban egy TV reklámra lefordítva a törvényi előírásokat: a hirdetést megrendelő reklámozó felelőssége minden esetben megállapítható, de a reklámügynökség és a hirdetést közzé tévő tévécsatorna felelőssége is megállapítható adott esetben.

Éppen ezért fontos, hogy amennyiben a piaci szereplők szeretnének megfelelni a törvényi előírásoknak és szeretnének gondosan eljárni, akkor a GVH gyakorlata megfelelési erőfeszítésként elismeri, ha a reklámot előzetesen külső szakértő (pl. fogyasztóvédelemben jártas szervezet vagy ügyvéd) bevonásával véleményeztetik és a reklámot a jogi állásfoglalásnak megfelelően alakítják ki. Ez az előzetes megfelelési erőfeszítés egy esetleges versenyfelügyeleti eljárás esetén akár a bírság teljes mellőzését is megalapozhatja jogsértés megállapítása esetén is.

Egyre nagyobb fókuszban az online reklámok – a netes játékokban is

Egyre elterjedtebbek a gyermekeknek szóló online reklámok, így nem véletlen, hogy több európai fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja fokozottan ezeket a kommunikációkat. Például az angol versenyhivatal is vizsgált olyan gyerekeknek szóló ingyenes online applikációkat, melyekben a gyermekeknek felajánlják bizonyos kiegészítők vásárlását, hogy az adott játékban sikeresebbek vagy jobbak legyenek. Az angol versenyhivatal ebben az ügyben kimondta, hogy az adott esetben a gyermekek vásárlásra felhívása a már említett feketelistás tényállás alapján tilos.  A Norvég Fogyasztóvédelmi Hatóság nemrégiben ajánlást adott ki azzal kapcsolatban, hogy közösségi médiában hogyan kell gyerekeknek reklámozni.

Európai társaival együtt a GVH is határozottan figyel erre a területre, ez ugyanis része a gyermekreklámokon is túlmutató digitális fogyasztóvédelmi stratégiájának, melynek egyik célkitűzése ennek a területnek a rendezése. A GVH tehát kifejezett figyelmet fordít erre a jövőben.

Milyen gyermekreklámok tiltottak? Mik a GVH ajánlásai? Ki a felelős a reklám közzétételéért? Mekkora bírságot szabhat ki a GVH? Többek között ezekre a kérdésekről beszélgetett dr. Miks Anna, a Deloitte Legal versenyjogi csoportjának ügyvédje a Gazdasági Versenyhivatal Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetőjével, dr. Zenisek Andreával, a Deloitte hatósági hírsorozatának legújabb epizódjában. A beszélgetést itt lehet meghallgatni.

A gyermeket nevelő szülők nap mint nap találkozhatnak televíziós csatornákon, újságokban olyan reklámokkal, amelyek célja az, hogy a gyerekek nyaggatni kezdjék a szüleiket amiatt, hogy vegyék meg nekik a hirdetett játékot, édességet vagy más reklámozott terméket.

Ezeknek a reklámoknak nem lebecsülendő a hatása, mert a gyerekekhez rengeteg ilyen kommunikáció jut el – egy 2015-ös GVH kutatás szerint a 12 év alattiak hétköznapokon átlagosan napi 2,5 órát, hétvégenként pedig átlagosan 4 órát töltenek a televízió előtt – és ráadásul a gyermekeket életkoruknál és pszichikai adottságaiknál fogva rendkívül könnyen is befolyásolják. Nem váratlan tehát, hogy a gyermekeknek szóló reklámokkal kapcsolatos tilalmak betartása érdekében egyre szigorúbban lép fel a hatóság.

2019 novemberében a GVH hétmillió forint bírságot szabott ki az egyik vezető multinacionális vállalatra három, gyermekek számára érdekes kiegészítővel (Spongya Bobos kulaccsal, varázstörölközővel és világító jojóval) összecsomagolt termékét népszerűsítő reklámkampánya miatt.  A versenyhatóság azt kifogásolta, hogy a reklám közvetlenül felszólította a gyermekeket arra, hogy vegyék, vagy legalábbis szüleikkel vetessék meg a reklámozott terméket annak érdekében, hogy megszerezhessék a hozzá csomagolt kiegészítőket.

Nagyon hasonló volt az idén februárban zárult másik gyermekreklámos ügy is, amelyben a GVH 21 millió forintos bírsággal büntetett egy másik vállalkozást amiatt, mert termékeit ajándék világító tollal, valamint intelligens gyurmával úgy kínálta televíziós- és egyéb reklámjaiban (szórólapokon, plakátokon, mozireklámban, Youtube hirdetésben), hogy a termékek megszerzésére hívta fel a gyermekeket.

A büntetés kiszabására azért került sor, mert a jogszabály szerint a reklámban tilos a gyermekkorúakat közvetlen felszólítani a hirdetett áru megvásárlására, illetve arra, hogy szüleiket vagy más felnőttet győzzenek meg arról, hogy vegyék meg nekik az adott terméket. Nemcsak az lehet jogsértő, ha a reklám kifejezetten azt tartalmazza, hogy pl. „vásárold meg”, hanem minden olyan tartalmú reklám ide tartozik, amely arra motiválja a gyermeket, hogy a reklámozott árut megszerezze. Tipikusan ilyen esetek egy áruhoz kapcsolódó ajándék, kedvezmény vagy más előny kihangsúlyozása, melynek megszerzése csak az adott termék megvásárlását követően lehetséges (pl. „próbáld ki Te is”, „rajzolj és világíts”);  olyan reklámüzenetek közzététele, amelyek azt sugallják, hogy a reklámozott termékre a gyermeknek mindenképpen szüksége van, mert a fogyasztása különleges előnyökkel jár, vagy mert a gyermek úgy érezheti, hátrányba kerül, ha nem szerzi meg (pl. „legyél tag”); illetve a gyermekek gyűjtőszenvedélyére apelláló felszólítások és a termékek korlátozott elérhetőségére vonatkozó utalások alkalmazása (pl. „gyűjtsd össze mind”, „szerezd meg mind”, „limitált”, „keresd … akciósan”) – mutatott rá dr. Miks Anna, a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda versenyjogi csoportvezetője.

A korábbi és a mostani eljárások tanulságaiból kiindulva a GVH a napokban tájékoztatót adott közre, amelyben összegzi, hogy fogyasztóvédelmi szempontból mire kell odafigyelni a gyermekeknek szóló reklámok elkészítésekor és közzétételekor.

Érdemes kiemelni, hogy a reklámozóknak nemcsak azt kell mérlegelniük, hogy az általuk közzétett, a terméket népszerűsítő kommunikációk reklámnak minősülhetnek-e, hanem azt is, hogy az adott reklám gyermekkorúakat céloz-e meg, vagy ha nem is kifejezetten gyermekkorúaknak szól, akkor elérhet-e gyermekeket. Ennek kapcsán mindig figyelembe kell venni magát a terméket, továbbá a reklámeszközök formai és tartalmi elemeit, valamint a reklámozás csatornáit is. Ezt követően gondosan kell mérlegelni azt, hogy az adott kommunikációban azonosítható-e olyan tartalom, mely felszólítás/felhívás jellegű és a termék megszerzésére vonatkozik – emelte ki Göndöcz Péter, a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda partnere.

A tájékoztató hasznos segítséget nyújt nemcsak a potenciális hirdetőknek, hanem a kommunikáció tervezésével vagy közzétételében szerepet vállaló a reklám- vagy médiaügynökségek is, mivel ők is felelőssé tehetők, ha a reklám utóbb jogszerűtlennek bizonyul.

A GVH maga is felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes már a kommunikáció tervezése során kikérni és figyelembe venni a jogi elvárásokat ismerő személy, szervezet álláspontját és figyelemmel kísérni a GVH mindenkori jogalkalmazói gyakorlatát.  Ennek különös jelentősége van, hiszen a GVH által kiszabható bírság összege akár a vállalkozás előző évi nettó árbevételének 10 százalékáig is terjedhet.

Telekommunikációs cégek a célkeresztben

 Megdöbbentő nagyságú bírságokat szabott ki az elmúlt napokban a GVH fogyasztóvédelmi ügyekben: a Facebookot és két telekommunikációs társaságot összesen több mint négymilliárd forintra bírságolta.

A sorozat a Facebook elleni 1,2 md forintos bírsággal kezdődött. Ebben az ügyben a hatóság azt kifogásolta, hogy ingyenesként hirdette szolgáltatását nyitóoldalán és Súgóközpontjában. A hivatal ezt azért találta jogsértőnek, mert bár a felhasználóknak valóban nem kell díjat fizetniük a szolgáltatás igénybevételéért, de a közösségi portál használatának volt ellenértéke: a Facebook a felhasználók adatait, a felhasználói aktivitás során generált adatokat, információkat kezelte, azokat különböző módon hasznosította, „piacosította” marketing és egyéb célokra. A fogyasztó tehát azzal, hogy magáról (és akár ismerőseiről) adatokat adott meg a regisztrálás és a platform használata  során, valójában ellenszolgáltatást teljesített a Facebook igénybevételéért, azaz az adataival „fizetett”. A GVH nem a közösségi portál üzleti modelljét találta jogsértőnek, hanem azt, hogy a Facebook olyan kommunikációt folytatott, amely ezt a fogyasztói ellentételezést nem mutatta be megfelelően.

A Facebook elleni kemény hatósági fellépés nem példa nélküli, mert a társaság adatkezelését és arról való fogyasztói tájékoztatását számos versenyhatóság vizsgálta és vizsgálja versenyjogi és fogyasztóvédelmi szempontból is. Az egyesült államokbeli Federal Trade Commission például idén 5 milliárd dollárra büntette a társaságot adatkezelési gyakorlata miatt.

„A Facebook elleni eljárások felhívják arra a figyelmet, hogy az internetes portáloknak körültekintően kell eljárniuk, és nem hirdethetik magukat ingyenesnek akkor, ha egyébként a fogyasztóktól nem pénzbeli ellenértéket – például adataikat – kérik el ellenszolgáltatásként. A fogyasztók adatainak kezelésére és az ezzel kapcsolatos kérdésekre a jövőben nemcsak adatvédelmi, hanem versenyjogi és fogyasztóvédelmi szempontból is kiemelten kell figyelni.” – hívta fel a figyelmet dr. Miks Anna, a Deloitte Legal versenyjogi csoportjának vezetője.

A közösségi portál elleni fellépést két telekommunikációs cég elleni brutális mértékű bírság kiszabása követte.

A múlt hét végén a GVH az egyik legnagyobb telekommunikációs céget 1,176 md forintra büntette, mert a vállalkozás korábban Európa legnagyobb 4G hálózataként hirdette magát, de nem tudta igazolni, hogy hálózatán keresztül valóban Európa területének a versenytársainál nagyobb része volt elérhető. A GVH szerint a hirdetések megalapozatlanul állították a vállalkozás piacelsőségét. A hasonló ügyekhez képest elképesztően nagy bírságot a hivatal itt elsősorban azzal indokolta, hogy a vállalkozás az elmúlt években többször is követett el jogsértést és ezek között több piacelsőségi állítás is volt.

A GVH 1,8 md forintra büntetett egy másik vezető telekommunikációs céget, mert az egyik tarifacsomagjában (készülék és tarifás előfizetés együttes vásárlásakor) a lakosságnak esetenként 0 Ft-ért kínált készülékeket, de a csomagot népszerűsítő reklámokban nem tájékoztatta a fogyasztókat arról, hogy ha készülékvásárlási lehetőséggel is élnek, akkor számukra az előfizetői díj magasabbá válik, mint ha kizárólag előfizetésre vonatkozó szerződést kötnek ugyanakkora hűségidő vállalása mellett. Így a fogyasztóknak többletköltségük keletkezett a készülékvásárlással, hiszen a GVH szerint a vállalkozás a kedvezményes árúként reklámozott készülék ellenértékének egy részét beépítette az előfizetési díjba. A bírságnál itt is szempont volt, hogy a telekommunikációs vállalkozás az elmúlt években több alkalommal is követett el fogyasztóvédelmi típusú jogsértést. A hatóság a bírság megállapításánál itt is figyelembe vette más súlyosító körülmények mellett, hogy a vállalkozás az elmúlt tíz évben több alkalommal követett el fogyasztóvédelmi típusú jogsértést.

Két nagy kartellbírság

A GVH a kartellek területén sem volt tétlen: az elmúlt időszakban két nagyobb bírsággal záruló döntés is született.

Az egyik ügyben a GVH az ajánlattevők közbeszerzési eljárásokon való összejátszása miatt szabott ki öt vállalkozásra több, mint 860 millió forintnyi bírságot. Az elmarasztalt cégek hulladékkezelésre szolgáló gyűjtőedények, gépjárművek és berendezések beszerzésére kiírt közbeszerzési eljárásokon úgy indultak, hogy közben jogsértő tartalmú információkat osztottak meg egymással, egyeztették árajánlataikat, illetve előre meghatározták a nyertes vállalkozást. Az ügy nem újszerű olyan szempontból, hogy a GVH hagyományosan mindig nagyon aktív volt a közbeszerzési összejátszások elleni fellépésben. Inkább az az érdekes, hogy a hatóság a törvény alapján kiszabható maximális versenyfelügyeleti bírságot rótta ki a legtöbb érintett cégre.

Egy másik, decemberben zárult eljárásban a hatóság riasztóberendezéseket forgalmazását végző vállalkozásokat és magyarországi disztribútorait büntette meg, mivel a cégek többféle jogsértő kikötésben is megállapodtak a riasztóberendezések forgalmazása során. Egyrészt kikötötték azt, hogy a termékeiket nem értékestik külföldre és ennek érdekében a termékek gyártási sorozatszámán alapuló nyomon követési rendszert alkalmaztak és a termékek nyelvi beállításait is korlátozták. Másrészt a termékek árazásával, árfeltüntetésével kapcsolatos korlátozásokat vezettek be, így meghatározták a minimális telepítői árrés nagyságát és korlátozták a termékek internetes értékesítését a végfelhasználói árak internetes közzétételének megtiltásával.

A jogsértések miatt a GVH három vállalkozásra összesen 549 millió Ft bírságot szabott ki.

Szigorodó hatóság, növekvő bírságok

A versenyhatóság a fenti ügyekben az elmúlt két hétben összesen több, mint 5,5 md Ft bírságot szabott ki.

„Kartell ügyekben többször előfordult már, hogy a GVH a vállalkozásokra  a kiszabható legmagasabb, előző évi nettó árbevételük tíz százalékénak megfelelő bírságot rótt, azonban fogyasztóvédelmi ügyekben még sosem születtek hasonló mértékű bírságok a GVH gyakorlatában. Ez hangsúlyosan hívja fel arra a figyelmet, hogy a jogszabályoknak való megfelelés már nemcsak versenyjogi, hanem fogyasztóvédelmi szempontból is alapvető érdeke a vállalkozásnak. A GVH kemény fellépése nemcsak reputációs, hanem komoly anyagi kockázatot is jelent a jogsértő vállalkozásoknak” – mondta el dr. Göndöcz Péter, a Deloitte Legal partnere.

Egyre nagyobb a piac és a digitális zaj

A GVH új digitális fogyasztóvédelmi stratégiát készített, amely elsősorban az állandó digitális zajra, személyre szabott hirdetésekre és reklámokra igyekszik választ adni. A fogyasztók jogait a digitalizáció miatt jelentősen átalakult reklámpiacon fokozottan védeni kell, főleg, mivel az online vásárlás egyre népszerűbb minden korosztály körében. 2018-ban az online kiskereskedelmi forgalom 425 milliárd forintot tett ki, idén pedig várhatóan még tovább emelkedik.

„A GVH az új környezetre szabja eszközeit, ami nem merül ki a bírságolásban, sőt: piackutatásokat, piacelemzéseket végez, külföldi hatóságokkal szoros kapcsolattartásban van. Nem a bírságolás az elsődleges cél, hanem a jogkövető magatartásra, a jogszabályok megismerésére való ösztönzés, ezért a GVH a jogalkalmazói gyakorlatán keresztül folyamatosan iránymutatást is ad egyes kérdésekben a reklámozó cégeknek, valamint a fogyasztói tudatosságot növelő kommunikációs kampányokat is folytat” – mondta dr. Zenisek Andrea, a GVH Fogyasztóvédelmi Iroda vezetője a Deloitte Legal által szervezett üzleti reggelin.

Az Európai Unió tagállamainak fogyasztóvédelmi hatóságaival a GVH-nak komoly együttműködése van, amely keretében aktív információcsere zajlik, valamint egy riasztási láncot is kialakítottak.

Influenszerek, gyermekreklámok

2016 óta a GVH-nak több ügye is volt, amelyek során véleményvezérek, ún. influenszerek ellen indítottak eljárást a fogyasztók megtévesztése miatt, mivel egyes termékeket, szolgáltatásokat és a márkát népszerűsítő tartalmakat és bejegyzéseket úgy tettek közzé, hogy azért az influenszereknek ellenszolgáltatást nyújtottak, ez azonban az egyes posztok láttán valószínűsíthetően nem volt egyértelmű a fogyasztók számára.

A fogyasztókat különféle tényezők manipulálhatják egy vásárlás során, ezért a GVH minden esetben azt vizsgálja, hogy a reklámozók magatartása megtévesztő-e és befolyásolja-e a fogyasztók döntését a termék vagy szolgáltatás igénybevételére vonatkozó döntés meghozatalában.

A GVH által indított ügyek között szintén kiemelt helyen szerepelnek a gyermekeket célzó reklámok. A jogszabályok szerint ugyanis tilos a reklámban gyermekeket közvetlenül felszólítani a reklámozott áru megvételére, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott terméket.

„Kérdéses azonban, hogy ezt a szabályt hogyan kell pontosan érteni, milyen határok között mozoghatnak a cégek a gyermekeknek szóló reklámok közzétételekor. A GVH 2009-ben kettő, 2013-ban pedig egy eljárást is indított jogsértő gyermekreklámok miatt, azonban a cégek elmarasztalását követően nem indult általános piactisztítás, a téma kissé elsikkadt. Így további beavatkozások hiányában a gyermekreklámok jogszerű közzétételével kapcsolatos sok kérdés tisztázatlan maradt. Ezért nagyon érdekes, hogy a GVH az idén indított három újabb, gyermekreklámokat vizsgáló eljárását hogyan zárja majd, esetleg üzen-e majd a piacnak a tekintetben, hogy milyen határai vannak az elfogadható és a tilos gyermekreklámoknak” – mondta dr. Miks Anna, a Deloitte Legal ügyvédje.

A GVH a gyakorlatában sok olyan eszközt alkalmaz, amellyel a megfelelést ösztönzi. Ez egyértelműen arra utal, hogy az edukáció és nem a bírságolás az elsődleges cél. A cégek ezért bírságcsökkentést vagy teljes bírságelengedést is kaphatnak egy későbbi GVH eljárásban, ha igazolni tudják, hogy a GVH által előírt módon a reklám közzététele előtt fogyasztóvédelmi szempontból véleményeztették a kommunikációjukat. Ezen kívül jelentős bírságcsökkentés érhető el a jogsértés beismerésével, a fogyasztók kártalanításával vagy utólagos megfelelési program bevezetésével is.

Várható változások

2018-ban az Európai Unió kezdeményezte a már meglévő fogyasztóvédelmi szabályok felülvizsgálatát a gyorsuló digitalizációra reagálva. A „New Deal for Consumers” elnevezésű csomag – elfogadása esetén – számos új, a fogyasztókat védő szabály bevezetését jelenti majd minden uniós tagállamba