Szűk határidők

A GVH a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett veszélyhelyzeti kormányzás során kapott – az eddig is igen széles – jogosítványait kiegészítő új eszközöket. 2021. július 8-án a Kormány rendelettel döntött a gyorsított ágazati vizsgálatnak elnevezett jogintézmény bevezetéséről.

Az ágazati vizsgálat az európai versenyhatóságok nagyrészének eszköztárában már régóta megtalálható, célja, hogy a verseny tisztaságáért felelős szabályozó ne csak akkor avatkozhasson be egy-egy piac működésébe, ha azon a piacon az egyik (vagy több) szereplő valamilyen versenyellenes gyakorlatot folytat, ami jogsértőnek minősül, hanem akkor is megvizsgálhassa a piac szerkezetét, ha azon mindenki jogszerűen jár el, csak épp a verseny ennek ellenére torzul, szűkül, nem funkcionál megfelelően. Az ágazati vizsgálatok általában hosszabb ideig, akár egy évig is eltarthatnak (a GVH-nak a versenytörvény nem is ír elő határidőt az ágazati vizsgálat lefolytatására). Ennek oka, hogy egy-egy piac megismerése időigényes folyamat: a piaci szereplőket, a szabályozási hátteret, az üzleti feltételeket és a közgazdasági, üzleti mozgásokat mind-mind meg kell érteni a GVH szakembereinek.

Ehhez képest a nemrég bevezetett gyorsított ágazati vizsgálat valóban példátlan gyorsaságot hozott. A GVH jelentésének a vizsgálat megindításától számított legfeljebb 30 napon belül el kell készülni, és igaz, hogy ez mindösszesen 3 hónapra meghosszabbítható, de a hatóság szemlátomást nem élt ezzel a lehetőséggel az utóbbi időben. Mind a COVID-19 antigén, mind a COVID-19 antitest gyorstesztek kapcsán folytatott rapid vizsgálat lezárult 30-30 napon belül.

Mindez a vállalkozások, piaci szereplők oldalán nagyon komoly terhet okoz: a nemritkán 10-15 kérdésből álló kérdőívek – melyekkel együtt rengeteg üzleti adatot is meg kell adni, ráadásul a GVH által kért bontásban – válaszadási határideje általában 1 hét körül van, amely csak pár nappal hosszabbítható meg.

Fókuszban a fogyasztóvédelem

A GVH eddigi négy gyorsított ágazati vizsgálatából (a COVID tesztek mellett a tégla és a faipari alapanyagok piacát szántotta végig a hivatal a villámkérdésekkel) a fenti gyorsaság legfeljebb az ilyen irányú statisztikák elkötelezett hívei számára lehet pozitívum. Jól látható, hogy bár a GVH szakemberei hatalmas munkát végeztek minden alkalommal, a jogszabály adta 30 nap nem elégséges arra, hogy komoly, piaci struktúrákat alapvetően befolyásoló, a versenyt hátráltató folyamatok megismerhetőek, feltárhatóak és orvosolhatóak legyenek.

„Az antitröszt jog a legösszetettebb jogágak közé tartozik, mivel nemcsak jogi, de közgazdasági tudást is igényel a művelése – és a piacok természetes menetébe beavatkozó szabályozónak igencsak jól kell művelnie a mesterséget” – magyarázza dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője. „Nem véletlenül tartanak a nagy uniós és magyar kartell, illetve erőfölényes vizsgálatok is évekig, néhol akár egy évtizedig is. A gyorsított ágazati vizsgálat jogintézménye ilyen összetett versenyproblémák kezelésére nem látszik alkalmasnak.”

Arra ugyanakkor elég lehet – és ez a trend rajzolódik ki a két COVID teszt vizsgálat kapcsán is – hogy a nyilvánvalóan jogsértő fogyasztói tájékoztatásokat – amelyek szintén komoly társadalmi károkkal járnak – észlelje a hatóság. Ráadásul olyan piacokon, ahol ezek elterjedtek, még célszerűbb is a piac valamennyi résztvevőjét egyetlen eljárásban megvizsgálni, majd figyelmeztetni őket a jogkövető magatartásra, mint egyesével büntetni ezen cégeket. Ez a megközelítés gyorsabb tisztulást, a jogszerű kommunikáció irányába való elmozdulást eredményezhet.

Véleményvezérek és csodahatás: a COVID gyors tesztek reklámozása

A legújabb gyorsított vizsgálata során a GVH tehát az antitest (mely az antitestek létét vagy meg nem létét képes kimutatni) gyorstesztek piacát vizsgálta. Jelentéstervezetében a GVH megállapítja, hogy egyelőre nincs tudományos konszenzus az antitestek megléte és a védettség szintje közötti összefüggéssel kapcsolatban. Ezért „azt javasolja a kereskedők számára, hogy kerüljék az antitest-termelődés és a védettség fennállása közötti összefüggésekre való utalásokat.” Ugyanakkor ezen termékek funkciója az antitest szint megmérése, így – ha a GVH „soft” eszközökkel erősen eltanácsol az ilyen forma népszerűsítéstől – nem teljesen világos, ezeket a termékeket a jövőben hogyan lehet majd reklámozni, ajánlani a fogyasztók részére. Amennyiben ugyanis az antitestek megléte és a védettség között nincs összefüggés, valószínűsíthetően a fogyasztók nem vásárolnának ezekből a termékekből. Különös, hogy a fenti ajánlásával szemben a GHV a jelentéstervezetének 8. oldalán úgy fogalmaz, az antitest gyorstesztekkel „a vírussal szemben a szervezetben kialakult immunitást lehet kimutatni.”

A GVH – vélhetően a fenti ellentmondás feloldása érdekében – ugyanakkor „javasolja az érintett szakhatóságok számára, hogy alakítsanak ki a járványhelyzet előrehaladtával rendelkezésre álló, friss tudományos eredményeknek megfelelő tájékoztatókat az antitest gyorstesztek reklámozásával kapcsolatos elvárásokról, amelyekhez a kereskedők igazodhatnak.” Amennyiben ilyen ajánlás születik, az megnyugtathatja a piaci szereplőket, mivel így világos szakmai elvárásokhoz tudják majd igazítani a kommunikációjukat.

Végül a GVH felhívja a figyelmet, mivel a vizsgálat során nyilván több ilyen esetet is azonosított, hogy a „kereskedők kerüljék ismert személyek, egészségügyi szakemberek és ún. influenszerek alkalmazását reklámkommunikációikban”. Ez a típusú véleményvezér vagy influenszermarketing ugyanis a gyógyászati segédeszköz termékek – amely kategóriába a vizsgált antitest gyorstesztek is tartoznak – vonatkozásában kifejezetten tilos.

Az Alza vállalta, hogy a 2019. évben nála vásárlást bonyolító természetes személy fogyasztókat egy 3000 Ft-os kuponnal kompenzálja, amennyiben a kupon kiküldését követő egy éven belül 10 000 Ft felett vásárolnak az alza.hu webáruházban vagy az Alza applikáción keresztül. A kompenzációs vállalás garantált minimum összege 450 millió forint, ami azt jelenti, hogy amennyiben a fogyasztók által felhasznált kuponok értéke az egy éves időszakon belül végül nem éri el ezt az összeget, a vállalkozások a maradványösszeget egy kiegészítő eljárás keretében juttatják majd el a vásárlóiknak.

A GVH eljárásában azt vizsgálta, hogy az alza.hu oldalon egyes termékek mellett korábban megjelenő, készletfogyással és a termékek iránt érdeklődő vásárlók számának feltüntetésével kapcsolatos értékesítési módszer megtévesztő és sürgető jellegű-e.

A GVH a felajánlott kompenzáció elfogadása mellett 40 000 000 Ft bírságot szabott ki az Alzával szemben. A GVH által végül kiszabott büntetés az ügy során kibocsátott előzetes álláspontban (mely egy rossz analógiával leginkább a „vádiratnak” feleltethető meg) „előrevetített”, a GVH gyakorlatában immár szokásosnak tekinthető, „csillagászati” bírságösszeghez képest jelentősen kedvezőbbnek mondható. A komoly bírságcsökkentésben nagy szerepet játszott az Alza által előterjesztett kompenzációs csomag mellett az is, hogy a vállalkozások a jogsértéseket elismerték és lemondtak a bírósági jogorvoslatról, valamint a kifogásolt magatartással a GVH eljárásának megindulását követően szinte azonnal felhagytak. Ezenkívül segítette az eljárás Alza számára kedvezőbb kimenetelű lezárását az is, hogy az Alza az egész eljárás során a GVH-val mindenben maximálisan együttműködött.

Irodánk álláspontja szerint a GVH által képviselt új irány, mely lehetővé teszi a fogyasztók részére felajánlott közvetlen jóvátétel bírságcsökkentéssel történő honorálását, mindenképpen előremutató, fogyasztóbarát és társadalmilag is igen hasznos. A kompenzáció társadalmi haszna érzékelhető, hiszen a fogyasztók számára közvetlen előny származik belőle, hiszen ennek révén kevesebbe kerülnek az általuk a webáruházból megvásárolt termékek. Bár a vállalkozások számára a kompenzációs csomag teljesítése is érzékelhető anyagi teher, mégis, a közvetlenül saját vásárlók részére visszajuttatott összeg kisebb presztízsveszteséggel jár, mint egy pusztán versenyfelügyeleti bírságot tartalmazó ügyzáró döntés.

A GVH-nak meglátásunk szerint azért kedvezőbb a vállalkozások együttműködésével zárni az ügyet, mert amennyiben (és a legtöbb esetben) azokat a GVH a jogorvoslatról történő lemondással együtt fogadja el, a GVH-nak nem kell költséges, időigényes és gyakran bizonytalan kimenetelű bírósági eljárásba bocsátkoznia az eljárás alá vontakkal. Amennyiben a vállalások megsértésének gyanúja felmerül, a GVH utóvizsgálatban ellenőrizheti a teljesítést, és szankcionálhatja, ha a vállalkozás nem tartja magát a vállalásaihoz.

„Az Alzával szemben folytatott eljárás tanulsága, hogy tanácsos fogyasztóvédelemben és a GVH eljárásaiban jártas szakemberrel folytatott konzultációt követően már az eljárás legelején stratégiát választani és erre felépíteni az egész eljárás során a vállalkozás beadványait, hatósággal való kommunikációját” – vonta le az ügy fő tanulságát dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője. „Amennyiben a választott stratégia az együttműködés (elismerés, kompenzáció stb.) a hangsúlyt inkább az önként felajánlott vállalások nagyon részletes kidolgozására érdemes fordítani, és kevésbé a védekezésre, valamint a hatóság jogi álláspontjának ellenbizonyításra.” – tette hozzá a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelmi szakértője.

Miért fontos az új Közlemény?

Az Európai Unió tagállamaiban még mindig nagy különbség érzékelhető a UCP Irányelvet átültető jogszabályok egyes rendelkezéseinek értelmezésében, illetve a szankciók súlyosságában annak ellenére, hogy az Irányelv a maximális harmonizáció elvére épül.

„A frissített Közlemény – amely tartalmazza a kiadásának napjáig a UCP Irányelv értelmezéséhez kapcsolódó legújabb európai bírósági esetjogot, illetve néhány tagállami esetet is bemutat – egy jó eszköze lesz annak, hogy a tagállamokban működő hatóságokat segítse az Irányelv, illetve az azt átültető nemzeti jogszabályok immár valóban egységes értelmezésében” – fejtette ki Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL Versenyjogi csoportjának vezetője.

Mi számít ügyleti döntésnek?

A fogyasztóvédelmi hatóságok egy adott kereskedelmi gyakorlat jogsértőnek minősítésekor azt vizsgálják, hogy az alkalmas-e arra, hogy a fogyasztó ügyleti döntését torzítsa. Az ügyleti döntés fogalmát eddig is nagyon tágan értelmezték a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok, a Közlemény révén ugyanakkor e szigorú jogértelmezés (ti. hogy akár egy weblap felkeresése is minősülhet ügyleti döntésnek) további megerősítést látszik nyerni. A Bizottság a dokumentumban – ami ugyanakkor nem minősül jogszabálynak, így az nem köti a tagállami hatóságokat, bíróságokat – úgy foglal állást ugyanis, hogy egy online reklámra vagy linkre kattintás, valamint egy internetes felületen történő további böngészés vagy legörgetés is minősülhet ügyleti döntésnek. A dokumentum bár részletesen bemutatja az egyes online térben előforduló kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek az Irányelv hatálya alá tartoznak, adós maradt annak kimondásával, hogy az internetet használó átlagfogyasztót célzó reklámok esetén a fogyasztók tudatossága magasabb. Ugyanis megtanulták alkalmazni például az ár-összehasonlító oldalakat, vagy tisztában vannak azzal, hogy egy kattintással elhagyhatják a nekik nem tetsző oldalakat.

„Ilyen formán meglátásunk szerint az ügyleti döntés tág értelmezése nincs figyelemmel a megváltozott élethelyzetekre, társadalmi viszonyokra” – magyarázza Kocsis Márton.

A Közleményben ugyanakkor kifejti a Bizottság, hogy a digitális környezet alkalmasabb arra, hogy a vállalkozások az általuk gyűjtött vagy megszerzett adatokból olyan személyre szabott eladást ösztönző technikákat fejlesszenek ki, amelyek segítségével adott fogyasztót az élethelyzetére figyelemmel könnyebben manipulálják. Olyan adatoknak eladásösztönző célra történő felhasználása, amelyekből következtetés vonatható le egy-egy fogyasztói csoport sérülékenységére, akár agresszív kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet.

Mik azok a sötét mintázatok?

A sötét mintázatok (ún.,,dark pattern”) alatt különböző manipulálásra alkalmas módszereket értünk, amelyekkel például úgy hoznak létre egy felhasználói felület, hogy a felhasználók – a sötét mintázat befolyásoló hatására – olyan lépéseket tegyenek meg, amit egyébként nem tennének. Ilyen lehet például egy honlap kialakítása akként, hogy a ,,vásárlás” gomb nagyon feltűnően jól látható, de a gomb, amivel vissza lehetne lépni a tranzakciótól, már kevésbé; vagy annak a gyakorlata, hogy a megrendelés folyamatában az igen és a nem válaszgombok elhelyezkedését félúton tudatosan úgy cserélik fel, hogy a felhasználó nagy valószínűséggel félrenyomjon.

A vásárló-fogyasztó megszégyenítése

A Közlemény ezen túl megemlíti az ún. ,,confirmshaming” esetét is, amikor a kereskedő valamilyen módon megszégyeníti a felhasználót, ha nem neki kedvező döntést hoz. Ezen gyakorlatok kapcsán a Közlemény leszögezi, hogy amennyiben azok az ügyleti döntés torzítására alkalmasak – az adott mintázat sajátosságaira figyelemmel (például megtévesztő vagy sürgető, agresszív) tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek. Az előre bepipált ,,boxok” kapcsán a Közlemény rögzíti azt is, hogy ha például azok további szolgáltatás igénybevételére irányulnak nemcsak az adatvédelmi szabályokat sérthetik meg, hanem az UCP Irányelv rendelkezéseit is.

A Bizottság is felfigyelt a véleményvezérekre

A Bizottság a korábbi anyagaiban nem tárgyalta az ,,influenszer marketing” témáját, azonban a most megjelent Közleményében világossá teszi, hogy nagyon sok esetben megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek a véleményvezérek terméket/szolgáltatást népszerűsítő tartalmai. A Bizottság kiemeli ugyanis, hogy ahhoz, hogy egy tartalom kereskedelmi aspektussal rendelkezzen, vagyis ,,fizetett hirdetés”-nek minősüljön, nem szükséges, hogy azért az influenszernek pénzbeli juttatás járjon, hanem az bármilyen ellenszolgáltatás (így még a nem kért ajándékok) esetén is megvalósul. A jogsértés elkerüléséhez feltétlenül szükséges, hogy az influenszer tartalmak kereskedelmi eleme / jellege kellően kiemelkedő módon fel legyen tüntetve, figyelemmel a kontextusra, elhelyezkedésre, időzítésre, hosszúságra, nyelvezetre, célközönségre stb., és hogy mindez minden egyes kereskedelmi kommunikációt tartalmazó tartalomnál érvényesüljön.

„A Közleményben ugyanakkor számunkra meglepő és talán túl szigorú újdonság, hogy a Bizottság álláspontja szerint az influenszer marketing egyes esetekben agresszív kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet, annál fogva, hogy a véleményvezér-közönség reláció a bizalomra és a személyes kapcsolatra épül. Továbbá – szerintünk helyesen – különösen igaz ez, a sérülékeny fogyasztói csoportok esetén, mint például a gyermekeknél, akiknek szóló reklámozásra (gyerekreklámok) még szigorúbb követelmények vonatkoznak” – fejtette ki a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelmi szakértője.

A játékokra vonatkozó megállapítások

Szigorú megközelítést alkalmaz a Bizottság a játékok (videó-, telefonos-, online játékok) kapcsán is. A Bizottság álláspontja szerint, az Irányelv értelmében a játékok forgalmazói megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatot is megvalósíthatnak, ha a játékon belüli promóciók, hirdetések a játékosok számára nem elég világosan, és a játéktól megkülönböztethető módon jelennek meg. Ehhez hozzátartozik például az is, hogy a virtuális pénzzel megvásárolható virtuális termékek árát valós valutában is fel kell tüntetni, továbbá, hogy a vásárlás akkor sem történhet a játékos kifejezett beleegyezése nélkül, ha a fizetési mód egyébként alapértelmezett beállításként mentett. A megfelelő tájékoztatáshoz hozzátartozik immár az is, hogy a még fejlesztés alatt álló játékok árusításakor egyértelműen közölni kell, hogy a fejlesztéstől mit várhat a játékos. Ehhez kapcsolódóan, egy játék csak abban az esetben tüntethető fel jogszerűen ingyenesként, ha azt a játékosok olyan módon játszhatják alkalmazáson belüli vásárlások nélkül is, ami észszerűen elvárható, illetve megfelelő „játék-élményt” nyújt. Azon kereskedelmi gyakorlatok, amelyek a játék kritikus pontjain a játékost ún. mikrovásárlásokra (alacsony összegű vásárlásokra) hívják fel, agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek. Ha pedig egy játék szerencsejáték elemeket is tartalmaz (pl. szerencsekerék, zsákmánydoboz stb.), azokat szintén világos és megkülönböztethető módon fel kell tüntetni annak magyarázatával együtt, hogy milyen valószínűséggel kaphat a játékos egy-egy (véletlenszerű) elemet.

A röghöz kötés tilalma

A Bizottság Közleményében külön cím alatt említi meg a ,,consumer lock-in” jelenségét, vagyis a fogyasztók szolgáltatók közötti váltásának nehézségét és a váltás lehetőségének korlátozását, ami a digitális eszközök korlátozott interoperabilitásából (vagyis egymás közötti korlátozott átjárhatóságából) fakad. A Bizottság rámutat arra, hogy agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet bármely súlyos vagy aránytalan (nem szerződéses) akadály, amelyet a kereskedő támaszt a fogyasztóval szemben, amikor egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát kívánná gyakorolni. A fogyasztók arra irányuló előzetes tájékoztatásával ugyanakkor, hogy adott digitális eszköz milyen más eszközökkel kompatibilis, meg lehet előzni az ilyen és ehhez hasonló jogsértéseket is. Habár a consumer lock-in, tehát a fogyasztók „röghöz kötése”, mint jelenség újonnan került bele a Közleménybe, a Bizottság már korábban is foglalkozott vele a Digital Markets Act és Digital Content Directive kapcsán.

Hazai tapasztalatok

Fontos megjegyezni, hogy a hazai jogalkalmazó, a GVH gyakorlata előremutató abban a tekintetben, hogy számos olyan döntést hozott már, amelyekben az Omnibusz Irányelv átültetése nyomán 2022. május 28-ától feketelistás tényállásként minősülő magatartásokat is vizsgált a jelenleg hatályos jogszabályi keretek között. Ilyen például a napokban született Viagogo döntésben vizsgált automatikus jegyértékesítéssel kapcsolatos gyakorlat vagy a Hermina Bau ügyben értékelt fogyasztói vélemények moderálásával kapcsolatos magatartás is. Az előbbi, és a fent ismertetett digitális szektorban megvalósított kereskedelmi gyakorlatok fogyasztóvédelmi megfelelés szempontjából történő értékelése a Közleménybe iktatott új fejezetek segítségével várhatóan könnyebb lesz. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ügyfeleknek könnyebb dolguk lesz megfelelni a szigorúbb elvárásoknak.

„Amennyiben azonban beteljesülnek reményeink és az EU célkitűzésével egyezően egységesül az UCP Irányelv értelmezése a gyakorlatban, úgy a Közlemény megfelelő ismerete mind a hazai, mind a több tagállamban jelenlévő vállalkozásoknak segítséget nyújthat az önkéntes jogkövetéshez, ami egyben az egyre nagyobb összegű fogyasztóvédelmi bírságok elkerülését is jelentheti.” – zárta Kocsis Márton.

Egy „söprögetéssel” kezdődött

Az ellenőrzés formája a GVH és az uniós fogyasztóvédelmi együttműködésben résztvevő más hatóságok gyakorlatában bevett gyors eszköz, az úgynevezett „sweep” volt, mely nem egy piac elemzést vagy versenyfelügyeleti eljárást takar, hanem egy annál sokkal gyorsabb és rugalmasabb „akciót”, melynek a végén a GVH közzéteszi az ellenőrzés tapasztalatait ajánlás formájában. „A „sweep” esetén az sem ritka, hogy az, egy Európai Bizottság által koordinált „nagyobb”, összehangolt akcióba illeszkedik, ilyen esetben az ellenőrzésben számos fogyasztóvédelmi hatóság vesz részt Európa szerte.” – fejtette ki dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője, aki a GVH munkatársaként korábban maga is részt vett „sweep”-ek végrehajtásában.

A GVH arra tekintettel kezdett „sweep”-be, hogy a járvány alatt megnövekedett kereslet eredményezte élénk fogyasztói érdeklődés következtében előálló piaci helyzetben jobban tudja védeni a fogyasztók jogait, aminek csorbítása akár tisztességtelen versenyelőnyhöz is vezethet. A GVH közleményében felhívja az érintett oldalak figyelmét, hogy a vásárlói vélemények torz megjelenítése bizonyos esetekben akár a fogyasztókat megtévesztő, vagy az alapvető szakmai gondosság követelményét sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet, ami hatósági szankciókkal, adott esetben súlyos versenyfelügyeleti bírsággal is járhat. Ennek megelőzése érdekében a GVH külön figyelmeztet a gyakran előforduló problémákra.

Hogyan születik az értékelés?

Ilyen fogyasztóvédelmi probléma például a GVH közleménye szerint, hogy a platformok többségén nem derül ki a felhasználók számára, hogy az értékelés milyen szempontok mentén és milyen módszertannal történik. Gyakran az sem egyértelmű, hogy az adott pontszám hány véleményen alapul, vagyis a vállalkozás (de méginkább az általa alkalmazott algoritmus) hány valós fogyasztó véleményét veszi, vagy éppen nem veszi figyelembe. Ritkán, de előfordul, hogy egy-egy cég rendelkezik már értékelési módszertant tartalmazó szabályzattal, de ilyenkor annak tartalma nincs összhangban a tényleges értékelési folyamattal. Az esetek többségében magának a platformnak az értékelésére egyáltalán nincs mód, a szöveges formájú vélemények gyakran meg sem jelennek, és az sem egyértelmű, hogy azok milyen módon épülnek be az értékelési folyamatokba. Egyes esetekben pedig a vásárlók akár utólag is módosíthatják a már leadott véleményeiket, amely megkérdőjelezi a befolyástól való mentességet. Ezen túl gyakorta nincs megfelelő tájékoztatás arról, hogy az oldal alkalmaz-e moderálást – azaz az értékelést esetleg utólag módosítja vagy törli-e –, valamint ha igen, azt milyen elvek és szempontok mentén teszi. Ezen felül ismertté vált a GVH előtt olyan eset is, amikor a leadott értékelés egyáltalán nem jelent meg az értékelt étterem mellett – hívta fel a figyelmet az előbbi problémás esetekre a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjában elsősorban fogyasztóvédelmi joggal foglalkozó dr. Pintér Anna. Hozzátette, hogy a fenti esetek – azon túl, hogy fogyasztóvédelmi jogsértést valósíthatnak meg – torzíthatják a piaci versenyt azáltal, hogy a tisztességes eszközökkel működő szereplők számára indokolatlan versenyhátrányt jelenthetnek.

A GVH ajánlásokkal próbál segíteni a vállalkozásoknak

A jogszerű és átlátható vásárlói vélemények, értékelések megjelenítése érdekében a versenyhivatal ajánlásokkal segíti az érintett vállalkozásokat, amelyekből a legfontosabbak az alábbiakban olvashatók.

Fontos, hogy a vállalkozások könnyen megtalálható módon tegyenek közzé érthető értékelési- és moderálási szabályzatot, mely leírja, hogy milyen szempontok szerint és milyen módszertan alapján jelennek meg az értékelések. Lényeges, hogy ez a szabályzat azt is tartalmazza, hogy az oldal moderálja-e a beküldött véleményeket, és ha igen, azt hogyan és milyen feltételek mentén. Ezen kívül az értékelő rendszer szempontjai is legyenek előre megismerhetők (pontosan mire vonatkoznak az értékelések), illetve az is legyen nyilvánvaló, ha az oldal nem az összes szempont szerinti összes értékelést használja fel a vásárlói értékelésekhez. Így például azt is mindenképpen fel kell tüntetni, ha egy platform üzletfejlesztési célból csak saját magának gyűjt adatot a vásárlói megelégedettségről. A GVH ajánlásai között szerepel ezenkívül, hogy a vállalkozások a fogyasztók figyelmét aktívan hívják fel az értékelés lehetőségére (pl. visszaigazoló e-mail, push üzenet), továbbá arra is, ha az értékelésnek valamilyen (pl. időbeli) korlátja van.

Végül, de nem utolsósorban a GVH kiemelten javasolja azt is, hogy az oldalak egyaránt vegyék figyelembe a pozitív és negatív fogyasztói értékeléseket. Emellett előre kell jelezni azt is, ha nem minden releváns vélemény kerül közzétételre, és ebben az esetben ennek az okáról is szükséges a fogyasztókat objektív módon tájékoztatni.

Büntetett már a GVH komment-törlésért

A GVH ajánlásaira – habár azokat jogi kötőerővel nem bírnak – mindenképpen érdemes figyelemmel lennie minden vállalkozásnak, amely az oldalán vásárlói értékeléseket jelenít meg, ugyanis ilyen esetekkel kapcsolatban korábban már bírságolt a GVH, figyelmeztet dr. Kocsis Márton ügyvéd, fogyasztóvédelmi és versenyjogi szakértő. A Hermina ügyben a hatóság például 3,5 millió forintos bírságot szabott ki a lakóparkban lakásokat forgalmazó vállalkozásra, mivel az (más jogsértő magatartások mellett) jogszerűtlenül – moderálási szabályok vagy más útmutató nélkül – törölte közösségi oldalairól a kedvezőtlen bejegyzéseket, és kizárólag a tetszésnyilvánításokat hagyta megjelenni. A hatóság határozatában hangsúlyozta, hogy a vélemények moderálása önmagában nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, amennyiben objektív, hozzáférhető és a jogszabályoknak való megfelelést biztosító szabályzaton alapul. A negatív hozzászólások egyoldalú törlése azonban rontja a fogyasztók tájékozottságát, így jogsértő módon torzíthatja a vásárlói döntéshozatalt. „A Hermina ügyben kiszabott bírság ugyan nem tűnik magasnak, mégis érdemes komolyan venni a GVH-t, ugyanis a vállalkozásra a törvényi maximumot, előző évi nettó árbevételének 10%-át szabta ki. Könnyen belátható, hogy egy nagyobb platform esetében akár százmilliós, milliárdos bírságok is várhatóak” – mutatott rá a GVH egyre súlyosabb szankcióira dr. Pintér Anna.

Európai szinten is kezelik a kérdést

A fogyasztói értékelések megjelenítéséről EU-s szinten is rendelkeznek. A New Deal for Consumers irányelvcsomag szintén előírja a vásárlói vélemények megjelenítésének módjáról szóló tájékoztatást, amibe beletartozik például az is, hogy a kereskedő biztosítja-e és hogyan, hogy a közzétett értékelések olyan fogyasztóktól származnak, akik a terméket ténylegesen használták vagy megvásárolták. A vállalkozásoknak tehát ezt a körülményt is érdemes belefoglalniuk értékelési- és moderálási szabályzatukba, ugyanis a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó jogszabályok (UCP Irányelv és annak magyar megfelelője) úgynevezett „feketelistája” 2022. május 28-tól már ezzel a magatartással is bővül. Röviden: ha egy vállalkozás olyan fogyasztók véleményét illeszti be az értékelési rendszerébe, akik adott terméket / szolgáltatást nem használták, minden további körülményre tekintet nélkül megsérti a fogyasztóvédelmi szabályokat.

Elmondható tehát, hogy érdemes alapos jogi auditnak alávetni minden e-kereskedelemben tevékenykedő cég – és nemcsak az ételrendeléssel foglalkozó vállalkozások – fogyasztói értékelési rendszerét annak érdekében, hogy a várhatóan egyre szigorúbb hatósági elvárásoknak meg tudjanak felelni. A megfelelés ezesetben is igen kifizetődő lehet, hiszen elenyésző erőforrás ráfordításával lehet elkerülni a sok százmilliós, adott esetben milliárdos jövőbeni bírságokat.

Fotó: Rowan Freeman, Unsplash

Csak most, csak nálunk, csak ennyiért! Vagy mégsem?

A valótlan árkedvezményekre hivatkozni eddig is tilos volt, 2022 májusától azonban – egységesen az egész EU-ban – még szigorúbb szabályok fognak vonatkozni az „árcsökkentés” kommunikációjára a fogyasztók felé. Amit a jelen ügyben az eljárás alá vont vállalkozás csinált, azt azonban már eddig is „üldözte” a fogyasztóvédelmi területen mind szigorúbbá váló GVH: az Ékszer TV adásában pl. egy ún. „kéztisztító csomag” eredeti áraként 60 000 forintot tüntettek fel, a GVH vizsgálata azonban feltárta, hogy a valóságban ennyiért sosem értékesítették ezeket a termékeket.

Miért gond ez, hiszen a fogyasztó nem fizetett többet a termékért, mint amennyit a kedvezmény feltüntetése nélkül is fizetett volna – kérdezhetik sokan. Dr. Kocsis Márton felhívja rá a figyelmet: egy magas, de valótlan árkedvezmény, amit egy fiktív kiinduló ár segítségével lehet bemutatni, olyan ügyleti döntésre (valójában nem kívánt vásárlásra) késztetheti a fogyasztót, amit a valótlan kedvezmény (tehát a hamis „eredeti ár”) hiányában talán nem hozott volna meg. A fogyasztóvédelmi jog ezért szigorúan tiltja az ilyen gyakorlatokat. Az ügyvéd tanácsa tehát ez: mindig csak olyan árakat szabad a reklámokban, hirdetésekben feltüntetni, amiket valóban alkalmaztunk is már a múltban.

Siess, mert elfogy! Valóban?

A GVH azt is megállapította, hogy az Ékszer TV című műsor gyártója ún. agresszív kereskedelmi gyakorlatot valósított meg, amikor valótlan állításokkal sürgette a fogyasztóit, mielőbb vásároljanak, minél előbb (akár helyettesítő termékek felkutatását megelőzően) döntsenek az általa kínált termékek mellett. A műsorban elhangzott a GVH közlemény szerint például az is, hogy „Hiánycikk Európában, mi is a lehetetlennel küzdünk.” Ez az állítás utóbbi valótlannak bizonyult: a GVH vizsgálata felderítette – Kocsis Márton feltételezése szerint a beszerzési árak elemzése és a beszállítók megkeresése útján – hogy a marasztalt vállalkozás valójában a teljes járványhullám alatt azonos feltételekkel tudta beszerezni a termékeket, amiket ennek ellenére folyamatosan „utolsó darabokként” hirdetett.

Az agresszív kereskedelmi gyakorlatok az uniós fogyasztóvédelmi jog alapján szinte a legsúlyosabb jogsértéseknek minősülnek – mutat rá a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportvezetője. Emlékeztetőül: többek között ilyen agresszív kereskedelmi gyakorlat miatt kapott 2,5 milliárd forintos bírságot a Booking.com a GVH-tól. A szállásfoglaló óriás ugyanis olyan módon hirdette szobáit, ami a fogyasztók sürgetésével („siess, utolsó darab ezen az áron!”) torzította az ügyleti döntésüket.

Mire érdemes figyelni tehát?

A jogász kiemeli, hogy mind az árkedvezmények, mind a készletinformáció fogyasztók felé történő kommunikációja megvalósítható jogszerű módon is. Arra kell ügyelni, hogy mind az állítások valóságtartalma (tehát milyen korábbi árat alkalmazott a vállalkozás a reklámot megelőzően, illetve milyen készletekkel rendelkezik), mind az üzenetek megjelenítése, kreatívja (vizualizáció, hang és fényhatások, betűszín és méret stb.) megfeleljen a hatályos fogyasztóvédelmi jogi előírásoknak. E körben célszerű szakértő segítségét igénybe venni, ugyanis az lényegesen kisebb költséggel jár, mint egy utólagos GVH vizsgálat és esetleges bírság.

Érdekesség, hogy a GVH annak ellenére szüntette meg az Ékszer TV műsorának otthont adó ATV ellen az eljárást, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény alapján a „kereskedelmi kommunikáció megjelenítési módjával összefüggő okból eredő jogsértésért az is felel, aki a kereskedelmi kommunikációt az arra alkalmas eszközök segítségével megismerhetővé teszi, valamint aki önálló gazdasági tevékenysége körében a kereskedelmi kommunikációt megalkotja vagy ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt.” A műsorszolgáltató vállalkozások, illetve marketing ügynökségek a szigorú felelősségi szabályok alól csak akkor mentesülhetnek, ha tudják igazolni, hogy mindenben a megbízó (reklámozó, gyártó, kereskedő stb.) utasításai szerint jártak el. Érdemes tehát a reklámszakmában ott is jogi segítséget kérni, ahol mi magunk csak mint reklámipari szolgáltató járunk el.

Ugyan a GVH döntésének indokolása a nyilvánosság számára még nem érhető el, abból nyilván további tanulságok is kiolvashatóak lesznek majd a reklámozó vállalkozások számára, zárta a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportvezetője.

Mi is az a viszonteladási ár megkötés, ami miatt állandóan bírságol a GVH?

A GVH jogsértőnek találta azt, hogy a magyarországi Jacobs-csoport – amely a műkörömépítés és egyéb szépségápolási termékek gyártását, forgalmazását végzi, és egyike azon kevés magyar vállalkozásoknak, amelyek az országhatáron túl is sikeresek – forgalmazóinak és viszonteladóinak kikötötte, hogy egyes termékek ára mennyi kell legyen akkor, amikor ők tovább értékesítik azokat (nagyobb részt szépségszalonoknak, műkörömépítő vállalkozóknak, kisebb részt fogyasztóknak). Ezen felül külföldi viszonteladóik számára még azt is előírta, hogy a külföldi árszintnek minden esetben a magyar fölött kell lennie, így védve a hazai piacokat az esetleges vissza-importálástól.

Ezt a gyakorlatot a versenyjog viszonteladási árrögzítésnek (angol nevéből – resale price maintenance – fakadó rövidítése a szakmai „szlengben” RPM) nevezi, és a különböző versenyjogi rezsimek szerte Európában szigorúan üldözik. Az elmélet szerint az RPM azért egyértelműen káros, mert egyrészt megfosztja a viszonteladót, kiskereskedőt attól a lehetőségtől, hogy egy-egy terméket leárazzon, akciózzon (ezzel nyilván nagyobb keresletet generálva a saját maga számára) és így a fogyasztók nem élvezhetik az alacsonyabb végfelhasználói árak előnyeit, másrészt pedig ellenérdekelté teszi a viszonteladókat abban, hogy egymással versenyezzenek, így egységes kiskereskedői árszintet eredményez, ami hatásában egy kartellhez hasonló. Konkrét ügyben képzeljünk el egy műkörömépítéshez használatos festéket, amely az egész országban ugyanannyiért kapható nagy és kiskereskedelmi forgalomban is. Ez azt eredményezi, hogy minden magyar hölgy azonosan magasabb árat fizet a műkörömért, hiszen egyedi akciókkal a műkörmösök nem tudják költségeiket csökkenteni, ez pedig a teljes piacra negatív hatást generál, melyet a végső fogyasztók fognak megfizetni.

Az RPM alkalmazásán kapott gyártók gyakran védekeznek azzal, hogy a márkás termékek védelme elemi érdekük, azokat ugyanis olyan erőfeszítésekkel hozzák létre, hogy amennyiben a kereskedő leárazná azokat akció keretében, már nem érné meg a befektetés, és így végső soron RPM hiányában elmaradna az innováció. Gyakori érv szokott még lenni a potyautas effektus megakadályozása, eszerint az RPM megakadályozhatja azt, hogy a drága szolgáltatásokat (pl. bemutatóterem, szakképzett bolti segítők stb.) kínáló kiskereskedőknél a fogyasztók kiválasszák a legmegfelelőbb terméket, majd olcsó online boltokban vásárolják meg azokat. A GVH mindenesetre az elmúlt 10-15 évben egyáltalán nem vevő az RPM jótékony piaci hatásait hangsúlyozó gyártók, forgalmazók érveire, így hazánkban az ilyen ármegkötés alkalmazása továbbra is szigorúan tilos. Olyannyira, hogy a versenytörvény legutóbbi módosításainak egyike éppen az volt, hogy mostantól RPM esetén is lehet élni az engedékenységi politika előnyeivel, vagyis az önfeljelentés sok esetben bírságelengedéshez is vezethet.

Na és a piacfelosztás? Az is tilos?

A GVH megállapította döntésében, hogy a Jacobs-csoport korlátozta viszonteladóit abban is, hogy milyen területen értékesíthetik a tőlük megvásárolt, műkörömépítéshez használatos termékeiket. A hatályos versenyjogi szabályok alapján ez a korlátozás bizonyos esetekben megengedett, ugyanakkor ehhez több feltételnek együttesen kell megfelelnie az azt alkalmazó vállalkozásnak.

Először is az ilyen korlátozások csak 30%-os érintett piaci részesedés alatt mentesülnek automatikusan a versenyjogi tilalom alól. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy gyártó piaci részesedése (mint a Jacobs-csoport több cége / márkája jelen esetben) meghaladja ezt a bűvös 30%-os határt, annyiban jól teszi, ha alapos versenyjog vizsgálatnak veti alá a disztribúciós szerződéseit, máskülönben könnyen jogsértést követhet el, adott esetben akaratán és tudtán kívül is.

Másodszor, csak az aktív eladások korlátozása megengedett. Mit jelent ez? Azt, hogy 30% alatti piaci részesedésű vállalkozás kijelölhet kizárólagos értékesítési területet viszonteladói, disztribútorai számára, azonban csak azt tilthatja meg számukra, hogy az ezen a területen kívül élő fogyasztókat „aktívan”, tevőleges magatartásokkal keressék meg. Magyarán, egy Vas megyére kijelölt kizárólagos forgalmazó egy szombathelyi rádióban jelentethet meg hirdetést, egy győriben már nem, Kőszegen szórólapozhat, Zalaegerszegen nem, és budapesti ügyfeleket sem kereshet meg együttműködési szándékkal. Ezzel szemben piaci részesedéstől függetlenül tilos a passzív eladások korlátozása. Az előbbi példánál maradva, a Vas megyei kizárólagos forgalmazótól nem várható el, hogy amennyiben a győri vagy budapesti vevő / fogyasztó önálló ötlettől vezérelve keresi fel őt (mert például látta az interneten, hogy jobb árakat kínál, mint a budapesti forgalmazó), akkor elküldje a vevőt, mondván, területen kívülre nem értékesíthet. A kizárólagos területért felelős viszonteladó maga is jogsértést követ el, ha a más területről hozzá forduló vevőket nem szolgálja ki.

A vizsgált ügyben a Jacobs-csoport nemcsak belföldön, de a GVH megállapítása szerint külföldön is alkalmazott passzív eladásokat tiltó kikötéseket, mely a fentiek értelmében különösen súlyos vertikális korlátozásnak minősül és az uniós versenyjogot is sérti, mivel torzítja a tagállamok közötti kereskedelmet.

Akkor hogyan lehetett ilyen alacsony a bírság?

„A bírság annak ellenére nevezhető alacsonynak, hogy az eljárás alá vont cégcsoportnak komoly árbevétele van, és a vizsgált magatartás legalább egy évtizede zajlott már” – magyarázza a CERHA HEMPEL szakértője. Joggal merül fel a kérdés, hogy amikor már fogyasztóvédelmi ügyekben is röpködnek a hatalmas, milliárdos bírságok, hogyan lehet egy ilyen régóta tartó súlyos versenykorlátozást ennyivel „megúszni”? A válasz ismét – mint mostanában szinte mindig – az eljárás alá vontak együttműködő magatartásában keresendő.

Először is, a Jacobs-csoport egyezségi eljárásban vett részt, amely azt jelenti, hogy a GVH által eléjük tárt bizonyítékokat megismerve arra jutottak, nem érdemes tovább tagadni a nyilvánvalót, így elismerték a jogsértés elkövetését és lemondtak jogorvoslati jogukról is. Ez egyrészről jó a GVH-nak, mivel nem kell további erőforrásokat a jogsértés bizonyítására fordítaniuk, illetve hosszadalmas bírósági procedúra sem követi a versenyhivatali döntést. Másrészről pedig nagyon jó az eljárás alá vont vállalkozásoknak, mert a megtakarított jogi és egyéb költségek mellett az egyezségi nyilatkozat jelen esetben 30%-os bírságcsökkentést is eredményezett a javukra.

Másodszor, a Jacobs-csoport nagyértékű kötelezettségvállalásokat tett. Így többek között azt vállalták az eljárás alá vontak, hogy:

• 110 millió forint értékben vásárlási kuponokat biztosítanak a jogsértő magatartásuk által korábban megkárosított vásárlóiknak;
• 30 millió forint értékben a koronavírus járvány elleni védekezés segítése érdekében szájmaszkokat és kézfertőtlenítőket adnak ajándékba vásárlóiknak;
• szerződéseiket átalakítják;
• tájékoztató kampányokat szerveznek a versenytudatos magatartások elősegítése érdekében, és;
• megfelelési / compliance programot vezetnek be, hogy meggátolják a hasonló típusú jogsértések megismétlődését.

Mindezen vállalásokra tekintettel – amelyek tehát edukációs és kompenzációs elemeket is tartalmaztak – a GVH lehetőséget látott lényegesen csökkenteni a bírság összegét, így a vállalásokra elköltött 150 millió forinton túl „csak” 46 millió forintot kellett befizetnie a vizsgált cégeknek az államkasszába. A GVH az ügy kapcsán kiadott sajtóközleményében kifejezetten hangsúlyozza, hogy arra tekintettel tartotta elfogadhatónak a vállalásokat, hogy abból a járvány miatt nehéz helyzetben lévő szakmai (kis)vállalkozások profitálnak leginkább.

Ha ilyen „olcsón megúszhatom”, az én cégem miért tartsa be a szabályokat?

A jogszabályi megfelelés mindig olcsóbb, mint utólag a szabálytalanság elkövetése után védekezni egy hatósági eljárásban. A GVH vizsgálatai rendkívül adat-intenzív és hosszú eljárások, ahol a vizsgált cégek jogi költségei és a menedzsment erre fordított ideje is nagyon gyorsan tud emelkedni. Nem is beszélve egy esetleges hajnali rajtaütés okozta stresszről, munkavállalói bizalomvesztésről vagy negatív sajtóvisszhangról. Amennyiben erre tehát lehetőség van, érdemes elkerülni, hogy a GVH vizsgálódni kezdjen nálunk.

Amennyiben a baj már megtörtént, és mégis vizsgálatot kapunk, érdemes már a GVH eljárásának elején élni a különböző együttműködési lehetőségekkel, hogy a kiszabandó bírság minél alacsonyabb legyen. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy a GVH a jövőben is ilyen „engedékeny” lesz, és a világos és egyértelmű iránymutatása ellenére „bűnbe eső” cégeket is alacsony bírsággal bocsátja el „a színe elől”.

„A különböző disztribúciós rendszerek versenyjogi megfelelősége a versenyjog egyik legösszetetteb, legbonyolultabb területe. Sokszor még a kipróbált céges jogászok, jogtanácsosok sincsenek tisztában a legújabb jogesetekkel, pontos szabályokkal, ezért érdemes versenyjogász szakembert megbízni a vállalkozás forgalmazási rendszerének versenyjogi átvilágításával. Egy kisebb befektetéssel később sok pénz, energia és idegeskedés spórolható meg” – foglalja össze dr. Kocsis Márton.

Fotó: Designecologist, Unsplash

A vendéglátóhelyek (ún. HoReCa egységek – a „hotels-restaurants-cafes” angol rövidítésből alakult betűszó) a rendszerváltoztatás óta jellemzően úgy működtek Magyarországon, hogy indulásukat egy vagy több nagy italgyártó vállalkozás (kocsmák esetében tipikusan sörgyárak, egyéb helyek, pl. kávézóknál üdítő- vagy akár kávégyártók) finanszírozták meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos – a vendéglátó által eladni vállalt – értékesített mennyiségért cserébe a gyártó felszereli az induló helyet olyan nagyértékű berendezésekkel (sörcsap, hűtő, kávégép, bútor, poharak), amelyeket az induló vállalkozás nem feltétlenül tudna beszerezni. A modell kialakulásának történelmi okai közé szokás sorolni, hogy a bankok nem szívesen hitelezték a kocsmárosokat, bizonytalannak ítélve a megtérülést, illetve visszariadtak a piachoz kapcsolódó negatív képzetektől is. Kezdetben ennek a modellnek csak a pozitív hatásai látszottak – mondta el dr. Polauf Tamás, az iroda partnere – mivel a vendéglátóhelyek tőkét szereztek az induláshoz, az italgyártók pedig piacot szerezhettek. Ugyanakkor a kilencvenes évek végére az addig virágzó kisüzemi sörgyártókat az időközben külföldi tulajdonba került nagy sörgyárak teljesen kiszorították a kocsmákból. A „támogatási szerződések” is egyre szigorúbbak lettek, a kezdeti mennyiségi elvárásokat egyre gyakrabban váltották fel a teljes kizárólagosságot („egy kocsma, egy csap”) kikötő jogügyletek.

„Az ilyen kizárólagosságot tartalmazó szerződések a hatályos magyar és uniós versenyjogi szabályokba ütközhetnek” – emelte ki dr. Kocsis Márton, az iroda versenyjogi csoportjának vezetője. Nincs addig probléma, amíg egy viszonylagosan kisebb szereplő (a versenyjogi szabályozás 30%-os piaci részesedés alatt enged bizonyos versenykorlátozó kikötéseket érvényesülni eladó-vevő viszonylatban) egyedül alkalmaz ilyen típusú kikötéseket, hiszen az ezzel járó előnyök (induló vállalkozások piacra segítése, fogyasztói élmény, kulturált fogyasztási környezet stb.) ellensúlyozhatják a verseny csökkenésével járó korlátokat. A gond akkor kezdődik, ha egy piac valamennyi szereplője ilyen kikötéseket alkalmaz a nyilvánvalóan lényegesen kisebb alkuerővel bíró vendéglátóhelyekkel szemben.

Volt már sörpiaci vizsgálat

A legutóbbi, a sörpiacot érintő versenyhivatali vizsgálat szerint a három nagy magyarországi sörgyár (a jelenleg japán tulajdonban álló Dreher, a holland Heineken által irányított Soproni és az amerikai tulajdonban álló Borsodi), valamint a legnagyobb importőr dán Carlsberg a magyarországi vendéglátó piac 85-95%-át birtokolta. A GVH és a nagy gyártók konkurenciája, a hazai tulajdonban lévő kis főzdék aggályai szerint az így lekötött egységeket elzárják a verseny elől, és végső soron a fogyasztó jár rosszul: a verseny hiányában elkényelmesedő nagy gyártók emelhetik az árakat, vagy csökkenthetik az innovációs tevékenységet, romolhat a termékek minősége. Azonban – tette hozzá dr. Kocsis Márton, aki a legutóbbi sörpiaci vizsgálatkor köztisztviselőként a GVH vizsgálatát vezette – a Versenytanács végül úgy döntött, hogy az így felmerülő versenyjogi problémát a sörgyárak kötelezettségvállalásával is lehet orvosolni. A nagy gyártók vállalták, hogy csökkentik az ilyen típusú szerződéseik számát, így egyre több vendéglátóhely nyílhat meg a verseny előtt, teret engedve a kisebb beszállítóknak is. Épp egy friss GVH-döntésből értesülhettünk arról is, hogy a Dreher és a Borsodi megfelelően teljesítette a korábbi vállalásait, a Heineken esetében azonban továbbra is vizsgálja a versenyhivatal, hogy megfelelően járt-e el a kocsmákkal kötött szerződései kapcsán. Az igazsághoz az is hozzátartozik – tette hozzá dr. Kocsis Márton – hogy a GVH a sörgyárak mintájára az utóbbi évtizedben az egyéb italgyártók (üdítőitalok, röviditalok vagy akár kávégyártók) szerződéskötési gyakorlatát nem vizsgálta, pedig feltehető, hogy ők is alkalmaznak hasonló kikötéseket a vendéglátóhelyekkel kötött szerződéseikben.

Az új törvényjavaslat az óvatosabb versenyhivatali megközelítést cserélné határozottabb szabályozói eszközökre. A benyújtott tervezet alapján a kormányzat egész egyszerűen megtiltaná a piac szereplőinek, hogy olyan szerződést kössenek, ami egy-egy vendéglátóhely tekintetében korlátozná a forgalmazható italmárkák körét. Ugyan a konkrét szöveg egyrészt még változhat, másrészt azzal kapcsolatosan sok jogi kérdés felmerülhet még (pl. mi minősül „kisüzemi főzdének”, kinek lesz hatásköre és különösen erőforrása ellenőrizni ezeket a szerződéseket, mi történik, ha a vendéglátóhely biztosítja a kisüzemi sörcsapon történő értékesítését, de a fogyasztói preferenciák miatt az nem tudja elérni az előírt 20%-os értékesítési arányt), az már most látható, hogy a piacszabályozás erőteljesen beavatkozik a felek szerződéses szabadságába.

Problémás lehet a szabályozás

A CERHA HEMPEL versenyjogi szakértői figyelmeztetnek, hogy egy ilyen típusú szabályozás – mivel az jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkező nagyvállalatok érdekeit látszik sérteni elsősorban – még ki kell, hogy állja a különböző jogorvoslati fórumok próbáját is. Feltehető, hogy az így nehezebb helyzetbe hozott nagy gyártók (nem kell feltétlenül sörgyárakra gondolni, a szabályozás meglehetősen érzékenyen fogja érinteni a nagy üdítőgyártókat is, amelyek napernyőivel, poharaival szinte minden vendéglátóhelyen találkozhatunk) különböző jogi procedúrákba kezdenek, és nem fognak feltett kézzel lemondani a hosszú évek alatt kiharcolt üzleti kapcsolataikról. Dr. Polauf Tamás úgy véli, meg lehet próbálkozni az Alkotmánybíróság előtt alkotmányjogi panaszt tenni, de fordulhatnak az érintettek közvetlenül az Európai Bizottsághoz is, ahol adott esetben kötelezettségszegési eljárás is indulhat a magyar szabályozás ellen. Ennek oka, hogy az uniós jog alapvetően nem tekinti versenykorlátozónak az ilyen szerződéseket (e tekintetben komoly uniós esetjog áll rendelkezésre), a magyar szabályozás pedig úgy tűnik, éppen versenyjogi oldalról próbálja meg ellehetetleníteni a nagy gyártók szerződéses gyakorlatát. Könnyű belátni, hogy az eltérő uniós és tagállami szabályozás esetén a végső szót Brüsszelben (illetve Luxemburgban) mondhatják majd ki. Felmerülhet még, hogy az érintett – általában külföldi hátterű – vállalkozások az uniós alapszabadságok sérelmével, netalán tiltott állami támogatással (amennyiben a szabályozás jelen formájában inkább a hazai tulajdonú kis cégeknek látszik kedvezni) vádolják majd meg a jogalkotót.

Ugyanakkor természetesen az is lehetséges, hogy valamifajta békés megoldás születik, és vélhetően ez szolgálná legjobban a piaci szereplők érdekeit. A koronavírus-járvány hatásai nyomán különösen fontos lenne az, hogy a verseny növelése mellett érdemi segítséget kaphassanak a szintén KKV-nak minősülő vendéglátósok is, ezt pedig az eddigi biztos bevételnek tekintett gyártói támogatás elveszítése veszélyezteti. A kérdéses szabályozás azonban minden bizonnyal számos, esetlegesen később megválaszolandó jogi kérdést hoz majd magával – figyelmeztetnek a szakértők.

Milyen tanulságai lehetnek mindennek a jövőre nézve a megfelelni vágyó vállalkozások számára? A CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértői (Dr. Kerényi Edmond, az adatvédelmi csoport vezetője és Dr. Kocsis Márton, a versenyjogi és compliance csoport vezetője) alább röviden bemutatják a DIGI-döntést és mindent, amit abból érdemes másoknak is megfontolni.

A NAIH határozatában megállapította, hogy a DIGI megsértette „célhoz kötöttség” és a „korlátozott tárolhatóság” GDPR-ban szabályozott alapelveit azzal, hogy az eredetileg hibaelhárítási célból létrehozott és tényleges ügyfelek személyes adatait tartalmazó tesztadatbázisát a szükséges tesztek lefuttatása és a hibák kijavítása után nem törölte. Ennek következtében az abban tárolt nagy számú ügyféladat (például nevek, lakcímek, személyi igazolványszámok, e-mail címek és telefonszámok) a továbbiakban cél nélkül és azonosításra alkalmas módon került tárolásra, ez a sérülékenység pedig közvetlenül lehetővé tette a személyes adatok hozzáférhetővé válását, vagyis egy adatvédelmi incidens bekövetkezését. Az ügy érdekessége, hogy erre a hibára egy etikus hacker, azaz informatikai támadásokat segítő szándékkal folytató szakember hívta fel a DIGI figyelmét.

A NAIH kifejtette, hogy a DIGI nem alkalmazott az általa kezelt személyes adatok mennyiségéhez és az adatkezelés (webes) jellegéhez mérten arányos biztonsági intézkedéseket. Egyrészről, az adatbázist kezelő szoftver hibája 9 éve ismert volt, javítás is készült hozzá, ám ezt a DIGI nem telepítette. Másrészről az érintett személyes adatok tekintetében nem alkalmazott titkosítást, amit a GDPR hatálybalépése óta az adatvédelmi hatóságok különös súllyal vesznek figyelembe a jogszabályi megfelelés vizsgálatakor, ráadásul a titkosítási követelmény a DIGI a saját adatkezelési belső szabályzataiban is szerepelt.

A bírság kiszabásakor a fentieken túlmenően többek között az alábbi súlyosító körülményeket vette figyelembe a NAIH:

• a szóban forgó, egyébként bárki által könnyen felfedezhető sérülékenység javítását a DIGI-nek régóta el kellett volna végezni,
• a hiba következtében a digi.hu honlapon keresztül adminisztrátori jogosultságokhoz is hozzá lehetett férni,
• a DIGI piaci pozícióját, amely a nagyobb vállalkozás nagyobb felelősség elvét követi és
• azt, hogy a DIGI – a határozatban foglaltak szerint – saját belső szabályzatának sem felelt meg.

Dr. Kerényi Edmond szerint az ügy egyik fontos tanulsága, hogy ha a konkrét adatkezelés jellegéhez és volumenéhez képest az informatikai rendszer ellenőrizhető módon sérülékenynek minősül, akkor ez a tény önmagában – tehát konkrét adatvesztés vagy -lopás nélkül is –megalapozza a szigorú hatósági szankció alkalmazhatóságát, ezért kiemelt figyelmet szükséges fordítani a személyes adatok biztonságos kezelésére. A cégen belül alkalmazott (korábban elégségesnek tűnő) hozzáférés-korlátozások immáron nem elegendők, a titkosítási protokollnak (különösen a webes környezetben) alapvetőnek kell(ene) lennie. Az informatikai rendszerek működtetése és sérülékenység-vizsgálata folyamatos, szükség esetén heti vagy napi kontrollt igényel az adatkezelők részéről. Emlékezetes, a British Airwaysnek nem volt akkora szerencséje, mint a DIGI-nek: őket ártó szándékú hacker támadás érte, és mivel az internetes bűnözőknek sikerült személyes adatokat is tartalmazó adatbázisokat zsákmányolniuk, a brit adatvédelmi hatóság rekord nagyságú, 182 millió fontos bírságot szabott ki a légitársasággal szemben. A CERHA HEMPEL szakértői szerint a NAIH határozatából látható, hogy elvárt továbbá a biztonsági rések azonnali javítása akkor is, ha az adott szoftverhez a hivatalos frissítés még nem elérhető vagy az adott javítás kívül esne az IT-rendszer karbantartását végző feladatkörén.

Ezen felül a határozatból kiolvasható, hogy a NAIH a nyilvánosan leírt szoftverhibákat és a gyártók által elérhetővé tett javításokat „közismertnek” tekinti, azaz elvárja, hogy az azokból fakadó adatbiztonsági kockázatokat az adatkezelő felmérje és kezelje. Dr. Kerényi Edmond felhívta a figyelmet arra, hogy a belső rendszerek tesztelésére célszerű kerülni a konkrét érintettek beazonosítására alkalmas személyes adatok felhasználását (helyette fiktív vagy személyes adatoknak nem minősülő adatokkal érdemes dolgozni), illetve ha erre nincs mód, akkor a személyes adatokat lehetőség szerint azonosításra alkalmatlan módon használják fel és ebben az esetben is csak a tesztidőszak végéig.

A NAIH határozatának egy másik tanulsága, hogy nem elégséges a belső szabályzatok megfelelő megalkotása és a compliance rendszerek bevezetése, az azokban előírtakat a vállalatoknak maradéktalanul követniük is kell – fejtette ki Dr. Kocsis Márton. A jelen döntés figyelmeztető példa arra, hogy a GDPR-láznak még közelről sincs vége, hiszen a NAIH egyre szigorúbban bírságol. Érdemes lehet tehát adatvédelmi vagy megfelelési (compliance) szakértőkkel felvenni a kapcsolatot, és a szükséges – akár külső – auditokat is elvégezni a vállalkozásán belül. Dr. Kocsis Márton azt is elmondta, hogy a legjobb compliance rendszer sem sokat ér, ha nem biztosított annak utógondozása, a folyamatos monitoring: egy-egy külső szakértő által (legyen az akár ügyvéd, auditor, vagy informatikai szakértő) elvégzett stressz-teszt felszínre hozhat olyan hiányosságokat is, amelyekkel a hasonló méretű gigabírságok megelőzhetőek.

2015 és 2019 között a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Irodájának vezető szakértőjeként a versenyjogi csoport fejlesztését tűzte ki célul, dr. Polauf Tamás irodavezető-helyettes partnerrel közösen. Az építkezés sikerét többek között a Wolters Kluwer is honorálta, amikor a CHSH versenyjogi csoportját választotta 2017-ben az év versenyjogi csapatának. Ezen időszak alatt született meg az iroda munkatársainak gondozásában a versenyjogi kártérítési perekről szóló hiánypótló szakkönyv is. A Cerha Hempel magyarországi versenyjogi csoportja a nagy jogi minősítő intézetek rangsoraiban is előkelő helyet foglal el. Márton az elmúlt egy évben a MOL csoportszintű compliance vezetőjeként dolgozott, ahol értékes energiapiaci és nagyvállalati tapasztalatokra tett szert.

„Nagyon boldog és izgatott vagyok, hogy csatlakozhatom a régi kollégákhoz, immár a versenyjogi csoport vezetőjeként. A csoportunkat is magában foglaló nagyobb egységet vezető kollégámmal, Polauf Tamással azon fogunk dolgozni, hogy régi ügyfeleinknek a megszokott magas színvonalon és a megfelelő rugalmassággal nyújtsuk szolgáltatásainkat, leendő ügyfeleinknek pedig olyan innovatív jogi, illetve compliance termékeket és szolgáltatásokat tudjunk ajánlani, amelyek lehetőséget teremtenek nekik a minél magasabb szintű jogszabályi megfelelés eléréséhez” – nyilatkozta dr. Kocsis Márton.

„A 2015-ben kezdett közös építkezés folytatódik, és ehhez Mártonnál keresve sem találhattunk volna jobb szakembert. Az Irodánk életében mind hangsúlyosabb szerepet kapó versenyjogi megbízások, illetve ügyfeleink igényei új, compliance / megfelelés típusú szolgáltatások iránt az organikusan növekvő csoport élére egy tapasztalt vezetőt kívántak. Biztos vagyok benne, hogy csak tovább erősíti irodánkat az a nagyvállalati tudás, amit Márton az elmúlt egy évben elsajátított.” – osztotta meg dr. Polauf Tamás.