A globális minimumadó az adóoptimalizálás eredményeképpen kialakuló káros és fenntarthatatlan adóversenyre válaszul született. Megjelenése túlzás nélkül az elmúlt ötven év legjelentősebb fejleménye a nemzetközi adózásban.

Globális minimumadó – miért van rá szükség? 

Az adózás főszabályként a cég vagy a menedzsment fizikai jelenlétéhez kötődik. Ez a jelenlét – az adóilletőség – nemzetközi szinten könnyen változtatható, és ennek megfelelően az egyes országok adócsökkentésekkel kívánták magukhoz csábítani a cégeket. Ezzel párhuzamosan a digitalizációval nincs már szükség a fizikai jelenlétre, sem, így a jövedelem egyre könnyebben csoportosítható át az alacsonyabb adókulcsú országokba. A társaságiadó-kulcs ennek következtében világszerte jelentősen, felére-harmadára csökkent, és az összes érintett költségvetés számottevő adóbevételektől esett el. Az OECD statisztikái szerint a társaságiadó-kulcsok globális átlaga 2000 és 2018 között 32,5%-ról 23,9%-ra csökkent.

A nemzetközi adózás jelenleg különböző kettős adózást elkerülő bilaterális egyezményeken alapul – Magyarország is százas nagyságrendben kötött ilyen megállapodásokat. A 2010-es évekre egyre fokozódó adóverseny negatív spirálja fenntarthatatlanná tette ezt a rendszert, és paradigmaváltásra volt szükség.

Az adóverseny felszámolását az OECD tűzte ki célul a BEPS (adóalap-erózió és nyereségáthelyezés) intézkedéscsomaggal, amelyhez az Európai Unió is csatlakozott két adóelkerülés elleni irányelvvel (ATAD). Ezek az adózók szintjén kezelik a problémát, ugyanakkor nem adnak megoldást az országok közötti káros adóverseny kezelésére. Az OECD BEPS 2.0 projektje ezért már – a digitális gazdaságban keletkező jövedelmek adóztatása mellett – ajánlásként a globális minimumadót is felvetette. Az OECD javaslatát az Európai Unió 2022-ben irányelvbe foglalta, így az tagállamai számára kötelező. Az uniós irányelv a tagállamok 2023-as implementálása után 2024-ben lépett hatályba.

Hogyan működik a globális minimumadó?

A minimumadó célja, hogy az érintett vállalatcsoport fizetett adóterhe elérje a 15 százalékot. Hatálya alá a 750 millió euró konszolidált árbevételt elérő vállalatcsoportok és azok tagjai esnek – az EU-ban akkor is, ha csak egy országban működnek.

„A január 1-jével bevezetett minimumadó mintegy két-háromezer magyar vállalatot érint: minden olyan céget, amely a szabályozásban meghatározott mértékű árbevételt elérő vállalatcsoport tagja. A megfelelés ezeknek a vállalatoknak hatalmas adminisztrációs terhet jelent, a kiegészítő adó megfizetésének elmulasztása pedig jelentős összegű mulasztási bírsággal jár – mondta el dr. Bodrogi-Szabó Tímea, a Baker McKenzie adójogi csoportjának ügyvédje.

A minimumadó összegének megállapításához a különböző csökkentő és növelő tételek figyelembevételével – minden országban egységes módszerrel – kiszámolják a hipotetikus „Globe jövedelmet”, amely az adó alapja lesz. Ez különbözhet a helyi társasági adó alapjától.

Ezt követően megállapítják a cég által ténylegesen megfizetett, úgynevezett „lefedett” adókat. Mivel a minimumadó célja a társasági adóval kapcsolatos adóverseny letörése, ezért ehhez az ilyen jellegű adókat veszik figyelembe. Magyarországon ez a társasági adó, a helyi iparűzési adó, az innovációs járulék és az energiaellátók jövedelemadója. A tényleges adómérték a lefedett adók és a Globe jövedelem hányadosa. Ha az így számított tényleges adómérték nem éri el a 15 százalékot, akkor a vállalatnak ezt a különbözetet kell megfizetnie. Ez a kiegészítő összeg (angolul top-up tax) a globális minimumadó.

Mivel a globális minimumadóban elsősorban multinacionális cégek érintettek, fontos kérdés, hogy melyik ország szedi be a kiegészítő adót – mondta el dr. Bodrogi-Szabó Tímea. – Az OECD olyan egymásra épülő beszedési szabályokon alapuló, bonyolult rendszert alakított ki, amely biztosítja, hogy semelyik államnak ne érje meg kimaradni – annak ellenére, hogy az EU-n kívüli országoknak nem kötelező átvenni a javaslatot. Nem véletlen, hogy a rendszerhez az Európai Unión kívüli országok is sorra csatlakoznak.”

A minimumadó kiszámításának szabályai

Az első szabály – a jövedelem-hozzászámítás szabálya (IIR) – alapján az aluladóztatott csoporttagok után az anyavállalat fizeti meg a kiegészítő adót a saját illetősége szerinti ország adóhatóságának. Ezzel a szabállyal azonban az az ország, amelyben az aluladóztatott leányvállalat található jelentős adóbevételtől eshet el az anyavállalat országának javára.

Erre jelenthet megoldást a szabályozás szerint, hogy különbözetet ne az anyavállalat, hanem elismert belföldi kiegészítő adóként (QDMTT) a leányvállalat országának adóhatósága szedje be – nem véletlen, hogy ezt az adót minden EU-s tagállam, így Magyarország is bevezette.

A kiegészítő adó megfizetése ugyanakkor még ez esetben elkerülhető lenne: ha az anyavállalat országa nem csatlakozott a globális minimumadó rendszeréhez (erre az EU-n kívül lehetőség van), legalább egy leányvállalata pedig olyan országban működik, ahol a QDMTT-t nem alkalmazzák, akkor a leányvállalatok adóilletőségét érdemes lenne ebbe az országba helyezni.

Ennek a helyzetnek a megoldására vezették be az aluladóztatott kifizetések szabályt (UTPR). A UTPR az IIR szabály védőhálójaként működik. Szemben az IIR szabállyal, a UTPR „alulról felfelé” építkezik és olyan mértékben utalja a kiegészítő adót az aluladóztatott csoporttag országához, amelyen mértékben az érintett csoporttag aluladóztatott jövedelme nem tartozik más országban az IIR szerinti adókötelezettség alá. Vagyis ebben az esetben a kiegészítő adót az globális minimumadót nem implementáló anyavállalat helyett az aluladóztatott csoporttag fizeti meg a saját országában. Ezzel a biztonsági mechanizmussal hoz létre a globális minimum adó egy zárt rendszert. Így az anyavállalat országa is érdekeltté válik a csatlakozásban, hiszen adóelőnyt már nem tud biztosítani, a kiegészítő adóbevételből viszont más ország részesül.

Az eddigi implementálási gyakorlat azt mutatja, hogy az átültető országok túlnyomó része bevezet QDMTT szabályt, vagyis nem engedi, hogy a saját területén lévő aluladóztatott csoporttagokra jutó kiegészítő adót más ország költségvetése szedje be. Ez a tendencia nemcsak az egyes országokra eső kiegészítő adó beszedésének hatékonyságát biztosítja, hanem egyszerűsíti is a rendszert, mert az anyavállalat mentesül a kiegészítő adó kiszámítása és beszedése alól azon csoporttagok vonatkozásában, amely csoporttagok országában létezik QDMTT szabály.

A közúti áruforgalmat ellenőrző elektronikus rendszer (EKAER) lényege, hogy az EU-ból vagy EU-ba szállított áruk, illetve a külföldről beszerzett áru itthoni első továbbértékesítése esetén előre regisztrálni kell a fuvarozást. A regisztráció alapján a NAV-nak előzetes és folyamatos információja van arról, hogy az adott árut konkrétan melyik kamion szállítja és fordítva, azaz egy-egy kamion pontosan mennyi és milyen árut szállít. Ez összevethető a közúti kamerák és mérőállomások adatával.

A rendszer hozzájárul a gazdaság kifehérítéséséhez, és jelentősen javítja az áfa-beszedés hatékonyságát, csökkentve az úgynevezett körhintacsalások mértékét (amikor az áru értékesítési folyamatában egy ponton nem fizetik meg az áfát). Ugyanakkor az EKAER vállalkozások számára az egyik legtöbb problémát okozó adminisztratív teher. Szemben az online pénztárgépekkel és számlázórendszerekkel, folyamatos – bár sok esetben automatizálható – adminisztrációt igényel, és jelentős bírságokkal fenyeget akár egyszerű hibák esetén is.

Az évek alatt többször is enyhítettek az EKAER-hez kapcsolódó adminisztráción, például egyedi mentességet lehetett igényelni olyan rövid útszakaszokra, ahol annyira gyakran szállítanak árut, hogy aránytalan teher lenne minden fuvarra EKAER-számot igényelni. Ez tipikusan a nagy autógyárak és a köréjük települt beszállítói raktárak közötti folyamatos szállítást könnyítette meg.

A szankciók szempontjából is oldódott a kezdeti szigor. Bár változatlanul az áru értékének 40 százalékig terjedő bírsággal lehet sújtani a be nem jelentett vagy túljelentett fuvarokat, de ma már meghatározott feltételek mellett utólag is lehetséges korrigálni a bejelentéseket. A nyilvános információk alapján csak nagyon kirívó esetekben szabott ki az adóhatóság a 40 százalékot egyáltalán megközelítő bírságot, a kisebb adminisztrációs hibák esetén legfeljebb néhány 10 ezer forint volt a mulasztási bírság.

Az eddigi legnagyobb változás 2021. január 1-től érkezik: ezentúl nem kell jelenteni a nem kockázatos termékeket. Az EKAER-re vonatkozó szabályokat a 2021-es költségvetést megalapozó, nemrég elfogadott salátatörvényben – sok egyéb adójogszabály mellett – írták újra.

„Az EKAER egyszerűsítés a kormányzat egyik legnagyobb adminisztráció-csökkentő lépése. Ez összefüggésben áll az online számlázás bevezetése és bővítésével – mondta dr. Bodrogi-Szabó Tímea, a Baker McKenzie adójogi szakértője. – A rendelkezésre álló hatalmas adattömeg miatt ma már a NAV egyre kevésbé van rászorulva arra, hogy az EKAER bejelentésekből szerezzen valós idejű információt a gazdasági ügyletekről.”

 A változás lényege, hogy a jövőben már csak egy külön rendeletben meghatározott kockázatos termékek fuvarozásakor kell EKAER számot igényelni. A kockázatos termékek körébe tartoznak egyrészt meghatározott élelmiszerek – például a cukor vagy a gabonák –, amelyek esetében gyakori az áfacsalás. Ezen kívül ide tartoznak azok az áruk – például különböző vegyszerek vagy ruhák –, amelyek forgalma szintén nehezen lenne ellenőrizhető.

Ezzel az EKAER bejelentés alól a magyar cégek nagyon jelentős része mentesül. Sok kereskedő és gyártó gyakorlatilag teljesen búcsút mondhat az EKAER bejelentéseknek. Aki kockázatos terméket fuvaroz, lényegében ugyanolyan szabályok mellett kell eljárjon. Emellett továbbra is megmarad a kockázati biztosíték fizetési kötelezettsége azok esetében, akik még nem minősülnek megbízható adózónak.