A sport- és művészvilág sztárjainak egész sorát felvonultató eseményen jelen volt Donald Trump amerikai elnök is, aki a nemzetközi szövetség (FIFA) elnökétől, Gianni Infantinótól az először odaítélt Béke-díjat vehette át.

„Ez az egyik legnagyobb elismerés, ami az életben ért” – jelentette ki Trump, Infantino pedig úgy fogalmazott, a jövő évi futball-világbajnokság lesz a legnagyobb esemény, amit az emberiség valaha látott.

Trump a másik két házigazda vezetőjével együtt még a sorsolás elején is szerepet kapott, ugyanis Mark Carney kanadai miniszterelnökkel és Claudia Sheinbaum mexikói elnökkel az a megtiszteltetés érte, hogy saját hazájának válogatottját kihúzhatta, mivel az már a sorsolás előtt biztos volt, hogy a három rendező ország közül Mexikó az A, Kanada a B, az Egyesült Államok pedig a D csoportban szerepel.

Az országvezetőket aztán a tengerentúli négy nagy profi liga egy-egy világsztárja váltotta. Az amerikaifutballban (NFL) rekorderként hétszeres bajnok Tom Brady az első, a kosárlabdában (NBA) négyszeres bajnokként a sportági Hírességek Csarnokába választott Shaquille O’Neal a második, a baseballban (MLB) hétszeres All Star-válogatott Aaron Judge a harmadik, míg a jégkorong sportágban (NHL) a minden idők legjobbjának tartott kanadai Wayne Gretzky a negyedik kalapban lévő csapatokat húzta ki.

A kezük nyomán igazán érdekes és pikáns párharcok is kialakultak a csoportokban. A C-ben például az ötszörös világbajnok brazilok megküzdenek a legutóbb első afrikai válogatottként elődöntős marokkói csapattal. A H-ban két korábbi vb-győztes is összecsap egymással a spanyol és az uruguayi együttes révén, míg az I jelű négyesben a kétszeres világbajnok, legutóbb ezüstérmes franciák találkoznak a selejtezők során rendkívül meggyőző norvég gárdával, továbbá Szenegállal, amely a 2002-es vb nyitómeccsén bombameglepetésre legyőzte az akkor címvédő Kékeket. Az L csoportban is lesz rangadó a 2018-ban ezüst-, 2022-ben bronzérmes Horvátország és az előző két Európa-bajnokságon döntős Anglia között.

A házigazda Egyesült Államok, Kanada és Mexikó válogatottja az első kalapban volt, a további 39, már biztos résztvevő együttest pedig a világranglista alapján sorolták a négy, egyenként 12 csapatos kalapba. Az európai pótselejtező négy továbbjutó alakulata és az interkontinentális pótselejtező két nyertese a negyedik kalapba kapott besorolást.

Az első kalap csapatait nem teljesen véletlenszerűen sorsolták, mivel a világranglistán első Spanyolország ellentétes ágra került a második Argentínával, a harmadik Franciaország pedig a negyedik Angliával, azaz amennyiben ez a négy a válogatott megnyeri a csoportját, az elődöntő előtt nem találkozhat egymással. Szintén alapelv volt, hogy egyetlen csoportba sem kerülhet egynél több csapat ugyanabból a konföderációból, kivéve az európaiból, mivel azt 16 együttes képviseli a vb-n.

A színpompás eseményen a sorsolást Rio Ferdinand, az angol válogatott egykori csapatkapitánya vezette Samantha Johnson díjnyertes műsorvezetővel. De nem csak világhírű sportolók léptek színpadra, ugyanis Heidi Klum német szupermodell és színésznő, valamint Kevin Hart amerikai színész és humorista volt az est házigazdája, de a programban szerepet kapott Andrea Bocelli olasz tenorista, valamint bemutatta a vb dalát Robbie Williams és Nicole Scherzinger, a showműsor végén pedig a Village People zenélt.

A június 11-én kezdődő esemény 12 négycsapatos csoportjából az első kettő és a nyolc legjobb harmadik jut az egyenes kieséses szakaszba, a döntőt július 19-én rendezik New Yorkban.

A nemzetközi szövetség (FIFA) ígérete szerint a helyszínbeosztás és a pontos kezdési időpontok szombatra készülnek el. A nyitómérkőzést – akárcsak a 2010-es, dél-afrikai viadalon – a társházigazda Mexikó vívja a Dél-afrikai Köztársaság válogatottjával a mexikóvárosi Azték Stadionban, amely otthont adott az 1970-es és 1986-os vb-döntőnek is.

A június 11-én kezdődő esemény 12 négycsapatos csoportjából az első kettő és a nyolc legjobb harmadik jut az egyenes kieséses szakaszba, a döntőt július 19-én rendezik New Yorkban.

A 2026-os labdarúgó-vb csoportbeosztása:

A csoport:

Mexikó, Koreai Köztársaság, Dél-afrikai Köztársaság, Dánia/Észak-Macedónia/Írország/Csehország

B csoport:

Kanada, Svájc, Katar, Olaszország/Észak-Írország/Wales/Bosznia-Hercegovina

C csoport:

Brazília, Marokkó, Skócia, Haiti

D csoport:

Egyesült Államok, Ausztrália, Paraguay, Törökország/Románia/Szlovákia/Koszovó

E csoport:

Németország, Ecuador, Elefántcsontpart, Curacao

F csoport:

Hollandia, Japán, Tunézia, Ukrajna/Svédország/Lengyelország/Albánia

G csoport:

Belgium, Irán, Egyiptom, Új-Zéland

H csoport:

Spanyolország, Uruguay, Szaúd-Arábia, Zöld-foki Köztársaság

I csoport:

Franciaország, Szenegál, Norvégia, Irak/Bolívia/Suriname

J csoport:

Argentína, Ausztria, Algéria, Jordánia

K csoport:

Portugália, Kolumbia, Üzbegisztán, Kongói DK/Új-Kaledónia/Jamaica

L csoport:

Anglia, Horvátország, Panama, Ghána

Trump „nagyon gyümölcsözőnek” minősítette Putyinnal folytatott megbeszélését. „Számos olyan kérdés volt, amiben egyetértettünk, sőt mondhatnám, a legtöbb-ben. Néhány nagyobb kérdésben ugyan még nem jutottunk dűlőre, de némi előrelépést elértünk” – hangsúlyozta az amerikai elnök. Hozzátette: „nagyon jó esélyük” van arra, hogy a legfontosabb kérdésben is eljutnak a megegyezésig, de „nincs megállapodás, amíg mindenben nincs megállapodás”.

Donald Trump azt is elmondta, hogy reményei szerint rövid időn belül újra találkoznak. Putyin erre reagálva megjegyezte, hogy a következő alkalomra Moszkvában kerülhet sor. Az amerikai elnök közölte, hogy hamarosan felhívja a NATO-beli szövetségeseit és más vezetőket, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is, hogy tájékoztassa őket a találkozóról. „Végül is rajtuk múlik” – tette hozzá.

A sajtótájékoztatón a két elnök nem bocsátkozott részletekbe a találkozón megbeszélteket illetően, és nem fogadták az újságírók kérdéseit. Az alaszkai Anchorage Elmendorf-Richardson katonai bázisán csaknem három órán át folytatott megbeszélésen a két elnök mellett amerikai részről Marco Rubio amerikai külügyminiszter és Steve Witkoff különmegbízott, orosz részről pedig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Jurij Usakov, az orosz államfő külpolitikai tanácsadója volt jelen.

A Kananaskisban zajló G7-csúcs egyik kulcskérdése, hogy ki képes hatékonyan kommunikálni Donald Trumppal – Keir Starmer brit miniszterelnök csapata szerint ez a szerep őt illeti. Starmer a kanadai úton hangsúlyozta jó kapcsolatát az amerikai elnökkel, és célja, hogy közvetítőként lépjen fel Trump és a többi nyugati vezető között a legégetőbb geopolitikai kérdésekben: Ukrajna, Irán és a globális kereskedelmi háború ügyében – írja a Politico. Állítása szerint a brit védelmi kiadások növelése javította London tárgyalási pozícióját, ám több európai vezető – Emmanuel Macron francia elnök és Giorgia Meloni olasz kormányfő – is hasonló ambíciókkal érkezett.

A csúcstalálkozón személyes kapcsolatok kerülnek előtérbe, Trump diplomáciája ugyanis elsősorban vezetőkkel való egyéni viszonyokra épül. Starmer már márciusi washingtoni látogatásakor is célzott testi gesztusokkal próbálta elnyerni az amerikai elnök szimpátiáját, amely állítólag gazdasági megállapodáshoz is vezetett. A brit kormány szerint ez a „love bomb” stratégia működik, de valódi eredmények – például a brit acél- és autóipart sújtó vámok eltörlése – még nem láthatók. Macron és Meloni szintén Trump bizalmát keresik: előbbi korábbi díszvendégként Bastille-napi parádéra invitálta az elnököt, utóbbi pedig a közöttük fennálló ideológiai közösségre támaszkodna, szoros kapcsolatot ápolva JD Vance alelnökkel is.

A G7-ek között azonban mély megosztottság mutatkozik a főbb geopolitikai törésvonalak mentén. Az izraeli–iráni háború gyors eszkalációja, az Ukrajna körüli fásultság, a Trump által indított globális vámháború, valamint a klíma és nemek közti egyenlőség kérdései nem hoznak egységet. A legtöbb tagállam támogatja Izrael önvédelemhez való jogát, ugyanakkor sürgeti a feszültségek csillapítását.

A klímaváltozás és a társadalmi kérdések – mint a nők elleni erőszak – pedig egyáltalán nem szerepelnek a kanadai házigazdák prioritásai között. Az egységes zárónyilatkozat elmaradása valószínű, helyette a házigazda miniszterelnök fog közleményt kiadni a tárgyalások hangulatáról. Azonban Brüsszelben már felismerték, hogy a G7 formális egysége meggyengült, valójában G6+1 lett a szövetségből, ahol az európai vezetőknek kell átvenniük Trump és az Egyesült Államok helyét. Az Európai Uniónak ez a helyzet egyáltalán nem új, mert az elmúlt hónapokban mindenhol megpróbálták az USA vezető szerepét átvenni, azonban kérdés, hogy az oroszokkal szembeni szankciók vagy a közel-keleti tárgyalások megoldhatók-e az amerikaiak nélkül.

Karoline Leavitt, az elnöki hivatal szóvivője pénteken napi sajtótájékoztatóján számolt be a csütörtöki telefonbeszélgetésről, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy szóba került az amerikai elnök által javasolt 30 napos tűzszünet, amely – a szóvivő szavai szerint – Európában is támogatást élvez, és amerikai remények szerint a háborúban álló két fél elfogadja majd.

A szóvivő kérdésre válaszolva közölte, hogy Donald Trump hétfőn kezdődő közel-keleti útja során nem jön létre találkozó Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

A sajtótájékoztatón Karoline Leavitt megerősítette, hogy szombaton Svájcban közvetlen tárgyalás kezdődik az Egyesült Államok és Kína között a kétoldalú kereskedelemről, és a vámokról. Hozzátette, hogy az amerikai delegációt vezető Scott Bessent, pénzügyminiszter a megbeszélések lebonyolításában az elnök teljes támogatását és bizalmát élvezi. Donald Trump pénteken a közösségi oldalán tett bejegyezésben felvetette annak lehetőségét, hogy a jelenlegi 145 százalékról 80 százalékra mérséklődjön a kínai árukra kivetett vám.

Ezzel kapcsolatban a szóvivő hangsúlyozta, hogy az elnök nem tervez egyoldalú vámcsökkentést, ahhoz Kína részéről is szükség van engedményekre.

Forrás: MTI

A volt amerikai elnök mintegy 35 000 aktív állományú katona kivonását mérlegeli Németországból. Trump, aki többször is figyelmeztette Európát, hogy többet kell fordítania védelmi képességeire, egyre inkább frusztrált amiatt, hogy úgy látja, a kontinens „háborúra törekszik”.

Az Egyesült Államokon kívül jelenleg körülbelül 160 000 aktív állományú katona teljesít szolgálatot, jelentős részük Németországban. A lap értesülései szerint Trump komolyan fontolgatja a német csapatok Magyarországra történő áttelepítését. Az átcsoportosítás során előnyben részesítenék azokat a NATO-tagországokat, amelyek teljesítik a védelmi kiadásokra vonatkozó GDP-célokat – tudták meg.

Brian Hughes amerikai nemzetbiztonsági szóvivő elmondta: „Bár konkrét bejelentés nem várható, az amerikai hadsereg folyamatosan vizsgálja a csapatok világszerte történő átcsoportosításának lehetőségeit, hogy a legjobban reagálhassunk az érdekeinket érintő aktuális fenyegetésekre.”

Starmer hétfőn a londoni alsóház képviselőit tájékoztatta az Ukrajna ügyében előző nap tartott londoni csúcstalálkozóról és a korábbi napok Ukrajnával kapcsolatos fejleményeiről. A munkáspárti miniszterelnök Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Donald Trump amerikai elnök múlt heti nyilvános washingtoni szóváltásáról szólva úgy fogalmazott: a Fehér Házban olyasmik történtek a két vezető találkozóján, amiket”senki nem lát szívesen„.

Starmer hangsúlyozta ugyanakkor: az Egyesült Államok mindig nélkülözhetetlen partner lesz biztonsági, technológiai, kereskedelmi és beruházási szempontból, és létfontosságú szerepe van az ukrajnai béke megteremtésében is. A brit kormányfő kiemelte: múlt heti washingtoni tárgyalásukon Trump egyértelműen kifejezésre juttatta elkötelezettségét az európai biztonság mellett, beleértve a NATO-szerződés ötödik cikkelyét, amely az atlanti szövetség tagállamainak kollektív védelméről szól.

Starmer szerint nem fér kétség ahhoz sem, hogy az amerikai elnök őszintén törekszik az ukrajnai béke megteremtésére. A miniszterelnök megerősítette: a vasárnapi londoni Ukrajna-értekezleten megállapodás született arról, hogy Nagy-Britannia és Franciaország más szövetséges országokkal együtt, Ukrajnával szoros együttműködésben hozzákezd az ukrajnai harci cselekmények lezárását célzó terv összeállításához. Keir Starmer hangsúlyozta, hogy ezt a csomagtervet az elkészítésében részes országok közvetlenül megvitatják majd az Egyesült Államokkal.

A kormányfő elmondta: a terv stratégiai elemei között szerepel, hogy folytatni kell Ukrajna katonai támogatását és fokozni kell az Oroszországra gyakorolt gazdasági nyomást, emellett létre kell hozni azoknak a cselekvésre kész országoknak a koalícióját, amelyek készen állnak a majdani ukrajnai megállapodás megvédésére és a béke garantálására. Keir Starmer úgy fogalmazott: nem lehet ismét a korábbi minszki megállapodásokhoz hasonló gyenge egyezményt elfogadni, ezúttal erőt felmutatva kell haladást elérni az ukrajnai béke megteremtése és megvédése felé. Nagy-Britannia ebben vezető szerepet vállal, „ha kell, katonákkal és repülőgépekkel” – mondta hétfői alsóházi tájékoztatásában a brit kormányfő.

Starmer korábban is említette, hogy London kész katonákat vezényelni egy esetleges ukrajnai békefenntartó alakulatba, de a vasárnapi londoni Ukrajna-értekezletet záró sajtótájékoztatóján jelentette ki először – és ezt hétfői parlamenti tájékoztatásában megerősítette -, hogy Nagy-Britannia légierővel is hajlandó lenne részt venni ebben.

Forrás: MTI

Photo by Aron Van de Pol on Unsplash

Donald Trump elnöki rendeletben „kiléptette” az Egyesült Államokat a Párizsi Megállapodásból. “Ez azonban véleményem szerint sokkal inkább szimbolikus, mint valódi tartalommal bíró lépés, hiszen, ha drasztikusan fogalmaznánk, azt is lehetne mondani, hogy maga a Párizsi Megállapodás is szimbolikus” – írja elemzésében Huszár András.  Ebben a nemzetközi klímaegyezményben ugyanis a Részes Felek pusztán önmaguk által meghatározott kibocsátáscsökkentési vállalásokat tettek, és semmiféle hátrányos szankciót nem fogadtak el ezek elmaradása esetén.

Mindennek tetejébe az Egyesült Államok által tett vállalások Donald Trump második ciklusának vége (2029. január 20.) utánra, 2030-ra, illetve ’35-re szólnak, így, ha valamiféle be nem tartástól lehetett volna tartania, az sem őt sújtotta volna.

Az a gyakran hangoztatott érv pedig, hogy a részvétel a klímaegyezményben valamiféle szükségtelen gazdasági korlátozást jelentene, azért sem áll meg, mert a zöld gazdaság fejlesztése még teljesített kibocsátási vállalások mellett is rengeteg gazdasági lehetőséget kínálna.

Történelmi tartozások, aggasztó trendek

Az Egyesült Államokat ugyanakkor kiemelt felelősség terheli az éghajlatváltozással kapcsolatban, hiszen történelmileg a világ legnagyobb kibocsátója: 1751 és 2017 között a kumulatív CO2-kibocsátások 25%-ért felelős. Ráadásul egy főre eső kibocsátásban a maga 17,2 tonna CO2-egyenérték/év adatával a legrosszabbak közé tartozik a világban (összehasonlításként Kínában ez az adat 9,8 tonna/év, Magyarországon pedig nagyjából 5 tonna/év).

“Ha a kibocsátási trendeket vizsgáljuk, vagyis azt, hogy képes-e az ország tartós és jelentős csökkentésre, nos, ott is meglehetősen elkeserítő a helyzet” – írja az elemző. “Az elérhető legfrissebb adatok szerint az USA 1990-hez képest 3, azaz 3%-kal csökkentette az üvegházhatásúgáz-kibocsátásait 2022-ig. Tehát 32 év alatt 3%, ez évente átlagosan kevesebb mint 0,1%. Ez gyakorlatilag a nullával egyenlő.” Eközben van ennél jobb példa is a nyugati világban: Az EU például 2023-ra 1990-hez képest 37%-kal csökkentett, (beleszámítva a természetes elnyeléseket is) vagyis több mint 10-szer annyival, mint az Egyesült Államok. Eközben az európai jólét nemhogy nem esett vissza, hanem jelentősen nőtt. Vagyis elvileg létezik a jólétet megőrző kibocsátás-csökkentés a fejlett világban, ha van rá komoly politikai szándék.

Valós veszélyek a szimbólumok takarásában

A szimbolikus kilépés tehát nem önmagában jelent sokat Huszár András szerint, azonban a Trump-kormányzat hatalomra kerülése három területen is komoly ütést visz be a nemzetközi klímapolitikának. Ezek

• a klímadiplomáciai tevékenység várható megszűnése,
• a nemzetközi finanszírozás leállítása és
• az „ideológiai muníció” biztosítása a zöld törekvések elnehezítésére.

Kétségtelen, hogy az USA, mint a világ legnagyobb hatalma, óriási diplomáciai befolyással rendelkezik. Ha el akar valamit érni egy vagy több másik országban, jó eséllyel indulhat neki a tárgyalásoknak. A diplomácia ráadásul 100%-ban elnöki kompetencia. Az amerikai klímadiplomácia tökéletes célja lehetne, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel rábírja vetélytársát ambiciózusabb klímavállalások megtételére. Ehhez képest, habár ezt Trump külön nem jelentette be, de gyakorlatilag borítékolhatóan nem folytat majd semmilyen klímadiplomáciai tevékenységet, ami óriási veszteség, elmaradt haszon lesz, mert soha nem lenne nagyobb szükség az országok meggyőzésére, rábírására, hogy gyorsabban csökkentsék a kibocsátásaikat, mint most.

A másik érdemi hatású intézkedés a nemzetközi klímafinanszírozás megvonása. Ez a döntés sem jogilag rögzített még, de az eddigi befagyasztásból és a retorikai, ideológiai hozzáállásból egyenesen következik. Az Egyesült Államok nagy befizetője (volt) a különböző nemzetközi klímaszervezeteknek, így mindenekelőtt az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Titkárságának vagy az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testületének, ismertebb nevén az IPCC-nek. De komoly összegeket adott a Zöld Klíma Alapnak, és ugyanennyire jelentős összegeket várnak az USA-tól az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaira való felkészülést támogató Alkalmazkodási Alapnál, vagy éppen az újonnan felállított úgynevezett Veszteségekre és Károkra Reagáló Alapnál, amely olyan fejlődő országoknak biztosítana támogatásokat, amelyek az éghajlatváltozás már bekövetkezett hatásaitól szenvednek. Márpedig sok fejlődő ország azzal érvel, hogy ha nem kap forrást, akkor nem tud vagy nem fog kibocsátást csökkenteni, ami végső soron mindenkinek rossz lesz.

Végül, írja az elemző, “óriási ön- és közbecsapás kezd elharapózni azzal, hogy a »zöld átállásnak« nevezett folyamatot kezdik egyre többen kikiáltani a gazdasági, versenyképességi bajok fő felelősének.” Huszár András szerint a helyzet épp fordított: a gazdasági bajaink egyre inkább annak lesznek a következményei, hogy lassan elérjük a természeti környezet kirablásának határait, és beleütközünk a valóságba, ahol egyre szűkösebben és egyre drágábban állnak majd rendelkezésre nyersanyagok, az élelmiszer stb.

És ezek a jelenségek biztosan fokozódni fognak, ugyanis elképesztő mennyiségű üvegházhatású gázt és ezzel együtt óriási energiát teszünk a légkörbe, ami utána extrém időjárási szélsőségek formájában csapódik vissza ránk. Ha pedig ezt felpörgetjük (lásd „Drill, baby, drill”) akkor az elkerülhetetlen gazdasági, ebből következően pedig társadalmi problémáinkat hozzuk még közelebb, és tesszük soha nem látott méretűvé. Trump szimbolikus lépései a Green Policy Center szakértője szerint azzal is hatalmas károkat okozhatnak, hogy a társadalmi párbeszéd egy már meghaladottnak hitt szintre esik vissza, és a viták ismét nem a megvalósítás módjairól, hanem a zöldpolitikai célok elérésének szükségességéről szólnak majd.

Huszár András, a Green Policy Center szakértőjének teljes elemzése ábrákkal együtt elérhető a következő címen: itt.

Photo by Markus Spiske on Unsplash

Meg nem nevezett európai vezetők arról beszéltek a Bloombergnek: szerintük életképtelen lesz egy ilyen misszió Amerika nélkül, sőt, a NATO-n belül is konfliktust és bizalmatlanságot szülhet, ha kizárólag európai katonák vesznek részt a projektben. Egy másik vezető azt mondta: úgy látja a Trump csapatával folytatott beszélgetések alapján, hogy az amerikai elnök kezdi megváltoztatni a véleményét a biztonsági garanciákkal kapcsolatosan, lehet, hogy mindössze annyit fog követelni, hogy Európa vállaljon Amerikánál nagyobb részt a projektben.

A lap szerint Trump nem akar amerikai közpénzből részt venni Ukrajna újjáépítésében, viszont arra nyitott, hogy amerikai magánvállalkozókat bízzon meg ezzel a feladattal, akiket adott esetben Ukrajna vagy európai országok fizetnének ki.

Forrás: Portfolio.hu 

Fotó: Donald Trump leteszi hivatali esküjét a beiktatási ünnepségén a washingtoni kongresszus kupolatermében 2025. január 20-án. MTI/AP/Reuters pool/Kevin Lamarque