A perzsa leopárd a világ egyik legveszélyeztetettebb állata: alig ezer élhet belőle szabadon. Abban nem is sokan bíztak, hogy a háború sújtotta Kurdisztánban még létezhet belőlük néhány példány, azonban mégis. Reza Pakravan és csapata útnak is indul azzal a céllal, hogy a populáció megmentése érdekében az élőhelyet védett területté nyilváníttathassák. Rezáék a kurdisztáni hegyek, azaz az Irak és a szomszédos Irán közötti határvidékre utaznak, ahol a háború nyomai miatt már alig lakik ember, a terület tele van aknákkal. Irak területén még mindig két millió fel nem robbant taposóakna található, életveszélyes bárhol is letérni az útról. Ezek a területek azonban ideális élőhelynek számítanak a párducoknak, ugyanis ezeket elkerülik az emberek – különös tekintettel az orvvadászokra. A csapat bizakodó az akcióval kapcsolatban, főleg miután kiszúrja a leopárd két legfontosabb táplálékát, a vaddisznót és a hegyi kecskét. Két vadkamerával igyekeznek bizonyítani a leopárdok jelenlétét, azonban csak néhány nap múlva jön az áttörés. A kamerák egyike lencse végre kap egy éjszaka poroszkáló leopárdot, majd később további felvételek is bizonyítják jelenlétüket – így minden esély megvan arra, hogy a területet védetté tegyék.

Egy titokzatos csatornarendszer a világ egyik legszárazabb pontján

Omán a világ egyik legszárazabb országa, ahol a vízhez jutás élet és halál kérdése. Kész rejtély, hogy sikerült itt számos civilizációnak nem egyszerűen túlélnie, de prosperálnia is. Reza expedíciója ezt az ősi titkot akarja megfejteni, mikor beveti magát Omán perzselő sivatagába. Az arab ország nem teljesen kopár, elvétve található rajta néhány oázis, és ezekhez egy építészeti remekmű, az úgynevezett faladzs-rendszer szállítja a vizet. A faladzs földalatti csatornák bonyolult hálózata – féltő gondossággal épített alagutak több tíz méter mélyen, melyek lassú áramoltatással biztosítják a vízellátást. Valószínűleg perzsa eredetűek, több ezer évesek lehetnek és kézi erővel, illetve egyszerű szerszámokkal épültek. Reza a rendszer egyik forrását akarja felfedezni, de ez nem veszélytelen út: a mélyben a magas széndioxid, a forróság és a rendkívüli páratartalom is végzetes lehet, nem beszélve arról, hogy a víz néha eléri a csatorna tetejét, emiatt áthatolhatatlan. Odalent a magas páratartalomnak köszönhetően a csapat kamerái egymás után romlanak el, közben pedig a víz-, az oxigén- és széndioxid-szintet is figyelniük kell – utóbbi nem kis nehézséget okozva a visszaúton… Vajon elérnek a forrásig?

A Földközi-tenger partjára épült Karthágó pedig a kor egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált, ahol az Afrikából származó elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek a nagyobb városokból érkező gazdag vevőkkel. A várost a tenger felöl 15 méteres falak, a sivatagra néző oldalán pedig egy bástyákkal felvértezett, 9 méter vastag hármasfal védte. A tengeren egy 300 méter széles és egy kilométer hosszú kikötő várta közel 200 dokkal a hajókat (ezek kőből készült maradványai még ma is láthatók).

Nem csoda, hogy Karthágóra sok hódítónak fájt a foga: Róma i.e. 264-en szállt hadba a Karthágói Birodalommal, a két óriás közötti küzdelem bő egy évszázadon át tartott. Róma figyelme csak a szárazföldi hódításokat követően irányult a tengerekre, akkor viszont nagyon gyorsan befolyást akartak szerezni a vizeken. Karthágó rövid időn belül elveszítette a flottáját és a hadseregét, ezért csak az istenekben bízhattak: templomokat emeltek és itt áldozatokat mutattak be. A régészek a templomok romjai között több tízezer terrakotta urnára bukkantak, ezekben állatok és gyerekek égett csontjaival. Az ókori görög szövegek szerint a karthágóiak az istenek kiengesztelése érdekében képesek voltak feláldozni az első fiaikat, méghozzá úgy, hogy máglyára vetették őket – más vélekedések szerint viszont a szegényektől vásároltak gyerekeket, akiket feláldoztak. Az urnákban magzatok, koraszülött csecsemők és fogyatékkal rendelkező gyerekek maradványait is megtalálták. Egyes vélekedések szerint ezek a híresztelések csupán a karthágóiak lejáratását szolgálták, de egy biztos: a háború közeledtével az áldozatok megszaporodtak.

A várost végül egy három évig tartó ostrom után Scipio hadvezér foglalta el i.e. 149-ben. A karthágóiak úgy tartottak ki, hogy egyáltalán nem voltak fegyvereik, még a kötelet is asszonyaik hajából fonták, de végül kimerültek. A győzelmet követően a rómaiak teljesen elpusztították a várost, a legendák szerint még a földeket is sóval szórták be.

A romokból aztán Caesar elképzelését követve Augustus császár új várost emelt, ugyanis Róma búzaszükségletének kétharmada Afrikából származott, ehhez kikötő szükségeltetett, továbbá a Caesar idején kibővült hadsereg veteránjainak is szükségük volt új városokra, ahol letelepedhettek. Az viszont szóba sem jöhetett, hogy ugyanazt a várost építsék fel a romokból: a régi Karthágónak az emlékét is el akarták törölni, így egy teljesen új megapolisz született egymással kereszteződő főutakkal, vízvezetékekkel, fórummal, templomokkal és a sokszor megénekelt fürdőkkel.

1881-ben felfedezők több mint 40 szarkofágra bukkantak a Nílus nyugati partjánál, nem messze a Királyok völgyétől. A leletek többek között 11 fáraót rejtettek, a legemlékezetesebbre mégis egy egyszerű fakoporsóban bukkantak, és úgy nézett ki, mintha egy horrorfilmből lépett volna elő… Már önmagában az is rejtély, hogy a sikoltó múmia mindenféle díszítéstől mentes koporsója mit keresett a hatalmasok között. A fáraók neve ott díszeleg a szarkofágjaikon, mivel ez jelent nekik belépőt a túlvilágra – ez a múmia névtelen volt.

De ki lehetett ez az ember? Koporsója puritánsága ellenére az egyiptológusok biztosak voltak abban, hogy nem közemberről van szó, hanem az elit egyik tagjáról. A múmiát megvizsgálva további bizonyítékok utaltak arra, hogy különleges életet élt: körmei manikűrözve és festve voltak, haját befonták, és voltak fülbevalói is. Eszerint tehetős emberről van szó. A DNS-vizsgálat pedig újabb lenyűgöző felfedezéshez vezetett a húszas éveiben járó férfiről: III. Ramszesz fia volt – egy herceg.

A sikoltó múmia tehát egy legenda fia volt, de ha szörnyű betegségben vagy sérülésben halt volna meg, balzsamozói mindent elkövettek volna annak érdekében, hogy békésnek látszódjon, mielőtt belép a másvilágra, de nem így tettek. Ráadásul ennek a múmiának nem távolították el a belső szerveit, pedig az hozzátartozott a rituáléhoz. Mi több, az áldozatot nem vászonba, hanem báránybőrbe bugyolálták, megalázva őt ezzel.

Kriminológiai szakértők kizárják annak lehetőségét, hogy a múmiát élve temették el, valószínűleg sokkal inkább azért bántak vele ilyen megszégyenítő módon, hogy másokat figyelmeztessenek. De mire? A megoldást egy, az 1800-as években felbukkant dokumentum rejtheti, ami szerint III. Ramszesz ellen a saját udvarában próbáltak merényletet megkísérelni, méghozzá nem más, mint a saját fia, Pentawer. Későbbi vizsgálatok pedig kimutatták, hogy Pentawer és bűntársai sikerrel is jártak, III. Ramszesz múmiájának a nyakán ugyanis egy olyan vágást találtak, amit ugyan a bebalzsamozói próbáltak elrejteni, de nehezen élhette túl.

Mivel a fáraókat mindig testőrök serege vette körül, ezért a gyilkosságot csak egy hozzá nagyon közel álló személy követhette el: Pentawer valószínűleg saját kezűleg vetett véget Ramszesz életének abban a reményben, hogy ő követi a trónon, de helyette a bátyja lett az új fáraó, és Pentawernek bűnhődnie kellett: öngyilkosságra ítélték. A sikoltó múmia nyakán talált nyomok szerint a fáraógyilkos felakasztotta magát, és fulladásos halált szenvedett. Kínhalálának pillanatit a múmiájával is megőrizték, hogy tanuljon belőle az utókor, de még a születési nevét is elvették tőle, ami nélkül nem léphet be a túlvilágba, így örök kárhozatra ítéltetett. Üzenetük egyszerű volt: így jár az, aki a fáraóra támad.

I. Erzsébetnek, a szűz királynőnek több mint 3000 darabból álló ruhatára volt. Az 1500-as években bő 45 évig uralkodó angol királynő évente nagyjából 10 000 fontot költött ruházatra, ami elképesztő vagyonnal ért fel, a kincstárnok szerint viszont „őfelsége ruházata királyi, nem túl drága és nem is hivalkodó” volt. Erzsébet rajongott az akkoriban újdonságnak számító selyemharisnyáért, minden héten vett egy párat magának, ami ugyan egy kisebb parasztgazdaság haszonbérletébe került, de használat után azokat egy-egy udvarhölgyének adományozta.

I. Anna, brit királynő sokat hozzátett ahhoz, hogy az angolok megkedveljék a teát. A Stuart-ház utolsó uralkodójaként Annának sikerült Angliát és Skóciát egyesíteni. Sok egyéb erénye mellett neki köszönhető az angolok körében máig tartó teakultusz is. A kor szokásaival szemben Anna ugyanis nem ale típusú sört ivott reggelire, hanem teát, ezzel pedig gyorsan terjedő divathullámot indított el, főleg a nők körében, akik a kávéházakkal ellentétben a teázókba beléphettek.

Viktória királynő napi 2500 szót vetett papírra. Az 1800-as években bő 60 évig uralkodó Viktória királynőre már életében nemzeti szimbólumként tekintettek. Szigorú erkölcsi elveket vallott, összesen 9 gyermeket nemzett és 34 unokája volt, akik mind nemesi családba házasodtak be – így lett Viktória Európa nagyanyja. De másban is termékenység jellemezte: naponta átlagosan 2500 szót jegyzett fel, haláláig 122 kötetes naplót vezetett. Ezek egy részét a levelezéseivel együtt kiadták később, így derült ki, hogy a jóságos mátriárka valójában óriási hatással volt a politikai életre.

Hatsepszut egyiptomi királynő műszakállat hordott, hogy elfogadják vezetőként. 3500 évvel ezelőtt Hatsepszut (szobra a nyitóképen) egy olyan korban került trónra, amikor még férfiak uralták Egyiptomot. Férje, II. Thotmesz halála után egy darabig régensként uralkodott, majd kikiáltotta magát királynak. Ehhez megfelelő külsőt vett fel: meztelen felsőtesttel járt-kelt és műszakállat ragasztott. 22 évig tartó uralkodása alatt béke honolt Egyiptomban, és ugyan halálakor egy fáraóhoz méltó temetésben részesült, utódja néhány évtizeddel később elkezdte őt kitörölni a múltból. Nem kicsinyes bosszúból, hanem mert az akkori világszemléletbe nem fért bele, hogy Egyiptomnak női uralkodója is lehetett.

Aquitániai Eleonóra még a keresztes hadjáratokban is részt vett. A 12. században élt Eleonóra Nyugat-Európa egyik leggazdagabb nagyura leszármazottjaként már tinédzserként igen nagy vagyonra és befolyásra tett szert. A rendkívül művelt és autonóm nő kétszer is volt királyné – egyszer francia, egyszer pedig angol –, és annyira nem szeretett meghúzódni a háttérben, hogy első férjét, VII. Lajost még a keresztes hadjárataira is elkísérte udvarhölgyeivel és 300 lovagjával. A legendák szerint amazonnak öltözött és Mária Magdolna nyughelyén indult el a hadjáratra, hogy a nők fontosságát hangsúlyozza a háborúkban.

Boudica, a kelták királynője majdnem megfutamította a Római Birodalmat. A rómaiak 43-ban rohanták meg Britanniát, és térdre kényszerítették a kelta birodalmat. De egy lázadó királynő visszavágott, miután embereit elhurcolták, őt nyilvánosan megkorbácsolták, lányait pedig megerőszakolták. Ő volt Boudica, aki hadsereget toborzott, lerohanta Colchestert, a rómaiak brit központját, majd Londont is, és közel 80 000 emberrel végzett. Nero császár vissza is hívta a római erőket, de közben sikerült legyőzni Boudicát, aki inkább megmérgezte magát, mintsem fogságba essen.

Nézzünk ez alapján néhány izgalmas, meglepő vagy éppenséggel rémületes érdekességet!

• John Gotti majdnem mindent megúszott – a becenevét, Don Teflont is innen kapta: egyszerűen nem „ragadtak rá” a vádak, pedig a ’80-as években számos nagyformátumú pert próbáltak a nyakába varrni. Még azt is megúszta, hogy úgy állt a nagy Gambinó-család élére, hogy megölette annak korábbi vezetőjét, Paul Castellanót. A fejest végül 1992-ben ítélték el többek között öt gyilkosságért, és a börtönben halt meg 2002 júniusában.
• Sammy Gravano, a Bika nyomta fel Gottit. A brutalitásáról és robusztus kiállásáról ismert gengszter több évtizeden át szolgálta a Gambinókat, Castellano meggyilkolását követően ő lett az elkövető, John Gotti egyik jobbkeze is. Főnökével akkor fordult szembe, amikor az FBI lejátszott neki egy felvételt, amiben Gotti veszett kutyának nevezi őt, aki a saját érdekében gyilkol. Gravano úgy érezte, hogy Gotti elárulta őt, ezért vállalta, hogy bíróság elé áll, ahol aztán többek között 19 olyan gyilkosságról számolt be, amelynek nyomán Gottival együtt közel 40 maffiózót ítélhettek el.
• Carmine Persico 46 éven át volt maffiafőnök, ebből 32 évet rácsok mögött töltött. Persicót, a Kígyót már 17 évesen gyilkossággal vádolták meg, a Colombo család feje 40 évesen lett. Többször megjárta a börtönt, és mire 1986-ban 139 évre ítélték zsarolási vádak miatt, addigra már olyan kapcsolati hálót épített ki magának, hogy a rácsok sem akadályozták a család irányításában – egészen a 2009-ben bekövetkezett haláláig ő vezette a Colombo famíliát.
• Anthony Casso olyan paranoiás volt, hogy emiatt végzett állítólag közel 100 emberrel. A Lucchese család egyik kisfőnökeként Casso volt New York egyik legkegyetlenebb bérgyilkosa. A maffiatörvényekkel nem törődve ártatlan civileket is simán megölt, csak mert azt hitte róluk, hogy besúgók, és ő gyűlölte a besúgókat. A sors iróniája, hogy végül ő is besúgó lett – de még így is közel 500 évnyi börtönbüntetésre ítélték, ahol 2020-ban COVID következtében halt meg.
• Henry Hill, a bujkálásban lévő gengszter a Nagymenők hatására fedte fel valódi kilétét. Hill, aki szintén kapcsolatban állt a Lucchese családdal, 1980-ban állt a tanúk padjára, hogy bűntársai ellen valljon és ezzel megússzon egy hosszú börtönbüntetést. Ezt követően az FBI felvette őt a tanúvédelmi programjába. 10 év után azonban, az életét taglaló Oscar-díjas Nagymenők c. filmre olyan büszke volt, hogy nem bírt magával, felfedte valódi kilétét, ezért az FBI kivette őt a programból.
• Vincent Gigante beszámíthatatlannak tettette magát, hogy ne ítéljék el. A Genovese bűnözőklán fejeként az egykori félnehézsúlyú bokszoló, Vincent Gigante 1990-ben pizsamában és fürdőköpenyben jelent meg a vádemelésén, a védője pedig azt állította, hogy szellemileg sérült, így hét éven át folytak a jogi csatározások a tárgyalásra való alkalmasságáról. Hiába vallotta azt Sammy Gavano, a Bika, hogy Gigante beszámítható, ügyvédei pszichiáterek tanúvallomásaival azt bizonygatták, hogy a maffiavezért hallucinációk gyötrik és demenciában szenved. Végül 1997-ben egy újabb tárgyaláson – amin kerekesszékben jelent meg – beszámíthatónak nyilvánították és 12 évre ítélték.

A dokumentumsorozatban Colin McLaren még számos titkot árul el a fenti enigmatikus figurákról, miközben a maffiavezérek jellemvonásait, motivációit és gyengeségeit is tanulmányozza, hogy megérthessük, hogy lesz valaki kompatibilis az maffiával.

Egyiptom utolsó királynőjének nyughelyét évszázadok óta keresik, és ahogyan egyre több felfedezés történik, úgy kerülnek a régészek is egyre közelebb a talány megfejtéséhez. Ez a friss dokumentumfilm-sorozat a nyomok utáni izgalmas kutatást mutatja be az ókori városoktól, Taposiris Magnától és Epheszosztól indulva, Görögországon és Olaszországon át az Alexandria körüli tengerfenékig. A nézőt a helyszíni ásatások és 3D-s modellezés hozza még közelebb a témához, miközben egy kosztümös kisfilm szemlélteti Kleopátra sorsát. Sőt, az alkotók arra is vállalkoztak, hogy megpróbálják tisztázni a legendás asszonyt övező rejtélyeket, mert – mint mondja a sorozat egyik történésze: „Kleopátrát több rejtély övezi, mint a történelem bármely más női alakját.”

Külön dokumentumsorozat is foglalkozik egyébként Az ókori Egyiptom királynőivel, amelyek közül igazi csemegének számít az október 17-én vetített Kleopátra lánya premier, amely bemutatja Kleopátra Szeléne kevésbé ismert, ám annál érdekesebb életét. Ő anyjának a római Marcus Antoniussal folytatott, kudarcra ítélt szerelmi kapcsolatából született, majd a családból csak ő maradt életben. Fogolyként Rómába hurcolták, de sikerült felülkerekednie a sorsán: feleségül ment az afrikai királyhoz, II. Jubához, és a kontinens egyik legnagyobb királynőjévé vált.

Mindemelett olyan Egyiptommal kapcsolatos dokumentumfilmek kerülnek még műsorra, mint A hieroglifák titkai, a Tutanhamon: Az utolsó kiállítás és az Egyiptom elveszett piramisa, amelyek mind-mind lényegesen hozzájárulhatnak az ókori birodalommal kapcsolatos ismeretek tágításához.

A Viasat History tévécsatorna Elátkozott kincsek című dokumentumsorozata ezt a témát vizsgálja, beutazva az egész világot, miközben nemzetközileg is elismert szakértőkkel próbálja megfejteni a lenyűgöző tárgyak mögött húzódó rejtélyeket. Hazánkban június 15-étől csütörtökönként 21 órától érhető el a sorozat.

Pompeii nevének hallatán azonnal a Vezúv végzetes kitörése, és az embereket betemető gyilkos hamu jut az emberek eszébe. Arról viszont ritkábban szól a fáma, hogy Pompeiihez egy átok is kötődik. A legenda szerint időszámításunk előtt 79-ben a Vezúv azért pusztította el Pompeii városát, mert lakosai erkölcstelenek lettek és nem tisztelték isteneiket. A Pompeiit sújtó átok pedig azokra a helyszínre látogató turistákra is kihat, akik felelőtlen módon úgy döntenek, hogy egy kis szuvenírrel a zsebükben indulnak haza. Ezek az elcsent tárgyak azonban rendre visszakerülnek a helyükre. Hogy hogyan? A tolvajok küldik vissza őket nem ritkán olyan levelek kíséretében, amelyek az eredeti tulajdonosok bocsánatáért esedeznek, továbbá balszerencséről, balesetekről, sérülésekről és anyagi károkról számolnak be. Olyan dolgokról, amelyek azóta történtek velük, amióta hazavittek egy tárgyat Pompeiiből.

Az egyik legemlékezetesebb üzenet egy magát csak Nicole-nak nevező nőtől származik, aki mozaikcsempéket, amforatöredéket és egy kis darab kerámiát küldött vissza levelében: „Kérem, vegyék vissza őket, negatív energiák társulnak hozzájuk”. Nicole azt állította, 36 évesen mellrákja lett, kétszer is. „Nem akarom, hogy a családom és a gyerekeim tovább szenvedjenek az átoktól” – írta a nő, aki mélyen megbánta tettét. És esete nem egyedi: a régészeti parknak az évek során több mint 200 ellopott tárgyat küldtek vissza, és idővel a vezetőség úgy döntött, hogy az ezeket kísérő levelekből kiállítanak párat – mementóként. Azóta jóval kevesebb „szuvenír” hagyja el Pompeiit.

Az Elátkozott kincsek tíz része Vincent Van Gogh utolsó festményétől kezdve a mészárszéket is látott Fabergé tojásokon át a Húsvét-szigetek rejtélyes kőszobraiig megannyi olyan tárgyat mutat be, amelyek emberek, családok, sőt egész népek vesztét okozták.

Négy nappal azelőtt, hogy a németek letették a fegyvert, az észak-tiroli Itterben egy kastély elfoglalásért folytak a harcok. Az emberi veszteség szerencsére nem volt jelentős, azonban ez az ütközet egy dolog miatt mindenképp különlegessé vált: az amerikai és francia katonákból álló szövetséges erők összefogtak a németekkel, hogy kifüstöljék az itteri kastélyból a nácikat. A szövetségesekhez ugyanis a Wehrmacht katonái, illetve dezertőrök is csatlakoztak, és ha ez nem lett volna elég bizarr, az ütközetben a nemrég kiszabadított, a csatában önkéntesen jelentkező francia hadifoglyok is részt vettek – köztük néhai miniszterekkel, Charles de Gaulle, a későbbi miniszterelnök nővérével és egy Jean Borotra nevű teniszcsillaggal. Utóbbi felmászott a kastély falán, hogy megrohanja és elfoglalja a nácik által felállított lőállást. Az ütközet végül lehengerlő győzelemmel járt: közel száz SS-katonát ejtettek foglyul, a csatában részt vevő francia hadifoglyokat pedig evakuálták – öt nappal később már Párizsban ünnepelhették a háború végét.

A német Titanic tragédiája

Az SS Cap Arcona egy német luxus óceánjáró volt, amit 1927-ben bocsátottak vízre. Hamburgból Dél-Amerikába szállított gazdag utasokat, valamint emigránsokat. 1940-ben viszont hadrendbe állították, hogy menekülteket fuvarozzon, majd 1942-ben egy Joseph Goebbels által megrendelt propagandafilmben eljátszhatta a Titanicot. A miniszter akkor még nem sejtette, hogy az óceánjáró hamarosan az általa eljátszott hajó sorsára jut, csak talán még tragikusabb módon. A háború utolsó napjaiban a Cap Arconából az SS mozgó koncentrációs tábort csinált és a többezer, többnyire orosz és lengyel hadifogollyal a fedélzetén a Balti-tenger nyílt vízére küldte, mindenféle jelzés nélkül. A szövetséges légierő támadást indított a hajó ellen, ami aztán hamarosan elsüllyedt. Akik ezt és a repülőgépek további támadásait is túlélték, azok sem jártak jobban: a partra úszva az SS géppuskatűzzel fogadta őket. Több mint 4.600 fogoly lelte halálát a keserű katasztrófa során, a mészárlást csak pár százan élték túl. A tragédia 1945. május 3-án történt, négy nappal az előtt, hogy Hitler főbe lőtte magát.

A hatrészes dokumentumfilm során megismerhetjük még a történelem leghosszabb csatáját, a Fasírt, illetve a Gunnerside hadműveletet, valamint a Húsdaráló történetét hétfőn esténként 21 órakor.

Egy felnőtt zsiráf nyakának hossza meghaladja a két métert. Ahhoz, hogy ilyen magasra fel tudja pumpálni a vért, masszív szívre van szüksége: egészen pontosan az emberinél negyvenszer nagyobbra. De mi van akkor, ha egy zsiráf lehajol? Normál esetben annyi vér kerülne a fejébe, hogy az felrobbanna, de a világ legmagasabb állata megtanulta, hogyan cselezze ki a gravitációt. Izmok és speciális szelepek segítségével képes szabályozni a véráramot a testében. Egy szakértői csapat jelenleg hasonló elven működő ruházaton dolgozik az űrhajósok és repülőgéppilóták számára. Egy asztronauta a földi gravitáció többszörösével is találkozhat felszálláskor, és ha eközben nem jut elég vér az agyába, akkor elájulhat, rosszabb esetben meg is halhat. Ez a jelenleg is fejlesztés alatt álló ruházat viszont a megfelelő időben és arányban növelné a nyomást az emberi test bizonyos részein.

A delfinek „beszéde” lehet a kulcs a szökőárak előrejelzésében

A vízalatti földrengések által okozott szökőárak még ma is váratlanul érhetik az emberiséget. Lehet, hogy rendelkezünk olyan szenzorokkal, amelyek képesek a legapróbb földmozgásokat is érzékelni a tengerfenéken, de a begyűjtött jeleket a víz alatt továbbítani óriási kihívás.

A delfinek az evolúció egyik csodája: csapatban dolgoznak és hanggal kommunikálnak, beszédükkel pedig sokkal nagyobb frekvenciatartományt fednek le, mint mi. Rengeteg információt képesek belezsúfolni egy-egy „füttybe” – olyanokat is, amelyeket az emberi fül nem érzékel. Míg a rádiófrekvencia teljesen elvész a vízben – a visszaverődés, a víz minőségének változása, tereptárgyak, légbuborékok stb. miatt –, addig a delfinek hangja célba talál. Egyrészt azért, mert folyamatosan kalibrálják az általuk használt frekvenciákat, hogy az átvitel a lehető legoptimálisabb legyen, másrészt hogy a visszaverődést és egyéb interferenciákat áthidalják, egyszerre több frekvencián közvetítik az üzenetet, amit aztán képesek fejben dekódolni és összerakni. Ezt az optimalizált, több frekvenciatartományban átküldött üzenetet próbálja reprodukálni néhány tudós, méghozzá egy vízalatti drótnélküli internethálózat kiépítésének részeként. Ennek segítségével sokkal jobban megérthetnénk a tenger mélyének működését, amely többé-kevésbé rejtve van előttünk. Egy vízalatti földrengés esetén azonnal lennének információink a történésekről és annak várható hatásairól, ami életmentő lehet. Bár a technológia kidolgozása még nagyon kezdeti stádiumban van, mégis kiemelt fontosságú, hisz az emberiség 40%-a tenger- és óceánpartok közelségében él.

A sivatag nagy túlélőinek számító tevéktől kezdve a radioaktivitást tűrő gombákon át a „fényevő” csigákig, a természet tele van olyan csodákkal, ezekről értekezik a dokumentumsorozat a Viasat Nature-ön (a Fejlődés című hatrészes alkotás 2022. április 11-től hétköznaponként 19 órától látható).

A 20. század egyik legnagyobb filmcsillagának korai halálát a mai napig kérdőjelek veszik körül. Tényleg végzett volna magával 36 éves korában, vagy egy összeesküvés áldozata lett, amelyhez Kennedy elnöknek is köze volt? Monroe-t 1962 augusztusában találták holtan az apartmanjában: a sebtében elvégzett boncolás szerint túladagolta magát. Egyes feltételezések szerint azonban az ikon nem öngyilkos lett, hanem Bobby Kennedy, vagy a maffia ölette meg. A Történelmi döglött akták készítése közben konkrét bizonyítékokat találtak, amelyek leszűkítik a lehetséges gyilkosok körét. A legújabb teóriák szerint a színésznővel akkori feltételezett szeretője, Dr. Ralph Greenson végzett. Mindezt egy rejtélyes doboz támasztja alá, amit 2019-ben találtak az UCLA könyvtárában. A doboz olyan orvosi aktákat tartalmazott, amelyeket Greenson állított ki Monroe-ról, de halála után azonnal titkosították húsz évre. Greenson volt az, aki megtalálta a színésznő holttestét, és sokan vélik, hogy ő a felelős a túladagolásért.

Vajon III. Richárd tényleg megölette két unokaöccsét, hogy megkaparintsa a trónt?

Ez volt a történelem egyik legelső, eltűnt személyhez köthető ügye: 1483-ban nyoma veszett III. Richárd két unokaöccsének (V. Eduárdnak és Richárd yorki hercegnek). A testvérpárt IV. Eduárd angol király elhalálozásakor maga Richárd herceg (aki a király akarata szerint régens lett volna Eduard nagykorúságáig) záratta be a Towerbe. Richárd ezt követően királlyá koronáztatta magát, a kiskorú unokaöccsökről viszont soha többé nem hallott senki – az eddigi feljegyzések szerint eltűnésük évében végeztek is velük. A sorozat kutatói viszont ezt cáfoló információkhoz jutottak! Egy bírósági dokumentum említést tesz egy bizonyos Perkin Warbeckről, aki 1495-ben azt állította magáról, hogy ő az egyik eltűnt herceg, és magának követelte a trónt. Az akkori király, VII. Henrik csalónak bélyegezte a férfit és kivégeztette őt. Egy másik dokumentum szerint III. Richárd 1484-ben még pénzt küldött a hercegeknek, szóval talán Warbeck mégsem hazudott. A talányt tovább bonyolítja, hogy 1647-ben a Towerben találtak egy fából készült koporsót, benne két gyerek csontvázával. Ha ezekből a maradványokból lehetne DNS-mintát venni, azzal közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz – a sorozat egyik oknyomozó történészének ugyanis sikerült mintát szereznie a hercegek leszármazottjaitól…