A Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! című dokumentumfilm mély, intim portré egy szingli, Barcelonában élő sikeres magyar látványtervezőről, aki nagyon szeretne anya lenni, és ehhez egy orosz, meleg férfit választ társszülőnek. A szokatlan családmodellt bemutató film február 14-től lesz látható a Max kínálatában, és február 20-án pedig az HBO csatornáján is elérhető az alkotás.

A Tiltott zónák két évada után Thuróczy Szabolcs és a Spektrum újra az átlagembertől elzárt világba enged betekintést. Vasúti baleset helyszínelése, küzdelem drogkereskedők ellen, veszélyes bűnözők őrizetbe vétele, vagy éppen a motoros rendőrök mindennapjai mind-mind csak egy részterületei a budapesti rendőrök rutinszerű, de soha nem unalmas munkájának. A Budapesti zsaruk részei Thuróczy Szabolcs emberi és nagyon hiteles tolmácsolásában a nagyvárosi élet rendjét biztosító, sokszor a háttérben, szinte láthatatlanul intézkedő, máskor látványos bevetésekben részt vevő rendőrök tevékenységét hozza emberközelbe – írják.

Vikárius-Horváth Szilvia és Vikárius Árpád alkotópáros jegyezte sorozat forgatásán a stáb és Thuróczy Szabolcs színművész a BRFK különböző osztályainak rendőrtisztjeit kísérte el valós bevetésekre, veszélyes akciókra, így a nézők a megtörtént eseményeken keresztül lehetnek tanúi az emberi drámáknak és a hétköznapi hősök sikereinek egyaránt.

 „A Budapesti zsaruk dokumentumfilm-sorozat a Spektrum saját gyártású produkciója, amely őszintén és kendőzetlenül mutatja be a főváros rendőreinek sokszínű, érdekfeszítő, néha tragédiába forduló mindennapjait. A sorozat a Spektrumon megszokott hiteles formában tárja a nézők elé a budapesti zsaruk mindennapjait, nem elrejtve vagy kozmetikázva a rendőri munka kihívásait. A BRFK csak keveseknek enged ilyen részletes betekintést mindennapjaiba, ezért még értékesebb az a 10 rész, amit készíthettünk velük, róluk” – mondta Radnai Péter, kreatív producer, AMCNI CNE.

„A függőséggel foglalkozó dokumentumfilmünknek már a címe is azt a pillanatot ragadja meg, amikor a szerhasználók úgy döntenek, hogy változtatni akarnak az életükön. Elérik a mélypontot, ahonnan két út vezet tovább számukra. Fel lehet állni belőle, vagy benne lehet ragadni abba a helyzetben, ahol vannak. Mi két olyan fiatalt követtünk a kameránkkal, akik szembenéznek problémáik gyökerével, a családi kapcsolataikkal miközben támogatást, megbocsátást és mindenekelőtt önelfogadást keresnek” – fejtette ki Miklós Ádám, aki írója és rendezője, egyúttal vágója és operatőre is az Arrabona Studio gyártásában megszületett dokumentumfilmnek. Alkotótársai pedig Sperling Andor zeneszerző és a produceri feladatokat ellátó Száki Adrián voltak ebben a többéves munkában.

A rendező elmondta, hogy a film témájára még 2019-ben bukkantak rá Száki Adrián producerrel, miután a mindkettőjük életében bekövetkezett párkapcsolati trauma hatására felfedezték maguknak a sziklamászást. Ez a sport segített nekik talpra állni és hozta össze őket Dr. Petke Zsolt addiktológussal. Rajta keresztül ismerték meg a budapesti Megálló Csoportot, ahol a mászást terápiás jelleggel is használják a függőségekből való felépülés érdekében. Miklós Ádám az egykori szenvedélybetegek által üzemeltetett Megálló Csoport Alapítvány rekreációs házában ismerte meg Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a szexualitásával küzdő férfit, akik végül vállalták, hogy betekintést engednek a felépülésük menetébe és a kamerák előtt mutatják meg, hogyan próbálnak kimászni abból a mély gödörből, ahová az évek során a drogok használatával és a számtalan lelki sérüléseik, feldolgozatlan problémáik és kapcsolataik miatt jutottak.

Magyarországon a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon tartották meg a premierjét, december 5-től pedig országszerte megtekinthető lesz a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.

A Kusita birodalmat az 1800-as évek végén fedezte fel két francia kutató, Frédéric Cailliaud és Louis Linant: a Nílus mentén haladva, azok vízeséseit leküzdve több ezer éves romok fogadták őket, amelyek között piramisok is voltak – mások, mint amit eddig megszokhattunk, de piramisok. Azután 1862-ben egy másik kutatócsoport egy újabb város romjait találta meg, ott pedig egy hieroglifákkal vésett gránitkövet, egy sztélét, ami mindent megváltoztatott. A sztélé szerint ugyanis a Kusiták a Kr.e. 8. században meghódították Egyiptomot. A felfedezés az egész világot bejárta, és részben Verdi Aida című operáját is megihlette, amelyben egy kusita hercegnőt rabol el egy fáraó, miközben a szembenálló felek Egyiptom uralmáért harcolnak.

A kusita hódítókat Piye király vezette, akinek feltett szándéka volt, hogy rendet teremtsen az anarchia szélére sodródott, részekre szakadt országban. Viszont feketeként el kellett fogadtatnia magát az egyiptomiakkal, ezért úgy döntött, hogy vallásukat és szokásaikat még szigorúbban betartják: a kusiták még „egyiptomibbnak” akartak látszani az egyiptomiaknál. Ez az ortodox hozzáállás aztán hosszú évszázadokra rányomta bélyegét az egyiptomi kultúrára. A 25. dinasztia hatása az építészetben is kimutatható. Az ókori Egyiptom fővárosa, Théba templomvárosa volt Karnak, a szent hely, amit a kusita fáraók hatalmuk fellegvárává akartak tenni, mert úgy érezték, vallásuk is innen ered. Piye fia, Taharka ezért egy oszlopcsarnokot emelt Karnakban, méghozzá II. Ramszesz temploma elé, hogy összekapcsolja nevét a legendás fáraóval.

A kusiták uralkodása nem tartott sokáig: Taharka gyenge vezető volt, és mikor az Egyiptomba benyomuló asszírok foglyul ejtették gyermekeit és háreme egy részét, a fáraó összetört. Halálát követően az asszírok kiűzték a kusitákat Egyiptomból, az őket követő 26. dinasztia új uralkodója pedig teljesen el akarta törölni őket a Föld felszínéről. A kusitákat mégsem sikerült kiradírozni a történelemből. A levéltárakban maradtak feljegyzések a 25. dinasztiáról, 2003-ban pedig a szudáni Kermában hét kusita király szobrát is megtalálták, amiket ugyan csak most sikerült átszállítani a Louvreba, de ott azonnal elkezdődött a rekonstrukciójuk, hogy új titkokat tárjanak fel arról a civilizációról, amely nagyjából 2800 éve uralkodhatott Egyiptom felett. A szobrok reprodukálása viszont most új történelmi kötelékeket tárhat fel a szubszaharai Afrika és a mediterrán világ között: újra írhatja a kusiták elfedett történelmét.

James Cameron filmje ugyan érzékletesen és színesben mutatja be a hajó tragédiáját, de az igazi Titanicot eddig csak fekete-fehérben láthattuk, mivel a színes film csak az 1930-as években vált elérhetővé. A hajómonstrum javarészt a külsőségekről szólt, mégis mikor 1911 májusában vízre bocsájtották, még befejezetlen volt. Az volt kilenc hónappal később is, amikor elkészült róla az első felvétel, amely egy piszkos és nem teljesen lefestett hajót ábrázolt. A most kiszínezett felvételeken jól látszott, hogy csak a kormányállást festették le, méghozzá fehérre, körülötte az acélszerkezet festetlen maradt. Ez azért volt, mert a kormányállást ki akarták emelni környezetéből, ugyanis fából készült, hogy ne zavarja össze a navigációhoz használt mágneses iránytűket. A hajó oldala fekete színt kapott, hogy elfedjék vele azt a koszt, amit a fedélzetre csúszdákon feljuttatott szén hagyott maga után. A vízalatti részt ezzel szemben velencei vörösre festették, a festékbe pedig arzént kevertek, hogy megakadályozzák a korhadást és a tengeri növények felhalmozódását, amelyek lelassították volna a hajót.

A belső tér színpompás volt: egyszerre modern és régimódi. Tele volt elektromos szerkezetekkel és lámpákkal, amihez 322 kilométernyi kábelt használtak fel, ugyanakkor faragásaival, különböző stílusú szobáival és díszes, de strapabíró szőtteseivel egy letűnt kort idézett meg. A külsőségek fontosságáról pedig sokat elmond az, hogy a hajó tervezéséhez kapcsolódó megbeszéléseken két órát szántak az első osztály szőnyegeinek és csak 15 percet a hajó mentőcsónakjainak…

Utasok és történetek

Az első osztályon számos illusztris vendég utazott. Ezek egyike volt Edith Rosenbaum, a sikeres divatújságíró, aki épp Párizsból tért vissza Amerikába. Két kabint foglalt, egyet magának, egyet pedig az útja során megvásárolt ruháknak. Gyűjteményének egy része megmaradt, mint ahogy az a papucscipő is, amit akkor viselt, amikor elmenekült a süllyedő hajóról. Mind-mind az Edward-kori világ színpompáját tükrözte. Edith rengeteg holmija között volt egy játékmalac is, amit a mentőcsónakra is magával vitt: ez egy szerencsehozó malac volt, amit az újságíró akkor kapott az anyjától, amikor az utat megelőző évben autóbalesetet szenvedett. A játék feladata az volt, hogy megvédje őt a bajtól – Edith egyike volt azoknak az utasoknak, akik túlélték a katasztrófát.

Sokan egy új élet reményében váltottak jegyet a Titanicra. Egy nagyjából húsz fős csoport egy libanoni faluból jött, ők az egész közösség reményeit képviselték. A falu összegyűjtötte nekik a jegyek árát abban bízva, hogy az új világban megtelepedve az ott keresett bérből majd nekik is juttatnak valamit. Ez a remény aztán jeges rémálommá vált azon a végzetes éjszakán.

Az időben és távolságban tőlünk messze lévő csillagokon kívül a sorozat bemutatja a hozzánk legközelebb eső csillagot is. Napunk csak egyetlen csillag a világmindenség billiószor százmilliárd csillaga közül, mégis miért pont itt alakult ki élet? Honnan származik a Nap? Hogyan születik, teljesedik ki és múlik el a saját fénnyel rendelkező égitest? A sorozat csillagközi útra invitálja a nézőt, hogy az elmúlt 13.8 milliárd év kozmikus körforgásán kívül a világegyetemre váró lehetséges jövőt is megmutassa.

2001. szeptember 11-én George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke a Florida állambeli Sarasota Newtown városrészében tartózkodott az Emma E. Booker általános iskolában. A többségében feketék lakta negyedben gyakran nem adatott meg a fiataloknak a békés, biztonságos, boldog gyermekkor, így a Bookerbe járó gyermekeknek sem. Az iskola tanulmányi eredményei alapján sereghajtó volt a megyében, de az igazgató olvasási reformprogramja hamarosan első helyre repítette őket a rangsorban, mely teljesítményükkel felhívták az elnök figyelmét. Az elnöki látogatás és bemutatóóra napját szeptember 11-re tűzték ki. Azokban a percekben, míg Bush az iskolában figyelte a tanulókat, az USA történelme új irányt vett. A másodikos tanulók számára nem adatott meg, hogy büszkén élvezzék a kitüntető figyelmet: a kisiskolások köszöntése helyett az Egyesült Államok elnöke a terrorizmus ellen mondott beszédet iskolájukban. A 9/11 gyermekei bemutatja, mi történt a többségében hátrányos helyzetből jövő fiatalokkal a hírhedt dátum óta.

A Spektrum a terrortámadás évfordulója alkalmából még egy, a megszokottól eltérő dokumentumfilmmel emlékezik az eseményre: az  Osama bin Laden testközelből kiemelten foglalkozik a terrorista gyermek- és fiatalkorával. A sorozat azt járja körbe, hogyan lett egy befolyásos, gazdag családba született, jólnevelt, westernfilmekért rajongó fiatal fiúból Amerika első számú ellensége. A sorozatban megszólalók közül többen most először vallanak a militáns iszlamistához fűződő szoros kapcsolatukról. Megszólalnak bin Laden gyermekkori barátai, az Al-Kaidában megismert bizalmasai, akik elmesélik, hogyan került iszlamista szervezetek látókörébe a szaudi tizenéves, és mi vezetett a szeptember 11-i terrortámadáshoz, melynek utóhatása mai napig érezhető a világban.

Premierek:

• A világűr: Csillagközi utazás 2024.09.07. 20:00
• 9/11 gyermekei 2024.09.08. 21:05
• Osama bin Laden testközelből 2024.09.11. 21:00

Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány érdekességet, amit kevesen tudnak a tragikus merényletről.

Sissi azért ment Genfbe, hogy kikúrálja magát. A királyné mindig is imádta a Genfi-tavat, 1898 nyarán már ötödször látogatott oda. Ekkoriban a lelkét húga halála marta, aki egy párizsi tűzvészben veszett oda. A mozgásért rajongó Erzsébet azt is nehezen dolgozta fel, hogy kora miatt le kellett mondania a lovasíjászatról.

Hiába volt inkognitóban, mindenki tudta, hogy ott van. A csend és a nyugalom miatt választotta a várost, nem akart felhajtást, szállására is álnéven jelentkezett be, de a helyi újságok mégis lehozták, hogy „Erzsébet császárné, akit Hohenheim grófné néven ismernek, visszatért”.

Előre figyelmeztették a merénylet veszélyére. Szeptember 5-én a genfi rendőrfőnök meglátogatta Sissit, hogy figyelmeztesse az anarchisták okozta veszélyekre. Csak abban az évben harminchatot utasítottak ki az országból. A főnök felajánlotta a rendőrség segítségét, de Erzsébet elutasította mondván: „úgy akarnak tartani, mint egy foglyot”.

Először azt hitték, csak fellökték Sissit. Udvarhölgyei kíséretében aznap este Erzsébet a hajóállomás felé sietett, mikor Lucheni rárontott. A királyné elesett, de aztán felállt és gyorsan magához is tért. Erzsébet edzett volt, de részben talán a sokkhatás miatt is azonnal folytatta útját a hajó felé.

Már a hajón voltak, mikor a császárné rosszul lett. A hajón udvarhölgye látta, hogy Erzsébet elsápad, ezért cukrot akart adni neki. Légzése nehézkessé vált, szétnyitották a mellényét, és ekkor szembesültek azzal az apró sebbel, amit Lucheni hegyesre élezett reszelője ejtett rajta. A hajó azonnal megfordult, de hiába: Sissi elveszítette az eszméletét, és a kirendelt orvosok már csak a halál tényét tudták megállapítani.

Valószínűleg mai körülmények között sem lehetett volna megmenteni. Lucheni reszelője átszúrta Erzsébet negyedik bordáját, ez belső vérzést eredményezett. A szív körül nagy mennyiségű folyadék gyűlt össze, az pedig nem tudott megbirkózni a nyomással, és leállt. Ha mentőhelikopter sietett volna Sissi segítségére, valószínűleg az is elkésett volna, a szívtamponád általában halálhoz vezet, ha nem nyitják fel a mellkast.

A temetésén újabb merényletet akartak elkövetni. Sissi temetésére 1898. szeptember 17-én került sor Bécsben, és egy kódolt táviratból később kiderült, hogy két anarchista odautazott, hogy merényletet kíséreljenek meg Nápoly hercege ellen. Szerencsére a hatóságok pontos személyleírással rendelkeztek róluk, így időben le tudták őket tartóztatni.

Miközben a monarchiában mindenki gyászolt, Lucheni egyáltalán nem bánta tettét. „Ez csak a kezdet!” – mondta, de végül ő húzta a rövidebbet: nem lett belőle mártír, Sissi legendája viszont máig kitart.

A Titanic: Történetek a mélyből a Titanic roncsában talált személyes tárgyakra támaszkodva meséli el a gőzhajón utazók életének egyes mozzanatait. A roncsból mentett leletek egyedülálló gyűjteménye vadonatúj történeteket mesél szerelemről, csalódásról, hősiességről és a sors igazságtalanságáról. Utóbbiról a történészek mellett a hozzátartozók mesélnek.

A Pompei: a végítélet napja szintén emberi sorsokról mesél. A Vezúv közel kétezer évvel ezelőtti kitörésével egyszerre vetett véget a városlakók életének és őrizte meg utolsó pillanatukat az örökkévalóságnak. A vulkán által egyszerre elpusztított és konzervált város maradványai többezer évvel később is hiteles mementói az akkor és ott élt rómaiak mindennapjainak.

Az Élet Auschwitzban hétköznapi, ártatlan embereket szólaltat meg, akik túlélték az emberiség talán legkegyetlenebb háborúját. Dario Gabbai, a sonderkommando tagja, valamint a kárpátaljai származású Irene Fogel Weiss felidézik 1944. május 26-át, mikor egyetlen nap alatt 16 ezer magyar zsidót deportáltak. Az áldozatok megrázó vallomásain keresztül látjuk, hogyan növelte az SS az auschwitzi halálgyár „hatékonyságát” és a bűnösök hogyan dokumentálták szörnyű munkájukat.

A 20. században nem csak a szélsőséges jobboldali ideológia oltotta ki ártatlan emberek millióinak életét.  A kommunizmus igaz történetének középpontjában a Marx és Engels Kommunista kiáltványának ideális társadalma, az ahhoz vezető út, és a 20. századi nagy kommunista rendszerek ennek félreértelmezése áll. Az eredetileg osztály nélküli társadalmat, teljes egyenlőséget hirdető ideológia Sztálin Szovjetuniójától kezdve Mao Kínáján át egészen Chavez Venezuelájáig éhínséget és nyomort hozott. A megrázó eseményeket – a történészek és kutatók mellett – a túlélők tárják fel.

Mao Kínai Népköztársaságában a Nagy Ugrást – a kommunista gazdasági-társadalmi programot –  három évig tartó éhínség követte, melynek mértékét jól mutatja a párt archívumában is dokumentált kannibalizmus. Azonban alig több mint fél évszázaddal később Kína a világ meghatározó gazdasági szereplője, az ország gyorsabban iparosodik, mint bármely másik az emberiség történelmében. A Kína a magasból részeiben a néző megismerkedhet Kína százmillió embernek otthont adó egyik nagyvárosával, robosztus tengeri szélerőműparkjával, 60 Eiffel toronynyi acélt tartalmazó híd monstrumával. Hogyan hasznosítja a kontinensnyi ország természeti adottságait; a tengeri és trópusi partszakaszait? Miként védekezik a szélsőséges időjárás okozta veszélyek ellen?

A Kínával foglalkozó műsorral szemben az Izrael a magasból elsősorban az ország lélegzetelállító földrajzi kincseit és háromezer éves történelmét járja körbe: Jeruzsálemtől, a szent várostól az országot határoló hegyekig. Az ország területén található  a Föld felszínének legalacsonyabban fekvő sós tava, a Holt-tenger.

A könnyedebb műsorok kedvelőinek szintén kikapcsolódást nyújthat a Homokvárépítők – Versenyfutás a dagállyal, melyben a versenyző csapatoknak mindössze 6 óra áll rendelkezésükre, hogy mesterműveket készítsenek homokból, amelyeket azután a dagály  pillanatok alatt elmos.

A mai Görögország területén hét millió évvel ezelőtt szavannai éghajlat uralkodott, és olyan állatok éltek itt, mint a mai Afrikában. 1944-ben, a II. világháború idején a német geológus, Bruno von Freyberg újabb bunkerek ásása közben egy emberszabású majom állkapocs-csontjára bukkant. Ezek a maradványok évtizedeken át csak legendaszerűen éltek, míg meg nem találták egy magángyűjteményben. Gazdája anno a következő utasítás kíséretében vette át Freybergtől: „Ez a gyűjteményünk legértékesebb darabja, bánj vele nagyon óvatosan!”

Honnan tudjuk, hogy a görög koponya régebbi az afrikai leleteknél? A választ egy zsiráfcsont adja, amelyet az állkapoccsal együtt találtak meg. A csont belsejében a kutatók megszilárdult üledékre bukkantak, ebben pedig olyan mágneses részecskékre, amelyek a Föld akkori mágnesese mezőjének a lenyomatát kínálták. Eme „paleomágneses ujjlenyomatból” tehát meg tudták állapítani, hogy a Görögországban feltárt állkapocs-csont 7,175 millió éves – régebbi, mint bármilyen, előemberhez kapcsolódó lelet, amit Afrikában találtak!

A görög állkapocs még nem jelentett kizárólagos bizonyítékot arra, hogy az ember Európából jött, de szerencsére nincs egyedül. Az Alpok lábánál, Németország déli részén egy agyagárokból folyamatosan kerülnek elő különböző állatok leletei – köztük a legérdekesebb egy új majomfaja 37 kövülete. A maradványok között van egy hosszú sípcsont, ami arra utal, hogy a gazdája, Udo, aki egy német énekesről kapta a nevét, egyenes térdekkel rendelkezett, a boka szerkezete pedig azt mutatja, hogy a lábait nem mászáshoz, hanem futáshoz használta. Ezzel szemben a singcsontja hosszabb a sípcsontjánál, azaz a karjai is hosszabbak a lábainál, ez pedig a fákon közlekedő emberszabásúak sajátja. Úgy tűnik, Udo egy hibrid volt, ha úgy tetszik, a hiányzó láncszem, amely egyaránt lehetett az elődje a kétlábon járó embernek és utóda a fákon élő emberszabású majmoknak.

Udo csontvázának 3D-s rekonstrukciója azt mutatja, hogy hosszú karjai ellenére Udp egyenesen járt, egyenes lábbal és csípővel. Minden jel arra mutat, hogy ő az emberek és a csimpánzok közös őse. És ő európai. De ha az ember Európából származik, akkor hogy volt képes átkelni a könyörtelen Szaharán és benépesíteni Afrikát? A válasz egyszerű: többmillió éves kőzetek tanúsága szerint a Szahara sem volt mindig sivatag. 7 millió évvel ezelőtt por és homok borította, de később egy nedves éghajlatú időszak köszöntött itt be, amikor meghódította a növényzet. Ez az időszak pedig nagyjából egyidős a legrégebbi afrikai leletekkel. Ekkoriban az Európából származó korai ősök könnyen eljuthattak Afrikába a Közel-Keleten keresztül. A kutatás még jelenleg is tart, de eredménye felülírhatja eddig evolúciós tudásunkat.

A Travels with Agatha with Sir David Suchet (Utazások Agathával Sir David Suchet-vel) című ötrészes szériában a színész ismét Poirot-t alakítja a Kanadát, Hawaiit, Dél-Afrikát, Új-Zélandot és Ausztráliát is érintő túrán. Minden epizód egy másik országban játszódik majd – számolt be róla a Deadline.com hollywoodi hírportál.

A dokumentumfilm a Soho Stúdió, a Two Rivers Media, az Abacus Media Rights, valamint a Channel 4 és a BritBox közreműködésével valósul meg. A forgatás nyáron kezdődik, a produkció pedig az év végére készül el.

A Soho stúdió részéről Ian Lamarra, a Two Rivers Mediától Alan Clements a dokumentumfilm executive producere, a sorozat producere pedig Catherine Abbot.

Suchet csaknem 25 éven át alakította a brit ITV produkcióiban Poirot-t, a belga detektívet. A negyed század alatt neve szinte összeforrt a figurával.

Agatha Christie a világ lenépszerűbb írói közé tartozik, regényeit több mint kétmilliárd példányban adták el világszerte. Írásaiból továbbra is számos televíziós produkció készül.

Mint az Abacus ügyvezető igazgatója, Jonathan Ford elmondta: Suchet az egyes országokban felfedezi azokat a helyszíneket, ahol Christie megfordult, és bemutatja azokat az embereket, akikkel találkozott, s akik végül szereplőként meg is jelentek a műveiben vagy inspirálták őt – írja az MTI.

Fotó: Deadline.com