A mese, ami falon kelt életre

A diavetítő és a diafilm valószínűleg szinte minden mai felnőtt gyermekkorának a része volt. A kézzel rajzolt, részletgazdag kockák lassan vezettek végig a történeteken. A mesék, mint a Piroska és a farkas vagy a Ludas Matyi, pedig egészen új formát öltöttek a mesekönyvekhez képest. Ahogy lassan tekerték a diafilmet, újabb és újabb képkockák keltek életre.

Az interaktív ugrás

A digitális forradalom azonban a történetmesélés hagyományos modelljét is gyökeresen megváltoztatta. Az internet elterjedésével a statikus képek és a passzív befogadás helyett megjelent az interakció. A diafilmek egyszerű, lineáris narratívája elhalványult a webes flash-animációk, majd a YouTube-videók és végül a streaming platformok robbanásszerű fejlődése mellett. A képek már nem falra vetültek, hanem egy képernyőn jelentek meg, amely nemcsak megmutatta a világot, de lehetővé tette a beavatkozást is. Egy gombnyomásra gyorsíthatsz, lassíthatsz, vagy új nézőpontot választhatsz.

A virtuális valóság betörése

A VR és az AR technológia azonban az interaktivitás egészen új szintjét hozta el. A történetmesélés kilépett a kétdimenziós keretek közül, és szó szerint körülvesz téged. A VR-headset felvételekor nem egy történetet nézel meg, hanem belekerülsz, te magad döntheted el, hová nézel, merre haladsz. Ez nem csupán a nézőpont megválasztását jelenti, hanem a cselekményre gyakorolt hatást is.

A metaverzum mint narratíva

A történetmesélés következő lépcsője a metaverzum. Itt a történet nem egy lezárt, előregyártott narratíva, hanem egy élő, folyamatosan változó világ. A felhasználók maguk hoznak létre tartalmakat, befolyásolják a cselekményt és alakítják a történelem menetét. A diafilmek nosztalgikus, zárt világa szemben áll a metaverzum végtelen, nyitott és dinamikus univerzumával. A mese már nem a mesélő tulajdona, hanem a közösségé.

A történetmesélés evolúciója az analóg és a digitális világ közötti átjáró. A diafilmek egyszerű bája és a virtuális világ komplex lehetőségei is azt mutatják, hogy a mesélés igénye örök. Mindig is kerestük a módját annak, hogyan adhatunk formát a gondolatainknak és a meséinknek, legyen szó egy egyszerű vetítőről, vagy egy VR-szemüvegről.

Az MDV alapításának 70. évfordulója alkalmából nyílik pénteken a Klebelsberg Kultúrkúriában az Irodalom diafilmeken – 70 mű 70 képben című kiállítás, amelyen 30 alkotó diafilm-illusztrációi lesznek láthatók. Január 20-án a kiállításhoz kapcsolódóan rendezik a Diafilmek délutánját, amelyen meseelődás és vetítés várja a közönséget.

Lendvai Gabriella elmondta, hogy a rajzok eredeti változatait (mintegy 5400 darabot) az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi. A jubileum alkalmából vetítéssorozat indul január 14-én az Art+ Cinema moziban, ahol december 8-ig havonta öt régi és különleges filmet láthat a közönség.

A Nemzeti Filmintézettel együttműködésben az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon a 70 éves diafilm is fókuszba kerül. Lesz szakmai előadás a diafilm történetéről és vetítések ismert színészek közreműködésével. Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is készülnek diafilmes programokkal szeptember 26. és 29. között a Millenáris Parkban – tette hozzá az ügyvezető.

November elején jelenik a DIAkönyv- A magyar diafilmgyártás története című kötet. A kötet – amely felhasználja Bíró Ferenc diafilmgyűjtő A festett üveglemeztől a diavideóig című munkáját és magángyűjteményének anyagát – betekintést nyújt a diavetítés történetébe, a nagyipari gyártás kezdeteibe, számba veszi a korabeli kiadványok tematikáját és jellegzetes darabjait, képekkel illusztrálva és sok érdekességgel kiegészítve. Emellett szerdától elérhető lesz a Diafilm-emlékcsomag, amely olyan négy jellegzetes mesét tartalmaz, amelyek a diavetítés kezdeteihez kötődnek: a csomagban Kacor király (1954), Szűcs Dani álma (1955), A kis dobos (1957) és a Jancsi és Juliska mézeskalácsházikója (1961) című mesék szerepelnek, utóbbi Macskássy Gyula rajzaival.

Lendvai Gabriella szerint a vállalat fennmaradása miatt megmaradt és bemutatható korabeli kiadványok több mint fél évszázados távlatból nézve történelmi jelentőségűek: korrajzot adnak politikáról, gazdaságról és a korabeli gondolkodásról. A diavetítés az olvasás megszerettetésének egyik legjobb eszköze – emelte ki.

Az ügyvezető beszélt arról is, hogy a mesék, történetek szalagos diafilmre való átültetése elsősorban a kelet-európai régióban terjedt el, szinte minden országban volt diafilm- és diavetítőgyártás. A modern technikai eszközök megjelenésével azonban ezek sorra megszűntek, egyedül Magyarországon maradt meg, ahol az MDV 1994-es privatizálása után megindult a műfaj újjászületése. A rendszerváltás után alábbhagyott a diafilm iránti érdeklődés, az igazi áttörést Bartos Erika Bogyó és Babóca mesesorozatának első diafilmes adaptációja hozta meg 2004-ben, amit számos más kortárs mese követett.

Napjainkban évente 220 ezer diafilmet vásárolnak, évente 5-6 új diafilmmel bővül a kínálat, a 320 címből álló választék 20 százaléka ma már az utóbbi 15 évben készült. Például a Kufli mesék, Berg Judit, Lackfi János, Tamás Zsuzsa, Varró Dani és más szerzők művei elevenednek meg a diafilmeken – tette hozzá az ügyvezető az MTI beszámolója szerint.

Fotó: Diafilmgyártó Kft.