Az elmúlt három év megmutatta: a pánik helyett a kivárás működött. Magyarország 2022–23-ban nem kényszerült kapkodó beszerzésekre, így a régió több országánál olcsóbban jutott energiához. Ma azonban megfordul a helyzet: az orosz molekulák továbbra is dominálnak, a Török Áramlat útvonal háborús kitettsége nő, és miközben az alternatív infrastruktúra kiépült, a reputációs és gazdasági kockázatok összeadódnak. A kérdés már nem az, hogy lehet-e leválni, hanem az, hogy megéri-e tovább halogatni.

A szomszédból is tudunk elég gázt szerezni, miközben az orosz kockázat egyre nő

Az osztrák, román és horvát interkonnektorok, valamint az adriai LNG-kapacitás révén az ország orosz gáz nélkül is ellátható. Közben a belföldi fogyasztás tartósan alacsonyabb: a 2000-es évek 14 milliárd köbméteres csúcsáról körülbelül 10 milliárd köbméterre, a magas árkörnyezetben ennél is lejjebb csúszott. Ez mérsékli a sebezhetőséget, még ha az importfüggőség összességében meg is marad.

Az orosz vezetékes gáz jelenleg jellemzően olcsóbb a nyugati alternatíváknál, de az árkülönbség nem nagy; a szállítás viszont egyetlen, sérülékeny útvonalon történik. A kompresszorállomások és a tengeri szakaszok háborús és szankciós kockázatot hordoznak, a tranzitországok – Törökország, Bulgária, Szerbia – döntései pedig bármikor zavarokat okozhatnak. „Álmodni sem lehetne kockázatosabb viszonyokat, az ellátásbiztonság állatorvosi lova a mai magyar helyzet” – írja elemzésében Deák András.

Megéreznénk a váltást, de a halogatás ára fenyegetőbb

A földgáz és olaj együttes, teljes kiváltása a jelenlegi árakon nagyságrendileg évi 400 milliárd forintos többletet jelentene, ami a magyar GDP körülbelül fél százaléka. Ez érzékelhető, de kezelhető teher – különösen ahhoz képest, amekkora számlát fizetnénk egy kényszerű, válsághelyzetben végrehajtott, kapkodó átállásért.

A régiós kínálat bővül: 2027-től érkezhet a fekete-tengeri román Neptun mező gáza, a horvát LNG-terminál bővítése halad, és a balkáni infrastruktúra is egyre átjárhatóbb. Eközben erősödik az amerikai és európai politikai nyomás, a piac pedig alkalmazkodik – vagyis az orosz árelőny várhatóan tovább olvad. Stratégiai szempontból most érdemes lépni: fokozatosan csökkenteni a kitettséget, miközben a rendszer stabilitását megőrizzük.

„Lehet, itt az ideje engedni a kényszereknek, alkalmazkodni a viszonyokhoz, lassan ellépegetni és kialakítani egy kiegyensúlyozottabb portfóliót, ami ha valamivel drágább is a mindennapokban, növeli a hitelességet és csökkenti egy, ma már egészen valószerű negatív kimenetel következményeit” – zárja írását Deák András.

Forrás: Másfélfok.hu

A földgáz aranykorától a „sötét korszakig”

A földgáz az 1960-as évektől egészen 2010-ig töretlenül hódított Európában. A háztartásokban kényelmes és környezetkímélő alternatívát jelentett a szénnel szemben, az iparban és a villamosenergia-termelésben pedig gazdaságos megoldást kínált. A kétezres évek közepén mindenki további növekedést várt: az import bővítésére LNG-terminálok épültek, a klímavédelmet szolgáló karbonáraknak csak visszafogott emelkedése volt kilátásban, és még Magyarországon is átadtak egy új gázerőművet Gönyűn.

A fordulat azonban gyorsan bekövetkezett. 2014-re az uniós gázfogyasztás negyedével visszaesett, miközben a világ többi részén a kereslet dinamikusan nőtt. Sokan próbálták gazdasági, technológiai és klímapolitikai okokra visszavezetni ezt a csökkenést, azonban ezeknél a tényezőknél jelentősebb volt az a változás — egy valóságos trendforduló —, hogy az Európai Unióban csökkenésnek indult az egy főre jutó végső energiafelhasználás. Ennek alapvető oka pedig az lehet, hogy fejlett, jóléti társadalmakban, magas szintről ugyan, de egy idő után csökkenésnek indul az energiaigény.

Mindeközben a kínálattal nem volt gond — Amerikában berobbant a palagáztermelés, az oroszok pedig megbízhatóan szállítottak, így a gázárak, kiváltképp az évtized második felében, sokkal alacsonyabbak voltak, mint ahogy arra bárki előzetesen számított volna. Éppen azért volt ez az időszak a földgáz „sötét kora”, mert a kedvező kínálat mellett sem volt kereslet Európában erre az energiahordozóra.

Klímapolitika és új realitás

A 2020-as években azután klímapolitika vált a gázfogyasztás legfőbb fékezőjévé. Az EU „Fit for 55” vállalása, valamint az 50 euró/tonna fölé emelkedő karbonárak — vagyis a kibocsátás után fizetendő díjak — halálos ítéletet jelentettek a szénerőműveknek, de egyben előrevetítették a földgáz lassú kivezetését is.

A villamosenergia-termelésben a földgáz már szinte kizárólag tartalékforrásként maradhat jelen, hiszen vannak olyan, “sötét szélcsendnek” nevezett időszakok, amikor sem a nap- sem a szélenergia nem fedezi a fogyasztói igényeket. A földgázintenzív iparágak — mint a műtrágyagyártás, egyes vegyipari szegmensek, az üveggyártás vagy a kohászat — pedig a versenyképességi hátrányok miatt fokozatosan kiszorulnak Európából, hiszen Oroszországban és Belaruszban, az Egyesült Államokban az ipar az európai árak negyedéért-ötödéért veszi a földgázt és emissziós díjakat sem kell fizetnie. Egyedül a háztartási fogyasztás tartja magát, de itt is várható, hogy a klímapolitikai szigor fokozatosan érezteti majd a hatását.

Háború és végső fordulat

A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború és az azt követő orosz gázbojkott rövid időre sokkszerűen megrázta a kontinenst: az árak 10–15-szörösükre ugrottak, és Európa nagyobb része évtizedek után végleg elvágta magát a szovjet/orosz gázszállításoktól.

Ez a sokk és a rá adott reakciók nemcsak az energiaellátás biztonságát írták át, hanem megerősítették azt a trendet is, amely szerint a földgázra Európában már nem tekintenek úgy, mint jövőbeni energiahordozóra, legfeljebb átmeneti tartalékként tartják számon.

Forrás: Másfélfok.hu

A digitális technológia rohamléptékű innovációja az olyan klasszikus kikapcsolódási formákra is megkerülhetetlen hatással van, mint az olvasás – új kihívások elé állítva ezzel a könyvpiacot is. Az elmúlt pár évben az e-könyv igyekezett magának meghódítani az olvasók széles tömegét, újabban a hangoskönyv követel magának teret mint a könyvélmény újgenerációs formája.

A Digitális Fejlesztések Igazgatóságának feladata az lesz, hogy a jövő kihívásai mentén állítsa gyorsító pályára Magyarország piacvezető könyvkereskedőjét – írják.

Az igazgatóság tevékenységéért vezetőként októbertől Deák András felel, aki visszatér a Libri-Bookline kötelékébe, 2012 és 2016 között üzletfejlesztési igazgatóként dolgozott a vállalatnál. A szakember közel húsz éves tapasztalattal rendelkezik az e-kereskedelem és a fintech területén, pályája során dolgozott bank, online fizetési szolgáltató, ügynökség, piackutató, digitális irattárca szolgáltató kötelékében is.

A digitális terület mellett a könyvpiac másik fontos feladata, hogy választ találjon arra, hogyan tudja népszerűsíteni az olvasáskultúrát a marketing, a pr és a CSR hagyományosnak tekinthető, ám a kortárs kihívásokra szabott eszközeivel.

Ebben Ludvig Orsolya Stefanie segíti a vállalatot. A kommunikációs szakember, a Magyar PR Szövetség elnökségi tagja harminc éves tapasztalattal érkezik a Libri csoport marketing és kommunikációs igazgatói pozíciójába. Korábban többek között olyan jelentős nagyvállalatoknál dolgozott kommunikációs vezetőként, mint a Siemens, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary és a Heineken.

Fotó: Libri