Logó, arculat, brand, márka – ezeknek a kifejezéseknek a jelentése igen közel áll egymáshoz. Mindenekelőtt tehát azt tisztázzuk, mi az a védjegy.

Hogyan lehet védjegyet szerezni? Miben különbözik a hazai védjegy, az EU védjegy, a nemzetközi védjegy? Mit kockáztatunk, ha nem szerzünk védjegyoltalmat?

Mit lehet és mit nem lehet védjegyeztetni? Mik azok az áruosztályok? Nemzeti és európai védjegy van – de miért nincs világvédjegy?

Milyen eljárást kell lefolytatni, ha védjegyoltalmat akarunk szerezni, melyek ennek a konkrét lépései? Mire figyeljünk különösen, mit lehet elrontani? Mi az a védjegybitorlás, hogyan léphetünk fel ellene?

Mit hoz a jövő a védjegyoltalom területén? Vannak változások a jogi területen vagy a gyakorlati alkalmazásban?

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adások podcast formában meghallgathatóak a Márkamonitoron.

Az átlagembernek a startup valami olyasmit jelent, hogy két-három fiatal egy garázsban elkezd összerakni valami furcsa gépet vagy szoftvert, amit aztán eladnak egymilliárd dollárért. Ti hogyan definiálnátok egy startupot a saját munkátok szempontjából?

Dr. Molnár István Van egy innovációs törvényünk, amelynek a definíciója meghatározza a hasznosító vállalkozás fogalmát, ami a normatív szabályozás szempontjából megfelel a startupnak. Az előző innovációs törvényhez képest a mostani definíció sokat bővült, sokféle jogi, technikai szempontból irányadó, ugyanakkor egy szűk kategória. A költségvetési kutatóhelyeken létrejövő szervezet vagy gazdasági társaság, amely szellemi alkotás hasznosítására specializálódik. A startup definíciójánál a kiindulópont az, hogy egy ötletből hozunk létre egy addig nem létező innovatív terméket vagy szolgáltatást. Előfordul, hogy az ötlet egy már régóta létező cégnél születik meg, de az új termékkel kapcsolatos piaci kockázatot nem kívánják vállalni, ezért „kiszervezik” a projektet egy új, induló vállalkozásba. Máskor vállalkozó szellemű emberek a semmiből hoznak létre egy vállalkozást, aminek a célja az ötletből, K+F-eredményből piaci termék fejlesztése. Végül előfordul, hogy egy egyetemen születik meg egy olyan műszaki megoldás, amelyből az egyetemen belül nem lehetne termék, hiszen a termékfejlesztés nem egyetemi profil, így létrehoznak egy startupot. Ez utóbbi jelenik meg az innovációs törvény definíciójában.

Pethő Levente Sok startupdefiníció van, melyek közös halmaza, hogy legyen viszonylag korai stádiumú a cég, legyen egy meghatározó innovatív eleme, és legyen skálázható, azaz legyen képes a gyors növekedésre. Amikor mi kapcsolatba kerülünk ilyen cégekkel, sokszor előtérbe kerül a stratégiaalkotás: mi a szellemi tulajdon szerepe a cégben, hogyan tudják ezt növekedésre használni? Fontos még a belső folyamatok kialakítása az IP- (intellectual property, szellemi tulajdon – a szerk.) kezelés terén, illetve a szerződéses keretrendszer kialakítása, ami a startup számára elsősorban azt jelenti, hogyan rendelkeznek a szellemi tulajdoni kérdésekről a megbízóikkal, az alvállalkozóikkal vagy a munkavállalóikkal kötött szerződésekben. Ez alapvetően határozhatja meg, hogy milyen IP kerül a cég tulajdonába, és mit veszít el.

Felmerülhetnek oltalmazási kérdések, gyakoriak a branddel kapcsolatos tennivalók, a befektetéssel kapcsolatos feladatok és az utolsó fázisban az esetleges exithez kötődő teendők. Erre az ügyfélcsoportra jellemző, hogy nagyon agilisak, érdekes kérdéseket tesznek fel nekünk, és inkább fókuszált válaszokat akarnak, mint mindenre kiterjedő elemzéseket. Az a szempont, hogy a rendelkezésükre álló IP-t vagy akár az iparjogvédelmi rendszereket hogyan tudják a saját üzleti céljaikra kiaknázni, ezeknél a cégeknél sokkal erősebb, mint egy átlagos kkv, sőt némely nagyvállalat esetében. Mi pont ezekre a kérdésekre specializálódtunk, ezért jól szót értünk ezzel az ügyfélkörrel.

Újságíróként úgy látom, az elmúlt évek leglátványosabb sikerei az informatika és a pénzügyek, a fintech területén születtek. Ti is ezt tapasztaljátok? Milyen területeken újítanak, építkeznek az ügyfeleitek?

MI Én mindenképpen kiemelném a biológia és az élettudomány területét is, ahol szintén gyakran születnek új ötletek, újfajta megoldások.

PL Az IT és a fintech valóban mind hazai, mind világszinten az élen van. A biotech, a pharma és más élettudományok területén sokkal nagyobb összegeket kell befektetni, és sokkal lassúbb a megtérülés. Aki itthon ezen a területen aktív, az jó eséllyel megjelenik nálunk, hiszen iparjogvédelemre, szabadalmaztatásra lesz szüksége. De vannak mérnöki technológiával foglalkozó startupügyfeleink is.

Az út elején van egy ötlet, a végén pedig egy működő, profitot termelő cég. Ennek a folyamatnak melyik fázisában jön el az a pillanat, amikor az ötletgazdának, tulajdonosnak érdemes hozzátok fordulnia?

PL Nyilvánvalóan ezeknek a feladatoknak van egy költség- és idővonzatuk, amit fedezni kell, másfelől meg van egy tipikus időbeli felmerülésük, amit nem érdemes vég nélkül halogatni. Ez a két szempont általában összetalálkozik az első körös VC-befektetés előkészítésekor vagy az azt követő időszakban (ritkább esetben akár seedbefektetés után közvetlenül). Ilyenkor már jelentkeznek fontos feladatok, van is akarat ezeknek a rendbe tételére, és jellemzően még jó időben vagyunk vele.

Van azonban két kérdés, amivel az alapítóknak már a nulladik pillanattól kezdve foglalkozniuk kell, ráadásul jellemzően eleinte önerőből.

Az egyik a freedom to operate helyzet, vagyis az, hogy a startup tervezett piaci tevékenysége, a kigondolt termékei és szolgáltatásai nem fogják-e mások szabadalmait vagy más jogait sérteni. Laikusként ezt sajnos egyáltalán nem egyszerű megítélni, így legalább a szabadalmi körképet érdemes alapszinten megnézni az ingyenes, hivatalos adatbázisokban.

A másik a kialakítandó brand védhetősége, illetve az előzőhöz hasonló logikájú használhatósága. Ha ugyanis vannak korábbi, ütköző védjegyek az adott területen, akkor ez gátolhatja a kigondolt név vagy arculat védjegyezését, sőt a használatát is. Ezt mindenkinek fel kéne mérnie, mielőtt milliókat költ egy arculat kialakítására és bevezetésére.

Ha az előzetes keresésünk alapján ütközés sejthető, illetve később egy befektetés küszöbén már mindenképp érdemes szakemberrel elvégeztetni ezeket a vizsgálatokat, mert egy bitorlási per vagy a cég szellemi tulajdona megsemmisítésére indított eljárás egy üzletileg sikeres startup végét is jelentheti.

MI Korábban azt lehetett mondani, hogy az innovációs kör elején keressenek meg minket, amikor már több mint ötlet az, ami a kezükben van, és műszaki információt tudnak a rendelkezésünkre bocsátani. Ez nagyon sokat változott az elmúlt időszakban, az ügyféléletciklus sokkal hosszabb lett. Az ügyféligény ma már nem csupán a szellemi tulajdon megvédésére irányul, hanem annak menedzselésére is szükség van, például a szellemitulajdon-politikák elkészítésére, szervezeti átalakításokra, kompetenciafejlesztésre. Ezek képzések, tanácsadások formájában valósulhatnak meg. Szükség van a szellemi vagyon értékelésére és a cégvagyonba való inkorporálására. És nem utolsósorban a startupok életét állandó, dinamikus tőkeszerkezeti változás jellemzi, összefüggésben a technológiatranszferrel. Egy seedbefektetés lefedi a szervezet korai igényét. Ha a vállalkozás eléri a megfelelő fejlettséget, eljön a kockázati tőke befektetésének pillanata, majd a második körös befektetésé, és így tovább. Minden kör egy újabb tőkeszerkezeti változást jelent, hiszen a befektető üzletrészt akar a cégből. A mi közreműködésünk jellege azon múlik, milyen fázisban van a hozzánk forduló cég.

Van egy olyan tipikus forgatókönyv, amely megmutatja, hogy milyen lépésekben segítitek a hozzátok forduló startupokat?

MI A cégek általában a projektjeiket mutatják be, és elmondják, hogy hova szeretnének eljutni. Nekünk ezzel kapcsolatban vannak kérdéseink, igyekszünk feltérképezni az adott vállalat szellemi vagyonát, azonosítani a szellemialkotás-elemeket, megnézni, hogy az a portfólió, amivel rendelkeznek, valóban az-e, és hogy a szellemi tulajdoni kör illeszkedik-e az üzleti modelljükhöz, vagy éppen céltévesztésben vannak. Az első periódus mindenképpen az ismerkedés, amelynek során feltérképezzük, hol vannak az IP-menedzselés gyenge pontjai. Nem ködös megvalósíthatósági tanulmányokat készítünk, hanem rögtön konkrét feladatterveket, intézkedéseket javaslunk annak érdekében, hogy a cég a jövőben olcsóbban, hatékonyabban, profitábilisabban növekedjék. De a projektek többségéről elmondható, hogy a startup tulajdonosa rajta tartja a szemét a piacon.

PL Nagyon sokszor egy konkrét kérdéssel fordulnak hozzánk, de már az első találkozás során kiderül, mennyi mindent nem gondoltak még végig, így szükség lesz átvilágításra. Van egy erre kitalált szolgáltatáscsomagunk, ezt IP-screeningnek nevezzük. Ennek során kisebb költséggel, fókuszáltan világítjuk át a három legfontosabb területet: a szellemi tulajdonnal összefüggő kockázatokat, az oltalmazással, a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos helyzetet, valamint az üzleti és operatív kérdéseket, összefüggésben a későbbi befektetéshez kapcsolódó feladatokkal. Utóbbinál felmerül a technológia- vagy IP-transzfer megtervezése, majd megvalósítása. Szükség lehet a szellemi tulajdon értékelésére is. Aztán ahogy a projekt halad a maga útján, úgy kerülnek elő a további megoldandó feladatok. A lényeg, hogy a startup már az út kezdetén átfogó képet kap a lehetőségeiről és kockázatairól.

Kolumbusz élete végéig biztos volt abban, hogy eljutott Indiába. A startupok tulajdonosai mindig tudják, valójában mi van a kezükben?

PL Ez jogi, tulajdonjogi szempontból releváns kérdés. Sokszor nincsenek tisztában a startupperek azzal, hogy konkrétan milyen jogok vannak a kezükben, és hogy azok mire használhatóak, mire nem. Őket inkább más kérdések foglalkoztatják. Ez fokozottan igaz a befektetőkre, akik igen gyakran nem tudják, milyen jogok vannak a befektetésre kiszemelt társaságban valójában.

Az ötlet kidolgozása, a fejlesztés, a cégépítés folyamatában is rengeteg a lehetséges buktató, de a legnagyobb kihívás akkor következik, amikor felmerül egy lehetséges befektető. Ebben a fázisban hogyan tudjátok segíteni az induló vállalkozásokat? Ott csillog a startupper szemében a dollárjel, mit Dagobert bácsiéban?

MI Én a startuppert nem ilyennek látom. Nem akarok túl erősen fogalmazni, de tapasztalatom és meggyőződésem, hogy a startup a „gazdag gyerekek sportja”. Talán a startupperek édesapja még Dagobert bácsinak látszott. Menő, topkategóriás professzorokról beszélünk, meg olyan mérnökökről, akik a gyártástudomány területén eredményeket értek el, a gyerekeik meg ebben a miliőben nőttek fel. Szabadon gondolkodó, ötleteikben nem korlátozott, anyagilag támogatott huszonéves, harmincas fiatalokról van szó, akiknek nem kellett sokat aggódniuk az életben. Nem ingerült várakozással telik az idő, hogy mikor jön végre egy befektető. Ezek a fiatalok minden pillanatát élvezik annak a nagy cash flow-t magában foglaló költekezésnek, ami az elején történik, és inkább intellektuális karrierként fogják fel azt, hogy egy megoldás az ő startupjuk nevéhez fűződik. Ismertem egy olyan fiatal startuppert, aki nagyon szeretett motorozni. Aztán találkoztam vele tíz év múlva, amikor a cége már a globális piacra termelt, és kiderült, hogy még mindig ugyanazzal a motorral jár. Ezeket az embereket a pénzhez nem az a mintázat köti, amit Dagobert bácsi alapján feltételeznénk. A startup és az innovatív fejlődési modell nem erről szól.

Egyszerűsítsük le. Van egy ötleted és egy jövőbeni terméked, amit még nem tudsz értékesíteni, mert a műszaki, jogi, engedélyezési, üzletfejlesztési feltételei hiányoznak. Van viszont benne ígéret, amire felépült egy finanszírozási iparág, amelynek pénze van, csak fantáziája nincs. De azért esze van. Mindig csak annyit ad, amennyi az adott fázisban szükséges. Mondjuk az elején konferenciákra járunk, alapkísérleteket végzünk. A következő fázisban a prototípushoz, a méret növeléséhez, az üzletfejlesztéshez kell pénz. Utána pedig a további növekedéshez, az újabb piacokra lépéshez kell a további befektetés. Minden egyes lépéshez egy-két nagyságrenddel nagyobb újabb befektetésre lesz szükség. Nem arról van azonban szó, hogy itt valaki égeti a pénzt. A befektető tudja, mire adja, és a startupper is tisztában van azzal, mire költheti. Egy startup szemléletű szakember felméri, hogy az adott fázishoz mire van szükség, de azon belül minden centnek megvan a helye. Amikor a cég eljut arra a pontra, hogy onnan már egy tradicionális szemléletű menedzser tudja továbbvinni, akkor a startupper kiszáll, de nem megy nyugdíjba, hanem egy újabb projekten kezdi el törni a fejét. Ez az innovatív szemlélet, szellemiség, hozzáállás nem az utcán ragad a startupperekre, hanem pici gyerekkoruktól kezdve ott volt számukra a család közös gondolkodása, a szülők példája. Legtöbbjük mögött többgenerációnyi innovátor található.

Van azonban ellenpélda is, találkoztam olyannal, akin látszott, hogy azért hozza az ötletet, azért küzd, mert kell a pénz, mert mindig ott van a szorongás a megélhetés miatt, ami a vállalkozásra is folyamatosan rányomja a bélyegét. Ez utóbbi bukásra ítélt modell, van, akinek már az elején megmondom, hogy ne költse rá a pénzét.

PL Nekem is az a tapasztalatom, hogy a sikeres startupvállalkozókat elsődlegesen nem a pénz motiválja, hanem az intellektuális kihívás. Ezek az emberek kudarctűrők, és jól kezelik a kockázatokat. Aki nagyon keresi a befektetőt, az jellemzően rosszabb feltételekkel jut befektetéshez, ha kap egyáltalán. A jó projektek után meg a befektetők futnak. Az igazán jó startupok először a piac felé nyitnak, a befektetők csak utána következnek.

Ha már befektetés közelébe kerül egy csapat, az előéletükből, működésükből fakadó szellemi tulajdonjogi kockázatok felmérésében és kezelésében tudunk segíteni, valamint fel tudjuk készíteni őket olyan kérdésekre, amelyeket egy jó befektető fel fog tenni a szellemi tulajdonnal kapcsolatban. Ezekre azonnal kész válaszokat kell adni, vagy legalábbis mutatni kell, hogy tudatában vannak az ezzel kapcsolatos kérdéseknek. Az sem mindegy, milyen működésmóddal számol a cég. Ha például franchise- vagy licencrendszerben akar működni a jövőben, az további kérdéseket vet fel a szellemi tulajdonnal kapcsolatban, amelyeket előzetesen rendezni kell. Nem mindegy, hogy a kezükben lévő jog mennyire erős, mire használható, mire nem, úgyhogy segítünk az üzleti modell végiggondolásában és a kockázatok kezelésében is.

Amikor már konkrét befektetési tárgyalás folyik, mi dolgozunk azon, hogy az IP milyen úton, milyen formában kerül be a cégbe, ennek az adózási és jogi következményeivel együtt, ami kihat a befektetés strukturálására is. Ennek tervezéséhez és megvalósításához szintén fontos a szakértő segítség.

A befektetőknél jellemzően nincs szellemi tulajdonra specializált szakember, így a startupnak és a befektetőnek egyaránt fontos az IP-val kapcsolatos kérdések előzetes, megnyugtató rendezése.

Az idei pandémiás-válságos év mennyiben módosította a szokásos üzletmenetet? A nehézségek stimulálták a feltalálókat, vagy inkább elvették a vállalkozókedvüket?

MI Engem nagyon meglepett, hogy mekkora izgalmat váltott ki az innovátorokban a pandémia. Amikor a globális piaci siker lehetősége ennyire markánsan megjelenik a sajtóban, az megmozgatja az emberek fantáziáját. De ennél többről van szó, kialakult a tenni akarás a társadalomban, és a koronavírus diagnosztizálására, a vírus okozta betegség gyógyítására, a betegek lélegeztetésére számos akadémiai vagy magánszemélytől származó megoldási javaslat érkezett a Danubiához. A másik tapasztalatom, hogy sok Covid-tárgyú megbeszélésen vettem részt mostanában, ahol az ötletgazdák igyekeztek megjelenni a sajtóban és/vagy a kormányzat környékén. Ez nem igazán felel meg az élettudományi innovációk működési modelljének, és azt gondolom, hogy a Coviddal kapcsolatos kezdeményezések nagy része érdemi megoldás nélkül fog befejeződni. Az igazán átgondolt projektek esetében szervezettebb a munka és kisebb az idegesség.

Másrészt sajnos azt is látjuk, hogy a többi innovátor, aki nem Covid-specifikus kompetenciákkal rendelkezik, a gazdasági összehúzódástól való félelmében a projektek késleltetésével vagy eredménytelen lezárásával reagált. Attól tartok, hogy a Coviddal összefüggő gazdasági pánik túlkompenzálja azt a pozitív hatást, amit a Coviddal kapcsolatos ötletek tömege jelent. A jelenlegi trend inkább ijesztő, mint biztató.

PL Valóban, az élettudományok területén felpezsdülés van, de például az autóiparban gyakorlatilag az összes fejlesztés leállt. A kettő között meg van sok egyéb iparág. Szerintem tavasszal nagyobb volt a fékezés, mint most, a második hullámban. A Covid mellett fontos tényező a K+F- és innovációs támogatások jelenléte, a pályázati aktivitás. Nem fogytak el a munkák, de talán a mostani fejlesztések fókuszáltabbak. Kevesebb az álom, több az olyan innováció, amelynek valódi üzleti fókusza van. Végbement egyfajta szelekció a fejlesztések között.

Fókuszáljunk mi is az eredményes projektekre. Tudtok mondani néhány olyan startupot, amelyeknek sikerében az elmúlt időszakban aktívan közreműködtetek?

PL Néhány egészségügyi témát mondanék. A Hand-in-Scan kézfertőtlenítést ellenőrző technológia, amely automatizáltan elvégzi az egészségügyi dolgozók és a látogatók kézhigiéniai ellenőrzését. Bedugod a kezed egy szkennerbe, az pedig megmondja, hogy hány százalékosan sikerült kézmosással fertőtleníteni. Ahol elkezdik használni, ott drasztikus eredményeket lehet vele elérni. Óriási jelentősége van a kórházi fertőzések megelőzésében. A Danubia különböző részlegei segítették a Hand-in-Scant az oltalmazási ügyekben, támogattuk a finanszírozását költségvetési forrásokból, pályázatokon keresztül, és szellemitulajdon-értékelést is készítettünk. Egyébként magát a terméket Semmelweis-szkennernek nevezik, elég kézenfekvő a párhuzam a kézmosás kapcsán.

Egy másik nagyon izgalmas megbízásunk volt a Turbine. Ők gyógyszermolekulák előzetes tesztelésével foglalkoznak. Van egy mesterséges intelligencián alapuló szoftveres rendszerük, amellyel gyorsan és széles körben tudják modellezni, hogy egy új gyógyszermolekula milyen hatásokat válthat ki. Ezeket a teszteket a hagyományos modellben in vitro módon, sejttenyészeteken végzik, aminek az átfutási ideje hosszú, a költsége pedig magas. A Turbine rendszere döbbenetes módon felgyorsítja a gyógyszerfejlesztés ütemét. Amikor egy gyógyszermolekulát szabadalmaztatnak, gyakran második, harmadik, többedik indikációs szabadalmat is szereznek rá, mert évek múltán kiderül, hogy más betegségek gyógyítására is alkalmas. Ebből látható, hogy a hagyományos gyógyszerfejlesztésben nincs lehetőség minden lényeges hatás tesztelésére in vitro módszerekkel. Az in silico módszerekkel, mint amilyen a Turbine-é is, nagyságrendekkel szélesíthető a vizsgálati kör. Ők egyébként már együttműködtek big pharma cégekkel, amikor elkezdtünk dolgozni velük, a gyógyszeriparban pedig az iparjogvédelemnek igen nagy jelentősége van. Itt az volt a cél, hogy megtaláljuk, hogyan lehetne a szellemi tulajdonukra jobban épülő üzleti modellt kialakítani. Készítettünk egy piaci benchmarkot és elemzést arról, hogy egy hozzájuk hasonló cég hogyan hasznosíthatja, gyarapíthatja szellemi tulajdonát, magasabb megtérüléssel. Ez aztán hozzájárult a társaság üzleti fókuszának módosításához.

A következő példám a Continest, ami valamennyire szintén kapcsolódik a Covid-problémához. Ismerjük a nagy, tízlábas meg húszlábas acélkonténereket, amelyeket a szállítmányozók felpakolnak az óceánjárókra, vonatokra, kamionokra. A Continest szabadalma az összehajtogatható konténer. Gyakori ugyanis, hogy a konténerek üresen utaznak, ami rendkívül gazdaságtalan. A Continest konténere viszont az eredeti méret egyhatodára hajtogatható össze, így sokkal kevesebb helyet foglal. De ők nem is a szállítmányozásra fókuszálnak, hanem a rendezvénypiacra. Adott célra gyártanak összecsukható konténereket, a termék például lehet egy jegyárusító hely egy fesztiválra, vagy egy mobil ellátóhely, mobil kórház az egészségügyben. Náluk teljes átvilágítást végeztünk, és több ponton kezdtünk együtt dolgozni: többkörös befektetés előkészítése, IP-kockázatok felmérése. Mindig izgalmas kérdés, hogy a szellemi tulajdon hogyan kerül be a következő befektetési körbe, a következő cégbe, milyen struktúrában, milyen árazással. Ez egy nagyon komplex projekt, aminek egyes szálai most is futnak, mivel olyan technológiáról beszélünk, amelynek sok hasznosítási területe van, ezért sok benne a lehetőség.

Vannak startup ügyfeleink más területekről, így a szoftveriparból is, de a megbízásokról az ügyek érzékenysége miatt általában nem lehet sokat elárulni. Az IT területén egyébként szabadalmakról nem nagyon lehet beszélni, de ettől még sok üzletileg kritikus IP-kérdés érkezik erről a területről, most is benne vagyunk egy felvásárlás vételár-allokációjában, ahol a szellemi tulajdon értékének megállapításában van szerepünk.

A cégek szellemitulajdon-feladatai és a mi tevékenységünk messze nem merül ki abban, hogy szabadalmakat szerzünk. Annak van óriási jelentősége, hogy az IP-t hogyan kezeljük, hogyan rendelkezünk róla szerződésekben, és ez már rengeteg olyan céget is érint, ahol nincs szabadalmaztatni való.

Végül, de nem utolsósorban itt van a márka kérdése. Ha a cég sikeres lesz a piacon, és megismerik a nevét, egyáltalán nem mindegy, hogy ahhoz a névhez rendelhető-e védjegyoltalom. A védjegy ugyanis erősebb jogokat biztosít a cégnévnél, a használt termékneveknél, erősebb a domainnévnél. Ha van védjegyünk, akkor ezeken a területeken érvényesíthetjük az akaratunkat. Ha nincs, akkor akár az évek óta használt megnevezéseinket is elveszíthetjük. Melyik cég az, amelyiket ez a kérdés egyáltalán nem érinti?

Ez az interjú eredetileg a Márkamonitor 2020/4. számában jelent meg.

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntarthatóság témakörében, kövessen minket a Facebookon.  

MM: Minek köszönhető, hogy a szellemi tulajdonnal foglalkozó magyarországi vállalkozások közül a Danubia nőtt a legnagyobbra?

Dr. Pethő Árpád (PÁ): A Danubia Szabadalmi és Védjegyirodát 1949-ben alapították állami vállalatként, elsősorban azzal a céllal, hogy az akkori állami vezetés fenntarthassa az innovatív, versenyképes termékeket előállító magyar cégek külföldi piacra jutási lehetőségeit. Az azóta eltelt hetven év természetesen rengeteg változást hozott, az eredetileg csak szabadalmi és védjegyügyekre szakosodott vállalat mára kiegészült egy, a szellemi tulajdon menedzselésével foglalkozó leányvállalattal és a céggel szorosan együttműködő ügyvédi irodákkal.

A cégcsoport zászlóshajója máig a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., ebben folytatódik a hetvenéves hagyomány. Az anyavállalat alapvetően ma is jogszerzéssel és jogérvényesítéssel foglalkozik, ám az idők folyamán, ügyfeleink speciális igényeinek kielégítése során sokat fejlődött a mi gondolkodásunk is. Ma már nagyon fontosnak tartjuk, hogy a piaci sikerhez nem elegendő egy kidolgozott találmányi gondolat, egy megalkotott prototípus, ami egy szabadalom megszerzéséhez adott esetben elég lehet. Természetesen az innovációs folyamat mindig az innovatív ötletnél kezdődik, de az önmagában nem elég. A piaci sikerhez kell pénz, piacismeret, üzleti stratégia is, ezért kezdtük el a magyar kis- és középvállalkozásokat komplex módon támogatni: gondoljuk végig együtt, milyen potenciál van az ötletedben, hogyan lehet ebből termék, miként juthatsz vele a piacra.

A közös gondolkodás, a komplex szolgáltatás igénye hozta létre a Danubia IP Kft.-t, amelynek munkatársai segítik ügyfeleinket abban, hogy az első perctől piacképes termékben gondolkodva fogalmazzák meg ötleteiket, amikre ily módon hatékonyan lehet a piaci helyzetet valóban erősítő szellemi tulajdonjogokat alapítani. Olyan komplex szolgáltatási csomagot kínálunk, amely az ötlettől a piaci bevezetésig végigkíséri az ügyfelet, egészen addig, hogy pályázati pénzekhez, befektetésekhez jusson. Ha a technológia kellően innovatív, szerzünk rá iparjogvédelmi oltalmat, szabadalmat is.

A védjegy, a legelterjedtebben alkalmazott szellemi tulajdonforma viszont nemcsak innovatív, hanem bármilyen termék megjelölésére szolgálhat. Láthatjuk, hogy egy-egy védjegy sokszor sokkal értékesebbé válhat, mint maga a technológia, amit eredetileg fémjelez. Az Apple védjegy például ma már sokkal többet ér, mint az első számítógépek mögött álló technológia, amely a védjegyet ismertté tette.

MM: Milyen szerepet játszanak a folyamatban a szabadalmi ügyvivők?

PÁ: A szabadalmi ügyvivők önállóan képviselhetik ügyfeleiket, bármilyen szellemitulajdon-védelmi ügyben eljárhatnak jogi fórumokon, hatóságok, bíróságok előtt. Ám megtanultuk, hogy a jogi tudásuk, tapasztalatuk nem mindig elég, ezért hogy bonyolultabb ügyekben ne legyünk magunkra utalva, már a kezdetektől együttműködünk különböző ügyvédi irodákkal. Idővel beláttuk, az a legjobb, és ügyfeleink számára is a legelfogadhatóbb, ha a Danubia márkanév megjelenik a jogi szolgáltatásainkban is, ezért hosszú távú együttműködési szerződéseket kötöttünk néhány, velünk már addig is szorosan együttműködő ügyvédi irodával.

MM: A Danubia Legal tehát nem önálló cég, hanem egy ernyőmárka, amely alá behúztátok a jogi tevékenységet?

PÁ: Igen, a Danubia Legal egy védjegy, amit ilyen célból jegyeztettünk be. Az ügyvédi törvény alapján ilyen céget nem hozhattunk volna létre, hiszen a tulajdonos ügyvéd nevének meg kell jelennie az iroda nevében. A Danubia Legal márkanév több velünk dolgozó ügyvédi iroda munkáját fémjelzi.

MM: A Danubia IP viszont külön cégként működik.

Dr. Molnár István (MI): A szellemitulajdon-menedzsment fókuszában hosszú évtizedekig az innovatív megoldások védelme, a jogfenntartás és a jogvitás ügyek peres ügyintézése állt. Az elmúlt egy-két évtized piaci változásai azonban eltolódást eredményeztek a szellemitulajdon-menedzsmentben is a szellemi tulajdon beazonosítása, értékelése és a technológiatranszfer irányába. Ez megalapozta, hogy az innovációmenedzsment területén a korábbi projektmenedzsment helyett új piaci szolgáltatásokat nyújtsunk. A Danubia IP fókuszába így a három előbb említett fő funkció került.

Az új piaci lehetőség felismerésének hátterében egy makrogazdasági jelenség áll. Harminc évvel a rendszerváltás után kialakult a plurális nemzetgazdaság. Megjelent és megerősödött a kisvállalati oldal, ám a kkv-k nagy része máig nem rendelkezik kellő közgazdasági ismerettel, sokan nem tudják, hogy az innovációból hogyan lesz sikeres piaci termék. Egy szabadalom önmagában kevés. Nagyvállalati oldalon pedig az volt a probléma, hogy az innovációmenedzsment korábbi módszerei a globális gazdaságban egyszerűen nem működtek, meg kellett változtatni az innovációval kapcsolatos gondolkodásmódot.

A vállalatoknak mindenekelőtt szervezeti oldalon kell változtatniuk: meg kell teremteni az innovatív szervezet kereteit, definiálni kell a cég szellemitulajdon-politikáját. Ehhez pontosan kell látni, hogy az adott jogszabályi keretek között, az adott vállalatra jellemző piaci közegben milyen intézkedések végrehajtására van szükség. Más a termékfejlesztés egy gyógyszergyárnál, mint mondjuk egy olajipari társaságnál. Minden cégnél más az értéklánc az innovációmenedzsment szempontjából. Nem lehet sablonokban gondolkodni, vállalatspecifikus módon kell meghatározni a szabályokat, ennek hiányában nagyon sok veszteség érheti a céget. Ez a kisebb vállalkozásokra is igaz, egyre több kkv ismeri fel a szellemitulajdon-szabályzat fontosságát. A számviteli politika minden cégnél kötelező, a szellemitulajdon-politika ugyanakkor nem, ám ahol innovációs támogatás van, ott minden vállalkozásnak érdemes – a saját érdekében – megvalósítani ezt a szervezetfejlesztést.

MM: Tisztában vannak a cégek azzal, hogy milyen értékek vannak a kezükben?

MI: Nem feltétlenül. A kiindulópont az, hogy a szellemi tulajdon létezik, vannak szabadalmak, védjegyek. A következő, gyakran már külső tanácsadást igénylő feladat ezeknek a szellemi javaknak a beépítése a vállalat értékteremtő folyamatába. A másik fontos hívószavunk a szellemi vagyon értékelése, azaz pénzbeli érték hozzárendelése. A cég értéke a szellemi tulajdon nélkül egyebek mellett az ingatlan, a gépek, a késztermék, a nyersanyag és a pénzeszközök értékéből áll. Ehhez jön a technológiai információ, a márka, a védjegy, a kapcsolatrendszer, amelyek pénzbeli értéke nincs közvetlenül kifejezve, ezek pénzügyi értékelését el kell végezni.

Ami pedig harmadik fókuszunkat, a technológiatranszfert illeti: korábban sok innovatív generáció lehetett sikeres úgy, hogy házon belül létrehozta az újítást, termékgyártás útján profittá alakította, és a piacon folyamatosan megvédte a konkurencia ellen. Ez ma már nem mindig működik, sok vállalat felismerte, hogy bármennyi erőforrást is mozgósít, képtelen a világ élvonalába jutni vagy ott maradni a termékével. Nem mindig az a legsikeresebb, aki a legforradalmibb újdonsággal áll elő, hanem az, aki illeszkedni képes a világ már meglévő, működő rendszereihez.

Gyakori probléma, hogy az áttörés jellegű tudáshoz a meglévő cég kicsi. Ha például megalkotnak egy gyógyszermolekulát, az molekula marad, nem lesz belőle gyógyszertárban kapható tabletta, ha nincs meg a belső vállalati erőforrás, tudás és piacismeret. Ha pedig nincs meg, akkor vagy meg kell venni, vagy el kell adni azt a tudást, amivel a fejlesztő cég rendelkezik, de nem tudja egyedül hasznosítani. Ezt hívjuk technológiatranszfernek, amit a Danubia nagy gyakorlattal képes kezelni. Klasszikus példa erre a kutatási szerződés, amikor a kutatóhelyi tevékenységből kikerülő eredmény hasznosul egy cégnél, ilyenek a licencszerződések, például a szabadalmak, a know-how és a szoftverek hasznosítási megállapodásai.

Mostanra vált világossá, hogy a szellemi tulajdon területén nem csak a felhasználás dinamikája változott meg. A globalizáció egyik legfontosabb újdonsága, hogy míg korábban a sui generis (önálló oltalmi formákkal védett) szellemi tulajdon dominált, mostanra megnőtt a szerepe a know-how-nak is. Sokszor a szabadalmaztatásnál, oltalomnál jobb, ha titokban tartjuk az eljárásunkat, ezzel jobb hatékonyságot érünk el. Az ipar 4.0 nevű jelenségnél gyakran tapasztaljuk, hogy a késztermék védve van, de az igazi varázslat nem is ebben, hanem a gyártástechnológiai megoldásokban rejlik, amelyeket levédeni sem kell, mert a gyárkapun belül maradnak.

PÁ: Mi alapvetően abban különbözünk egy hagyományos szabadalmi irodától, hogy amikor egy ügyfél megkeres minket egy prototípussal, először mindig azt nézzük, hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni. Tényleg az-e a jó, ha maga kezdi továbbfejleszteni, vagy jobban jár, ha nagy anyagi befektetés nélkül eladja. Ha pedig a fejlesztés mellett dönt, és piacra jut, hogyan tudja a termékét hatékonyan megvédeni. A helyes jogszerzési stratégiát nagyban befolyásolják az ügyfél piacra lépési elképzelései.

MM: Mennyire forgatja fel a 4. ipari forradalom a szabadalmi-jogvédelmi szakmát? Egyre gyakrabban látjuk, hogy bizonyos nagy erőforrás-igényű fejlesztéseknél a világcégek megosztják egymással a tudásukat. Hol keletkezik ilyenkor a szellemi tulajdon, és ki kirendelkezik vele?

MI: Korábban valóban a zárt innovációs modell volt a jellemző, mindent egy cégen belül próbáltak kifejleszteni. Ám az innováció költségei nagymértékben megnövekedtek, ma már a nyílt innovációs paradigma uralkodik. Még ha a vállalat egyedül is képes lenne a terméket kifejleszteni, inkább igénybe vesz külső forrásokat is, és maga is elérhetővé teszi a saját eredményeit. Ez nem vadonatúj jelenség, a félvezetőipar már rég így működik.

Manapság látványos az autóiparban, hogy a gyárak a tudásmegosztásban gondolkodnak. A cégek szempontjából az a kardinális kérdés, hogy az egymással versengő új technológiák közül melyik lesz az uralkodó, például az autóiparban a hibrid, az elektromos vagy a hidrogénhajtás. A versenytársak, amíg az érdekeiket szolgálja, megosztják az eredményeiket, de látjuk, hogy az egyes tudáselemek védve vannak. A versenytársak egy meghatározott időre felhasználási engedélyt kaphatnak, ami aztán akár vissza is vonható. A félvezetőiparban olyan gyors a termékek forgási sebessége, hogy ott a hagyományos értelemben vett oltalomnak nincs értelme. De a létrehozott tudás mindig azé, aki létrehozta, és ez szabadságot ad számára a szellemi alkotás feletti rendelkezésben, más szóval a menedzselés módjának meghatározásában. Az, hogy egy innováció a védelmen vagy a tudásmegosztásán alapul, nem zárja ki egymást, csupán meg kell értenünk az egyes gazdálkodási és üzleti modelleket.

MM: Mi az, amiért a Danubia felelősséget vállal?

MI: Nem tartjuk magunkat tévedhetetlennek, a cégcsoport jelentős értékű felelősségbiztosítás mellett működik. A stratégiai döntéseket nem mi hozzuk, az mindig a cégvezető feladata. Az viszont, hogy kellően gondos voltam-e a piaci kockázatok feltárásában, egy jogi konstrukció megítélésében, már az én felelősségem.

Dr. Szakács Eszter (SZE): Ehhez kapcsolódóan nem szabad elfelejteni, hogy a szellemi tulajdon vagyontárgy is, ami átruházható, licenciába adható. A Danubia Legalban a jogászok munkája például ott kezdődik, amikor egy átruházási szerződés vagy licenciába adás kapcsán elkezdünk azon gondolkodni, hogy az érintettek hol fognak vitába kerülni egymással, és ezeket a helyzeteket előre megpróbáljuk egy jó szerződéssel kiküszöbölni. Klasszikus jogászi tevékenység.

Amikor az üzleti modellek létrejönnek, olyan szerződéses hátteret kell biztosítanunk nekik, ami előre látja, hogy tipikusan milyen problémák, milyen felelősségi, szerződésszegési, bitorlási, nem fizetési helyzetek alakulhatnak ki. Ezeket már a folyamat legelején látni kell, hogy megteremtsük azokat az alapokat, amelyeknek köszönhetően a legkevesebb vitás helyzet jöhet létre később. Aki azonban nem gyakorlott a szellemi tulajdonjog területén, nem ismeri a sajátosságait, ezeket magától nem fogja kitalálni. A Danubia Legal olyan ügyvédek és ügyvédi irodák közössége, akik/amelyek mind a szellemi tulajdonjognak egy vagy több aspektusára specializálódtak, nagyon erős polgári jogi háttérrel.

A védjegyekkel kapcsolatban a védjegy megszerzése is a munkánkba tartozik. Még egy egyszerű védjeggyel összefüggésben is rengeteg kérdés merül fel: hol szeretném használni, melyik piacon, milyen versenyhelyzetben, fel kell mérnünk, hogy egy védjegy jogilag mennyire erős vagy támadható. Egy földrajzilag szélesebb oltalom megszerzése például sokkal nagyobb támadási felületet is jelent, nem biztos, hogy mindig ez a legjobb döntés.

Szabadalmi területen a jogszerzésben nem működünk közre. Szabadalmi és védjegy területen ugyanakkor szintén a Danubia Legal erőssége a jogvitás, például bitorlási helyzetek kezelése.

Harmadik tevékenységünk, ahogy említtettem, a szerződéses background elkészítése. A jogászok is magukba szívják az üzleti tudást, hogy az ügyfeleknek az üzleti céljaikhoz képest a legnagyobb komfortot biztosítsa a szerződéses háttér. A védjeggyel, szabadalommal, know-how-val kapcsolatos jogi feladatok pedig nem állnak meg ott, hogy megvan a termék, amely viseli a védjegyet, vagy megvalósítja a szabadalmat, mert versenyközegben fogok működni vele, a versenytársak bitorolhatják, de a védjegy érvényességét is megtámadhatják, illetve felléphetnek a versenyhivatalnál, a fogyasztóvédelemnél. A terméknek ebben a közegben kell működőképesnek lennie, és a mi feladatunk, hogy ezeket a veszélyeket felmérve segítsünk például védjegystratégiát, külső megjelenést kialakítani, illetve a jogvitákban az ügyfeleink érdekeit megvédjük.

PÁ: Rengeteg apróságra kell figyelni, ha brandet építünk, például azonnal meg kell szerezni a hozzá kapcsolódó fontos domaineket is. Azért is hasznos a mi komplex látásmódunk, mert csapatként működünk együtt. Amikor egy szabadalmi ügyvivőnket megkeresi valaki, gyakran azt tapasztaljuk, hogy minél fiatalabb az ügyfél, annál kevesebb fogalma van a piacról. Amikor elindul a közös gondolkodás, olyan részletekre is figyelmeztetjük, mint mondjuk a márkanév kitalálásának gyakorlati szempontjai: mennyire frappáns a megjelölés, hogyan lehet közérthető úgy, hogy utaljon ugyan a tevékenységre, de mégse legyen leíró jellegű. Sokszor olyan tanácsokat is adunk ügyfeleinknek, amiket nem is kérnek, mert a kezdeti fázisban nem gondolnak rá, hogy mi mindenre lesz később szükségük, ha piaci sikert akarnak elérni.

SZE: Egy cégnek például nagyon tud fájni, ha egy márkanevet le kell cserélnie, mert ütközik egy korábbi joggal. Alaposan végig kell gondolni minden befektetést, hogy a negatívumok ne később derüljenek ki. A márkának lesz neve, domainje, honlapja, almárkái, szlogenje. Ezekkel kapcsolatban minden apró gyakorlati lépést előre át kell gondolni.

MI: A vállalati stratégáknak megvan az ezzel kapcsolatos módszertanuk. Amikor egy brainstormingon neveket gyűjtenek, nemcsak az a szempont, hogy a megjelölés kellőképpen távol legyen a már levédett nevektől, hanem az is, hogy kellőképpen közel maradjon hozzájuk, hogy a fogyasztónak ne kelljen erőfeszítést tennie, hogy megértse, milyen termékre, szolgáltatásra utal a védjegy.

MM: Komoly rálátásotok van a hazai és a világpiacra egyaránt. A magyar jogtulajdonosok, márkatulajdonosok mennyire figyelnek oda a szellemi tulajdonukra?

PÁ: A márka önmagában nulla értékű, amíg nincs mögötte egy technológia, egy szolgáltatás, amely ismertté teszi. Önmagától semmi nem lesz ismert. Ha a technológia erős, az viszi a márkát. Fordítva is igaz, ha egy márkába már sokat fektettünk, az lehetővé tehet újabb technológiai fejlesztéseket kisebb befektetéssel is, a márka által védett piaci szegmensen belül.

Teljesen személy- és vállalatfüggő, hogy ki mennyire foglalkozik a márkája értékével. Egy rendezvényen hallottuk beszélni Balogh Leventét a Szentkirályi márka építéséről, az ő hozzáállása rendkívül példaértékű. Sajnos azonban egyáltalán nem ez a jellemző a hazai piacon. Gyakran én magam is győzködöm a szabadalmat bejegyeztetni kívánó ügyfeleket, hogy kezdettől fogva invesztáljanak többet a márkaépítésbe.

SZE: Minél több innováció hasznosulását, piaci bevezetését látjuk, annál érzékenyebbek vagyunk magunk is a márkaépítés kérdéseire. Kisebb cégeknél érzem gyakrabban, hogy a védjegy megszerzése még motiválja őket, a márka tovább építése, bitorlóktól való megvédése azonban már kevésbé foglalkoztatja a menedzsmentet. De bármilyen oltalom megszerzéséről van szó, a történet nem ér véget azzal, hogy az adott jogot sikeresen bejegyezték.

MI: Érdemes kitekinteni arra, hogy milyen az iparjogvédelmi tudatosságunk nemzeti szinten. Ez egy konkrét számokkal is reprezentált tényező, ami kiemelkedően fontos egy ország versenyképessége szempontjából. A nemzetközi szervezetek számontartják, hogy egy ország hány szabadalommal, hány védjeggyel rendelkezik, és ezzel a fejlett országok versenyében milyen helyet foglal el. Egy ország innovációs képessége az oltalmi formák számosságával is alátámasztható. Magyarországnak e tekintetben van mit behoznia, miközben az elmúlt évek a szabadalmak száma szempontjából inkább csökkentő tendenciát mutattak. Ez nagyrészt a rendszerváltástól mostanra befejeződő gazdasági szerkezetváltásnak volt köszönhető, amit csak napjainkra kompenzált olyan szintre a szabadalmak száma, amely az ország gazdasági teljesítményének megfelelő.

Az innovációs projektek számának növeléséhez okos állami beavatkozásra van szükség, ezt a legfejlettebb országokban sem bízzák kizárólag a piacra. Egy ökoszociális paradigmaváltáshoz pedig végkép szükség lesz arra, hogy lássuk, a döntéshozók hogyan állnak a környezettudatos, de műszakilag, jogilag és még szociálisan is kockázatos termékek piacra engedéséhez, gondoljunk például a génmódosított, klímatűrő növényekre, a fúziós energiatermelő technológiára vagy az önvezető autókra.

Komplex, értő beavatkozásra van szükség az állami döntéshozók részéről ahhoz, hogy Magyarország még inkább versenyképes államnak mutatkozzon a fejlett országok között, és ezt ne csak az értéklánc összeszerelésnek nevezett végpontján tudja demonstrálni, hanem az érdemi innovációk területén is. Ezt a döntéshozók is felismerték, most várjuk azokat a tényleges beavatkozási eszközöket, amelyek révén az előrelépés meg is fog történni. Ez elsősorban nem szellemitulajdon-védelmi, hanem ipar- és innovációpolitikai kérdés, amihez aztán a szellemitulajdon-védelmi szakma gyorsan idomulni fog.

MM: Magyarországnak milyen esélyei vannak a globális versenyben? A legnagyobb világcégek külön-külön is többet költhetnek kutatásra-fejlesztésre, mint hazánk mindösszesen.

MI: Jók az esélyeink, de meg kell találni azokat a szerepeket, amelyekben jó teljesíthetünk, azokat a hálózatokat, amelyekbe jó eséllyel bekapcsolódhatunk. Ma a világ a globális összefogásról szól, mind az innováció, mind a technológiák területén. Ez nagyon nehezen elválasztható az ökológiai változásoktól, nem engedhetjük meg, hogy az új termékek az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyva kerüljenek piacra. A hazánkhoz hasonló kontribútoroknak erős innovációval, jelentős K + F háttérrel kell rendelkezniük, erős nemzetközi hálózati becsatornázással. A jövő a kibontakozás felé mutat. Lejárt az az idő, amikor az innovációtelepítés és az ipartelepítés kizárólag úgy volt elképzelhető, hogy ezek földrajzilag közel álltak egymáshoz. A távoli, de nagyon hatékony hálózatok szerepe nő, és ebben Magyarországnak kiválóak az esélyei.

PÁ: Alapkérdés, hogy honnan indulunk, és milyen pályán akarunk haladni. Csak magyar fejből kipattanó gondolatokkal nem fogjuk lenyomni a világot, de amiben jók vagyunk, azzal jól kell bekapcsolódnunk a nemzetközi innovációs láncba, és ismernünk kell az értékeinket, amelyeket nyújtani tudunk. Egy zseniális gondolat valaki másnak elmondva semmit nem ér, rendesen kifejlesztve, erős szabadalmi oltalommal viszont már olyan árucikk lehet, amelyet drágán el lehet adni. Színmagyar innovációs csodák nincsenek, és várhatóan már nem is lesznek. A technológiai fejlesztés a nagy forrásigény miatt szinte kötelezően nemzetközivé, multinacionálissá válik. Aki a nagy együttműködési rendszerekbe be tud kapcsolódni, annak jók az esélyei. A magyar szürkeállomány jó és versenyképes, az összeszerelés szintjénél mindenképpen jóval magasabb színvonalon is bekapcsolódhatunk a nemzetközi gazdaságba. Ma már nehéz megmondani, hogy mit értünk magyar innováció alatt. Ha mondjuk valaki szoftvereket fejleszt egy itt megtelepült multinak, az magyar vagy multinacionális innováció?

MI: Az elmúlt évtizedben sokat változott az az elképzelés is, hogy az innovációs ökoszisztéma hogyan nézzen ki Magyarországon. Tíz-húsz éve a rendszer minden szeletében benne kívántunk lenni, minden egyes strukturális elemet létre akartunk tehát hozni, függetlenül az életképességétől. Az állam sok pénzt beletett abba, hogy nemzeti szinten minden meglegyen, és ez nem mindig volt sikeres. Ma már az innovációs ökoszisztéma is globális, egy ország akkor is sikeres lehet, ha csak egyes területein játszik fontos, de ott nagyon fontos szerepet. A közfinanszírozású kutatásban óriási tudás halmozódott fel, aminek a hasznosulása nem azonnali, és ebben mind döntéshozói, mind fogyasztói oldalról érzékelhető némi türelmetlenség. Sebészi pontosságú innovációs politikára van szükség ahhoz, hogy a most alakuló innovációs ökoszisztémát valóban virágzóvá tegyük.

Cikkünk eredetileg a Márkamonitor 2019/3. számában jelent meg

Az eddig az ügyvédi szolgáltatást nyújtó Sár és Társai Ügyvédi Iroda szabadalom- és védjegyjoggal foglalkozó korábbi partnerei, alkalmazott ügyvédei, jogászai, kiegészülve további jogászokkal, igazságügyi könyvszakértővel és az őket segítő kollégákkal Danubia Legal név alatt, egységes Danubia-arculattal folytatják szabadalmi, védjegyjogi és ehhez kapcsolódó jogérvényesítési munkájukat. A megújulás részeként a megismert magas színvonalon dolgozik tovább a Sár és Társai Ügyvédi Társulás két korábbi partnerrel. A Danubia cégcsoporttól különválva, de azzal továbbra is eseti jelleggel együttműködve végzi majd szerzői jogi, adatvédelmi és egyéb polgári jogi tevékenységét.

„Az átalakulás természetesen nem érinti a folyamatban lévő ügyeket és azokat az ügyfeleket, akik eddig is minket választottak. Az egységes brand, amit a három üzletágunkon keresztül képviselni fogunk, várakozásaink szerint tovább erősíti piaci pozícióinkat, ezen túlmenően külföldi partnereink számára még könnyebbé teszi az általuk keresett megfelelő hazai szakemberek megtalálását” – mondta el dr. Pethő Árpád, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. ügyvezető igazgatója.

„Közel húsz év szoros együttműködés után az újjáalakult Sár és Társai Ügyvédi Társulás új környezetben, az utóbbi évek során felépített adatvédelmi jogi tanácsadásra kíván fókuszálni, miközben megtartja és tovább erősíti több évtizedes tapasztalatára alapuló szerzői jogi és szomszédos jogi jogérvényesítési praxisát” – mondta el dr. Sár Csaba, a különvált társulás vezető partnere.

„Ezzel az egységes Danubia branddel a jelentős külföldi ügyfélkörünk mellett nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a hazai vállalkozások védjegy- és szabadalmi ügyeivel és tranzakcióival kapcsolatos tanácsadásunkra, beleértve a növekvő számú, innovatív start-up vállalkozás támogatását” – tette hozzá dr. Lantos Judit, a Danubia Legal partnere.