Mint írják, a Nemzeti Színház egykori színésze, az énekesnőként is sikeres Tompos Kátya a daganatos betegségek egy olyan ritka válfajában szenved, amelyhez a legmegfelelőbb kezelés Magyarországon nem elérhető.

Fotó: Fábián Juli Emlékalapítvány

Fókuszban a rezisztencia

A rákos daganatok sikeres kezelése továbbra is komoly kihívást jelent világszerte. A daganatos betegek egy része rendkívül jól reagál a kezdeti terápiákra: a tumor mérete csökken, akár teljesen eltűnhet, ami együtt jár a közérzet és az általános állapot javulásával. Sajnos azonban előfordul, hogy a daganat újra megjelenik, és idővel ellenállóvá válik a további kezelésekkel szemben. Az elmúlt évtizedekben a kutatás fókusza a terápiarezisztencia mechanizmusainak megértésére, illetve a rezisztens daganatok elpusztítására koncentrált, azt feltételezve, hogy a rezisztenciát fenntartó mechanizmusok kiiktatása a betegek hosszabb túlélését, akár teljes gyógyulását is jelentheti.

A HUN-REN TTK munkatársai egy új megközelítéssel a már ellenálló ráksejtek helyett a terápiarezisztencia kialakulásának korai lépéseit vizsgálták. Ennek során arra a látszólag egyszerű kérdésre keresték a választ, hogy ha a daganatok jelentős része jól reagál a kezelésre, mégis mivel magyarázható a tumorok kiújulása. Nyilvánvaló, hogy a terápiát néhány sejt túléli, ezek aztán hosszú hónapokig vagy akár évekig is szunnyadó állapotban maradhatnak.

E jelenség tanulmányozásában a kihívást a kezelést túlélő sejtek ritka mivolta jelenti, ezért a HUN-REN TTK Gyógyszerrezisztencia Kutatócsoport, a Metabolikus Gyógyszer-kölcsönhatások Kutatócsoport és a Szerkezetkutató Központ, valamint a Bécsi Orvostudományi Egyetem Rákkutató Intézetének munkatársai együttműködésben egy új modellrendszert dolgoztak ki. Ebben a nagy dózisú kemoterápiát követően az emlőtumorsejtek zöme elpusztul, néhány sejt azonban – ahogy a betegekben is – túlél. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kemoterápiás kezelést túlélő, úgynevezett drogtoleráns perziszter (DTP) sejtek annak ellenére maradnak életben, hogy súlyos DNS-károsodást szenvednek. A túlélő sejtek szokatlan, bizarr morfológiát mutattak, egyáltalán nem osztódtak, és úgy tűnt, hogy előbb-utóbb valamennyien elpusztulnak. A kutatók meglepetésére azonban a „tetszhalott” sejtek hetekkel később felébredtek, és újra osztódni kezdtek.

A túlélő tumorsejtek Achilles-ina

A DTP-sejtekből újraépülő daganatok nem váltak ellenállóvá, ami arra utalt, hogy a daganat túlélése nem az eredetileg is rezisztens sejtek kiválogatódásával, hanem átmenetileg megjelenő okokkal magyarázható. A túlélő sejtek alaposabb vizsgálatával kiderült, hogy egy részük kifejezi a P-glikoprotein (Pgp) nevű fehérjét, melynek gátlásával a sejtek felébredése teljes mértékben megelőzhetőnek bizonyult. A Pgp megjelenése rezisztens sejtekben ismert, feladata ugyanis az, hogy a ráksejtek membránjában ülve felismerje és kipumpálja a kemoterápia gyógyszermolekuláit a sejtekből. A szunnyadó sejteknek azonban nem lehetett szükségük erre a védelemre, mert környezetükben már nem volt jelen kemoterápiás hatóanyag.

Ez a felismerés arra sarkallta a kutatókat, hogy megértsék a Pgpnek a DTP-sejtek védelmezésében betöltött szerepét, és ha lehetséges, célzott terápiát dolgozzanak ki. A kutatócsoport rájött, hogy a kemoterápia közvetlen, toxikus hatása mellett számolni kell egy másodlagos, elhúzódó következménnyel is. A kemoterápia után megmaradó DTP-sejtek túlélésének záloga, hogy megszabaduljanak a sejtmérgezés hosszú távú következményeitől.

Egy ilyen fenyegetés a kemoterápia következményeként megjelenő oxidált lipidek feldúsulása, ami további lipideket károsítva láncreakciót indíthat el, ami óhatatlanul sejthalálhoz vezet. A sejtekben több fehérje vigyáz az oxidált lipidek ártalmatlanítására, azonban különleges esetekben, mint például a kemoterápia esetén, a sérülés mértéke meghaladja a rendszer kapacitásait, és szükség van másodlagos mechanizmusokra, amelyek csökkenthetik a sejtre nehezedő nyomást. Ekkor avatkozik közbe a Pgp, amely a sejten kívülre juttatja a sérült lipideket, esélyt adva a DTP-sejtek túlélésére.

Egy rég ismert gyógyszer újfajta felhasználása

A laboratóriumi megfigyelésre alapozva a kutatók a Pgp-gátló tariquidar hatóanyagot nem a már ellenálló tumorsejtek ellen kívánták bevetni, hanem a kezdeti kezelést túlélő perziszter sejteket célozták meg. Az új terápiás protokollt olyan egéremlőtumorokon tesztelték, amelyek genetikai módosítások következtében jól modellezik az emberekben előforduló tripla-negatív öröklött mellrákot.

A laboratóriumban kidolgozott modell szerint a gátlószert a kemoterápia után adagolták, egyszersmind megelőzve a korábbi protokollok során tapasztalt mellékhatásokat, melyek során a tariquidar fokozta a vele egyidejűleg adagolt kemoterápiás szerek egészséges sejtekre gyakorolt toxicitását. Az eredmények egyértelműen igazolták a laboratóriumi modelleket: azok az egerek, amelyekben a korai túlélő DTP-sejteket a kemoterápiás kezelést követően tariquidarral céloztak meg, szignifikánsan tovább maradtak tumormentesek, és tovább éltek társaiknál.

Hangsúlyozandó, hogy a kísérletekben egy olyan hatóanyag új alkalmazására tettek javaslatot a kutatók, amely korábban már megfelelt a klinikai alkalmazást szabályozó szigorú feltételeknek. Mivel ebben az esetben nincs szükség az olykor évekig tartó preklinikai vizsgálatokra, a kutatók bíznak abban, hogy a megfelelő partnereket bevonva nemsokára elkezdődhet ötletük klinikai tesztelése a rákbetegségek hatékonyabb gyógyításának érdekében.

Publikáció: Kornélia Szebényi, András Füredi, Eszter Bajtai, Sai Nagender Sama, Ágnes Csiszár, Balázs Gombos, Pál Szabó, Michael Grusch, Gergely Szakács: Effective targeting of breast cancer by the inhibition of ABCB1-mediated removal of toxic lipid peroxidation byproducts from drug tolerant présiére cells, Drug Resistance Updates, https://doi.org/10.1016/j.drup.2023.101007

Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat 

Számít, hogy hol van a dudor

A bőr alatt kitapintható csomók szinte a test bármely részén kialakulhatnak, a legtöbb esetben mégis a nyakon, a mellen, a hónaljban és a lágyrészek környékén fordulnak elő. A csomók növekedésének nincs határa, akár dióméretűre is megnőhetnek. Emiatt is fontos, hogy ha észreveszünk egy ilyen dudort, minél hamarabb forduljunk szakemberhez – hangsúlyozza dr. Sipos Péter.

A leggyakrabban előforduló csomók a lipómák, más néven zsírdaganatok. Ezek a jóindulatú elváltozások a test közel bármelyik részén előfordulhatnak. Ezeknél már ritkábbak a dermatofibromák, a bőr kötőszöveti daganatai, amelyek szerencsére szintén jóindulatúak. Egyes daganattípusok csak a nők vagy csak a férfiak körében fordulnak elő: A fiatal nők körében nagyon gyakori a fibroadenoma, az emlő jóindulatú daganata. Férfiaknál pedig előfordulhat a gynecomastia, más néven mellnagyobbodás, amit elhízás, hormonális zavar, de akár egyes gyógyszeres kezelések is okozhatnak.

Az inak betegségei a ganglionok, amelyek a leggyakrabban a csuklóízületben, az ujjak tövénél, az ujjak végpercein, illetve a térd- és bokatájékon fordulnak elő. A lágyékban, a hónaljban és a nyakon megjelenő megnagyobbodott nyirokcsomók egy egyszerű megfázás vagy fertőzés következtében is kialakulhatnak. A többnyire fájdalmatlan csomók a betegség elmúlásával általában visszahúzódnak. Ha duzzanat nem múlik el, mindenképpen szakemberhez kell fordulni, hogy kiszűrjük a limfóma lehetőségét, ami korai felismerés esetén az egyik legjobban gyógyítható rosszindulatú daganattípus.

A fejtető és a lágyrészek gyakori betegsége az atheroma, más néven kásadaganat, ami egy jóindulatú, tömött, tokos, közvetlenül a bőr alatt kialakuló daganat. A legtöbb esetben szőrtüszők közelében alakul ki, amikor a bőr faggyúmirigyeinek kivető nyílását elzárja a termelődő faggyú. Szintén a szőrtüszőkhöz köthető gyulladásos kórkép a hidradenitis, más néven a verejtékmirigy-gyulladás. A név megtévesztő, mert a betegségben a régió verejtékmirigyei csak másodlagosan érintettek. A gyulladás általában az olyan szőrtüszőkben alakul ki, ahol sok a verejtékmirigy, mint a hónalj és az ágyék. A lágyékhajlatban, illetve a köldökben a kis kitüremkedés hátterében előfordulhat egy kisebb sérv is, ha erre gyanakszunk, mindenképpen forduljunk szakemberhez!

Mit tehetünk a csomók kialakulása ellen?

A csomók kialakulását a legtöbb esetben nem tudjuk befolyásolni. A verejtékmirigyek gyulladását a dohányzás mellőzésével, a szőrtüszők gyulladását pedig a pórusok tisztán tartásával lehet megelőzni. A lipómák növekedését fokozhatja a rendszeres irritáció, dörzsölés, nyomás, a ganglionok kialakulását pedig a túlerőltetés. Dr. Sipos Péter felhívta rá a figyelmet, hogy azzal tehetünk a legtöbbet az egészségünkért, ha a csomó felfedezését követően a lehető legrövidebb időn belül felkeresünk egy szakembert. Minél hamarabb kiderül, hogy milyen elváltozásról van szó, annál könnyebb megtalálni a legjobb megoldást.

Hogy zajlik egy műtét?

Bármilyen csomót távolíttatunk is el, minden esetben javasolt a szövettan elvégzése. A műtét során a szakemberek igyekeznek a csomókat egyben eltávolítani. A legtöbb esetben a sebet könnyedén bezárják, ha pedig ez nem lehetséges, akkor plasztikai sebész bevonásával, egy bőrlebennyel lehet befedni a területet.

Legtöbbször előzménnyel indul a vastagbélrák, ami lehet egy polip is. A daganatos betegségek pontos oka nem ismert, lehet genetikai alapja, egyes családokban halmozódhat a betegség. Az esetek többségében azonban a táplálkozási és környezeti, valamint életmódi tényezőknek van szerepe. Sajnos a magyar társadalomra is jellemző a rostszegény, túlfinomított, kezelt élelmiszerek fogyasztása, ami jelentősen megváltoztatja a bélflórát. Ez nemcsak daganathoz, hanem emésztési zavarokhoz, gyulladásos bélbetegségekhez vezethet. Ehhez jön még hozzá a mozgásszegény életmód, elhízás, dohányzás, mesterséges konzerválószerek, színezékanyagok fogyasztása.

A betegség jellemzően inkább közép- és idősebb korban alakul ki, férfiakat és nőket szinte egyforma arányban érint. Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek már vastagbél elváltozásai. Akiknél a családban előfordult már korábban daganatos vagy gyulladásos bélbetegség, azoknak különösen ajánlott szűrésvizsgálaton részt venni, akár már 20 éves korukban is.

A vastagbélrák sokáig tünetmentes, a szűrővizsgálat jelentősége ezért rendkívül nagy, hiszen gyógyítható szakaszban fedezhető fel a betegség vagy az azt megelőző kockázati állapot. A kialakult daganat a későbbiekben számos, nem speciálisan hasi panaszt okozhat. Ilyenek a székelési szokás megváltozása és a véres széklet. A vastagbélrák minden esetben kezelendő. Ez lehet műtét, de előfordulhat, hogy besugárzásra és/vagy gyógyszeres kezelésre is szükség van. A gyógyulásra korai stádiumban 80 százalék feletti esély lehet.

Mi történik a vizsgálaton?

A szűrővizsgálat első lépése a humán vér vizsgálata a székletben. Ha ennek eredménye negatív, akkor is érdemes évente megismételni. Ha pozitív, akkor vastagbéltükrözésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy hajlékony eszközzel megvizsgálják a vastagbelet. Szükség esetén mód van szövetminta vételére és bizonyos elváltozások eltávolítására is. Lehetőség van a vizsgálathoz fájdalomcsillapító, görcsoldó, sőt altatószer adására is, így az esetleges kellemetlenségeket a beteg nem érzi. Prof. Dr. Banai János szerint ennek ellenére sajnos az öngondoskodás nem általános. „Az emberek jelentős része mindenféle szűrési lehetőséget elhanyagol. Általában kevéssé hisznek a rosszindulatú daganatok gyógyíthatóságában. Pedig bizonyított tény, hogy a megfelelő időben diagnosztizált betegség nagy eséllyel eredményesen kezelhető.”