Catherine Dior kémtevékenységének legfőbb mozgatórúgója az ősi érzés, a szerelem volt: maximálisan belehabarodott az idősebb Herve Des Charbonneriesbe, aki az ellenállás tagja volt, és nem mellesleg nős. Catherine Dior csatlakozott a mozgalomhoz, és egy vezeték nélküli operátoron keresztül információkat szivárogtatott ki német hadihajók és csapatok mozgásáról, valamint aknamezők elhelyezkedéséről. Legalábbis egy darabig, 1944-ben ugyanis a Gestapo fogságába került. Itt megkínozták és megzsarolták őt, majd miután nem volt hajlandó megtörni, a ravensbrücki koncentrációs táborba küldték. A bátyja minden szálat megmozgatott, hogy kiszabadítsa őt, de eredménytelenül. A tábort viszont 1945 telén pánikszerűen kiürítették, ekkor a nőnek lehetősége nyílt a szökésre, és ez sikerült is neki, kilenc hónap után hazatért a családjához. Christian Dior a tiszteletére parfümöt nevezett el róla, de ezzel sem tudott segíteni rajta, ő már soha nem tudta feldolgozni a koncentrációs táborban megélt borzalmakat. Elköltözött Párizsból és a hátralévő éveit virágok gondozásával töltötte egy rózsafarmon.

A Kémnők a II. világháborúban kiszínezett archív jelenetekkel és hozzáértő interjúkkal mesél történeteket, Catherine Dior mellett további rettenthetetlen nőkről, akik az előítéleteken felülkerekedve tették kockára az életüket.  A háború kémnői az ellenséges vonalak mögött tevékenykedve próbáltak változtatni a háború menetén, nap mint nap dacolva a halállal.