Az Intersnack Magyarország ügyvezetője az átadáson kiemelte, a győri gyár látja majd el szinte az egész vállalatcsoportot az új snackkel. Az oven chips fontos jellemzője, hogy nem olajban, hanem kemencében sütik, így a zsírtartalma 70 százalékkal kisebb a hagyományos chipsekhez képest. Az új gyártósoron naponta 10 tonna készül majd belőle. – „Ez az újfajta sütési módszer is jelzi az elkötelezettségünket a fenntarthatóság iránt. Nem csak az alacsonyabb zsírtartalom, hanem a repceolaj-felhasználás csökkentése is lényeges szempont volt a beszerzésnél. Ebben az évben 2,300 tonna oven chipset gyártunk majd, amiből kb. 2 millió zacskó kerül a magyar piacra.” 

Lukács Dénes arról is beszélt, hogy más fenntarthatósági beruházásokat is tervez a vállalat, a régebbi gépeknél jóval kevesebb energiát igénylő, 8 milliárd forint értékű kemence üzembe helyezése mellett. A cég 2022-ben telepítette a napelemparkját a gyár területén, és tavaly már a napenergiából nyerte a termelésben felhasznált elektromos áram 17 százalékát. Az idén 60 százalékkal bővítik a napelempark kapacitását, így már 25 százalék lesz a megtermelt, saját villamos energia részaránya.

Lukács Dénes fontosnak tartotta azt is, hogy az élelmiszeripar nem véletlenül stratégiai ágazat, és hogy ezt a szektort nem érintik a gyorsan változó globális trendek, mint pl. az autógyártást. – „Ez a stabilitás azt is jelenti, hogy az Intersnack Magyarország 33 éve kiszámítható, megbízható munkáltatóként illetve partnerként van jelen a megye és a város életében. 1992-ben húsz fővel kezdtük a működésünket, ma pedig 302 főt foglalkoztatunk a győri gyárban. A fejlődést mutatja az is, hogy azt tervezzük, az idén csatlakozunk a duális képzés rendszeréhez, és a terveink szerint együttműködést indítunk a győri illetve a veszprémi egyetemmel is.”

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke, Papp Zsolt beszédében hangsúlyozta: a versenyképesség egyik alapfeltétele a folyamatos fejlesztés. A hazai agrár- és élelmiszergazdaság szempontjából ezért kiemelt jelentőségűek azok a beruházások, amelyek fokozzák egy adott térség gazdasági erejét, bővítik a munkaerőpiacot. – „A kamara elkötelezett élelmiszeripari tagjainak szakmai támogatásában. Arra törekszünk, hogy megosszuk a fejlődésükhöz szükséges információkat, és elősegítsük az általuk előállított élelmiszerek piacra jutását. Mint ahogy az is fontos szempont, hogy növeljük a hazai mezőgazdasági alapanyagok itthoni feldolgozásának arányát, fokozzuk a hozzáadott értéket.” – tette hozzá Papp Zsolt.

A tizedik gyártósor átadása nyomán tovább nő a Chio termékeket gyártó Intersnack jelentősége Győr-Sopron-Moson megye, ill. a Kisalföld agrárgazdaságában. A vállalat jelenleg 552 magyar beszállítóval illetve partnerrel áll szerződésben. A termékeihez évente közel 15,000 tonna búzát vásárol a régió hatvan magyar gazdájától.

Az újonnan üzembe helyezett csomagolási rendszer 1,5 milliárd forintba került. A gépek beszerzése része az elmúlt tíz év következetes fejlesztésének.

Nobilis Márton államtitkár beszédében kiemelte, a kormány óriási lehetőségeket lát az élelmiszeriparban, amit stratégiai ágazatként kezel a kabinet. „A 2014-2020-as támogatási időszakban az élelmiszeripar számára több mint 468 milliárd forint forrás megítélésére került sor. Már ez egy kimagasló összeg volt, ami segítséget tudott nyújtani az ágazat szereplőinek, azonban a mostani, 2021-2027-es támogatási időszak még ennél is nagyobb forrással tervez, 750 milliárd forint került elkülönítésre az élelmiszeripari fejlesztésekre” – mondta az államtitkár.

Hozzátette, a következő években az élelmiszeripar különböző ágazataiban stratégiai együttműködéseket indít a kormány. „Célunk, hogy az élelmiszeripar teljes vertikumában képesek legyünk lefedni a szükségleteinket, sőt azon túl exportra is képesek legyünk, csak így tudjuk megteremteni a magabíró államot, annak érdekében, hogy a magyar élelmiszeripar képes legyen a teljes önellátás biztosítására.  Az Intersnack Magyarország Kft. egy fontos és stabil szereplője a magyar élelmiszeriparnak, amely versenyképességből, innovációból az élen jár.”

A rendezvényen részt vett Simon Róbert Balázs győri országgyűlési képviselő, aki fontosnak tartotta, hogy az élelmiszeripar is fejlődik az autógyártásról ismert térségben.

Az új csomagológép üzembe helyezésének köszönhetően tovább nő a Chio termékeket gyártó Intersnack jelentősége Győr-Sopron-Moson megye, illetve a Kisalföld agrárgazdaságában, ahol immár 31 éve működik a vállalat. A győri gyártású termékek a cég árbevételének több mint 74 százalékát teszik ki. A társaság a működése óta összesen 350 ezer tonna sós snacket gyártott, és a világ 27 országába, köztük Uruguayba, Kínába és az Egyesült Államokba is szállított győri termékeket. Az Intersnack Magyarország jelenleg 338 főt foglalkoztat és 432 magyar beszállítóval illetve partnerrel áll szerződésben. Termékeihez évente 8500 tonna búzát vásárol a régió hatvan magyar gazdájától – írják.

Merkler Róbert érkezése után nem sokkal a 2008-as nemzetközi pénzügyi krízis hatásai, majd a népegészségügyi termékadó bevezetése okozott kihívásokat a vállalatnak. Mostanra az akkorihoz képest az Intersnack Magyarország árbevétele majdnem megduplázódott, tavaly a vállalat a régióban piacvezető volt a lisztes termékek kategóriájában. A győri üzemet a hazai gyártás és a munkahelyek megőrzésének szem előtt tartásával, illetve több fontos beruházással sikerült Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb snackgyárává fejleszteni, amely több mint 40 országba exportálja a termékeit.

„Meghatározó volt az életemben az a hosszú időszak, amelyet a cégnél töltöttem. Stabil, szakértő csapattal, támogató környezetben tudtam dolgozni, amiért hálás vagyok a kollégáimnak és a vezetőségnek. Sikeres, szép munka volt, de most új lehetőségeket keresek” – mondta Merkler Róbert.

A távozó igazgató feladatait Pavel Sercl CEE ügyvezető vette át.

Fotó: Hunters Race/unsplash.com

„A PlayIT nagyot fejlődött az évek során. Büszkék vagyunk arra, amit elértünk, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a márkakommunikáció és PR területeken vannak hiányosságaink. A célcsoportunk igényei évről-évre egyre gyorsabban változnak, és már nem csak lekövetés szintjén kell lépést tartanunk. Fontos, hogy olyan módon és megoldásokkal újítsuk meg a PlayIT márkát, amely mind a partnereinknek, mind a látogatóinknak érezhető minőségi változást jelent. A Café, már az első találkozásunktól kezdve olyan javaslatokkal és ötletekkel állt elő, amelyekkel teljesíthető az a célunk, hogy a PlayIT pár éven belül Európa egyik legismertebb Gamer-IT rendezvénye legyen.” – hangsúlyozta Csanda Gergely, a PlayIT főszervezője.

A PlayIT a magyarországi gamer kultúra egyik alapköve immár hét éve. A játékostalálkozó évről évre tízezreket mozgat meg Budapesten és egyre több vidéki nagyvárosban is. A rendezvényeken a látogatók testközelből ismerhetik meg és próbálhatják ki a játékipar és a technológia legújabb trendjeit. A kiadók mellett olyan impozáns nevekkel találkozhatunk a kiállítók között, mint pl. az Xbox, Microsoft, Asus, PlayStation, Nintendo, a szórakoztatóipart képviselő HBO vagy éppen a célcsoport szívéhez közel álló egyéb márkák, mint a Chio, a Zing Burger, vagy a Monster.

 „Az elmúlt években több gaming fókuszú kampányon dolgoztunk már ügyfeleinkkel, így tisztában vagyunk a témában rejlő potenciállal. Ezért különösen örültünk, amikor a MEEX megkeresett minket, hogy segítsünk nekik a PlayIT márka megújításában. Nagy felelősség, de egyben hatalmas megtiszteltetés is egy piacvezető márka kommunikációján dolgozni, különösen egy ilyen előremutató iparágban. Büszkék vagyunk rá, hogy mi kaptuk a megbízást, mert így kollégáink egyéni motivációit tudjuk összehozni az évek alatt felszedett célcsoport specifikus tapasztalatinkkal”  – mondta Varga Gábor, a Café Communications stratégiai és digitális vezetője.

A két cég együttműködésének első állomása a novemberi budapesti PlayIT rendezvény kommunikációja lesz.

Üstben süt a Chio

Hogyan épül fel egy független disztribútorcég portfóliója, mi alapján választják ki a márkákat? Egyáltalán nevezhetjük ezt disztribútorcégnek?

Igen, disztribútorként definiáljuk magunkat, a célunk az, hogy a termék eljusson a fogyasztóhoz. A cég története 1991-től indult, prémium édességek forgalmazásával. Az akkori piacnyitásnál sok jelentkező akadt, közülük lehetett és kellett is szelektálni, hiszen a nulláról kellett felépíteni márkákat. A cég első tíz éve ezzel telt el, majd volt egy tulajdonosi átrendeződés, és 2000 óta dolgozunk a jelenlegi felállásban. A korábbi tiszta édességprofilt is ekkor kezdtük el bővíteni delikát termékekkel, de a prémiumvonalat megtartottuk.

A választás kétféle módon történik. Ha látunk olyan piaci szegmenst, amiben potenciált érzünk, akkor ehhez megpróbálunk márkát találni. A másik irány, ha valakinek a magyar piaccal van elképzelése, és ehhez keres megfelelő partnert. 2008 előtt fel-felbukkantak szállítók, akik újonnan be akartak lépni a magyar piacra, de ezt azóta – talán az utóbbi egy-két év kivételével – kevésbé tapasztaljuk. Ebben az időszakban is kötöttek ki nálunk termékek, amikor egy már itt lévő márka pozíciójával valamilyen okból nem volt elégedett a tulajdonos, és úgy döntött, hogy megpróbálja mással.

Disztribútoroktól vették át ezeket a márkákat vagy az anyacég döntött úgy, hogy nem kívánja fenntartani a korábbi jelenlétét a piacon?

Jellemzően másik disztribútortól jöttek át, de van olyan márka a portfóliónkban, a Lorenz, amely a kilencvenes években leányvállalattal, saját értékesítéssel volt jelen a piacon, de amikor a Chio és a Lay’s kezdte diktálni a tempót, úgy látták jónak, ha kiadják a terméket egy disztribútornak és hátrébb lépnek a piacról. Ebben a láncban jutott el végül hozzánk a termék, mert az előző disztribútorokkal nem voltak igazán elégedettek. Olyan, hogy közvetlenül hozzánk került volna piacról kivonuló cég terméke, 2007-ben fordult elő. A jó öreg magyar gumicukormárka, a Fundy először kivitte a gyártást Csehországba, végül két évvel később az értékesítést is felszámolták, és akkor kaptuk meg a gumicukrok forgalmazását, amit – névváltoztatás után – ma is folytatunk.

A döntést, hogy nem csak édességekkel foglalkoznak, mi motiválta? Személyes érdeklődés, vagy egyfajta előremenekülés a versenytársak miatt?

A kilencvenes években építettünk nagyobb márkákat, amelyek 1998-ban és 2000-ben bejöttek saját céggel a piacra: a Mentos cukorkát, a Chupa Chups nyalókát, valamint a Storck termékeit. Ekkor pont ellentétes folyamatok működtek, mint a válság idején: fejlődött a piac, költöttek a márkák, elkezdtek a tévében reklámozni, és elérték azt a pontot a dinamikus fejlődésben, amikor már érdemes volt belépniük a piacra. A korábbi portfólióból nálunk maradt a Lindt, amelynél nyilvánvaló volt, hogy a piac fejlődésével dinamikus növekedés előtt áll, és házon belül közvetlen konkurenciát nem szerettünk volna teremteni. Ekkor kezdett a horizont tágulni olyan piacokkal, amelyek praktikus szempontból kezelhetőek voltak számunkra, például az édességekkel közös beszerző kezében volt a döntés. Ha a válság óta eltelt éveket nézem, azt mondom, nem volt rossz döntés, hogy maradtunk a prémiumtermékeknél: 2009-2010 nekünk sem esett jól, de utána a prémiumtermékek piaca életre kelt. Vannak olyan termékek, amelyekkel úgy tudunk fejlődni, mint a válság előtt, és látjuk, mennyire durván polarizálódott a piac, az alja és a teteje kínál perspektívákat, aki középen van, az pedig légüres térbe került.

Disztribúció terén a nagyobb áruházláncokkal szemben milyen a tárgyalási pozíciójuk? Hiszen sok márkájuk van ugyan, de méretben azért kisebb az operáció, mint egy Unileveré vagy Procteré, akik szintén küzdenek a polchelyért.

A realitások mentén értelmezhető a pozíciónk. Azokért a polchelyekért küzdünk, amelyeket a nagyok után még kínálnak a kereskedelmi láncok. Azt a beszerzők is elismerik néha, hogy a prémiumszegmensnek van szerepe az életükben, még ha a fejlettebb piacokkal összehasonlítva kisebb is. A prémium termék legalább két dolgot jelent a kiskereskedőnek: átlag feletti árrést és átlag feletti növekedési lehetőséget. Hogy ebből végül mi valósul meg, az a hálózat filozófiája és az adott időszak stratégiája függvényében jelentős eltéréseket mutat. Most, pár évvel a válság mélypontja után inkább érzem azt, hogy fair megbeszéléseket tudunk folytatni és egyes láncok partnernek tekintenek minket, mint a válságot megelőzően, amikor nem feltétlenül hajoltak le a kisebb forgalmakért.

A versenytársakat hogyan tudják szemmel tartani, különösen úgy, hogy sokféle termékből áll a portfólió?

A súlypontilag fontos márkáink esetében – Lindt csokoládék, tea, a Belgian desszertünk, amelynek adott prémium piacon jelentős a jelenléte – definiáltan követjük azokat, akiket fő versenytársainknak tekintünk. Ármonitort készítünk, illetve követjük az aktivitásaikat, részben saját kezdeményezésre, részben a gyártó partnerek kérésére, akik tudni szeretnék, hogy a magyar piacon mit csinál a globális konkurensük. A láncok felé két key acount kolléga foglalkozik mind a termékekkel, mind azzal a környezettel, amelyben a termékeink megtalálhatóak, valamint a területi képviselőink is bolti szinten szolgáltatnak információt, amiből tudunk a magunk számára feladatokat definiálni.

Ha már szóba kerültek a gyártók elvárásai: a márkaépítéshez milyen mélységben tudnak vagy szoktak segítséget nyújtani?

A mi alapvető megközelítésünk az, hogy disztribútorként mi vagyunk felelősek azért, hogy hozzáférhető legyen a termék: kereskedelmi akciókat, termékkihelyezéseket intézzünk a listázáson túl. A márkaépítést pedig nagyrészt a szállító csinálja, hiszen ő a márka tulajdonosa. Ebből különböző mixek jönnek ki: van, ahol mi is aktívan beszállunk a márka építésébe és van, ahol ezt szőröstől-bőröstől a márkatulajdonos végzi. Ez persze a fogyasztó számára nem érzékelhető. Ahol jelenleg a mi skálánk mentén értelmezett intenzív márkaépítésről lehet beszélni, az a Lindt, a Dilmah tea és a Vergnano kávé. Online, közösségimédia-támogatást nyújtunk, nyomtatott sajtóban hirdetünk és PR-ozunk, és TV valamint rádióműsorokban is megjelenünk a termékeink kapcsán: vannak kapcsolataink, amelyeken keresztül eljuttathatjuk a fogyasztóinkhoz azokat az értékeket, amelyeket egy-egy termékkel kapcsolatban fontosnak gondolunk.

Klasszikus médiamegjelenéseik vannak?

A szomorú hír, hogy 2008 ősze ebben is határozott választóvonal volt. Előtte például a Lindttel minden ősszel tévéreklámmal, masszív PR-kampánnyal jelentkeztünk és a nyomtatott sajtóban is jelen voltunk, majd volt pár év filmszakadás. Most ez éled újra. Jelen pillanatban tévé, rádió nincsen, de beindult a közösségi média és a PR, fizetett sajtómegjelenéssel kombinálva.

A Dilmah tea kifejezetten Horeca, illetve – ahogy az a rendezvényen is elhangzott – fine food márka?

A gasztro komoly reklámfelület számunkra és foglalkozunk is vele, de a napi üzlet nem csak erről szól. A Dilmah-nál az alapdisztribúció rendben van, a diszkontok kivételével minden nemzetközi és hazai láncban szűkebb-bővebb választékkal megtalálható. A fine dining középtávon remélhetőleg egy misszióvá válik számunkra, hogy azokon a vendéglátóhelyeken, ötcsillagos szállodákban, ahol a vendégkör kényeztetése téma, és a teában is látnak erre lehetőséget, ott a Dilmah részéről rendelkezésre álló hátteret, tudást át tudjuk adni. A gasztro szélesebb körét nézve pedig vannak ennél jóval földhözragadtabb dolgok is, amiken keményen dolgozunk. Ahogyan például a házi limonádé pár év alatt bekerült a kánonba a jobb kávézókban, teraszokon, úgy a házi jeges tea is kerüljön be. Az elmúlt két évben ilyen célú tréningeket tartunk vendéglátósoknak, és próbálunk a kovásza lenni ennek a folyamatnak.

A csokoládé terén is van ilyen kultúrmisszió, vagy a csokifogyasztás rendben van Magyarországon?

Aki az elmúlt 20 évben lényegi új koncepciót indított a csokoládépiacon, az a Lindt. Ők voltak azok, akik bő tizenöt éve először ráírták a táblás csokijukra, hogy hány százalék kakaót tartalmaz, és ezzel indult el egy ma már elég széles körben jellemző folyamat, a prémium étcsokoládé elterjedése. És ezen belül is a Lindt termékpalettája évről évre hoz újdonságokat. Az idei évben például a tengeri sós étcsokoládét építjük, kóstoltatjuk. Azt gondolom, hogy ha a közízlést meghagyjuk a piacvezetőknek, akkor maradnak a speciális szegmensek, és ott a különleges ízesítések megtalálják a helyüket. A csokoládé esetében viszont –a teával ellentétben – a missziónk megáll a hiper- és szupermarketek polcain, hiszen ahol még innovációt látok, azok a szaporodó manufaktúrák, amelyek valami egyedit próbálnak előállítani, viszont ők megállnak a szakboltoknál disztribúciót tekintve. Azt gondolom, hogy ez az innovatív folyamat segít bennünket a modern kereskedelemben, most már szó nélkül belistázzák a különleges ízeket is, és megnézzük, mit szól hozzá a vásárló.

A kommerszebb izgalmas ízeket, mint a chilis vagy narancsos csokit, már egy az egyben másolják a hard diszkont láncok. A magas kakaótartalmú étcsokoládék is gyakorlatilag Lindt-koppintások.

A Lindt nemrég vett egy sort a piacon lévő étcsokoládékból, hogy kóstoljuk meg, milyen a konkurencia, és –szégyen, nem szégyen – a diszkontok vagy más láncok sajátmárkás termékei ár-érték arányban is teljesen jók, szemben néhány prémiumnak szánt márkatermékkel.

Ehhez képest lehet előremenekülni az új utak, új ízek felfedezésével?

Igen. A Lindtől például az új töltött csokikat, a Hello sorozatot vezettük be most ősszel. Ez a piac szempontjából nem gyökeres fordulat, de a Lindt életében az: a tradicionális, hagyománykövető arculat mellett most elkezdték a huszonéves korosztályt megcélozni. Nyugat-Európában dübörög, Magyarországon pedig megnézzük, hogy ennek a korosztálynak van-e vásárlóképes kereslete erre a termékre – hiszen ezek az ízek elsősorban a fiatalabbakat célozzák, kevésbé a negyvenes-ötveneseket, akik egyébként a Lindt törzsvevőköre.

Árazásban ezek a termékek hol helyezkednek el a többi Lindthez, illetve a hasonló ízesítésű mainstream termékekhez képest?

A Milka 280 forint körül kapható, akcióban lemennek 220-230 környékére, míg ez a termék a Spar polcain már kint van, 999 forintért, és reméljük, a Tesco is hamarosan leviszi az árát, mert ott valamilyen okból 1099 forintért tették ki. A döntő kérdés az volt, hogy meg tudjuk-e tartani három számjegyen az árat. Ehhez jön még, hogy a prémium édességeknek – indítva a Milkától – van egy nagyon komoly másodlagos piaca, ÁFA-, NETA- és minden egyéb megfizetése nélkül. Ha tettek szintjén is történne valami a szürkegazdaság fehérítésével, az biztosan terelne forgalmat azon üzletek irányába, ahol mi igyekszünk eladni.

Hogyan látja a disztribútori piac jövőjét?

Az importőr cégek esetében is tisztult a piac. Jelenleg a prémium édességpiacon velünk együtt 4-5 alternatíva akad, ha egy márka a magyar piacon széles disztribúcióval akar dolgozni. Jó lenne még egyszer olyan közegben dolgozni, mint a 2000-2008 közötti, amikor az volt a kérdés, mekkora lesz az éves növekedés, nem pedig hogy lesz-e vagy sem. Ma nem kínál a piac olyan komoly ugrásokra lehetőséget, mint akkor: dolgozni kell keményen és meglátjuk, azzal hova jutunk el, de nincsenek garanciák.

Mennyire optimista abban a kérdésben, hogy eljön még egy új aranykor? Vagy inkább marad a kemény munka a részesedés megtartásáért vagy az előbbrejutásért?

Igyekszem nem túl optimistának lenni, és örülni annak, ha valami pozitívumra mégis rá lehet csodálkozni. A tavaly karácsonyi szezon például ilyen volt, előtte évek óta nem ért kellemes meglepetés a piac oldaláról. De a mindennapjainkat mi is a „szokjunk hozzá” mentalitásban éljük: ez a szervezetben is megnyilvánul, ha fejlődünk és előre lehetne lépni, inkább azt mondom, várjunk még egy ütemet és csak akkor lépjünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy nem egyszeri alkalomról, hanem stabil jelenségről van szó. Garanciák ugyanis nincsenek, azt pedig, hogy a válság után mekkora meg nem oldott problémahalmaz maradt és mekkora lufik fújódnak, ember nem tudja megmondani. A reálgazdaság oldaláról pedig az alapanyagárak befolyásolnak minket, és azok nem alakulnak kedvezően: a kakaó ára nagyon durván, 30-40 százalékkal mozdult fölfelé, a kávé ára az elmúlt évek alacsony szintje után szintén növekedni kezdett, a mogyoróé pedig megduplázódott. Ha az összegyűlt árfolyamváltozást is hozzáveszem, akkor egyből 10 százalékos áremelésnél tartok, és ki az, aki ennek örülne? Úgyhogy hiába próbáljuk nyugtatni a szállítóinkat és kérni, hogy óvatosan bánjanak az áremelésekkel, megkapjuk a friss árlistákat, amelyek alapján kalkulálunk, majd jöhet a küzdelem a láncokkal, hogy ki mennyit fogad el belőle.

(A fotón Roger Federer és Lindsey Vonn a Lindt élményközpontjának megnyitóján)