A modern latin-amerikai próza egyik legnagyobb hatású alakja, a kolumbiai José Eustasio Rivera (a nyitóképen) iskolát teremtett az amerikai kontinensen Örvény című regényével. Sodró áradású, költői ihletésű képsorok, izgalmas kalandok, apokaliptikus víziók teszik végig lebilincselővé a sok kiadást megért, több nyelvre lefordított klasszikust. A mű megjelenésének 100. évfordulója alkalmából október 29-én ingyenes eseményt rendeznek az intézetben a magyarországi Kolumbiai Nagykövetséggel együttműködve. Manuel Briceño Torres, irodalom- és drámatanár, film- és színházi rendező, valamint Jozifek Zsófia színésznő, pszichológus és pedagógus az esten mélyrehatóan elemzik a regényt egy multimodális előadás keretében, majd közös beszélgetésre hívják a nézőket.

Mit mond nekünk Cortázar saját magunkról? Az október 15. és november 26. között megrendezésre kerülő olvasóklub és biblioterápiás műhely célja, hogy a 20. század egyik leghíresebb írójának, Julio Cortázarnak a munkásságát nem megszokott szemszögből vizsgálja. Cortázar novelláiból válogatva a résztvevők olyan témákat fognak elemezni, amelyek ma is központi jelentőségűek az emberek számára. A Mi lenne, ha Cervantes egy gép lenne? Című öt alkalmas, mesterséges intelligenciát is használó kreatív írásműhely pedig október 30-án indul. A két műhelyen való részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges.

További információ: https://budapest.cervantes.es/hu/default.shtm

Ramon López de Mántaras Badia a CSIC (Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács) kutató professzora, a Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet alapítója és korábbi igazgatója. A Kaliforniai Berkeley Egyetem informatikai mesterszakán szerzett diplomát, valamint a Toulouse-i Egyetemen (Franciaország) fizikából, majd a Barcelonai Műszaki Egyetemen informatikából doktorált. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, beleértve a Spanyol Tudományos és Innovációs Minisztérium Kutatói Díját. Mindemellett az EurAI (Európai Mesterséges Intelligencia Társaság) tiszteletbeli tagja, valamint a Katalán Tanulmányok Intézetének rendes tagja. Jelenlegi kutatásainak központi eleme az analógián alapuló okfejtés, illetve az ok-okozati és átviteli kapcsolatok tanulásának vizsgálata a humanoid robotok esetében.

A Cervantes Intézetben tartott, Valóban intelligens a mesterséges intelligencia? című előadásában a mesterséges intelligencia képességeit elemzi. A professzor megkérdőjelezi a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket övező elfogultságot, hangsúlyozva a rendszerek jelenlegi korlátait a világ és a nyelv értelmezése kapcsán. Emellett kiemeli a környezettel kialakított fizikai kapcsolódás fontosságát a világ megértéséhez. Szintén kitér az MI jelenlegi veszélyeire, mint például a magánélet védelmének kérdésére és arra, hogy az algoritmusok milyen módon torzítják a hozzánk érkező tartalmakat, valamint érinti a tervezők és programozók etikai felelősségének témáját is. Ezenfelül szót emel a szigorúbb szabályozások és a mesterséges intelligencia kockázataira és előnyeire vonatkozó minőségibb oktatás szükségessége mellett.

Az előadás 18 órakor kezdődik.

Beatriz Ruibal fotográfiái lehetővé teszik a nézők számára, hogy elmerüljenek a kollektív emlékezet mélységeiben, és közelebbről megismerjék a tárgyak tulajdonosait, az írókat. A kiállítás során, az eredeti kontextusukból kiragadott tárgyak gondos válogatásának köszönhetően, a művész új narratívát hoz létre a képeken keresztül. A leltár minden egyes darabja egy-egy élet töredékeként jelenik meg, és az érzékekre hatva arra hívja a látogatókat, hogy felfedezzék a különböző tárgyak – tollak, nagyítók, ruhadarabok, hajkefék, cipők, füzetek és más nagy jelentőséggel bíró személyes holmik – mögött rejlő részleteket és történeteket. Minden tárgyhoz érzelmek kötődnek, amelyek fokozatosan bontakoznak ki előttünk, ahogy egyre mélyebbre kerülünk az egyes szerzők világában. A kölcsönhatásban álló darabok által új perspektívákat, összefüggéseket és jelentéseket fedezhetnek fel. Az egykor jelentéktelennek tűnő eszközök új, szimbolikus értéket nyernek, elindítva az emlékek és az érzelmek áramlását. A tárlat a kollektív emlékezet felébresztésére törekszik, és párbeszédet kezdeményez az identitás kérdéséről, az irodalomról és az írók társadalmunkra gyakorolt hatásáról.

Beatriz Ruibal elismert vizuális művész és filmrendező, akinek munkái tereken és tárgyakon keresztül az elmúlás ábrázolását kutatják, tükrözve a kortárs lét törékenységét. Műveit rangos eseményeken és helyszíneken állították ki, mint például a PhotoEspaña, a római Spanyol Királyi Akadémia és a havannai Nemzeti Szépművészeti Múzeum. Számos díjat és ösztöndíjat kapott, többek között a Kulturális Minisztérium alkotói támogatását és a római Spanyol Királyi Akadémia művészeti rezidencia programjának ösztöndíját. Emellett olyan nemzetközi filmfesztiválokon vett részt, mint a Cannes-i és a Tiranai Nemzetközi Filmfesztivál. Beatriz a Varasek kiadó szerkesztője és a Nave Oporto stúdió tagja.

A kiállítás szeptember 12-i megnyitóján jelen lesz Beatriz Ruibal. Rövid tárlatvezetést tart, amelyben a látogatóknak alkotói folyamatairól mesél.

„Mimi”, Orsós Miksa ismert stílustanácsadó és médiaszemélyiség, aki sikeresen és könnyedén éli hétköznapjait a nyilvánosság előtt, miközben legbelül még mindig riadt, túlsúlyos kisfiú. Egyre fojtogatóbbnak érzi a magyar valóságot, ám új fordulatot vehet az élete, amikor egy hírhedt spanyol üzletember felkéri: legyen most nyitó exkluzív klubjának művészeti vezetője Dominikán. Az agresszív, mégis negédes figuránál csak felesége, Palomita különösebb. A lenyűgöző szépségű, hallgatag nő nagyon ismerős Miksának. Mikor és hol találkozhattak? És miért tűnik úgy, hogy tud róla valamit, amit más nem? Egy beszélgetésük felidézi Miksában diákéveit, amikor Almodóvar Madridjában, a kilencvenes évek tomboló partikultúrájában drag queenként fedezte fel az addig ismeretlen, felkavaró szabadságot és önmaga határait.

Lakatos Márk első regénye karneváli forgatagként rántja magával az olvasót. Római palotákon, karibi luxusnyaralókon, madridi elegbárokon sodorja keresztül, ahol flitterek és gyémántok csillognak, kötelező a harsány tollboa, a platformos csizma és a mindent elfedő smink.
Rendhagyó fejlődésregény ez, amely különleges szemszögből járja körül a vonzalom, a nemiség, az önkifejezés és az elfogadás kérdéseit. Amelyek ma égetőbbek, mint valaha – olvasható a közleményben.

A program magyar nyelven zajlik, spanyol szinkron tolmáccsal. A belépés díjtalan, a férőhelyek száma korlátozott.

November 18-án mutatkozik be Enrique del Castillo, aki régi vetítőgépek újrahasznosított alkatrészeinek felhasználásával olyan optikai olvasókat hoz létre, amelyek a celluloidon megjelenő mintákat hanggá alakítják. A filmeket a hangok hullámfrekvenciája és a geometriai formák ismétlődése közötti kapcsolat alapján tervezték, így harmonikus hangok, zajok, hangtextúrák és atmoszférák hozhatók létre általuk. Az eredmény egy különleges hangperformansz, amely a tudományos és művészeti kutatást kapcsolja össze kísérleti módon, kapcsolatot teremtve a fény és a hang között.

Sofia Montenegro Barcelonában alkotó művész munkáiba olyan módszereket épít be, melyek a hangot vizuális és performatív elemekkel kapcsolja össze, ezáltal képzeletbeli képek létrehozásának módjaival kísérletezik. Venír y Ver című installációjának (a nyitóképen)  kiindulópontja a Manzanares folyó megfigyelése volt, amint az egy adott ponton és időben áthalad a madridi Ríó parkon. A hangjátékot egy elsötétített térben kell meghallgatni, az installáció közben az élőt képként kezelve a megfigyelésünk tárgya filmmé válik a szemünk előtt. A figyelmünket vezető auditív narratíván keresztül pedig a hallgatás élményében mélyedhetünk el. A művész célja, hogy a performansz alatt megváltoztassa azt, ahogy egyébként halljuk és észleljük a körülöttük lévő dolgokat.

A Határtalan Design kiállításon két eltérő alkotói attitűddel dolgozó spanyol ékszerművész munkái is megtekinthetők. A Barcelonában élő, világhírű Trinidad Conteras egyedi kerámiaékszerei pillanatnyi intuíció alapján született egyedi, lírai alkotások. Formaviláguk az alkotás folyamatát tükrözik a művész személyes képzeletvilágának kivetülései. A kiállított darabok aZero Space című, Daniel Santolo Franco venezuelai származású vizuális művésszel, fotográfussal közösen létrehozott sorozat részei. Juan José Ibáñez ipari formatervező ékszerekre fókuszáló projektjében hétköznapi tárgyakat hasznosít újra, értelmez át és keres nekik új kontextust. Az átalakított, régi elektromos borotvákból készített ShAVE THE BROOCHES sorozatban olyan brossok kaptak helyet, amelyek meglepnek, szép dolgokat mondanak, megnevettetnek vagy éppen táncra késztetnek…

A Határtalan Design kiállítás és összművészeti rendezvénysorozat 20 éves története során első ízben valósul meg tematikus tárlatként 14 ország 76 művészének részvételével a FUGA Budapesti Építészeti Központban. A különleges nemzetközi válogatás Ligeti György zeneszerző születésének 100. évfordulójához kapcsolódva, Ligeti sokrétű alkotói tevékenységének inspirációjára született.

A kiállítás november 26-ig látható a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

Benito Román fényképei egy kétarcú Spanyolországot tükröznek, ahol a hagyományok mélysége a modernség utáni vágyakozással és az új Alkotmány kikiáltása okozta lelkesedéssel keveredett. A csodálatos évtized című kiállítás anyagát Chema Conesa, kurátor válogatta. Az 50 fénykép hiteles portrét rajzol ki egy olyan évtizedről, amelyben a spanyolok felfedezték az önmagukba vetett hitet. A politikai eszköz a törvények törvényének, az Alkotmánynak a kihirdetése volt, amely a kritikai hangok ellenére is hiteles egyesítője volt a harmóniára vágyó társadalomnak. Akkoriban Benito Román sajtófotósként elhatározta, hogy a mindennapi élet látszólag lényegtelen eseményeit mindennapi megörökíti, az azóta eltelt időben fotói a társadalompolitikai változás egyik legfontosabb képi lenyomatává váltak. Madrid vidékét egész Spanyolország tükreként mutatják be: összehozza a kunyhókat és a felhőkarcolókat, a szakszervezeti tagokat és a munkaadókat, a világiakat és a vallásosokat, a hősöket és a gazembereket, akiket az eltelt idő az akkor leküzdött ellentétek kedves szereplőivé változtatott.

Benito Román a 70-es években kezdte fotós pályafutását. A madridi Iparművészeti és Művészeti Mesterségek Iskolájában tanult fényképészetet. 1973-tól Beno néven a Triunfo és az Hermano Lobo magazinok munkatársaként fotómontázsokat készített. 1974-ben átmenetileg Párizsba költözött, és leszerződött a Sipa Press ügynökséggel. Ezt követően, 1976 és 1977 között az Opinión munkatársa volt, majd 1977-től 1978-ig riporterként dolgozott többek között a Gaceta Ilustrada, a Líbera, a Posible és a La Calle folyóiratnál. 1978 szeptemberében létrehozta az El Periódico de Madrid fotórovatát. Ezután szabadúszóként folytatta pályafutását a Cover y Contact ügynökségnél, valamint olyan folyóiratoknál és magazinoknál, mint az El País, az El Mundo, az Interviú, a Muy interesante, az Época, a Panorama, a Bauer, az Euromoney, a Newsweek és a Hueber Verlag. Emellett több kiadóknál is megfordult, mint például az Argos Vergara, a Salvat, a Santillana, a Planeta, a Plaza y Janés vagy az Espasa. Sokszorosan díjazott fotográfus.

El Greco 1577-ben érkezett Toledóba, mint kozmopolita, művelt festő, az itáliai művészet kiváló ismerője, akinek minden eszköze megvolt arra, hogy teljességében kibontakoztassa egyéni stílusát. Berobbanása a Birodalmi Városba, újító jellegű festészeti irány bevezetését eredményezte mind a festési módszereket, mind a vallási kompozíciókat illetően. A krétai mester büszke és határokat feszegető személyisége azonban hamar felébresztette az egyház képviselőinek féltékenységét. Gyakran vitatkozott össze megrendelőivel és pénzbeli követelései számos perbe sodorták. Kapcsolata magával Toledóval is ellentmondásos volt: nem volt képes azonosulni sem a várossal, sem az ott lakó többi művésszel.  Paula Revenga Domínguez december 14-i előadásában a festő zsenialitását és Toledóhoz köthető műveit bemutatva ismerteti meg az érdeklődőket a spanyol művészettörténet egyik legrejtélyesebb alkotójának művészetével. Ezt követően a budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményének kurátorával, Lantos Adriánával beszélget.

Lantos Adriána a Cervantes Intézet online sorozatában szintén El Greco titkait mutatja be, ezzel is segítve, hogy a festő munkásságát jobban megértsük és kontextusba helyezhessük. A Művészet-pirulák videóival megérthetjük El Greco “kódjait”, a Bűnbánó Magdolna, az Angyali üdvözlet és a Krisztus az olajfák hegyén című képein elbújtatott rejtett üzeneteit.

Akik El Greco mellett a kortárs spanyol művészet iránt is érdeklődnek, azok 2023. január 20-ig ingyenesen megtekinthetik a Mitokondrium duó Kultúra a háztartásban című installációját a Cervantes Intézetben. A tárlat olyan, a női léthez kapcsolódó témákkal foglalkozik, mint az otthon, a családi érzelmek, az anyaság és a nemzedékeken átívelő, egymásról való gondoskodás. A Klauzál téren december 20-ig szintén ingyenesen látogatható a több kulturális intézet együttműködésével megvalósult, Képeslapok Ukrajnából című tárlat. A kezdeményezés célja dokumentálni és bemutatni az ukrán kultúrát ért károkat. Az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetétől ugyanis országszerte több mint ötszáz történelmi, építészeti, régészeti, oktatási, vallási és kulturális helyszínt pusztították el vagy rongálták meg az orosz csapatok. A budapesti fotókiállítás számos ukrajnai létesítményt mutat be a háború előtti és a háború kitörése utáni, megrongálódott állapotában.

Művészet-pirulák 2022: El Greco, „Bűnbánó Magdolna”

Művészet-pirulák 2022: El Greco, „Angyali üdvözlet”

Művészet-pirulák 2022: El Greco, „Kriztus az Olajfák hegyén”

Pilar Aymerich a spanyol fotográfia egyik nagyasszonya, munkáját 2021-ben a Spanyol Nemzeti Fotográfia-díjjal ismerték el. A zsűri indoklásában így fogalmazott: “az utcai fényképészettel töltött pályafutásáért, melyet a hetvenes évek óta űz. A társadalmi valóság és a kései frankóizmus idejének sürgető kérdéseinek boncolásáért, melyek máig megőrizték relevanciájukat. Munkássága olyan etikai tudásból ered, amelyben a törékenység a fotós narratíva kiindulópontja.” Pilar Aymerich felvonulásokat és társadalmi mozgalmakat örökített meg a Franco-időszak végétől a rendszerváltáson keresztül napjainkig. Egyedi nézőpontja, kamerája azóta kíséri a jogaikért, szabadságukért kiálló nőket. A képeken emellett figyelemmel kísérhető a város radikális transzformációja is: láthatjuk a nyolcvanas, kilencvenes évek Barcelonáját. Pilar szavaival élve, Barcelona ekkor egyszerre három nemzedék tükre: láthatók benne azok, „akik visszatértek a száműzetésből, akik a belső ellenállás képviselői voltak, és a mindezen emberek és mások eszméiből töltekező fiatalok”.

Pilar Aymerich 1943-ben született Barcelonában. Az Adrià Gal Színművészeti Iskolában tanult. Itt találkozott Montserrat Roig-dzsal, akivel több közös projektet is létrehoztak. 1965-ben Londonba utazott, ahol két évig riporterként dolgozott. Ezután Párizsban labortechnikát tanult. A hatvanas évek társadalmi mozgalmainak hatására fotós-újságíró lett, majd Barcelonába való visszatértekor portrékra és szocioriportokra specializálódott.

Az összes fotós műfajt kipróbálta, de elsősorban portréi lenyűgözőek. Szintén erőssége az építészeti és színházi riportfotózás. Különböző folyóiratoknak dolgozott, mint például az El País, a Fotogramas, a Qué leer, a Destino, a Triunfo, a La Calle, a Serra d’Or és a Vindicación Feminista. A kiadói és audiovizuális világban is otthonosan mozog. Hatvannál is több kiállításon mutatkozott be világszerte. 2002-ben elnyerte az Emberi Jogok Intézetének Szolidaritás Díját, 2005-ben pedig  a Sant Jordi keresztet.

Pilar Aymerich: A feminista harc Barcelonában és a társadalmi riport

Cervantes Intézet, 2022. szeptember 23. és 2022. október 28. között

Megnyitó: 2022. szeptember 22. 18 óra

A kiállítást megnyitja: Carmen Dalmau, kurátor és műkritikus, a Galería Cero igazgatója

A fesztivál nyitófilmje a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot legújabb munkája, a Dilili Párizsban című filmje lesz, mely a századfordulós francia művészvilág izgalmas karikatúráját is felrajzolja. A vetítés után közönségtalálkozóra kerül sor a rendezővel. Ocelot új műve akár az új magyar animáció, a Ruben Brandt, a gyűjtő tükörképeként is szolgálhat.

A két filmet elsőként a budapesti nézők láthatják egymás mellett – az Anilogue-on. A fesztiválon továbbá Michel Ocelot két korábbi filmjét, az Esti meséket és a Kirikou és a boszorkányt is megnézheti majd a magyar közönség. Az Anilogue zárófilmje Mamoru Hosoda legújabb alkotása, a Mirai – Lány a jövőből lesz, melyben a négyéves Kun azóta haragszik a világra, amióta kishúga születésével felfordult az élete. Ám egy reggel titkos, mesebeli világot talál a kertjükben, ahol találkozik azzal a kislánnyal, aki majd az anyukája lesz és azzal a férfival, aki majd a dédnagypapája lesz. A varázslatos kalandokban útitársául szegődik egy nagylány. Egy nagylány, akit pont úgy hívnak mint az utált kistestvért.

Idén öt egész estés animáció lesz versenyben: Santiago Caicedo Tropical Virus című kolumbiai–ecuadori filmjében egy hagyományosnak a legkevésbé sem nevezhető családban nő fel Paola, aki egyedi, női világlátása miatt számos előítélettel szembesülve küzd a függetlenségért. A Még egy nap élet című alkotás az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháború borzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében. Denis Do Funan című munkája szintén 1975-ben, a Vörös Khmer forradalom idején játszódik. Miközben a saját túlélésért küzd, Chou, a fiatal kambodzsai anya a négyéves fiát keresi, akit a rezsim elvett tőle. Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című, családi animációjában egy fiú képes rovar méretűvé zsugorítani önmagát.

Az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan Egyetem animációs tanszékének vezetője, Veljko Popovic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntik majd el, hogy melyik filmnek ítélik oda a fődíjat.

Idén 30 rövidfilm versenyez, köztük Bucsi Réka Solar Walk és Hegyi Olivér Take Me Please című alkotása. A rövidfilmek versenyében pedig az Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Drasko Ivezic horvát rendező alkotta zsűri dönti majd el, mely film kapja a 2000 eurós fődíjat, melyet idén első alkalommal a Cartoon Network ajánlja fel. Az idei Anilogue egyik izgalmas csemegéje továbbá, hogy a hazai közönség itt láthatja majd először a Cartoon Network legújabb sorozatát, a Bűbáj tábort – Julia Pott-tól, a Kalandra fel! társalkotójától.

Idén 300 animációs rövidfilmet és 14 egész estés filmet – számos magyar alkotást is – kínál a fesztivál, melyek közül több a Három Hollóban lesz megtekinthető, a Francia Intézet a Lengyel Intézet és a Cervantes Intézet pedig ingyenes vetítéseket is tart majd. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia állnak.