Szerzők: Dr. Priskin Boglárka ügyvéd (nyitó képünkön) és Dr. Baumgartner Máté ügyvédjelölt, CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda

Fellépés egy svéd játékstudióval szemben

A Svéd Fogyasztóvédelmi Szövetség panaszát követően az Európai Bizottság által koordinált – az európai uniós fogyasztóvédelmi hatóságokat, így többek között GVH-t is tömörítő – Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat („CPC”) végrehajtási intézkedést indított 2025. március 21-én a több mint 21 millió regisztrált játékost magáénak tudó Star Stable Entertainment AB játékstúdió ellen. Az intézkedés célja, hogy a vállalkozás az egész Európai Unióra kiterjedően olyan vállalásokat terjesszen elő, melyek orvosolják a CPC által azonosított, fogyasztóvédelmi szempontból problémás gyakorlatokat.

A CPC az általa képviselt hatóságok közös álláspontjában több olyan, fogyasztóvédelmi szempontból aggályos gyakorlatot azonosított a vállalkozásnál, amelyek egyértelműen sötét mintázatként értékelhetőek (leegyszerűsítve sötét mintázatnak nevezzük az olyan gyakorlatokat, amelyek olyan döntések meghozatalára „veszik rá” a fogyasztót, amit ezek hiányában nem hozott volna meg). Súlyosító körülményként emelte ki a CPC, hogy a játékosbázis jelentős hányada kiskorú, és így sérülékeny fogyasztónak minősül. A vizsgált játék kapcsán a kifogásolt gyakorlatok közé tartoztak:

• egyrészt a gyermekeket közvetlenül a játékbeli valuta vásárlására ösztönző felhívások (amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltó törvény mellékletének 28. pontja alapján Magyarországon is minden további feltétel nélkül jogsértőnek minősülnének; ez a rendelkezés kifejezetten tiltja a gyermekkorúak közvetlen felszólítását a reklámozott termék megvásárlására);
• másrészt a manipulatív nyomásgyakorlási technikák alkalmazása, például az „időkorlátos ajánlatok”, amelyek sürgető érzést keltenek a játékosokban, ezzel ösztönözve őket játékon belüli fizetőeszköz vagy tartalom megvásárlására. Az ilyen típusú gyakorlatok agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek, mely miatt korábban a GVH is több alkalommal szankcionált vállalatokat, például a Szallas.hu-t és a Booking.com-ot is.

A CPC szerint problémás az is, hogy a játékstúdió nem gondoskodott arról, hogy a termékét népszerűsítő véleményvezérek (influencerek) egyértelműen feltüntessék, hogy a játékok népszerűsítése során reklámtevékenységet folytatnak. A bemutatott magatartások külön-külön is súlyos fogyasztóvédelmi jogsértésnek minősülnek, és valószínűsíthetően a Star Stable üzletpolitikája is nagyban támaszkodott ezekre a gyakorlatokra. Ezért a Star Stable-nek valószínűleg jelentős kihívást jelent majd egy hónap alatt egy olyan kötelezettségvállalási javaslattal a CPC elé állnia, amelyekkel korrigálható az összes kifogásolt gyakorlat. Ugyanakkor hatékony vállalások előterjesztésének hiányában valószínűsíthetően a vállalkozás magas bírságokra számíthat az esetleges tagállami fogyasztóvédelmi eljárások következményeként.

A megbízható online játékkörnyezet alapelvei

A CPC nemrég iránymutatásokat is közzétett, amelyek célja, hogy felhívja a figyelmet az online játékokban használt virtuális fizetőeszközök, valuták használatával kapcsolatos fogyasztóvédelmi aggályokra.

Az Iránymutatások alapján a vállalkozásoknak a következő alapelveket javasolt betartaniuk:

• Átláthatóság a pénzügyi tranzakciók során: A játékbeli tartalmak és fizetőeszközök valós pénznemben kifejezett értékét egyértelműen és átlátható módon kell feltüntetni. Ennek megfelelően javasolt elkerülni minden olyan gyakorlatot, amely megakadályozza, hogy a játékos pontosan felmérje az általa megvásárolni kívánt digitális tartalom valós költségét, például akként, hogy i) a digitális tartalom (pl. loot box) ellenértékét csak játék valutában tünteti fel a játékfejlesztő valós pénzben nem, vagy ii) átláthatatlan kedvezményekkel próbálja a valós árakat eltitkolni vagy iii) egy játékon belül többfajta játékvaluta elérhető, melyek átváltási értéke nem világos és adott tranzakcióhoz több valuta váltás is szükséges.
• Fogyasztók védelme a nem kívánt vásárlásoktól: A vállalkozásoknak tartózkodniuk kell az olyan ajánlatok nyújtásától, amelyek a fogyasztókat nem kívánt vagy szükségtelenül nagy mennyiségű játékbeli fizetőeszköz vásárlására késztetik. Például problémásnak minősül, ha a játékbeli fizetőeszközök csak előre meghatározott csomagokban vásárolhatók meg, anélkül, hogy a játékos szabadon dönthetne a kívánt mennyiségről, hiszen ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy a játékos olyan valutára is szert tesz, melyet később nem fog tudni elkölteni („bent ragad a játékban”). Fentiek elkerülése érdekében a fejlesztőknek például felhasználóbarát alapbeállításokat kell biztosítaniuk, illetve lehetőséget kell teremteniük szülői felügyelet beállítására.
• A szerződéskötést megelőző tájékoztatási szabályok betartása a 45/2014-es Kormányrendelet alapján: A fogyasztókat részletesen és közérthetően kell informálni a szerződéskötés előtt a virtuális tranzakció legfontosabb körülményeiről, függetlenül attól, hogy valós vagy játékbeli fizetőeszközzel történik a fizetés. Ide tartozik például (i) a megvásárolni kívánt tartalom legfontosabb tulajdonságainak ismertetése (különösen az árra vonatkozó információk szerepeltetése), (ii) a kereskedő beazonosításhoz szükséges adatok bemutatása, (iii) digitális tartalom kifizetésével és kézbesítésével, elállási jog gyakorlásával, szavatosággal kapcsolatos tudnivalók.
• Tisztességes szerződési feltételek: Az ÁSZF-eket és minden egyéb, a játékbeli tranzakciókra vonatkozó tájékoztatást tisztességes módon és világos, érthető nyelvezettel kell megfogalmazni. Tisztességtelen minősülhetnek az olyan kikötések, melyek a vállalkozás javára és a fogyasztó hátrányára egyoldalúan korlátozzák a fogyasztók jogszabályban biztosított jogait, vagy  egyoldalú felmondására, vagy értelmezésére jogosítják fel a vállalkozást. Jogellenesek például az olyan szerződési kikötések, amely lehetővé teszik, hogy a fejlesztő egyoldalúan módosítsa a virtuális fizetőeszköz értékét, vagy egyoldalúan eltávolítsa az azzal megvásárolható digitális tartalmat, fizetőeszközt a játékból.
• Az Iránymutatások azt is egyértelműsítik, hogy a játékbeli mikrotranzakciók esetén is megilleti a fogyasztókat a jogszabályok által biztosított tizennégy napos elállási jog. Ezt kizárni csak a fogyasztó kifejezett, a szolgáltatás használatának megkezdése előtt a vásárlásgombtól elkülönült jelölőnégyzetben adott hozzájárulásával lehet, amennyiben a megvásárolt tartalom használata/felhasználása azonnal megkezdődik.

„A CPC által összegyűjtött problémás gyakorlatok bemutatása segítheti a videójátékokat forgalmazó vállalkozásokat abban, hogy azonosítani tudják a saját játékmenteik, virtuális valutáikkal kapcsolatos üzleti modelljeik konkrét kialakítása milyen fogyasztóvédelmi kockázatot hordoz rájuk nézve” – mondja Baumgartner Máté. Ezen kockázatok azonosítására és korrigálására mindenképpen érdemes fogyasztóvédelmi jogban jártas szakemberhez fordulni, azért is, mert a hazai hatóságok is elkezdték alaposabban vizsgálni a piaci szereplők gyakorlatait. 2025. április 2-án a GVH több hazai videójáték egyesületnek és fejlesztőnek küldött tájékoztató levelet, melyben felhívta figyelmüket a fent bemutatott CPC iránymutatásban megfogalmazott ajánlások betartására.

A GVH javaslatai

A GVH friss, március végi sajtóközleményében ismét hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet fordít a sérülékeny fogyasztók jogainak védelmére, ezért a piaci szereplőknek a Magyarországon is forgalmazott játékok kialakítása során érdemes fokozott körültekintéssel eljárniuk.

A versenyhatóság az elmúlt években több alkalommal is vizsgálta a videojátékok piacán alkalmazott sötét mintázatokat, így 2023 májusában , 2024. augusztusában és 2025 februárjában is kommunikálta álláspontját, illetve átfogó gyorselemzést is végzett annak feltárására, hogy az ingyenesen letölthető mobiljátékokban, valamint a játékkonzolokon és számítógépeken elérhető játékokban azonosíthatóak-e manipulatív üzleti gyakorlatok.

A GVH a fent említett sajtóközleményekben többek között az alábbi problémás gyakorlatokat azonosította, melyek a játékosoknak pénzügyi veszteséget okoznak vagy digitális függőség kialakulásához vezethetnek:

• Kettős virtuális valuták használata: Adott játékmenetben a virtuális valuták egy része ingyen megszerezhető, másik része (pl. ún. a virtuális karakter kinézetét meghatározó „skinek”) viszont kizárólag valódi pénzért vásárolható meg, de ezek bizonyos játékokban, jelentős hatással lehetnek magára a játékmenetre is. Éppen ezért a GVH aggályosnak találja, ha a fizető játékosok aránytalanul nagy előnyhöz jutnak a nem fizető játékosokkal szemben.
• Loot Boxok alkalmazása: A zsákmánydobozok/meglepetésdobozok az egyes játékokon belül valódi pénzen vagy játékvalután vásárolt tartalmak, amelyek általában a játékban hasznosítható, véletlenszerű tételeket tartalmaznak (például fegyverek, képességkártyák, játékvaluta, fejlődési lehetőségek stb.). A megvásárolni kívánt zsákmánydobozok pontos tartalmát a fogyasztók a fizetés előtt nem ismerhetik meg, így a dolog tulajdonképpen zsákbamacskaként működik. A nyerési esélyek és a befektetett pénz megtérülésének mérlegelése így nehezékes lehet.
• Manipulatív ösztönzők korlátozása: A hatóság problémásnak tartja azt a gyakorlatot is, amely szerint a játékosokat napi, heti vagy szezonális jutalmakkal ösztönzik a rendszeres bejelentkezésre, ami függőséghez vezethet és fokozott vásárlásra sarkallhatja a felhasználókat.
• A játékot megszakító reklámok: Problémásnak találta a GVH, hogy a játékot megszakító hirdetés vagy reklám jellege nem volt feltüntetve, a kilépést jelző „x” az eredeti játék folytatása helyett az alkalmazásáruház azon oldalára vitte a felhasználót, ahol egy kattintással azonnal le is tölthette a reklámozott játékot. A GVH kifogásolta azt is, hogy a reklámok megtekintéséért gyakran ajánlottak a játékfejlesztők jutalmat, vagy a reklám a játék ingyenes kipróbálására is lehetőséget biztosított arra sarkallva a megtekintőket, hogy minél többen töltsék le a reklámban népszerűsített játékot.

Célkeresztben a játékon túli online tartalmak is?

„A GVH és a CPC ajánlásai ugyanakkor megítélésünk szerint azokra az alkalmazásokra és platformokra is vonatkozhatnak, amelyek bár nem videojátékok, de jellemzően gyermekeknek vagy fiatalkorúaknak készülnek, például oktatóappokra vagy interaktív mesealkalmazásokra is” – mondja Priskin Boglárka. Ezeknél is fontos, hogy a játékelemekkel kombinált vásárlások lehetősége (pl. extra tartalmak, prémium funkciók) jól elkülönüljön az ingyenes tartalmaktól, és a virtuális fizetőeszközök vagy előfizetési modellek valódi költségei egyértelműen kiderüljenek. Emellett a felhasználási feltételeknek is világosan érthetőnek kell lenniük a szülők és gyermekek számára egyaránt, elkerülve a félrevezető vagy rejtett díjakat.

Várhatóan ezt a területet a jövőben is kiemelt figyelem övezi majd a fogyasztóvédelmi hatóságok részéről, hiszen a gyermekek, mint sérülékeny fogyasztók védelme továbbra is prioritást élvez.

Szűk határidők

A GVH a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett veszélyhelyzeti kormányzás során kapott – az eddig is igen széles – jogosítványait kiegészítő új eszközöket. 2021. július 8-án a Kormány rendelettel döntött a gyorsított ágazati vizsgálatnak elnevezett jogintézmény bevezetéséről.

Az ágazati vizsgálat az európai versenyhatóságok nagyrészének eszköztárában már régóta megtalálható, célja, hogy a verseny tisztaságáért felelős szabályozó ne csak akkor avatkozhasson be egy-egy piac működésébe, ha azon a piacon az egyik (vagy több) szereplő valamilyen versenyellenes gyakorlatot folytat, ami jogsértőnek minősül, hanem akkor is megvizsgálhassa a piac szerkezetét, ha azon mindenki jogszerűen jár el, csak épp a verseny ennek ellenére torzul, szűkül, nem funkcionál megfelelően. Az ágazati vizsgálatok általában hosszabb ideig, akár egy évig is eltarthatnak (a GVH-nak a versenytörvény nem is ír elő határidőt az ágazati vizsgálat lefolytatására). Ennek oka, hogy egy-egy piac megismerése időigényes folyamat: a piaci szereplőket, a szabályozási hátteret, az üzleti feltételeket és a közgazdasági, üzleti mozgásokat mind-mind meg kell érteni a GVH szakembereinek.

Ehhez képest a nemrég bevezetett gyorsított ágazati vizsgálat valóban példátlan gyorsaságot hozott. A GVH jelentésének a vizsgálat megindításától számított legfeljebb 30 napon belül el kell készülni, és igaz, hogy ez mindösszesen 3 hónapra meghosszabbítható, de a hatóság szemlátomást nem élt ezzel a lehetőséggel az utóbbi időben. Mind a COVID-19 antigén, mind a COVID-19 antitest gyorstesztek kapcsán folytatott rapid vizsgálat lezárult 30-30 napon belül.

Mindez a vállalkozások, piaci szereplők oldalán nagyon komoly terhet okoz: a nemritkán 10-15 kérdésből álló kérdőívek – melyekkel együtt rengeteg üzleti adatot is meg kell adni, ráadásul a GVH által kért bontásban – válaszadási határideje általában 1 hét körül van, amely csak pár nappal hosszabbítható meg.

Fókuszban a fogyasztóvédelem

A GVH eddigi négy gyorsított ágazati vizsgálatából (a COVID tesztek mellett a tégla és a faipari alapanyagok piacát szántotta végig a hivatal a villámkérdésekkel) a fenti gyorsaság legfeljebb az ilyen irányú statisztikák elkötelezett hívei számára lehet pozitívum. Jól látható, hogy bár a GVH szakemberei hatalmas munkát végeztek minden alkalommal, a jogszabály adta 30 nap nem elégséges arra, hogy komoly, piaci struktúrákat alapvetően befolyásoló, a versenyt hátráltató folyamatok megismerhetőek, feltárhatóak és orvosolhatóak legyenek.

„Az antitröszt jog a legösszetettebb jogágak közé tartozik, mivel nemcsak jogi, de közgazdasági tudást is igényel a művelése – és a piacok természetes menetébe beavatkozó szabályozónak igencsak jól kell művelnie a mesterséget” – magyarázza dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője. „Nem véletlenül tartanak a nagy uniós és magyar kartell, illetve erőfölényes vizsgálatok is évekig, néhol akár egy évtizedig is. A gyorsított ágazati vizsgálat jogintézménye ilyen összetett versenyproblémák kezelésére nem látszik alkalmasnak.”

Arra ugyanakkor elég lehet – és ez a trend rajzolódik ki a két COVID teszt vizsgálat kapcsán is – hogy a nyilvánvalóan jogsértő fogyasztói tájékoztatásokat – amelyek szintén komoly társadalmi károkkal járnak – észlelje a hatóság. Ráadásul olyan piacokon, ahol ezek elterjedtek, még célszerűbb is a piac valamennyi résztvevőjét egyetlen eljárásban megvizsgálni, majd figyelmeztetni őket a jogkövető magatartásra, mint egyesével büntetni ezen cégeket. Ez a megközelítés gyorsabb tisztulást, a jogszerű kommunikáció irányába való elmozdulást eredményezhet.

Véleményvezérek és csodahatás: a COVID gyors tesztek reklámozása

A legújabb gyorsított vizsgálata során a GVH tehát az antitest (mely az antitestek létét vagy meg nem létét képes kimutatni) gyorstesztek piacát vizsgálta. Jelentéstervezetében a GVH megállapítja, hogy egyelőre nincs tudományos konszenzus az antitestek megléte és a védettség szintje közötti összefüggéssel kapcsolatban. Ezért „azt javasolja a kereskedők számára, hogy kerüljék az antitest-termelődés és a védettség fennállása közötti összefüggésekre való utalásokat.” Ugyanakkor ezen termékek funkciója az antitest szint megmérése, így – ha a GVH „soft” eszközökkel erősen eltanácsol az ilyen forma népszerűsítéstől – nem teljesen világos, ezeket a termékeket a jövőben hogyan lehet majd reklámozni, ajánlani a fogyasztók részére. Amennyiben ugyanis az antitestek megléte és a védettség között nincs összefüggés, valószínűsíthetően a fogyasztók nem vásárolnának ezekből a termékekből. Különös, hogy a fenti ajánlásával szemben a GHV a jelentéstervezetének 8. oldalán úgy fogalmaz, az antitest gyorstesztekkel „a vírussal szemben a szervezetben kialakult immunitást lehet kimutatni.”

A GVH – vélhetően a fenti ellentmondás feloldása érdekében – ugyanakkor „javasolja az érintett szakhatóságok számára, hogy alakítsanak ki a járványhelyzet előrehaladtával rendelkezésre álló, friss tudományos eredményeknek megfelelő tájékoztatókat az antitest gyorstesztek reklámozásával kapcsolatos elvárásokról, amelyekhez a kereskedők igazodhatnak.” Amennyiben ilyen ajánlás születik, az megnyugtathatja a piaci szereplőket, mivel így világos szakmai elvárásokhoz tudják majd igazítani a kommunikációjukat.

Végül a GVH felhívja a figyelmet, mivel a vizsgálat során nyilván több ilyen esetet is azonosított, hogy a „kereskedők kerüljék ismert személyek, egészségügyi szakemberek és ún. influenszerek alkalmazását reklámkommunikációikban”. Ez a típusú véleményvezér vagy influenszermarketing ugyanis a gyógyászati segédeszköz termékek – amely kategóriába a vizsgált antitest gyorstesztek is tartoznak – vonatkozásában kifejezetten tilos.

Az Alza vállalta, hogy a 2019. évben nála vásárlást bonyolító természetes személy fogyasztókat egy 3000 Ft-os kuponnal kompenzálja, amennyiben a kupon kiküldését követő egy éven belül 10 000 Ft felett vásárolnak az alza.hu webáruházban vagy az Alza applikáción keresztül. A kompenzációs vállalás garantált minimum összege 450 millió forint, ami azt jelenti, hogy amennyiben a fogyasztók által felhasznált kuponok értéke az egy éves időszakon belül végül nem éri el ezt az összeget, a vállalkozások a maradványösszeget egy kiegészítő eljárás keretében juttatják majd el a vásárlóiknak.

A GVH eljárásában azt vizsgálta, hogy az alza.hu oldalon egyes termékek mellett korábban megjelenő, készletfogyással és a termékek iránt érdeklődő vásárlók számának feltüntetésével kapcsolatos értékesítési módszer megtévesztő és sürgető jellegű-e.

A GVH a felajánlott kompenzáció elfogadása mellett 40 000 000 Ft bírságot szabott ki az Alzával szemben. A GVH által végül kiszabott büntetés az ügy során kibocsátott előzetes álláspontban (mely egy rossz analógiával leginkább a „vádiratnak” feleltethető meg) „előrevetített”, a GVH gyakorlatában immár szokásosnak tekinthető, „csillagászati” bírságösszeghez képest jelentősen kedvezőbbnek mondható. A komoly bírságcsökkentésben nagy szerepet játszott az Alza által előterjesztett kompenzációs csomag mellett az is, hogy a vállalkozások a jogsértéseket elismerték és lemondtak a bírósági jogorvoslatról, valamint a kifogásolt magatartással a GVH eljárásának megindulását követően szinte azonnal felhagytak. Ezenkívül segítette az eljárás Alza számára kedvezőbb kimenetelű lezárását az is, hogy az Alza az egész eljárás során a GVH-val mindenben maximálisan együttműködött.

Irodánk álláspontja szerint a GVH által képviselt új irány, mely lehetővé teszi a fogyasztók részére felajánlott közvetlen jóvátétel bírságcsökkentéssel történő honorálását, mindenképpen előremutató, fogyasztóbarát és társadalmilag is igen hasznos. A kompenzáció társadalmi haszna érzékelhető, hiszen a fogyasztók számára közvetlen előny származik belőle, hiszen ennek révén kevesebbe kerülnek az általuk a webáruházból megvásárolt termékek. Bár a vállalkozások számára a kompenzációs csomag teljesítése is érzékelhető anyagi teher, mégis, a közvetlenül saját vásárlók részére visszajuttatott összeg kisebb presztízsveszteséggel jár, mint egy pusztán versenyfelügyeleti bírságot tartalmazó ügyzáró döntés.

A GVH-nak meglátásunk szerint azért kedvezőbb a vállalkozások együttműködésével zárni az ügyet, mert amennyiben (és a legtöbb esetben) azokat a GVH a jogorvoslatról történő lemondással együtt fogadja el, a GVH-nak nem kell költséges, időigényes és gyakran bizonytalan kimenetelű bírósági eljárásba bocsátkoznia az eljárás alá vontakkal. Amennyiben a vállalások megsértésének gyanúja felmerül, a GVH utóvizsgálatban ellenőrizheti a teljesítést, és szankcionálhatja, ha a vállalkozás nem tartja magát a vállalásaihoz.

„Az Alzával szemben folytatott eljárás tanulsága, hogy tanácsos fogyasztóvédelemben és a GVH eljárásaiban jártas szakemberrel folytatott konzultációt követően már az eljárás legelején stratégiát választani és erre felépíteni az egész eljárás során a vállalkozás beadványait, hatósággal való kommunikációját” – vonta le az ügy fő tanulságát dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője. „Amennyiben a választott stratégia az együttműködés (elismerés, kompenzáció stb.) a hangsúlyt inkább az önként felajánlott vállalások nagyon részletes kidolgozására érdemes fordítani, és kevésbé a védekezésre, valamint a hatóság jogi álláspontjának ellenbizonyításra.” – tette hozzá a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelmi szakértője.

Egy „söprögetéssel” kezdődött

Az ellenőrzés formája a GVH és az uniós fogyasztóvédelmi együttműködésben résztvevő más hatóságok gyakorlatában bevett gyors eszköz, az úgynevezett „sweep” volt, mely nem egy piac elemzést vagy versenyfelügyeleti eljárást takar, hanem egy annál sokkal gyorsabb és rugalmasabb „akciót”, melynek a végén a GVH közzéteszi az ellenőrzés tapasztalatait ajánlás formájában. „A „sweep” esetén az sem ritka, hogy az, egy Európai Bizottság által koordinált „nagyobb”, összehangolt akcióba illeszkedik, ilyen esetben az ellenőrzésben számos fogyasztóvédelmi hatóság vesz részt Európa szerte.” – fejtette ki dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője, aki a GVH munkatársaként korábban maga is részt vett „sweep”-ek végrehajtásában.

A GVH arra tekintettel kezdett „sweep”-be, hogy a járvány alatt megnövekedett kereslet eredményezte élénk fogyasztói érdeklődés következtében előálló piaci helyzetben jobban tudja védeni a fogyasztók jogait, aminek csorbítása akár tisztességtelen versenyelőnyhöz is vezethet. A GVH közleményében felhívja az érintett oldalak figyelmét, hogy a vásárlói vélemények torz megjelenítése bizonyos esetekben akár a fogyasztókat megtévesztő, vagy az alapvető szakmai gondosság követelményét sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet, ami hatósági szankciókkal, adott esetben súlyos versenyfelügyeleti bírsággal is járhat. Ennek megelőzése érdekében a GVH külön figyelmeztet a gyakran előforduló problémákra.

Hogyan születik az értékelés?

Ilyen fogyasztóvédelmi probléma például a GVH közleménye szerint, hogy a platformok többségén nem derül ki a felhasználók számára, hogy az értékelés milyen szempontok mentén és milyen módszertannal történik. Gyakran az sem egyértelmű, hogy az adott pontszám hány véleményen alapul, vagyis a vállalkozás (de méginkább az általa alkalmazott algoritmus) hány valós fogyasztó véleményét veszi, vagy éppen nem veszi figyelembe. Ritkán, de előfordul, hogy egy-egy cég rendelkezik már értékelési módszertant tartalmazó szabályzattal, de ilyenkor annak tartalma nincs összhangban a tényleges értékelési folyamattal. Az esetek többségében magának a platformnak az értékelésére egyáltalán nincs mód, a szöveges formájú vélemények gyakran meg sem jelennek, és az sem egyértelmű, hogy azok milyen módon épülnek be az értékelési folyamatokba. Egyes esetekben pedig a vásárlók akár utólag is módosíthatják a már leadott véleményeiket, amely megkérdőjelezi a befolyástól való mentességet. Ezen túl gyakorta nincs megfelelő tájékoztatás arról, hogy az oldal alkalmaz-e moderálást – azaz az értékelést esetleg utólag módosítja vagy törli-e –, valamint ha igen, azt milyen elvek és szempontok mentén teszi. Ezen felül ismertté vált a GVH előtt olyan eset is, amikor a leadott értékelés egyáltalán nem jelent meg az értékelt étterem mellett – hívta fel a figyelmet az előbbi problémás esetekre a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjában elsősorban fogyasztóvédelmi joggal foglalkozó dr. Pintér Anna. Hozzátette, hogy a fenti esetek – azon túl, hogy fogyasztóvédelmi jogsértést valósíthatnak meg – torzíthatják a piaci versenyt azáltal, hogy a tisztességes eszközökkel működő szereplők számára indokolatlan versenyhátrányt jelenthetnek.

A GVH ajánlásokkal próbál segíteni a vállalkozásoknak

A jogszerű és átlátható vásárlói vélemények, értékelések megjelenítése érdekében a versenyhivatal ajánlásokkal segíti az érintett vállalkozásokat, amelyekből a legfontosabbak az alábbiakban olvashatók.

Fontos, hogy a vállalkozások könnyen megtalálható módon tegyenek közzé érthető értékelési- és moderálási szabályzatot, mely leírja, hogy milyen szempontok szerint és milyen módszertan alapján jelennek meg az értékelések. Lényeges, hogy ez a szabályzat azt is tartalmazza, hogy az oldal moderálja-e a beküldött véleményeket, és ha igen, azt hogyan és milyen feltételek mentén. Ezen kívül az értékelő rendszer szempontjai is legyenek előre megismerhetők (pontosan mire vonatkoznak az értékelések), illetve az is legyen nyilvánvaló, ha az oldal nem az összes szempont szerinti összes értékelést használja fel a vásárlói értékelésekhez. Így például azt is mindenképpen fel kell tüntetni, ha egy platform üzletfejlesztési célból csak saját magának gyűjt adatot a vásárlói megelégedettségről. A GVH ajánlásai között szerepel ezenkívül, hogy a vállalkozások a fogyasztók figyelmét aktívan hívják fel az értékelés lehetőségére (pl. visszaigazoló e-mail, push üzenet), továbbá arra is, ha az értékelésnek valamilyen (pl. időbeli) korlátja van.

Végül, de nem utolsósorban a GVH kiemelten javasolja azt is, hogy az oldalak egyaránt vegyék figyelembe a pozitív és negatív fogyasztói értékeléseket. Emellett előre kell jelezni azt is, ha nem minden releváns vélemény kerül közzétételre, és ebben az esetben ennek az okáról is szükséges a fogyasztókat objektív módon tájékoztatni.

Büntetett már a GVH komment-törlésért

A GVH ajánlásaira – habár azokat jogi kötőerővel nem bírnak – mindenképpen érdemes figyelemmel lennie minden vállalkozásnak, amely az oldalán vásárlói értékeléseket jelenít meg, ugyanis ilyen esetekkel kapcsolatban korábban már bírságolt a GVH, figyelmeztet dr. Kocsis Márton ügyvéd, fogyasztóvédelmi és versenyjogi szakértő. A Hermina ügyben a hatóság például 3,5 millió forintos bírságot szabott ki a lakóparkban lakásokat forgalmazó vállalkozásra, mivel az (más jogsértő magatartások mellett) jogszerűtlenül – moderálási szabályok vagy más útmutató nélkül – törölte közösségi oldalairól a kedvezőtlen bejegyzéseket, és kizárólag a tetszésnyilvánításokat hagyta megjelenni. A hatóság határozatában hangsúlyozta, hogy a vélemények moderálása önmagában nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, amennyiben objektív, hozzáférhető és a jogszabályoknak való megfelelést biztosító szabályzaton alapul. A negatív hozzászólások egyoldalú törlése azonban rontja a fogyasztók tájékozottságát, így jogsértő módon torzíthatja a vásárlói döntéshozatalt. „A Hermina ügyben kiszabott bírság ugyan nem tűnik magasnak, mégis érdemes komolyan venni a GVH-t, ugyanis a vállalkozásra a törvényi maximumot, előző évi nettó árbevételének 10%-át szabta ki. Könnyen belátható, hogy egy nagyobb platform esetében akár százmilliós, milliárdos bírságok is várhatóak” – mutatott rá a GVH egyre súlyosabb szankcióira dr. Pintér Anna.

Európai szinten is kezelik a kérdést

A fogyasztói értékelések megjelenítéséről EU-s szinten is rendelkeznek. A New Deal for Consumers irányelvcsomag szintén előírja a vásárlói vélemények megjelenítésének módjáról szóló tájékoztatást, amibe beletartozik például az is, hogy a kereskedő biztosítja-e és hogyan, hogy a közzétett értékelések olyan fogyasztóktól származnak, akik a terméket ténylegesen használták vagy megvásárolták. A vállalkozásoknak tehát ezt a körülményt is érdemes belefoglalniuk értékelési- és moderálási szabályzatukba, ugyanis a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó jogszabályok (UCP Irányelv és annak magyar megfelelője) úgynevezett „feketelistája” 2022. május 28-tól már ezzel a magatartással is bővül. Röviden: ha egy vállalkozás olyan fogyasztók véleményét illeszti be az értékelési rendszerébe, akik adott terméket / szolgáltatást nem használták, minden további körülményre tekintet nélkül megsérti a fogyasztóvédelmi szabályokat.

Elmondható tehát, hogy érdemes alapos jogi auditnak alávetni minden e-kereskedelemben tevékenykedő cég – és nemcsak az ételrendeléssel foglalkozó vállalkozások – fogyasztói értékelési rendszerét annak érdekében, hogy a várhatóan egyre szigorúbb hatósági elvárásoknak meg tudjanak felelni. A megfelelés ezesetben is igen kifizetődő lehet, hiszen elenyésző erőforrás ráfordításával lehet elkerülni a sok százmilliós, adott esetben milliárdos jövőbeni bírságokat.

Fotó: Rowan Freeman, Unsplash

De nem csak a hatósági  szankciók tárházát bővítette az EU piacfelügyeleti rendelete, hanem a termékbiztonsági megfelelés elmulasztásáért felelősségre vonható vállalkozások körét is kibővítette, így végső esetben még a logisztikai szolgáltatóktól is felelősségre vonhatók. A rendelet előírásaihoz szorosan kapcsolódik a  Piacfelügyeleti törvényünk, melynek alkalmazása nem nélkülözheti az uniós rendelet ismeretét, különösen, mert a fogalom-meghatározásokat is a rendelet definiálja.

Mindenesetre a veszélyes termékek kiszűrése terén uniós viszonylatban jók vagyunk: szorosan együttműködve a vámhatóságokkal, a hazai fogyasztóvédelmi hatóságok évek óta dobogós helyen végeznek az ún. RAPEX rendszerbe felvitt bejelentések számát illetően és az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium Mechanikai és Villamos laboratóriumának szakemberei ezúttal a légnedvesítők és aromadiffúzorokat tesztelték termékbiztonsági megfelelés szempontjából. Az ITM sajtóközleményében publikált és egyenesen „gyászos”-nak minősített laborvizsgálati eredmények sajnos magukért beszélnek: a legtöbb bevizsgált légpárásító termék használata a penészesedés és az áramütés közepesen súlyos kockázatval jár, melyek alapján az illetékes kormányhivatalok – a forgalmazók önkéntes korrekciós intézkedéseinek megtétele hiányában – elrendelhetik az érintett termékek forgalomból történő kivonását, sőt a fogyasztóktól történő visszahívását is.

„Generális elvárás,  hogy csak és kizárólag biztonságos termék forgalmazható. A biztonság szempontjait többnyire vagy szabványok, vagy jogszabályok határozzák meg, melyek ismeretét még a forgalmazóktól is elvárják a hatóságok, az ún. szakmai gondosság körében. A biztonság garantálása ettől még elsődlegesen a gyártók felelőssége, de a szabályozás nem ad egérutat a forgalmazói láncolatban részt vevő többi vállalkozásnak sem. Az importőrök, a gyártó képviselői, a forgalmazók és még a logisztikai szolgáltatók is felelősségre vonahatóak. Utóbbiak például akkor, ha a gyártó által külföldi nyelven biztosított használati és kezelési útmutató nem áll rendelkezésre magyar nyelven. Helytelen jogértelmezésen alapuló tévhit, hogy itthon generálisan, minden termékhez előírás, hogy magyar nyelvű használati útmutatót kell adni a fogyasztónak. Ilyen generális, minden termékre vonatkoztatható előíárás sem az EU rendeletből, sem a hazai piacfelügyeleti törvényből nem vezethető le”-  hangsúlyozza dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda fogyasztóvédelmi praxisvezetője.

Visszatérve a légpárásítók teszeredményére, érdemes olyat vásárolni, melyek víztartálya kivehető, takarítható. A készülékek tartályában rendszeres tisztítás és vízcsere nélkül ugyanis penészgombák szaporodhatnak el, spóráik pedig a párologtatott vízzel együtt a levegőbe juthatnak. A fertőzési, allergiás kockázatok szem-irritációt, orrfolyást, köhögést, stb. okozhatnak, de komolyabb tünetekhez is vezethetnek, ahogy arra az ITM sajtóközleményében figyelmeztet.  Ezen veszélyforrások a készülékek megfelelő szerkezeti kialakításával ugyanakkor elkerülhetők: a párásítók vízzel érintkező összes felületének könnyen elérhetőnek, egyszerűen tisztíthatónak kell lennie. A laborvizsgálati eredmények a szerkezeti hiányosságokon túl rosszabbat is feltártak: akadt olyan bevizsgált készülék, melynek külső tápegysége hálózati és törpefeszültségű részeinek nem megfelelő elválasztása, elégtelen szigetelése az áramütés kockázatát hordozta. Most, hogy elérkezett a fűtési szezon, ha légnedvesítő berendezés, vagy aroma-diffúzor vásárlását fontolgatjuk, érdemes pár percre ellátogatni az ITM honlapjára, mielőtt akár gyermekünk, akár magunk számára bevásárolunk egy-egy készüléket.

A 2022 májusától érkező változások és azok céljai

Az új szabályok célja, hogy a fogyasztók mesterségesen, a promóciók előtt megemelt „eredeti” árakkal, majd valótlan százalékos kedvezményekkel való megtévesztését megakadályozza a következő módon. Az árcsökkentés bejelentésekor az új szabályok hatálybalépése után minden esetben meg kell jelölni az eladási ár mellett a korábbi (eredeti) árat is. Az eredeti ár a vállalkozás által alkalmazott azon árat jelenti, amely az árcsökkentés előtti meghatározott időszakban (minimum 30 nap) a legalacsonyabb volt. Amennyiben a termék 30 napnál rövidebb ideje van forgalomban, úgy 30 helyett minimum 15 nappal kell számolni. Kivételt kell alkalmazni ezen felül arra az esetre is, amikor a termék ára folyamatosan csökken (az ún. „progresszív árcsökkenés” esete, tehát például amikor először 20%, majd 50% kedvezmény jár és így tovább), akkor az eredeti ár az első árcsökkentés előtti utolsó ár. Ilyen esetekben tehát a 30 napos szabályt nem kell alkalmazni. Az új szabályok nem vonatkoznak majd a romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző termékekre.

„Fontos megjegyezni, hogy az új szabályok csak a megvételre kínált termékek (áruk) árcsökkentésére vonatkoznak. A termékek árcsökkentését az új szabályok szerint kell kommunikálni, történjen az eladás bármilyen értékesítési csatornán keresztül, akár online, akár a való életben (offline). Szolgáltatásnyújtással kapcsolatos árfeltüntetésre ugyanakkor az új szabályok nem vonatkoznak” – mondta el Priskin Boglárka, a CERHA HEMPEL versenyjogi szakértője.

Ezen túl a szigorítások csak olyan tájékoztatásokra vonatkoznak, amelyek egy konkrét, mérhető árcsökkenést hirdetnek, nem alkalmazandóak ugyanakkor például a „legjobb ár” szlogen használatára vagy a törzsvásárlói minőséghez kötött, az 1+1 vagy a második darab termékre járó 50% kedvezmények népszerűsítésére. Az ilyen kedvezmények fogyasztóvédelmi szempontú megfelelősége továbbra is a hatályos fogyasztóvédelmi szabályokrendelkezései szerint, esetről estre vizsgálandó.

A szabályozással kapcsolatban felmerülő kérdések és aggályok

Az új szabályok első olvasatra sem tűnnek egyszerűnek, a vállalkozásoknál pedig jogosan merülhetnek fel kérdések azzal kapcsolatban, hogy az eddigi árfeltüntetési gyakorlatukat hogyan érinti majd a jogszabályváltozás. Így például rögtön kérdésként merülhet fel, hogy jogszerű-e az, ha egy „sláger” terméket egy kereskedő egymást követő akciókban kíván szerepeltetni. Az új szabályok értelmében ugyanis úgy tűnik, nem lehet a Cyber Monday kampányban is akciósként hirdetni egy terméket, ha a pár nappal azt megelőzően kezdődő Black Friday akcióban már egy jelentős kedvezményt kínált a kereskedő. A Cyber Monday kampányban ugyanis már a Black Friday keretében alkalmazott ár lesz a referencia, hiszen az az ár tekinthető az akciót megelőző 30 nap „legalacsonyabb áranak”.

Szintén felmerülhet, hogy milyen hosszan lehet „akciósként” hirdetni egy terméket a kedvezményes árral anélkül, hogy az akciós ár ne minősüljön jellemző „eredeti” árnak. „Erre vonatkozóan az irányelv nem tartalmaz szabályokat, értelmezésünk szerint továbbra is az Fogyasztóvédelmi törvény és a GVH gyakorlata lesz irányadó e körben, érdemes tehát ezekre kiemelt figyelmet fordítani” – egészítette ki Pintér Anna, a CERHA HEMPEL szakértője.

Szintén nem világos, hogy az új jogszabály hatálya alá fognak-e tartozni az outlet áruházak ármegjelenítési gyakorlatai, ugyanis az ilyen jellegű boltok sajátossága az, hogy saját, a piaci átlag árszínvonalhoz képest olcsóbb áraik mellett az ajánlott fogyasztói árat, tehát nem saját árukat tüntetik fel referenciaként. Hasonló kérdést vet fel az ún. induló ár (,,launching price”) használata, amikor egy új terméket a fogalomba helyezése utáni rövid időszakban a népszerűsítés érdekében alacsonyabb áron tesznek elérhetővé, mint amin később hosszú időn keresztül értékesíteni tervezik. Megítélésünk szerint mindkét esetkör előnyös megoldás a fogyasztók részére, és a kedvezmények bemutatása az azokról szóló hasznos tájékoztatás a részükre, mégis kérdés, hogy a kereskedőknek az új szabályok alapján jövő májusától lesz-e lehetőségük ilyen típusú árfeltüntetésre.

A magyar hatóságok szerepe az árfeltüntetéssel kapcsolatban

Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt időszakban számos döntésében foglalkozott már az eredeti ár feltüntetésével kapcsolatos kérdésekkel. Az eMAG ügyben a GVH megállapította, hogy a társaság nem megfelelő gondossággal alakította ki és ellenőrizte az árfeltüntetési gyakorlatát, azaz nem tudta igazolni, ténylegesen alkalmazta-e az akciók során feltüntetett eredeti árakat. A hatóság a bírság csökkentése és a jövőbeni jogkövetés elősegítése végett elfogadta a vállalkozás azon vállalását, hogy az irányelv átültetését szolgáló Kormányrendelet szabályait magára nézve hamarabb alkalmazza, az eredeti árak és százalékos kedvezmények kommunikációjakor. Az ún. „Hut” ügyben szintén arra jutott a GVH, hogy valótlanok a vállalkozás által meghirdetett százalékos kedvezmények, mert sok termék esetén nem azonosítható az alapár, melyhez képest a kedvezmény értelmet nyerne, vagy az alapárat a vállalkozás csak nagyon rövid ideig alkalmazta. Érdekessége az ügynek, hogy a GVH a Hutnak az eMAG-éhoz hasonló, az árkommunikációs gyakorlatának irányelvvel összhangban történő módosításával kapcsolatos vállalásait nem találta elfogadhatónak. A Hivatal mindezt azzal indokolta, hogy álláspontja szerint e szabályokat belátható időn belül valamennyi vállalkozásnak végre kell majd hajtani, arra a piac szereplőinek egyébként is készülniük kell.

Az előrelátás és a felkészültség kiemelt szerepe

„Látható tehát, hogy érdemes tisztában lenni a jogszabályi változásokkal és felkészülni az árkedvezmény kommunikációjának 2022 májusától alkalmazandó követelményeire. A jövőben különösen figyelni kell a GVH elvárásaira, amely mellett a vállalkozások gyakorlatának természetesen továbbra is maradéktalanul meg kell felelniük a Fogyasztóvédelmi törvény és a UCP irányelv rendelkezéseinek” – zárta gondolatait Priskin Boglárka.

A pandémia előtti időkben szinte megszokhattuk, hogy egy-egy reklámozott utazás ára messze elmaradt annak valós, végső árától. Most mindannyian várjuk a nyári nyitást, főleg, hogy megint utazhassunk. A témába vág, hogy legutóbb az IBUSZ Utazási Irodák Kft. repülőgépes utazási csomag-árainak kommunikációs gyakorlatát vizsgálta meg a Gazdasági Versenyhivatal és bár a vállalkozás megúszta bírság nélkül, cserébe viszont komoly vállalásokat tett, melyek a hazai szervezett utazási piac egészére kiható, a hazai utazóközönség javát szolgáló változásokat indukálhat.

Mi volt a probléma a GVH szerint?

Az IBUSZ esetében is azt kifogásolta a GVH, hogy a cég honlapján közölt, valamint közösségi médiás és kirakati hirdetéseiben a repülőgépes utazási csomagok teljes ára helyett kizárólag a részvételi díjat kommunikálta, miközben arra még rárakódtak egyéb költség-elemek, mint például kötelezően fizetendő idegenforgalmi adók és illetékek. „Magyarul a figyelemfelkeltés fázisában, a reklámokban a fogyasztó előtt elhallgatták az utazási csomagok egyik leglényegesebb tulajdonságát, nevezetesen azok végső, teljes árát, amivel ráadásul megnehezítették a fogyasztó számára az egyes ajánlatok összehasonlítását is – magyarázza Nagy Andrea Magdolna, a CERHA HEMPEL fogyasztóvédemi praxisvezetője. – Az, hogy ilyen körülmények mellett mégsem bírságolt a GVH, kevésbé az érintett cég szerencséjén, sokkal inkább az eljárásban tanúsított együttműködésén, erőfeszítésein, vállalásain és a jogi szabályozás adta kereteken múlt.”

Együttműködött a GVH-val – megúszta a bírságot

A cég még az eljárás alatt ugyanis módosította a kérdéses gyakorlatát és csatlakozott a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) azon kezdeményezéséhez is, hogy a teljes árat tüntessék fel az utazási szolgáltatók. Az IBUSZ az önszabályozás keretében „Tokkal vonóval” szlogennel folytatott kampányt, és vállalta, hogy nemcsak az utazási szerződésekben, de összes kereskedelmi gyakorlatában – tehát reklámjaiban, a honlapokon közzétett kalkulációiban is –  az általa szervezett valamennyi utazási csomag teljes díját egy összegben határozza meg és kommunikálja, sőt, még üzleti partnereitől is elvárja a teljes ár kommunikálását a fogyasztók irányában.

„Mindez valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a szervezett utazások reklámjai a jövőben korrektebb árakat közvetítsenek, mindannyiunk javára – teszi hozzá az ügyvéd. – Emiatt kerülhette tehát el a büntetést az IBUSZ, hiszen a közérdek hatékony védelmére alkalmas vállalásokat tett, a bevezetett jogkövető magatartás-mintája pedig egyrészt a szervezett utazások piacának várható átalakulásához, másrészt a fogyasztói tudatosság növeléséhez is hozzájárulhat.”

De komoly ösztönző erővel bír a GVH döntés azon üzenete is, mely szerint önmagában az a tény, hogy a piaci szereplők többsége milyen kommunikációs gyakorlatot folytat, nem érinti a jogsértés megállapíthatóságát. A légi személyszállítással érintett utazások piacán sajnos jellemzőnek mondható, hogy a repülőutakkal érintett utazások reklámjaiban gyakran közel sem a teljes árat kommunikálják. Pontosan ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas  iparági kommunikációs gyakorlat változhat meg a jövőben a GVH döntése következtében, már amennyiben az érintett piaci szereplők önként korrigálják gyakorlataikat és komolyan veszik a Hivatal üzenetét. Mert akik megrögzötten kitartanak a GVH által kifogásolt ár-kommunikációs gyakorlat mellett, vagyis a fogyasztói figyelemfelkeltés fázisában elhallgatják a fogyasztók elől a szevezett utazások teljes árát, illetőleg elmulasztják feltüntetni hirdetéseikben az alapár megjelenítésével azonos módon, hasonló hangsúllyal a további díj-elemeket, azok a jövőben nagy valószínűséggel büntetésre számíthatnak. A Hivatal ugyanis – bár az IBUSZ esetében sem a jogsértés tényét, sem annak hiányát nem állapította meg –  lényegében mégis kitisztázta a kommunikációs anomáliákat a döntésében. „Vagyis mostantól a szervezett utazások piacán a szakmai gondosság mércéje adott, leáldozott a trükkös árkommunikációnak. Önként megugrani az elvárásokat pedig mindig optimálisabb, mint a bírság kockázatával fenntartani a kérdéses reklámmódszereket” – zárja Nagy Andrea Magdolna.

Nehéz műfaj perelni, különösen akkor, amikor egy jól meghatározható fogyasztói kört érintő ugyanazon jogsértés több száz, vagy több ezer fogyasztónak okoz kárt. Nem véletlen, hogy az arra feljogosított hazai szervek is csak ritkán élnek azon hatáskörükkel, hogy a köz érdekében pert indítsanak. Nemrég az ügyészség egy biztosító társaság egyes tisztességtelen általános szerződési feltételeit támadta meg bíróságon sikerrel és most legutóbb a GVH nyert pert: a Fővárosi Törvényszék a Hivatal által benyújtott közérdekű keresetnek helyt adva valamennyi – az alperesi pozícióban lévő, üdülési joggal foglalkozó cégek valamelyikével szerződő – fogyasztóra kiterjedő hatállyal állapította meg jogerős döntésében a jogsértő magatartást, mely magatartás egyébként a fogyasztók megtévesztésében állt.

Az érintett cégek ugyanis a meglévő üdülési joguktól szabadulni kívánó fogyasztóknak az üdülési joguk eladásához, értékesítéséhez ajánlottak fel segítséget, de azzal a feltétellel, ha az érintettek megvásároltak egy újabb üdülési jogot, vagy bővíteni vállalták a már meglévő üdülési jogukat, miközben a beharangozott segítségnyújtás elmaradt és a megtévesztett fogyasztók a végén még az eredetinél is kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, hiszen nemhogy eladni nem tudták a meglévő üdülési jogukat, de az újonnan megvásárolt fenntartását is finanszírozniuk kell.

A maga részéről a GVH a kiszabható törvényi maximum-bírság kiszabásával honorálta a vállalkozások magatartását, kimondva döntésében, hogy jogsértően keltették a fogyasztókban azt a benyomást, hogy céljuk az üdülési jogok másodlagos értékesítése és az értékesítésben hatékony segítséggel szolgálhatnak.

A Fővárosi Tövényszék döntése kapcsán pedig a történet most újabb fordulóponthoz érkezett, így a nap végén nem csak a mintegy 41 milliós GVH bírságba kerül az említett kereskedelmi gyakorlat, de további összegekbe is fájhat. Ugyanis azok a fogyasztók, akik az üdülési joguk értékesítése céljából valamelyik érintett céggel szerződtek, ha egyenként polgári pert indítanak a saját kárigényük érvényesítésére, könnyebben nyerhetnek az említett ítéletre hivatkozással, hiszen a jogsértés ténye immár bizonyítottnak tekintendő, így az érintett fogyasztóknak a bírósági eljárásokban a GVH sajtóközleménye szerint elég csupán a cégekkel kötött szerződésüket bemutatniuk.

Mi is az a közérdekű kereset?

„A fogyasztók széles körét érintő jogsértések esetében alkalmazható ún. közérdekű kereset kevéssé közismert, de hasznos jogintézmény – ismerteti dr. Nagy Andrea Magdolna, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda fogyasztóvédelmi praxisvezetője. – Leegyszerűsítve, ha az ilyen kereset benyújtására jogosult hatóság, szerv, szervezet mint felperes nyer a bíróságon, ez lehetővé teszi, hogy a megkárosított fogyasztók ezt követően gyorsabban és könnyebben érvényesíthessék saját káruk megtérítése iránti igényeiket, egyéni polgári perben, szintén a bíróságon.”

Felejtsük el az amerikai filmekből ismert „class action”- t és forgatókönyvet, amikor is a károsultak érdekében ügyvédek járnak el és perlik be a sok érintett fogyasztónak járó egyes összegekből összeálló nagy összegekre a fogyasztókat kollektíve megkárosító cégeket. Itthon a fogyasztóknak maguknak is perelni kell a káruk megtérítése érdekében. Amennyiben pedig a velük szemben alkalmazott általános szerződési feltételek (ászf) rendelkezései közül egyik vagy másik minősíthető tisztességtelennek, úgy az ügyészség indíthat pert a fogyasztók kollektív védelme érdekében, hiszen pernyertesség esetében erga omnes (minden sérelmet szenvedő félre kiterjedő) hatállyal, tehát valamennyi fogyasztóval szemben érvénytelen lesz a sikerrel megtámadott szerződési feltétel, ami így már nem köti az egyes fogyasztókat, akik pedig sikerrel hivatkozhatnak erre a körülményre.

Itthon a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületeknek, az ügyésznek, a fogyasztóvédelmi hatóságoknak, a Gazdasági Versenyhivatalnak és az MNB-nek biztosítanak az egyes jogszabályok jogalapot közérdekű keresettel történő perindításra, melyeknél értelemszerűen a Pp. vonatkozó rendelkezései is szerepet kapnak, vagyis a siker érdekében a széleskörű polgári jogi és fogyasztóvédelmi jogi ismeretek mellett peres gyakorlatra is szükség van. Rádásul új lendületet kap a terület, hiszen bár jelenleg is – a 2009/22/EK irányelvvel a háttérben – minden EU tagállamnak megvan a maga rendszere a kollektív igényérvényesítésre, a kollektív keresetekről szóló 2020/1828-as EU irányelvet 2022. december 25-ig bezárólag minden tagállamnak implementálnia kell.

„A hazai jogalkotónak van még ideje átgondolni, hogyan tehetné esetleg hatékonyabbá a jelenlegi szabályozást, a cégeknek pedig a jogi kockázatok fényében érdemes jól megfontolniuk, alkalmaznak-e a fogyasztók széles körének megkárosítását eredményező megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat, vagy inkább szabályosan űzik azokat, pontos fogyasztói tájékoztatások és korrekt reklámok alkalmazásával, tisztességes versenyben kívánnak eredményesen működni. A magunk részéről az utóbbi döntés meghozatalában örömmel segítségére vagyunk minden vállalkozásnak” – zárta dr. Nagy Andrea Magdolna.

Mi is az a viszonteladási ár megkötés, ami miatt állandóan bírságol a GVH?

A GVH jogsértőnek találta azt, hogy a magyarországi Jacobs-csoport – amely a műkörömépítés és egyéb szépségápolási termékek gyártását, forgalmazását végzi, és egyike azon kevés magyar vállalkozásoknak, amelyek az országhatáron túl is sikeresek – forgalmazóinak és viszonteladóinak kikötötte, hogy egyes termékek ára mennyi kell legyen akkor, amikor ők tovább értékesítik azokat (nagyobb részt szépségszalonoknak, műkörömépítő vállalkozóknak, kisebb részt fogyasztóknak). Ezen felül külföldi viszonteladóik számára még azt is előírta, hogy a külföldi árszintnek minden esetben a magyar fölött kell lennie, így védve a hazai piacokat az esetleges vissza-importálástól.

Ezt a gyakorlatot a versenyjog viszonteladási árrögzítésnek (angol nevéből – resale price maintenance – fakadó rövidítése a szakmai „szlengben” RPM) nevezi, és a különböző versenyjogi rezsimek szerte Európában szigorúan üldözik. Az elmélet szerint az RPM azért egyértelműen káros, mert egyrészt megfosztja a viszonteladót, kiskereskedőt attól a lehetőségtől, hogy egy-egy terméket leárazzon, akciózzon (ezzel nyilván nagyobb keresletet generálva a saját maga számára) és így a fogyasztók nem élvezhetik az alacsonyabb végfelhasználói árak előnyeit, másrészt pedig ellenérdekelté teszi a viszonteladókat abban, hogy egymással versenyezzenek, így egységes kiskereskedői árszintet eredményez, ami hatásában egy kartellhez hasonló. Konkrét ügyben képzeljünk el egy műkörömépítéshez használatos festéket, amely az egész országban ugyanannyiért kapható nagy és kiskereskedelmi forgalomban is. Ez azt eredményezi, hogy minden magyar hölgy azonosan magasabb árat fizet a műkörömért, hiszen egyedi akciókkal a műkörmösök nem tudják költségeiket csökkenteni, ez pedig a teljes piacra negatív hatást generál, melyet a végső fogyasztók fognak megfizetni.

Az RPM alkalmazásán kapott gyártók gyakran védekeznek azzal, hogy a márkás termékek védelme elemi érdekük, azokat ugyanis olyan erőfeszítésekkel hozzák létre, hogy amennyiben a kereskedő leárazná azokat akció keretében, már nem érné meg a befektetés, és így végső soron RPM hiányában elmaradna az innováció. Gyakori érv szokott még lenni a potyautas effektus megakadályozása, eszerint az RPM megakadályozhatja azt, hogy a drága szolgáltatásokat (pl. bemutatóterem, szakképzett bolti segítők stb.) kínáló kiskereskedőknél a fogyasztók kiválasszák a legmegfelelőbb terméket, majd olcsó online boltokban vásárolják meg azokat. A GVH mindenesetre az elmúlt 10-15 évben egyáltalán nem vevő az RPM jótékony piaci hatásait hangsúlyozó gyártók, forgalmazók érveire, így hazánkban az ilyen ármegkötés alkalmazása továbbra is szigorúan tilos. Olyannyira, hogy a versenytörvény legutóbbi módosításainak egyike éppen az volt, hogy mostantól RPM esetén is lehet élni az engedékenységi politika előnyeivel, vagyis az önfeljelentés sok esetben bírságelengedéshez is vezethet.

Na és a piacfelosztás? Az is tilos?

A GVH megállapította döntésében, hogy a Jacobs-csoport korlátozta viszonteladóit abban is, hogy milyen területen értékesíthetik a tőlük megvásárolt, műkörömépítéshez használatos termékeiket. A hatályos versenyjogi szabályok alapján ez a korlátozás bizonyos esetekben megengedett, ugyanakkor ehhez több feltételnek együttesen kell megfelelnie az azt alkalmazó vállalkozásnak.

Először is az ilyen korlátozások csak 30%-os érintett piaci részesedés alatt mentesülnek automatikusan a versenyjogi tilalom alól. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy gyártó piaci részesedése (mint a Jacobs-csoport több cége / márkája jelen esetben) meghaladja ezt a bűvös 30%-os határt, annyiban jól teszi, ha alapos versenyjog vizsgálatnak veti alá a disztribúciós szerződéseit, máskülönben könnyen jogsértést követhet el, adott esetben akaratán és tudtán kívül is.

Másodszor, csak az aktív eladások korlátozása megengedett. Mit jelent ez? Azt, hogy 30% alatti piaci részesedésű vállalkozás kijelölhet kizárólagos értékesítési területet viszonteladói, disztribútorai számára, azonban csak azt tilthatja meg számukra, hogy az ezen a területen kívül élő fogyasztókat „aktívan”, tevőleges magatartásokkal keressék meg. Magyarán, egy Vas megyére kijelölt kizárólagos forgalmazó egy szombathelyi rádióban jelentethet meg hirdetést, egy győriben már nem, Kőszegen szórólapozhat, Zalaegerszegen nem, és budapesti ügyfeleket sem kereshet meg együttműködési szándékkal. Ezzel szemben piaci részesedéstől függetlenül tilos a passzív eladások korlátozása. Az előbbi példánál maradva, a Vas megyei kizárólagos forgalmazótól nem várható el, hogy amennyiben a győri vagy budapesti vevő / fogyasztó önálló ötlettől vezérelve keresi fel őt (mert például látta az interneten, hogy jobb árakat kínál, mint a budapesti forgalmazó), akkor elküldje a vevőt, mondván, területen kívülre nem értékesíthet. A kizárólagos területért felelős viszonteladó maga is jogsértést követ el, ha a más területről hozzá forduló vevőket nem szolgálja ki.

A vizsgált ügyben a Jacobs-csoport nemcsak belföldön, de a GVH megállapítása szerint külföldön is alkalmazott passzív eladásokat tiltó kikötéseket, mely a fentiek értelmében különösen súlyos vertikális korlátozásnak minősül és az uniós versenyjogot is sérti, mivel torzítja a tagállamok közötti kereskedelmet.

Akkor hogyan lehetett ilyen alacsony a bírság?

„A bírság annak ellenére nevezhető alacsonynak, hogy az eljárás alá vont cégcsoportnak komoly árbevétele van, és a vizsgált magatartás legalább egy évtizede zajlott már” – magyarázza a CERHA HEMPEL szakértője. Joggal merül fel a kérdés, hogy amikor már fogyasztóvédelmi ügyekben is röpködnek a hatalmas, milliárdos bírságok, hogyan lehet egy ilyen régóta tartó súlyos versenykorlátozást ennyivel „megúszni”? A válasz ismét – mint mostanában szinte mindig – az eljárás alá vontak együttműködő magatartásában keresendő.

Először is, a Jacobs-csoport egyezségi eljárásban vett részt, amely azt jelenti, hogy a GVH által eléjük tárt bizonyítékokat megismerve arra jutottak, nem érdemes tovább tagadni a nyilvánvalót, így elismerték a jogsértés elkövetését és lemondtak jogorvoslati jogukról is. Ez egyrészről jó a GVH-nak, mivel nem kell további erőforrásokat a jogsértés bizonyítására fordítaniuk, illetve hosszadalmas bírósági procedúra sem követi a versenyhivatali döntést. Másrészről pedig nagyon jó az eljárás alá vont vállalkozásoknak, mert a megtakarított jogi és egyéb költségek mellett az egyezségi nyilatkozat jelen esetben 30%-os bírságcsökkentést is eredményezett a javukra.

Másodszor, a Jacobs-csoport nagyértékű kötelezettségvállalásokat tett. Így többek között azt vállalták az eljárás alá vontak, hogy:

• 110 millió forint értékben vásárlási kuponokat biztosítanak a jogsértő magatartásuk által korábban megkárosított vásárlóiknak;
• 30 millió forint értékben a koronavírus járvány elleni védekezés segítése érdekében szájmaszkokat és kézfertőtlenítőket adnak ajándékba vásárlóiknak;
• szerződéseiket átalakítják;
• tájékoztató kampányokat szerveznek a versenytudatos magatartások elősegítése érdekében, és;
• megfelelési / compliance programot vezetnek be, hogy meggátolják a hasonló típusú jogsértések megismétlődését.

Mindezen vállalásokra tekintettel – amelyek tehát edukációs és kompenzációs elemeket is tartalmaztak – a GVH lehetőséget látott lényegesen csökkenteni a bírság összegét, így a vállalásokra elköltött 150 millió forinton túl „csak” 46 millió forintot kellett befizetnie a vizsgált cégeknek az államkasszába. A GVH az ügy kapcsán kiadott sajtóközleményében kifejezetten hangsúlyozza, hogy arra tekintettel tartotta elfogadhatónak a vállalásokat, hogy abból a járvány miatt nehéz helyzetben lévő szakmai (kis)vállalkozások profitálnak leginkább.

Ha ilyen „olcsón megúszhatom”, az én cégem miért tartsa be a szabályokat?

A jogszabályi megfelelés mindig olcsóbb, mint utólag a szabálytalanság elkövetése után védekezni egy hatósági eljárásban. A GVH vizsgálatai rendkívül adat-intenzív és hosszú eljárások, ahol a vizsgált cégek jogi költségei és a menedzsment erre fordított ideje is nagyon gyorsan tud emelkedni. Nem is beszélve egy esetleges hajnali rajtaütés okozta stresszről, munkavállalói bizalomvesztésről vagy negatív sajtóvisszhangról. Amennyiben erre tehát lehetőség van, érdemes elkerülni, hogy a GVH vizsgálódni kezdjen nálunk.

Amennyiben a baj már megtörtént, és mégis vizsgálatot kapunk, érdemes már a GVH eljárásának elején élni a különböző együttműködési lehetőségekkel, hogy a kiszabandó bírság minél alacsonyabb legyen. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy a GVH a jövőben is ilyen „engedékeny” lesz, és a világos és egyértelmű iránymutatása ellenére „bűnbe eső” cégeket is alacsony bírsággal bocsátja el „a színe elől”.

„A különböző disztribúciós rendszerek versenyjogi megfelelősége a versenyjog egyik legösszetetteb, legbonyolultabb területe. Sokszor még a kipróbált céges jogászok, jogtanácsosok sincsenek tisztában a legújabb jogesetekkel, pontos szabályokkal, ezért érdemes versenyjogász szakembert megbízni a vállalkozás forgalmazási rendszerének versenyjogi átvilágításával. Egy kisebb befektetéssel később sok pénz, energia és idegeskedés spórolható meg” – foglalja össze dr. Kocsis Márton.

Fotó: Designecologist, Unsplash

Egészen pontosan az általános hatáskörrel rendelkező fogyasztóvédelmi hatóságok, melyek 2021-ben is megyénként, a kormányhivatalok berkein belül működve végzik az ellenőrzéseket, és 2020. március elsejétől egyfokú hatósági eljárásokban hozzák meg döntéseiket, így azokat érdemben vitatni csak bíróságon lehetséges – vagyis optimálisabb a célzott felkészülés.

Mi az, amit mindenképp vizsgálnak 2021-ben

Nem meglepő módon – a COVID 19 vírus okozta pandémia árnyékában – ellenőrzik a hagyományos és az online kereskedelmi forgalomban megtalálható FFP és egyszerű szájmaszkokat, termékbiztonsági szempontból. Kiemelt téma az idén január elsejével jelentősen átalakult kötelező jótállási szabályok betartásának ellenőrzése is, bár nem csak és kizárólag a jótállásra fókuszálnak, hiszen „a szavatossági és jótállási igények intézésének átfogó ellenőrzése” címmel találkozunk a programban. Mindenképp megéri tehát a minőségvédelem összes hazai intézményét – így a kellék- és termékszavatosságot, a kötelező és a szerződéses, ill. gyártói jótállást és ezek rendeltetését – végre pontosan megérteni, és az egyes dokumentumokban (pl. garanciajegyekben, ÁSZF-ben, használati útmutatóban, weboldalon) helyesen alkalmazni.

„Bő egy éve deklaráltan kiemelt fogyasztóvédelmi célkitűzés a digitális, online térben a fogyasztók védelme” – mondja el dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelmi praxisának vezetője. Ezzel összhangban az éves vizsgálati programok között szerepel az online értékesítés, ill. az interneten „csodát ígérő termékek” értékesítésének és a kuponos vásárlásoknak az ellenőrzése is. Hosszú évek után pedig ismét sor kerül a használtautók értékesítésének fogyasztóvédelmi szempontú ellenőrzésére, míg örökzöld ellenőrzési célpontként említhetőek 2021-ben is az árubemutatóval egybekötött termékértékesítési tevékenységek, a kereskedelmi egységek, az elektronikus hírközlési szolgáltatók és a közszolgáltatók panaszkezelésének vizsgálata.

Prioritás a fogyasztók megtévesztése elleni hatósági fellépés is: a megtévesztő jelölésekre fókuszálnak majd a hatóságok az étrend-kiegészítők és az ún. szezonális termékek esetében, és újdonságként a fenntarthatósággal kapcsolatos kereskedelmi gyakorlatok és „zöld állítások” ellenőrzését is betervezték. Valamennyi iparágban érdemes a reklámkészítőknek figyelembe venni, hogy alig pár hete egy másik hatóság, nevezetesen a Gazdasági Versenyhivatal publikálta a „Zöld Marketing” című összegzőjét, benne számos hasznos jó tanáccsal arra vonatkozóan, hogyan kerülhető el a megalapozatlan és a fogyasztókat megtévesztő ún. „környezeti”, vagy „zöld állítások” használata. Érdemes felülvizsgálni tehát a „környezetbarát”, a „fenntartható”, a „bio”, a „lebomló” és hasonló jelzők, vagy e körben egy-egy szimbólum, tanúsító címke alkalmazását, mert 2021-ben két hatóság is zászlajára tűzte a „zöldre mosás” marketing stratégia elleni fellépést.

Fő az egészség és a biztonság

„Termékbiztonsági fronton, ahogyan 2017-ig a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) számára prioritás volt, úgy az ITM számára is célkitűzés megőrizni a fogyasztók életére, egészségére és biztonságára veszélyes termékek beazonosításával és kiszűrésével kapcsolatos, uniós szinten dobogós, vagy ahhoz közeli piacfelügyeleti hatósági eredményeket – emlékeztet dr. Nagy Andrea Magdolna. – A tét továbbra is minél több veszélyes termék forgalomból kivonása, ill. fogyasztóktól történő visszahívása – mindannyiunk egészsége és testi épsége megóvása érdekében.”

Emiatt egész éven át tartó, laboratóriumi vizsgálattal egybekötött ellenőrzésre számíthatnak a játékokat és a villamossági termékeket forgalmazók, míg az év folyamán sor kerül az állandó és utazó vidámparkok, kalandparkok, szabadtéri kondiparkok és mászóösvények, az aquaparkok és játszótéri eszközök üzemeltetési feltételeinek piacfelügyeleti ellenőrzésére is, ahogy a csecsemő és kisgyermek ruházati termékeket, a 100% pamuttartalmúnak mondott textiltermékeket, az építési termékeket, iskolaszereket, gyermekgondozási cikkeket forgalmazók is számíthatnak ilyen ellenőrzésekre. 2021. július 16. napjától pedig az EU 2019/1020-as piacfelügyeleti rendelete hoz új feladat-, és hatásköröket a piacfelügyeleti rendszerbe.

A teljes, 48 pontos Ellenőrzési Program a https://www.fogyasztovedelem.kormany.hu/#/nyitolap  linkről letölthető. Ám ne feledjük, ez a program csupán a biztosra vehető ellenőrzéseket nevesíti, miközben fogyasztói panaszok és bejelentések is generálhatnak hatósági ellenőrzéseket, és saját kezdeményezésű, valamint rendkívüli témavizsgálatok is indulnak minden évben.